Rész, Fejezet
1 1, 1 | odáig az ürgeszó, más szó meg nem hallatszik így delente
2 1, 1 | teremtés a marha amúgy se, most meg semmi mozoghatnékja sincs
3 1, 1 | szalad szét a világba, hogy meg se áll a széléig.~Mind igaz
4 1, 1 | hiába lógassa a nyelvét. Meg is kell azért szolgálni
5 1, 2 | A VIOLA MEG A GABÓ~Olyan nagy ozsonna
6 1, 2 | galambom, inkább azt kóstolnám meg, ami ebben a feneketlen
7 1, 2 | takarva.~- Szitakötő-zümmögés. Meg tetszik ízlelni?~- Nem vagyok
8 1, 2 | Összevicsorgott erre a Gabó meg a Viola. Haragjukban mutogatták-e
9 1, 2 | köszöntéssel fogadni a Viola meg a Gabó.~- Hozta a jégeső
10 1, 2 | nemigen értenek a Viola meg a Gabó nyelvén. Nagy meredten
11 1, 2 | hajlongtak jobbra-balra, de meg nem mukkantak volna semennyiért
12 1, 2 | segítek behozni a sonkát meg a zsemlyét - ajánlkozott
13 1, 2 | Mi volt jó?~- A sonka meg a zsemlye.~- Hát nekem mit
14 1, 2 | sírva-ríva panaszkodni a Gabóra meg a Violára. Majd ellátom
15 1, 3 | A MITVISZ MEG A FIAI~Mitvisz a mi öreg
16 1, 3 | neki -, hát nem ismered meg a fiaidat?~
17 1, 4 | tetteted magadat - fenyegeti meg ujjacskájával -, s ahogy
18 1, 4 | sivalkodott mérgesen. - Most meg már akkorára tátod a szádat,
19 1, 4 | én téged mindjárt!~Most meg a hajánál fogva kapta föl
20 1, 4 | rossz babája mellé, fogadja meg a Zsemlye kutyát.~
21 1, 5 | fogát vicsorgatta. Aligha meg nem szabta volna a kakasnak
22 1, 5 | látszottak. Az egyikkel meg is akart barátkozni. De
23 1, 5 | álmodott.~- Hopp-hupp, egye meg a kenyérhajat a pulyka,
24 1, 5 | Talpas úgy elszaladt, hogy meg se állt a hetedik utcáig.
25 1, 5 | hogy a Tisza jegén vackolt meg magának a hóban. Addig,
26 1, 6 | édesanyja hozta az öliben. Meg is pirongattam érte, ahogy
27 1, 6 | még ezért sem haragudott meg. Eltátotta a száját, és
28 1, 7 | körülötte a gazdasszony, meg se állt, míg a kisbéreshez
29 1, 7 | elmegyek hetedhét országra, meg se állok a túri vásárig.
30 1, 7 | már, tudom, nem találsz meg.”~Ugyancsak a négy lába
31 1, 8 | bíró kutyája volt, Görgő meg a nevenincsi bíróé. A nekeresdi
32 1, 8 | jobban essék a vacsora, Zörgő meg ott szokott ürgepecsenyét
33 1, 8 | holnap ilyenkorig sem éhezem meg.~Zörgőt nem nagyon kellett
34 1, 8 | ravaszul Zörgő -, vigyázz, meg ne tudja valahogy a gazdám,
35 1, 9 | Erzsikének.~Ahogy illik, szépen~meg is gyúrja,~a babaasztalkán~
36 1, 10| Bodri, nem jönnek - rázta meg aggodalmasan a szép öreg
37 1, 10| már a barika se állhatta meg szó nélkül, aki eddig a
38 1, 10| nagyon szeret barátkozni, ő meg a másik oldalán telepedett
39 1, 10| megindult volna, akkorra meg is állt a kocsi. De már
40 1, 10| Bodri a hintaszékben húzta meg magát nagy szepegve, mert
41 1, 10| csak szegény nagyapó. Neki meg esze ágában sem volt katonáskodni.
