abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
503 1, 8 | karajt, annak is csak a belét. A haját odaadta Zörgőnek,
504 1, 4 | Pedig most már egész beletanultam a dajkaságba.~Aki valami
505 6, 4 | tükörnek~a szarkaszobába,~beletekingetni~ünneplő ruhába.”~Mikor ezt
506 4, 3 | Fölszárítgattam a szárnyát, beletettem egy pohárba, s most itt
507 1, 2 | ijedtemben-siettemben úgy beleütöttem a fejem a szemöldökfába,
508 2, 2 | szénaboglyát, de utoljára mindenbe beleunt. Fölrepült a kerítés tetejére,
509 5, 5 | Rántott akkorát a láncon, hogy beleverejtékezett a homloka. Nem ért az semmit,
510 1, 1 | éberen néz utána, mikor aztán belevesz az ég peremébe, akkor ő
511 1, 14| összevissza, hogy egészen belezavarodott a kis gazdasszony.~De meg
512 1, 17| itt volna, most meg mintha beljebb-beljebb húzódnék előlük az erdő.
513 6, 2 | fehér galamb~lesz rögtön belőled,~hogy magam se tudom,~mit
514 1, 15| hajút, mint a rózsa, fehér bélűt, mint a kalács. De ezzel
515 1, 1 | Ide fülelj, Bodri! Én bemegyek a cserénybe, te itt maradsz
516 2, 2 | kukkantsunk be egy kicsit!~Bementek az erdőbe, a bárány lehevert
517 1, 11| Behívtam a Burkust, és bemutattam neki a Hékámat, aki nagyon
518 2, 3 | aranyozott rácson keresztül benézhessek a kertbe.~Olyan kert nincs
519 4, 3 | Zümm-zümm-zümm-zümm, jobb benn, mint künn - szomorkodott
520 6, 6 | Hallgassátok csak, hogy köszöntenek benneteket!~A tornácról a hajnali csendességben
521 1, 16| végig a bajuszát, és újra beosont az ágy alá. Olyan büszkén
522 1, 7 | hanem előbb mindnyájan beosontak a lyukba, s csak odabent
523 1, 6 | fejét.~A napsugár egyszerre beragyogta az én szívem is.~- Ha Gáborka
524 6, 8 | embereivel valahány gólyát, s berakatta őket a pompás fészkekbe.
525 6, 1 | látom, föl kell emelnem a béredet. Mától fogva nem Fillérnek
526 4, 5 | nem patak, erdő ez, nem berek, apukám!~- Sok fát ültettem
527 4, 8 | itt érdemes egy gyárat berendezni.~„Ármányos kis ormányosa -
528 3, 5 | ígéri a sárgarigó, s azzal berepül a fészkébe, mert az alkonyat
529 6, 1 | megkefélgetni, akkor aztán beröpködheti Sólyom vitéz az uradalmát.~
530 1, 4 | ha attól nem félne, hogy besározza odalent az apu nyakkendőjéből
531 1, 14| Ekkorára a Bogár kutya is besompolygott a konyhába, s mindjárt rámordult
532 4, 3 | belőle, hogy a napsugár besüt a hasadékon.~- De már ennek
533 1, 6 | megértette a vén jószág beszédét. Vígan tapsikolt két kis
534 3, 9 | Hanem azért a szitakötő beszédje mégis szöget ütött a fejébe.
535 3, 2 | fajtádért.~Erre a szívtelen beszédre teleszaladt a szeme könnyel
536 3, 6 | magyarul, amit ő kutyául beszél. Azt, hogy: vigyük haza
537 3, 4 | hallja, hogy két cinegemadár beszélget a feje fölött a bükkfaágon.~
538 3, 5 | csavarhatom a derekamra.~„Beszélhettek nekem” - gondolta Panka,
539 4, 7 | hadd beszélek a fejeddel!~Beszélhettem én annak, kint kóstolgatta
540 6, 11| kimondhatnák, de azok nem beszélnek róla. A múltkoriban már
541 6, 8 | beszélni, ha holnap ilyenkorig beszélném is, pedig az már csak nagy
542 4, 9 | pókocska. Hát biz az egészen beszőtte a táskát a húsvéti vakáció
543 5, 2 | ha egy gallér nem akadt,~betakarták sokkal.~Egyvégtiben tíz
544 4, 5 | Evvel a nagy zenebonával még betegebbé teszed aput.~- Ne félj te
545 4, 5 | elolvasott egyfolytában, mégse betegedett bele.~Csak akkor szontyolodott
546 4, 2 | maradt más otthon, csak a betegek, akik elrontották a gyomrukat
547 1, 14| otthagyta a két gonosz jószágot. Beterítette az ebédlőasztalt a szép
548 1, 2 | volna semennyiért se. Ahogy betessékelték őket a szobába, úgy megilletődtek
549 4, 8 | Mondhatom, ügyes mester. Ahová ő beteszi a lábát, ott nem isznak
550 1, 16| földre bukott ijedtében, és betörte az orrocskáját. Panka pedig
551 5, 1 | éppen aludni készült, mikor betoppant a bagoly, és elhuhogta a
552 6, 3 | kilyukadt a teteje, mind bever rajta az eső.~- Kérem alássan,
553 6, 3 | való esze: olyan mélyen bevette magát a fába, hogy odáig
554 2, 2 | a bárány. - Ne-e-em. Én bevezettelek, de visszafelé már te vezess,
555 1, 14| a szép csíkos abrosszal, bevitte a párolgó kávét, s dobogó
556 3, 7 | velük barátságban. Hanem a bíbictől azt hallottam, hogy az egyiknek
557 1, 17| kétfelül:~- Hát te, te kis bicebóca, hova igyekszel?~- A kecskeméti
558 6, 4 | szarka,~már az ól tetején~billegett a farka.~Noszogatja magát:~„
559 6, 4 | Onnan szaporán~a kútágasra billen -~jaj, de szegény feje~hova
560 6, 8 | kecskebéka, amelyikért lefelé billentenék azt a hosszú nyakukat. Nagy
561 3, 3 | Mackó!”~Most azonban meg se billentette a sapkát. Csak úgy félvállról
562 3, 7 | vette át a vezetést, hármat billentvén a szarvacskájával.~- Egy,
563 6, 12| Telis-teli volt az fakadó bimbóval, mint csillaggal a Tejút.~-
