abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
1003 1, 6 | munkámban. Felé se kell néznem délig, úgy eljátszogat itt egy
1004 4, 2 | még tőle a mező?~- Mióta a dér megcsípte, keserű a méze,
1005 1, 7 | húzni cérnának. Karcsú a dereka, mint a keszegé, hosszúk
1006 3, 5 | háromszor csavarhatom a derekamra.~„Beszélhettek nekem” -
1007 1, 16| hallottam, hogy a pillék tél derekán báloznak.”~Hát alig csoszog
1008 3, 8 | utána az egész fejecske derekastul. Kényelmesen kinyújtózott
1009 5, 5 | átfogta gubancos barátja derekát, ez meg nagy mancsát rátette
1010 3, 6 | amelyik alszik, s úgy meg van dermedve, hogy se kezét, se lábát
1011 3, 3 | gombolyag, a sarkában nagy dérrel-durral Mackó úr, recsegtetve a
1012 3, 8 | a sövény alján, a fehér dérszőnyegen? Gömbölyű, mint a golyó,
1013 4, 3 | is kint gubbaszkodott a dérvette őszirózsákon, mikor minden
1014 5, 5 | kiszakított belőle egy szál deszkát, mint ahogy mi az irkalevelet
1015 3, 7 | egy arasztot sétáltam - dicsekedett vele Csigának.~- Hiszi a
1016 2, 2 | Találtak paprikaföldet, dinnyeföldet, patakot, malmot, de a kölesföld
1017 6, 11| uzsonnára Vilma babáját. Olyan dínomdánom készült a macskaasztalnál,
1018 6, 11| az ághegyen.~- Edd meg a diódat! - szóltam oda neki mérgesen. -
1019 1, 15| tyúkot, a kakukkos órát, a diófa almáriumot. S mentül üresebb
1020 4, 8 | vagyunk - vetett örömében díszbukfencet a pattanóbogár. - Uraságod
1021 3, 7 | versenypályát.~- Itt a kezem, nem disznóláb! - rikkantotta el magát
1022 3, 8 | te, csigácska, hisz ez a díványpárna!~Csigácska nagyon sebesen
1023 3, 8 | meg nem fagyott. Rátette a díványpárnára szép vigyázatosan, hogy
1024 1, 10| tisztaszobába, ott is a díványra, annak is a legsarkába!
1025 5, 2 | vágtat.~Bedugja a fejit egy~divatárus boltba -~tátott szájjal
1026 5, 2 | gallér?~Azzal lesz énbelőlem~divatos gavallér!”~„Van itt ezer
1027 1, 4 | virágokat?”~Pankának nagyot dobbant a kis szíve erre a gondolatra.
1028 1, 14| bevitte a párolgó kávét, s dobogó szívvel leste, mit szól
1029 4, 5 | feküdni készült, s haragosan dobott le valamit a vánkosa alól.~-
1030 5, 5 | hányni, két lábon állni, dobszóra táncot járni s mindenféle
1031 3, 8 | csigácska, s olyan mérgesen döfködött a szarvával, hogy Pannika
1032 4, 5 | a konyhaküszöbön oldalba döfködte a buksi fejével a Cili cicát.~-
1033 5, 5 | elkezdte szeges végű bottal döfölgetni a mackót. Ez meg már éppen
1034 3, 5 | reggel a bodor bárány már ott döfölte a Panka ágyacskáját, a postás
1035 3, 2 | Nagy szemeit kimeresztve, dölyfösen nézett végig a rónán, a
1036 4, 4 | ahogy az edény szája körül döngicsél, s ahogy beleröppen, egyszerre
1037 4, 2 | én is más nótát fúvok - döngicséli a trombitás méhecske -,
1038 4, 4 | Úgy igaz, úgy igaz! - döngicséltek be a vadméhek az ősi ház
1039 6, 7 | nagy boldogan zümmögték, döngicsélték körül a radnótiakat:~- Sose
1040 1, 13| van, gyere ki az udvarra - dörgölődzött hízelkedve kis gazdasszonyához.~-
1041 3, 4 | nem mondott igazat.~Nagy dörmögve ballagott el az erdőszélre,
1042 4, 3 | úgy kell lenni, hogy ott dörzsölhette le az álommézet a szeméről,
1043 4, 8 | derék legény! Nincs az a dohánygyár, ahol olyan szépen sodornák
1044 4, 4 | hárságy végiben a Tamás úr dohánytartó cserépmedvéje!~- Hamar,
1045 1, 2 | villát törülni: az lesz a te dolgod.~Összevicsorgott erre a
1046 6, 3 | Kipp-kopp, kipp-kopp - dolgozik a fejsze, hasad a forgács,
1047 6, 6 | kőmívesmester, aki fürgébben dolgozna náluk. S ahogy a sarat hordták,
1048 6, 11| bizonyosan megszabnám az aranyos dolmányát. Mondjátok meg neki, ha
1049 1, 10| Nagyanyó pedig fáradtan dőlt bele a nagy karosszékbe.~-
1050 3, 9 | három ugrással fent volt a domb tetején.~- No, nézzük, milyen
1051 3, 9 | mire felére kapaszkodott a dombnak, már a nyelve is lógott.~-
1052 3, 9 | s akkorát ugrott föl a dombra, hogy szinte puffant.~-
1053 1, 1 | s nagy ijedten leugrik a dombról a gulya kellős közepébe,
1054 4, 2 | Bizony nem akad már. Nagy dongással repülnek ki, fázósan, hallgatagon
1055 1, 1 | Bodri, hogy a bunda? - dongják mérgesen a fullánkos darazsak.~-
1056 1, 9 | a bölcs rétespásztor~dorombolja.~S hogy ne szálljon légy
1057 4, 9 | vakáció alatt.~- Mi az, drágám? - ugrok oda sebesen.~-
1058 4, 9 | eredt el a könnye megint a drágámnak -, nem lesz már nekünk pókunk
1059 1, 11| eszeltél ki már megint, drágaságom?~Lábujjhegyre ágaskodva
1060 1, 16| szemét a sarokban a sok drágaságra - hanem mezítláb volt szegényke.~-
1061 1, 14| megveregette a kalitkája drótját.~- Kedves egészségedre az
1062 4, 2 | kaptárajtóba, és ébresztőt dudáljon a többieknek.~Tu-tu-tú,
1063 3, 9 | papucso-cso-cso-cso-csot - dúdolgatja vissza a mester.~- Szép
1064 4, 3 | nyughatatlan méhecskének elmúlt a dúdolhatnékja. Dideregve nézett körül,
1065 4, 2 | fordítja a trombitáját, s úgy dúdolja el rajta a méhek altatóját:~
1066 3, 3 | recsegték, a szellő azt dudorászta, még a saját tipe-topa lépései
1067 3, 2 | elé!~Addig visított, addig dühösködött, míg meg nem hallotta a