42 1, 10| ember ám azért nagyapó! Meg kell nézni, hogy milyen
43 1, 10| azért mégiscsak túlságosan meg van pörkölve ez a kávé -
44 1, 10| délután, mikor nagyanyó meg Margitka lepihentek egy
45 1, 11| tanácskozást a platánfákon. Én meg ijedten kaptam a zsebemhez:
46 1, 11| hozzátörleszkedett nagy buksi fejével, ő meg vígan tapsikolt a két tenyerével,
47 1, 11| mégiscsak királyné vagyok. Hékám meg az országom. Én parancsolok,
48 1, 11| pedig szót fogad. Hékám, idd meg ezt a tejecskét!~Hékám csakugyan
49 1, 11| reggel mégis ő hallotta meg legelébb a szobaajtón a
50 1, 11| kiugrott rajta, a Burkus meg utána.~Én meg a Burkus után
51 1, 11| a Burkus meg utána.~Én meg a Burkus után ballagtam
52 1, 11| vele előre. Az öreg Hékám meg fölugrott a vállamra, s
53 1, 11| fülembe valamit. Én bizony meg nem mondom, mit, mert én
54 1, 11| a Hékámok nyelvén.~Panka meg ért, mert ő még kicsike,
55 1, 11| meglátogatjátok a kis királynét, talán meg is engedi, hogy az alattvalóit
56 1, 12| lépést, nem is állt volna meg egy vak lóért. Esze-lelke
57 1, 12| össze, hogy akár Bécset meg lehetett volna vele ostromolni.~-
58 1, 12| varjak, ha Palkó nélkül esnék meg holnap a nagy vadászat!~
59 1, 12| varjúvadászathoz!~Én bizony meg nem tudom mondani, hogy
60 1, 13| négy lábacskája is volt meg takaros kis orrocskája,
61 1, 13| kis orrocskája, a fölött meg barátságosan ragyogó két
62 1, 13| akartál labdázni, az szúrta meg az orrocskádat, te kis ügyetlen!~
63 1, 14| anyuka felébred, akkorára meg akarom főzni a reggeli kávét.
64 1, 14| kérek a főztjéből! Egye meg maga, kisasszony! Az lesz
65 1, 14| hogy éjszaka van - maga meg kisuhant a konyhára. Hát
66 1, 14| anyuka fölébred, akkorára meg akarom főzni a reggeli kávét.
67 1, 14| a kisasszonynak, tartsa meg magának a kávéját. Ha ezután
68 1, 14| anyuka fölébred, akkorára meg akarom főzni a reggeli kávét.
69 1, 14| kávé, Bogár bátyám?~- Egye meg, aki főzte, Kormos pajtás.
70 1, 14| belezavarodott a kis gazdasszony.~De meg is lakoltak ám a csínytevésért.
71 1, 15| taszigálták, de bizony senki meg nem kérdezte tőle: hogy
72 1, 15| hebegett szegény -, de aztán ha meg nem sértem, lesz-e maguknál
73 1, 15| haragosan kiáltsanak rá.~De erre meg már az öregurat hagyta el
74 1, 15| utca porában, ha az öregúr meg nem kapja.~- Sose bánja,
75 1, 15| vigasztalgatta szelíden -, azt ugyan meg nem fogja többet senki se.
76 1, 15| legjátékosabb macska, a Janika meg a Terike macskája.~Mikor
77 1, 16| leszünk, megnézzük - írtam meg a választ. - Mindig hallottam,
78 1, 16| füst alatt azt is mondd meg a tündérkirálynőnek, apu,
79 1, 16| galagonyabokron. Mindegy no, kérdezzük meg a tündért, terem-e bojtos,
80 1, 16| tetted a cipőmet? - rázta meg Panka rémülten.~A babácska
81 1, 17| HUPPUJ, MÓRIC MEG A SÁNTA NYÚL~A kutyánkat
82 1, 17| Huppujnak hítták, a cicánkat meg Móricnak. A kutya kicsi
83 1, 17| tudsz úgy elbújni, hogy meg ne találjalak.~- De nem
84 1, 17| kocsis is elment, a nagymamát meg vitték.~Móric nagyot sóhajtott.~-
85 1, 17| tudom már, mert a Riska meg oda volt kötve a kocsisaraglyához,
86 1, 17| elment. Hát csak mosakodj meg hamarost, oszt gyere te
87 1, 17| úton, ne félj! A vásáron meg veszünk cigánypecsenyét.~-
88 1, 17| ezüstpergőt a nyakamra.~- Én meg akkor kék selyempántlikát
89 1, 17| utolérték. Egyszerre szólították meg kétfelül:~- Hát te, te kis
90 1, 17| Mézeskalács olvasót.~Huppuj meg nem állta nevetés nélkül.
