Rész, Fejezet

  1   1,  1 |                hogy ingyen muzsikáljon, mikor úgyse hallgatja senki.~Nem
  2   1,  1 |                gulyás éberen néz utána, mikor aztán belevesz az ég peremébe,
  3   1,  1 |                 éppen fogná is a fülit, mikor egyszerre csak tű szúródik
  4   1,  2 |            társaságban - morog a Viola.~Mikor aztán mindnyájan letelepedtek,
  5   1,  4 |           hosszú aranyhaját fésülgette, mikor feje fölött a kakukkos óra
  6   1,  4 |                 szeme kétségbeesésében, mikor begurul az ajtón a nagy
  7   1,  5 |            napos oldalán, s várta, hogy mikor szólítja vacsorához Janika,
  8   1,  5 |        tisztában volt vele, mi történt. Mikor kimenekült a városból, észre
  9   1,  5 |         bizonyosan megemlegeti a napot, mikor a Talpassal találkozik!~
 10   1,  7 |               tűzhelyre feküdt hűtőzni. Mikor a kéményből ráhullott a
 11   1,  7 |               hajtotta róla a legyet, s mikor nyulászni ment, már a kapuban
 12   1,  7 |            jöttek elő jó napot kívánni, mikor azzal biztatta őket, hogy
 13   1,  7 |               Mit keresel te Csobáncon, mikor én vagyok a csobánci agár?!~
 14   1,  7 |              kelt többet, még akkor se, mikor a vacsoracsillag föltetszett
 15   1,  8 |              már bent járt Nevenincsen, mikor Görgő még mindig Nekeresden
 16   1,  8 |             hogy kést-villát nem adtak, mikor látják, hogy vendég van
 17   1,  10|            nagyanyót félteni, különösen mikor a kis unokáját hozza! S
 18   1,  10|            valami szépet akart álmodni, mikor Bodri elvakkantotta magát:~-
 19   1,  10|               bajusza alatt. S délután, mikor nagyanyó meg Margitka lepihentek
 20   1,  11|             bizony el se indultunk még, mikor valaki ránk köszöntötte
 21   1,  11|        tapsikolt a két tenyerével, mint mikor a liliomszirmok összeverődnek.~-
 22   1,  11|              akkor okosított föl Panka, mikor már mind a hárman a meleg
 23   1,  11|            bajuszomat is egérnek nézte. Mikor aztán jól kijátszotta magát,
 24   1,  11|                nem tudtam mitévő lenni, mikor egyszer csak elém gurul
 25   1,  12|           szinte lőtte is már a varjút, mikor egyszerre csak hangot hall
 26   1,  12|                hatalmas úr is: a hideg. Mikor Palkó ki akart bújni a prémes
 27   1,  14|                tűzrevalót vékonyította. Mikor aztán vígan lobogott a tűz,
 28   1,  14|                jó ennek a kávénak, mint mikor a Mariska édesanyja főzi!~-
 29   1,  14|                csuda. Igaz, hogy apuka, mikor belekóstolt a kávéjába,
 30   1,  15|                 is álmosan bóbiskoltam, mikor egyszerre megszólalt nagyanyó.
 31   1,  15|                 én is ott leszek akkor, mikor te engemet el akarsz adni!~
 32   1,  15|                 másnap reggel nagyanyó, mikor belebújtatott a nagy füles
 33   1,  15|               pedig szegénynek a szíve, mikor kihúzott közülünk a szalmavacokról.
 34   1,  15|     nekividámodott, s egész belesápadt, mikor nagy sokára megszólította
 35   1,  15|           Janika meg a Terike macskája.~Mikor összeszedte magát egy kicsit,
 36   1,  15|           szegény, s elszorult a szíve, mikor a kis ajtón belépett.~Terike
 37   1,  15|          Nagyanyó ámult-bámult, hát még mikor én odaálltam eléje - vállamon
 38   1,  16|             minálunk az a törvény, hogy mikor én leülök írni, akkor énhozzám
 39   1,  17|              mondom, ezt álmodta éppen, mikor a Huppuj hívása fölzavarta.
