Rész, Fejezet

 1   1,  1 | kutyakötelesség. Odaugrik a gazdája elé, s le nem veszi ragyogó
 2   1,  1 |            a gulyára.~Néz, néz maga elé Bodri gulyás, addig-addig
 3   1,  2 |             meredten bámultak maguk elé, hajlongtak jobbra-balra,
 4   1,  5 |           mert valami henteskirakat elé ért. Olyan kolbászok mosolyogtak
 5   1,  11|      fülemet rózsabimbó-szájacskája elé.~- No, mi szépet eszeltél
 6   2,  3 |         létemre odaálljak a nagy úr elé követelő szóval:~- Az ígéret
 7   2,  3 |       hirtelen elugrott a kamraajtó elé.~A küszöbön hevert az én
 8   3,  2 |             egyszer kerülj a szemem elé!~Addig visított, addig dühösködött,
 9   4,  2 |           befelé!~Szerszámokat vedd elé!~Vackolunk, vakolunk,~télnek
10   4,  5 |         szemmel állt oda az apukája elé.~- Aztán mondd csak, apu,
11   4,  6 |             a kút kávájára, a szája elé tette a két tenyerét, s
12   4,  9 |            oda a Panka kisírt szeme elé -, ebben tartjuk a pókunkat,
13   6,  1 |              s letette a gazda lába elé. Az pedig szeretettel simogatta
14   6,  9 |     utoljára odatipegett a jó Isten elé.~- Uram teremtőm - csipogja
15   6,  11|              Azóta se mert a szemem elé kerülni. De nem is ajánlom