564 3, 4 | Ha a sündisznócska nem bír továbbmenni, akkor ő szégyenben
565 1, 3 | harmadikat kivitték a tanyára birkát őrizni. Szegény Mitvisz
566 3, 1 | hegye maradt meg, mire a birkózásnak vége lett.~Hanem most már
567 3, 1 | Minden éjszaka bejárja birodalma minden zegét-zugát, hogy
568 1, 5 | ahogy a Talpas körüljárta a birodalmát. Tyúk, macska, kismalac
569 1, 8 | Görgő meg a nevenincsi bíróé. A nekeresdi bíró olyan
570 4, 6 | volt, amikor a cinkotai bírónak egész istenadta nap egyéb
571 4, 6 | a pulykaméreg a cinkotai bírót.~- Száz aranyat adtam volna
572 2, 3 | elküldöm a pávát, mert te nem bírsz vele.~Ledobtam a kendermagost,
573 6, 8 | hatalom, ha még egy gólyát se bírtál nekem itt marasztani?~Azzal
574 6, 8 | aztán otthagyta a kastélyát, birtokait, s úgy eltűnt arról a tájról,
575 6, 8 | nyargaláshoz.~Ennek a tenger birtoknak a kellős közepén kevélykedett
576 3, 7 | melyiket minek hívták, de bíz én nem tudom magam se, mert
577 4, 9 | változtasson pókká, ha Panka bizakodva föl nem kapaszkodik hozzám.~-
578 1, 10| Márton, soha többet nem bízom rád a házat!~- Nem-e? -
579 2, 1 | mert én kisebb vagyok - bizonygatta Búbos.~- Azért is én nem
580 4, 4 | vasárnapi harangok mind azt bizonygatták, hogy Tamás úrnak igaza
581 3, 4 | Sündisznócskának se kellett több biztatás, letört egy mogyorófa suhogót,
582 1, 11| hova jár.~Burkus olyan biztatóan vigyorgott rám, hogy minden
583 6, 11| papírgaluskát.~- Jó ez nagyon, apu - biztatott Panka.~- Ettől nősz nagyra,
584 6, 5 | bukdácsolt.~- Erre, erre, erre! - biztatták az apja meg a testvérkéi
585 4, 1 | való sárgarigón.~- Sebaj - biztattam anyukát, aki maga is majd
586 5, 5 | Járjad, medve, járjad! - biztattuk a mackót.~Az szegény járta
587 1, 2 | hogy kutyára, macskára ne bízza a tálalást.~
588 3, 5 | egy hét alatt.~Azóta nem bízzák Homokországban csigára a
589 6, 3 | csigát is régen vacsoráltam - bóbiskolt álmosan, mikor a háziurat
590 1, 15| volt. Én magam is álmosan bóbiskoltam, mikor egyszerre megszólalt
591 6, 9 | pipiskének olyan furcsa bóbita a fején, amilyen egyik atyafiának
592 2, 1 | csipoghat - rázta meg Búbos a bóbitáját. - Én tudom, hogy össze
593 1, 15| eladtunk valamit. A tarka bocit, a búbos kakast, a kendermagos
594 4, 8 | nem ütöttem meg magam. Bocsánatot is kérek, hogy a fejére
595 4, 6 | odacsoszogott nagytelkes bocskorában a pitvarajtó szemöldökfájához,
596 5, 5 | volna: a mackó előbújt a bódéból. Nem állhatta, hogy a kis
597 1, 10| hogy megharagudjon az öreg Bodrira, amiért olyan nagyon szereti.
598 1, 10| csengőjét rázogatva, s mivel Bodrival nem nagyon szeret barátkozni,
599 2, 1 | sarkunkat - így bátorította.~A bodzabokor levelei közt nagy fejű veréb
600 2, 1 | csúfolódásra, s úgy elrepült, a bodzabokortól meg se állt az eperfáig,
601 1, 1 | a kolompját! Bizonyosan bögöly bújt szegénykének a fülébe.
602 3, 7 | legjobban tudhatja, mert ő böjti napon csigabiga-rántottat
603 5, 4 | nemcsak odaállt, oldalba is bökött a fejével, de olyan barátságosan,
604 6, 13| fiának!~Daru is, gólya is, ~a bölömbika is,~útra kelt azóta~a búbos
605 6, 13| varrja.~Darunak, gólyának,~a bölömbikának,~kár, kár, kár, nem ilyen~
606 1, 1 | Nem adom, nem, nem, nem! - bömböli keservesen Bodri gulyás,
607 4, 9 | mondta ránk a házmester Böske, hogy nekünk még pókunk
608 1, 5 | bundája úgy ki van cifrázva bogánccsal, hogy alig látszik a szőre.
609 6, 6 | Milyen legyen az ebéd?~- Bogaracska, legyecske.~- Kis fecske,
610 3, 1 | akit ott talál! Hernyót, bogarat, földi férget százszámra
611 6, 7 | legörömestebb a Balog mentén. Bogárhátú, tiszta házaira, muskátlis,
612 1, 14| kis gazdasszonyom?~- Igaz, Bogárkám, igaz - simogatta Mariska
613 6, 3 | van száz lába a százlábú bogárnak, úgy elindul velük, hogy
614 3, 3 | sütkérezett az ártatlan, s egy boglárkavirágot tartott a körmei között.
615 1, 1 | idő, de hiába mosolyog a bogrács Marci gulyásra a szolgafáról:
616 5, 1 | ki a négy kéményen. Olyan bohókás látvány volt ez, hogy a
617 1, 16| kérdezzük meg a tündért, terem-e bojtos, gombos fehér cipő Tündérországban.~
618 1, 16| tündéreknél, apu, patyolatfehéret, bojtosat, gombosat, mert más formában
619 1, 1 | is látja, ahogy kiugrik a bokorból. Utána, Bodri, utána!~Már
620 3, 3 | az erdőnek, törve-zúzva a bokrokat, amik eléje kerültek. S
621 1, 15| tejfölön nevelkedett ám ez a boldogabb világban.~- Azt minálunk
622 1, 10| mégpedig másodmagával. Egy boldogtalan békát fektetett a konyhapadkára,
623 4, 5 | szárnyúból.~- Úgy már igen - bólintott Pipuci. - Akkor nem is nehéz
624 6, 3 | alszik. A fák csendesen bólogatnak: álmukban bizonyosan virágukat
625 1, 11| csakugyan nagyon szép - bólogattam a fejemmel nagy komolyan.
