abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
1505 5, 1 | parancsolat, s marabuéknak eszükbe sincs a kivándorlás. Egész
1506 1, 2 | oda van a rántás, nem eszünk lebbencslevest!~Erre már
1507 2, 3 | percben, még álmomban is. Se étel, se játék nem kellett többet,
1508 1, 17| vályúból ettek-ittak, soha étel-ital fölött össze nem marakodtak.~
1509 1, 2 | a kukta, te hordod be az ételeket a híres leventéknek, előkelő
1510 1, 2 | Nem vagyok én ilyen finom ételekhez szokva. Jó lesz nekem az
1511 3, 6 | legalább semmi gondja neki ételre-italra. Kár, hogy a szegény ember
1512 6, 12| körülbelül harminc napig etette volna. Tudod-e, mennyi az
1513 1, 19| mégis fölébredtem:~egér ette meg a lovam,~farkas meg
1514 1, 17| mindig. Kettős kis vályúból ettek-ittak, soha étel-ital fölött össze
1515 3, 9 | Csupaszem porontyoknak, mikor jó étvággyal elfogyasztották a szúnyográntottát.~-
1516 1, 2 | takaros kis társaság lesz. Jó étvágyat kívánok - búcsúztam el a
1517 1, 8 | már csattogott a foga az étvágytól.~- Haragszom, hogy kést-villát
1518 5, 1 | marabu-palotákat.~- Ugyan kik laknak ezekben a furcsa emeletes házakban? -
1519 4, 4 | nyárfa, mikor tíz esztendővel ezelőtt elejbe állt az öregúrnak:~-
1520 4, 4 | elduruzsolgatott velük. Egyiket az ezerjófűhöz küldte, másikat a marmancsvirághoz;
1521 1, 16| aranycsillaggal behintve, ezüstbojttal beszegve. Szinte repülhetnékje
1522 3, 5 | pántlika legyen a nyakában, ezüstcsengő a kék pántlikán.~A szarka
1523 3, 5 | Nincs is benne aranyerdő, ezüsterdő, hanem van száz út szőlő.
1524 4, 1 | finom, vékony hang.~Mintha ezüsthúros citerát pengetne valami
1525 5, 3 | sír-rí Lackó,~nem kell neki ezüstpatkó.~„Aranypatkó kell a lóra!”~
1526 5, 3 | Nagyapóka azt ajánlja:~ezüstpatkót veret rája.~De csak tovább
1527 1, 17| Én egy kis sárga szíjas ezüstpergőt a nyakamra.~- Én meg akkor
1528 1, 16| aranycsillaggal behintve, ezüstrojttal beszegve.~„Majd szót értek
1529 6, 3 | olyan mélyen bevette magát a fába, hogy odáig ugyan be nem
1530 5, 5 | Volt ott a piacon egy üres fabódé, abba cammogott be, ahogy
1531 1, 8 | s úgy bekapott egy nagy fácáncombot, mint béka a legyet.~- Tessék,
1532 1, 8 | zsizsik a borsóban. Mindennap fácánpecsenyét evett, azt is napjában háromszor,
1533 3, 8 | meg megfagysz.~- Dehogy fagyok, dehogy. Azért van énnekem
1534 2, 4 | javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak, mikor a
1535 3, 8 | ne süljön, ha már meg nem fagyott. Rátette a díványpárnára
1536 4, 1 | ha megkenegetik az embert fahájjal.~Erre aztán Panka rúg magán
1537 1, 17| Úgyhogy mire kivergődtek, fahegybe hajlott a nap, s csak olyan
1538 6, 1 | is, mint a nyíl, az erdő fái mind megcsóválják bámulatukban
1539 6, 7 | udvarok nekilombosodott fáit.~Mire a nap fölszárította
1540 6, 7 | madarai még a helyét is.~Elég fájdalom az a kicsi madarak szívének
1541 1, 16| hozzánk a hangját, szívünk fájdítani, könnyünk hullajtani. Mit
1542 5, 2 | gömbölyített, kihajtott,~mindenféle fajta,~lapos, magas, alacsony,~
1543 3, 2 | értük a szívem.~- Nem kár a fajtádért.~Erre a szívtelen beszédre
1544 6, 12| alatt. Telis-teli volt az fakadó bimbóval, mint csillaggal
1545 6, 11| odaérek a fához, majd ríva fakadok. Annyi volt ott a darázs,
1546 6, 10| nyíladozik,~galagonyabokrok rügye fakadozik.~Lombosodó ágán moharuhás
1547 1, 2 | látott. Lekvárkeverő nagy fakanalat szorongatott a csöpp markában,
1548 6, 9 | azzal akkorát koppantott a fakéreggel a pipiske feje búbjára,
1549 1, 11| nagy hamarán.~- Isten neki fakereszt! - Elszántam magam szerencsét
1550 6, 9 | előhúzott a könyvtárából egy fakérget. - Jól ide hallgass, mert
1551 6, 10| Lombosodó ágán moharuhás fáknak,~asztal terül már az égi
1552 1, 19| Csalimese~Volt nekem egy fakó lovam,~haja-hajdinárom,~
1553 6, 11| zsongva-dongva a szomszéd fákon. Azt lesték, hogy a füst
1554 4, 7 | nem is mérnök ez, hanem fakopasztó.~Azonközben meg is emberkedett
1555 1, 13| valami gömbölyű mozog a fal tövében. Odaugrik, hát egy
1556 6, 7 | nézték, hogy magasodnak a falak, s muzsikaszónál szívesebben
1557 6, 11| megérnének a körtéim, ez a falánk had föleszi az egész termést.
1558 1, 8 | bekapta nagy elszántan a falatot, azután hozzátörölgette
1559 3, 4 | bácsi, arra is. Tessék előbb falatozni valamit. Van egy kis békabecsináltam,
1560 1, 8 | Zörgő, s leugrott az utolsó falattal Görgőhöz -, nesze, részed
1561 4, 1 | a kályha mögé. Ott van a falban egy lyuk, abba beleeresztette.~-
1562 6, 7 | sereg, mint mikor az őszi faleveleket felsodorja a forgószél a
1563 4, 8 | mint ahogy ő összesodorja a falevelet. Aztán olyan furfangos szerzet
1564 4, 4 | magát ész nélkül kőhöz, falhoz, zümmög kétségbeesetten:
1565 6, 8 | gólyák. Ma csak egy-két magas falomladék van már belőle: annak is
1566 6, 7 | piros tűzmadarak. Ledőlt falomladékok temették be a virágos kerteket,
1567 6, 7 | épülő házak ormán, füstös falomladékokon. S olyan fürgén forgatták
1568 5, 5 | egyik lábát végignyújtotta a falon, mint mikor a macska a körmét
1569 3, 8 | van énnekem ilyen vastag falú házam, hogy meghúzódhassam
1570 4, 4 | őszi útjukra készültek a falubeli tutajosok, azokra bízta
1571 4, 4 | méhek a görbe hegyek kis falujába.~Tamás úr minden búját-bánatát
1572 6, 7 | se kívánkoztak már el a falujukból, jaj, dehogy kívánkoztak!
