Rész, Fejezet
1 1, 1 | úgyse hallgatja senki.~Nem ám, csakugyan nincs a gulyának
2 1, 1 | király a maga várában.~Az ám, Marci gulyás, de ki tartja
3 1, 1 | Mind igaz ez, de az is igaz ám, hogy Bodri kutya is van
4 1, 2 | magam után az ajtót, kiugrik ám a küszöbön a Gabó cica,
5 1, 2 | megnyugodott, de bezzeg előugrott ám a Viola kutya a fáskosár
6 1, 4 | aztán jól gondját viseld ám az Ili babának!~Zsemlye
7 1, 4 | Ili baba fejecskéjét. Az ám, de Ili baba abban a pillanatban
8 1, 4 | már igazábul megharagudott ám a Zsemlye.~- Micsoda? -
9 1, 4 | sarkába a fejét, de úgy ám, hogy menten kettérepedt.~
10 1, 4 | kettérepedt.~No, erre bőszült ám még föl igazán a Zsemlye!~-
11 1, 7 | hát ahogy belenéz, látja ám, hogy ugyancsak hunyorítgat
12 1, 7 | ilyet, ugyancsak vicsorgatja ám a fogát a másik agár is!
13 1, 7 | ezt a csavargó agarat! Az ám, ha az is föl nem emelte
14 1, 7 | a négy lába közé szedte ám az utat, mert már csak úgy
15 1, 7 | szomjúságtól, de tele is szedte ám magát a csurgó-kútnál vízzel,
16 1, 7 | szomszédba, de gyorsan, ám, de sebesen ám! Vissza harmadszor,
17 1, 7 | gyorsan, ám, de sebesen ám! Vissza harmadszor, vissza
18 1, 8 | nekeresdi bíró kapuján, látja ám, hogy Zörgő odafönt zörög
19 1, 8 | olyan hétköznapi kenyérhaj ám. Ma olyan jó kedve volt
20 1, 8 | szereted-e? Jobb íze van ám ennek, mint a favégnek!
21 1, 10| Mindegy az, nem olyan ember ám nagyapó, hogy megharagudjon
22 1, 10| nagyapó állatai a helyükre.~Az ám, a helyükre! A Bodrinak
23 1, 10| olyan imilyen-amolyan ember ám azért nagyapó! Meg kell
24 1, 10| akárcsak nagyanyó.~- Az ám, csakhogy azért mégiscsak
25 1, 11| mostanában ugyancsak el is bízta ám magát. Olyan kívánságokat
26 1, 11| egyszer csak elém gurul ám a Burkus, a foga közé veszi
27 1, 11| kabátom szélit, s húzza ám, de ugyancsak.~- Gyerünk
28 1, 11| De nem az öreg Hékámot ám, hanem egy kis Hékámot.
29 1, 11| Hékámot. De nem is egyet ám, hanem négyet. Az ötödik,
30 1, 12| rajta prémes bunda, de olyan ám, hogy a prémjét tavaly ilyenkor
31 1, 12| Bizony Piros Palkó szaporázta ám a lépést, nem is állt volna
32 1, 12| maradékot. Nagyon szeretem ám én az ilyen takaros kis
33 1, 13| ballag, egyszer csak látja ám, hogy valami gömbölyű mozog
34 1, 13| Lesz-e nagy játék? De lesz ám olyan, hogy Boriska még
35 1, 13| egyszer csak megint elkezd ám gurulni a labda az út mentén,
36 1, 14| küszöbön csak hozzátörleszkedik ám a lábához a Kormos cica.~-
37 1, 14| gazdasszony.~De meg is lakoltak ám a csínytevésért. Nem kaptak
38 1, 15| bele a Cirmos cicáé.~Az ám, ebben a percben megszólalt
39 1, 15| Mert tejfölön nevelkedett ám ez a boldogabb világban.~-
40 1, 15| megtalálja.~- Aztán nincs ám ez egérkoszthoz szokva.~-
41 1, 15| De tollas ágyban szokta ám az éjszakát tölteni. Aztán
42 1, 15| tölteni. Aztán nem tűri ám, hogy haragosan kiáltsanak
43 1, 15| a Cirmos nem eladó. Nem ám, nem eladó a Cirmos. Ilyen
44 1, 15| Úgy bizony, mert nem ment ám a Cirmos világgá, ahogy
45 1, 16| ülök, egyszer csak hallom ám hogy a papírkosár elkezd
46 1, 16| legelészgettek benne. De annyian ám, hogy alig találtam köztük
47 1, 16| pille szárny nélkül.”~Az ám, csakhogy mire én a királynőnek
48 1, 16| eresztenek be a bababálba.”~Az ám, magam is mindig úgy láttam,
49 1, 16| akarsz látni!”~De akartam ám, de láttam is ám! Ott volt
50 1, 16| akartam ám, de láttam is ám! Ott volt már az asztalon
51 1, 17| a szénatartóból, szalad ám föl egyenest a széles garádicson
52 1, 17| mikor odaértek, az volt ám csak a nagy csalatkozás!
