Rész, Fejezet
1 1, 1 | bokorból. Utána, Bodri, utána!~Már éppen fogná is a fülit,
2 1, 1 | gulyásnál. Az is bújt volna már a föld alá is nagy szégyenében -
3 1, 1 | a becsület!~Föltetszett már a hold is, mire Marci gulyás
4 1, 2 | eszünk lebbencslevest!~Erre már Panka is elnevette magát.
5 1, 2 | szolgálhatok. Gazdája van már itt mindennek. Lesz vendég,
6 1, 2 | Nemhiába volt feneketlen, ezt már üresen kellett visszavinni.
7 1, 2 | eltaláltam a szájuk ízit. Most már majd magam is harapok valamit.
8 1, 3 | kérdeztük:~- Ugyan mit visz már megint ez a bolondos kutya?~
9 1, 4 | virágszálam, megöntözgetted-e már a kertben a többi virágokat?”~
10 1, 4 | házikójából, s Pankának már könnybe lábad a szeme kétségbeesésében,
11 1, 4 | kipattant a baba szeme.~De most már igazábul megharagudott ám
12 1, 4 | sivalkodott mérgesen. - Most meg már akkorára tátod a szádat,
13 1, 4 | egymáshoz verődött.~- Lefogod-e már a szemedet? - visítozott
14 1, 4 | lábára.~- Úgy látom, itt már kitelt az esztendő - mondta
15 1, 4 | szomorúan. - Pedig most már egész beletanultam a dajkaságba.~
16 1, 5 | tréfa ide, tréfa oda - annak már csakugyan valakinek kell
17 1, 5 | Talpas, a te neved most már: hallgass!~Talpas a fogát
18 1, 5 | oda megy ő is, ha a tanyán már nem lehet maradása.~Mivel
19 1, 5 | otthon a kis gazda keresi már azóta a vízbe mártott jó
20 1, 5 | gondolkodni, hogy mi történt, már akkor cirógatta a bundáját
21 1, 5 | hetedik utcáig. Alig lihegett már, a nyelve lógott, a lába
22 1, 5 | Estefelé kiért a Tiszához. Erre már nagy csend volt, házak nincsenek,
23 1, 6 | ahogy megláttam,~- Nem való már az ilyen nagy legényt ölben
24 1, 6 | mondtam neki. - Eljár már ez a maga lábán is, igaz-e,
25 1, 6 | utána a gyerek is, de ő már nevetett is hozzá. Piros
26 1, 6 | egy ültő helyében.~Azzal már ment is a mosókonyhára,
27 1, 6 | ölébe ejtette a zsemlét. De már akkor szaladt is visszafelé,
28 1, 6 | telt bele három cinegeszó, már akkor aludt, mint a tej.~
29 1, 7 | s mikor nyulászni ment, már a kapuban elkezdett csaholni:~-
30 1, 7 | mire ő kiért a mezőre, azok már a hatodik határban tudakolták,
31 1, 7 | faluban egy csurgókút, ott már, tudom, nem találsz meg.”~
32 1, 7 | szedte ám az utat, mert már csak úgy szédelgett a nagy
33 1, 8 | mutatkozott az öreg cimbora, pedig már fönt fényeskedett az égen
34 1, 8 | barátságot, cimborám, de most már én javallok egyet: gyerünk
35 1, 8 | úgy nekiiramodott, hogy ő már bent járt Nevenincsen, mikor
36 1, 8 | kérdezte ijedten Zörgő, akinek már csattogott a foga az étvágytól.~-
37 1, 8 | ennek, mint a favégnek! De már csak ezt a tojásos galuskát
38 1, 8 | gazduram, hogy nem hallom már a csontjaim zörgését, akárhogy
39 1, 9 | ráköhentett:~„Egerem javát már~rég megettem,~ilyent mégse
40 1, 9 | ének!~A kis gazdasszony már~jön is éppen,~sodrófát szorongat~
41 1, 10| ÁLLATAI~Nagyapó reggel óta tán már százszor is kiszaladt a
42 1, 10| Az lenne jó, ha hozná már nagyanyó Margitkát - felelt
43 1, 10| lenne jó? Ugyan miért? Ezt már a barika se állhatta meg
44 1, 10| Odafeküdt a lábához, s már éppen valami szépet akart
45 1, 10| hamar elejbük, nagyapó, mert már zörög a kocsijuk.~De bizony
46 1, 10| meg is állt a kocsi. De már ki is szállt belőle nagyanyó,
47 1, 10| suhintott egyet-kettőt, már elszelelt az ellenség. Nagyapó
48 1, 10| főzött a tiszteletedre!~Erre már csakugyan megbékült nagyanyó.