1573 6, 9 | jámbor kis madarat, aki falun-városon ott pipiskedik a kocsiúton,
1574 6, 8 | azt legszívesebben, hogy a falusi gyerekeknek minden mulatságát
1575 4, 4 | vagy többet fiam, ha ezt a falut itt tudod hagyni. Én bejártam
1576 5, 5 | nagyon hamar beleszokott a famíliába. Olyan dolga volt, mint
1577 4, 8 | gyökeret. Azon élek egész famíliástul. Mindjárt át is hívom a
1578 4, 4 | Olyan is lesz az - mondta fanyarul Tamás úr. - Több lesz benne
1579 6, 3 | gubbaszkodott a háza küszöbén, nagy faodú szélén. Piros sapkája csak
1580 1, 11| Burkus bedugja a nagy fejét a faodúba, s uramfia, kihúzza belőle
1581 4, 5 | pedig ugyan el nem lehet fáradni. Lám, Pipuci egyszer már
1582 3, 1 | nem is szakad ám bele a fáradságba a földvári herceg. Nem sokból
1583 6, 11| hogy áll idekint a világ. A fáradságodért mindig kapsz egy papmacskahernyót.~
1584 1, 17| elfáradtál, ugye?~- Dehogyis fáradtam. Nem mentem ám én mindenütt
1585 1, 10| délebédet is.~Nagyanyó pedig fáradtan dőlt bele a nagy karosszékbe.~-
1586 1, 17| kis nyúlnak, hogy el sincs fáradva, megkérdezték:~- Ejnye,
1587 6, 9 | ilyenkor illegeti-billegeti a farkacskáját, csavargatja jobbra-balra
1588 1, 2 | te buksi? Tán meghúzták a farkad az egerek?~- Hiába csúfolódsz,
1589 2, 3 | pávának. Lecsapott a cica farkára, s akkorát rántott rajta,
1590 6, 8 | kerülték, mint a bárány a farkast.~Egyszer egy szép meleg
1591 3, 3 | alázatosan: „Tányértalpú, lompos farkú, tipe-topa Mackó!”~Most
1592 6, 12| kicsit ijedten huppantam le a fáról.~- A fészekben nem tettem
1593 1, 2 | előugrott ám a Viola kutya a fáskosár mögül. Haragosan rántott
1594 1, 8 | íze van ám ennek, mint a favégnek! De már csak ezt a tojásos
1595 1, 2 | Mi rotyog abban a csorba fazékban?~- Tengeri herkentyű, parancsol
1596 1, 15| hallani.~- Nadanó, Tejitének fázitja van - panaszkodott a húgom,
1597 6, 3 | Huhu, jobb nyáron! Huhu, de fázom!~- Kidobolták Szentesen:
1598 4, 2 | Nagy dongással repülnek ki, fázósan, hallgatagon szállingóznak
1599 1, 7 | helyett használhatta, ha fázott.~Ebből is láthatjátok, hogy
1600 2, 2 | Jércike éhiben, féltiben, fáztában még mindig ott didergett.
1601 1, 11| reggel került haza reszketve, fázva. Panka már majd belebetegedett
1602 6, 5 | iskolás gyerekek a padban. Fecskeapa pedig kiült az eperfára,
1603 6, 5 | fogadtak, és átlibbentek fecskeapához. Hanem a negyedik buksi
1604 6, 7 | fölveti a határt a nagy fecskecsicsergés.~Ott ültek az Isten apró
1605 6, 7 | ágakba rakták a gömbölyű fecskeházakat. Egyik rakta a falat, másik
1606 6, 6 | csicseri, csicseri.~Megjöttek a fecskéink!~Még abban az órában hozzáfogtak
1607 6, 7 | Szebb a mi nótánk, mint a fecskéké.~Szegény radnótiakra rá
1608 6, 7 | hiába várták haza az idén a fecskéket. Nem hozta meg őket a tavasz.
1609 6, 7 | ágára rakott házban. Pedig a fecskének nem szokása fára fészkelni.
1610 2, 3 | Ferkó?~- Láttam. Gólyát, fecskét, sármányt, cinegét.~- Nem
1611 6, 2 | szeretett volna~öltözni fehérbe.~Unta szegény jámbor,~hogy
1612 3, 6 | Csakugyan az öreg Hattyú fehérlett ott a dombon. Olyan serényen
1613 2, 3 | Nehéz szárnyával pedig úgy fejbe ütött, hogy leestem a köszörűkőről,
1614 3, 8 | szarvacska, utána az egész fejecske derekastul. Kényelmesen
1615 6, 9 | utoljára pedig fölmereszti fejecskéjén tollbóbitácskáját. Olyan
1616 1, 4 | szép csendesen az Ili baba fejecskéjét. Az ám, de Ili baba abban
1617 4, 7 | vissza, hadd beszélek a fejeddel!~Beszélhettem én annak,
1618 3, 2 | ereszted olyan nagyon búnak a fejedet? Tán nem mén a mesterség?~-
1619 4, 3 | Belegyömöszölték egy viaszágyba, és a fejéhez tettek egy kis mézes fazekat.~-
1620 1, 11| nagyon szép - bólogattam a fejemmel nagy komolyan. Hanem ő ezzel
1621 3, 6 | heverészik, tücsök muzsikál a fejénél.~Oda se nézett neki, mikor
1622 3, 2 | lekapta volna a sapkát a fejéről, ha sapkája lett volna.
