abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
1 1, 20| kezedben,~aranyos Ágica?’~„Ábécés könyv biz ez,~kendermagos
2 6, 1 | a nyárfahegyi várnak sok ablaka van. Éppen annyi, mint amennyi
3 1, 10| nyalogatta a talpát a tisztaszoba ablakában, a muskátlis cserepek közt,
4 1, 14| Mariskáék hálószobájának az ablakai néztek, piros orcáját fölütötte
5 4, 4 | vadméhek az ősi ház apró ablakain. S a bekékellő hegyek, a
6 6, 7 | muskátlis, százszorszépes ablakaira, mályvarózsás kertjeire,
7 1, 12| volt kapargatva a jég az ablakból. Valami unatkozó utas mulathatta
8 3, 9 | leszek, megveszem a szemedet ablaknak a megyeházára. Úgyse veszed
9 1, 12| sürgönykarókra, a világos ablakú őrházakra.~Egy darabig ezzel
10 4, 7 | FŰZFAHEGYI EZERMESTER~Az ablakunk alatt van egy öreg fűzfa.
11 1, 15| s úgy rázta a jégvirágos ablakunkat, hogy ijedelem volt hallani.~-
12 1, 7 | teremtés. Éppen olyan ijedt ábrázatot vág, mint a csobánci agár.~„
13 5, 1 | fejüket a kéményen. Igaz, az ábrázatuk kormos lett egy kicsit,
14 1, 14| ebédlőasztalt a szép csíkos abrosszal, bevitte a párolgó kávét,
15 2, 3 | elővett egy tiszta fehér abroszt. Annak az egyik végébe is
16 5, 1 | udvari kéményseprőjüket:~- Ácsi! Éljen Zsiráf bácsi!~Ilyen
17 3, 3 | hunyorgott le az erdei ácsmester a bozontos fejű nagy úrra.~
18 6, 3 | esztendő.~Az erdők tollas ácsmesterét csakugyan nagyon megviselte
19 4, 2 | hamar, kőművesek, pallérok, ácsok, takácsok! Minden lyukat
20 1, 15| szegény nagyanyó se. Ahogy ott ácsorgott a piacon, a nagy sokadalomban
21 1, 11| országot, amit Pankának adhatnék, hogy legyen benne királyné.
22 5, 1 | bajukat.~- Menetrendet nem adhatok, hanem adok egy jó tanácsot -
23 1, 15| mikor te engemet el akarsz adni!~Bizony pedig, istenadta
24 3, 4 | sündisznócska medveháton!~- Hogy adod a lovad, sündisznócska?~-
25 2, 3 | ember volt. Mindig krajcárt adott, ha otthon volt, s azt is
26 1, 15| eléje.~- Jó nadanó vad. Nem adtad el a Cijmost. Szeretjet,
27 1, 8 | Haragszom, hogy kést-villát nem adtak, mikor látják, hogy vendég
28 4, 3 | virágszirom-paplannal, és maguk is álomnak adták a fejüket.~Egy-két órát
29 1, 3 | fölfordították a házat. Azért túl is adtunk rajtuk. Egyiket az alsó
30 5, 5 | visszakergetik az erdőre áfonyát legelni. Inkább megtanult
31 5, 1 | mert nemrég költöztek ide Afrikából.~Zsiráf apó éppen aludni
32 5, 1 | ráijesztett a forró naphoz szokott afrikai madarakra. Bezzeg egykettőre
33 1, 10| Margitkát, mint rózsabimbót az ág.~Nagyapó szólni se tudott
34 1, 5 | olyanformán integetett leveletlen ágaival, mintha azt akarta volna
35 6, 7 | a szalmát, villa formájú ágakba rakták a gömbölyű fecskeházakat.
36 6, 10| rügye fakadozik.~Lombosodó ágán moharuhás fáknak,~asztal
37 6, 7 | radnóti fecskék. Mégpedig fák ágára rakott házban. Pedig a fecskének
38 1, 7 | majd megtanulod most, mi az agárbecsület!~Úgy szaladt visszafelé
39 1, 7 | gazdája ennek a híres csobánci agárnak:~- No, Cicke, én most elmegyek
40 4, 4 | üstökű bükkök, a patakparton ágaskodó vadorgonák, a vígan csilingelő
41 6, 3 | ablakot. Egy kövér csigabiga ágaskodott be rajta.~- Ugyan, mester,
42 1, 11| drágaságom?~Lábujjhegyre ágaskodva súgta a fülembe:~- Apu,
43 1, 6 | jó gyerek ez nagyon, nem aggat a munkámban. Felé se kell
44 1, 10| nem jönnek - rázta meg aggodalmasan a szép öreg fejét, és megsimogatta
45 3, 5 | illegette magát egy száraz ágon. De olyan fürgén billegette
46 4, 3 | csak visszabújtatták az ágyába, és álommézet kentek a szemére.~-
47 3, 5 | reggelre már a Panka kis ágyában dagadozott az angyalos labda.
