Rész, Fejezet
1 1, 1 | várában.~Az ám, Marci gulyás, de ki tartja szemmel a gulyát,
2 1, 1 | a széléig.~Mind igaz ez, de az is igaz ám, hogy Bodri
3 1, 1 | Egeret lesne a jámbor, de nem lát. Bezzeg meglátja
4 1, 1 | magáról a tenger darazsat, de mentül jobban rázza, annál
5 1, 1 | vacsorára járna az idő, de hiába mosolyog a bogrács
6 1, 2 | gyűszűnyi cseréplábasban. De hogy az a gonosz kanál nem
7 1, 2 | a rózsás hüvelykujját -, de más egyébbel nem szolgálhatok.
8 1, 2 | elleszek benne valahogy. De ennél a háznál nem maradok
9 1, 2 | ebbe Gabó is megnyugodott, de bezzeg előugrott ám a Viola
10 1, 2 | hajlongtak jobbra-balra, de meg nem mukkantak volna
11 1, 2 | a vendégek megrémültek, de úgy, hogy azt nem lehet
12 1, 4 | nem tud ez az Ili baba, de nagy, kék szemét olyan kerekre
13 1, 4 | kiugrasz az ágyból. Ejnye, de csak jó volna, ha ez a kakukkmadár
14 1, 4 | Zsemlye kutya.~- Ejnye, de jókor jössz, Zsemlye - ugrik
15 1, 4 | harapást se kap belőle. De aztán jól gondját viseld
16 1, 4 | baba fejecskéjét. Az ám, de Ili baba abban a pillanatban
17 1, 4 | az be is fogta a szemét, de a karja kicsúszott a csipkepaplan
18 1, 4 | csipkepaplan alól.~- Ejnye, de sokat izeg-mozog ez a kis
19 1, 4 | karocskákat a paplan alá, de abban a percben megint kipattant
20 1, 4 | kipattant a baba szeme.~De most már igazábul megharagudott
21 1, 4 | az ágy sarkába a fejét, de úgy ám, hogy menten kettérepedt.~
22 1, 4 | látta kiosonni a szobából, de még az udvarról is. Kiült
23 1, 5 | megrázta volna a szakállát, de a pulyka kinyújtotta hosszú
24 1, 5 | meg is akart barátkozni. De ahogy közel ment hozzá,
25 1, 5 | eljajdította magát:~- Brrr, de barátságtalan nép lakik
26 1, 5 | mártott jó kenyérhajával. De hirtelen nekividámodott,
27 1, 5 | elepedt egy ital vízért, de a városban nincsenek olyan
28 1, 5 | legalább pihenhetne egy kicsit. De valahány inasgyerek meglátja,
29 1, 6 | mondta utána a gyerek is, de ő már nevetett is hozzá.
30 1, 6 | ölébe ejtette a zsemlét. De már akkor szaladt is visszafelé,
31 1, 6 | szemét nézte búzavirágnak, de egyszerre lecsapott, és
32 1, 7 | kisebb volt a kávéscsészénél, de bezzeg akkorára nyúlt a
33 1, 7 | agár.~Szép a szépség, szép, de mégiscsak többet ér egy
34 1, 7 | Vagy jövök vissza, vagy se, de mire a vacsoracsillag föltetszik
35 1, 7 | fölemeli az első lábát: de bizony képen felejti ő ezt
36 1, 7 | szédelgett a nagy szomjúságtól, de tele is szedte ám magát
37 1, 7 | Nosza, vissza a szomszédba, de gyorsan, ám, de sebesen
38 1, 7 | szomszédba, de gyorsan, ám, de sebesen ám! Vissza harmadszor,
39 1, 8 | tisztelte-becsülte egymást, de csak messziről. Sose jártak
40 1, 8 | Jó hosszú az asztalod!~- De rövid a vacsorám!~- Mi jóban
41 1, 8 | Kenyérhajban biz én, Görgő. De ez nem olyan hétköznapi
42 1, 8 | sajtocskát tartogatja.~- Ejha, de jól megy a sorod! - vigyorgott
43 1, 8 | a barátságot, cimborám, de most már én javallok egyet:
44 1, 8 | ennek, mint a favégnek! De már csak ezt a tojásos galuskát
45 1, 8 | sorod, mert egy fejem van, de fogadok a felébe, hogy ha
46 1, 9 | ÉNEK A RÉTESPÁSZTORRÓL~Jaj, de szomorú lesz~ez az ének!~
47 1, 10| mert már zörög a kocsijuk.~De bizony mire nagyapó megindult
48 1, 10| akkorra meg is állt a kocsi. De már ki is szállt belőle
49 1, 10| kacsóját Margitka.~- Jaj, de ennivaló ez a nagyapó az
50 1, 10| barinak a ház előtt a gyepen. De ki tehet róla, hogy nagyanyó
51 1, 10| át a két öreget.~- Jaj, de áldott ember ez a nagyapó!