1623 3, 9 | vetett a nyájas köszöntésre. Fejest ugrott a vízbe, s úgy elbújt
1624 5, 2 | városba vágtat.~Bedugja a fejit egy~divatárus boltba -~tátott
1625 4, 5 | íróasztalnál tenyerébe hajtott fejjel, s összegyűrve hajigálta
1626 6, 3 | kipp-kopp - dolgozik a fejsze, hasad a forgács, de semmi
1627 3, 9 | Mert így nem tehetünk a fejünkre kalapot - nevette el magát
1628 6, 2 | télen-nyáron,~örökkön-örökké~feketébe járjon.~Ahogy így tűnődik~
1629 1, 17| Jobbra az úttól, jó bent feketéllett egy kerek erdő.~- Micsoda
1630 6, 8 | fönt, fönt a kék égen ott feketéllettek a siroki gólyák, ahogy seregestül
1631 3, 8 | barátjai közül.~De nini, mi feketéllik a sövény alján, a fehér
1632 6, 10| hullajtó halovány hajnalon~feketerigó fúj furulyát a gallyon.~„
1633 1, 10| másodmagával. Egy boldogtalan békát fektetett a konyhapadkára, annak mondta
1634 4, 5 | leste szívdobogva, mikor apu feküdni készült, s haragosan dobott
1635 1, 7 | napon, akkor a tűzhelyre feküdt hűtőzni. Mikor a kéményből
1636 1, 11| olyanban még álmodban se feküdtél.~Hékám azonban bizonyosan
1637 2, 4 | egymásnak a taréját. „Kakas tesz feladást, huncut, ki nem állja” -
1638 1, 12| abban a percben akkorára felágaskodott, mint az oroszlán. Csillogott-villogott
1639 1, 15| azonban, a kis esztelen, félálmában is haragosan mormogott:~-
1640 1, 13| se nézett neki. Ebéd után felballagott a háztetőre, ott elvetette
1641 1, 3 | a négy lábát a küszöbön, felborzolta a szőrét, kivicsorította
1642 1, 8 | fejem van, de fogadok a felébe, hogy ha megtudja, beáll
1643 1, 14| Ejnye, napocska, de korán felébredtél ma! Hiszen tán még a kakas
1644 6, 3 | Majd a nyáron? Ha el nem felejted? - ugrott utána a mester,
1645 1, 7 | első lábát: de bizony képen felejti ő ezt a csavargó agarat!
1646 5, 4 | Apránkint aztán meg is felejtkeztem haragomról. Nevekedtem,
1647 6, 9 | ellen. A második sor meg felel rá. Azt mondja, hogy télen
1648 3, 6 | ágában se volt ürge babának a félelem. Aludt a babaágyban, mint
1649 4, 5 | se tudta apuka, hogy mit feleljen. Neki bizony sose jutott
1650 4, 1 | valamirevaló gyerek meg tud felelni arra a találós kérdésre,
1651 1, 4 | enyém” - gondolja Zsemlye, s felemeli a lábával szép csendesen
1652 3, 9 | olyan melege, hogy mire felére kapaszkodott a dombnak,
1653 4, 6 | mégiscsak előkurjantotta a feleségét, s a markába nyomta neki
1654 2, 4 | micsoda, de mégse adom oda - feleselt a hatrongyosi bíró kakasa,
1655 1, 15| Nadanó, setétet látot. Nadanó félet - szepegett Terike. Leugrottam
1656 3, 8 | a kezével is alig bírja felfeszíteni, úgy oda van fagyva a földhöz.~-
1657 1, 16| mint a hab, lenge, mint a felhő. Ott piroslott rajta a nyakba
1658 6, 7 | égből.~Csakugyan, hamvas felhőfátyollal takarta el az orcáját a
1659 6, 7 | egyre terült a szomorúság felhője. S az isten tudja, mi lett
1660 6, 3 | sapkája csak úgy villog a félhomályban, ahogy csavargatja a fejét
1661 1, 14| egyet?~Azzal magára rántotta felhőpaplanát a napocska, s úgy alábújt
1662 1, 15| eltakarta orcáját nagy fekete felhővel. A sötétben aztán egyéb
1663 1, 1 | gulyát úgy-ahogy, felit feliből, felit harmadából. Éppen
1664 2, 1 | indulni. Ahol ni, most is felkészülődött már az útra, s a napernyőjét
1665 2, 4 | piros hajnalt, nincs, aki felköltse!~Néz, néz a sötétségbe a
1666 5, 1 | elhallgattatják a bagoly muzsikást, s felköszöntik az udvari kéményseprőjüket:~-
1667 5, 2 | magát a~hosszú nyakú állat,~felköti a bocskorát,~s a városba
1668 4, 5 | arca megsápadt, a homloka felleges lett, a nézése borongós.
1669 1, 4 | levinni a kertbe, ha attól nem félne, hogy besározza odalent
1670 2, 1 | útra, s a napernyőjét is felnyitotta volna, ha lett volna neki!
1671 1, 14| mint engem az enyém.~Mire felöltözködött, a kanárimadár is kinyitotta
1672 1, 12| volt neki, öt szál az egyik felől, három szál az ábrázata
1673 6, 2 | magam se tudom,~mit higgyek felőled.”~Nagyeszű rókának~szót
1674 3, 8 | Biz az meg se mozdult vagy félóráig. Pannika már éppen meg akarta
1675 5, 5 | elveti magát a földön, félrehajtja az otromba nagy fejét, kilógatja
1676 6, 7 | mikor az őszi faleveleket felsodorja a forgószél a magasba.~-
1677 3, 9 | legyen, aki megtalálja. Attól félt, hogy megkérdezik tőle a
1678 6, 8 | minden mulatságát elrontsa. Féltek is tőle a gyerekek, mint
1679 2, 2 | harmat. Jércike éhiben, féltiben, fáztában még mindig ott
1680 2, 4 | egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta piros ábrázatát az ég alján.~-
1681 1, 7 | egy marék okosság. No, ne féltsétek a csobánci agarat, észért
1682 3, 1 | neki nézni, ha egy kicsit felturkálja a földet.~
1683 1, 7 | csurgó-kútnál vízzel, hogy egész felüdült bele. Megállj, te másik
1684 3, 4 | sündisznócska.~Mackó úgy felugrott erre az újságra, mintha
1685 3, 3 | billentette a sapkát. Csak úgy félvállról vetette oda a fahegyről:~-
1686 1, 16| rubinszemével, hogy magam is félve vettem el tőle az új levelet.~-
1687 4, 1 | Mikor reggelenként anyuka felveszi az ágyacskájából, az egész
1688 3, 9 | nekirugaszkodott, hogy három ugrással fent volt a domb tetején.~- No,
1689 4, 2 | ligetbe, mezőre!~Csupa fény a világ, tu-tu-tú,~csupa
1690 6, 11| szememet. Bizonyosan meg is fenyegetett darázsnyelven, de én azon
1691 1, 4 | csak tetteted magadat - fenyegeti meg ujjacskájával -, s ahogy
1692 6, 11| darazsakban.~Kiabáltam utána, fenyegettem egy szőlőkaróval, de még
1693 6, 4 | Gondolta magában:~„De szép fényes holmi!~No, ezt már igazán~
1694 1, 8 | cimbora, pedig már fönt fényeskedett az égen a vacsoracsillag.~„
1695 6, 10| furulyát a gallyon.~„Az ég fényeskedik, harmat permetezik,~távol
1696 1, 6 | mert a Gáborka szeme úgy fénylett örömében, mint a csillag.
