Rész, Fejezet

 1   1,  17|                          HUPPUJ, MÓRIC MEG A SÁNTA NYÚL~A kutyánkat
 2   1,  17|          a szénatartóban lakott, Móric a padláson, a kémény mögött,
 3   1,  17|          avval becsahint:~- Hej, Móric, gyere, mondok valamit!~
 4   1,  17|           gyere, mondok valamit!~Móric azt álmodta éppen, hogy
 5   1,  17|          aztán csakugyan előjött Móric úr.~- Aztán, te Huppuj,
 6   1,  17|          a nagymamát meg vitték.~Móric nagyot sóhajtott.~- Ki ád
 7   1,  17|        útját se éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt tőle:~- No,
 8   1,  17|        fa, te Huppuj? - kérdezte Móric.~- Erdő.~- Mi terem ott,
 9   1,  17|      vízért!~- Én is - ütötte rá Móric. - Tudod-e, hogy már dél
10   1,  17|     fogadok.~- Én is - tódította Móric. - Csak azt szeretném tudni,
11   1,  17|      hallod-e, Huppuj - mormogta Móric, mikor az országúton voltak
12   1,  17|      Volt-e jó vásár?~Huppuj is, Móric is szégyenkezve intett,
13   1,  17| Azonközben megszólalt:~- Huppuj, Móric! Cicicic!~