52 1, 10| a kávé - vélte nagyanyó, de azért le nem tette volna
53 1, 10| Jancsi gólya jár idebent!~De az volt biz az, a Jancsi
54 1, 10| viszed haza!~Nagyapó nagyon, de nagyon boldogan mosolygott
55 1, 11| Nekiindultunk boltost keresni. De bizony el se indultunk még,
56 1, 11| senki se viseli gondját. De a Panka szeme ragyogott,
57 1, 11| tudott mondani a jámbor, de értett Panka ennyiből is.~-
58 1, 11| Csakugyan a Hékám volt, de úgy elgyalázódva, hogy rossz
59 1, 11| játszadozott, törleszkedett, de vacsora után mindig megszökött,
60 1, 11| kabátom szélit, s húzza ám, de ugyancsak.~- Gyerünk no,
61 1, 11| no, öreg - mondom neki -, de azért örömödben ne szedd
62 1, 11| kihúzza belőle a Hékámot. De nem az öreg Hékámot ám,
63 1, 11| hanem egy kis Hékámot. De nem is egyet ám, hanem négyet.
64 1, 12| láttam királyt új ruhában, de el tudom képzelni, milyen
65 1, 12| muzsika-csikorgású, rajta prémes bunda, de olyan ám, hogy a prémjét
66 1, 12| farkas hordta bundának. No, de ez még nem nagy sor. Meleg
67 1, 12| bundája akárki fiának lehet. De kinek van olyan levele,
68 1, 12| be nem lett volna fagyva. De bizony szőtt arra a tél
69 1, 12| ajtónak szaladt ijedtében. De sehogy se találta a kilincset,
70 1, 12| Hirtelen lebukott a pad alá, de a macska ott is rátalált,
71 1, 13| húzódott a forróság elől, de Micóka oda se nézett neki.
72 1, 13| kicsit elbúsulta magát, de hogy széttekintett a konyhában,
73 1, 13| pajtást keresett volna, de nem talált. Játszogatott
74 1, 13| volna megfogni a hegyét, de sehogy se bírta. Fölszaladt
75 1, 13| óvatosan lejött az ostorfán, de megcsúszott az ügyetlen.
76 1, 13| elfelejtette. Lesz-e nagy játék? De lesz ám olyan, hogy Boriska
77 1, 13| megkapta a guruló labdát. De el is jajdította magát olyan
78 1, 13| taszított egyet a gombolyagon. De csak azt nyerte vele, hogy
79 1, 13| gurulni a labda az út mentén, de olyan sebesen, hogy Micóka
80 1, 13| hozzáütötte a labdához, de el is kapta még hirtelenebbül.
81 1, 14| szemét.~- Ejnye, napocska, de korán felébredtél ma! Hiszen
82 1, 14| ágyból, mint a labda.~- Jaj, de csak lusta teremtés ez a
83 1, 14| azt akarta mondani: ejnye, de keserű ez a kávé - hanem
84 1, 14| belezavarodott a kis gazdasszony.~De meg is lakoltak ám a csínytevésért.
