Rész, Fejezet
1 1, 1 | parancsot.~- Ide fülelj, Bodri! Én bemegyek a cserénybe, te
2 1, 2 | Szolgálhatok vele?~- Nem élek én azzal, galambom, inkább
3 1, 2 | tetszik ízlelni?~- Nem vagyok én ilyen finom ételekhez szokva.
4 1, 2 | csúfolódsz, úgyis csak elbujdosok én ettől a háztól.~- Hát aztán
5 1, 2 | akart hajtogatni.~- Majd én is segítek behozni a sonkát
6 1, 4 | ujjacskájával -, s ahogy én kimegyek, mindjárt kiugrasz
7 1, 4 | Megállj, majd megtanítalak én téged mindjárt!~Most meg
8 1, 6 | egy száraz zsemlét.~Majd én vigyázok inkább Gáborkára.~
9 1, 6 | te ember! Jobban tudom én, mint te, hogy mit kell
10 1, 6 | Jó, jó, Gáborka, azért én mégiscsak melletted maradok -
11 1, 6 | egyszerre beragyogta az én szívem is.~- Ha Gáborka
12 1, 6 | mondani:~- Látod, Gáborka, én is barátod vagyok!~
13 1, 7 | csobánci agárnak:~- No, Cicke, én most elmegyek hetedhét országra,
14 1, 7 | Reszkessetek, ürgék, én vagyok a csobánci agár!~
15 1, 7 | keresel te Csobáncon, mikor én vagyok a csobánci agár?!~
16 1, 7 | Maradj magadnak, találok én még vizet magamnak Csobáncon!~
17 1, 8 | Zörgő?~- Kenyérhajban biz én, Görgő. De ez nem olyan
18 1, 8 | barátságot, cimborám, de most már én javallok egyet: gyerünk
19 1, 8 | hunyorgatott Görgő -, én úgy belaktam nálatok, hogy
20 1, 10| köszönhetem, hogy ezután én hozhatom-vihetem a kis unokámat.~
21 1, 11| kívánsága teljesedett idáig az én Panka lányomnak, mostanában
22 1, 11| tanácskozást a platánfákon. Én meg ijedten kaptam a zsebemhez:
23 1, 11| királynői méltóságra. Mire én is odaértem, már akkorára
24 1, 11| Eszembe se jutott, hogy én most egy királynét cipelek
25 1, 11| Hékám meg az országom. Én parancsolok, Hékám pedig
26 1, 11| olyan kedve, hogy még az én bajuszomat is egérnek nézte.
27 1, 11| majd rendre szoktatlak én téged! Vetek én neked babadunnából
28 1, 11| szoktatlak én téged! Vetek én neked babadunnából olyan
29 1, 11| jelent ez: meglesz, gazdám! Én pedig kinyitottam az ajtót:
30 1, 11| rajta, a Burkus meg utána.~Én meg a Burkus után ballagtam
31 1, 11| sugdosott a fülembe valamit. Én bizony meg nem mondom, mit,
32 1, 11| meg nem mondom, mit, mert én már régen nem értek a Hékámok
33 1, 11| bizonyosan hálálkodott. Pedig nem én tettem jót ővele, hanem
34 1, 12| A JÉGMACSKA~Én ugyan még sose láttam királyt
35 1, 12| hallatszott megint -, én beszélek, a jégmacska.~-
36 1, 12| maradékot. Nagyon szeretem ám én az ilyen takaros kis jószágot,
37 1, 12| szerencsét a varjúvadászathoz!~Én bizony meg nem tudom mondani,
38 1, 14| kisasszony főzi a kávét, akkor én elbujdosom a háztól.~Hanem,
39 1, 14| kilátszott.~- Köszönöm szépen, én már nem vagyok éhes. Nem
40 1, 15| kemencét. Másik oldalról én húzódtam hozzá, kócos fejemet
41 1, 15| tenni, ha alvófélben volt. Én magam is álmosan bóbiskoltam,
42 1, 15| szejeti Tejite.~Ó, nem tudom én még ma se kimondani, micsoda
43 1, 15| mondani:~- Ohó, nagyanyó, én is ott leszek akkor, mikor
44 1, 15| ámult-bámult, hát még mikor én odaálltam eléje - vállamon
45 1, 15| ingyenélő. Megkeresem már én nemcsak a kenyerem, hanem
46 1, 16| az a törvény, hogy mikor én leülök írni, akkor énhozzám
47 1, 16| nélkül.”~Az ám, csakhogy mire én a királynőnek kiszóltam
48 1, 16| tündérkirálynő!~- Hm - mondom -, én nem láttam, hogy itt járt
49 1, 16| mondani:~- Ne féljetek, tudom én, mi a becsület!~Hát tudta
50 1, 17| találjalak.~- De nem is elbújok én, pajtás, hanem elmék a kecskeméti
51 1, 17| Hát még mit veszünk?~- Én egy kis sárga szíjas ezüstpergőt
52 1, 17| ezüstpergőt a nyakamra.~- Én meg akkor kék selyempántlikát
53 1, 17| Biz ott az is lehet.~- Én nagyon ehetném, hallod-e!