91 1, 17| se éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt tőle:~- No, szervusz,
92 1, 17| találkozunk.~A kis sánta meg azt mondta nagy nyugodtan:~-
93 1, 17| mintha csak itt volna, most meg mintha beljebb-beljebb húzódnék
94 1, 17| tüsketermő akácfánál, az alja meg csupa szúrós, bozontos kökénybokor.~
95 1, 17| ráakadunk, gyere.~Az ám, de most meg az történt velük, hogy akár
96 1, 17| voltak, mint azelőtt. Éhesnek meg még éhesebbek.~- De hallod-e,
97 1, 17| szégyenkezve intett, hogy: meg ám, volt ám.~Nem tudták
98 1, 17| Akarom János, visszafelé meg Tűröm János, innen meg már
99 1, 17| visszafelé meg Tűröm János, innen meg már gyalog is könnyen hazamék...~
100 1, 17| kötötte jászolhoz, a nagymama meg a tejet szűrte. Azonközben
101 1, 19| ólommadárnál.~Gyí, te hóka, meg se álljunk~hetedhét országig,~
102 1, 19| mégis fölébredtem:~egér ette meg a lovam,~farkas meg a nyergem.~
103 1, 19| ette meg a lovam,~farkas meg a nyergem.~Odajött egy juhászlegény,~
104 2, 1 | akadt a veteményeskertjében. Meg kellett neki nézni, érik-e
105 2, 1 | mint Tyúkanyónak! A Búbos meg a Kendermagos! Jaj, őróluk
106 2, 1 | Kendermagos! Jaj, őróluk meg majd elfeledkezett Tyúkanyó
107 2, 1 | és szeretettel cirógatta meg kis cselédjeit.~- Minden
108 2, 1 | magát, ezt már nem állhatta meg szó nélkül.~- Hogy ti össze
109 2, 1 | a két kiscsirke, hogy ők meg vannak ijedve. Fölborzolták
110 2, 1 | elrepült, a bodzabokortól meg se állt az eperfáig, onnan
111 2, 1 | Tőlem csipoghat - rázta meg Búbos a bóbitáját. - Én
112 2, 1 | hátára ugrott. Cica-mica meg Kánya vitézt körmölte képen
113 2, 1 | az egeret. A kiscsirkék meg ijedtükben belefordultak
114 2, 2 | értek. Jércike ijedten állt meg, s észre se vette, mikor
115 2, 2 | tán ma se találta volna meg, ha a Morzsa kutya arra
116 2, 2 | Cica-mica! Ugyan rángassa meg a farkát, ha hazaérünk.~
117 2, 3 | is bekötött egy kenyeret meg a másikba is, s azzal a
118 2, 3 | S még akkor se sajnáltam meg az istenadtát, hanem haragosan
119 2, 3 | Anyám szomorúan simogatta meg a fejemet.~- Ó, fiacskám,
120 2, 3 | füvet csipegetni. Az anyám meg szemrehányóan nézett rám.~-
121 2, 3 | nem bánom, Ferkó, csak te meg ne bánd. Tedd le a tyúkot.
122 2, 3 | szökőkutas kertet sajnálta.~Meg akartam vigasztalni. Teleszedtem
123 2, 3 | gyönyörködtem a cseremadárban. Az meg leszállt a tetőről, s nagy
124 2, 3 | fölkapta volna Pillikét, ha meg nem kapaszkodik a küszöbben.