85 1, 15| helyről a másikra taszigálták, de bizony senki meg nem kérdezte
86 1, 15| nagyanyó maga se tudta, miért: de szinte örült már neki, hogy
87 1, 15| nagyanyó is mosolygott, de olyanformán, mint akinek
88 1, 15| urat - hebegett szegény -, de aztán ha meg nem sértem,
89 1, 15| szokva.~- Az az ő baja.~- De tollas ágyban szokta ám
90 1, 15| haragosan kiáltsanak rá.~De erre meg már az öregurat
91 1, 15| rá a nagyanyóra:~- Ejnye, de sok baja van magának, jó
92 1, 15| az öregúr ámult-bámult, de még a Cirmos is megrettent
93 1, 15| fehér bélűt, mint a kalács. De ezzel is csak sírva tipegett
94 1, 16| szerteszét legelészgettek benne. De annyian ám, hogy alig találtam
95 1, 16| zörgeti a papírkosarat. De olyan ijedten pislogott
96 1, 16| motozott a Muszi-nyuszi. De most már mind a két fülét
97 1, 16| is lehet vele hozatni.”~De már erre semmit se üzentem,
98 1, 16| ha szépet akarsz látni!”~De akartam ám, de láttam is
99 1, 16| akarsz látni!”~De akartam ám, de láttam is ám! Ott volt már
100 1, 16| koronájában a legszebb gyémánt.~- De ezt a cipellőcskét nézzed,
101 1, 16| tisztára megette ugyan, de a gombokat mind meghagyta
102 1, 17| padláson, a kémény mögött, de napközben együtt voltak
103 1, 17| hiszen még éjszaka van!~De Huppuj csak nem hagyta elaludni
104 1, 17| hogy meg ne találjalak.~- De nem is elbújok én, pajtás,
105 1, 17| hamarost, oszt gyere te is.~- De csak így éhgyomorral?~-
106 1, 17| vetette a kis mankósnak:~- De hallod-e, cimbora, hetedhét
107 1, 17| Jó-e az, te Huppuj?~- Jó, de az egérnek.~- Hisz akkor
108 1, 17| hogy erre van a széle.~De csak ott se találtak ki.~
109 1, 17| napról gondolod?~- Nem én, de érzem...~Megálltak, tanakodtak,
110 1, 17| béka kuruttyol valahol.~- De hol?~- Erre ni, balra. Ott
111 1, 17| neki a békakuruttyolásnak. De olyan csalóka volt az is:
112 1, 17| ráakadunk, gyere.~Az ám, de most meg az történt velük,
113 1, 17| Éhesnek meg még éhesebbek.~- De hallod-e, Huppuj - mormogta
114 1, 17| megint -, ha így, ha úgy, de én visszafordulok, elmék
115 1, 17| megkérdezték:~- Ejnye, de jó kedved van, te kis nyúl.
116 2, 1 | nagy készülődésben! Ejnye, de jó, hogy eszébe jutottak,
117 2, 1 | szájacskáját tátogatta, de aztán eszébe jutott, hogy
118 2, 1 | bátorítani a kisebbet.~- De ha nem veszünk össze, nem
119 2, 1 | nyakát a Kendermagos.~- De én nem veszek össze, mert
120 2, 1 | hittem, összevesztetek. De azért nem értem ám, mit
121 2, 2 | megkerülte a szénaboglyát, de utoljára mindenbe beleunt.
122 2, 2 | dinnyeföldet, patakot, malmot, de a kölesföld csak nem akart
123 2, 2 | vele az a gonosz macska. De biz az nem ment vissza alkonyatig
124 2, 2 | didergett. Kereste az utat, de még tán ma se találta volna
125 2, 2 | magad.~Jércike leugrott, de óvatosan megkérdezte a bárányt:~-
126 2, 2 | megkérdezte a bárányt:~- De ugye, barikám, te nem hagysz
127 2, 2 | pedig szaladozott ide-oda, de egyszer csak úgy érezte
128 2, 2 | itt nagyon szép minden, de a néznivalóval nem lehet
129 2, 2 | ugrott föl a bárány, de egy lépést se mozdult.~-
130 2, 2 | Ne-e-em. Én bevezettelek, de visszafelé már te vezess,
131 2, 2 | nézelődött jobbra-balra, de egyre jobban bekeveredtek
132 2, 2 | nem megy világot látni. De nem is mehetne, ha akarna
133 2, 3 | kiszakajtom a kenyereket.~De a kemencefűtés csak egyik
134 2, 3 | a kenyér, szinte sütött. De télen jó volt, mert bizony
135 2, 3 | úrnak kellett szólítani, de azért nagyon barátságos
136 2, 3 | ült egy kőoszlop hegyiben, de olyan szép madár, hogy nem
137 2, 3 | ilyent nem mindennap látsz.~De láttam én attól fogva a
138 2, 3 | megharagudott a vendégre, de én leguggoltam az ól tövébe,
139 2, 3 | Csalogattam, hívogattam le, de ügyet se vetett rám. Ha
140 2, 3 | szinte rossz volt nézni. De még rosszabb volt azt látni,
141 2, 3 | páva meg egyre jajgatott, de úgy ám, hogy az egész utca
142 2, 3 | mindig arra gondolok, hogy de sokkal többet ér nála egy
143 2, 4 | tudom én, hogy micsoda, de mégse adom oda - feleselt
144 2, 4 | Hatrongyosi kakasok, jaj de nagyon okosok! - nevetett
145 3, 1 | herceg, ha tiszta.~Az ám, de hasztalan kapargál, nem
146 3, 1 | neki szeme, hogy legyen, de hasznát nemigen veszi az
147 3, 1 | palotájában való járás-kelést.~De nini, mi történt hát azzal
148 3, 1 | utat a haszontalan férge, de elkésett vele. A földvári
149 3, 1 | felé a földvári herceg. De bezzeg kimegy az álom a
150 3, 1 | marad, akárhogy megrázzák, de az egérből csak a farka
151 3, 2 | aratás - mormogta magában -, de sebaj, van a Hörcsög-tanyán
152 3, 2 | akit majd fölvet a vagyon, de mit csináljon a magamforma
153 3, 2 | már a sok lyukfaragásban. De mit ér ez, ha nincs mit
154 3, 2 | Hörcsög gazda, rogyásig, de mindenemet fölélte a sok
155 3, 2 | gyökér volna még a kamrámban, de annak már se íze, se színe.