48 4, 1 | csak úgy csikorog bele az ágyacskája, s addig zokog a párnácskájába,
49 4, 5 | aztán nagyon igyekezett az ágyacskájába Pipuci. S annak a függönye
50 4, 1 | reggelenként anyuka felveszi az ágyacskájából, az egész ház összeszalad
51 3, 5 | már ott döfölte a Panka ágyacskáját, a postás meg ott csörgött
52 3, 5 | csak nem volt az reggel az ágyához támasztva. Nem ám, még másnap
53 4, 1 | mikor anyuka beledugja az ágyba. Reggeli sírása csak a házat
54 1, 4 | hogy menten lebukott az ágyról.~- Forgó, morgó, vigyorgó! -
55 1, 11| bizonyosan megijedt a vetett ágytól. Mert mire az elkészült,
56 1, 10| szólt, mint valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra
57 5, 5 | Bezzeg szétugráltunk mi, ahányán voltunk, annyifelé. Ki fára
58 1, 6 | elhajította a zsemlét. S ahányszor elhajította, a Talpas mindig
59 4, 4 | türelmetlenül az erdők felé, ahonnan kis kosztosait szokta várni.~-
60 2, 3 | kisgyereket!~Volt egy ház, ahova különösen nagyon szerettem
61 5, 3 | nincs patkója?~Nagyapóka azt ajánlja:~ezüstpatkót veret rája.~
62 1, 2 | sonkát meg a zsemlyét - ajánlkozott nagy készségesen, s azzal
63 6, 7 | képű, nevetős szemű, nótás ajkú népére.~Hol vannak most
64 3, 2 | Hörcsög gazda pedig kiállt az ajtajába, s ott toporzékolt nagy
65 3, 5 | selyem. Ahol van ni, a gunyhó ajtajában.~- Nem látom - meresztgette
66 4, 3 | nyughatatlan méhecske az ajtó körül. - Azt hiszem, régen
67 1, 10| százszor is kiszaladt a kis ajtóba, s öreg kezével ernyőt csinálva
68 4, 2 | napsugárban, megkapaszkodik az ajtófélfában, és rákezdi keservesen a
69 1, 14| haragosan karmizsálta az ajtófélfát.~- Miá, miá, miá! Alássan
70 4, 3 | méhek kikukucskáltak az ajtóhasadékon, és azt mondták, még csak
71 4, 3 | csendesen odalopakodott az ajtóhoz.~Az ajtót bizony megrongálta
72 1, 12| villámlott, hogy Palkó az ajtónak szaladt ijedtében. De sehogy
73 4, 2 | már, bátya - mondják az ajtónálló trombitásnak. - Csúnya világ,
74 3, 5 | Mitvisz kutyának hívják az ajtónállóját, Bogár cicának a szobalányát,
75 1, 17| erdőben egyéb tüsketermő akácfánál, az alja meg csupa szúrós,
76 1, 6 | citeráját. Cinege szállt az akácfára, és ahogy Gáborkát meglátta,
77 1, 6 | erre, erre! - hívogatta az akácfás cinege. - Gyere, meséljünk
78 4, 4 | cserébe nagyapónak, illatos akácmézet. Színit-javát kilenc kaptár
79 3, 5 | járt a rigó, hol se, az akácvirágszagú éjszakában, azt én meg nem
80 4, 3 | ismertem. Mégpedig nagyon akaratos és kötözködő méhecskének
81 1, 10| nagyapó! Egészen olyan, akárcsak nagyanyó.~- Az ám, csakhogy
82 4, 2 | Hallottam én ezt a nyáron akárhányszor. Elég volt egyszer-kétszer
83 4, 2 | keltegetőt a kürtös, nem akarják hallani a kis mézgyárosok.
84 6, 1 | kopog, csak a köd szállong, akármelyik ablakon tekinget ki. Pedig
85 1, 12| többet a macskákat, arra akármelyiketekkel fogadok egy lyukas krajcárban!~
86 5, 4 | fejével csupa szeretetből. De akármerre mentem, Virgonc mindenütt
87 3, 7 | megindultak, mintha a világból ki akarnának szaladni.~Tán ki is szaladtak
88 1, 1 | akkor is észreveszed, ha nem akarod. Úgy fűt a nap az égen,
89 1, 13| bizonyosan a sündisznóval akartál labdázni, az szúrta meg
90 2, 3 | másikba is, s azzal a nyakamba akasztotta a terhet. Én vittem el a
91 4, 4 | nem jó elmaradni azoktól, akiket szeretünk. Pucoltatja a
92 1, 5 | csakugyan valakinek kell lenni, akitől még a kakas is megijed.
93 1, 14| felhőpaplanát a napocska, s úgy alábújt egyszerre, hogy még csak
94 1, 1 | nincs kedve tüzet rakni alája.~Szegény Bodri gulyás, attól
95 6, 1 | úton-útfélen jut egy kis alamizsnához.~- Ejnye, de szeretném egy
96 1, 17| mondta nagy nyugodtan:~- Alás’ szolgája!~Nem telt abba
97 1, 15| arcáról elszállt a mosoly.~- Alásan kérem az urat - hebegett
98 1, 11| kalácsát. Sőt annyira ment az alattvalói hűsége, hogy még a vacsorára
99 1, 11| talán meg is engedi, hogy az alattvalóit megsimogassátok.~
100 1, 11| bánatába, hogy neki háládatlan alattvalója van.~- Megállj, lelkem -
101 3, 3 | menten lekonyult a bajusza.~- Alázatos szolga! - nyöszörögte ijedten,
102 6, 7 | visszajött velük a szerencse, az áldás, a jókedv, az öröm.~Az épülő
103 4, 4 | most, aratáskor látná az Alföldet nagyapó, soha vissza nem
104 4, 4 | levelén sokat mulattak az Alföldön, de azért mégis szót fogadtak
105 1, 19| kicsaptam.~Nem volt egy csöpp alhatnékom,~mégis fölébredtem:~egér
106 3, 6 | Hanem az valami mélyen alhatott, mert még erre a sikoltásra
107 2, 2 | De biz az nem ment vissza alkonyatig se. Már sötétedett, hullani
108 6, 7 | csicseri!~- Hozom már, ficseri!~Alkonyatra már a maguk házában laktak
109 6, 9 | majd megalkuszunk.~No, az alku könnyen ment. Pipiske megfogadta,
110 4, 6 | vehet belőlük. Aki jól tud alkudni, az kilencvenkilenc aranyért
111 3, 2 | Lusta gazdának fölkopik az álla. Ha kevesebbet ugrándoztál
112 4, 6 | ejtette le ámultában a bíró az állát -, hát olyan jó sorsuk van
113 1, 10| jobb helyet keresett az állatainak?!~- Takarodjatok! - dobbantott
114 1, 10| ennivaló ez a nagyapó az állataival!~Ha Margitka olyan volt,
115 5, 2 | több ilyen gavallér!”~Az állatkert lakóit~sorba megigézi,~fóka,
116 5, 1 | a térképen van, hanem az állatkertben. Ott az is meglátja, aki
117 3, 6 | szokása van ennek az istenadta állatnak, hogy keresztülalussza ezt
118 2, 3 | ártatlanok. Ezt már nem állhattam én se, odahajítottam a kalapomat.
119 6, 8 | gólya.~Lihegve, kipirulva állított be az apjához.~- Apám, ugye,
120 2, 4 | feladást, huncut, ki nem állja” - annyit jelent ez kakasnyelven.~
121 1, 19| ólommadárnál.~Gyí, te hóka, meg se álljunk~hetedhét országig,~kerítetlen
122 5, 1 | kellett nekik állni, csak úgy álló helyükből kidugták a fejüket
123 3, 3 | összeütődtek tőle a szuronyai.~- Állom a szavam - mosolygott Sündisznócska
124 1, 12| nyerítgetett odabent az állomás udvarán. El is indult mindjárt,
125 1, 12| Csengős szánkóval várunk az állomásnál mind a hárman: Marci, Muki,
126 4, 4 | viteti is magát a vasúti állomásra. Igenis, a magányos méhecskét
127 1, 17| biz ez a víz egy kicsit állott is, békalencsés is, hanem
128 3, 6 | ugrottam tőle, hogy meg se álltam a harmadik szobáig.~Kerülök-fordulok
129 3, 7 | akkor is ott toporzékolt álltó helyében.~- Ez nem igazság!
