abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
2005 3, 1 | titkos folyosói! Nincs az a generális, aki azoknál különbeket
2006 4, 8 | búbjára pottyant a peckes generálisnak. Kotródott is ám le róla
2007 6, 1 | Éppen annyi, mint amennyi gerendája. Megilleti az az ilyen nagy
2008 4, 5 | aranyruhás könyvek álltak ott glédában, mint a katonák. De annyi
2009 3, 6 | hegyes orrát is beledugta a gödörbe. S vissza se húzta addig,
2010 5, 2 | tucat~fért el éppen rajta,~gömbölyített, kihajtott,~mindenféle fajta,~
2011 6, 6 | hordták, rakták, simították, gömbölyítették, minden mozdulatuknál mondtak
2012 4, 5 | a kitömött hollómadár is görbére kacagta a csőrét a könyvesszekrény
2013 1, 8 | Görgő még mindig Nekeresden görgött.~Sebaj, utolérte a vendéget
2014 1, 8 | leugrott az utolsó falattal Görgőhöz -, nesze, részed legyen
2015 1, 8 | a bőrét. A húsát odaadta Görgőnek, hogy ki ne ugassa a szeméből
2016 1, 8 | nem tudott szaladni, csak görögni.~Zörgő a nekeresdi bíró
2017 1, 3 | játékos kiskutya volt. Hol egy göröngyöt, hol egy csutkát kapott
2018 2, 3 | leszállt a tetőről, s nagy gőgösen körülsétálta az udvart.
2019 6, 8 | fogadtak, s gabalyítottak olyan gólyafészkeket, hogy kastélynak beillettek.~
2020 6, 8 | a faluba, előgyelgett a gólyafészkes házak közt, s könnybe borult
2021 6, 8 | hogy építsenek a tornyokra gólyafészket. A hajdúk szerettek volna
2022 6, 5 | kiejtette csőréből a békát. A gólyafióknak röptében kellett ezt elkapni.
2023 6, 7 | magukat a víz tükrében. Gólyahírvirágok aranyszeme nevetett fel
2024 6, 8 | sapkájukat.~- Várjuk haza a gólyáinkat, gróf úrfi.~Csakugyan fönt,
2025 6, 8 | a szolgákat:~- Fogjatok gólyákat!~Sírokon soha nem kelepeltek
2026 6, 8 | gróf nem sokat törődött a gólyákkal, hanem az ostorával közéjük
2027 6, 8 | Ugyan, apám, mondjad a gólyáknak, hogy rakjanak fészket a
2028 6, 8 | báránysüveget.~- Hozott isten, gólyamadár, jaj de régen várunk!~Nekem,
2029 6, 8 | lement, és elcsendesedett a gólyavadászat lármája, a kis gróf elsóhajtotta
2030 2, 4 | Kelemen, megfizetsz a fületlen gombért! Jaj neked, Hatrongyos,
2031 1, 16| tisztára megette ugyan, de a gombokat mind meghagyta belőlük.~
2032 1, 16| addig nem járhatja, míg a gombokhoz új cipellőt nem varrnak
2033 1, 13| vállával taszított egyet a gombolyagon. De csak azt nyerte vele,
2034 1, 16| patyolatfehéret, bojtosat, gombosat, mert más formában nem eresztenek
2035 1, 13| összeszurkálódott, mintha csak egy gombostűpárnába heveredett volna bele.~Nem
2036 4, 6 | őket, kalickába zárták, gondjukat viselték, mint ahogy megérdemli
2037 1, 1 | A Kormos bikára különös gondod legyen, mert tudod, hogy
2038 2, 3 | udvarban se viselnék jobban a gondodat.~Mire ezt kimondtam, a páva
2039 1, 4 | dobbant a kis szíve erre a gondolatra. Ez a haszontalan Ili baba
2040 6, 1 | Ki-ki-ki!~Az egerek azonban azt gondolják magukban, hogy jó nekik
2041 1, 5 | koccant. S még rá se ért gondolkodni, hogy mi történt, már akkor
2042 6, 7 | keringett is fölötte, mintha gondolkozóban volna, de aztán csak elsuhogott
2043 5, 1 | emeletes kéményseprőt - gondolkozott el a bagoly. Futott szegény
2044 1, 1 | gulya, hogy messziről azt gondolná az ember: nini, milyen sok
2045 1, 17| már dél van?~- A napról gondolod?~- Nem én, de érzem...~Megálltak,
2046 2, 3 | irigy madarat, mindig arra gondolok, hogy de sokkal többet ér
2047 5, 1 | madarak.~- Marabu úr, azt gondolom, a kéményben sok a korom -
2048 1, 2 | Csitt, öreg, van énnekem gondom terád is. Te leszel ma nékem
2049 6, 11| körtecsősz, látom, hogy nagyon gondos cseléd vagy. Hát csak azt
2050 6, 8 | ez a siroki gróf fiástul. Gonoszabbul bánt a szegény jobbággyal,
2051 3, 8 | fülecskéje, különösen hogy a szél gorombáskodni kezdett.~- Szaladj vissza,
2052 1, 12| szeméből az álmot, megállt a gőzös. Ahogy leugrott róla, a
2053 6, 8 | még az is elkerüli!~A kis grófnak szöget ütött a fejébe ez
2054 5, 5 | kisgyerek apró karjával átfogta gubancos barátja derekát, ez meg
2055 6, 5 | a tornác párkányára. Úgy gubbaszkodtak ott a buksik, mint az iskolás
2056 1, 15| elnézelődött rajtunk, ahogy ott gubbaszkodtunk a kemence körül beteg madarak
2057 6, 8 | mindnyájának a kéménye mellett ott gubbasztott a gólyafészek, némelyiket
2058 1, 1 | cserénybe, te itt maradsz a gulyánál. Vigyázz, hogy hiba ne essék.