1068 6, 4 | mosogatja tollát,~szárnya mellé dugja~pápaszemes orrát.~„Csirip,
1069 3, 3 | hová lett?~Mackó úr pedig dúlva-fúlva vágott neki az erdőnek,
1070 3, 8 | különben a hattyútollas dunna alatt. Majd föléleszt engem
1071 3, 7 | természete van a csigának, hogy durcás és kötözködő, ha nem alussza
1072 1, 10| nagyapó másik vállán. Halk duruzsolással törleszkedett hozzá a vastag
1073 3, 6 | meleg kályha addig-addig duruzsolt, hogy ürge baba egyszer
1074 3, 6 | altatót a jó meleg kályha duruzsolta neki. S a jó meleg kályha
1075 4, 4 | S a bekékellő hegyek, a dús üstökű bükkök, a patakparton
1076 3, 2 | Könnyű csúfolódni az ilyen dúsgazdag úrnak, akit majd fölvet
1077 4, 3 | mutatta volna, ha a nagy dúskálódás közben egyszerre valami
1078 1, 8 | rövid a vacsorám!~- Mi jóban dúskálódsz, Zörgő?~- Kenyérhajban biz
1079 3, 4 | Sündisznócska elvisította magát:~- É-é-én? Azt se tudom, micsoda isten
1080 1, 7 | CSOBÁNCI AGÁR~Nagyon szép ebállat volt a csobánci agár. Hegyes
1081 1, 14| jószágot. Beterítette az ebédlőasztalt a szép csíkos abrosszal,
1082 6, 3 | hogy hol terítenek neki ma ebédre?~Mikor a tudós bagoly, aki
1083 4, 1 | kávét.~Hanem bizony annál éberebb este, mikor a kanárimadár
1084 1, 1 | röppen a kánya, Bodri gulyás éberen néz utána, mikor aztán belevesz
1085 6, 3 | SZERENCSÉJE~Télidőben későn ébred még az erdő is. Nincs, aki
1086 6, 10| távol hegyek ormán tavasz ébredezik.~Virágszagú szellők vígan
1087 1, 12| hanem azért mégiscsak ébredj fel, mert mindjárt ott leszünk
1088 1, 6 | morzsahordást, hogy föl ne ébresszék a kopogásukkal Gáborkát.
1089 3, 8 | Te ostoba kislány, minek ébresztettél fel? Idebent meghalok éhen.~-
1090 6, 6 | szobánk ajtaját, és közben ébresztgetett bennünket.~- Halljátok csak,
1091 4, 2 | kiálljon a kaptárajtóba, és ébresztőt dudáljon a többieknek.~Tu-tu-tú,
1092 4, 4 | utolsó kosztost, ahogy az edény szája körül döngicsél, s
1093 2, 3 | azon az estén visszavittük édesanyámmal a pávát. A kendermagos tyúkot,
1094 2, 3 | mesterségemnek. Tudtam én segíteni az édesanyámnak másképpen is. Mikor kisültek
1095 1, 12| keservesen miákolt. Nyilván az édesanyját hívta. Az is lehet, hogy
1096 3, 9 | Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~- Hordja el a gólya ezt
1097 5, 3 | Gyémántpatkó legyen rajta!”~Édesapa cirógatja.~De csak tovább
1098 6, 8 | Régi történet az nagyon, édesapámra az öregapám hagyta örökbe,
1099 5, 4 | Kaptam is ennek örömére édesapámtól olyan sarkantyús csizmát,
1100 6, 6 | FECSKÉK~Egy áprilisi reggel édesapánk csendesen kinyitotta a szobánk
1101 6, 11| ahogy szopogatta a méznél édesebb körtelevet.~- Ohó, atyafi -
1102 3, 4 | No, csak hagyd el azt az édeskés beszédet - dörmögött a medve -,
1103 6, 12| tőlem.~Nem szóltam semmit, édesszülém felelt helyettem:~- Nem
1104 3, 7 | minden jóravaló csigabigának edzenie kell magát. Másképp nem
1105 4, 6 | mint ahogy megérdemli az efféle százaranyas portéka.~Azóta
1106 3, 1 | akárhogy megrázzák, de az egérből csak a farka hegye maradt
1107 4, 1 | sajnálom is azokat a szegény egereket!~Panka egyszerre fölül az
1108 1, 13| Jaj lesz az éjszaka az egereknek a szalmás istállóban!~
1109 1, 9 | a padkáról~ráköhentett:~„Egerem javát már~rég megettem,~
1110 3, 1 | hogy elég volna három falu egerének. Van abban kis szoba, nagy
1111 4, 5 | az igazat. Pipucit még az egérfogásnál is nagyobb öröm érte. Olyan
1112 1, 15| megtalálja.~- Aztán nincs ám ez egérkoszthoz szokva.~- Az az ő baja.~-
1113 3, 4 | jól a békabecsinált meg az egérpecsenye, mint akkor.~
1114 3, 4 | békabecsináltam, maradék egérpecsenyém.~- Hiába pergeted úgy a
1115 6, 9 | ismertem. Szolgálhatok egy kis egérpecsenyével?~- Köszönöm, nem élek vele.~-
1116 3, 4 | Hogy-mint szolgál drága egészsége?~- No, csak hagyd el azt
1117 1, 14| kalitkája drótját.~- Kedves egészségedre az éjszakai nyugodalmat,
1118 1, 2 | lenni örömében.~- Kedves egészségükre kívánom az ebédet, örülök,
1119 6, 11| rokonságát meghívta az a kis égetnivaló, akivel a múltkor hadakoztam.~
1120 6, 7 | kőművesei kútágasokon, félig égett fák kizöldült gallyán, épülő
1121 4, 4 | bárányfelleges, nyílt mezejére az égnek, a soktornyú nagy városra,
1122 1, 1 | mégiscsak nagy tűznek kell ott égni valahol. Nemhiába mondja
1123 1, 13| hirtelenebbül. Mintha csak égő parázsba ütötte volna!~Olyan
1124 1, 16| hozzanak szárnyat Pankának. Égszín selyemből legyen, aranycsillaggal
1125 1, 16| asztalon a két pilleszárny, égszínű selyemből, aranycsillaggal
1126 6, 7 | kormos szarufák meredeznek az égte, mint valami óriási kéznek
1127 6, 8 | Meg is engedett neki az égvilágon mindent, azt legszívesebben,
1128 1, 12| kevélykedett Palkó, hanem egyben nekiiramodott az útnak is,
1129 2, 2 | ha unod magad!~Jércike egyből ott termett.~- Hát hova
1130 1, 2 | rózsás hüvelykujját -, de más egyébbel nem szolgálhatok. Gazdája
1131 3, 6 | nyitva hagyom, hogy ne félj egyedül a szobában.~Esze ágában
1132 1, 2 | Lássanak hozzá. Tessék, egyék, nem lesz egyéb.~A vendégek
1133 2, 3 | fölnyújtottam neki a kezemet.~- Egyél, pávácskám, és ne búsulj.