130 2, 4 | nagy a torony, bosszút állunk Hatrongyoson - felelték
131 5, 5 | állat volt, ahogy két lábon állva ott toronykodott a gazdája
132 6, 12| száznyolcvanezer virágot. Alma, körte, cseresznye lett
133 4, 3 | megint nyughatatlan volt az álma. Arra ébredt fel belőle,
134 6, 12| cseresznye lett volna abból. Almából, körtéből, cseresznyéből,
135 4, 5 | volt már nekem olyan almafám, amelyik összetört a nagy
136 4, 8 | cseresznyefán, aranyalma az almafán, húszkoronás bankókat levelezett
137 1, 11| kolbászkát is megkereste az almáriomban, pedig senki sem parancsolta
138 1, 15| a kakukkos órát, a diófa almáriumot. S mentül üresebb lett a
139 4, 4 | mégis szót fogadtak neki. Almaszállító szegedi hajóra fölrakták
140 4, 1 | öreg bagolytól, hogy az álmatlanság ellen nincs jobb, mint ha
141 1, 10| éppen valami szépet akart álmodni, mikor Bodri elvakkantotta
142 4, 8 | MINDENFÉLE MESTEREK~Bolondos álmom volt tegnap délután a kertben,
143 2, 3 | hajnalban fölkeltett legédesebb álmomból:~- Talpra, legény! Fűtsd
144 1, 4 | szinte el se hiszi ezt a nagy álmosságot.~- Attól félek, Ili baba,
145 4, 3 | téged mi lelt? - riadtak föl álmukból az öreg méhek.~- Én már
146 6, 11| csak kóstolót se hagyott az álnok. Annyi tisztesség se volt
147 4, 7 | üvegharangot, úgy kivágódott alóla, hogy majd kiütötte a szemem.~-
148 4, 2 | egymás mellé, s csendesen álomba zümmögik magukat.~Hát a
149 6, 12| rossz volt abból a gyönyörű álomból fölébredni.~Hullott a könnyem,
150 4, 1 | nem ragasztja a szemét az álomméz. Az ám, csakhogy a minap
151 4, 3 | virágszirom-paplannal, és maguk is álomnak adták a fejüket.~Egy-két
152 6, 6 | bennünket.~- Halljátok csak, ti álomszuszékok, vendégeink érkeztek az
153 4, 2 | dúdolja el rajta a méhek altatóját:~Tra-ra, tra-ra!~Méhek hada!~
154 3, 6 | babaágyban, mint a bunda. Az altatót a jó meleg kályha duruzsolta
155 3, 6 | takarta selyempaplankával.~- Aludj szépen, ürge baba! Én kimegyek
156 3, 7 | nap, hanem a hátára.~„Hadd aludjon szegényke!” - gondolta Biga,
157 4, 1 | Mindegy no, mondom, most már aludjunk, mert elosztják az éjszakát.
158 1, 14| aranyos gazdasszonykám! Hogy aludtál, mit álmodtál, tündérszép
159 3, 7 | durcás és kötözködő, ha nem alussza ki magát. Inkább sétált
160 1, 15| Mindig úgy szokott tenni, ha alvófélben volt. Én magam is álmosan
161 1, 17| hol errül hallatszott, hol amarrul.~No, hogy aztán odaértek
162 2, 4 | hogy az meg se állt addig, ameddig a hatrongyosi torony ellátszott.
163 1, 5 | jégtáblán találta magát, amely közel a parthoz csendesen
164 1, 5 | boltok nagy tükörtáblái, amelyekben csupa Talpasok látszottak.
165 6, 7 | igazán itthon, azon a földön, amelyen születtek.~- Dévilik, dévilik,
166 2, 3 | Aranyhalas tó közepében, amelyikbe szökőkút öntötte a vizet,
167 3, 3 | annak a tölgyfának tartott, amelyiknek a tövében a Sündisznócska
168 4, 6 | annyi szúnyog, mint a rojt. Amelyikteknek száz aranya van, vehet belőlük.
169 1, 13| ott gömbölyödött a labda, amelynek, uramfia, négy lábacskája
170 1, 14| Az öreg templom mögött, amelyre a Mariskáék hálószobájának
171 6, 1 | ablaka van. Éppen annyi, mint amennyi gerendája. Megilleti az
172 5, 5 | annyit medvetáncnak, mint amennyit mi tapsoltunk. S ami virág,
173 1, 9 | rétesre~légy ne szálljon!~Amiatt ne légyen~semmi gondja! -~
174 3, 2 | idő múlva érik meg a búza, amiből ő hamarább tele szokta takarítani
175 6, 8 | házikóban, hatalmas fák, amikről soha le nem sárgul a levél,
176 1, 5 | kolbászok mosolyogtak felé, amilyenről a tanyán még csak nem is
177 1, 13| még nem hallott a világ, aminőt Micóka véghezvitt. Fölijedt
178 5, 4 | kiálltam.~Megismert Virgonc is, amint alamuszi ábrázatát átdugta
179 1, 1 | gulyás a darázszsombékról, amire vigyázatlanul rátelepedett.
180 1, 13| még a rántott csirkére se, amivel Boriska vacsorázni csalogatta.
181 1, 1 | táncos kedvű teremtés a marha amúgy se, most meg semmi mozoghatnékja
182 4, 6 | szúnyognak.~- Ejha - ejtette le ámultában a bíró az állát -, hát olyan
183 5, 4 | szomszédunknak, öreg Csacsadér Andrásnak.~De jobban irigyeltem én
184 5, 4 | irigyeltem én Csacsadér Andrást ezért az egy szamárért,
185 3, 9 | mesterember nem élhet meg anélkül, hogy körül ne nézzen egy
186 1, 16| legelészgettek benne. De annyian ám, hogy alig találtam köztük
187 4, 9 | Olyan áldott lélek ez az anya, hogy a mi kedvünkért tán
188 6, 5 | tanította a fiát békát enni. Az anyagólya röpült előre a békával a
189 6, 5 | megkerülték a kéményt, akkor az anyamadár följebb röppent, és kiejtette
190 6, 12| hernyó.~- A fiókákat az anyjuk körülbelül harminc napig
191 1, 15| Eladó-e az a szép cica, anyóka?~- Hát... már... izé...