54 1, 17| odaadnám egy ital vízért!~- Én is - ütötte rá Móric. -
55 1, 17| A napról gondolod?~- Nem én, de érzem...~Megálltak,
56 1, 17| Kecskemétig, arra fogadok.~- Én is - tódította Móric. -
57 1, 17| megint -, ha így, ha úgy, de én visszafordulok, elmék haza.
58 1, 17| fáradtam. Nem mentem ám én mindenütt gyalog, se nem
59 2, 1 | zöldborsót, ha jók lesztek, míg én odajárok. Kút felé ne menjetek,
60 2, 1 | meg Búbos a bóbitáját. - Én tudom, hogy össze nem veszek
61 2, 1 | nem veszek veled.~- Inkább én nem veszek össze - meresztgette
62 2, 1 | nyakát a Kendermagos.~- De én nem veszek össze, mert én
63 2, 1 | én nem veszek össze, mert én kisebb vagyok - bizonygatta
64 2, 1 | bizonygatta Búbos.~- Azért is én nem veszek össze, mert én
65 2, 1 | én nem veszek össze, mert én nagyobb vagyok - kötözködött
66 2, 1 | mert mindjárt megtaposlak! Én nem veszek össze, tudod?~
67 2, 1 | mindjárt megtépem a búbodat! Én sem veszek össze, érted?~-
68 2, 1 | csupa nyak! Látod, hogy nem én veszek össze!~- Nesze, te
69 2, 1 | belőle. - Mondtam, ugye, hogy én nem veszek össze!~Hopp! -
70 2, 2 | szédelgett az éhségtől.~- Cica, én már nem sétálok, a lábamon
71 2, 2 | Jércike! Tessék világot látni! Én hazaszaladok, mert elhűl
72 2, 2 | panaszosán a bárány. - Ne-e-em. Én bevezettelek, de visszafelé
73 2, 2 | visszafelé már te vezess, mert én nem tudom az utat.~Jércike
74 2, 3 | a mesterségemnek. Tudtam én segíteni az édesanyámnak
75 2, 3 | nyakamba akasztotta a terhet. Én vittem el a kenyeret minden
76 2, 3 | cinegét.~- Nem olyant kérdezek én, fiam. Hanem olyan szelíd
77 2, 3 | mindennap látsz.~De láttam én attól fogva a pávát minden
78 2, 3 | méltóságos úr elnevette magát.~- Én nem bánom, Ferkó, csak te
79 2, 3 | megharagudott a vendégre, de én leguggoltam az ól tövébe,
80 2, 3 | elajándékozott társukat sajnálták. Az én pávám odament hozzájuk.
81 2, 3 | ártatlanok. Ezt már nem állhattam én se, odahajítottam a kalapomat.
82 2, 3 | elé.~A küszöbön hevert az én legjobb játszópajtásom,
83 2, 3 | hogy kiszaladt az utcára, s én magam is azt néztem, hogy
84 2, 4 | mid van neked?~- Nem tudom én, hogy micsoda, de mégse
85 2, 4 | szinte csúfolódik:~- Tudom én az időt kakasszó nélkül
86 3, 1 | mondja kevélyen az egér -, én Búzaviszi báró vagyok. Most
87 3, 1 | miféle szerzet vagy, hékás?~- Én meg a földvári herceg vagyok,
88 3, 1 | Hitvány, majd megtanítlak én tisztességre! - süvöltötte,
89 3, 1 | botorkál kora virradatkor?~- Én a földvári herceg vagyok.~-
90 3, 1 | földvári herceg vagyok.~- Én meg a Maros kutya vagyok.~
91 3, 2 | volna kitátani.~- Gyűjtöttem én, Hörcsög gazda, rogyásig,
92 3, 4 | áll, Mackó bácsi, hanem én nem ijedek ám meg tőle.