1134 6, 12| kiszedtem a tojásokat, s egyenként a fához vertem őket.~Épp
1135 3, 1 | mezítláb is herceg a herceg. Egyes-egymaga lakik akkora palotában,
1136 1, 13| talált. Játszogatott aztán egyes-egymagában. Lehemperedett a fűre, csavargatta
1137 4, 3 | fazekat.~- Ebből kortyanthatsz egyet-egyet, ha megszomjazol álmodban -
1138 1, 10| sajnálta, hogy alig suhintott egyet-kettőt, már elszelelt az ellenség.
1139 1, 15| szerettük a Cirmos cicánkat, az egyetlen jó pajtásunkat a kerek világon.~-
1140 1, 11| rajta cukros mandulát! - egyezett ki Panka nagy hamarán.~-
1141 4, 5 | három verset is elolvasott egyfolytában, mégse betegedett bele.~
1142 1, 17| cicának, így aztán majd egyformák voltak. Huppuj a szénatartóban
1143 1, 5 | Talpasok látszottak. Az egyikkel meg is akart barátkozni.
1144 3, 7 | bíbictől azt hallottam, hogy az egyiknek Csiga volt a neve, a másiknak
1145 1, 12| holnap a nagy vadászat!~Egymaga volt Palkó a vasúti kocsiban,
1146 1, 4 | a két lábacskája, ahogy egymáshoz verődött.~- Lefogod-e már
1147 1, 17| tanakodtak, hallgatóztak, néztek egymásra nagy szomorúan. Egyszerre
1148 2, 1 | macska elől meneküljetek, egymással ne veszekedjetek. Búboska,
1149 4, 4 | No, most már elválunk egymástól - nézte szomorúan kis kosztosait
1150 1, 15| tegye el most már, jó lesz egyre-másra a kis unokáknak.~Értette
1151 4, 2 | akárhányszor. Elég volt egyszer-kétszer megharsantani a trombitát,
1152 3, 6 | a lépcsőn!~No, ettől az egytől igazán nem kellett félteni
1153 2, 2 | Az egyik ravasz, a másik együgyű. Kotródjatok hazafelé!~Jércike
1154 5, 2 | akadt,~betakarták sokkal.~Egyvégtiben tíz tucat~fért el éppen
1155 1, 14| keserű ez a kávé - hanem ehelyett azt mondta:~- No, ilyen
1156 3, 9 | látsz te többet, mint én, te éhen-dongó?~- Túl a dombon erdőt, rétet,
1157 1, 14| Elhallgassatok, haszontalan éhenkórászok, mert mindjárt jóllakatlak
1158 1, 17| azelőtt. Éhesnek meg még éhesebbek.~- De hallod-e, Huppuj -
1159 1, 17| szomjasak voltak, mint azelőtt. Éhesnek meg még éhesebbek.~- De
1160 2, 4 | hatrongyosi gyerekek nem ehetnek kakastejes kenyeret.~
1161 1, 17| az is lehet.~- Én nagyon ehetném, hallod-e! Nézzünk szét
1162 1, 8 | hogy holnap ilyenkorig sem éhezem meg.~Zörgőt nem nagyon kellett
1163 6, 5 | talán szúnyogpaprikásra éhezett? Ó, dehogy! Azért, mert
1164 1, 17| gyere te is.~- De csak így éhgyomorral?~- Ojjé, lesz egér az úton,
1165 2, 2 | kezdett a harmat. Jércike éhiben, féltiben, fáztában még
1166 1, 17| volnánk, ha te nem jajgatsz az éhségeddel.~Pedig nagyon rosszul volt
1167 6, 1 | egyszerre elfelejtette az éhséget. Ment volna már vissza ebéd
1168 4, 3 | az idő, s az jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~-
1169 3, 4 | hemperedett kacagtában.~- Ejhaj, de tréfás kedve van urambátyámnak!
1170 5, 1 | az ablakon, mi történt az éjjel! Zsiráffejük nőtt a kéményeknek!~
1171 6, 9 | bagoly azt a hosszú fület! Éjjel-nappal mindig tanult, s a tudománytól
1172 4, 3 | jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~- Mindegy az, én már nem
1173 4, 4 | rekesztett a kertje végiben, s éjt-napot abban töltött egész nyáron.
1174 5, 4 | haragudtam Virgoncra. Ha szerit ejthettem, megvendégeltem piszkafanyéllel.
1175 1, 14| híres, melyik a tejeslábas!~Ekkorára a Bogár kutya is besompolygott
1176 6, 4 | billegette,~a delelő napot~el-elnézegette.~Gondolta magában:~„De szép
1177 1, 15| szép nyájasan egy öregúr:~- Eladó-e az a szép cica, anyóka?~-
1178 1, 15| szívecskéim... holnap eladom a cirmost.~Egyszerre kiment
1179 1, 15| meghalt, azóta minden héten eladtunk valamit. A tarka bocit,
1180 2, 3 | csendességben voltak, bizonyosan az elajándékozott társukat sajnálták. Az én
1181 1, 15| s a szava háromszor is elakadt:~- Gyerekeim... lelkecskéim...