192 3, 6 | főkötőben? Mit szól majd az anyukád, ha meglát?~Ürge baba azt
193 1, 14| kávéjába való cukrot is az anyukáéba hintette bele. A két gonosz
194 3, 5 | szaladj haza apukához, anyukához, mondd meg nekik, hogy küldjenek
195 4, 1 | is lefekteti az a rossz anyukájuk?~- Nem kell azokat lefektetni.
196 3, 5 | mondd meg az én apukámnak, anyukámnak, hogy küldjenek nekem egy
197 1, 4 | mindjárt itthon lesz anyu, anyunak pedig az lesz az első szava: „
198 1, 14| Tudom, nem is szereti úgy az anyuskája, mint engem az enyém.~Mire
199 6, 12| Szaladtam is gyanakodva apámhoz.~- Apám, melyik fa termi
200 6, 12| sarkantyús csizmád.~Ránéztem apámra. Tudtam, hogy amit ő mond,
201 4, 4 | elejbe állt az öregúrnak:~- Apámuram, búcsúzkodni jöttem. A csongrádi
202 6, 5 | erre, erre! - biztatták az apja meg a testvérkéi az eperfáról.~
203 6, 8 | kipirulva állított be az apjához.~- Apám, ugye, te mindent
204 3, 9 | Csupaszemek világlátott apjukat köszöntötték:~- Vár a vacso-cso-cso-csora,
205 5, 4 | volna a szilaj Virgonc!~Apránkint aztán meg is felejtkeztem
206 6, 6 | A FECSKÉK~Egy áprilisi reggel édesapánk csendesen
207 6, 12| volt benne.~„Ez egyszer áprilist járatott velem apám” - gondoltam
208 3, 5 | csigabiga, szaladj haza apukához, anyukához, mondd meg nekik,
209 4, 5 | van itt? - szaladt oda az apukájához nagy lelkendezve.~- Ugyan
210 4, 5 | galamb. S akkorát csókolt az apukáján, hogy csak úgy csattant.~
211 4, 5 | olvasókönyvben, ami alá az ő apukájának a neve volt nyomtatva.~-
212 3, 5 | sárgarigó, mondd meg az én apukámnak, anyukámnak, hogy küldjenek
213 1, 14| fütyörészd föl anyukát, apukát. Mire anyuka felébred, akkorára
214 4, 5 | tied. Csak abban ügyeskedj, apum, hogy mindig piros szárnyú
215 4, 5 | zenebonával még betegebbé teszed aput.~- Ne félj te attól, anyukám -
216 6, 12| Sarkantyú is lesz rajta?~- Arannyal futtatott rézsarkantyú.~-
217 4, 6 | rojt. Amelyikteknek száz aranya van, vehet belőlük. Aki
218 4, 8 | termett a kis cseresznyefán, aranyalma az almafán, húszkoronás
219 4, 6 | a cinkotai bírót.~- Száz aranyat adtam volna egy péceli szúnyogért! -
220 3, 5 | akácfa ellen. Nincs is benne aranyerdő, ezüsterdő, hanem van száz
221 3, 1 | hercegnek se esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha a maga kezével
222 1, 14| szála se látszott ki az aranyhajának. Mariska azonban megdörzsölte
223 1, 6 | alól, s rátűzött a Gáborka aranyhajára. Nem tudom, azt nézte-e
224 1, 4 | éppen az Ili baba hosszú aranyhaját fésülgette, mikor feje fölött
225 2, 3 | tündérek kertészkednek benne. Aranyhalas tó közepében, amelyikbe
226 4, 2 | szél.~- Hát a pitypang? Aranylik-e még tőle a mező?~- Mióta
227 4, 8 | nagyobbacska bogár esik le rólam. Aranyoszöld ruhája csillogott-villogott
228 2, 3 | azt is megengedte, hogy az aranyozott rácson keresztül benézhessek
229 4, 5 | könyvesszekrényhez. Szép aranyruhás könyvek álltak ott glédában,
230 6, 11| ott sürgött-forgott a fán. Aranysárga gúnyája messzire kivillogott
231 6, 11| fán. Ökölnyi nagyságúak, aranysárgák az egyik oldalon, nevető-pirosak
232 3, 8 | rózsabokor, jó reggelt, aranyszájú fülemüléim! Nem látjátok,
233 4, 5 | lesz-e.~- Jaj, ne haragudj, aranyszálam, inkább megmondom az igazat -
234 6, 7 | tükrében. Gólyahírvirágok aranyszeme nevetett fel rájuk. Harangvirágok
235 1, 1 | hegyibe, elnyújtózik az aranyszín homokon, okos fejét ráhajtja
236 4, 4 | hordtak a kis gyárosok annyi aranyszínű mézet, hogy Tamás úr nem
237 3, 7 | ehol a Biga is.~- Éppen egy arasztot sétáltam - dicsekedett vele
238 1, 19| Deres, mint a sárkány,~fél araszttal sebesebben~az ólommadárnál.~
239 3, 2 | szántóvető ember.~- Soká lesz még aratás - mormogta magában -, de
240 4, 4 | verébfejű betűkkel. Hogyha most, aratáskor látná az Alföldet nagyapó,
241 4, 5 | s egyre kedvetlenebb. Az arca megsápadt, a homloka felleges
242 3, 9 | Csupaszem mester nem is az arcán hordozta a szemit, mint
243 1, 14| rávillantott a Mariska fehér arcára, s erre a cirógatásra a
244 1, 15| adja ide a cicát.~Nagyanyó arcáról elszállt a mosoly.~- Alásan
245 1, 13| nevetőformán mozgott az arcocskája. Micóka pedig szégyenében
246 6, 7 | Radnót nincsen?~S arcról arcra, szívről szívre egyre terült
247 6, 7 | radnótiak, ha Radnót nincsen?~S arcról arcra, szívről szívre egyre
248 1, 11| utána mégy ennek a cicának árkon-bokron keresztül, s nem nyugszol,
249 2, 2 | közé. Pedig már megnőtt az árnyék, ereszkedett az este, huhogni
250 1, 13| a leveleket, s a levelek árnyéka mozogni kezdett a földön.