 40   1,  17|                idő, úgy elhagyták, hogy mikor egyszer Huppuj visszanézett,
 41   1,  17|            húzódnék előlük az erdő. Hát mikor odaértek, az volt ám csak
 42   1,  17|                Huppuj - mormogta Móric, mikor az országúton voltak megint -,
 43   1,  17|           belebújt a Nyakavágó halomba, mikor a káposztás kertjük sarkához
 44   1,  17|            gyalog is könnyen hazamék...~Mikor az udvarra beértek, akkor
 45   1,  19|                 lovam,~haja-hajdinárom,~mikor az a nagy hó esett,~ráültem
 46   2,  1 |            órája, s mindig tudja, hova, mikor kell indulni. Ahol ni, most
 47   2,  1 |            ugrott, hogy szinte puffant, mikor visszaesett.~- Azért se
 48   2,  1 |                 jajgatott szegény feje, mikor már a harmadik határban
 49   2,  1 |               vele a kiscsirkék sarkát, mikor hirtelen megszólaltak:~-
 50   2,  2 |             állt meg, s észre se vette, mikor a Cica-mica elszaladt mellőle.
 51   2,  2 |              mert az akkor leghamisabb, mikor legjobban hízeleg!~Jércikén
 52   2,  2 |      gyámoltalan már összekapott volna, mikor nagy lihegve közéjük ugrott
 53   2,  2 |              szemmel tartja a Morzsa. S mikor Jércike fölszáll a kerítés
 54   2,  3 |              édesanyámnak másképpen is. Mikor kisültek a fehér cipók,
 55   2,  3 |              nagy méltóságosan. Hát még mikor kerekbe szedett farkát kiterjesztette,
 56   2,  3 |           mindig a páván járt az eszem. Mikor a kendermagos tyúk hízelgő
 57   2,  4 |                 fagyon a hatrongyosiak, mikor a kántorék kakasa már elrikkantotta
 58   2,  4 |        Hatrongyoson. Ne tudja a hajnal, mikor kell neki hasadni.~Hát,
 59   2,  4 |              másnap a harangozó kakasa, mikor már rágyújtott a nótára:~
 60   3,  1 |             Csendes, holdvilágos estén, mikor a tücsök is leteszi már
 61   3,  1 |               Neki ilyenkor nappalodik, mikor más istenteremtése elteszi
 62   3,  1 |            gyomrába.~Hajnal felé aztán, mikor már kedves egészségére kívánják
 63   3,  2 |               akart fordulni ozsonnára, mikor nagyot köszönt neki Ürge,
 64   3,  2 |                  Nyakon kapta a gazdát, mikor legjobban rikoltozott, s
 65   3,  3 |              már kitátotta rá a száját, mikor Mackó urat megpillantotta.
 66   3,  4 |              éppen lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy két cinegemadár
 67   3,  5 |            örülök, hogy ott nem voltam, mikor Panka a cirokseprűt hozzávágta
 68   3,  6 |            Kerülök-fordulok egyet - hát mikor visszajövök, ül Rózsika
 69   3,  6 |            fejénél.~Oda se nézett neki, mikor Rózsika belebújtatta a piros
 70   3,  7 |         szúnyogzene!~Bezzeg meghallják, mikor a nádiveréb elcserregi magát
 71   3,  8 |             siratni szegény csigácskát, mikor egyszerre csak megmozdult
 72   3,  9 |                 Csupaszem porontyoknak, mikor jó étvággyal elfogyasztották
 73   3,  9 |                csóválták meg a fejüket, mikor meghallották, hogy mi járatban
 74   3,  9 |                hiba. Visszafelé látott, mikor két lábra állt, azért látta
 75   4,  1 |               akkor is rí, ha leteszik. Mikor reggelenként anyuka felveszi
 76   4,  1 |         otthagyni a jó meleg ágyat. Még mikor az asztalhoz ül is, akkorákat
 77   4,  1 |              bizony annál éberebb este, mikor a kanárimadár a takarodót
 78   4,  1 |                úgy jár, mint a motolla, mikor anyuka beledugja az ágyba.