125 2, 3 | az öreg Bundás kutya, ő meg a páva farkát kapta meg,
126 2, 3 | meg a páva farkát kapta meg, s aligha ki nem szedi belőle
127 2, 3 | hogy merre bújjak. A páva meg egyre jajgatott, de úgy
128 2, 4 | amelyik arra repült, jobban meg tudná mondani, ha a hatrongyosi
129 2, 4 | közül a negyediket, hogy az meg se állt addig, ameddig a
130 2, 4 | árulóját. Majd azok mutatják meg, hogy ki az igazi kakas,
131 2, 4 | hogy még tán ma sem állt meg.~Nem maradt már egyéb kakas
132 3, 1 | maga kezével fésülködik meg, aztán meg nem is szakad
133 3, 1 | kezével fésülködik meg, aztán meg nem is szakad ám bele a
134 3, 1 | nem tart, mert úgyse látná meg benne magát. Éppen csak
135 3, 1 | Megérzi vele azt, amit szemmel meg se lehetne látni.~- Ejnye,
136 3, 1 | Ejnye, a vakondok csípje meg, idegen szagot érzek! Ki
137 3, 1 | cserebogárhernyó lapult meg a sarokban. Gonosz szerzet
138 3, 1 | szerzet vagy, hékás?~- Én meg a földvári herceg vagyok,
139 3, 1 | csak a farka hegye maradt meg, mire a birkózásnak vége
140 3, 1 | földvári herceg vagyok.~- Én meg a Maros kutya vagyok.~Több
141 3, 1 | hogy még most is szalad, ha meg nem állt. A Maros kutya
142 3, 1 | nem állt. A Maros kutya meg nekiállt a két első lábával
143 3, 2 | számolgatta, mennyi idő múlva érik meg a búza, amiből ő hamarább
144 3, 2 | kívánok, gazduram!~- Edd meg, ha jó! - mordult rá haragosan
145 3, 2 | az irigység a máját. Ez meg, a jámbor, abban reménykedett,
146 3, 2 | addig dühösködött, míg meg nem hallotta a kiabálást
147 3, 3 | tipe-topa Mackó!”~Most azonban meg se billentette a sapkát.
148 3, 3 | kisbaltáját. Nem is találta meg azóta se, azért keresi máig
149 3, 3 | zavarodottan Mackó urat kínálta meg nyírfabalzsammal.~- Parancsoljon,
150 3, 3 | azt a szarvast ijeszd meg, amelyik a patakban nézegeti
151 3, 3 | pedig csudálkozva csóválta meg a kócos üstökét.~- Ez már
152 3, 3 | sincs, hogy az erdőkerülőt meg tudnád ijeszteni.~Az erdőkerülő
153 3, 3 | gondolta magában. - No, de meg is hálálom neki. Nem eszem
154 3, 3 | az úr az erdőben, ijeszd meg azt a pásztort, aki az erdőszélben
155 3, 3 | elszaladt, hogy még ma se állt meg.~Sündisznócska pedig büszkén
156 3, 4 | Mackó bácsi alig törölte meg a száját a délebéd után,
157 3, 4 | kaptár méhecske csípte volna meg.~- Hej, mordézom adta, mit
158 3, 4 | Cinege húgom nem ijedt meg:~- Szörnyű szél, míg el
159 3, 4 | hanem én nem ijedek ám meg tőle. Sündisznócskától hallottam,
160 3, 4 | te szeleverdi! Azt mondd meg inkább: mióta szoktál te
161 3, 4 | csak ez az egy van. Engedje meg, hogy ide erősíthessem magam.~-
162 3, 4 | szájába a zabolát. A két végit meg a kezébe vette, mint a kantárt.~-
163 3, 4 | merre vagytok? Most válik meg, ki mondott igazat!~Jöttek
164 3, 4 | olyan jól a békabecsinált meg az egérpecsenye, mint akkor.~
165 3, 5 | lakik nagyapó, nagyanyó meg Panka. Nagyapó Homokországnak
166 3, 5 | nagyanyó a királynéja, Panka meg éppen a királykisasszonya.~
167 3, 5 | udvari nép nélkül csakúgy meg nem élhet, mint liliom harmat
168 3, 5 | Hallod-e, te sárgarigó, mondd meg az én apukámnak, anyukámnak,
169 3, 5 | akácvirágszagú éjszakában, azt én meg nem mondhatom, de reggelre
170 3, 5 | angyalos labda. A sárgarigó meg ott rikoltozott az ablak
171 3, 5 | Panka ágyacskáját, a postás meg ott csörgött az ablak alatt.~-