251 6, 12| lerakta holmiját a nagy eperfa árnyékába, és megfogta a kezem. -
252 3, 7 | sétált egyet a sáslevelek árnyékában, mert nem árt egy kis séta
253 2, 2 | Jércike, az pedig csak a szép! Árnyékos nagy fák alatt csörög a
254 1, 13| csapott velük. Persze az árnyékot nem bírta megfogni.~Elszégyellte
255 2, 1 | lépés a széle a Tyúkanyó árokparti veteményeskertjének: bizony
256 3, 2 | telis-teli eleséggel. Búza, árpa, rozs, lenmag, borsó külön-külön
257 3, 7 | sáslevelek árnyékában, mert nem árt egy kis séta a csigabigának
258 3, 3 | küszöbön sütkérezett az ártatlan, s egy boglárkavirágot tartott
259 5, 1 | éjszaka ezt jajgatták az ártatlankák.~Ők még hírét se hallották
260 2, 3 | őket, hogy alig lihegtek az ártatlanok. Ezt már nem állhattam én
261 4, 5 | apu csendesen. - Hát ahol árulják őket, kislányom.~Igazában
262 1, 15| odaballagott, ahol a kenyeresek árulnak, s vett meleg cipót, piros
263 4, 9 | ám bizonyos benne, hogy árulnak-e pókot a piacon. Azt se tudom,
264 4, 5 | boltjában, hogy ott mesét is árulnának.~- Hiszen csak tréfáztam,
265 1, 15| mind kinevette. Piacon árulni macskát: ugyan ki hallott
266 2, 4 | Hatrongyosról, mint az igaz ügy árulóját. Majd azok mutatják meg,
267 1, 6 | azt nézte-e a pillangó árvalányhajnak, vagy a szemét nézte búzavirágnak,
268 4, 1 | asztalhoz ül is, akkorákat ásít, hogy attól félek, csészéstül
269 1, 6 | Eltátotta a száját, és nagyot ásítva végighevert a kendő szélén.~-
270 3, 6 | lábát nem bírja.~Mert azt ásott ki a Hattyú: ürgét. Az a
271 1, 1 | száradni ezek az ötömösi asszonyok!~No, azért se gondol az
272 1, 2 | urakat!~- Hordja el a szél az asszonyságokat!~Csak az a szerencse, hogy
273 1, 2 | híres leventéknek, előkelő asszonyságoknak.~No, ebbe Gabó is megnyugodott,
274 1, 5 | a sok kőház, a szép sima aszfalt, ahol nem sárosodik be a
275 1, 2 | kevélyen kiáltott ki az asztalfőről a konyhába:~- Kukta! Első
276 1, 2 | elhajította a kezéből az asztalkendőket, amiket éppen össze akart
277 1, 8 | cimbora.~- Jó hosszú az asztalod!~- De rövid a vacsorám!~-
278 4, 7 | koporsó, benne van maga az asztalosmester is, bebábozott az én hernyóm.~
279 5, 4 | pislantott sunyi szemével, átbújt az orgonabokrok közt, s
280 5, 4 | amint alamuszi ábrázatát átdugta a kerítésen. Rám pislantott
281 5, 5 | kisgyerek apró karjával átfogta gubancos barátja derekát,
282 6, 5 | Hárman szót is fogadtak, és átlibbentek fecskeapához. Hanem a negyedik
283 4, 6 | hivatalomat, te asszony, míg én átszaladok Pécelre. Már csak megtudom,
284 3, 2 | pedig még azon az éjszakán áttelepítette a családját a Hörcsög-tanyára.
285 6, 4 | pislantott az égre,~s átugrik hetykén a~kazal tetejére.~
286 6, 7 | biz azok. Egy-egy seregük átvágódott a falu fölött, keringett
287 1, 1 | cserénybe, Bodri kutya pedig átveszi a kormányt. Olyan kevélyen
288 4, 8 | akkor mi szögről-végről atyafiak is vagyunk - vetett örömében
289 6, 9 | bóbita a fején, amilyen egyik atyafiának sincs, se a pacsirtának,
290 3, 2 | tanyából.~- Szegény az egész atyafiságom, de semmi ivadékom se volt
291 4, 4 | szögről-végről való messze atyafit. Soha ide a mi alföldi városunkba
292 4, 6 | szúnyogoknak?~- Mi az a szúnyog, atyámfia? - csudálkozott a péceli
293 3, 6 | a Basahalom tetejéről:~- Au, vau, vavau!~„Nini - mondom
294 1, 1 | nem is száz, hanem ezer.~- Au-jau-au-u-u-u! - ugrik föl Bodri gulyás
295 1, 1 | is leteszi a hegedűjét az avarba. Azt mondja, bizony nem
296 1, 10| nagyanyó két hétig oda volt, s azalatt nagyapó jobb helyet keresett
297 1, 6 | jött először a házunkhoz. Azaz nem is jött szegényke, mert
298 1, 12| végigheveredett a bőrdíványon. Azazhogy volt még ott egy igen hatalmas
299 3, 1 | Nincs az a generális, aki azoknál különbeket tudna kieszelni.
300 4, 4 | csuda, hiszen legelője sincs azokon a kutyatejes mezőkön a méhnek.