1697 2, 3 | márványszobrok a sudár fenyőfák között.~Egyszer azt mondja
1698 6, 3 | munka valahol.~Először a fenyőfákat kopogtatja sorra. Azokban
1699 3, 8 | szél veregette haragosan a fenyőgallyakat.~- Szaladj vissza, Pannika,
1700 6, 3 | nem evett húsocskát, csupa fenyőmagon tengődik a jámbor.~- De
1701 6, 3 | kopogtatja sorra. Azokban lakik a fenyőpihe könnyű hernyója, nincs annál
1702 4, 4 | ahogy úsztak lefelé a nagy fenyőszálakon.~- Zümmögjétek el az unokáimnak,
1703 3, 4 | tüskéit fésülgette egy nagy fenyőtobozzal. Ahogy meglátta a medvét,
1704 2, 1 | fejecskéd van, több ész fér bele: te legyél az okosabb.
1705 2, 1 | zsályalevél, tejesedik-e a vadmák. Féreg nem túrja-e ki a muhart,
1706 3, 1 | már az utat a haszontalan férge, de elkésett vele. A földvári
1707 6, 6 | kivirít.~Terike, gyere ki,~Ferike, gyere ki,~csicseri, csicseri.~
1708 6, 3 | szerencsém lesz!~- Bizony rád is férne - szánakozik a bagoly -,
1709 3, 6 | selyemszoknyába. Csoda, amilyen jól festett rajta. A csipke főkötő meg
1710 3, 1 | ujjáról, ha a maga kezével fésülködik meg, aztán meg nem is szakad
1711 6, 9 | éppen olyan szép simára volt fésülve a feje, mint a pacsirtának,
1712 3, 5 | udvari koldusai is: egy fészekalja kiscsirke. Az udvari postása
1713 6, 6 | az órában hozzáfogtak a fészekrakáshoz. Az eresz szögletében ragasztották
1714 6, 8 | megtehetsz?~- Meg, fiam - feszítette ki kevélyen a mellét a siroki
1715 3, 5 | sárgarigó, s azzal berepül a fészkébe, mert az alkonyat szárnya
1716 6, 8 | berakatta őket a pompás fészkekbe. Alig várta, hogy fölébredjen
1717 6, 7 | fecskének nem szokása fára fészkelni. Ezt csak a radnóti fecskék
1718 1, 10| konyhán.~Nagyapó ijedten fészkelődött a helyén, nagyanyó pedig
1719 6, 6 | ragasztották meg gömbölyű kis fészküket maguk gyúrta sárból, szalmatörekből.
1720 4, 4 | megyek!~Nem is ment, se fiáékat nem hívta magához. Nem békül,
1721 6, 8 | szeretett az a mord ember, de a fiáért az életét adta volna. Meg
1722 1, 3 | hát nem ismered meg a fiaidat?~
1723 5, 1 | azt súgta Zsiráf apó a fiainak:~- Gyerünk csak, gyerekek,
1724 1, 3 | szaglálódzott az udvaron. Kereste a fiait.~Azóta azonban eltelt egy
1725 4, 4 | Hát föl is út, le is út, fiamuram. Hanem nekem nem vagy többet
1726 5, 5 | Nekivörösödve rikoltott rá a fiára:~- Hé, Ilia, add ide csak
1727 6, 8 | ember volt ez a siroki gróf fiástul. Gonoszabbul bánt a szegény
1728 4, 2 | fölmelegszik az idő, egy-két fiatalabb méhecske rászánja magát
1729 6, 7 | itt! - felelték vissza a fiatalok.~Azzal hirtelen fölrebbent
1730 6, 5 | háztetőre is kihozták a fiatalokat. Harmadnap pedig már a szomszédban
1731 4, 2 | rászánja magát a kirándulásra. Fiataloké a világ, körülnéznek benne
1732 3, 3 | meglátta.~„Ej, de derék fickó ez a Sündisznócska - mondogatta
1733 6, 7 | kis fejüket, olyan sebes ficsergéssel tanácskoztak, hogy a radnótiak
1734 3, 3 | bundám, ha Sündisznócska nem figyelmeztet ‑ gondolta magában. - No,
1735 6, 1 | béredet. Mától fogva nem Fillérnek hívunk, hanem Krajcárnak.~
1736 1, 11| Nem volt biz abban egy fillérnél egyéb, az is lyukas volt.~-
1737 1, 10| akkorát szólt, mint valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra
1738 6, 8 | hogy tanítják repülni kis fiókáikat az öreg gólyák. Egyszer
1739 6, 5 | Fecskeanya kiparancsolta a fiókáit a fészekből a tornác párkányára.
1740 4, 9 | láda nagy fiókjának a kis fiókjában egy icipici skatulyát. Arany
1741 4, 9 | Hanem találtam a láda nagy fiókjának a kis fiókjában egy icipici
1742 6, 4 | jobbra-balra forog,~a nevető napra~fitymálva hunyorog.~S vissza a sövényre~
1743 5, 5 | hosszú szíjostor lógott a fiúcska nyakában, azzal szokták
1744 1, 6 | a szívem verése, ahogy a fiúcskát kibontotta az édesanyja
1745 3, 2 | mit enni őszig a kis Ürge fiúknak.~
1746 1, 6 | barátságosan rávihogott a fiúra.~- Vágd hozzám megint, Gáborka! -
1747 6, 3 | dolgot adtam, még meg is fizessek érte?~- De mindjárt, de
1748 3, 5 | szőlőkaró meg seprűnyél a fizetség.~Utoljára bizony a csigabigához
1749 1, 16| üzentem, csak a légycsapóval fizettem ki a postást. Hordta is
1750 3, 5 | tenyerébe véve a csigabigát, még fodormentacukorral is megkínálta, hogy jobb
1751 2, 1 | nézni, érik-e már a papsajt, fodorodik-e a zsályalevél, tejesedik-e
1752 2, 3 | Hozta is egy szolga, nagy födeles kosárban. A gyönyörű madárnak
1753 2, 2 | nevessen-e vagy haragudjon. Járt föl-alá, nézelődött jobbra-balra,
1754 4, 7 | sétál a levélen előre-hátra, föl-fölemeli a fejét, és körülnéz. Ha
1755 4, 1 | Ki-ri, ki-ri, ki-ri...~Fölágaskodom egy székre, nyúlok a szekrény
1756 1, 13| még álmában se lát olyant. Fölállt a két hátulsó lábára, a
1757 2, 3 | tenyerem tiszta búzával, aztán fölálltam a köszörűkőre, s fölnyújtottam
1758 2, 1 | hogy ők meg vannak ijedve. Fölborzolták a tollukat, s visszasipítottak
1759 1, 7 | világnak. A csobánci agár fölcsapta a fülit a két vállára, hogy
1760 6, 9 | feje búbjára, hogy menten földagadt.~- Jaj! - sikoltotta a tudósnak,
1761 3, 1 | talál! Hernyót, bogarat, földi férget százszámra temet
1762 1, 5 | látott. Egy nagy fehér madár, földig ér a kékbe úszó haragos-vörös
1763 3, 1 | vagyok. Most néztem körül a földjeimen, s nem találom az utat hazafelé.