172 3, 5 | szolgálatot, amelyikért szőlőkaró meg seprűnyél a fizetség.~Utoljára
173 3, 5 | apukához, anyukához, mondd meg nekik, hogy küldjenek nekem
174 3, 6 | odatelepedtem a Hattyú mellé.~De ezt meg már annyira rossz néven
175 3, 6 | aztán diadalmasan rázta meg nagy fejét, s a barna jószágot
176 3, 6 | Különösen amelyik alszik, s úgy meg van dermedve, hogy se kezét,
177 3, 6 | mondtam én. - Azt nézd meg inkább, mit hozott neked
178 3, 6 | akkorát ugrottam tőle, hogy meg se álltam a harmadik szobáig.~
179 3, 6 | ürgeszív legyen, aki arra meg nem indul.~- Úgy bizony,
180 3, 6 | kellett félteni ürge babát! Meg se moccant, akárhogy forgatta,
181 3, 6 | festett rajta. A csipke főkötő meg úgy állt neki, mint valami
182 3, 6 | bársonycipellő nem állt meg a lábán. Ha egyszer fölment,
183 3, 6 | lecsúszott róla.~Rózsika meg is legyintette a lábacskáját.~-
184 3, 6 | volt, így nem csúszhatott meg a lépcsőn.~Ha találkoztok
185 3, 6 | találkoztok vele, mondjátok meg neki, hogy hozza vissza
186 3, 6 | hozza vissza a szoknyánkat meg a főkötőnket. Mert a bodor
187 3, 7 | volt a neve, a másiknak meg Biga. Ezt a bíbic legjobban
188 3, 7 | s úgy nekilódult, hogy meg se állt, csak egy körömfeketényire.
189 3, 7 | körömfeketényire. Onnan nem állhatta meg, hogy vissza ne nézzen.
190 3, 7 | Egy, kettő, há-rom!~Most meg Biga késett meg egy hajszálnyival,
191 3, 7 | há-rom!~Most meg Biga késett meg egy hajszálnyival, s csapta
192 3, 8 | Ugyan föléled-e?~Biz az meg se mozdult vagy félóráig.
193 3, 8 | félóráig. Pannika már éppen meg akarta siratni szegény csigácskát,
194 3, 8 | kapta mindjárt a kályháról: meg ne süljön, ha már meg nem
195 3, 8 | kályháról: meg ne süljön, ha már meg nem fagyott. Rátette a díványpárnára
196 3, 8 | szép vigyázatosan, hogy meg ne üsse magát, ha gurulhatnékja
197 3, 8 | meghalok éhen.~- Odakint meg megfagysz.~- Dehogy fagyok,
198 3, 9 | nemes, de papucsban, hogy meg ne szúrja a talpát a sulyomtövis.~
199 3, 9 | virágok nevetve csóválták meg a fejüket, mikor meghallották,
200 3, 9 | valamirevaló mesterember nem élhet meg anélkül, hogy körül ne nézzen
201 4, 1 | Minden valamirevaló gyerek meg tud felelni arra a találós
202 4, 1 | rá: a lánc biz az. No, én meg azt mondom, hogy azért se
203 4, 1 | kanári ijedten kuporodik meg a kalitkája sarkában: azt
204 4, 1 | a szögön.~- Ejnye, kutya meg a mája - mondom haragosan -,
205 4, 1 | Ezt már Panka se állhatta meg szó nélkül:~- Igenis, hogy
206 4, 1 | zokogását, kacagva fogta meg a kezemet.~- Jaj, apu, de
207 4, 1 | de szép volt! Keressük meg ezt a szépen szóló muzsikát.~
208 4, 1 | tűnődött, hogy is bosszantsa meg azt a rossz tücsköt.~- Tudod
209 4, 3 | testvérkéire, de azok még csak meg se rebbentek, olyan mélyen
210 4, 3 | ágról a másikra.~S bizony meg is mutatta volna, ha a nagy
211 4, 4 | legalább az unokáit nézné meg egyszer, ha már őt nem kívánja
212 4, 5 | Pipuci ölébe. - Próbáld meg csak, virágom, hányszor
213 4, 5 | virágom, hányszor találod meg ebben az apuka nevét.~No,
214 4, 5 | Hitetlenkedve csóválta meg a fejét, hogy csak úgy lobogott
215 4, 5 | kell neki.~Hitte is ezt meg nem is Pipuci. Ugyan miben
216 4, 5 | egyebet se csinált, csak írt meg olvasott. Abban pedig ugyan