49 1, 11| No, mi szépet eszeltél ki már megint, drágaságom?~Lábujjhegyre
50 1, 11| van.~Bezzeg nem suttogott már, hanem kiáltott akkorát,
51 1, 11| méltóságra. Mire én is odaértem, már akkorára ott ült a deres
52 1, 11| okosított föl Panka, mikor már mind a hárman a meleg szobában
53 1, 11| szőnyegen:~- Látod, apu, most már mégiscsak királyné vagyok.
54 1, 11| reszketve, fázva. Panka már majd belebetegedett a nagy
55 1, 11| föld nyelte volna el őket. Már majd nem tudtam mitévő lenni,
56 1, 11| másik zsebembe. A negyediket már nem tudtam hová tenni, azt
57 1, 11| nem mondom, mit, mert én már régen nem értek a Hékámok
58 1, 11| hanem ő mivelünk: mert most már Pankának igazán egész országa
59 1, 12| lóért. Esze-lelke ott járt már az irtási majorban, szinte
60 1, 12| majorban, szinte lőtte is már a varjút, mikor egyszerre
61 1, 12| hogy került oda, hanem azt már ő sem tudta, merre van a
62 1, 12| cirmost megpillantotta. Ezért már érdemes megállni, ha még
63 1, 12| útnak is, mert a vasparipa már nagyon nyerítgetett odabent
64 1, 12| sós kifli. Az egyik szeme már befagyott, hanem a másik
65 1, 12| kilincset, pedig a jégmacska már a körmét mutogatta. Hirtelen
66 1, 12| jégmacska régen, nyoma se volt már neki.~Mire kidörzsölte a
67 1, 13| is melege volt, pedig az már csak vékonypénzű legény.
68 1, 13| gazdasszonyához.~- Jaj, Micóka, most már nincs időm a játékra! Anyukának
69 1, 13| kezdte ő a játékot. Most már a vállával taszított egyet
70 1, 13| lehet ez a furcsa labda.~Ha már játszani nem hagy magával,
71 1, 13| orrocskádat, te kis ügyetlen!~Most már az egész ház kacagott, a
72 1, 14| te egerek pandúrja! Hát már hogyne tudná a mi kis gazdasszonyunk,
73 1, 14| kilátszott.~- Köszönöm szépen, én már nem vagyok éhes. Nem akarok
74 1, 14| porcukor helyett!~Mariska most már elvesztette a türelmét,
75 1, 15| bennünket nagyanyó -, világít már a holdacska. Az a szegény
76 1, 15| elcsendesedtünk. Terike már a kis markába szorította
77 1, 15| macskát: ugyan ki hallott már ilyet?~S nagyanyó, szegény
78 1, 15| miért: de szinte örült már neki, hogy nem akad gazdája
79 1, 15| szép cica, anyóka?~- Hát... már... izé... hogyha éppen hát -
80 1, 15| odáig a cicát, anyókám.~Most már nagyanyó is mosolygott,
81 1, 15| a nagy pénzből! Nagyanyó már szinte érezte, hogy süt
82 1, 15| kiáltsanak rá.~De erre meg már az öregurat hagyta el a
83 1, 15| nagyanyó orcája, s utoljára már olyan hangosra fogta a szót,
84 1, 15| Legalább a pénzt tegye el most már, jó lesz egyre-másra a kis
85 1, 15| többet ingyenélő. Megkeresem már én nemcsak a kenyerem, hanem
86 1, 16| csoszog ki a Muszi-nyuszi, már megint zörgeti a papírkosarat.