2059 1, 1 | csak trónusból vigyázna a gulyára.~Néz, néz maga elé Bodri
2060 1, 1 | megadja magát a hatalmas Bodri gulyásnak. Nem is lehet azzal kötözködni,
2061 1, 1 | nem talált egyebet a Bodri gulyásnál. Az is bújt volna már a
2062 1, 1 | mosolyog a bogrács Marci gulyásra a szolgafáról: nincs kedve
2063 3, 7 | Csiga pajtás egyszerre odább gungorodott házastul, így már nem a
2064 3, 1 | öltözteti most már sétáló gúnyába a földvári herceget?~- Magad
2065 3, 1 | vagyunk?~- Csend abban a rossz gúnyában - mondja kevélyen az egér -,
2066 2, 3 | mert bizony szellős volt a gúnyácskám, s csípett a hideg, ahol
2067 5, 4 | kecskebékák királya.~S mikor új gúnyámban az iszapban vergődtem, hogy
2068 5, 4 | közé esett! Több volt az új gúnyámon a zsinór, mint a posztó.
2069 1, 11| örömödben ne szedd le rólam a gúnyát.~Nem is kellett sokáig menni,
2070 1, 13| Odaugrik, hát egy nagy labda gurulgat ott szép csendesen. Úgy
2071 3, 8 | hogy meg ne üsse magát, ha gurulhatnékja lesz.~Egyszer megint mozdult
2072 5, 2 | Peregjen a sarkantyú,~guruljon a tallér,~nincs hetedhét
2073 1, 13| elsővel pedig megkapta a guruló labdát. De el is jajdította
2074 2, 2 | minek csaltál ide?~A két gyámoltalan már összekapott volna, mikor
2075 1, 17| Mentek, mentek, mendegéltek gyámoltalanul, nagy reménykedve, neki
2076 3, 1 | amelyik csengettyűzsinór gyanánt szolgált le a földvári kastélyba.
2077 4, 8 | úgy látom, itt érdemes egy gyárat berendezni.~„Ármányos kis
2078 4, 4 | Össze is hordtak a kis gyárosok annyi aranyszínű mézet,
2079 1, 6 | szigorúan.~- Tajpas, ide gyeje - kacagott a gyerek, s hozzáhajította
2080 3, 9 | kalapot ne mérjen a fejére a gyékénybuzogánnyal az öreg Csupaszem.~Mert
2081 1, 16| tündérkirálynő koronájában a legszebb gyémánt.~- De ezt a cipellőcskét
2082 4, 5 | holdsugáron, telehintik a szobámat gyémántpillangókkal, s mire megfogok közülük
2083 5, 5 | vetett rá. Kínálta fügével, gyenge kukoricával, de az se ért
2084 1, 10| csengős barinak a ház előtt a gyepen. De ki tehet róla, hogy
2085 5, 5 | ölében, s odagurította a gyerekei közé.~- Nesztek, hoztam
2086 1, 15| háromszor is elakadt:~- Gyerekeim... lelkecskéim... szívecskéim...
2087 5, 5 | végképp kétségbeesett, s a gyereken akarta mérgét tölteni. Megcsördítette
2088 1, 6 | szép fehér virágjával a gyereket. Mintha csak azt akarta
2089 1, 5 | csengett egy örvendező gyerekhang a holdfényes éjszakában.~
2090 3, 1 | hogy az egyebet se tanul gyerekkorától fogva, mint a palotájában
2091 5, 5 | mostanában, de bezzeg az én gyerekkoromban még úgy eljárta a medve
2092 1, 12| Föl is villant a Palkó gyereknek a szeme, ahogy a cirmost
2093 1, 6 | melletted maradok - pislogott a gyerekre a félig lehunyott szemével.~
2094 3, 2 | Éhen halnak a lelkem gyermekeim. Meghasad értük a szívem.~-
2095 3, 2 | íze, se színe. Istenadta gyermekeimnek csak úgy kopog a szemük
2096 1, 13| nevetett, hogy majd elejtette a gyertyát.~- Ó, te ostoba Micóka,
2097 1, 13| szaladt ki a konyhából, gyertyával a kezében.~- Mi lelt, cicuskám,
2098 3, 2 | cselédem. Egy-két fonnyadt gyökér volna még a kamrámban, de
2099 3, 1 | füvek, virágok, vetemények gyökereit. Most is ott majszolta még
2100 1, 6 | nagykendőt az akácfa hűvösében, s gyöngéden ráültette Gáborkát.~- Ne
2101 1, 4 | babaágyat, megigazítja a gyöngyvirágos kis párnát, s ráfekteti
2102 2, 3 | most már csak messziről gyönyörködtem a cseremadárban. Az meg
2103 2, 2 | porcfű terem, hogy ránézni is gyönyörűség. Gyere, kukkantsunk be egy
2104 1, 17| hanem lapátolták befelé nagy gyönyörűséggel. Olyanok lettek, mint a
2105 6, 3 | éjszakát. Legalább addig se gyötri a gond: hogy hol terítenek
2106 3, 1 | százszámra temet telhetetlen gyomrába.~Hajnal felé aztán, mikor
2107 1, 8 | nyilván elrontotta délben a gyomrát ez a Zörgő. Eh, eh, elmegyek
2108 2, 2 | egyszer csak úgy érezte a gyomrocskájában, mintha rég elharangozták
2109 4, 2 | betegek, akik elrontották a gyomrukat a sok virágmézzel. A többiek
2110 1, 1 | gulyás. Lobogó ingujjával nem győzi törülgetni a verejtékét,
2111 1, 2 | vendég, csak ennivalóval győzzem.~- Kik lesznek a vendégek,
2112 6, 11| hogy nem látszott tőlük a gyümölcs. Bizonyosan az egész rokonságát
2113 6, 12| Tudod-e, mit esznek?~- Gyümölcsfavirágot.~- Mégpedig minden hernyó
2114 4, 8 | virágjában meg szoktam enni a gyümölcsöt, hogy a gazdámnak ne legyen
2115 1, 14| készülődést.~- Tüzet se tudsz gyújtani, te hamupipőke! - kiáltott
2116 3, 2 | ugrándoztál volna, többet gyűjtöttél volna a múlt nyáron. Terített
2117 3, 2 | kellett volna kitátani.~- Gyűjtöttem én, Hörcsög gazda, rogyásig,
2118 3, 5 | sötétedik már az ég alján, s gyújtogatni kezdi zöld mécsét a fűben
2119 3, 7 | fölött:~- Csiri, csere, Gyuri gyere! Merre gyere? Erre
2120 1, 9 | Ahogy illik, szépen~meg is gyúrja,~a babaasztalkán~ki is nyújtja.~
2121 1, 12| sebtiben olyan kemény hógolyót gyúrt össze, hogy akár Bécset
2122 6, 6 | gömbölyű kis fészküket maguk gyúrta sárból, szalmatörekből.