626 3, 9 | az, mint a mienk! Hej, de bolonddá tett az a gonosz szitakötő! -
627 4, 8 | orront. Hallja, szomszéd, ne bolondozzék kend, itt nincs veszedelem!~
628 5, 2 | Bedugja a fejit egy~divatárus boltba -~tátott szájjal rámered~
629 1, 5 | ahogy közel ment hozzá, a boltból kidugtak egy seprűnyelet,
630 4, 5 | még soha a Mitetszik bácsi boltjában, hogy ott mesét is árulnának.~-
631 1, 5 | nem sárosodik be a láb, a boltok nagy tükörtáblái, amelyekben
632 5, 2 | ezer milliom!” -~hajladoz a boltos,~három segéd hatfelé~skatulyáért
633 1, 11| próbálni. Nekiindultunk boltost keresni. De bizony el se
634 1, 12| s úgy fültövön találta bombázni a megriadt kis jószágot,
635 3, 4 | Isszák azt, vagy eszik?~- Ne bomolj, lánchordta, mert mindjárt
636 2, 1 | kérdezte szaporán, s már bontogatta a kosarából a kaszanyűgvirág
637 1, 12| kényelmesen végigheveredett a bőrdíványon. Azazhogy volt még ott egy
638 1, 8 | háromszor, akkor is csak a bőrét. A húsát odaadta Görgőnek,
639 1, 5 | volt, házak nincsenek, hó borított mindent. Talpas szinte azt
640 1, 10| hozott Jancsi gólyának akkora borjúmájat, hogy alig bírta.~- Ezt
641 1, 2 | a törött nyakú bábu, a bőrlábú Trézsi, az üvegszemű Kata.~-
642 4, 5 | felleges lett, a nézése borongós. Ritkult, egyre ritkult,
643 3, 4 | olyan futónövény, mint a borostyán. Erős, szívós a szára, mint
644 3, 2 | Búza, árpa, rozs, lenmag, borsó külön-külön raktározva,
645 1, 8 | úgy élt, mint zsizsik a borsóban. Mindennap fácánpecsenyét
646 2, 4 | Bizony még javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak,
647 6, 8 | gólyafészkes házak közt, s könnybe borult szemmel nézte, hogy tanítják
648 4, 1 | s azon tűnődött, hogy is bosszantsa meg azt a rossz tücsköt.~-
649 2, 4 | Kicsi falu, nagy a torony, bosszút állunk Hatrongyoson - felelték
650 1, 4 | menten kettérepedt.~No, erre bőszült ám még föl igazán a Zsemlye!~-
651 1, 4 | kapta elő az apu kampós botját, hogy Zsemlye dada jobbnak
652 1, 10| nem ugrik nagyapó görbe botjával.~- Uram teremtőm, csak nem
653 3, 1 | fogadja:~- Brr, ki turkál, botorkál kora virradatkor?~- Én a
654 4, 5 | járt a lepkefogásban. Olyan bőven termett a mosolygós mese,
655 3, 4 | csak elmaradt, begurult a bozótba.~De a medve, hogy nem hallotta
656 5, 1 | Nagy a bánat, nagy a bú, fázik a kis marabu! - Egész
657 2, 1 | össze!~- Nesze, te csupa búb! - kapott bele Kendermagos
658 4, 9 | vörösödött el Panka a feje búbjáig. - Hanem tudod mit, apukám?
659 6, 9 | most is hordozza a feje búbján, azért van neki bóbitája.
660 2, 1 | mert mindjárt megtépem a búbodat! Én sem veszek össze, érted?~-
661 2, 1 | ebéd, teríteni se kell!~Hát Búbost csakugyan elfutotta a méreg,
662 6, 10| halovány hajnalon~ilyen búcsút mondott a rigó a gallyon.~
663 6, 10| BÚCSÚZIK A RIGÓ~Harmatot hullajtó
664 4, 4 | az öregúrnak:~- Apámuram, búcsúzkodni jöttem. A csongrádi róna
665 1, 2 | lesz. Jó étvágyat kívánok - búcsúztam el a kis gazdasszonytól.
666 2, 1 | csuda, nem látott még olyat Buda: minden csirke méregduda!~
667 3, 4 | beszélget a feje fölött a bükkfaágon.~Azt kérdi az egyik cinege:~-
668 6, 3 | ormányos.~Sebaj, hiszen még a bükkfák hátra vannak. Pedig azoknak
669 4, 4 | bekékellő hegyek, a dús üstökű bükkök, a patakparton ágaskodó
670 3, 9 | istenteremtése, hanem a feje tetején. Büszke is rá az öreg papucsosmester,
671 4, 8 | ez így megy, szomszéd - büszkélkedett a trafikos -, s úgy látom,
672 3, 6 | lábamhoz.~- Buff-buff, balu buff - csak ennyit mondott mellé.
673 3, 6 | engedelmesen odatette a lábamhoz.~- Buff-buff, balu buff - csak ennyit
674 2, 4 | kakasa, s úgy világnak ment bújában, hogy még tán ma sem állt
675 4, 4 | falujába.~Tamás úr minden búját-bánatát felejtette ettől fogva.
676 1, 5 | Ugorj ki, öreg Talpas! Hol bujdokoltál egész nap?~Talpas egyszerre
677 6, 3 | Már látom, hogy el kell bujdosnom erről a tájról, ahol semmi
678 2, 3 | is azt néztem, hogy merre bújjak. A páva meg egyre jajgatott,
679 4, 4 | zümmög kétségbeesetten: hova bújjon szegény feje?~Ej, de jó,
680 6, 3 | nyárfáknak a kérge alatt bujkál. Nem baj, ha csupa hangyatojás
681 3, 4 | mindjárt visszafordult.~- Hol bujkálsz már megint, te kis gombolyag?~-
682 1, 12| hideg. Mikor Palkó ki akart bújni a prémes bundából, a hideg
683 4, 3 | méhecske még mindig kint bújócskázott a zörgő kórók közt. Utoljára
684 1, 17| hallod-e, hanem ha ki nem bújsz, engem nem látsz többet.~-
685 6, 5 | kétségbeesetten, ahogy a levegőben bukdácsolt.~- Erre, erre, erre! - biztatták
686 5, 4 | lekapta a nyakát, s én úgy bukfenceztem bele a mocskos pocsolyába,
687 3, 7 | hitetlenkedik Csiga, s úgy bukik le a tormalevélről, hogy
688 6, 5 | Úgy gubbaszkodtak ott a buksik, mint az iskolás gyerekek
689 3, 2 | miért ereszted olyan nagyon búnak a fejedet? Tán nem mén a
690 1, 12| ki akart bújni a prémes bundából, a hideg nem engedte levetkőzni.~
691 3, 3 | befelé fordítom tüskéivel a bundádat!~Sündisznócska ravaszul
692 1, 6 | ráhajtotta a Talpas kócos bundájára, és nem telt bele három
693 3, 3 | megszabta volna Mackó úr a bundám, ha Sündisznócska nem figyelmeztet ‑
694 1, 12| ilyenkor még farkas hordta bundának. No, de ez még nem nagy
695 6, 1 | vitéz, s fölugrott a kócos bundára, hogy megvethesse a hátát
696 1, 11| csavargó népedet.~Behívtam a Burkust, és bemutattam neki a Hékámat,
697 3, 1 | bársonybundáját, kipödri busa bajuszát, s egyszerre olyan
698 1, 13| Elszégyellte magát, és búsan ballagott a kerítés felé.
