Rész, Fejezet

 1   1,  7 |            el reszketni. Hiába ígért nekik mézeskalácsot a csobánci
 2   1,  17|              kis nyúl nagyot köszönt nekik:~- Adjon isten! No, megérkeztetek?
 3   2,  3 |           gondoltam magamban. Az ám, nekik ugrott, s úgy meggázolta
 4   3,  5 |       apukához, anyukához, mondd meg nekik, hogy küldjenek nekem egy
 5   4,  4 |           marmancsvirághoz; elmondta nekik, hol a kökény-csárda, a
 6   5,  1 |             a vasúti menetrendjüket. Nekik még bizonyosan meglesz,
 7   5,  1 |            legény fiának.~Mit súgott nekik, mit se, azt én meg nem
 8   5,  1 |            se, még székre se kellett nekik állni, csak úgy álló helyükből
 9   5,  1 |      csárdást, ahogy a bagoly fütyül nekik. Közbe-közbe pedig elhallgattatják
10   6,  1 |          gondolják magukban, hogy jó nekik odabent is. Sehogy se szeretnek
11   6,  7 |         Isten madárkái is elhagytak! Nekik nincs már hajlékuk Radnóton.
12   6,  7 |      eszeltek ki, hogy el ne kelljen nekik szakadni a szülőfalutól.~
13   6,  8 | Csalogathatjátok őket, integethettek nekik: nincs az a kecskebéka,