53 1, 17| csak ráakadunk, gyere.~Az ám, de most meg az történt
54 1, 17| befordulnak az útról, ott ül ám az árokparton a kis sánta
55 1, 17| mézeskalács olvasó.~- Az ám.~A kis nyúl nagyot köszönt
56 1, 17| szégyenkezve intett, hogy: meg ám, volt ám.~Nem tudták kiállani
57 1, 17| intett, hogy: meg ám, volt ám.~Nem tudták kiállani szó
58 1, 17| Dehogyis fáradtam. Nem mentem ám én mindenütt gyalog, se
59 2, 1 | neki! Csakhogy nem telik ám annak napernyőre, akinek
60 2, 1 | veszünk össze, nem kötik ám hátra a sarkunkat - így
61 2, 1 | összevesztetek. De azért nem értem ám, mit kerestetek a vízben!
62 2, 3 | gondoltam magamban. Az ám, nekik ugrott, s úgy meggázolta
63 2, 3 | egyre jajgatott, de úgy ám, hogy az egész utca népe
64 2, 4 | hát egyszer csak megpirul ám az ég alja, s fölmosolyog
65 3, 1 | a herceg, ha tiszta.~Az ám, de hasztalan kapargál,
66 3, 1 | öltözködésnek.~Hanem azért nem kell ám sajnálni a földvári herceget.
67 3, 1 | aztán meg nem is szakad ám bele a fáradságba a földvári
68 3, 3 | mutogasd inkább! De sebesen ám, mert mindjárt befelé fordítom
69 3, 4 | bácsi, hanem én nem ijedek ám meg tőle. Sündisznócskától
70 3, 5 | szófogadó, jó kislány légy ám!~Jaj, azt látni kellett
71 3, 5 | mondja. - Mert én megtanultam ám katonakoromban szarkanyelven
72 3, 5 | magamnak másik postást.~Igen ám, de hol? A galambok szóba
73 3, 5 | De tüstént, de sebesen ám, mert mind fölsüti a nap
74 3, 5 | az ágyához támasztva. Nem ám, még másnap se, de még harmadnap
75 3, 5 | Hanem azért ne búsulj ám, szívecském: lesz itt napernyő
76 3, 6 | csinálj vele, amit akarsz. Az ám, de mitévő legyen az ember
77 3, 6 | fehér bársonycipellő is ám! Hát még az aranyszélű csipke
78 3, 6 | Csak aztán szófogadó légy ám, ürge babácska, hogy te
79 3, 8 | hisz az a kályha!~- Az ám, fekete lett a napocska.
80 3, 8 | most nem tavasz van? Nem ám, hanem csikorgó fagy, zúzmarás
81 3, 9 | a poronty.~De sietett is ám elkotródni az iszapba, hogy
82 4, 1 | a szemét az álomméz. Az ám, csakhogy a minap hiába
83 4, 1 | Egy kis fekete tücsök.~Az ám, csakhogy a tücsöknek nincs
84 4, 1 | tücsöknek nincs füle. De van ám lába olyan, hogy beállhatna
85 4, 2 | TROMBITÁSA~Úgy bizony, van ám a méneknek trombitása is.
86 4, 3 | cseresznyevirág-szirom hull az égből.~Az ám, csakhogy azok az égi virágszirmok
87 4, 5 | mint a katonák. De annyi ám, hogy Pipuci csodálkozva
88 4, 7 | méricskéli?~Egyszer csak látom ám, hogy lyukas a fűzfalevél.
89 4, 8 | út szélén. De úgy hányta ám a bukfencet, hogy nincs
90 4, 8 | generálisnak. Kotródott is ám le róla nagy engedelemkéréssel:~-
91 4, 8 | nyakát a pattanóbogár. - Ez ám csak a derék legény! Nincs
92 4, 9 | Hm - mondom -, nem vagyok ám bizonyos benne, hogy árulnak-e
93 4, 9 | nyitni - uramfia, ereszkedik ám le róla nagy sebesen egy
94 5, 5 | tánciskolába se szokott járni?~Nem ám mostanában, de bezzeg az
95 5, 5 | nagy piros nyelvét, s liheg ám, hogy majd elsodor bennünket
96 6, 1 | nagy hatalmú vitézt.~Az ám, de mit ér a nagy hatalom,
97 6, 1 | hátát a kútkerítésben.~Az ám, csakhogy abban a percben
98 6, 3 | patak, mézelő méhecskék? Az ám, ólomszín felhők, csepegő
99 6, 3 | eledel a harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is van magához
100 6, 3 | hanem a mester nem érte ám be szép szóval:~- Hohó,
101 6, 9 | levesszük a kalapunkat.~Az ám, de hát mért van a pipiskének
102 6, 9 | ugye?~Pedig nem úgy van ám az. Mikor a jó Isten megteremtette
103 6, 9 | pipiske, nem ingyen kapta ám a bagoly azt a hosszú fület!
104 6, 12| cinegének való csizma kellene ám!~- Nem is az lesz az, fiam -
|