2123 6, 7 | már ment a munka nagyban. Gyúrták a sarat, szórták a szalmát,
2124 1, 2 | keverte volna a rántást a gyűszűnyi cseréplábasban. De hogy
2125 1, 1 | is illendően:~- Ham, ham, ha-mamamam!~Odább röppen a kánya, Bodri
2126 3, 7 | szarvacskájával.~- Egy, kettő, há-rom!~Most meg Biga késett meg
2127 1, 16| csipkeruha! Könnyű, mint a hab, lenge, mint a felhő. Ott
2128 1, 17| mordult ki a pajtására:~- Mit háborgatsz, vigyen innen a lábad, hiszen
2129 3, 6 | egyszer csak lerúgta magáról a habos selyempaplant.~„Ej, de melegen
2130 1, 2 | a reszelő, csattogott a habverő, csörgöttek a kanalak, zörgöttek
2131 6, 11| megérnének a körtéim, ez a falánk had föleszi az egész termést.
2132 4, 2 | altatóját:~Tra-ra, tra-ra!~Méhek hada!~Jó idebenn jó melegen~szenderegni
2133 1, 7 | egyszerre elment a kedve a hadakozástól.~- Maradj magadnak, találok
2134 1, 10| nagyanyó milyen vitézül hadakozott a poroló pálcikájával. Csak
2135 6, 11| égetnivaló, akivel a múltkor hadakoztam.~Meggyújtottam a fa alatt
2136 1, 13| labda.~Ha már játszani nem hagy magával, legalább megszagolja,
2137 1, 13| főzőkanállal.~- Hohó, pajtikám, hagyj békét a tejfölös köcsögnek!
2138 5, 1 | határozták, hogy másnap itt hagyják a marabu-várat, és visszaköltöznek
2139 3, 8 | Ha még egy kicsit odakint hagylak, tebelőled se lett volna
2140 1, 8 | tojásos galuskát itt nem hagyod!~Zörgő csak a fejét rázta.
2141 6, 11| termésnek. Még csak kóstolót se hagyott az álnok. Annyi tisztesség
2142 2, 2 | De ugye, barikám, te nem hagysz magamra, mint a Cica-mica?~-
2143 4, 4 | Mihály-nap táján már föl is hagytak a méhikék a munkával, kezdték
2144 1, 2 | zsemlye.~- Hát nekem mit hagytál belőle?~- A helyét - mondta
2145 4, 2 | vakolunk,~télnek ajtót nem hagyunk!~Nagy zenebona támad erre
2146 1, 19| Volt nekem egy fakó lovam,~haja-hajdinárom,~mikor az a nagy hó esett,~
2147 1, 11| néha, hogy majd elmén a hajam, ha hallom.~A minap is,
2148 1, 4 | téged mindjárt!~Most meg a hajánál fogva kapta föl az istenadtát,
2149 1, 8 | annak is csak a belét. A haját odaadta Zörgőnek, amiért
2150 5, 2 | készült a zsiráf,~haja, hajdinárom,~legeslegszebb ő akart~lenni
2151 6, 8 | suhant be az ajtón az öreg hajdú.~- Megint elszálltak a gólyák.~
2152 6, 8 | azzal kiadta a parancsot a hajdúknak, hogy építsenek a tornyokra
2153 4, 3 | a homlokára.~- Nini, ki hajigálódzik itten? - tekintett föl a
2154 4, 5 | hajtott fejjel, s összegyűrve hajigálta az asztal alá a sok szép
2155 1, 17| ihol ballag előttük egy kis hajításra egy suta, sánta kis nyúl.
2156 4, 6 | se volt, mint a legyeket hajkurászni egy istentelen nagy légycsapóval.~-
2157 5, 2 | Van itt ezer milliom!” -~hajladoz a boltos,~három segéd hatfelé~
2158 3, 9 | hát ott nem az a sásbokor hajladozik, ahol a vacsorára való szúnyogszalonnát
2159 6, 7 | elhagytak! Nekik nincs már hajlékuk Radnóton. Nem néz már miránk
2160 1, 5 | fehér kötényes ember egy hajló nádpálcával.~- Nézd, milyen
2161 6, 9 | hallotta meg az alázatosan hajlongó pipiske köszöntését:~- Szép
2162 1, 2 | meredten bámultak maguk elé, hajlongtak jobbra-balra, de meg nem
2163 1, 17| mire kivergődtek, fahegybe hajlott a nap, s csak olyan szomjasak
2164 6, 7 | ránk, fityfiritty,~rózsás hajnalát.~
2165 2, 1 | Tyúkanyónak mindig pontosan járt a hajnalicskavirág órája, s mindig tudja, hova,
2166 3, 5 | forgó vár, hanem van egy hajnalicskavirágos kis gunyhó, abban lakik
2167 2, 4 | állta is a fogadást másnap hajnalig, hanem akkor már nem bírt
2168 6, 7 | Nincsen ereszalja, nincs hajnalkavirágos tornác, nincs leveles kapu.~
2169 2, 4 | nótára:~Kukurikú, emberek,~hajnallik már, keljetek!~Bizony az
2170 2, 4 | Nem is kellett egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta piros
2171 2, 4 | látod többet a szép piros hajnalt, nincs, aki felköltse!~Néz,
2172 1, 11| Panka a karomba.~- Apu, hajolj csak le hozzám, súgok valami
2173 4, 4 | neki. Almaszállító szegedi hajóra fölrakták a kaptárokat,
2174 4, 7 | kötelesmester lett belőle. Hajszálnál vékonyabb, pókformájú kötelet
2175 3, 7 | meg Biga késett meg egy hajszálnyival, s csapta össze haragosan
2176 6, 8 | aznap. Egész estig űzték, hajszolták, fogdosták őket a hajdúk:
2177 1, 7 | Csobáncra, mint akit ostorral hajtanak, el is fáradt úgy, hogy
2178 6, 13| cipőt!” -~egyre csak azt hajtja.~ ~.oOo.~
2179 1, 2 | amiket éppen össze akart hajtogatni.~- Majd én is segítek behozni
2180 6, 9 | erdőszélen megint csak azt hajtogatta: - Csí-ki-szűr, csí-ki-szűr!~
2181 1, 16| hogy ilyen szépen össze van hajtogatva?!~Nagy fát mozgatott biz
2182 4, 5 | az íróasztalnál tenyerébe hajtott fejjel, s összegyűrve hajigálta
2183 1, 7 | aki a karikás ostorral hajtotta róla a legyet, s mikor nyulászni
2184 5, 5 | verte, füstös képű, kócos hajú kisgyerek.~- Járjad, medve,
2185 1, 15| vett meleg cipót, piros hajút, mint a rózsa, fehér bélűt,
2186 1, 11| nagy bánatába, hogy neki háládatlan alattvalója van.~- Megállj,
2187 1, 11| szappant? Igaz-e, hékám?~A cica háládatosan hozzátörleszkedett nagy
2188 1, 17| szomjúságtól. Végképp nem haladtak. Utoljára is kitört belőle
2189 4, 4 | népének. Itt úr lehetsz halálodig. A legnagyobb úr, aki előtt
2190 3, 3 | magában. - No, de meg is hálálom neki. Nem eszem sündisznópecsenyét
2191 4, 1 | sajnálom őket, hogy mind halálra itatod már az istenadtákat.~
2192 4, 5 | mikor azt mondta apuka halk-szomorúan:~- Nem tudok már írni se.