217 4, 5 | csak a semmit markolom meg.~Pipucinak hirtelen öröm
218 4, 5 | Pipucinak hirtelen öröm villant meg a szemében. Mikor a doktor
219 4, 6 | szóló körtemuzsikáért. De az meg még régebben volt, mikor
220 4, 6 | kihessent az ajtón, hogy tán meg se állt volna Pécelig, ha
221 4, 6 | péceli ember, nem mondanád meg nekem, mért van olyan jó
222 4, 6 | futtában a cinkotai bíró, s meg se állt a falu közepéig,
223 4, 6 | Hej, emberek, mondjátok meg nekem: miről híresek a péceli
224 4, 7 | hanem fakopasztó.~Azonközben meg is emberkedett akkorára,
225 4, 8 | azt megveszem Pankának meg Vilmának, legalább akkor
226 4, 8 | tessék megijedni, nem ütöttem meg magam. Bocsánatot is kérek,
227 4, 8 | vagyok az, aki még virágjában meg szoktam enni a gyümölcsöt,
228 4, 8 | Uraságod megeszi a virágot, én meg megeszem a gyökeret. Azon
229 4, 8 | magát, s csak most látszott meg rajta, milyen szép legény.
230 4, 8 | ollóval.~- Nini, hisz ez meg Csajkó sógor, a szőlőszabó -
231 4, 8 | küldte a pattanóbogarat is meg a virágbogarat is. Csajkó
232 4, 9 | pókunk sincs!~- Ejnye, söprű meg a kefe! - mordulok el haragosan. -
233 4, 9 | magamban, amit Panka kíván, meg kell azt fogadni. Éppen
234 5, 1 | kívánom, hogy mutassátok hát meg azt a híres várat a térképen.
235 5, 1 | Ott pedig nem mutatjátok meg, ha holnap ilyenkorig keresitek
236 5, 1 | úr a csizmát, vagy sem, meg nem mondhatom, mert csak
237 5, 1 | mondta az őr.~- No, én meg szerecsenül nem értek -
238 5, 1 | fázik, reszkessen.~- Süsd meg a tanácsodat! - süvöltötte
239 5, 1 | súgott nekik, mit se, azt én meg nem tudom mondani, de az
240 5, 1 | szomszédék kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat
241 5, 1 | fejük tetejét, vakargassa meg a homlokukat, megérdemlik.~
242 5, 4 | Virgonc!~Apránkint aztán meg is felejtkeztem haragomról.
243 5, 4 | lobogó. Hát még ami a kalap meg a csizma közé esett! Több
244 5, 4 | a hosszú görbe utcán. Ha meg nem kapaszkodom a sörényében,
245 5, 4 | Virgonc, megállj!~Dehogy állt meg, dehogy! Úgy nekiiramodott,
246 5, 4 | a szemem előtt.~- Állj, meg, Virgonc, állj meg!~Most
247 5, 4 | Állj, meg, Virgonc, állj meg!~Most lódult neki még csak
248 5, 5 | a kenyérkereset, azt én meg nem tudom mondani, de az
249 5, 5 | az utcáról a lánccsörgés meg a dobszó.~- Tam-tara-ram-tara-tam
250 5, 5 | kiscsikók a gyepre.~- Ki látja meg leghamarabb a medvét?~Én
251 5, 5 | leghamarabb a medvét?~Én láttam meg leghamarabb, de megijedtem,
252 5, 5 | mackó csak a fejét csóválta meg egy kicsit.~- Ugyan, gazdám,
253 5, 5 | szívszorongva, hogy kit eszik meg a medve.~Nem volt pedig
254 5, 5 | döfölgetni a mackót. Ez meg már éppen nagyon jólesett
255 5, 5 | bundáját.~- Ezt is cirógasd meg, gazdám!~A gazda most már
256 5, 5 | azt mind Ilia szedte össze meg a medvéje. A kisgyerek apró
257 5, 5 | gubancos barátja derekát, ez meg nagy mancsát rátette kis
258 6, 1 | a pettyes fehér mellényt meg a szürke köpönyeget kell
259 6, 1 | megmozdult a kócos bunda, de még meg is rázkódott, de még fel
260 6, 1 | pedig szeretettel simogatta meg a kócos bundát.~- Nini,
261 6, 2 | neveti a róka -,~fürödj meg a hóban,~te fekete csóka!~
262 6, 2 | hiszem, galamb vagy” -~csípte meg a róka,~s csapott nagy ozsonnát~
263 6, 3 | a mester -, miből éljen meg most már a szegény mesterember?