301 4, 4 | készültek a falubeli tutajosok, azokra bízta Tamás úr a kasokat,
302 4, 4 | tudja, hogy nem jó elmaradni azoktól, akiket szeretünk. Pucoltatja
303 1, 4 | kimegy a szobából, lehever a babaágy mellé, s elnézegeti nagy
304 1, 4 | utoljára, s elbontja a kis babaágyat, megigazítja a gyöngyvirágos
305 3, 6 | ürge babát a rózsaszínű babaágyba. Tett a feje alá jószagú
306 3, 6 | babának a félelem. Aludt a babaágyban, mint a bunda. Az altatót
307 1, 9 | szépen~meg is gyúrja,~a babaasztalkán~ki is nyújtja.~A patyolat
308 4, 8 | legalább akkor ott tarthatják a bababálat, nem az íróasztalomon.~Már
309 1, 16| formában nem eresztenek be a bababálba.”~Az ám, magam is mindig
310 1, 16| akkor nagyon cincogott a bababálon a cirokhegedű. Csúfolódó
311 1, 16| amit a múltkor ígértél a bababálra.”~„Nem ígértem, tagadom,
312 1, 11| én téged! Vetek én neked babadunnából olyan ágyat, hogy olyanban
313 1, 2 | azt nem lehet kimondani. A babák úgy megcsóválták a fejüket,
314 1, 4 | sikoltozva:~- Mit csináltál a babámnak, te gonosz jószág?~- Elaltattam -
315 3, 6 | főkötőnket. Mert a bodor babánk nem tud miben járni, pedig
316 1, 4 | vicsorgatta a fogát a babára. - Te még csúfolódni mersz
317 4, 7 | leszakítottam fonaláról a bábot. El is temettem itt az íróasztalomon
318 1, 2 | bádoghuszár, a törött nyakú bábu, a bőrlábú Trézsi, az üvegszemű
319 6, 11| Panka.~- Ettől nősz nagyra, bácsikám - bizonyította Vilmácska.~-
320 4, 1 | hallottam egyszer egy öreg bagolytól, hogy az álmatlanság ellen
321 5, 2 | világszép gavallér!~Segítettek a baján~végre móddal-okkal:~ha egy
322 6, 11| majd ellátom én a darazsak baját.~- Hát mióta vagy te a darazsak
323 1, 10| törleszkedett hozzá a vastag fehér bajuszához.~- Mi-a-ó, mi-a-ó!~- Az
324 1, 11| olyan kedve, hogy még az én bajuszomat is egérnek nézte. Mikor
325 3, 3 | Parancsoljon, urambátyám, egy kis bajuszpedrőt!~No hiszen, egyéb se kellett
326 1, 6 | lehunyott szemével.~Pörge bajuszú pille suhant el a gyerek
327 3, 4 | fülemnek hagyjon békét!~Elöl baktatott a medve, mellette gurult
328 1, 18| a villába,~beledagadt a bal lába~- mek-mek-mek.~A békához
329 5, 2 | A GAVALLÉR ZSIRÁF~Bálba készült a zsiráf,~haja,
330 4, 9 | A MI PÓKUNK~Minap, ahogy ballagok hazafelé, nagy jajveszékeléssel
331 5, 2 | gallér -~nem is volt több a bálon~ilyen szép gavallér!~
332 1, 16| hogy a pillék tél derekán báloznak.”~Hát alig csoszog ki a
333 6, 3 | odáig ugyan be nem ér az ács balta, ha tövig kopik is.~- Mindegy
334 3, 3 | sapkás Harkály mester. Kis baltácskájával sorra megkopogtatta a hernyóházacskák
335 3, 6 | a lábamhoz.~- Buff-buff, balu buff - csak ennyit mondott
336 2, 3 | tudtam egy szót se szólni bámulatomban.~- Pávának hívják ezt a
337 6, 1 | erdő fái mind megcsóválják bámulatukban a fejüket, de a zsellérek
338 1, 2 | Gabó nyelvén. Nagy meredten bámultak maguk elé, hajlongtak jobbra-balra,
339 5, 1 | marabu-fiókákat.~- Nagy a bánat, nagy a bú, fázik a kis
340 1, 11| majd belebetegedett a nagy bánatába, hogy neki háládatlan alattvalója
341 1, 13| megörült Micóka, hogy minden bánatát elfelejtette. Lesz-e nagy
342 6, 7 | lett volna a vége a nagy bánatnak, ha egy reggel arra nem
343 2, 3 | bánom, Ferkó, csak te meg ne bánd. Tedd le a tyúkot. Majd
344 4, 3 | méhecske, és üres tarisznyával bandukolt vissza a kasba.~Szundikált
345 1, 15| öregúr meg nem kapja.~- Sose bánja, anyókám - vigasztalgatta
346 4, 9 | ide nekünk egy pókot! Nem bánjuk mink, ha csupaakkorácska
347 6, 13| útra kelt azóta~a búbos banka is.~Csak a cinegének~szomorú
348 4, 8 | az almafán, húszkoronás bankókat levelezett a szőlővenyige.~-
349 6, 8 | gróf fiástul. Gonoszabbul bánt a szegény jobbággyal, mint
350 3, 7 | dolga nem lesz. Jobb nem bántani, mert olyan természete van
351 1, 12| hogy világéletében sohase bántja többet a macskákat, arra
352 1, 13| Mi lelt, cicuskám, ki bántott, Micókám?~Micóka nem tudott
353 5, 4 | megpróbálni, akkor is megbántam. Bár akkor se próbáltam volna!
354 6, 12| körtéből, cseresznyéből, barackból kiárultuk volna a sarkantyús
355 6, 12| aludtak a homok alatt, de a barackfák már fölébredtek, föl is
356 4, 4 | vadszegfüves legelőkre, bárányfelleges, nyílt mezejére az égnek,
357 6, 8 | megbillenti a fejében a báránysüveget.~- Hozott isten, gólyamadár,
358 1, 6 | GÁBORKA BARÁTAI~Gáborka, az új mosóasszonyunknak
359 4, 8 | Ő aztán visszapottyant a barátaihoz, hanem a levél nem sodródott
360 5, 5 | karjával átfogta gubancos barátja derekát, ez meg nagy mancsát
361 3, 8 | talált Pannika a nyári jó barátjai közül.~De nini, mi feketéllik
362 2, 2 | a tanács, mert azóta se barátkozik a macskával. Hanem azért
363 1, 6 | Látod, Gáborka, én is barátod vagyok!~
364 6, 3 | be szép szóval:~- Hohó, barátom, hát a napszám hol van?~-
365 3, 7 | mert sose voltam velük barátságban. Hanem a bíbictől azt hallottam,
366 2, 3 | szólítani, de azért nagyon barátságos ember volt. Mindig krajcárt
367 3, 2 | jólesett a hízelgés, mindjárt barátságosabb képet vágott.~- Hát miért
368 1, 10| mostanában szundikálni. A csengős bari befeküdt a nagy asztal alá,
369 2, 2 | megkérdezte a bárányt:~- De ugye, barikám, te nem hagysz magamra,
370 1, 10| hátulsó udvarban, csengős barinak a ház előtt a gyepen. De
371 3, 4 | szégyenletében úgy bebújt a barlangjába, hogy tavaszig hír se jött
372 3, 1 | az egér -, én Búzaviszi báró vagyok. Most néztem körül
373 3, 1 | öltözködése. Megrázza fekete bársonybundáját, kipödri busa bajuszát,
374 4, 7 | harcos lett belőle. Zöld bársonyruhája, fehér selyem csíkos; sarkantyús
375 1, 2 | bele nem igazította őket a bársonyszékekbe. Legtöbb baj volt a kéményseprővel,
376 3, 6 | egyszer csak rám szól valaki a Basahalom tetejéről:~- Au, vau, vavau!~„
377 2, 1 | az öregebb, s neki kell bátorítani a kisebbet.~- De ha nem
378 2, 1 | hátra a sarkunkat - így bátorította.~A bodzabokor levelei közt
379 2, 3 | tudom, hol vettem annyi bátorságot, hogy szegény zsellérgyerek
380 4, 2 | Csúnya világ van már, bátya - mondják az ajtónálló trombitásnak. -
381 1, 14| Micsoda? Hát ez is kávé, Bogár bátyám?~- Egye meg, aki főzte,
382 3, 4 | hujjangatott elébe:~- Isten hozta, bátyámuram, jaj, de örülök, hogy látom!