2193 6, 7 | álomra készülődtek. Egyre halkuló csicsergésüket illatos szellő
2194 5, 5 | mackó úgy tett, mintha nem hallana. Csak pislogott szelíden
2195 2, 4 | elrikkantja magát hét határ hallatára:~Kukurikú, Kelemen!~Mit
2196 6, 6 | vendégeink érkeztek az éjszaka! Hallgassátok csak, hogy köszöntenek benneteket!~
2197 1, 1 | muzsikáljon, mikor úgyse hallgatja senki.~Nem ám, csakugyan
2198 2, 2 | azért Jércikének is volt mit hallgatni egész úton.~- Sose higgy
2199 2, 1 | visszaesett.~- Azért se hallgatok! Hallgass te, te szemétkapirgáló,
2200 1, 17| Megálltak, tanakodtak, hallgatóztak, néztek egymásra nagy szomorúan.
2201 6, 7 | muzsikaszónál szívesebben hallgatták, milyen vígan csattog az
2202 3, 7 | tehetnek, így legalább azt se hallják, hogy a szúnyog-prímás a
2203 4, 4 | erdélyi nemesembert én csak hallomásból ismerem, mint szögről-végről
2204 3, 3 | Darázsdárda, méhszurony! Kitől hallottad ezt az újságot?~- Magától
2205 1, 17| Egyszerre aztán kocsizörgést hallottak nagy messzünnen, annak az
2206 5, 1 | marabu-várnak? Rá ne mondjátok, hogy hallottátok, mert én akkor mindjárt
2207 5, 1 | KÉMÉNYSEPRŐ ZSIRÁFOK~Gyerekek, hallottátok-é már hírét a marabu-várnak?
2208 4, 5 | csodálkozva -, egy pillefogó háló!~De akkorra Pipuci is ott
2209 3, 2 | bántom a másét, ha éhen halok is. Ha becsületes nem volnék,
2210 4, 2 | télire az ország? Épek-e a hálókamrák, tele vannak-e az éléstárak,
2211 1, 17| már belebújt a Nyakavágó halomba, mikor a káposztás kertjük
2212 5, 1 | táncolni kezdett kopasz fején a hálósapka, olyan csodát látott.~-
2213 3, 1 | abban kis szoba, nagy szoba, hálószoba, vendégszoba, éléstár, pince.
2214 1, 14| mögött, amelyre a Mariskáék hálószobájának az ablakai néztek, piros
2215 3, 1 | kakasok, álmosan ballag hálóterme felé a földvári herceg.
2216 3, 6 | vele hazafelé.~- Ham, ham, hamamamama - hívogatott engem is hazafelé.~
2217 1, 11| egyezett ki Panka nagy hamarán.~- Isten neki fakereszt! -
2218 1, 17| elment. Hát csak mosakodj meg hamarost, oszt gyere te is.~- De
2219 1, 10| Bodri elvakkantotta magát:~- Hamma-ma mamamm, hamma-mamamamm!~
2220 1, 10| magát:~- Hamma-ma mamamm, hamma-mamamamm!~Annyit tett ez, hogy: szaladj
2221 1, 14| Tüzet se tudsz gyújtani, te hamupipőke! - kiáltott rá Mariskára,
2222 6, 7 | sem az égből.~Csakugyan, hamvas felhőfátyollal takarta el
2223 4, 1 | szobán valami finom, vékony hang.~Mintha ezüsthúros citerát
2224 1, 15| megszólalt nagyanyó. Reszketett a hangja, s a szava háromszor is
2225 1, 16| szellő be-behordta hozzánk a hangját, szívünk fájdítani, könnyünk
2226 3, 7 | szúnyog-prímás a hegedűjét hangolja a nádlevélen:~Zini, zini,
2227 6, 3 | pápaszemét: ugyan kinek van ilyen hangos jókedve ebben a cudar időben?~
2228 1, 15| madarak módjára. A szél egyre hangosabban üvöltözött, s mi egyre jobban
2229 2, 2 | Jércike.~A bárány is egyre hangosabbra vette a panaszt, s mindjobban
2230 1, 15| orcája, s utoljára már olyan hangosra fogta a szót, hogy nemcsak
2231 1, 12| varjút, mikor egyszerre csak hangot hall a feje fölött:~- Miau,
2232 1, 7 | Annyi ott az ürge, mint a hangya, olyan vígan sütkéreztek
2233 6, 3 | olyan vidékre hurcolkodtak a hangyák, ahol nincsen ács a faluban.~-
2234 6, 3 | bujkál. Nem baj, ha csupa hangyatojás lesz is, az is drága koszt
2235 3, 1 | legény lesz belőle, hogy hanyatt vágódik a szőrén a holdsugár.~
2236 3, 2 | megérik. Hiszen még a fejét se hányja a kalász.~- Éhen halnak
2237 5, 5 | Inkább megtanult bukfencet hányni, két lábon állni, dobszóra
2238 4, 5 | Próbáld meg csak, virágom, hányszor találod meg ebben az apuka
2239 4, 3 | hamar fölébresztette őket. Hányta-vetette magát az ágyban, forgolódott