93 3, 4 | bácsi.~- No, majd beszélek én a fejével, csak várjatok
94 3, 4 | Hát már hogy lovagolnék én medvén, amikor azt se tudom,
95 3, 4 | sündisznócska -, nem győzöm én már a menést! Vegyen föl
96 3, 4 | ez így nem jó lesz, mert én innen legurulok, kitörik
97 3, 4 | sündisznócska:~- De sajnálom én magát, lelkem Mackó bácsi,
98 3, 5 | sárgarigó, mondd meg az én apukámnak, anyukámnak, hogy
99 3, 5 | akácvirágszagú éjszakában, azt én meg nem mondhatom, de reggelre
100 3, 5 | nyárfaszigetre.~- Bánom is én - kiabált utána Panka -,
101 3, 5 | kiabált utána Panka -, találok én tenálad különb hírhordót
102 3, 5 | locsolókannát.~- No, majd én meghallgatom, mit csörög
103 3, 5 | szarka - azt mondja. - Mert én megtanultam ám katonakoromban
104 3, 5 | rossznyelvű madár! Majd keresek én magamnak másik postást.~
105 3, 5 | tőle a foga.~- Nem bánom én, csak a lábad ki ne hulljon -
106 3, 5 | csigabigától.~- Színét se láttam én annak - csóválta apu a fejét. -
107 3, 6 | Hát az őneki jaj - mondtam én. - Azt nézd meg inkább,
108 3, 6 | mozgatta a fülét. Pedig én magam is akkorát ugrottam
109 3, 6 | Aludj szépen, ürge baba! Én kimegyek a konyhába, főzök
110 3, 7 | melyiket minek hívták, de bíz én nem tudom magam se, mert
111 3, 7 | mert a hasadra süt a nap!~Én ugyan nemigen értek a csigabigák
112 3, 7 | semmi nemzetségem. Tudok én ennél jobbat is, fussunk
113 3, 7 | vesszőn:~- Nemhiába jártam én annyi iskolát, leszek én
114 3, 7 | én annyi iskolát, leszek én bíró. Tanult mesterségem
115 3, 7 | le nem nyelte volna, az én mesém is tovább tartott
116 3, 8 | meghúzódhassam benne. Úgy elalszom én ebben tavaszig, hogy te
117 3, 9 | mit látsz te többet, mint én, te éhen-dongó?~- Túl a
118 4, 1 | mondani rá: a lánc biz az. No, én meg azt mondom, hogy azért
119 4, 1 | a lánc biz az, hanem az én Panka lányom.~Ő az, aki
120 4, 1 | megpaskolja az ágy végét.~- Panka, én azt hallottam egyszer egy
121 4, 2 | virág, tu-tu-tú!~Hallottam én ezt a nyáron akárhányszor.
122 4, 2 | mint az üröm.~- No, akkor én is más nótát fúvok - döngicséli
123 4, 3 | amelyikről ezt a történetet írom, én már az ősszel is ismertem.
124 4, 3 | a jó meleg kaptárban.~- Én nem vagyok olyan álomszuszék,
125 4, 3 | álmukból az öreg méhek.~- Én már kialudtam magam - motoszkált
126 4, 3 | éjszakájában.~- Mindegy az, én már nem vagyok álmos - veregette
127 4, 3 | szépen ki bírt csisszanni.~- Én vagyok a legfrissebb - döngicsélte
128 4, 3 | vele.~- Majd megmutatom én, ki a legény a csárdában! -
129 4, 4 | régimódi erdélyi nemesembert én csak hallomásból ismerem,
130 4, 4 | falut itt tudod hagyni. Én bejártam a világot, de párját
131 4, 4 | méhnek. Hanem gondoltam én valamit. Küldd el a méheidet
132 4, 4 | kosztoltatom őket. Majd megmutatom én nektek, mi az igazi méz!”~
133 4, 4 | Ti hazamentek telelni, én pedig magam maradok ezen
134 4, 5 | kezével. - No, gyere, mutatok én neked olyant többet is.~
135 4, 5 | apukám!~- Sok fát ültettem én ebbe az erdőbe, lelkecském -
136 4, 5 | lehet az, apu. Nem hallottam én azt még soha a Mitetszik
137 4, 5 | Apukám, ne haragudj rám, én tettem oda, hogy könnyebben
138 4, 5 | szorította:~- Hiszen te vagy az én aranyhajú mesetündérem,
139 4, 6 | keményszívű bíró:~- Mért volnék én bíró, ha még az ilyen ingyenélő
140 4, 6 | hivatalomat, te asszony, míg én átszaladok Pécelre. Már
141 4, 7 | bizonyosan ezt mondaná: „Én is úr vagyok a magam fűzfalevelén!”~
142 4, 7 | asztalosmester is, bebábozott az én hernyóm.~De már csak mégse
143 4, 7 | a fejeddel!~Beszélhettem én annak, kint kóstolgatta
144 4, 8 | mondom -, mit csináljak én ezzel a töméntelen kincscsel?