699 6, 7 | körül a radnótiakat:~- Sose búsuljatok, emberek! Szebb a mi nótánk,
700 2, 2 | hogy a tanyáról eljöttem - búsult a Jércike.~A bárány is egyre
701 3, 8 | a napocska!~- Ó, te kis butácska, hisz az a kályha!~- Az
702 3, 2 | elvesznek egy kis tiszta búzáért.~- Az pedig odább lesz az
703 4, 8 | is hívom a testvéreimet a búzaföldről. Vagyunk vagy háromszázan.
704 1, 15| kiugrott, s úgy elszaladt a búzásszekerek alatt, hogy tán a világból
705 2, 1 | szépet, minden jót, gyönge búzát, zöldborsót, ha jók lesztek,
706 2, 3 | Teleszedtem a tenyerem tiszta búzával, aztán fölálltam a köszörűkőre,
707 1, 6 | árvalányhajnak, vagy a szemét nézte búzavirágnak, de egyszerre lecsapott,
708 4, 9 | aranyhaja, tele van könnyel a búzavirágszeme, panasszal a pici szája:~-
709 1, 6 | semmit, csak nézett rám a búzavirágszemével, hanem az édesanyja azt
710 3, 1 | mondja kevélyen az egér -, én Búzaviszi báró vagyok. Most néztem
711 5, 5 | nyakában, azzal szokták buzdítani a mackót, mikor táncolhatnékja
712 6, 9 | Mindjárt hozzá is foghatunk - buzgólkodott a bagoly, előhúzott a könyvtárából
713 5, 5 | piacon egy üres fabódé, abba cammogott be, ahogy kibömbölte magát.
714 1, 7 | tűbe lehetett volna húzni cérnának. Karcsú a dereka, mint a
715 2, 1 | békebírónak.~Így aztán Kánya vitéz Cica-micának a hátára ugrott. Cica-mica
716 1, 15| foszlós fehér bele a Cirmos cicáé.~Az ám, ebben a percben
717 1, 13| Micókának a Boriska kendermagos cicáját hívják. Olyan szép kendermagos
718 1, 10| föld.~No, be is ugrott erre cicamica a tisztaszobába, ott is
719 1, 14| s mindjárt rámordult a cicára:~- Csend legyen ott a sarokban,
720 1, 15| eléje - vállamon a Cirmos cicával. Úgy dorombolt, úgy fogott
721 1, 17| megszólalt:~- Huppuj, Móric! Cicicic!~
722 1, 7 | olyan haragosan, hogy a Cickének egyszerre elment a kedve
723 1, 12| te! - süvöltött a szegény cicusra, s úgy fültövön találta
724 6, 8 | hiába, egy se maradt a cifra fészekben.~Mikor a nap lement,
725 1, 5 | lobogó. A bundája úgy ki van cifrázva bogánccsal, hogy alig látszik
726 4, 7 | a bukfencet, mint valami cigánygyerek.~Másnap, ahogy kinézek,
727 1, 17| félj! A vásáron meg veszünk cigánypecsenyét.~- Hát még mit veszünk?~-
728 1, 15| nadanó vad. Nem adtad el a Cijmost. Szeretjet, jó nadanó.~Nagyanyó
729 5, 5 | Most már tartsd a hátadat a cimborád helyett!~A gyerek elsikoltotta
730 5, 5 | Nem állhatta, hogy a kis cimborája kapjon ki őhelyette.~Odakocogott
731 1, 13| keress magadnak játékos cimborát.~Micóka kisuhant az udvarra,
732 3, 1 | szalad vele szembe vidám cincogással.~- Megálljunk, atyafi! -
733 1, 16| Pedig már akkor nagyon cincogott a bababálon a cirokhegedű.
734 5, 5 | mint a medvéjének. Annál cinegébb kis legény volt a fia, aki
735 6, 12| A CINEGEFÉSZEK~Biz az régen volt, mikor
736 6, 12| Tejút.~- Látod-e ott azt a cinegefészket? - mutatott föl apám a fa
737 6, 12| Abból lett volna négy cinegefiók. Az mind megevett volna
738 3, 4 | Mackó bácsi!~- Gyere velem a cinegéhez, a szemébe mondjad neki,
739 6, 13| járnak,~nagy bánata van a~cinegemadárnak.~Szeretne elmenni,~ő is
740 6, 1 | úrral is, aki valaha még a cinegepecsenyét is kidobta az ablakon.~-
741 1, 6 | és nem telt bele három cinegeszó, már akkor aludt, mint a
742 2, 3 | Gólyát, fecskét, sármányt, cinegét.~- Nem olyant kérdezek én,
743 6, 12| elment megkerülni a szőlőt, a cinegevarga meg abban a pillanatban
744 1, 2 | Paprika Jancsi elkezdte a cintányért csattogtatni, a bádoghuszár
745 1, 11| hogy én most egy királynét cipelek országostul. Csak akkor
746 1, 16| legszebb gyémánt.~- De ezt a cipellőcskét nézzed, apu, milyen édes!
747 1, 16| tudod, merre lakik az új cipellőnk?~Az olyan komoly postás,
748 1, 16| terem-e bojtos, gombos fehér cipő Tündérországban.~Nyilván
749 1, 5 | kis gazda, a kezében meleg cipó, a száján hívogató szó:~-
750 1, 16| hogy a pillangók gombos cipőben járják a csárdást a galagonyabokron.