1764 4, 5 | futott oda, s fölkapta a földről a holmit.~- Nini - mondta
1765 3, 1 | mind széthányta volna a földvárat, ha rá nem szól a korán
1766 6, 8 | fészkekbe. Alig várta, hogy fölébredjen a gyerek. S abban a percben,
1767 6, 12| abból a gyönyörű álomból fölébredni.~Hullott a könnyem, mint
1768 6, 12| alatt, de a barackfák már fölébredtek, föl is öltöztek menyasszonyruhába.
1769 1, 19| csöpp alhatnékom,~mégis fölébredtem:~egér ette meg a lovam,~
1770 4, 3 | nyughatatlan méhecske nagyon hamar fölébresztette őket. Hányta-vetette magát
1771 4, 3 | élesztgetem a napon. Ha föléled, visszaeresztem a testvérkéihez.
1772 3, 8 | csigát a kályhára.~Ugyan föléled-e?~Biz az meg se mozdult vagy
1773 3, 8 | hattyútollas dunna alatt. Majd föléleszt engem a tavasz meleg napsugárral,
1774 3, 2 | rogyásig, de mindenemet fölélte a sok apró cselédem. Egy-két
1775 1, 7 | is! Nekibőszült a Cicke, fölemeli az első lábát: de bizony
1776 4, 6 | örvendezett a bíró, s fölemelte szép lassan a légycsapót,
1777 4, 7 | rezgette szárnyait, s mikor fölemeltem az üvegharangot, úgy kivágódott
1778 1, 16| Panka. Azt írja, magamtól is fölérhetném ésszel, hogy a pille nem
1779 5, 1 | teremtések a zsiráfok. Amelyiktek föléri a fejük tetejét, vakargassa
1780 6, 11| körtéim, ez a falánk had föleszi az egész termést. Kétségbeesve
1781 4, 7 | esett, másik levélre, azt is fölette, megint új tanyát keresett,
1782 4, 5 | kedve kerekedett, hogy majd fölfordította a házat. Csitították, csendesítették,
1783 1, 3 | Ha jókedvük volt, majd fölfordították a házat. Azért túl is adtunk
1784 3, 2 | Hörcsög gazda pedig még jobban fölfújta a tokáját.~- No, tán bogár
1785 1, 12| Inkább még a gallérját is fölgyűrette vele, csak a közül nézett
1786 3, 9 | elhajította a kaptafát, fölgyűrte a zöld kötőjét, s akkorát
1787 4, 4 | kaptárokat, s Tiszán, Maroson fölhajókázva, megérkeztek az alföldi
1788 2, 3 | vágott éles csőrével, hogy fölhasította az ujjam. Nehéz szárnyával
1789 5, 1 | vendég áll a házhoz, tessék fölhúzni a csizmát.~Fölhúzta-e Marabu
1790 5, 1 | tessék fölhúzni a csizmát.~Fölhúzta-e Marabu úr a csizmát, vagy
1791 1, 13| aminőt Micóka véghezvitt. Fölijedt az egész ház, a kakas elkukorította
1792 3, 9 | termett keze-lábáról könnyű fölismerni ezt a jóra való mesterembert.
1793 3, 1 | csengettyűzsinórral? A földvári herceg fölkapaszkodott a padlásra, és kinyújtotta
1794 4, 3 | forgolódott jobbra-balra, utoljára fölkelt, és panaszos zümmögéssel
1795 2, 3 | bizony sokszor már hajnalban fölkeltett legédesebb álmomból:~- Talpra,
1796 1, 6 | keresi föl Gáborkát.~És aztán fölkereste a cserebogár is, a katicabogár
1797 1, 11| dagasztásnak esett, hogy mind fölkörmölte a padlót.~- Hohó, Hékám -
1798 3, 2 | mit enni!~- Lusta gazdának fölkopik az álla. Ha kevesebbet ugrándoztál
1799 4, 9 | Kifordítottuk a papírkosarat; fölkutattuk a tulipántos ládát: nem
1800 4, 2 | gúnyája.~Délfelé, mikor fölmelegszik az idő, egy-két fiatalabb
1801 3, 6 | meg a lábán. Ha egyszer fölment, kétszer lecsúszott róla.~
1802 6, 9 | a nyakát, utoljára pedig fölmereszti fejecskéjén tollbóbitácskáját.
1803 2, 4 | megpirul ám az ég alja, s fölmosolyog rajta a szép piros hajnal.
1804 1, 12| idehallik a csengése.~Palkó fölnyitotta a szemét; a kalauz állt
1805 2, 3 | fölálltam a köszörűkőre, s fölnyújtottam neki a kezemet.~- Egyél,
1806 6, 7 | falu fölött, keringett is fölötte, mintha gondolkozóban volna,
1807 5, 3 | Lackó,~kezébe a mákos patkó.~Fölpattan a paripára:~„Gyí, te Csillag,
1808 1, 15| ahogy nagyanyót meglátta, fölpúposította a hátát, s ráhunyorgott
1809 1, 10| megvigasztalja a gazdát, szépen fölrakta a térdére a két első lábát,
1810 4, 4 | Almaszállító szegedi hajóra fölrakták a kaptárokat, s Tiszán,
1811 6, 7 | fiatalok.~Azzal hirtelen fölrebbent az egész sereg, mint mikor
1812 4, 4 | nagy begyű galambok mind fölrebbentek a tetőről.~Tíz esztendeig
1813 6, 3 | könnyű hernyója, nincs annál fölségesebb eledel a harkálygyomornak.