383 6, 1 | Fillér barátságosan -, inkább be-be-be!~Azzal kirázta Sólyom vitézből,
384 1, 16| cirokhegedű. Csúfolódó szellő be-behordta hozzánk a hangját, szívünk
385 1, 10| Ke-le-pe, ke-le-pe, be-fe-le, be-ve-le, kelep, kelep,
386 1, 10| Ke-le-pe, ke-le-pe, be-fe-le, be-ve-le, kelep, kelep, kelep...~
387 6, 3 | szorgoskodott a mester, s úgy beácsolta a tetőt, hogy tán szebb
388 1, 8 | felébe, hogy ha megtudja, beáll helyetted kutyának.~Azzal
389 4, 1 | van ám lába olyan, hogy beállhatna ugróművésznek: mire kinyitottam
390 5, 5 | hogy akár táncmesternek beállhatott volna. Még akkor mindenfelé
391 4, 5 | mikor a doktor bácsi is beállított a házhoz. Ijedten kucorodott
392 5, 1 | szép házat kapnék, én is beállnék marabunak.~- Azt megteheti
393 6, 9 | pipiske. - Szeretnék hozzád beállni inasnak, hátha rám ragadna
394 1, 20| is,~kendermagos cica!”~,Beállok deáknak,~aranyos Ágica!’~„
395 4, 7 | maga az asztalosmester is, bebábozott az én hernyóm.~De már csak
396 1, 1 | megvadul.~Ezzel Marci gulyás beballag a cserénybe, Bodri kutya
397 3, 4 | maga szégyenletében úgy bebújt a barlangjába, hogy tavaszig
398 1, 17| egész a padlásajtóig, avval becsahint:~- Hej, Móric, gyere, mondok
399 1, 12| hógolyót gyúrt össze, hogy akár Bécset meg lehetett volna vele
400 6, 3 | erről a tájról, ahol semmi becsülete az iparosnak.~Pedig dehogyis
401 3, 2 | másét, ha éhen halok is. Ha becsületes nem volnék, nekem is lehetne
402 4, 4 | magas hegyek közt hamarább becsukja az ősz a virágcsárdákat,
403 1, 7 | ürgét fogni.~Ezzel a gazda becsukta az ajtót, a kulcsot behajította
404 4, 3 | nyugodalmas jó éjszakát kívántak, becsukták a kaptár ajtaját, és eltették
405 1, 8 | meglátogatni.”~Hát ahogy bedöcög a nekeresdi bíró kapuján,
406 3, 8 | kiszaladt vele a kertbe, bedugta a sövény tövibe.~Csigácska
407 1, 17| hazamék...~Mikor az udvarra beértek, akkor már otthon volt mindenki.
408 1, 9 | szálljon légy a~közelébe:~befekszik a rétes~közepébe.~No, cica,
409 1, 10| szundikálni. A csengős bari befeküdt a nagy asztal alá, a jó
410 1, 10| mondta olyan nagyon, hogy befele, be vele! Itt szokott ő
411 6, 7 | magyar nép lakik, szívesen befogadja zsellérnek az Isten madárkáit.
412 4, 4 | poroltatja a rókamálas mentét, befogatja a szürkét, s kanyargó hegyi
413 1, 4 | ahogy lefektetik, mindjárt befogja a szemét, s egyszerre úgy
414 4, 2 | takácsok! Minden lyukat befoldanak, minden zugot kipárnáznak,
415 1, 17| sarkához értek.~Hát ahogy ott befordulnak az útról, ott ül ám az árokparton
416 1, 6 | vigyázok inkább Gáborkára.~Befordultam a szobába székért. Ugyancsak
417 3, 6 | járni, pedig a nyaka is beforrt már neki.~
418 2, 2 | kérte a Jércike.~- E-e-én? - bégte panaszosán a bárány. - Ne-e-em.
419 3, 3 | a hernyócskák egyszerre begubództak ijedtükben.~- Darázsdárda,
420 1, 4 | kétségbeesésében, mikor begurul az ajtón a nagy fülű Zsemlye
421 3, 4 | egyszer csak elmaradt, begurult a bozótba.~De a medve, hogy
422 4, 7 | Egy icipici hernyót. Nagy begyesen sétál a levélen előre-hátra,
423 4, 4 | vasas ajtót úgy, hogy a nagy begyű galambok mind fölrebbentek
424 1, 7 | becsukta az ajtót, a kulcsot behajította a kapu tetején, azzal nekilódult
425 5, 5 | csíktól is elszaladtam, ha behallatszott az utcáról a lánccsörgés
426 1, 6 | akácfa sóhajtott egyet, és behavazta szép fehér virágjával a
427 1, 11| kutya a te csavargó népedet.~Behívtam a Burkust, és bemutattam
428 1, 2 | hajtogatni.~- Majd én is segítek behozni a sonkát meg a zsemlyét -
429 1, 2 | tengeri herkentyű!~Gabó behozta a csorba fazekat, Viola
430 1, 1 | szemmel a gulyát, ha te behunyod a magadét? Nem kezes bárány
431 3, 7 | igazán nem szolgálhatok. Úgy behúzódtak a házukba, hogy még a szarvuk
432 3, 7 | ki. De még a házajtót is behúzták maguk után, hogy hűvösebb
433 1, 16| csak akkor, ha levél van behúzva a kék pántlikájába. Az is
434 6, 5 | akkorát, hogy nyaklevesnek is beillett. Erre aztán mégiscsak szárnyra
435 6, 8 | gólyafészkeket, hogy kastélynak beillettek.~Hanem a kis gróf nem ugrott
436 3, 1 | hatalmas úr. Minden éjszaka bejárja birodalma minden zegét-zugát,
437 4, 4 | falut itt tudod hagyni. Én bejártam a világot, de párját ennek
438 1, 16| a Muszi-nyuszinak szabad bejönni. Annak is csak akkor, ha
439 1, 2 | mit csinált volna egyebet, bejött hozzam sírva-ríva panaszkodni
440 3, 4 | nem esett még olyan jól a békabecsinált meg az egérpecsenye, mint
441 3, 4 | falatozni valamit. Van egy kis békabecsináltam, maradék egérpecsenyém.~-
442 1, 18| bal lába~- mek-mek-mek.~A békához elfutott~- mek-mek-mek -~
443 1, 17| nagy reménykedve, neki a békakuruttyolásnak. De olyan csalóka volt az
444 1, 17| víz egy kicsit állott is, békalencsés is, hanem lapátolták befelé
445 3, 9 | Csupaszem mestert elfutotta a békaméreg. Még hozzákötné magát ez
446 4, 9 | pénzed?~- Annyi, mint szőr a békán.~Pankának szinte szikrát
447 1, 8 | vigyorgott Zörgő, s úgy bekapott egy nagy fácáncombot, mint
448 4, 3 | öreg méhecskének kellett bekaroltatni a kaptárba. Belegyömöszölték
449 3, 9 | szúnyogszalonnát pörkölik? Még az a békateknő is ott úszkál a vízen, amelyikben
450 6, 5 | anyagólya röpült előre a békával a csőrében, a fia utána.