1182 6, 12| friss lángossal se tudta elállítani.~- Hej, édesanyám - szóltam
1183 1, 8 | mert a hosszú séta nagyon elálmosította.~- Annak, gazduram, hogy
1184 4, 3 | Ettől majd mélyebben elalszik, mert ez leragasztja a szemét -
1185 3, 8 | meghúzódhassam benne. Úgy elalszom én ebben tavaszig, hogy
1186 1, 4 | babámnak, te gonosz jószág?~- Elaltattam - vigyorgott vissza Zsemlye
1187 1, 17| De Huppuj csak nem hagyta elaludni többet.~- Meghiszem, hogy
1188 1, 5 | fejét a két első lábára. Elaludt, s álmában otthon járt a
1189 3, 6 | megnőtt azóta a palotám, mióta elaludtam. Megnézem, hátha a búza
1190 1, 11| Zörgős csontú, borzas szőrű, elárvult jószág volt szegény, látszott
1191 4, 1 | nagyobb, mint most. Nagy elbizakodtában Panka akkorát rikkantott,
1192 1, 4 | mondja neki utoljára, s elbontja a kis babaágyat, megigazítja
1193 6, 7 | magát:~- Jobb lesz nekünk elbujdosni erről a tájról, amit már
1194 1, 2 | Hiába csúfolódsz, úgyis csak elbujdosok én ettől a háztól.~- Hát
1195 1, 14| kisasszony főzi a kávét, akkor én elbujdosom a háztól.~Hanem, úgy látszik,
1196 1, 17| többet.~- Nem tudsz úgy elbújni, hogy meg ne találjalak.~-
1197 1, 17| találjalak.~- De nem is elbújok én, pajtás, hanem elmék
1198 3, 9 | Fejest ugrott a vízbe, s úgy elbújt a nádtorzsába, hogy gólya
1199 1, 13| játszogatni.~Micóka egy kicsit elbúsulta magát, de hogy széttekintett
1200 1, 7 | verőfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta magát örömében:~- Reszkessetek,
1201 6, 8 | Mikor a nap lement, és elcsendesedett a gólyavadászat lármája,
1202 1, 15| üvöltözött, s mi egyre jobban elcsendesedtünk. Terike már a kis markába
1203 2, 1 | küszöbről, s egyszeribe elcsendesítette volna a kiscsirkéket, ha
1204 2, 3 | Különben a kendermagos tyúkért elcserélheted - tette hozzá mosolyogva.~
1205 3, 7 | meghallják, mikor a nádiveréb elcserregi magát a fejük fölött:~-
1206 4, 3 | föl a méhecske, s nagyon elcsodálkozott, mikor látta, hogy mennyi
1207 3, 2 | tessékelte be Ürge mestert, hogy eldicsekedjék neki a gazdagságával, hadd
1208 4, 4 | volna minden méhecskét, úgy elduruzsolgatott velük. Egyiket az ezerjófűhöz
1209 6, 7 | ké-é-é-ék!~- Ficseri, van elé-é-é-ég!~- Add erréb, csicseri!~-
1210 1, 12| amilyen te vagy!~- Láttam az elébb, mennyire szereted! Úgy
1211 3, 4 | már messziről hujjangatott elébe:~- Isten hozta, bátyámuram,
1212 6, 3 | nincs annál fölségesebb eledel a harkálygyomornak. Az ám,
1213 5, 2 | sorba megigézi,~fóka, medve, elefánt~csodálkozva nézi.~Világlátott
1214 1, 16| Muszi-nyuszi, mindent tud. Elégedetten simogatta végig a bajuszát,
1215 1, 12| hanem a másik még éppen elegendő nagy volt arra, hogy ki
1216 4, 7 | mérnököt se láttam még, aki elegye maga alól az országutat.
1217 4, 9 | jajveszékeléssel szalad elejbem a lépcsőn Panka lányom.
1218 5, 4 | orgonabokrok közt, s odaállt elejbém. De nemcsak odaállt, oldalba
1219 1, 10| ez, hogy: szaladj hamar elejbük, nagyapó, mert már zörög
1220 6, 7 | Harangvirágok harangoztak eléjük:~- Jönnek a fecskék, jönnek!~
1221 1, 5 | a lába reszketett. Majd elepedt egy ital vízért, de a városban
1222 3, 7 | az orrukat, hogy mindjárt eleredjen a vére.~- Nem nekem való
1223 6, 4 | szalmás csűrtetőre.~Mindjárt elérem már” -~pislantott az égre,~
1224 4, 6 | bíró, ha még az egyszer eleresztesz - rimánkodott a dongó -,
1225 2, 4 | kakasát, hogy egyszeribe eleresztette szegény feje a fületlen
1226 3, 2 | van a Hörcsög-tanyán annyi eleség, hogy még rám is pusztul.
1227 3, 2 | csűr, hombár telis-teli eleséggel. Búza, árpa, rozs, lenmag,
1228 5, 5 | mikor a macska a körmét élesíti, s úgy kiszakított belőle
1229 1, 14| tejecskét akarsz hozni az éléskamrából a szegény Kormos cicának?~-
1230 3, 1 | hálószoba, vendégszoba, éléstár, pince. Hát még a titkos
1231 4, 2 | hálókamrák, tele vannak-e az éléstárak, a mézes csűrök? Ha valahol
1232 4, 3 | egy pohárba, s most itt élesztgetem a napon. Ha föléled, visszaeresztem
1233 3, 8 | hozlak. Nekem köszönheted az életedet.~Juj, erre hármat is gurult
1234 4, 6 | cinkotai bíró, kegyelmezz az életemnek!~Úgy hallottam, mint most
1235 6, 8 | mord ember, de a fiáért az életét adta volna. Meg is engedett
1236 3, 8 | csigabigát otthagyni. Hátha még életre lehetne kelteni odabent
1237 6, 1 | nem volt már se holt, se eleven, mikor a Fillér szárnyánál
1238 4, 1 | már -, majd elhagyja, ha elfárad.~De még hamarabb elhagyta.
1239 1, 17| van, te kis nyúl. Pedig elfáradtál, ugye?~- Dehogyis fáradtam.
1240 2, 1 | Kendermagos! Jaj, őróluk meg majd elfeledkezett Tyúkanyó a nagy készülődésben!
1241 4, 9 | tudakoltam tőle ijedten. - Tán elfelejtett delet kukorékolni a kakasunk?~-
1242 5, 4 | föltámadt régi kívánságom, elfelejtettem a régi haragomat, fölkaptam
1243 1, 14| belekóstolt a kávéjába, elfintorította egy kicsit a száját, és
1244 4, 5 | tettem oda, hogy könnyebben elfoghasd a pillangókat.~- Micsoda
1245 3, 9 | porontyoknak, mikor jó étvággyal elfogyasztották a szúnyográntottát.~- Elég
1246 4, 5 | egyre ritkult, utoljára elfogyott a mese is. Ült, ült apuka
1247 3, 1 | le a földvári kastélyba. Elfonnyadt-e, kiszáradt-e, más egyéb
1248 1, 11| Csakugyan a Hékám volt, de úgy elgyalázódva, hogy rossz volt ránézni.