1814 3, 5 | de sebesen ám, mert mind fölsüti a nap az orcácskámat.~-
1815 1, 1 | akkor ő is megnyugszik. Fölszalad az árvalányhajas homokbucka
1816 1, 13| hegyét, de sehogy se bírta. Fölszaladt sebesen a kútgémre, s nagyon
1817 2, 2 | Morzsa. S mikor Jércike fölszáll a kerítés tetejére, és belekezd
1818 1, 5 | tarajas kakas pedig nemhogy fölszállott volna a kerítés tetejére,
1819 4, 3 | nyughatatlan méhecskét. Fölszárítgattam a szárnyát, beletettem egy
1820 6, 7 | nekilombosodott fáit.~Mire a nap fölszárította a harmatot, akkorra már
1821 1, 11| haragudtam, dehogy! Inkább fölszedtem a kis porontyokat, kit az
1822 5, 4 | az új ruhában.~Egyszerre föltámadt régi kívánságom, elfelejtettem
1823 1, 12| fölött:~- Miau, miau, miau!~Föltekint Piros Palkó, hát egy istenadta
1824 1, 15| ködmönkémen keresztül is mind föltépte az ingecskémet.~- Nagyanyó,
1825 3, 7 | mesterségem nékem az. Csak éppen fölteszem a pápaszememet.~Bíró uram
1826 1, 7 | de mire a vacsoracsillag föltetszik az égen, akkorra bizonyosan
1827 4, 1 | egereket!~Panka egyszerre fölül az ágyban, rám mereszti
1828 1, 14| ablakai néztek, piros orcáját fölütötte az őszi napocska. Sugarával
1829 2, 4 | fületlen gombot. Nosza, fölugrik vele az ól tetejére, s elrikkantja
1830 3, 2 | dúsgazdag úrnak, akit majd fölvet a vagyon, de mit csináljon
1831 6, 7 | ébrednek a radnótiak, hogy majd fölveti a határt a nagy fecskecsicsergés.~
1832 1, 17| Megszánt valaki, ugye, oszt fölvett a kocsijára?~- Föl bizony,
1833 4, 6 | cinkotai bíró sapkája, s fölzavart a víz színéről egy sereg
1834 1, 17| éppen, mikor a Huppuj hívása fölzavarta. Nagyon haragosan mordult
1835 1, 7 | híre-neve azonban máig fönnmaradt. Az olyan emberre, aki az
1836 2, 4 | Kisbíró kakasa állta is a fogadást másnap hajnalig, hanem akkor
1837 6, 11| mondja erre a rigó rigóul:~- Fogadj meg engem körtecsősznek,
1838 4, 9 | mintha már le is volna - fogadkozott Panka, s lekapta a szögrűl
1839 4, 3 | cseresznyevirág-csárdába. Ott pedig szívesen fogadták, mert ő volt az első vendég.
1840 5, 4 | szája szélét, hogy nagy fogai mind kisárgállottak, s diadalmasan
1841 1, 2 | a konyhán, mert az első fogásnak nemigen volt kelete.~- Kukta!
1842 1, 10| fejét, és megsimogatta a fogatlan házpásztort.~- Eh, eh -
1843 6, 8 | estig űzték, hajszolták, fogdosták őket a hajdúk: hiába, egy
1844 3, 9 | legkönnyebben a szeméről, mert ahhoz fogható nagy szem nem kerülközik
1845 6, 9 | tud.~- Mindjárt hozzá is foghatunk - buzgólkodott a bagoly,
1846 4, 5 | piros szárnyú mesepillangót fogj.~Apukának akkoriban csakugyan
1847 6, 11| Inkább azt mondd meg: hogy fogjak ki a darazsakon?~Azt mondja
1848 6, 8 | szétzavarta a szolgákat:~- Fogjatok gólyákat!~Sírokon soha nem
1849 1, 1 | Bodri, utána!~Már éppen fogná is a fülit, mikor egyszerre
1850 6, 1 | ablakon.~- Ki vele, ki, ki! Fogolyhúson élt nekem az öregapám is.~
1851 4, 1 | Pankának:~- Megvan már, hékám! Fogom a fülét! Egy kis fekete
1852 1, 7 | csobánci agár.~„Azért se fogsz ki rajtam! - gondolja a
1853 6, 1 | bundát.~- Nini, sólymot fogtál, öreg Fillér? Már látom,
1854 6, 12| komolyan édesapám.~De már akkor fogtam is a kezét, húztam is kifelé
1855 1, 2 | Haragjukban mutogatták-e a fogukat vagy örömükben, nem ért
1856 3, 9 | milyen világ van itt - fohászkodott Csupaszem, s fölágaskodott
1857 6, 7 | a szülőfalutól.~Boldogan fohászkodtak a hunyó nap sugaraiban,
1858 5, 2 | állatkert lakóit~sorba megigézi,~fóka, medve, elefánt~csodálkozva
1859 1, 10| legpirosabb mályvarózsa.~Még a főkötője bóbitája is úgy lengett,
1860 3, 6 | vissza a szoknyánkat meg a főkötőnket. Mert a bodor babánk nem
1861 4, 7 | megláttam a szárnya kerek foltjait. - Gyere csak vissza, hadd
1862 6, 3 | rajta.~- Ugyan, mester, foltozd be a házamat, kilyukadt
1863 1, 12| is lehet, hogy Palkóhoz folyamodott a maga nyelvén:~- Az Isten
1864 1, 5 | elszégyellte magát. A tanya végében folyik a Tisza, lekullogott annak
1865 3, 1 | pince. Hát még a titkos folyosói! Nincs az a generális, aki
1866 4, 7 | magamban, s azzal leszakítottam fonaláról a bábot. El is temettem
1867 3, 2 | sok apró cselédem. Egy-két fonnyadt gyökér volna még a kamrámban,
1868 5, 2 | tátott szájjal rámered~főnök, inas, szolga.~„Uraságod
1869 4, 2 | kapuba, de most már befelé fordítja a trombitáját, s úgy dúdolja
1870 3, 3 | ám, mert mindjárt befelé fordítom tüskéivel a bundádat!~Sündisznócska
1871 5, 3 | kell neki gyémántpatkó.~Fordul egyet édesanyja,~mosolyogva
1872 3, 2 | mellényét, s már éppen be akart fordulni ozsonnára, mikor nagyot
1873 6, 11| volt mit tennem, ki kellett fordulnom a kertbe. Hát ahogy odaérek
1874 5, 1 | én onnan, hogy vissza se fordultam többet, s azóta se láttam
1875 6, 3 | dolgozik a fejsze, hasad a forgács, de semmi sincs alatta.