87 1, 16| a Muszi-nyuszi. De most már mind a két fülét rásunyta
88 1, 16| Csak attól félek, hogy már elsuhogott a tündérkirálynő.”~„
89 1, 16| lehet vele hozatni.”~De már erre semmit se üzentem,
90 1, 16| a légycsapót a helyére, már megint ott szöszmötél a
91 1, 16| kanálfülű. Nem is kérést hozott már most, hanem parancsot.~„
92 1, 16| de láttam is ám! Ott volt már az asztalon a két pilleszárny,
93 1, 16| meghagyta belőlük.~Pedig már akkor nagyon cincogott a
94 1, 17| hogy egy kis fehér egérnek már az egész feje ki volt a
95 1, 17| éjszaka van, hanem ideki már süt a nap.~- No, hát csak
96 1, 17| Ki ád? Azt nem tudom már, mert a Riska meg oda volt
97 1, 17| egyszer Huppuj visszanézett, már látni se lehetett.~Jobbra
98 1, 17| rá Móric. - Tudod-e, hogy már dél van?~- A napról gondolod?~-
99 1, 17| azt mondja Huppuj -, most már kiállom Kecskemétig, arra
100 1, 17| visszafordult ő is.~A napnak a fele már belebújt a Nyakavágó halomba,
101 1, 17| meg Tűröm János, innen meg már gyalog is könnyen hazamék...~
102 1, 17| az udvarra beértek, akkor már otthon volt mindenki. Miska
103 1, 20| Ágica!’~„Le is vizsgáztál már,~kendermagos cica!”~
104 2, 1 | kellett neki nézni, érik-e már a papsajt, fodorodik-e a
105 2, 1 | most is felkészülődött már az útra, s a napernyőjét
106 2, 1 | veréb illegette magát, ezt már nem állhatta meg szó nélkül.~-
107 2, 1 | le csúfolódva. - Az lenne már a nagy csuda, nem látott
108 2, 1 | napsugaras levegőben. - Kész már az ebéd, teríteni se kell!~
109 2, 1 | jajgatott szegény feje, mikor már a harmadik határban leste
110 2, 1 | kérdezte szaporán, s már bontogatta a kosarából a
111 2, 1 | szárnya alá Tyúkanyó. - Már azt hittem, összevesztetek.
112 2, 2 | kár, kár, eluntam magamat már. Dara, búza, köleskása:
113 2, 2 | hova menjünk?~- Jártál-e már a kölesföldön? Ott van csak
114 2, 2 | akart előkerülni.~Jércike már csak úgy szédelgett az éhségtől.~-
115 2, 2 | az éhségtől.~- Cica, én már nem sétálok, a lábamon alig
116 2, 2 | gyerünk vissza mielébb, kész már otthon az ebéd.~Cica-mica
117 2, 2 | ehhez a kukoricaföldhöz már csak egy ugrás a kölesföld.~
118 2, 2 | ment vissza alkonyatig se. Már sötétedett, hullani kezdett
119 2, 2 | kár, kár, eluntam magamat már. Kipirgálni, kapargálni,
120 2, 2 | Hát az erdőben voltál-e, már, Jércike?~- Hírét se hallottam.~-
121 2, 2 | lehet jóllakni. Gyerünk már haza.~- Gyerünk! - ugrott
122 2, 2 | bevezettelek, de visszafelé már te vezess, mert én nem tudom
123 2, 2 | bekeveredtek a fák közé. Pedig már megnőtt az árnyék, ereszkedett
124 2, 2 | kár, kár, nagyon megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem -
125 2, 2 | csaltál ide?~A két gyámoltalan már összekapott volna, mikor
126 2, 2 | mondókájába, hogy mennyire unja már magát a tanyán, a Morzsa
127 2, 3 | édesanyám, s bizony sokszor már hajnalban fölkeltett legédesebb
128 2, 3 | méltóságos úr:~- Láttál-e már szép madarat, Ferkó?~- Láttam.