1249 2, 3 | leguggoltam az ól tövébe, s elgyönyörködtem a csudálatos madárban. Csalogattam,
1250 4, 1 | sírva fakadt már -, majd elhagyja, ha elfárad.~De még hamarabb
1251 6, 7 | ha az Isten madárkái is elhagytak! Nekik nincs már hajlékuk
1252 1, 17| csak egy kis-kis idő, úgy elhagyták, hogy mikor egyszer Huppuj
1253 6, 3 | szusszan az erdő mélyén, hogy elhajtana egy szélmalmot. Bizonyosan
1254 5, 4 | tudja már a legyeket sem elhajtani magáról. De valahányszor
1255 3, 4 | legyek. Mit szólna hozzá, ha elhajtogatnám őket egy mogyorófa vesszővel?~-
1256 2, 1 | és elsipította magát.~- Elhallgass, te sövénykaparó, mert mindjárt
1257 1, 14| lábacskájával, ha tudott volna.~- Elhallgassatok, haszontalan éhenkórászok,
1258 1, 6 | tej.~És akkor egyszerre elhallgattak a cinegék. A tücsök is letette
1259 5, 1 | nekik. Közbe-közbe pedig elhallgattatják a bagoly muzsikást, s felköszöntik
1260 2, 2 | gyomrocskájában, mintha rég elharangozták volna a delet.~- Bárányka,
1261 1, 5 | olyan foga, hogy a vasat elharapná, a farka valóságos lobogó.
1262 2, 1 | egy szegény tyúkocskának, elhihetitek.~Szerencsére Tyúkanyónak
1263 1, 1 | addig-addig néz, hogy egyszer csak elhomályosodik a szeme. Mintha őszi ködben
1264 3, 9 | éjszaka.~- Szerencséd, hogy elhordtad az irhád, mert majd megmutattam
1265 5, 1 | mikor betoppant a bagoly, és elhuhogta a bajukat.~- Menetrendet
1266 2, 2 | látni! Én hazaszaladok, mert elhűl a leveske. Te csak mulasd
1267 4, 3 | örvendezve, ha egy szem elhullott magot talált.~- Zümm-zümm-zümm-zümm,
1268 3, 1 | kieszelni. Mesterség azokban eligazodni annak, aki nem földvári
1269 3, 4 | szeme villogott, merre lehet elinalni. Kapta magát, egyszer csak
1270 6, 3 | a százlábú bogárnak, úgy elindul velük, hogy nyoma se marad.~
1271 5, 5 | kapta a gazdája kalapját, s elindult vele kéregetni. Néha annyi
1272 1, 17| selyempántlikát az enyimre.~Avval elindultak, keresztül a káposztás kerten,
1273 3, 3 | a fejét a vízből, s úgy eliramodott, mint a nyúl, ahogy Mackó
1274 3, 4 | mendegélnek, egyszer csak megint eljajdítja magát sündisznócska a medve
1275 1, 6 | hordozni - mondtam neki. - Eljár már ez a maga lábán is,
1276 5, 5 | én gyerekkoromban még úgy eljárta a medve a mártogatóst, hogy
1277 1, 6 | se kell néznem délig, úgy eljátszogat itt egy ültő helyében.~Azzal
1278 2, 2 | megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem - búsult a Jércike.~A bárány
1279 6, 5 | gólyafióknak röptében kellett ezt elkapni. Ha nem sikerült neki, akkor
1280 6, 7 | tájról, amit már a madár is elkerül. Hogy maradhassunk mi akkor
1281 6, 8 | siroki kastélyt még az is elkerüli!~A kis grófnak szöget ütött
1282 6, 7 | Nem lesz többet Radnót. Elkerülik az Isten madarai még a helyét
1283 2, 4 | hatrongyosi bíró kakasa nagy elkeseredésében be nem kapta volna a sárga
1284 6, 7 | a fecskék.~Annál jobban elkeseredtek a radnótiak. Volt köztük,
1285 5, 1 | hozatjuk a kosztot - mondta elkeseredve a bagoly, s nem győzte a
1286 3, 1 | a haszontalan férge, de elkésett vele. A földvári herceg
1287 1, 17| abban az erdőben.~- Hátha elkésünk a vásárról?~- Dehogy késünk,
1288 1, 11| vetett ágytól. Mert mire az elkészült, akkorra neki nyoma veszett.
1289 1, 4 | kiugrott a kakukkmadár, s elkiáltotta magát:~- Kakukk... kakukk...
1290 1, 1 | az egész határban. Az is elkívánkozik innen, aki volna: a Marci
1291 1, 17| éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt tőle:~- No, szervusz, kis
1292 3, 2 | győzöm. Kezem-lábam majd elkopik már a sok lyukfaragásban.
1293 3, 9 | poronty.~De sietett is ám elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében
1294 2, 3 | Tedd le a tyúkot. Majd elküldöm a pávát, mert te nem bírsz
1295 1, 8 | rázom magam.~Ebben a percben elkukorékolta magát a kakas a padlás szájában,
1296 1, 13| Fölijedt az egész ház, a kakas elkukorította magát, a verebek csiripeltek
1297 2, 4 | éjszaka, nehogy álmában elkukurítsa magát valahogy. Jaj neked,
1298 3, 3 | már ott Mackó úrnak. Úgy elkullogott onnan, mint akit orron vertek.
1299 2, 2 | onnan ízibe, mert mindjárt ellátlak útravalóval!~
1300 2, 4 | ameddig a hatrongyosi torony ellátszott. Akik pedig otthon maradtak,
1301 1, 11| cica az fiam, csak macska - ellenkeztem vele -, látod, hogy csupa
1302 1, 10| egyet-kettőt, már elszelelt az ellenség. Nagyapó állatai egyszerre
1303 1, 2 | Nagy a világ, majd csak elleszek benne valahogy. De ennél
1304 1, 10| Margitka lepihentek egy kicsit, ellopódzott a mészárszékbe, s hozott
1305 4, 4 | azt is tudja, hogy nem jó elmaradni azoktól, akiket szeretünk.
1306 3, 4 | Kapta magát, egyszer csak elmaradt, begurult a bozótba.~De
1307 1, 18| abban nem fáj majd a lába,~elmehet a kecskebálba~- mek-mek-mek.~
1308 1, 11| talál ki néha, hogy majd elmén a hajam, ha hallom.~A minap
1309 3, 9 | megkérdezik tőle a porontyai, elmén-e máskor is világot látni.~
1310 6, 13| cinegemadárnak.~Szeretne elmenni,~ő is útra kelni.~De cipőt
1311 3, 7 | Azt is nagyon szeretném elmesélni, hogy a Csiga szarva nagyobb-e,
1312 3, 8 | Pannika! Majd a tavaszon elmondom, hogy mit álmodtam a télen!~
1313 4, 4 | másikat a marmancsvirághoz; elmondta nekik, hol a kökény-csárda,
1314 1, 15| zavarodottan.~Az öregúr elmosolyodott, s a markába nyomott nagyanyónak
1315 6, 9 | fülesbagolynak?~A jó Isten elmosolyogta magát, s a tenyerébe vette
1316 4, 3 | nyughatatlan méhecskének elmúlt a dúdolhatnékja. Dideregve
1317 4, 6 | Már csak megtudom, hogy élnek azok a híres péceli szúnyogok.~
1318 1, 4 | lehever a babaágy mellé, s elnézegeti nagy ásítozva az Ili babát.