156 3, 2 | külön-külön raktározva, de annyi, hogy Ürge mester
157 3, 2 | Szegény az egész atyafiságom, de semmi ivadékom se volt rossz.
158 3, 3 | bozontos fejű nagy úrra.~De akkorát horkantott az haragjában,
159 3, 3 | friss nyírfabalzsammal. De ahogy Mackó urat meglátta,
160 3, 3 | hatalmadat mutogasd inkább! De sebesen ám, mert mindjárt
161 3, 3 | Mackó urat meglátta.~„Ej, de derék fickó ez a Sündisznócska -
162 3, 3 | valami volt, Sündisznócska. De azért akkora hatalmad még
163 3, 3 | Mackó urat megpillantotta. De el is szelelt onnan, mint
164 3, 3 | gondolta magában. - No, de meg is hálálom neki. Nem
165 3, 3 | akinek az élete kedves!~No, de lett is foganatja, mert
166 3, 4 | hozta, bátyámuram, jaj, de örülök, hogy látom! Hogy-mint
167 3, 4 | hemperedett kacagtában.~- Ejhaj, de tréfás kedve van urambátyámnak!
168 3, 4 | reszketett bele a tüskéje, de a mackó mérge csak nem engedett.~-
169 3, 4 | elmaradt, begurult a bozótba.~De a medve, hogy nem hallotta
170 3, 4 | megszólal sündisznócska:~- De sajnálom én magát, lelkem
171 3, 4 | hallották, mi készül Mackóéknál. De olyan csúfolódást még nem
172 3, 5 | azt én meg nem mondhatom, de reggelre már a Panka kis
173 3, 5 | illegette magát egy száraz ágon. De olyan fürgén billegette
174 3, 5 | csörgött az ablak alatt.~- Ej, de szeretném tudni, mit csacsog
175 3, 5 | másik postást.~Igen ám, de hol? A galambok szóba se
176 3, 5 | szép zöld selyem napernyőt. De tüstént, de sebesen ám,
177 3, 5 | selyem napernyőt. De tüstént, de sebesen ám, mert mind fölsüti
178 3, 5 | köszönte szépen a vendégséget, de azt mondta, hogy ő nem él
179 3, 5 | Nem ám, még másnap se, de még harmadnap se. Bizonyosan
180 3, 5 | kergetheti az ürgéket.~- De zöld selyem?~- Éppen zöld
181 3, 6 | odatelepedtem a Hattyú mellé.~De ezt meg már annyira rossz
182 3, 6 | vele, amit akarsz. Az ám, de mitévő legyen az ember egy
183 3, 6 | hívogatott engem is hazafelé.~De mégiscsak derék állat ez
184 3, 6 | mit hozott neked a Hattyú.~De sikoltott annak Rózsika
185 3, 6 | gügyög neki a csöpp szájával, de olyan édesen, hogy ürgeszív
186 3, 6 | szép piros selyemszoknya! De még a fehér bársonycipellő
187 3, 6 | konyhába, főzök neked kávét. De az ajtót nyitva hagyom,
188 3, 6 | habos selyempaplant.~„Ej, de melegen süt ma a napocska!” -
189 3, 6 | belőle az álmot.~- Nini, de megnőtt azóta a palotám,
190 3, 7 | hogy melyiket minek hívták, de bíz én nem tudom magam se,
191 3, 7 | kisebb-e, mint a Csigáé, de ezzel már igazán nem szolgálhatok.