129 2, 3 | gondoltam magamban, s most már csak messziről gyönyörködtem
130 2, 3 | lihegtek az ártatlanok. Ezt már nem állhattam én se, odahajítottam
131 2, 4 | Kukurikú, Kelemen: ezt már el nem szenvedem. Megbántottad
132 2, 4 | bele egy kukurintásnyi idő, már akkor ott voltak a hatrongyosi
133 2, 4 | mikor a kántorék kakasa már elrikkantotta magát:~Kukurikú,
134 2, 4 | harangozó kakasa, mikor már rágyújtott a nótára:~Kukurikú,
135 2, 4 | Kukurikú, emberek,~hajnallik már, keljetek!~Bizony az lett
136 2, 4 | másnap hajnalig, hanem akkor már nem bírt magával:~Kukurikú,
137 2, 4 | sem állt meg.~Nem maradt már egyéb kakas Hatrongyoson,
138 3, 1 | mikor a tücsök is leteszi már a szépen szóló hegedűt,
139 3, 1 | inas: ki öltözteti most már sétáló gúnyába a földvári
140 3, 1 | Nagyon tudakolta volna már az utat a haszontalan férge,
141 3, 1 | hernyó. Abból ugyan nem lesz már cserebogár.~Száját nyalogatva
142 3, 1 | Száját nyalogatva most már megindult sétájára a hatalmas
143 3, 1 | Hajnal felé aztán, mikor már kedves egészségére kívánják
144 3, 1 | birkózásnak vége lett.~Hanem most már csakugyan elfáradt a fekete
145 3, 2 | simogatta fekete mellényét, s már éppen be akart fordulni
146 3, 2 | Kezem-lábam majd elkopik már a sok lyukfaragásban. De
147 3, 2 | még a kamrámban, de annak már se íze, se színe. Istenadta
148 3, 2 | sósperecet.~- Régen kereslek már, te gonosz - mormolta a
149 3, 3 | meg a kócos üstökét.~- Ez már valami volt, Sündisznócska.
150 3, 3 | Sündisznócska, s Ordas mester már kitátotta rá a száját, mikor
151 3, 3 | No, urambátyám, hiszi-e már a nagy hatalmam?~Hát híre-hamva
152 3, 3 | Hát híre-hamva se volt már ott Mackó úrnak. Úgy elkullogott
153 3, 4 | napra szundítani egy kicsit. Már éppen lecsukódott a szeme,
154 3, 4 | Ahogy meglátta a medvét, már messziről hujjangatott elébe:~-
155 3, 4 | kedve van urambátyámnak! Hát már hogy lovagolnék én medvén,
156 3, 4 | szoktál lovagolni.~- Megyek már, Mackó bácsi, megyek, ahová
157 3, 4 | visszafordult.~- Hol bujkálsz már megint, te kis gombolyag?~-
158 3, 4 | sündisznócska -, nem győzöm én már a menést! Vegyen föl egy
159 3, 4 | mint a kantárt.~- Mehetünk már, Mackó bácsi!~Kisvártatva
160 3, 4 | abba, öcsém, itthon vagyunk már! No, híres cinegék, merre
161 3, 5 | alkonyat szárnya sötétedik már az ég alján, s gyújtogatni
162 3, 5 | nem mondhatom, de reggelre már a Panka kis ágyában dagadozott
163 3, 5 | postásnak.~Csakugyan, a szarka már akkor ott illegette magát
164 3, 5 | másnap reggel a bodor bárány már ott döfölte a Panka ágyacskáját,
165 3, 6 | azt felelte:~- Eh, eh!~„Már mindegy, szolgám, ha tetszik,
166 3, 6 | Hattyú mellé.~De ezt meg már annyira rossz néven vette,
167 3, 6 | hazáig vinni, mert Rózsika már a kisajtóból ugrott a karomba.~-
168 3, 6 | bizony, ürge baba, most már tied lesz a szép piros selyemszoknya!