751 6, 13| szomorú az ének:~nincsen cipőcskéje~máig se szegénynek.~Keresi,
752 1, 16| becsület!~Hát tudta is. Mert a cipőcskéket tisztára megette ugyan,
753 6, 13| A CINEGE CIPŐJE~Vége van a nyárnak,~hűvös
754 2, 3 | Mikor kisültek a fehér cipók, piros kenyerek, édesanyám
755 1, 16| szegényke.~- Hova tetted a cipőmet? - rázta meg Panka rémülten.~
756 1, 15| kenyeresek árulnak, s vett meleg cipót, piros hajút, mint a rózsa,
757 1, 15| vissza az úr a pénzét. Aki a Cirmosra azt mondja, hogy haszontalan
758 5, 5 | kócos bundáját.~- Ezt is cirógasd meg, gazdám!~A gazda most
759 1, 14| Mariska fehér arcára, s erre a cirógatásra a kislány kinyitotta a szemét.~-
760 5, 3 | Gyémántpatkó legyen rajta!”~Édesapa cirógatja.~De csak tovább sír-rí Lackó,~
761 4, 3 | körülnézett. Enyhe szellő cirókálta a szárnyát, s röpítette
762 1, 16| cincogott a bababálon a cirokhegedű. Csúfolódó szellő be-behordta
763 3, 5 | nem voltam, mikor Panka a cirokseprűt hozzávágta a szarkához.~-
764 1, 6 | Gáborkát, mindjárt elővette a citeráját. Cinege szállt az akácfára,
765 5, 4 | megvan, nagyon jámbor vén csacsi lett belőle, nem tudja már
766 3, 5 | de szeretném tudni, mit csacsog ez a szarka! - sóhajtott
767 1, 7 | már a kapuban elkezdett csaholni:~- Szaladjatok, nyulak,
768 1, 2 | ajtón.~- Hol vagy, kukta? - csaholta dühösen, ahogy körülnézett
769 1, 3 | Mitvisznek a három kisfia is csakolyan játékos volt, mint ő. Ha
770 3, 5 | Királykisasszony udvari nép nélkül csakúgy meg nem élhet, mint liliom
771 3, 9 | parton már ott várta az egész családja. Csak úgy rezgett belé a
772 3, 2 | éjszakán áttelepítette a családját a Hörcsög-tanyára. Lesz
773 1, 17| az volt ám csak a nagy csalatkozás! Nem volt abban az egész
774 6, 2 | csóka,~arra ballag éppen~Csalavér, a róka.~Attól kér tanácsot,~
775 1, 19| VOLT NEKEM~Csalimese~Volt nekem egy fakó lovam,~
776 6, 8 | át a nagy kőházak felett? Csalogathatjátok őket, integethettek nekik:
777 2, 3 | elgyönyörködtem a csudálatos madárban. Csalogattam, hívogattam le, de ügyet
778 1, 17| békakuruttyolásnak. De olyan csalóka volt az is: hol errül hallatszott,
779 2, 2 | Jércike, Jércike, minek csaltál ide?~A két gyámoltalan már
780 1, 10| könnytől. Annál vidámabban csapkodta össze a két kis kacsóját
781 4, 5 | már írni se. Surrognak, csapongnak körülöttem a tarka mesepillangók,
782 1, 12| Bodri is mákos rétest eszik. Csapunk olyan varjúvadászatot a
783 4, 3 | megmutatom én, ki a legény a csárdában! - szálldosott egyik ágról
784 1, 12| miákolástól. Lekapta a fejét a csatorna mögé, tán föl se emeli,
785 1, 12| háztető szélén, az esőfogó csatornában. Ő tudta, a jámbor, hogy
786 1, 10| fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra iramodtak is szét a nagyapó
787 4, 5 | apukáján, hogy csak úgy csattant.~Cili cica erre megsodorta
788 6, 7 | ácsszekerce. Mintha az is azt csattogná:~- Nem ér ez semmit. Nem
789 4, 8 | vastagsága. Formátlan jószág, két csattogó ollóval.~- Nini, hisz ez
790 1, 12| Csillogott-villogott minden szőre szála, csattogott-pattogott a farka, akár a karikás
791 1, 2 | Jancsi elkezdte a cintányért csattogtatni, a bádoghuszár kirántotta
792 1, 13| egyes-egymagában. Lehemperedett a fűre, csavargatta a farkát jobbra-balra, nagyon
793 3, 5 | szakállam, hogy háromszor csavarhatom a derekamra.~„Beszélhettek
794 3, 1 | idegen szagot érzek! Ki csavarog itt a váramban éjszakának
795 1, 1 | szeme. Mintha őszi ködben csavarogna a nyárfaerdő szélében, még
796 6, 11| látom, hogy nagyon gondos cseléd vagy. Hát csak azt akarom
797 3, 2 | mindenemet fölélte a sok apró cselédem. Egy-két fonnyadt gyökér
798 5, 1 | nevetett az őr -, ő a cselédje a marabunak.~Úgy kellett
799 2, 1 | szeretettel cirógatta meg kis cselédjeit.~- Minden szépet, minden
800 3, 6 | szegény ember is úgy nem cselekedhetik.~No, az igaz, hogy most
801 6, 3 | jókedvű nevetés a hajnali csendbe.~Tudós bagoly ijedtében
802 4, 5 | fölfordította a házat. Csitították, csendesítették, nem ért az semmit. Még
803 4, 1 | az semmit. Mentül jobban csendesítik, annál jobban nekikeseredik
804 4, 5 | mondta neki:~- A doktor bácsi csendet és nyugalmat parancsolt.
805 6, 12| Szívszaggató sírása ma is fülemben cseng. S ma is jobban fáj a szívemnek,
806 1, 12| a pajtásaid, idehallik a csengése.~Palkó fölnyitotta a szemét;
807 5, 1 | látott.~- Hej, gyerekek! - csengette föl a háza népét. - Nézzetek
808 3, 1 | Most is ott majszolta még a csengettyűhúzó gyökeret. Nagyon tudakolta
809 2, 2 | kiáltott föl hozzá a csengettyűs bárány. - Gyere világot
810 3, 1 | fűgyökerecskét, amelyik csengettyűzsinór gyanánt szolgált le a földvári
811 3, 1 | mi történt hát azzal a csengettyűzsinórral? A földvári herceg fölkapaszkodott
812 3, 1 | s keresi a feje fölött a csengettyűzsinórt, mert mosdóvizet akar hozatni
813 3, 1 | Elég az hozzá, hogy nincs csengő, nincs inas: ki öltözteti
814 6, 3 | Az ám, ólomszín felhők, csepegő köd, nyirkos hideg. A bölcs
815 1, 14| csészék fenekén. Se egy cseppecske kávé, se egy morzsácska
816 3, 7 | a fejük fölött:~- Csiri, csere, Gyuri gyere! Merre gyere?