1319 1, 15| bekukucskált az ablakon, s elnézelődött rajtunk, ahogy ott gubbaszkodtunk
1320 5, 4 | fölmeresztette két lapátfülét, és elnyihogta magát:~- I-á, a-há, i-ha-há!~
1321 5, 4 | vicsorgatja a fogát, és elnyöszörgi magát:~- I-á, a-há, i-ha-há!~
1322 1, 1 | árvalányhajas homokbucka hegyibe, elnyújtózik az aranyszín homokon, okos
1323 1, 5 | van a tanyán. Kapta magát, elnyújtózott a hóban, ráfektette nagy
1324 5, 5 | lecsapott volna: a mackó előbújt a bódéból. Nem állhatta,
1325 3, 1 | szemiből, ahogy a kastély előcsarnokába ér. Nagy, pohos mezeiegér
1326 3, 4 | fülemnek hagyjon békét!~Elöl baktatott a medve, mellette
1327 6, 8 | darabig még kijárt a faluba, előgyelgett a gólyafészkes házak közt,
1328 6, 9 | buzgólkodott a bagoly, előhúzott a könyvtárából egy fakérget. -
1329 2, 2 | kölesföld csak nem akart előkerülni.~Jércike már csak úgy szédelgett
1330 4, 6 | cinkotai bíró mégiscsak előkurjantotta a feleségét, s a markába
1331 1, 7 | csobánci agár!~El is inaltak előle a nyulak úgy, hogy mire
1332 1, 15| mindig a Cirmos eszi el előletek a bélesét.~Csendes zokogással
1333 4, 1 | kis prímás, mikor a lámpát eloltjuk:~- Ki-ri, ki-ri, ki-ri?~
1334 1, 17| beljebb-beljebb húzódnék előlük az erdő. Hát mikor odaértek,
1335 4, 5 | egyszer már három verset is elolvasott egyfolytában, mégse betegedett
1336 4, 7 | begyesen sétál a levélen előre-hátra, föl-fölemeli a fejét, és
1337 1, 2 | akarta odakint hagyni az előszobában. Végre is létrástul, papucsostul
1338 4, 1 | most már aludjunk, mert elosztják az éjszakát. De alighogy
1339 5, 5 | a gazdához, s leguggolt előtte békítő morgással. A gazda
1340 5, 4 | egyszerre csak leheveredett előttem.~- Hopp - kiáltottam föl
1341 3, 4 | Idehozom azt a rossz portékát, előttetek vallja be, hogy nem mondott
1342 1, 17| országútra kiértek: ihol ballag előttük egy kis hajításra egy suta,
1343 1, 17| hallod-e, Huppuj, azóta nyilván előttünk jár a sánta nyúl.~- Dehogyis
1344 1, 14| a rózsás csészét kellene elővenni!~- Nem is azzal a kanállal
1345 2, 3 | piros kenyerek, édesanyám elővett egy tiszta fehér abroszt.
1346 1, 6 | meglátta Gáborkát, mindjárt elővette a citeráját. Cinege szállt
1347 3, 1 | gazdálkodó embernek. Annyi férget elpusztít, hogy azért el lehet neki
1348 3, 1 | Gonosz szerzet az nagyon, elrágja a füvek, virágok, vetemények
1349 2, 4 | fölugrik vele az ól tetejére, s elrikkantja magát hét határ hallatára:~
1350 2, 4 | mikor a kántorék kakasa már elrikkantotta magát:~Kukurikú, virradóra,~
1351 6, 11| Mire odanyargaltam, akkorra elröpült. Vitte a csőrében az utolsó
1352 1, 8 | tűnődött Görgő -, nyilván elrontotta délben a gyomrát ez a Zörgő.
1353 4, 2 | otthon, csak a betegek, akik elrontották a gyomrukat a sok virágmézzel.
1354 6, 8 | gyerekeknek minden mulatságát elrontsa. Féltek is tőle a gyerekek,
1355 5, 5 | cimborád helyett!~A gyerek elsikoltotta magát, de olyan keservesen,
1356 2, 1 | hogy nagyobbnak lássék, és elsipította magát.~- Elhallgass, te
1357 5, 5 | nyelvét, s liheg ám, hogy majd elsodor bennünket a szele.~- Talpra,
1358 1, 15| egeret fogott. Életében az elsőt.~S ahogy nagyanyót meglátta,
1359 1, 13| két hátulsó lábára, a két elsővel pedig megkapta a guruló
1360 1, 6 | a percben kinevetett egy elszabadult napsugár a felhők alól,
1361 3, 3 | igaz! Énelőlem mindenki elszalad ijedtében erdőn-mezőn.~-
1362 6, 11| Azt lesték, hogy a füst elszálljon, ők meg visszaszállhassanak.~
1363 1, 15| cicát.~Nagyanyó arcáról elszállt a mosoly.~- Alásan kérem
1364 6, 8 | az öreg hajdú.~- Megint elszálltak a gólyák.~A gyerek sírva
1365 1, 11| Isten neki fakereszt! - Elszántam magam szerencsét próbálni.
1366 1, 8 | illendőség, bekapta nagy elszántan a falatot, azután hozzátörölgette
1367 2, 3 | olyan szelíd. A kezemből elszedi a szemet.~- Ejnye, ejnye,
1368 2, 3 | kapuhoz szaladt.~Nagyon elszégyelltem magam, s még azon az estén
1369 5, 2 | ha nincs rajta gallér!”~Elszégyenli magát a~hosszú nyakú állat,~
1370 6, 11| szalmát, annak a füstjétől elszéledtek a darazsak. De nem mentek
1371 1, 10| suhintott egyet-kettőt, már elszelelt az ellenség. Nagyapó állatai
1372 6, 12| mint a nap az égen. Mégis elszomorodtam egy kicsit.~- De nekem nem
1373 6, 12| néztem föl egy kicsit elszomorodva a fára.~- Majd esznek őhelyettük
1374 1, 10| nagyanyó, amiért megint elszórta a pipahamut a szőnyegen.~
1375 1, 6 | megijedt, hogy olyan egyszerre elszótlanodtam. Sietett szétteríteni a
1376 1, 15| nézni a nyomorúságunkat: eltakarta orcáját nagy fekete felhővel.