2240 3, 3 | De akkorát horkantott az haragjában, hogy Harkály mester leejtette
2241 5, 4 | Nevetett az öreg, hogy régi haragját kitölthette rajtam a sok
2242 1, 2 | erre a Gabó meg a Viola. Haragjukban mutogatták-e a fogukat vagy
2243 5, 4 | kívánságom, elfelejtettem a régi haragomat, fölkaptam Virgoncra, s
2244 5, 4 | aztán meg is felejtkeztem haragomról. Nevekedtem, okosodtam,
2245 1, 5 | földig ér a kékbe úszó haragos-vörös szakálla, piros a sapkája,
2246 1, 10| nagyanyó egyszerre olyan haragospiros lett, mint a legpirosabb
2247 6, 11| fára vetettem a szemem. A haragoszöld levelek közül egy fia körte
2248 1, 8 | csattogott a foga az étvágytól.~- Haragszom, hogy kést-villát nem adtak,
2249 2, 2 | nem tudta, nevessen-e vagy haragudjon. Járt föl-alá, nézelődött
2250 1, 11| megszólalt.~- Hát tudnál te énrám haragudni, amért estente hazajártam
2251 1, 6 | A Talpas még ezért sem haragudott meg. Eltátotta a száját,
2252 2, 2 | szélmalmot, a csordakutat, a haranglábat; utoljára azt kérdezte a
2253 4, 4 | vígan csilingelő vasárnapi harangok mind azt bizonygatták, hogy
2254 6, 7 | fel rájuk. Harangvirágok harangoztak eléjük:~- Jönnek a fecskék,
2255 6, 7 | aranyszeme nevetett fel rájuk. Harangvirágok harangoztak eléjük:~- Jönnek
2256 1, 4 | Zsemlye. A Mica cica egy harapást se kap belőle. De aztán
2257 6, 1 | hatalom, ha nincs hozzá harapnivaló? Akkor már mégiscsak jobb
2258 1, 2 | Most már majd magam is harapok valamit. Kukta, hozd be
2259 1, 10| úgy lengett, mint valami harci lobogó.~- Jaj, Márton, Márton,
2260 4, 7 | mint a kisujjam. Vitéz harcos lett belőle. Zöld bársonyruhája,
2261 1, 10| helyüket, s nem maradt más a harctéren, csak szegény nagyapó. Neki
2262 6, 3 | annál fölségesebb eledel a harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is
2263 1, 1 | úgy-ahogy, felit feliből, felit harmadából. Éppen vacsorára járna az
2264 1, 3 | vitte el, másikat a felső, harmadikat kivitték a tanyára birkát
2265 1, 11| Hékámat, s így ballagtam haza harmadmagammal. Eszembe se jutott, hogy
2266 2, 2 | a macskával. Hanem azért harmadnapra, hogy megint elunta magát,
2267 1, 7 | ám, de sebesen ám! Vissza harmadszor, vissza negyedszer, vissza,
2268 6, 9 | a tanulásnak, hogy csak harmadszorra hallotta meg az alázatosan
2269 6, 10| fiókákat füttyre tanítgatni.”~Harmathullogató halovány hajnalon~ilyen
2270 3, 3 | lépései is azt csoszogták a harmatos fűben:~- Nagy-ha-tal-mú
2271 1, 15| ott dorombolt a Cirmos. Hármunk közül neki volt a legjobb,
2272 1, 6 | mosóasszonyunknak a fia lehet olyan háromesztendős. Tegnap jött először a házunkhoz.
2273 4, 8 | búzaföldről. Vagyunk vagy háromszázan. Tudom, megörül a gazda
2274 4, 4 | Ej, de jó, hogy ott áll a hárságy végiben a Tamás úr dohánytartó
2275 4, 4 | üres méhesbe, végighevert a hárságyon, s nézett türelmetlenül
2276 1, 2 | csikorgott a kávédaráló, harsogott a reszelő, csattogott a
2277 6, 3 | kipp-kopp - dolgozik a fejsze, hasad a forgács, de semmi sincs
2278 4, 3 | hogy a napsugár besüt a hasadékon.~- De már ennek a fele se
2279 2, 4 | hajnal, mikor kell neki hasadni.~Hát, uramfia, a fél szemét
2280 3, 7 | te álomszuszék, mert a hasadra süt a nap!~Én ugyan nemigen
2281 3, 7 | házastul, így már nem a hasára süt a nap, hanem a hátára.~„
2282 4, 1 | kislányának, de mind nem használ az semmit. Mentül jobban
2283 1, 7 | füle, hogy paplan helyett használhatta, ha fázott.~Ebből is láthatjátok,
2284 6, 1 | mert Sólyom vitéz a csőrét használja kardnak. Csak éppen a pettyes
2285 4, 5 | ért az semmit. Még az se használt, hogy anyu azt mondta neki:~-
2286 2, 1 | hogy kerültetek a vízbe, haszontalanok? - kérdezte szaporán, s