817 4, 4 | Az unokák mézet küldtek cserébe nagyapónak, illatos akácmézet.
818 2, 4 | nem kapta volna a sárga cserebogarat. Elég az hozzá, hogy arra
819 3, 1 | éjszakának idején?~Nagy, kövér cserebogárhernyó lapult meg a sarokban. Gonosz
820 2, 3 | messziről gyönyörködtem a cseremadárban. Az meg leszállt a tetőről,
821 1, 1 | ő bizony hever egyet a cserény hűvösiben, gondolja magában.
822 1, 1 | gulyás rémülten odaugrott a cserényből, nem talált egyebet a Bodri
823 1, 2 | volna a rántást a gyűszűnyi cseréplábasban. De hogy az a gonosz kanál
824 4, 4 | végiben a Tamás úr dohánytartó cserépmedvéje!~- Hamar, hamar, méhecske -
825 6, 12| száznyolcvanezer virágot. Alma, körte, cseresznye lett volna abból. Almából,
826 6, 12| abból. Almából, körtéből, cseresznyéből, barackból kiárultuk volna
827 4, 8 | délután a kertben, ahogy a kis cseresznyefák alatt szunyókáltam a padon.
828 4, 8 | rubincseresznye termett a kis cseresznyefán, aranyalma az almafán, húszkoronás
829 4, 3 | s röpítette egyenesen a cseresznyevirág-csárdába. Ott pedig szívesen fogadták,
830 4, 3 | mikor látta, hogy mennyi cseresznyevirág-szirom hull az égből.~Az ám, csakhogy
831 6, 3 | nekifeszíti a vésőjét a cserfakéregnek. Ott lakik az ormányos bogár,
832 1, 12| prüszkölt a jégmacska, s a csészényi szeme akkorát villámlott,
833 4, 1 | ásít, hogy attól félek, csészéstül nyeli le a kávét.~Hanem
834 4, 3 | volt az első vendég. Ezer csészikéből kínálkozott felé a finom
835 1, 2 | máskép lett volna olyan csetepaté, hogy olyat még nem látott
836 4, 3 | és panaszos zümmögéssel csetlett-botlott a sötétben.~- Hát téged
837 6, 1 | bunda mellé csalogatja a csibéit, akik torkuk szakadtából
838 6, 7 | madarak szívének is. Azért csicseregtek röptükben olyan sírva-ríva.
839 6, 7 | nap sugaraiban, és vidám csicsergéssel kívántak jó éjszakát a radnótiaknak.
840 6, 7 | készülődtek. Egyre halkuló csicsergésüket illatos szellő hordta szét
841 4, 1 | kanárimadár a takarodót csicsergi. Fürge, mint az ürge, ragyog
842 4, 5 | nevetett apu. - A fecskék csicsergik nekem azt a sok mesét, mikor
843 3, 5 | Bizonyosan ez jelentette csigabiga-nyelven az igent, tapsolt Panka
844 3, 7 | tudhatja, mert ő böjti napon csigabiga-rántottat eszik. Már olyanformán,
845 3, 8 | házikója ajtaját. Szép álmokat, csigabigácska!~
846 3, 5 | fizetség.~Utoljára bizony a csigabigához ereszkedett le Panka, aki
847 3, 8 | PANNIKA CSIGABIGÁJA~Miklós bácsi, az öreg koldus
848 3, 5 | Micsoda postástól?~- Hát a csigabigától.~- Színét se láttam én annak -
849 3, 8 | a szarvát.~- Éhes vagy, csigácskám? Eszel meleg kávét?~- Nem.~-
850 3, 8 | napernyőt. Várj tavaszig.~Csigácskának megmeredt a szarva.~- Azt
851 3, 8 | meg akarta siratni szegény csigácskát, mikor egyszerre csak megmozdult
852 3, 7 | a Bigáé kisebb-e, mint a Csigáé, de ezzel már igazán nem
853 3, 8 | Egyszer megint mozdult egyet a csigaház, és nagy óvatosan kinyúlik
854 3, 2 | kettéroppantotta a nyaka csigáját, mint a sósperecet.~- Régen
855 3, 5 | eltévedt az úton az az ügyetlen csigapostás.~Jön azonban egy hét múlva
856 3, 5 | nem bízzák Homokországban csigára a postát, mert még megenné
857 5, 4 | mikor még magam is olyan csikóforma voltam, ő volt egész vagyona
858 3, 8 | tavasz van? Nem ám, hanem csikorgó fagy, zúzmarás tél. Ha még
859 6, 12| Csukaorrú, magas sarkú, csikorgós talpú.~- Sarkantyú is lesz
860 1, 2 | hallani. Csengett a mozsár, csikorgott a kávédaráló, harsogott
861 4, 1 | magán akkorát, hogy csak úgy csikorog bele az ágyacskája, s addig
862 5, 5 | bizonyos, hogy én még a mákos csíktól is elszaladtam, ha behallatszott
863 4, 4 | ágaskodó vadorgonák, a vígan csilingelő vasárnapi harangok mind
864 4, 9 | szikrát szórt örömében a csillagszeme.~- Hisz akkor nincs baj!
865 1, 11| lábamhoz, s úgy nézett rám csillogó szemével, hogy majd megszólalt.~-
866 4, 3 | és aranyos napsugárban csillogtatta a szárnyait. Piros tulipán
867 3, 4 | kérdi az egyik cinege:~- Csin-csin-csin-csincsere, mi az újság erre?~Azt mondja
868 4, 5 | Pipuci a konyhába -, mért csinál mostanában apuka mindig
869 3, 6 | az, hogy: legyen a tiéd, csinálj vele, amit akarsz. Az ám,
870 4, 8 | Ejnye - mondom -, mit csináljak én ezzel a töméntelen kincscsel?
871 3, 2 | fölvet a vagyon, de mit csináljon a magamforma szegény mesterember?~
872 3, 8 | neked adnám, hanem magamnak csinálnék belőle napernyőt. Várj tavaszig.~
873 1, 4 | belépett nagy sikoltozva:~- Mit csináltál a babámnak, te gonosz jószág?~-
874 1, 10| ajtóba, s öreg kezével ernyőt csinálva a bozontos szemöldöke felett,
875 1, 14| De meg is lakoltak ám a csínytevésért. Nem kaptak a maradékból,
876 2, 1 | muhart, rossz szomszéd nem csipegeti-e el a porcfüvecskét? Egy
877 2, 3 | kiviszem az árokpartra füvet csipegetni. Az anyám meg szemrehányóan
878 2, 3 | szellős volt a gúnyácskám, s csípett a hideg, ahol a friss kenyér
879 6, 1 | Magam is azt szeretném, ha csíphetnék egyet közületek - csattogtatta
880 2, 1 | ha egyéb nincs, egymást csípi!~- Tőlem csipoghat - rázta
881 2, 1 | mérgét:~- Csirke csipog, csipi-csipi: ha egyéb nincs, egymást
882 3, 4 | lelkem Mackó bácsi, hogy úgy csípik a legyek. Mit szólna hozzá,
883 3, 1 | látni.~- Ejnye, a vakondok csípje meg, idegen szagot érzek!