169 3, 6 | pedig a nyaka is beforrt már neki.~
170 3, 7 | csigabiga-rántottat eszik. Már olyanformán, hogy kirántja
171 3, 7 | mint a Csigáé, de ezzel már igazán nem szolgálhatok.
172 3, 7 | gungorodott házastul, így már nem a hasára süt a nap,
173 3, 7 | vetett örömében.~- Látod, ez már beszéd. Nemhiába talpában
174 3, 8 | Neki is zsibogni kezdett már a fülecskéje, különösen
175 3, 8 | mozdult vagy félóráig. Pannika már éppen meg akarta siratni
176 3, 8 | kályháról: meg ne süljön, ha már meg nem fagyott. Rátette
177 3, 9 | valamikor, mindenki látta már Csupaszem békát, a papucsosmestert.
178 3, 9 | a szitakötőnek.~Hanem az már akkor a másik parton vallatta
179 3, 9 | kapaszkodott a dombnak, már a nyelve is lógott.~- Hová,
180 3, 9 | tarisznya szúnyogot.~- De már azt magam is megnézem -
181 3, 9 | viseli a szemét.~A parton már ott várta az egész családja.
182 4, 1 | hogy mind halálra itatod már az istenadtákat.~Mikor ennek
183 4, 1 | mondom haragosan -, hát már a légycsapónak is lába kelt?~
184 4, 1 | légycsapónak is lába kelt?~Ezt már Panka se állhatta meg szó
185 4, 1 | maga is majd sírva fakadt már -, majd elhagyja, ha elfárad.~
186 4, 1 | kérdezi: ki rí?~No, Panka már nem rítt, az bizonyos, kiugrott
187 4, 1 | lekiáltok Pankának:~- Megvan már, hékám! Fogom a fülét! Egy
188 4, 1 | Mindegy no, mondom, most már aludjunk, mert elosztják
189 4, 1 | Ki-ri, ki-ri, ki-ri...~Erre már Panka is megharagudott,
190 4, 1 | ki-ri, ki-ri...~- Megvagy már, kis gonosz! - nevetett
191 4, 1 | nevetett Panka. - Megállj, most már azért se sírok. Hanem azért
192 4, 2 | mert bizony neki is szellős már a gúnyája.~Délfelé, mikor
193 4, 2 | legelnivaló.~Bizony nem akad már. Nagy dongással repülnek
194 4, 2 | vissza.~- Csúnya világ van már, bátya - mondják az ajtónálló
195 4, 2 | kiáll a kapuba, de most már befelé fordítja a trombitáját,
196 4, 2 | is álmos nagyon,~a nótát már el is hagyom.~Ha a tavasz
197 4, 3 | ezt a történetet írom, én már az ősszel is ismertem. Mégpedig
198 4, 3 | minden testvérkéje aludt már odabent a jó meleg kaptárban.~-
199 4, 3 | az őszirózsák is elmentek már mind aludni, mikor a nyughatatlan
200 4, 3 | álmukból az öreg méhek.~- Én már kialudtam magam - motoszkált
201 4, 3 | hiszem, régen reggel van már.~Az öreg méhek kikukucskáltak
202 4, 3 | éjszakájában.~- Mindegy az, én már nem vagyok álmos - veregette
203 4, 3 | besüt a hasadékon.~- De már ennek a fele se álom - készülődött
204 4, 3 | dongott ki a nyíláson, s most már nem szomorodott el, ahogy
205 4, 4 | A csongrádi róna terem már nekem ezután kenyeret.~-
206 4, 4 | kérő-hívó levelével tele volt már a néhai nagyasszony tulipántos
207 4, 4 | unokáit nézné meg egyszer, ha már őt nem kívánja látni.~-
208 4, 4 | méhek -, megtanultuk mi már itt a járást, nem kell minket
209 4, 4 | Szent Mihály-nap táján már föl is hagytak a méhikék
210 4, 4 | vackolódást.~- No, most már elválunk egymástól - nézte
211 4, 4 | várni.~- Hol járnak azok már! - sóhajtotta el egyszer
212 4, 4 | szegényke, jaj, mi lesz most már vele? Veri magát ész nélkül
213 4, 4 | méhecske, jó helyen vagy már, de most már mi legyen veled?~
214 4, 4 | helyen vagy már, de most már mi legyen veled?~Istenem,
215 4, 4 | s kanyargó hegyi utakon már viteti is magát a vasúti
216 4, 5 | kiülök a tornácra.~- No, már megint tréfázol, apu - húzta
217 4, 5 | fekete szárnyúból.~- Úgy már igen - bólintott Pipuci. -
218 4, 5 | Nono - mondotta -, volt már nekem olyan almafám, amelyik
219 4, 5 | fáradni. Lám, Pipuci egyszer már három verset is elolvasott
220 4, 5 | halk-szomorúan:~- Nem tudok már írni se. Surrognak, csapongnak
221 4, 5 | akkorra Pipuci is ott térdelt már az apukája előtt, s csókolta
222 4, 6 | míg én átszaladok Pécelre. Már csak megtudom, hogy élnek
223 4, 7 | háziúrral. Csakhogy akkorra már kötelesmester lett belőle.