192 3, 7 | szarvuk hegye se látszik ki. De még a házajtót is behúzták
193 3, 7 | értek a csigabigák nyelvén, de bizonyosan ez lehetett az
194 3, 7 | tornázott egy nagy tormalevélen, de bizony nehezen ment neki
195 3, 8 | nyári jó barátjai közül.~De nini, mi feketéllik a sövény
196 3, 8 | gurul, ha megrúgja Pannika. De még a kezével is alig bírja
197 3, 8 | Pannika, mert elviszlek ízibe!~De nagyon sajnálta a szegény
198 3, 8 | reggelt, Pannika kisasszony! De jó melegen süt a napocska!~-
199 3, 8 | fekete lett a napocska. De jó sima ez a pázsit.~- Ó,
200 3, 8 | jó sima ez a pázsit.~- Ó, de tudatlan vagy te, csigácska,
201 3, 9 | jóra való mesterembert. De legkönnyebben a szeméről,
202 3, 9 | nevette el magát a poronty.~De sietett is ám elkotródni
203 3, 9 | az igazi vízbéli nemes, de papucsban, hogy meg ne szúrja
204 3, 9 | egy tarisznya szúnyogot.~- De már azt magam is megnézem -
205 3, 9 | olyan az, mint a mienk! Hej, de bolonddá tett az a gonosz
206 4, 1 | sírása csak a házat veri föl, de ha este rágyújt, azt a harmadik
207 4, 1 | megígéri a kislányának, de mind nem használ az semmit.
208 4, 1 | elsóhajtja magát:~- Jaj, de csak sajnálom is azokat
209 4, 1 | majd elhagyja, ha elfárad.~De még hamarabb elhagyta. Mert
210 4, 1 | meg a kezemet.~- Jaj, apu, de szép volt! Keressük meg
211 4, 1 | a tücsöknek nincs füle. De van ám lába olyan, hogy
212 4, 1 | mert elosztják az éjszakát. De alighogy a fülére húzta
213 4, 1 | alszik, mint az édes tej, de még álmában is mosolyog,
214 4, 2 | hallani a kis mézgyárosok. De ő azért csak fújja, fújja
215 4, 2 | egyszer kiáll a kapuba, de most már befelé fordítja
216 4, 3 | föl se ébrednek tavaszig, de biz a nyughatatlan méhecske
217 4, 3 | Szundikált is egy kicsikét, de megint nyughatatlan volt
218 4, 3 | napsugár besüt a hasadékon.~- De már ennek a fele se álom -
219 4, 3 | taposott a testvérkéire, de azok még csak meg se rebbentek,
220 4, 3 | visszaeresztem a testvérkéihez. De előbb megígértetem vele,
221 4, 4 | mégiscsak erőt vett valahogy, de azért úgy kopogott a szava,
222 4, 4 | Én bejártam a világot, de párját ennek az erdélyi
223 4, 4 | tele volt könnyel a szeme, de mikor idáig ért, nagyot
224 4, 4 | sokat mulattak az Alföldön, de azért mégis szót fogadtak
225 4, 4 | tavaszon!~Bement aztán a házba, de sehogy se találta helyét
226 4, 4 | bújjon szegény feje?~Ej, de jó, hogy ott áll a hárságy
227 4, 4 | méhecske, jó helyen vagy már, de most már mi legyen veled?~
228 4, 5 | tisztelet-becsület a Cili cicának, de ez egyszer nem találtad
229 4, 5 | glédában, mint a katonák. De annyi ám, hogy Pipuci csodálkozva
230 4, 5 | ujján se tudta kiszámítani, de még a Mili cicáén se, de
231 4, 5 | de még a Mili cicáén se, de még a Cili cicáén se. Kerekre
232 4, 5 | mindig csak mosolygott, de a mosolygása egyre ritkább
233 4, 5 | körülöttem a tarka mesepillangók, de mire a kezem kinyújtom értük,
234 4, 5 | csodálkozva -, egy pillefogó háló!~De akkorra Pipuci is ott térdelt
235 4, 6 | szépen szóló körtemuzsikáért. De az meg még régebben volt,
236 4, 7 | van a hernyó a levélen. De most már nem ugribugri kötéltáncos,
237 4, 7 | bebábozott az én hernyóm.~De már csak mégse hagyom itt
238 4, 7 | valahol a virágok mézét. De legalább arra megtanított
239 4, 8 | bogárkát látok az út szélén. De úgy hányta ám a bukfencet,
240 4, 8 | hízelgett a virágbogár -, de még munka közben nem volt
241 4, 8 | mustot abban az esztendőben.~De már ennek fele se tréfa -
242 4, 9 | idehordaná az asztalra játéknak, de pókot nem tudott keríteni
243 4, 9 | teteje, bársony a bélése: de már ezt az isten is pókistállónak
244 4, 9 | pókunk ebben az életben!~De már erre magamon is erőt
245 5, 1 | reggelt - köszöntem fel neki, de nem szólt rá semmit.~- Szerecsen
246 5, 1 | az orra, mint a marabué.~De úgy elszaladtam én onnan,
247 5, 1 | hírét se hallották a télnek, de az öreg Marabu apó sokat
248 5, 1 | Bagoly inas szót fogadott, de nagy baj is lett belőle.