145 4, 8 | a lábát a homokban, hogy én mindjárt azt gondoltam magamban: „
146 4, 8 | nagyon örülök a szerencsének. Én az aranyos virágbogár vagyok.
147 4, 8 | Ismernek engem Iregtől Ürögig. Én vagyok az, aki még virágjában
148 4, 8 | Uraságod megeszi a virágot, én meg megeszem a gyökeret.
149 4, 9 | Édes lelkeim, hol vegyek én nektek pókot? Ha csak a
150 5, 1 | hogy hallottátok, mert én akkor mindjárt azt kívánom,
151 5, 1 | meglátja, aki nem keresi. Én se kerestem, mégis messziről
152 5, 1 | magyarul - mondta az őr.~- No, én meg szerecsenül nem értek -
153 5, 1 | ilyen szép házat kapnék, én is beállnék marabunak.~-
154 5, 1 | marabué.~De úgy elszaladtam én onnan, hogy vissza se fordultam
155 5, 1 | mondani, de hol találok én emeletes kéményseprőt -
156 5, 1 | súgott nekik, mit se, azt én meg nem tudom mondani, de
157 5, 3 | mosolyogva ölbe kapja:~„Mondanék én egyet, Lackó,~nesze, egy
158 5, 4 | Andrásnak.~De jobban irigyeltem én Csacsadér Andrást ezért
159 5, 4 | kívánságom sem volt, csak hogy én egyszer végignyargalhatnék
160 5, 4 | nevetve -, mégse hiába jártam én iskolába! Ez a szamár bizonyosan
161 5, 4 | Virgonc, lekapta a nyakát, s én úgy bukfenceztem bele a
162 5, 4 | mocskos pocsolyába, mintha én lettem volna a kecskebékák
163 5, 4 | magáról. De valahányszor én elmegyek mellette, mindig
164 5, 5 | szólnátok hozzá, gyerekek, ha én most azt kérdezném tőletek:~-
165 5, 5 | mostanában, de bezzeg az én gyerekkoromban még úgy eljárta
166 5, 5 | ez a kenyérkereset, azt én meg nem tudom mondani, de
167 5, 5 | mondani, de az bizonyos, hogy én még a mákos csíktól is elszaladtam,
168 5, 5 | meg leghamarabb a medvét?~Én láttam meg leghamarabb,
169 6, 1 | magát Sólyom vitéz.~- Hogy én ki vagyok? Brrr-brrr - morgott
170 6, 1 | morgott a bunda. - Biz én csak a Fillér kutya vagyok,
171 6, 3 | háziurat lenyelte -, de éreztem én ezt már reggel, hogy ma
172 6, 5 | volna ez a kisfiú, amit én láttam. Azt láttam, hogy
173 6, 6 | szalmáért, picike!~- Hozom én ízibe.~- Hocc ide!~- Cvikk,
174 6, 8 | az édesapám nekem adta, én meg - mit tegyek vele egyebet? -
175 6, 8 | milyen nagy úr! Ki nem tudnám én azt beszélni, ha holnap
176 6, 9 | rád.~- Nem a szarka vagyok én, hanem a pipiske.~- Hát
177 6, 9 | hogy nem élsz vele, tudtam én azt mindjárt. Tudok én mindent.
178 6, 9 | tudtam én azt mindjárt. Tudok én mindent. Azt is tudom, mi
179 6, 11| fenyegetett darázsnyelven, de én azon nemigen értek, összeszedtem
180 6, 11| körtecsősznek, majd ellátom én a darazsak baját.~- Hát
181 6, 11| eszembe jutott valami. Az én rigóm őrizte a fát hűségesen.
182 6, 11| mondom, itt is ott leszek én, viszek egy kis körtét.
183 6, 11| csőrében az utolsó körtét. Az én hűséges csőszöm egy hét
184 6, 12| Biz az régen volt, mikor én életemben először álmodtam
185 6, 12| csizmámat, mire kiérünk.~Én egy nyúlugrással előbb kiértem,
186 6, 12| Nini, hiszen belenézhetek én abba a fészekbe!~Hittem
187 6, 12| harmincszor kétszáz hernyó?~Én csak annyit tudtam, hogy
|