224 4, 7 | hernyó a levélen. De most már nem ugribugri kötéltáncos,
225 4, 7 | országutat. Hiszen most már mind lepotyog róla. Nem
226 4, 7 | kinézek az ablakon: nincs már ott se paplan, se takács.
227 4, 7 | bebábozott az én hernyóm.~De már csak mégse hagyom itt a
228 4, 7 | annak, kint kóstolgatta már az akkor valahol a virágok
229 4, 8 | bababálat, nem az íróasztalomon.~Már ki is nyújtottam a kezem
230 4, 8 | bizonyosan a bogár-generális.”~Már éppen be akartam neki mutatkozni,
231 4, 8 | rosszakaratból tettem, hanem nekem már az a természetem. Pattanóbogárnak
232 4, 8 | gazda a nagy tisztességnek.~Már éppen mondani akartam, mennyire
233 4, 8 | abban az esztendőben.~De már ennek fele se tréfa - gondoltam
234 4, 9 | mordulok el haragosan. - Ez már csakugyan nagy csúfság.
235 4, 9 | teteje, bársony a bélése: de már ezt az isten is pókistállónak
236 4, 9 | a drágámnak -, nem lesz már nekünk pókunk ebben az életben!~
237 4, 9 | pókunk ebben az életben!~De már erre magamon is erőt vett
238 4, 9 | lecke.~- Úgy vedd, mintha már le is volna - fogadkozott
239 4, 9 | Ne menj a piacra, mert már nem kívánok pókot látni.
240 5, 1 | Gyerekek, hallottátok-é már hírét a marabu-várnak? Rá
241 5, 1 | Marabu apó sokat tapasztalt már jártában-keltében, s tudta,
242 5, 4 | Álmomban sokszor huszárkodtam már Virgoncon, de igazán csak
243 5, 4 | kútágasok mind összefolytak már a szemem előtt.~- Állj,
244 5, 4 | csacsi lett belőle, nem tudja már a legyeket sem elhajtani
245 5, 5 | tőletek:~- Gyerekek, ki látott már medvét táncolni?~Bizonyosan
246 5, 5 | ilyen furcsákat kérdez. Már hogy tudna táncolni a medve,
247 5, 5 | kenyeret pusztítani, most már segíts kenyeret keresni
248 5, 5 | De a medvés ember most már megharagudott. Rántott akkorát
249 5, 5 | melegben?~De a gazdát most már végképp elhagyta a béketűrés.
250 5, 5 | milyen fáradt!~De az embert már akkor úgy elfutotta a méreg,
251 5, 5 | gyerek kezéből. De ütni már nem érkezett vele, mert
252 5, 5 | ha mertük volna.~A gazdán már megint erőt vett a harag.
253 5, 5 | döfölgetni a mackót. Ez meg már éppen nagyon jólesett neki.