249 5, 1 | apó.~- Könnyű azt mondani, de hol találok én emeletes
250 5, 1 | Futott szegény fűhöz-fához, de mindenütt azt mondták neki,
251 5, 1 | lehetne kéményt söpörni, de csak akkor, ha füstölt kolbász
252 5, 1 | én meg nem tudom mondani, de az bizonyos, hogy mikor
253 5, 1 | kormos lett egy kicsit, de a kémények szelelnek azóta,
254 5, 2 | gallért~a zsiráf nyakára.~De erre a nyakra mind~alacsony
255 5, 3 | ezüstpatkót veret rája.~De csak tovább sír-rí Lackó,~
256 5, 3 | Nyugtatgatja nagyanyóka,~de csak tovább sír-rí Lackó,~
257 5, 3 | rajta!”~Édesapa cirógatja.~De csak tovább sír-rí Lackó,~
258 5, 4 | öreg Csacsadér Andrásnak.~De jobban irigyeltem én Csacsadér
259 5, 4 | falu olyan, mint a másik, de olyan takaros szamár nincs
260 5, 4 | huszárkodtam már Virgoncon, de igazán csak egyszer mertem
261 5, 4 | közt, s odaállt elejbém. De nemcsak odaállt, oldalba
262 5, 4 | oldalba is bökött a fejével, de olyan barátságosan, mint
263 5, 4 | fejével csupa szeretetből. De akármerre mentem, Virgonc
264 5, 4 | szamarat először nevetni, de nem utoljára.~Virgonc még
265 5, 4 | legyeket sem elhajtani magáról. De valahányszor én elmegyek
266 5, 5 | azt mondanátok rá: ejnye, de jó kedve lehet ennek a mesemondó
267 5, 5 | járni?~Nem ám mostanában, de bezzeg az én gyerekkoromban
268 5, 5 | én meg nem tudom mondani, de az bizonyos, hogy én még
269 5, 5 | láttam meg leghamarabb, de megijedtem, mikor megláttam.
270 5, 5 | rikoltozott rá a gazdája, de a mackó úgy tett, mintha
271 5, 5 | fújjam ki magamat egy kicsit!~De a medvés ember most már
272 5, 5 | erőlködni ebben a nagy melegben?~De a gazdát most már végképp
273 5, 5 | táncolhatnékja nem volt. De a gyerek rimánkodva tette
274 5, 5 | szegényt: látod, milyen fáradt!~De az embert már akkor úgy
275 5, 5 | ostort a gyerek kezéből. De ütni már nem érkezett vele,
276 5, 5 | csalogatta a megbékült gazda, de a medve ügyet se vetett
277 5, 5 | fügével, gyenge kukoricával, de az se ért semmit. A szeme
278 5, 5 | gyerek elsikoltotta magát, de olyan keservesen, hogy minket
279 5, 5 | olyan jókedvvel, mint most.~De nem is tapsoltak még annyit
280 6, 1 | nagy hatalmú vitézt.~Az ám, de mit ér a nagy hatalom, ha
281 6, 1 | kis alamizsnához.~- Ejnye, de szeretném egy búbos pacsirtának
282 6, 1 | bámulatukban a fejüket, de a zsellérek sehol se mutatkoznak.