884 1, 4 | de a karja kicsúszott a csipkepaplan alól.~- Ejnye, de sokat
885 1, 16| ránézéstől is. Hát még az a szép csipkeruha! Könnyű, mint a hab, lenge,
886 1, 16| tündérkirálynőnek, apu, hogy azt a csipkeruhát is hozza el, amit a múltkor
887 2, 1 | rajtuk a mérgét:~- Csirke csipog, csipi-csipi: ha egyéb nincs,
888 2, 1 | egymást csípi!~- Tőlem csipoghat - rázta meg Búbos a bóbitáját. -
889 6, 9 | Isten elé.~- Uram teremtőm - csipogja neki -, mért nincs énnekem
890 6, 1 | szerencséje. Kiscsirkék csipognak a tanyaudvaron a kotlós
891 2, 1 | Itt, itt, itt, itt, itt - csipogott ijedten a két kis szófogadatlan.
892 1, 5 | A verebek olyan bátran csipogtak a sövényen, mintha Talpas
893 1, 2 | Panka is elnevette magát. Csípőjére rakta a kezét, ahogy gazdasszonyhoz
894 3, 2 | Kerüljünk beljebb, nagyon csípős idekint a szél.~A legkisebb
895 3, 7 | magát a fejük fölött:~- Csiri, csere, Gyuri gyere! Merre
896 2, 1 | ti össze nem vesznétek? - csiripelte le csúfolódva. - Az lenne
897 1, 13| elkukorította magát, a verebek csiripeltek a tető aljában, a Bodri
898 1, 4 | Panka a kérdést. - Minden csirkecsont a tied lesz estére, Zsemlye.
899 2, 1 | kotty, kotty, kotty, kotty, csirkéim, hol vagytok? - nézett körül
900 6, 5 | Tyúkanyónak is sok baja van a csirkéivel, míg kitanítja velük az
901 2, 1 | rossz lehet az, amikor a csirkének hátrakötik a sarkát?~Kendermagoska
902 1, 13| elő nem jött még a rántott csirkére se, amivel Boriska vacsorázni
903 4, 3 | méhecske szépen ki bírt csisszanni.~- Én vagyok a legfrissebb -
904 4, 5 | majd fölfordította a házat. Csitították, csendesítették, nem ért
905 6, 12| abban van a te sarkantyús csizmád.~Ránéztem apámra. Tudtam,
906 6, 12| vigye valaki a sarkantyús csizmámat, mire kiérünk.~Én egy nyúlugrással
907 6, 12| kiárultuk volna a sarkantyús csizmára valót.~Ebben a percben hazaérkezett
908 6, 12| először álmodtam sarkantyús csizmával, de még most is sírhatnékom
909 1, 7 | Úgy szaladt visszafelé Csobáncra, mint akit ostorral hajtanak,
910 6, 8 | másikra értek. A tó körül csodálatos nagy virágok kristályüveg
911 5, 1 | fején a hálósapka, olyan csodát látott.~- Hej, gyerekek! -
912 4, 7 | csalogatta a napsugár. Mintha csöndes remete lett volna a szilaj
913 1, 14| az enyim milyen édes! A csöppentett méz ehhez képest csupa savanyúság! ‑
914 1, 2 | reszelő, csattogott a habverő, csörgöttek a kanalak, zörgöttek a csészék.
915 5, 5 | kenyeret keresni is.~Azzal szép csörgős láncból nyakravalót kötött
916 6, 4 | vissza a sövényre~lerepül csörögve:~„Nem szeretek nézni~rámátlan
917 3, 4 | medve, hogy nem hallotta a csörtetést maga mögött, mindjárt visszafordult.~-
918 1, 16| lehetett látni sehol. Csak a csörtögése hallatszott az ágy alól.~-
919 6, 2 | hóba.~Róka-csípte csóka,~csóka-csípte róka -~így lett fehér galamb~
920 6, 2 | A CSÓKAI CSÓKA~Csókai csókának~mi jutott eszébe?~Föl szeretett
921 1, 11| anyuka kávéját, az apuka csokoládéját, s megette mindhármunknak
922 4, 5 | már az apukája előtt, s csókolta lesoványodott kezét.~- Apukám,
923 1, 14| szóltak volna, úgy összevissza csókolták szorgalmas kislányukat,
924 1, 8 | gazduram, hogy nem hallom már a csontjaim zörgését, akárhogy rázom
925 3, 7 | nyekken. Sebaj, nem töri csontját, mert puha fűre esik. Különben
926 1, 11| ölében a macska. Zörgős csontú, borzas szőrű, elárvult
927 2, 2 | legelőt, a szélmalmot, a csordakutat, a haranglábat; utoljára
928 6, 5 | följebb röppent, és kiejtette csőréből a békát. A gólyafióknak
929 6, 11| utolsó körtét. Az én hűséges csőszöm egy hét alatt végére járt
930 1, 16| derekán báloznak.”~Hát alig csoszog ki a Muszi-nyuszi, már megint
931 1, 10| szájától, ha valami furcsa csoszogást nem hall a konyhán.~Nagyapó
932 3, 3 | tipe-topa lépései is azt csoszogták a harmatos fűben:~- Nagy-ha-tal-mú
933 4, 5 | könyvesszekrény tetején, csak nagyapó csóválgatta a fejét kedvetlenül. - Nono -
934 6, 3 | szerencse ér ma engem - csóválja a mester a piros sapkát,
935 3, 9 | Bokrok, virágok nevetve csóválták meg a fejüket, mikor meghallották,
936 3, 3 | Mackó úr.”~Mackó úr pedig csudálkozva csóválta meg a kócos üstökét.~-
937 3, 1 | örökös sötétségben. Azért csúfolják vakondoknak a rosszakarói.