254 5, 5 | meg, gazdám!~A gazda most már végképp kétségbeesett, s
255 5, 5 | kezemből a láncot. Most már tartsd a hátadat a cimborád
256 6, 1 | hozzá harapnivaló? Akkor már mégiscsak jobb olyan kolduskának
257 6, 1 | elfelejtette az éhséget. Ment volna már vissza ebéd nélkül is, csakhogy
258 6, 1 | belekeveredett, s nem volt már se holt, se eleven, mikor
259 6, 1 | sólymot fogtál, öreg Fillér? Már látom, föl kell emelnem
260 6, 3 | bagoly -, mert olyan vagy már, mint a hét szűk esztendő.~
261 6, 3 | marad.~Pedig lefelé csúszkál már a napocska az égen, s ugyancsak
262 6, 3 | miből éljen meg most már a szegény mesterember? Már
263 6, 3 | már a szegény mesterember? Már látom, hogy el kell bujdosnom
264 6, 3 | lenyelte -, de éreztem én ezt már reggel, hogy ma valami különös
265 6, 4 | szép fényes holmi!~No, ezt már igazán~le kellene hozni.~
266 6, 4 | gondolta~az egyszeri szarka,~már az ól tetején~billegett
267 6, 4 | csűrtetőre.~Mindjárt elérem már” -~pislantott az égre,~s
268 6, 5 | egy napra. Másnap azonban már a háztetőre is kihozták
269 6, 5 | fiatalokat. Harmadnap pedig már a szomszédban kóstolgatták
270 6, 5 | mint nálunk.~Azt is láttam már, mikor a gólya tanította
271 6, 7 | meg őket a tavasz. Pedig már az egész Balog völgye virágba
272 6, 7 | tekintettek az égre.~- Jaj, már minekünk, ha az Isten madárkái
273 6, 7 | is elhagytak! Nekik nincs már hajlékuk Radnóton. Nem néz
274 6, 7 | hajlékuk Radnóton. Nem néz már miránk le a jó Isten sem
275 6, 7 | népére.~Hol vannak most már a virágos házak, hol a nevetés,
276 6, 7 | elbujdosni erről a tájról, amit már a madár is elkerül. Hogy
277 6, 7 | fölszárította a harmatot, akkorra már ment a munka nagyban. Gyúrták
278 6, 7 | erréb, csicseri!~- Hozom már, ficseri!~Alkonyatra már
279 6, 7 | már, ficseri!~Alkonyatra már a maguk házában laktak a
280 6, 7 | radnótiaknak. Azok se kívánkoztak már el a falujukból, jaj, dehogy
281 6, 7 | ég madarai!~Az ég madarai már akkor álomra készülődtek.
282 6, 8 | A GÓLYAFÉSZEK~Vettétek-e már észre, ti városi gyerekek,
283 6, 8 | ilyenkorig beszélném is, pedig az már csak nagy idő. Szántóföldje,
284 6, 8 | földön szaladhatott, pedig az már csak ért a nyargaláshoz.~
285 6, 8 | gólyafészek, némelyiket már igazgatta is a gazdája;
286 6, 8 | szava:~- Apám, kelepelnek-e már a gólyáink?~- Mindjárt jönnek,
287 6, 8 | gyerek:~- Apám, itt vannak-e már a gólyáink?~A siroki gróf
288 6, 8 | egy-két magas falomladék van már belőle: annak is mindnyájának
289 6, 9 | örvendezett a bagoly. - Már amikor az erdőszélen lebegtél,
290 6, 9 | kirepült az iskolából. De már az erdőszélen megint csak
291 6, 10| moharuhás fáknak,~asztal terül már az égi madárkának.~Ahol
292 6, 11| beszélnek róla. A múltkoriban már kikezdték belőle kettőt.
293 6, 11| visszaszállhassanak.~Mitévő legyek most már? Mire megérnének a körtéim,
294 6, 12| helyettem:~- Nem szeret ez már menni sehová, csak ahol
295 6, 12| mondta komolyan édesapám.~De már akkor fogtam is a kezét,
296 6, 12| homok alatt, de a barackfák már fölébredtek, föl is öltöztek
297 6, 12| hatezer hernyó.~- No, ezek már nem esznek meg egy hernyót
|