283 6, 1 | megmozdult a kócos bunda, de még meg is rázkódott, de
284 6, 1 | de még meg is rázkódott, de még fel is ugrott.~- Ki-ki-ki? -
285 6, 3 | Huhu, jobb nyáron! Huhu, de fázom!~- Kidobolták Szentesen:
286 6, 3 | mondja neki a bagoly -, de korán kialudtad magad! Tán
287 6, 3 | fenyőmagon tengődik a jámbor.~- De érzem, hogy ma valami különös
288 6, 3 | harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is van magához
289 6, 3 | Harkály mester diadalmasan. De bizony nem jön ki az az
290 6, 3 | gyer-gyer! - kopácsol a mester. De nemhiába van száz lába a
291 6, 3 | fejsze, hasad a forgács, de semmi sincs alatta. Alighanem
292 6, 3 | meg is fizessek érte?~- De mindjárt, de tüstént! -
293 6, 3 | fizessek érte?~- De mindjárt, de tüstént! - rikoltozott a
294 6, 3 | mikor a háziurat lenyelte -, de éreztem én ezt már reggel,
295 6, 4 | el-elnézegette.~Gondolta magában:~„De szép fényes holmi!~No, ezt
296 6, 4 | kútágasra billen -~jaj, de szegény feje~hova menjen
297 6, 5 | is megemelte egy kicsit, de aztán csak visszalépett
298 6, 7 | mintha gondolkozóban volna, de aztán csak elsuhogott másfelé.
299 6, 7 | szántotta a földet a szárnyával, de aztán az is csak továbbröppent.
300 6, 7 | ahelyett ragasztanának másikat: de hová? Nincsen ereszalja,
301 6, 8 | Hozott isten, gólyamadár, jaj de régen várunk!~Nekem, mikor
302 6, 8 | Nagy úr volt a siroki gróf, de még milyen nagy úr! Ki nem
303 6, 8 | szegény embernél a bárányka.~De hiába volt ez a kert akkora,
304 6, 8 | Nagy úr volt a siroki gróf, de még nagyobb a fia. Senkit
305 6, 8 | szeretett az a mord ember, de a fiáért az életét adta
306 6, 8 | seregestül jöttek hazafelé. De a kis gróf nem sokat törődött
307 6, 8 | viskónkra rászáll a gólya, de a siroki kastélyt még az
308 6, 8 | szerettek volna nevetni, de nem mertek. Inkább szót
309 6, 8 | a hideg, tüzelte a láz, de azért az volt az első szava:~-
310 6, 8 | a fiú kipirult orcáját. De biz azok egész nap nem jöttek.
311 6, 9 | levesszük a kalapunkat.~Az ám, de hát mért van a pipiskének
312 6, 9 | csí-ki-szűr! - kacagott a pipiske, de úgy, hogy minden tolla reszketett
313 6, 9 | s kirepült az iskolából. De már az erdőszélen megint
314 6, 9 | is tud egyebet máig se, de a daganatot még most is
315 6, 11| körtefa van a közepében. De az aztán olyan, hogy oda
316 6, 11| A darazsak kimondhatnák, de azok nem beszélnek róla.
317 6, 11| fenyegetett darázsnyelven, de én azon nemigen értek, összeszedtem
318 6, 11| elszéledtek a darazsak. De nem mentek messze, ott szédelegtek
319 6, 11| Megint kimentem a szőlőbe. De most ijedtem még csak igazán
320 6, 11| fenyegettem egy szőlőkaróval, de még csak vissza se fordult.
321 6, 11| mert a szemem elé kerülni. De nem is ajánlom neki, mert
322 6, 12| álmodtam sarkantyús csizmával, de még most is sírhatnékom
323 6, 12| mondta komolyan édesapám.~De már akkor fogtam is a kezét,
324 6, 12| még aludtak a homok alatt, de a barackfák már fölébredtek,
325 6, 12| elszomorodtam egy kicsit.~- De nekem nem cinegének való
326 6, 12| fészekbe!~Hittem is, nem is, de nem szólhattam többet. Apám
327 6, 12| szerettem volna megszólítani, de aztán jobbat gondoltam.~
328 6, 12| Másztam föl, mint a mókus, de majd leszédültem, ahogy
329 6, 13| elmenni,~ő is útra kelni.~De cipőt az árva~sehol se tud
|