451 3, 6 | Hattyú, s még most se hagyta békében. Megint csak a foga közé
452 2, 1 | akkor nem csap le közéjük békebírónak.~Így aztán Kánya vitéz Cica-micának
453 4, 4 | ősi ház apró ablakain. S a bekékellő hegyek, a dús üstökű bükkök,
454 4, 7 | üvegharang alá. Itt nyugodhatik békességben a jámbor, míg csak jólesik
455 5, 4 | utamból; ha ki nem térhetett, békességesen tűrte kötözködésemet. Mintha
456 2, 2 | jobbra-balra, de egyre jobban bekeveredtek a fák közé. Pedig már megnőtt
457 1, 10| a szíve, ahogy nagyanyót békítgette:~- Nono, anyó, nem olyan
458 5, 5 | gazdához, s leguggolt előtte békítő morgással. A gazda pedig
459 5, 1 | Télapó a marabu-palotába is bekocogtatott a múltkoriban, s nagyon
460 2, 3 | Annak az egyik végébe is bekötött egy kenyeret meg a másikba
461 1, 15| lámpása.~A holdacska csakugyan bekukucskált az ablakon, s elnézelődött
462 1, 8 | hunyorgatott Görgő -, én úgy belaktam nálatok, hogy holnap ilyenkorig
463 1, 15| nem szóltam többet semmit. Beláttam, hogy nagyanyónak igaza
464 3, 9 | családja. Csak úgy rezgett belé a nádas, ahogy az éhes Csupaszemek
465 1, 11| sétálgatunk az utcán, egyszer csak beleakaszkodik Panka a karomba.~- Apu,
466 1, 11| reszketve, fázva. Panka már majd belebetegedett a nagy bánatába, hogy neki
467 4, 1 | Minden jóra való egér magától belebújik a vackába. Hanem azért sajnálom
468 1, 17| is.~A napnak a fele már belebújt a Nyakavágó halomba, mikor
469 1, 15| másnap reggel nagyanyó, mikor belebújtatott a nagy füles kosárba. Majd
470 3, 6 | nézett neki, mikor Rózsika belebújtatta a piros selyemszoknyába.
471 1, 18| belehágott a villába,~beledagadt a bal lába~- mek-mek-mek.~
472 4, 6 | kétségbeesetten, s dühében beledobta sapkáját a kútba. Loccs -
473 4, 1 | a motolla, mikor anyuka beledugja az ágyba. Reggeli sírása
474 3, 6 | hanem a hegyes orrát is beledugta a gödörbe. S vissza se húzta
475 4, 1 | a falban egy lyuk, abba beleeresztette.~- Tudom, hogy ő se szeret
476 1, 13| megcsúszott az ügyetlen. Majd beleesett a kútba.~El is szaladt onnan
477 1, 6 | madárnak, hogy utoljára belefáradt. Szöszke fejét ráhajtotta
478 3, 6 | aztán kapta magát Rózsika: belefektette ürge babát a rózsaszínű
479 4, 9 | bársony a bélése: amelyiktek belefér, jöjjön el hozzánk póknak!~
480 1, 13| ki akarta próbálni, hogy belefér-e a feje. Boriska azonban
481 2, 1 | kiscsirkék meg ijedtükben belefordultak az itató vályúba, s még
482 4, 8 | meggyfácskán, hegyes orrát belefúrta egy szép nagy levélbe, s
483 1, 15| kis ajtón belépett.~Terike belegubózott egy rongyos szűrbe, úgy
484 4, 3 | bekaroltatni a kaptárba. Belegyömöszölték egy viaszágyba, és a fejéhez
485 1, 18| szegénynek~- mek-mek-mek -~belehágott a villába,~beledagadt a
486 4, 4 | megyek, azért se megyek! Ha belehalok, se megyek!~Nem is ment,
487 6, 1 | kapálódzott, annál jobban belekeveredett, s nem volt már se holt,
488 2, 2 | fölszáll a kerítés tetejére, és belekezd a mondókájába, hogy mennyire
489 1, 14| Igaz, hogy apuka, mikor belekóstolt a kávéjába, elfintorította
490 1, 12| is. Leguggolt az útfélre, belemarkolt a hóba, és sebtiben olyan
491 6, 12| Elfutott a pulykaméreg, belemarkoltam a fészekbe, kiszedtem a
492 6, 12| rézsarkantyú.~- Nini, hiszen belenézhetek én abba a fészekbe!~Hittem
493 6, 12| majd leszédültem, ahogy belenéztem a takaros kis fészekbe.
494 2, 1 | Kendermagos kopasz nyakára, hogy belepirosodott.~- Nesze, te csupa nyak!
495 5, 5 | s akkorát bömbölt, hogy belereszketett a piac.~Bezzeg szétugráltunk
496 4, 4 | körül döngicsél, s ahogy beleröppen, egyszerre rászorítja a
497 1, 15| nekividámodott, s egész belesápadt, mikor nagy sokára megszólította
498 1, 15| Cirmos eszi el előletek a bélesét.~Csendes zokogással lehajtottam
499 1, 12| varjúvadászatot a nyárfásban, hogy belesüketül hét falu.”~Ha nekem ilyen
500 2, 3 | Nyávogott szegény, hogy majd belesüketültem. Szerencse, hogy a nagy
501 3, 3 | olyat sikoltott, hogy majd beleszakadt a tüdeje:~- Fusson, akinek
502 5, 5 | pajtás aztán nagyon hamar beleszokott a famíliába. Olyan dolga
|