1876 3, 6 | Meg se moccant, akárhogy forgatta, cirógatta Rózsika. Bizonyosan
1877 6, 7 | falomladékokon. S olyan fürgén forgatták a kis fejüket, olyan sebes
1878 4, 3 | Hányta-vetette magát az ágyban, forgolódott jobbra-balra, utoljára fölkelt,
1879 6, 7 | faleveleket felsodorja a forgószél a magasba.~- Elmennek, elmennek! -
1880 1, 7 | pákosztossága miatt sodrófával forgott körülötte a gazdasszony,
1881 1, 16| bojtosat, gombosat, mert más formában nem eresztenek be a bababálba.”~
1882 6, 7 | szórták a szalmát, villa formájú ágakba rakták a gömbölyű
1883 5, 2 | rikoltoz le csupán~csúfolódó formán:~„Hosszú nyakon rövid ész,~
1884 4, 8 | széle-hossza, vastagsága. Formátlan jószág, két csattogó ollóval.~-
1885 6, 4 | egyszeri szarka~jobbra-balra forog,~a nevető napra~fitymálva
1886 1, 14| gazdasszony föl se tudja forralni a kávét - kötözködött a
1887 1, 13| állat hűvösre húzódott a forróság elől, de Micóka oda se nézett
1888 1, 15| fehér alsó haja a Terikéé, foszlós fehér bele a Cirmos cicáé.~
1889 3, 9 | a süvegük mellé. Szabad fővel jár az igazi vízbéli nemes,
1890 1, 2 | úgy bele volt melegedve a főzésbe-sütésbe, hogy se hallott, se látott.
1891 1, 1 | neked karikás ostorral főzik ma a vacsorát!~
1892 3, 6 | Én kimegyek a konyhába, főzök neked kávét. De az ajtót
1893 1, 10| nézni, hogy milyen kávét főzött a tiszteletedre!~Erre már
1894 1, 13| jót koppintott az orrára a főzőkanállal.~- Hohó, pajtikám, hagyj
1895 1, 14| bátyám?~- Egye meg, aki főzte, Kormos pajtás. Rá se szeretek
1896 1, 14| kisasszony! Nem kérek a főztjéből! Egye meg maga, kisasszony!
1897 2, 2 | erdőbe, a bárány lehevert a fűbe. Jércike pedig szaladozott
1898 1, 2 | vajas zsemlyécskével.~- Fügét adok akár egy zsákra valót -
1899 5, 5 | ügyet se vetett rá. Kínálta fügével, gyenge kukoricával, de
1900 4, 5 | ágyacskájába Pipuci. S annak a függönye mögül leste szívdobogva,
1901 1, 12| tél olyan gyönyörű virágos függönyt, hogy a körösi takácsok
1902 3, 8 | is zsibogni kezdett már a fülecskéje, különösen hogy a szél gorombáskodni
1903 1, 4 | akkorára tátod a szádat, hogy a füledig ér?! Megállj, majd megtanítalak
1904 6, 9 | énnekem legalább akkora fülem, mint a fülesbagolynak?~
1905 6, 12| Szívszaggató sírása ma is fülemben cseng. S ma is jobban fáj
1906 1, 11| azért csak odatartottam a fülemet rózsabimbó-szájacskája elé.~-
1907 3, 4 | ahová parancsolja, csak a fülemnek hagyjon békét!~Elöl baktatott
1908 4, 3 | a madárszót. Mert nem a fülemüle szólt, hanem a pipiske ugrált
1909 3, 8 | földhöz deres koronájával. A fülemülefészek üres volt. Senkit se talált
1910 3, 8 | jó reggelt, aranyszájú fülemüléim! Nem látjátok, hogy Pannika
1911 4, 3 | Egyik fülemüleszótól a másik fülemüleszóig úgyis nagyon hosszú az éjszaka.~
1912 4, 3 | fölneszelt az ágyban.~- Fülemüleszót hallottam - osont ki az
1913 4, 3 | virágbokroknak. ‑ Egyik fülemüleszótól a másik fülemüleszóig úgyis
1914 4, 1 | éjszakát. De alighogy a fülére húzta Panka a paplant, megint
1915 1, 15| mikor belebújtatott a nagy füles kosárba. Majd meghasadt
1916 6, 9 | legalább akkora fülem, mint a fülesbagolynak?~A jó Isten elmosolyogta
1917 6, 9 | ám a bagoly azt a hosszú fület! Éjjel-nappal mindig tanult,
1918 5, 1 | a bagoly, s nem győzte a fülével a szemét törölgetni.~Marabuéknál
1919 3, 1 | tisztességre! - süvöltötte, s fülinél fogva úgy megrázta az egeret,
1920 2, 1 | Fürdöttünk, anyuka - füllentette Búbos.~- Melegünk volt,
1921 1, 12| a szegény cicusra, s úgy fültövön találta bombázni a megriadt
1922 5, 5 | jöttünk ki, mikor a piacról a fülünkbe pördült a dobszó. Vizsgánk
1923 2, 1 | Jóravaló csirke a porban fürdik, nem a vízben. Libának való
1924 2, 1 | hirtelen megszólaltak:~- Fürdöttünk, anyuka - füllentette Búbos.~-
1925 6, 6 | az a kőmívesmester, aki fürgébben dolgozna náluk. S ahogy
1926 6, 2 | könnyebb -~neveti a róka -,~fürödj meg a hóban,~te fekete csóka!~
1927 2, 1 | s még tán most is benne fürödnének, ha Tyúkanyó haza nem toppan.~-
1928 3, 9 | kis Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~- Hordja
1929 6, 11| egy-két marék szalmát, annak a füstjétől elszéledtek a darazsak.
1930 1, 1 | példabeszéd, hogy minden füstnek tűz az anyja.~Van is ott
1931 1, 1 | nemhogy kéményt, mégis úgy füstöl a levegő, hogy szinte kéklik.
1932 5, 1 | söpörni, de csak akkor, ha füstölt kolbász lógna benne.~- Sajnálom,
1933 5, 1 | belőle. Egyszerre teleszaladt füsttel valamennyi marabu-ház, az
1934 3, 3 | akinek az élete kedves! - füttyentett Sündisznócska, s Ordas mester
1935 6, 10| rakogatni,~füstös fiókákat füttyre tanítgatni.”~Harmathullogató
1936 1, 14| szaladt hozzá Mariska. - Ne fütyörészd föl anyukát, apukát. Mire
1937 6, 11| Másnap korán reggel ott fütyörészett a rigó az ablak alatt. Jelentette,
1938 3, 2 | bajuszát rágcsálva, kint fütyörészgetett a tanyája kapujában. Nagy
1939 5, 1 | csárdást, ahogy a bagoly fütyül nekik. Közbe-közbe pedig
1940 4, 6 | szántóvető ember tanította fütyülni a pacsirtafiókákat, annak
1941 3, 1 | szerzet az nagyon, elrágja a füvek, virágok, vetemények gyökereit.