1377 1, 2 | ebédet, örülök, hogy így eltaláltam a szájuk ízit. Most már
1378 4, 1 | hogy még a holdvilág is eltátja rá a száját.~Ami szép, ami
1379 1, 3 | Kereste a fiait.~Azóta azonban eltelt egy esztendő. Tegnap véletlenül
1380 3, 1 | mikor más istenteremtése elteszi magát éjszakai nyugovóra.
1381 4, 8 | így nem éri, levegő nem élteti, pár nap múlva leszárad
1382 4, 3 | becsukták a kaptár ajtaját, és eltették magukat holnapra.~Azt hitték
1383 3, 5 | harmadnap se. Bizonyosan eltévedt az úton az az ügyetlen csigapostás.~
1384 1, 17| kódorogtak az erdőben, hogy eltévedtek.~- Erre gyere, itt lesz
1385 1, 11| harmadik utcáig, hanem ott úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna
1386 1, 7 | olyan emberre, aki az eső elül a csurgásba menekül, ma
1387 2, 4 | hogy a harangozó kakasát is elüldözték Hatrongyosról, mint az igaz
1388 2, 3 | megijedt a páva, s hirtelen elugrott a kamraajtó elé.~A küszöbön
1389 4, 1 | az ágyból, s mintha csak elvágták volna a zokogását, kacagva
1390 1, 10| akart álmodni, mikor Bodri elvakkantotta magát:~- Hamma-ma mamamm,
1391 4, 4 | vackolódást.~- No, most már elválunk egymástól - nézte szomorúan
1392 6, 3 | mester. - Háziúr létedre elvennéd az ingyenmunkát a szegény
1393 1, 14| hanem még a nappalból is elvesz egy álomra valót. Tudom,
1394 3, 2 | szemük az éhségtől. Majd elvesznek egy kis tiszta búzáért.~-
1395 1, 14| helyett!~Mariska most már elvesztette a türelmét, s nagyot dobbantott
1396 5, 5 | egyszerre csak ledobban, elveti magát a földön, félrehajtja
1397 1, 7 | nyelvét is úgy lógatja.~Elvicsorítja a Cicke nagy mérgesen a
1398 1, 14| kenyeredet is.~A Bogár úgy elvicsorította a száját, hogy minden foga
1399 2, 3 | hűséges teremtést?~Volt lelkem elvinni és odaadni. Máig se tudom,
1400 3, 4 | lovagolni!~Sündisznócska elvisította magát:~- É-é-én? Azt se
1401 2, 3 | szemrehányóan nézett rám.~- Hát elviszed a legkedvesebb jószágomat?
1402 3, 8 | Szaladj vissza, Pannika, mert elviszlek ízibe!~De nagyon sajnálta
1403 1, 8 | kapta Görgő a kosztot, mégis elvonyította magát, ahogy mellé telepedtek.~-
1404 6, 8 | hajnalban összefogatott az embereivel valahány gólyát, s berakatta
1405 5, 4 | cica hozzádörgölődzik az emberhez.~„Ejnye, mi lelte ezt az
1406 4, 7 | fakopasztó.~Azonközben meg is emberkedett akkorára, mint a kisujjam.
1407 6, 8 | szelíd őzike, mint a szegény embernél a bárányka.~De hiába volt
1408 4, 4 | Istenem, hát mi lenne? Emberséges ember Tamás úr, s azt is
1409 1, 1 | is kell azért szolgálni emberséggel.~- Héj, Bodri! - parancsolja
1410 6, 3 | az ingyenmunkát a szegény embertől?~- No, majd nyáron küldök
1411 4, 7 | Éppen a hegyébe látok az emeletről. Mindig találok rajta valami
1412 1, 12| csatorna mögé, tán föl se emeli, míg az eső ki nem önti
1413 6, 1 | Fillér? Már látom, föl kell emelnem a béredet. Mától fogva nem
1414 1, 7 | Az ám, ha az is föl nem emelte volna az első lábát, s nem
1415 1, 17| széle.~Nem lett biz az.~- Emerre gyere, mondtam, hogy erre
1416 5, 2 | Terem-e itt gallér?~Azzal lesz énbelőlem~divatos gavallér!”~„Van
1417 3, 3 | szemével.~- Ami igaz, igaz! Énelőlem mindenki elszalad ijedtében
1418 4, 8 | Kotródott is ám le róla nagy engedelemkéréssel:~- Ne tessék megijedni,
1419 1, 11| fogadott. Sose láttam olyan engedelmes országot. Csupa engedelmességből
1420 3, 6 | s a barna jószágot szép engedelmesen odatette a lábamhoz.~- Buff-buff,
1421 1, 11| engedelmes országot. Csupa engedelmességből megitta a Panka tejét, az
1422 1, 11| királynét, talán meg is engedi, hogy az alattvalóit megsimogassátok.~
1423 3, 4 | mert csak ez az egy van. Engedje meg, hogy ide erősíthessem
1424 1, 12| prémes bundából, a hideg nem engedte levetkőzni.~Inkább még a
1425 1, 15| ott leszek akkor, mikor te engemet el akarsz adni!~Bizony pedig,
1426 1, 2 | mindennek. Lesz vendég, csak ennivalóval győzzem.~- Kik lesznek a
1427 1, 11| jámbor, de értett Panka ennyiből is.~- Hallod, apu, azt kérdi,
1428 3, 6 | Buff-buff, balu buff - csak ennyit mondott mellé. Kutyanyelven
1429 4, 5 | Pipuci azonban nem érte be ennyivel. Hitetlenkedve csóválta
1430 3, 4 | mesélted a cinegének, hogy énrajtam szoktál lovagolni!~Sündisznócska
1431 4, 3 | szomorodott el, ahogy körülnézett. Enyhe szellő cirókálta a szárnyát,
1432 1, 14| életemben!~- Jaj, hát még az enyim milyen édes! A csöppentett
1433 1, 17| akkor kék selyempántlikát az enyimre.~Avval elindultak, keresztül
1434 3, 2 | mert a magadfajta népnek enyves a keze.~Ürge mester megszégyellte
1435 4, 2 | van-e télire az ország? Épek-e a hálókamrák, tele vannak-e
1436 6, 5 | Fecskeapa pedig kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott:~-
1437 6, 5 | apja meg a testvérkéi az eperfáról.~Tízszer tették meg az utat
1438 6, 7 | háztalan utcákon. Még ahol építenek is, ott is tompán csattog
1439 3, 2 | nagyot köszönt neki Ürge, az építőmester:~- Jó napot kívánok, gazduram!~-
1440 6, 8 | parancsot a hajdúknak, hogy építsenek a tornyokra gólyafészket.