2287 3, 1 | herceg, ha tiszta.~Az ám, de hasztalan kapargál, nem találja azt
2288 1, 12| fiacskám - nevetett valaki a háta mögött -, hanem azért mégiscsak
2289 5, 5 | láncot. Most már tartsd a hátadat a cimborád helyett!~A gyerek
2290 3, 3 | Sündisznócska. De azért akkora hatalmad még sincs, hogy az erdőkerülőt
2291 3, 3 | Ohó, kis öcsém, a nagy hatalmadat mutogasd inkább! De sebesen
2292 3, 3 | urambátyám, hiszi-e már a nagy hatalmam?~Hát híre-hamva se volt
2293 3, 3 | No, majd kipróbáljuk a hatalmát annak a híres Sündisznócskának! -
2294 3, 3 | Megijedt a Sündisznócska nagy hatalmától, és sose kérdezte többet
2295 1, 1 | mint aki tisztában van a hatalmával.~Ő most a számadó gulyás,
2296 6, 1 | Megilleti az az ilyen nagy hatalmú vitézt.~Az ám, de mit ér
2297 2, 4 | s elrikkantja magát hét határ hallatára:~Kukurikú, Kelemen!~
2298 1, 8 | portáján, csak a két falu határában. Görgő ott szokott sétálgatni,
2299 4, 6 | lélegzetet se vett a péceli határig. Ott éppen egy szántóvető
2300 3, 4 | lehajította Sündisznócskát a hátáról, s nagy maga szégyenletében
2301 5, 1 | volt azon az estén. El is határozták, hogy másnap itt hagyják
2302 6, 7 | megszaporodtak az idén az ő határukban a fecskék.~Annál jobban
2303 3, 4 | medve koma, sündisznócska hátaslova!~A rászedett mackó lehajította
2304 5, 2 | hajladoz a boltos,~három segéd hatfelé~skatulyáért futkos.~Asztalra
2305 1, 7 | kiért a mezőre, azok már a hatodik határban tudakolták, hogy
2306 1, 12| aztán elunta a mulatságot, hátradűlt a sarokban.~- Miau, miau,
2307 6, 1 | barátságosan csattogtatta hátrafelé a fogát, hogy Sólyom vitéz
2308 2, 1 | kaszanyűgvirág hosszú szárát, hogy hátrakösse vele a kiscsirkék sarkát,
2309 2, 1 | lehet az, amikor a csirkének hátrakötik a sarkát?~Kendermagoska
2310 3, 7 | nem jajdítja magát:~- Jaj!~Hátranéz Csiga, megfordul Biga: volt
2311 4, 4 | kirenget a délibáb, s dacosan hátraszegte a fejét.~- Elmegyek, apám.~
2312 2, 4 | húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak, mikor a kántorék kakasa
2313 2, 4 | harangozó kakasát is elüldözték Hatrongyosról, mint az igaz ügy árulóját.
2314 6, 8 | akkora tó, hogy kifáradtak a hattyúk, mire egyik partjáról a
2315 3, 8 | tavaszig, hogy te se különben a hattyútollas dunna alatt. Majd föléleszt
2316 1, 2 | vendégeknek, mert csak lé van hatvanféle.~- Mi rotyog abban a csorba
2317 5, 5 | medvekölyköt fogott az erdélyi havasok közt, hazavitte az ölében,
2318 4, 3 | rázta a szakállából a sűrű havat. Nem bírt vele a nyughatatlan
2319 1, 16| nyakba való kláris is, mint havon a rózsa. Pankának pedig
2320 1, 7 | lett biz azzal, hogy mire haza-hazaért a csurgókútról, megint majd
2321 1, 11| Majd megtudod, Hékám, csak hazaérjünk.~Mit volt mit tennem, egyik
2322 6, 12| csizmára valót.~Ebben a percben hazaérkezett a cinegemadár. Sose felejtem
2323 2, 2 | rángassa meg a farkát, ha hazaérünk.~Morzsa megígérte a jóakaratát,
2324 4, 9 | kikötésem volt, hogy mire hazahozom a pókot, le legyen írva
2325 6, 11| a kifúrott körtéket, és hazahoztam Pankának. Bizonyosan ízlett
2326 3, 6 | Rózsikának.~Nem is kellett hazáig vinni, mert Rózsika már
2327 6, 7 | mentén. Bogárhátú, tiszta házaira, muskátlis, százszorszépes
2328 1, 7 | van az a se országa, se hazája agár! Ugrik megint vagy
2329 1, 11| haragudni, amért estente hazajártam a kicsinyeimhez?~Jaj, dehogy
2330 6, 8 | hogy mikor így tavasszal hazajönnek a gólyák, milyen kevélyen
2331 3, 7 | se látszik ki. De még a házajtót is behúzták maguk után,
2332 5, 1 | ezekben a furcsa emeletes házakban? - kérdeztem az őrt.~- Azokban
2333 3, 8 | énnekem ilyen vastag falú házam, hogy meghúzódhassam benne.