938 2, 1 | a nagy fejű veréb erre a csúfolódásra, s úgy elrepült, a bodzabokortól
939 3, 4 | készül Mackóéknál. De olyan csúfolódást még nem hallott az erdő,
940 1, 2 | farkad az egerek?~- Hiába csúfolódsz, úgyis csak elbujdosok én
941 1, 14| állat volt az oka: annyit csúfolódtak összevissza, hogy egészen
942 4, 9 | Ez már csakugyan nagy csúfság. Hamar, hamar, édesanyja,
943 6, 12| legénynek való csizma lesz. Csukaorrú, magas sarkú, csikorgós
944 1, 2 | gazdasszonytól. Hanem ahogy be akarom csukni magam után az ajtót, kiugrik
945 4, 3 | ibolyacsárda azonban még csukva volt, és a nyughatatlan
946 4, 9 | pókot! Nem bánjuk mink, ha csupaakkorácska lesz is, mint egy kétfelé
947 3, 9 | belé a nádas, ahogy az éhes Csupaszemek világlátott apjukat köszöntötték:~-
948 3, 9 | vízen, amelyikben a kis Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~-
949 3, 9 | elnevette magát az égen: lett is Csupaszemnek olyan melege, hogy mire
950 3, 2 | kis kamra, nagy kamra, csűr, hombár telis-teli eleséggel.
951 3, 2 | tele szokta takarítani a csűrét, mint a szántóvető ember.~-
952 1, 7 | emberre, aki az eső elül a csurgásba menekül, ma is azt mondják:
953 1, 7 | tele is szedte ám magát a csurgó-kútnál vízzel, hogy egész felüdült
954 1, 7 | Van a szomszéd faluban egy csurgókút, ott már, tudom, nem találsz
955 1, 7 | még egyszer szaladnom a csurgókúthoz egy ital vízre. Hanem majd
956 1, 7 | hogy mire haza-hazaért a csurgókútról, megint majd megölte a nagy
957 4, 2 | vannak-e az éléstárak, a mézes csűrök? Ha valahol repedés van,
958 6, 4 | szénás óltetőről~szalmás csűrtetőre.~Mindjárt elérem már” -~
959 3, 6 | hogy mezítláb volt, így nem csúszhatott meg a lépcsőn.~Ha találkoztok
960 6, 3 | nyoma se marad.~Pedig lefelé csúszkál már a napocska az égen,
961 1, 3 | Hol egy göröngyöt, hol egy csutkát kapott a szájába, és büszkén
962 1, 14| kávé, se egy morzsácska cukor.~
963 1, 14| magad, te is kapsz abból a cukorból, ami a csésze fenekén marad.~
964 3, 5 | azt mondta, hogy ő nem él cukorral, mert kihull tőle a foga.~-
965 1, 11| országot.~- Akkor végy rajta cukros mandulát! - egyezett ki
966 1, 14| Mariska az apuka kávéjába való cukrot is az anyukáéba hintette
967 6, 7 | leveles kapu.~Újfaluba, Czakóba, Iványiba meg a többi szomszéd
968 4, 4 | széléig kirenget a délibáb, s dacosan hátraszegte a fejét.~- Elmegyek,
969 1, 4 | csúfolódni mersz az öreg dadáddal? ‑ Azzal úgy ütötte képen
970 3, 5 | már a Panka kis ágyában dagadozott az angyalos labda. A sárgarigó
971 6, 9 | tud egyebet máig se, de a daganatot még most is hordozza a feje
972 1, 11| mögött a sarokban, s olyan dagasztásnak esett, hogy mind fölkörmölte
973 1, 10| megszorítva a cicamicának a dagasztó lábacskáját.~Az lenne jó?
974 1, 4 | már egész beletanultam a dajkaságba.~Aki valami ügyes dajkát
975 1, 4 | dajkaságba.~Aki valami ügyes dajkát keres a rossz babája mellé,
976 5, 2 | akart~lenni mindenáron.~Daliás a termete,~csak a lába görbe,~
977 2, 2 | kár, eluntam magamat már. Dara, búza, köleskása: nincs
978 6, 9 | komolyan olvasott egy nagy darab tölgyfalevelet. Úgy nekiadta
979 6, 11| tisztesség se volt benne, mint a darazsakban.~Kiabáltam utána, fenyegettem
980 6, 11| huss! - közéjük csapott a darazsaknak.~Úgy nyeldeste őket, mint
981 6, 11| mondd meg: hogy fogjak ki a darazsakon?~Azt mondja erre a rigó
982 1, 1 | Rázná le magáról a tenger darazsat, de mentül jobban rázza,
983 3, 3 | begubództak ijedtükben.~- Darázsdárda, méhszurony! Kitől hallottad
984 6, 11| Bizonyosan meg is fenyegetett darázsnyelven, de én azon nemigen értek,
985 1, 1 | ugrik föl Bodri gulyás a darázszsombékról, amire vigyázatlanul rátelepedett.
986 1, 12| Muki, Misike. Lesz olyan dáridó, hogy még a Bodri is mákos
987 6, 13| nem ilyen~akárki fiának!~Daru is, gólya is, ~a bölömbika
988 6, 13| csizmát~nagy uraknak varrja.~Darunak, gólyának,~a bölömbikának,~
989 5, 4 | Az új kalapomon akkora darutoll volt, mint egy lobogó. Hát
990 5, 4 | leszédülök róla. Így csak darutollas kalapom pottyant le a kocsiútra,
991 1, 20| aranyos Ágica!’~„Meddig leszel deák,~kendermagos cica?”~,Csak
992 1, 20| kendermagos cica!”~,Beállok deáknak,~aranyos Ágica!’~„Meddig
993 4, 1 | sem találja a sötétben.~Dehogynem találja, dehogy! Azóta minden
994 1, 17| Móric. - Tudod-e, hogy már dél van?~- A napról gondolod?~-
995 3, 4 | alig törölte meg a száját a délebéd után, kifeküdt a napra szundítani
996 1, 10| Itt szokott ő két hét óta délebédelni a szép, tiszta konyhán,
997 1, 10| tudta megmenteni, hanem a délebédet is.~Nagyanyó pedig fáradtan
998 3, 9 | anyó a sás közt keveri a délebédhez való rántást. Ki-kiszól
999 6, 4 | illegette,~balra billegette,~a delelő napot~el-elnézegette.~Gondolta
1000 6, 5 | Tízszer tették meg az utat egy délelőtt a kisfecskék a tornácról
1001 1, 1 | szó meg nem hallatszik így delente a pusztában. Még a tücsök
1002 4, 4 | puszták széléig kirenget a délibáb, s dacosan hátraszegte a
|