1441 6, 12| egyenként a fához vertem őket.~Épp az utolsó tojáskát loccsantottam
1442 4, 4 | sehol sem találtam. Se zúgó erdeinek, se virágos rétjeinek, se
1443 6, 8 | nagy idő. Szántóföldje, erdeje, pusztája annyi, hogy a
1444 4, 4 | Küldd el a méheidet ide, Erdélyországba. Áldott hegyi réteken kosztoltatom
1445 1, 2 | ahol még arra se tartanak érdemesnek, hogy meghívjanak egy kis
1446 4, 4 | ehol zümmög elő az egyik az erdőből, ni! Feje, válla, lába,
1447 3, 3 | meg tudnád ijeszteni.~Az erdőkerülő pedig éppen szembejött velük:
1448 3, 3 | hatalmad még sincs, hogy az erdőkerülőt meg tudnád ijeszteni.~Az
1449 3, 3 | meg azt a pásztort, aki az erdőszélben legeltet.~Azzal Mackó úr
1450 3, 4 | dörmögve ballagott el az erdőszélre, ott lakott a sündisznócska,
1451 1, 17| mézeskalács, mire te fele útját se éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt
1452 4, 9 | lesz.~- Nem ér az semmit - eredt el a könnye megint a drágámnak -,
1453 6, 7 | másikat: de hová? Nincsen ereszalja, nincs hajnalkavirágos tornác,
1454 4, 9 | akarja nyitni - uramfia, ereszkedik ám le róla nagy sebesen
1455 3, 2 | képet vágott.~- Hát miért ereszted olyan nagyon búnak a fejedet?
1456 5, 5 | idejében ideadod az ostort, nem eresztem ki a kezemből a láncot.
1457 1, 16| gombosat, mert más formában nem eresztenek be a bababálba.”~Az ám,
1458 4, 7 | vékonyabb, pókformájú kötelet eresztett, s úgy hányta rajta a bukfencet,
1459 1, 4 | Ili baba egész délután nem eresztette ki a virágokhoz, s még most
1460 6, 3 | háziurat lenyelte -, de éreztem én ezt már reggel, hogy
1461 4, 5 | cicát.~- Ugyan micsoda öröm érhette ma a mi kis gazdasszonyunkat?
1462 1, 17| hogy aztán odaértek az érhez, bezzeg egyik se fogta föl
1463 2, 1 | Meg kellett neki nézni, érik-e már a papsajt, fodorodik-e
1464 2, 4 | szégyen többet engem sose érjen! - rikkantotta el magát
1465 5, 5 | kezéből. De ütni már nem érkezett vele, mert a mackó egyszerre
1466 3, 7 | szél. Aki előbb a hegyihez érkezik, megeheti a versenypályát.~-
1467 1, 10| kis ajtóba, s öreg kezével ernyőt csinálva a bozontos szemöldöke
1468 5, 5 | hogy nem restellsz úgy erőlködni ebben a nagy melegben?~De
1469 6, 11| körtecsősz?~- Nézem, hogy elég erős-e a körte szára. Le ne fújja
1470 3, 4 | van. Engedje meg, hogy ide erősíthessem magam.~- Szaporán, hékás,
1471 6, 7 | Ficseri, van elé-é-é-ég!~- Add erréb, csicseri!~- Hozom már,
1472 6, 6 | van-e még?~- Van elég.~- Add errébb!~- Fuss szalmáért, picike!~-
1473 1, 17| csalóka volt az is: hol errül hallatszott, hol amarrul.~
1474 3, 1 | kiszáradt-e, más egyéb veszedelem érte-e, majd kitudódik az a maga
1475 3, 7 | bizonyosan ez lehetett az értelme a kopogtatásnak, mert Csiga
1476 4, 8 | az a pojáca, aki jobban értene hozzá. Addig-addig ügyeskedett,
1477 1, 15| egyre-másra a kis unokáknak.~Értette is, nem is nagyanyó a vigasztaló
1478 1, 4 | Brrr, brrr!~- Bér, bér? - érti el Panka a kérdést. - Minden
1479 1, 15| ez a mi utolsó jószágunk. Érti-e az úr?~Kigyulladt nagyanyó
1480 3, 1 | csípje meg, idegen szagot érzek! Ki csavarog itt a váramban
1481 1, 9 | életemben!”~Tipeg-topog Erzsi~fürge lába,~kifut mákot
1482 1, 12| fölött a háztető szélén, az esőfogó csatornában. Ő tudta, a
1483 1, 11| mocskos, mintha csak havas esővel takaródzott volna az éjszaka.
1484 1, 5 | otthon a szalmás istállóban!~Estefelé kiért a Tiszához. Erre már
1485 6, 8 | annyi, hogy a nyúl reggeltől estélig mindig siroki földön szaladhatott,
1486 3, 9 | nemzetség ez a miénk - mondja estendén a Csupaszem porontyoknak,
1487 1, 11| te énrám haragudni, amért estente hazajártam a kicsinyeimhez?~
1488 1, 12| volna meg egy vak lóért. Esze-lelke ott járt már az irtási majorban,
1489 2, 1 | szaladgál benne szét az eszed: te is okosabb legyél. Amelyiktek
1490 3, 9 | nézni?~- Mit-e? Nem a te eszedhez való az, kis öcsém! Túl
1491 3, 8 | Éhes vagy, csigácskám? Eszel meleg kávét?~- Nem.~- Kell
1492 6, 7 | Ezt csak a radnóti fecskék eszeltek ki, hogy el ne kelljen nekik
1493 1, 11| rózsabimbó-szájacskája elé.~- No, mi szépet eszeltél ki már megint, drágaságom?~
1494 1, 7 | féltsétek a csobánci agarat, észért se ment az kölcsön a szomszédba.
1495 6, 9 | ez a pipiskének, törte az eszét, hogy mit kellene csinálni
1496 1, 15| kenyeret, mindig a Cirmos eszi el előletek a bélesét.~Csendes
1497 3, 7 | Csiga, s csak akkor jutott eszibe, hogy a csigabigák nem tartanak
1498 4, 6 | hallottam, azt se tudom, eszik-e vagy isszák.~- No, majd
1499 1, 1 | tűz olyan, hogy akkor is észreveszed, ha nem akarod. Úgy fűt
1500 6, 1 | kívánnak neki jó napot, ha észreveszik.~Most azonban nagy a szerencséje.
1501 1, 7 | csobánci agár, míg utoljára észrevette, hogy nem is éhes ő, hanem
1502 1, 15| fogni. Terike azonban, a kis esztelen, félálmában is haragosan
1503 4, 4 | fölrebbentek a tetőről.~Tíz esztendeig aztán nem látta a fiát Tamás
1504 4, 4 | mint a nyárfa, mikor tíz esztendővel ezelőtt elejbe állt az öregúrnak:~-
|