2334 6, 3 | Ugyan, mester, foltozd be a házamat, kilyukadt a teteje, mind
2335 6, 10| itthagyom a várost,~tölgyerdő hazámba hazamegyek mármost.~Ágról
2336 3, 2 | Sértegetni mersz a saját házamban, te éhenkórász, te csavargó,
2337 6, 10| várost,~tölgyerdő hazámba hazamegyek mármost.~Ágról ágra szállni,
2338 1, 17| meg már gyalog is könnyen hazamék...~Mikor az udvarra beértek,
2339 4, 4 | kosztosait Tamás úr. - Ti hazamentek telelni, én pedig magam
2340 6, 10| üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak:~Ibolya kék szeme nyílik,
2341 3, 7 | egyszerre odább gungorodott házastul, így már nem a hasára süt
2342 2, 2 | Tessék világot látni! Én hazaszaladok, mert elhűl a leveske. Te
2343 1, 15| Dehogy ment, dehogy: egyenest hazaszaladt, s ahogy a küszöbön beugrott,
2344 3, 7 | olyan gyorsan magára kapta a házát, hogy még csak jó éjszakát
2345 4, 6 | megkaparinthatott a drága muzsikásokból. Hazavitték őket, kalickába zárták,
2346 4, 4 | tavaszon!~Bement aztán a házba, de sehogy se találta helyét
2347 3, 1 | atyafi! - ugrik elejbe a házigazda. - Kik vagyunk, mik vagyunk,
2348 6, 8 | nagy virágok kristályüveg házikóban, hatalmas fák, amikről soha
2349 3, 8 | Azzal katt, becsapta a házikója ajtaját. Szép álmokat, csigabigácska!~
2350 6, 3 | rikoltozott a mester. - Háziúr létedre elvennéd az ingyenmunkát
2351 6, 3 | bóbiskolt álmosan, mikor a háziurat lenyelte -, de éreztem én
2352 4, 7 | barátságot akarok kötni a kis háziúrral. Csakhogy akkorra már kötelesmester
2353 4, 9 | találod! Azt mondta ránk a házmester Böske, hogy nekünk még pókunk
2354 6, 8 | Körülnézett a sok apró kis házon, mindnyájának a kéménye
2355 1, 3 | A FIAI~Mitvisz a mi öreg házőrző kutyánknak a neve. Ezt a
2356 1, 10| megsimogatta a fogatlan házpásztort.~- Eh, eh - mondta erre
2357 2, 3 | valahányszor látok olyan házsártos, veszekedő, irigy madarat,
2358 6, 7 | járnak-kelnek az emberek a háztalan utcákon. Még ahol építenek
2359 3, 7 | csak úgy recsegett bele a házuk teteje.~- In-dulj! - kiáltotta
2360 3, 7 | szolgálhatok. Úgy behúzódtak a házukba, hogy még a szarvuk hegye
2361 1, 15| S mentül üresebb lett a házunk, annál jobban szerettük
2362 4, 9 | apuka, nagy szégyen érte a házunkat!~- Micsoda, szentem? - tudakoltam
2363 1, 6 | háromesztendős. Tegnap jött először a házunkhoz. Azaz nem is jött szegényke,
2364 2, 3 | rettenetes rikoltás a mi házunknál még nem hallatszott. A Bundás
2365 1, 15| azon az estén a mi szegény házunkra. Még a holdvilág se tudta
2366 1, 15| Alásan kérem az urat - hebegett szegény -, de aztán ha meg
2367 4, 1 | húr se, nemhogy egy egész hegedűs.~Mindegy no, mondom, most
2368 3, 1 | leteszi már a szépen szóló hegedűt, felébred álmából Vakondok
2369 4, 7 | egy öreg fűzfa. Éppen a hegyébe látok az emeletről. Mindig
2370 4, 4 | vissza nem kívánkozna görbe hegyei közé.~Nagyapónak tele volt
2371 5, 1 | valamennyi marabu-ház, az orruk hegyéig se láttak tőle a madarak.~-
2372 4, 4 | békül - mondogatta sűrűn a hegyeinek. Hanem mogyorót küldött
2373 1, 4 | kinyitja szemét, s olyan hegyesen néz, akár a vasvilla.~-
2374 1, 12| mulathatta magát vele, hogy körme hegyével olyan macskaformát rajzolt
2375 1, 8 | Súgjad no, cimborám - hegyezte a fülét Görgő.~- Azt tanácsolom
2376 1, 1 | árvalányhajas homokbucka hegyibe, elnyújtózik az aranyszín
2377 2, 3 | nagy madár ült egy kőoszlop hegyiben, de olyan szép madár, hogy
2378 3, 7 | mint a szél. Aki előbb a hegyihez érkezik, megeheti a versenypályát.~-
2379 3, 7 | Könnyű neki, mert a szarva hegyin hordja.) Javában tornázott
2380 1, 11| megértette! Bizonyosan Hékámnak hívják. Ugye, Hékám?~- Mi-a-u,
2381 1, 11| én már régen nem értek a Hékámok nyelvén.~Panka meg ért,
2382 1, 2 | udvari inasom. Bent lesz a helyed a vendégek körül. Tányért
2383 1, 10| Nagyapó ijedten fészkelődött a helyén, nagyanyó pedig gyanakodva
2384 1, 16| visszateszem a légycsapót a helyére, már megint ott szöszmötél
2385 1, 10| s azalatt nagyapó jobb helyet keresett az állatainak?!~-
2386 1, 10| állatot! Takarodjatok a helyetekre, haszontalan népei!~Ahogy
2387 1, 8 | hogy ha megtudja, beáll helyetted kutyának.~Azzal úgy nekilódult,
2388 6, 12| semmit, édesszülém felelt helyettem:~- Nem szeret ez már menni
2389 1, 15| nagy sokadalomban egyik helyről a másikra taszigálták, de
2390 5, 1 | nekik állni, csak úgy álló helyükből kidugták a fejüket a kéményen.