264 6, 3 | hogy dolgot adtam, még meg is fizessek érte?~- De mindjárt,
265 6, 5 | szégyelled magad? - koppantottá meg fecskeanya a feje búbját.
266 6, 5 | erre! - biztatták az apja meg a testvérkéi az eperfáról.~
267 6, 5 | eperfáról.~Tízszer tették meg az utat egy délelőtt a kisfecskék
268 6, 5 | a tornácról az eperfáig meg vissza. Akkor aztán az öregek
269 6, 6 | szögletében ragasztották meg gömbölyű kis fészküket maguk
270 6, 7 | idén a fecskéket. Nem hozta meg őket a tavasz. Pedig már
271 6, 7 | határból!~No, a szúnyogok meg a legyek örvendeztek is
272 6, 7 | Újfaluba, Czakóba, Iványiba meg a többi szomszéd faluba
273 6, 8 | édesapám nekem adta, én meg - mit tegyek vele egyebet? -
274 6, 8 | senki, csak a siroki gróf meg a kisfia.~Szívtelen, kevély
275 6, 8 | fiáért az életét adta volna. Meg is engedett neki az égvilágon
276 6, 8 | kiáltott rájuk mérgesen. Azok meg nagy tisztességtudással
277 6, 8 | te mindent megtehetsz?~- Meg, fiam - feszítette ki kevélyen
278 6, 8 | fiam, mindjárt - simogatta meg a gróf a fiú kipirult orcáját.
279 6, 9 | tanult, s a tudománytól nőtt meg akkorára a füle.~No, a pipiskének
280 6, 9 | a jó Isten tenyeréről, s meg se állt, míg ahhoz az odvas
281 6, 9 | csak harmadszorra hallotta meg az alázatosan hajlongó pipiske
282 6, 9 | hideg ellen. A második sor meg felel rá. Azt mondja, hogy
283 6, 9 | neki bóbitája. A bagolynak meg azóta sincs inasa, senki
284 6, 11| kiverte a szememet. Bizonyosan meg is fenyegetett darázsnyelven,
285 6, 11| hogy a füst elszálljon, ők meg visszaszállhassanak.~Mitévő
286 6, 11| magát az ághegyen.~- Edd meg a diódat! - szóltam oda
287 6, 11| mérgesen. - Inkább azt mondd meg: hogy fogjak ki a darazsakon?~
288 6, 11| a rigó rigóul:~- Fogadj meg engem körtecsősznek, majd
289 6, 11| megeszel, ami megmarad, azt meg vidd haza a rokonságnak.~
290 6, 11| a Vilmácska babája hívta meg ozsonnára a Panka babáját.
291 6, 11| ijedtem még csak igazán meg, ahogy a fára vetettem a
292 6, 11| aranyos dolmányát. Mondjátok meg neki, ha találkoztok vele!~
293 6, 12| a szőlőt, a cinegevarga meg abban a pillanatban röppent
294 6, 12| sarkantyús csizma - csóválta meg apám a fejét. - Hány tojás
295 6, 12| No, ezek már nem esznek meg egy hernyót se - néztem
|