1942 3, 1 | nem találja azt a vékony fűgyökerecskét, amelyik csengettyűzsinór
1943 6, 10| halovány hajnalon~feketerigó fúj furulyát a gallyon.~„Az
1944 6, 10| Virágszagú szellők vígan fujdogálnak,~üzenetét hozzák tölgyerdő
1945 4, 2 | tarisznya virágport.~Bezzeg fújhatja így ősz tájban a keltegetőt
1946 5, 5 | volna mondani:~- Ugyan hadd fújjam ki magamat egy kicsit!~De
1947 3, 3 | csizmáját.~- Ez semmi - fújt nagyokat dühében Mackó úr -,
1948 1, 1 | bunda? - dongják mérgesen a fullánkos darazsak.~- Nem adom, nem,
1949 5, 3 | van Lacikának,~panaszolja fűnek-fának:~nem ül többet hintalóra,~
1950 5, 5 | mesemondó bácsinak, hogy ilyen furcsákat kérdez. Már hogy tudna táncolni
1951 6, 9 | magát a pipiske -, még ilyen furcsát se hallottam: csí-ki-szűr,
1952 4, 8 | a falevelet. Aztán olyan furfangos szerzet őkegyelme, hogy
1953 1, 13| lopódzott nagy óvatosan. Fúrta a kíváncsiság, miféle szerzet
1954 1, 19| szűrujjából~fűzfa furulyáját.~Furulya a juhászlegényt~fújja, fújja,
1955 1, 19| vette szűrujjából~fűzfa furulyáját.~Furulya a juhászlegényt~
1956 6, 10| hajnalon~feketerigó fúj furulyát a gallyon.~„Az ég fényeskedik,
1957 6, 6 | Van elég.~- Add errébb!~- Fuss szalmáért, picike!~- Hozom
1958 1, 1 | észreveszed, ha nem akarod. Úgy fűt a nap az égen, hogy majd
1959 3, 3 | torkán kifért, s lett olyan futás az erdőben, hogy szem nem
1960 2, 2 | útitársat, mint a bárány. Ez nem futkározott ide-oda, mint a macska,
1961 5, 2 | segéd hatfelé~skatulyáért futkos.~Asztalra áll az egyik,~
1962 3, 4 | iszalaggal. Az iszalag olyan futónövény, mint a borostyán. Erős,
1963 5, 1 | telet megszelídíteni.~- Fűts be! - parancsolta a bagolynak.~
1964 2, 3 | álmomból:~- Talpra, legény! Fűtsd be a kemencét, mire kiszakajtom
1965 6, 12| is lesz rajta?~- Arannyal futtatott rézsarkantyú.~- Nini, hiszen
1966 4, 2 | No, akkor én is más nótát fúvok - döngicséli a trombitás
1967 6, 13| fűhöz-fához,~szalad a vargához,~fűzfahegyen lakó~Varjú Varga Pálhoz.~
1968 1, 11| csak éppen addig az öreg fűzfáig, amelyikről a Hékám ránk
1969 4, 7 | Én is úr vagyok a magam fűzfalevelén!”~Kinyújtom a kezem, barátságot
1970 4, 7 | ablakon, mit látok az egyik fűzfalevélen? Egy icipici hernyót. Nagy
1971 6, 8 | Inkább szót fogadtak, s gabalyítottak olyan gólyafészkeket, hogy
1972 1, 6 | Gáborkának nincsen lába.~- Gábojkának nincsen jába - mondta utána
1973 1, 2 | fölugrott a katlanra, megfogta Gabónak a fülét, a Gabó pedig pofon
1974 1, 2 | sírva-ríva panaszkodni a Gabóra meg a Violára. Majd ellátom
1975 1, 6 | Majd én vigyázok inkább Gáborkára.~Befordultam a szobába székért.
1976 6, 10| szeme nyílik, nyíladozik,~galagonyabokrok rügye fakadozik.~Lombosodó
1977 1, 16| cipőben járják a csárdást a galagonyabokron. Mindegy no, kérdezzük meg
1978 6, 2 | mit kellene tenni,~hófehér galambbá~hogy kellene lenni.~„Nincsen
1979 1, 2 | vele?~- Nem élek én azzal, galambom, inkább azt kóstolnám meg,
1980 1, 1 | is történhetik most semmi galiba Ötömösön.~Ni, hogy utasítja
1981 1, 12| levetkőzni.~Inkább még a gallérját is fölgyűrette vele, csak
1982 5, 2 | létrára:~így próbálják a gallért~a zsiráf nyakára.~De erre
1983 3, 3 | Mackó úr, recsegtetve a gallyakat jobbra-balra.~- Fusson,
1984 6, 7 | félig égett fák kizöldült gallyán, épülő házak ormán, füstös
1985 6, 13| kutatja,~repül gallyrul gallyra:~„Kis cipőt, kis cipőt!” -~
1986 6, 13| Keresi, kutatja,~repül gallyrul gallyra:~„Kis cipőt, kis
1987 1, 8 | De már csak ezt a tojásos galuskát itt nem hagyod!~Zörgő csak
1988 1, 17| ám föl egyenest a széles garádicson egész a padlásajtóig, avval
1989 6, 11| neki -, a maga kertjében garázdálkodjék kend!~Még neki állt följebb,
1990 3, 2 | nekem is lehetne ilyen gazdag tanyám.~Egyéb se kellett
1991 3, 2 | hogy eldicsekedjék neki a gazdagságával, hadd egye az irigység a
1992 5, 5 | látsz!~Aztán odakocogott a gazdához, s leguggolt előtte békítő
1993 3, 1 | Derék kis szolgája ő a gazdálkodó embernek. Annyi férget elpusztít,
1994 5, 5 | kívánni, ha mertük volna.~A gazdán már megint erőt vett a harag.
1995 1, 13| dörgölődzött hízelkedve kis gazdasszonyához.~- Jaj, Micóka, most már
1996 1, 4 | okos szemét rámereszti kis gazdasszonyára, s ahogy az kimegy a szobából,
1997 1, 2 | Csípőjére rakta a kezét, ahogy gazdasszonyhoz illik, s megrázta a kötője
1998 1, 2 | mindjárt, hanem azt minden kis gazdasszonynak ajánlom, hogy kutyára, macskára
1999 1, 14| kenyere. Igaz-e, aranyos kis gazdasszonyom?~- Igaz, Bogárkám, igaz -
2000 1, 2 | kívánok - búcsúztam el a kis gazdasszonytól. Hanem ahogy be akarom csukni
2001 1, 14| már hogyne tudná a mi kis gazdasszonyunk, hogy hol a tejeslábas!
2002 4, 5 | öröm érhette ma a mi kis gazdasszonyunkat? Serpett-pergett egész nap,
2003 4, 4 | a fia idekerült hozzánk gazdatisztnek.~Szép nagy szál ember ez
2004 3, 9 | éhenkórász népeknek való, mint a gémek, akik még tollat is tűznek
|