 79   4,  1 |             itatod már az istenadtákat.~Mikor ennek a sóhajtozásnak sincs
 80   4,  1 |              hogy lába kelt. Láttam is, mikor leugrott a szögrül, és kisétált
 81   4,  1 |             este megkérdi a kis prímás, mikor a lámpát eloltjuk:~- Ki-ri,
 82   4,  2 |                 már a gúnyája.~Délfelé, mikor fölmelegszik az idő, egy-két
 83   4,  3 |                a dérvette őszirózsákon, mikor minden testvérkéje aludt
 84   4,  3 |               elmentek már mind aludni, mikor a nyughatatlan méhecske
 85   4,  3 |                s nagyon elcsodálkozott, mikor látta, hogy mennyi cseresznyevirág-szirom
 86   4,  4 |                 nem jött. Még akkor se, mikor a fia idekerült hozzánk
 87   4,  4 |                remegett, mint a nyárfa, mikor tíz esztendővel ezelőtt
 88   4,  4 |                volt könnyel a szeme, de mikor idáig ért, nagyot dobbantott
 89   4,  5 |     MESEPILLANGÓK~Bizony régen volt az, mikor a Mili cica a konyhaküszöbön
 90   4,  5 |       csicsergik nekem azt a sok mesét, mikor kiülök a tornácra.~- No,
 91   4,  5 |             Kiolvasom őket a felhőkből, mikor piros napáldozatkor olyan
 92   4,  5 |            szontyolodott el egy kicsit, mikor a doktor bácsi is beállított
 93   4,  5 |              szorult össze a kis szíve, mikor azt mondta apuka halk-szomorúan:~-
 94   4,  5 |                 villant meg a szemében. Mikor a doktor bácsi elment, olyan
 95   4,  5 |                mögül leste szívdobogva, mikor apu feküdni készült, s haragosan
 96   4,  6 |                 Hej, bizony régen volt, mikor az öregapám kissubáját odaadtam
 97   4,  6 |               az meg még régebben volt, mikor az a kissuba bárány képében
 98   4,  6 |               szép lassan a légycsapót, mikor eljajdította magát a századik
 99   4,  7 |    Nyújtózkodott, rezgette szárnyait, s mikor fölemeltem az üvegharangot,
100   4,  8 |          suhogós-ropogós levélbankóért, mikor egyszerre csak a homlokomhoz
101   4,  8 |                akartam neki mutatkozni, mikor egyszer csak hosszúkás fekete
102   5,  1 |               apó éppen aludni készült, mikor betoppant a bagoly, és elhuhogta
103   5,  1 |           mondani, de az bizonyos, hogy mikor másnap hajnalban az öreg
104   5,  4 |       szamárcsikó volt abban az időben, mikor még magam is olyan csikóforma
105   5,  4 |            Bodri kutyánk is megugatott, mikor az udvarra kiálltam.~Megismert
106   5,  4 |                olyan barátságosan, mint mikor a cica hozzádörgölődzik
107   5,  4 |                a kecskebékák királya.~S mikor új gúnyámban az iszapban
108   5,  5 |                 tudna táncolni a medve, mikor tánciskolába se szokott
109   5,  5 |            mindenféle mókákat csinálni.~Mikor aztán mackó úrfi így kijárta
110   5,  5 |                az iskolából jöttünk ki, mikor a piacról a fülünkbe pördült
111   5,  5 |             leghamarabb, de megijedtem, mikor megláttam. Valami csoda
112   5,  5 |             szokták buzdítani a mackót, mikor táncolhatnékja nem volt.
113   5,  5 |                egyszerre talpra ugrott, mikor megérezte, hogy megtágult
114   5,  5 |            végignyújtotta a falon, mint mikor a macska a körmét élesíti,
115   6,  1 |                 még valamikor a nyáron, mikor erdőn-mezőn terített asztalt
116   6,  1 |                 már se holt, se eleven, mikor a Fillér szárnyánál fogva
117   6,  3 |               terítenek neki ma ebédre?~Mikor a tudós bagoly, aki egész
118   6,  3 |        vacsoráltam - bóbiskolt álmosan, mikor a háziurat lenyelte -, de
119   6,  4 |         beletekingetni~ünneplő ruhába.”~Mikor ezt gondolta~az egyszeri
120   6,  5 |              nálunk.~Azt is láttam már, mikor a gólya tanította a fiát
121   6,  7 |         fölrebbent az egész sereg, mint mikor az őszi faleveleket felsodorja
122   6,  8 |                ti városi gyerekek, hogy mikor így tavasszal hazajönnek
123   6,  8 |                 de régen várunk!~Nekem, mikor így tavaszidőn gólyát látok
124   6,  8 |              gyerek. S abban a percben, mikor kinyitotta bágyadt szemeit,
125   6,  8 |               maradt a cifra fészekben.~Mikor a nap lement, és elcsendesedett
126   6,  9 | tollbóbitácskáját. Olyan az őnála, mint mikor mi illendőségből levesszük
127   6,  9 |                Pedig nem úgy van ám az. Mikor a jó Isten megteremtette
128   6,  11|              Kétségbeesve néztem körül, mikor egyszerre csak rám kiált
129   6,  12|         CINEGEFÉSZEK~Biz az régen volt, mikor én életemben először álmodtam
130   6,  12|            tojáskát loccsantottam szét, mikor nagy lelkendezve odafutott