2391 1, 10| egyszerre megtalálták a helyüket, s nem maradt más a harctéren,
2392 3, 4 | sündisznócska! Hármat is hemperedett kacagtában.~- Ejhaj, de
2393 1, 11| hárman a meleg szobában hemperegtünk a szőnyegen:~- Látod, apu,
2394 1, 5 | nekividámodott, mert valami henteskirakat elé ért. Olyan kolbászok
2395 3, 1 | az a szokásuk a földvári hercegeknek, hogy mezítláb járnak.~Hanem
2396 3, 6 | úgy állt neki, mint valami hercegkisasszonynak. Hanem a bársonycipellő
2397 3, 3 | jóakarójuk Harkály mester a hernyócskáknak, még most is költögetné
2398 3, 3 | baltácskájával sorra megkopogtatta a hernyóházacskák ajtaját.~- Gyertek ki egy
2399 6, 3 | lakik a fenyőpihe könnyű hernyója, nincs annál fölségesebb
2400 4, 7 | észre, hogy megmozdul a hernyókoporsó. Mi lesz itt, uram teremtőm!~
2401 4, 7 | asztalosmester is, bebábozott az én hernyóm.~De már csak mégse hagyom
2402 6, 3 | harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is van magához való esze:
2403 1, 5 | elszaladt, hogy meg se állt a hetedik utcáig. Alig lihegett már,
2404 6, 3 | kereset, üres a konyha. Hetek óta nem evett húsocskát,
2405 1, 15| nagyapó meghalt, azóta minden héten eladtunk valamit. A tarka
2406 5, 1 | mondom -, ez a madár tán hétköznap fülesbagoly, vasárnap marabu?~-
2407 1, 8 | Görgő. De ez nem olyan hétköznapi kenyérhaj ám. Ma olyan jó
2408 1, 14| olyan mérges lett, mintha hetvenhét egeret szalajtott volna
2409 6, 4 | pislantott az égre,~s átugrik hetykén a~kazal tetejére.~Onnan
2410 1, 13| csak egy gombostűpárnába heveredett volna bele.~Nem is mert
2411 1, 5 | megkergeti. Hej, micsoda heverés esnék most otthon a szalmás
2412 3, 6 | álmodta, hogy bársony fűben heverészik, tücsök muzsikál a fejénél.~
2413 2, 3 | kamraajtó elé.~A küszöbön hevert az én legjobb játszópajtásom,
2414 4, 3 | azok az égi virágszirmok hidegek voltak, és ráfagytak a gyönge
2415 2, 2 | hallgatni egész úton.~- Sose higgy a macskának, Jércike, mert
2416 6, 2 | hogy magam se tudom,~mit higgyek felőled.”~Nagyeszű rókának~
2417 2, 1 | ebből még lehet valami!~- Hihi! - hagyta abba a szitálást
2418 6, 9 | legjobb a csíki szűr.~- Hihihi - nevette el magát a pipiske -,
2419 6, 10| magas fák hegyében magamat hintálni.~Erdő sűrűjében fészket
2420 5, 3 | fűnek-fának:~nem ül többet hintalóra,~mit ér az, ha nincs patkója?~
2421 1, 10| is a legsarkába! Bodri a hintaszékben húzta meg magát nagy szepegve,
2422 6, 11| Odatekintek: hát egy sárgarigó hintázza magát az ághegyen.~- Edd
2423 3, 4 | barlangjába, hogy tavaszig hír se jött felőle. Sündisznócskának
2424 4, 2 | Csúnya világ, nincsen virág. Híre sincs az illatos kakukkfűnek,
2425 3, 3 | már a nagy hatalmam?~Hát híre-hamva se volt már ott Mackó úrnak.
2426 1, 7 | pusztult el a csobánci agár, híre-neve azonban máig fönnmaradt.
2427 4, 8 | hanem az ormányával.~- Híréből rég ismerem - hízelgett
2428 4, 6 | dongó -, úgy elmegyek, hogy híremet se halljátok.~- Ugyan hova
2429 4, 6 | mondjátok meg nekem: miről híresek a péceli szúnyogok?~Egymást
2430 3, 5 | találok én tenálad különb hírhordót is! Tudom, hogy a szarka
2431 4, 4 | szeretném őket látni! Siessetek hírt hozni róluk a tavaszon!~
2432 1, 13| labdához, de el is kapta még hirtelenebbül. Mintha csak égő parázsba
2433 3, 9 | elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében kalapot ne mérjen a fejére
2434 3, 3 | akivel találkozunk. Ha nem hiszed, gyere utánam.~Azzal elkezdett
2435 3, 3 | hátra.~- No, urambátyám, hiszi-e már a nagy hatalmam?~Hát
2436 6, 5 | volna fecske lenni. Azt hiszitek, talán szúnyogpaprikásra
2437 3, 7 | Csigának.~- Hiszi a pici - hitetlenkedik Csiga, s úgy bukik le a
2438 4, 5 | azonban nem érte be ennyivel. Hitetlenkedve csóválta meg a fejét, hogy
2439 1, 17| NYÚL~A kutyánkat Huppujnak hítták, a cicánkat meg Móricnak.
2440 4, 3 | eltették magukat holnapra.~Azt hitték szegények, föl se ébrednek
2441 4, 8 | természetem. Pattanóbogárnak hív Tolna-Baranya.~A bogár-generális
2442 1, 17| álmodta éppen, mikor a Huppuj hívása fölzavarta. Nagyon haragosan
2443 3, 5 | hogy az menten otthagyta a hivatalát. Kibujdosott Homokországból
2444 4, 6 | Vedd át egy kicsinység a hivatalomat, te asszony, míg én átszaladok
2445 6, 9 | vagy. Bizonyosan ki akarsz hívni sétálni. Ahogy megláttalak,
2446 1, 5 | éjszakában.~Talpas fölneszelt a hívogatásra, körülnézett nagy álmosan.
2447 1, 5 | kezében meleg cipó, a száján hívogató szó:~- Ugorj ki, öreg Talpas!
2448 3, 6 | Ham, ham, hamamamama - hívogatott engem is hazafelé.~De mégiscsak
2449 1, 6 | szélén.~- Erre, erre, erre! - hívogatta az akácfás cinege. - Gyere,
2450 2, 3 | csudálatos madárban. Csalogattam, hívogattam le, de ügyet se vetett rám.
2451 4, 8 | famíliástul. Mindjárt át is hívom a testvéreimet a búzaföldről.
2452 3, 7 | megmondani, hogy melyiket minek hívták, de bíz én nem tudom magam
2453 6, 1 | Mától fogva nem Fillérnek hívunk, hanem Krajcárnak.~
2454 2, 2 | leghamisabb, mikor legjobban hízeleg!~Jércikén fogott a tanács,
2455 1, 2 | miért nem tudsz olyan szépen hízelegni, mint az egerek pandúrja?~
2456 3, 2 | Hörcsög gazdának jólesett a hízelgés, mindjárt barátságosabb
2457 2, 3 | Mikor a kendermagos tyúk hízelgő kárálással szaladt felém,
2458 1, 13| az udvarra - dörgölődzött hízelkedve kis gazdasszonyához.~- Jaj,
2459 4, 3 | kerten, és kiszabadítottam a hóból a nyughatatlan méhecskét.
2460 6, 6 | picike!~- Hozom én ízibe.~- Hocc ide!~- Cvikk, cvikk, cvikk!~-
2461 3, 2 | Alázatosan ballagott be a Hörcsög-tanyába.~Szeme-szája elállt bámultában
2462 3, 2 | magában -, de sebaj, van a Hörcsög-tanyán annyi eleség, hogy még rám
2463 3, 2 | áttelepítette a családját a Hörcsög-tanyára. Lesz mit enni őszig a kis
2464 3, 2 | egy ugrással ott termett a hörcsöglyuknál. Nyakon kapta a gazdát,
2465 1, 12| és sebtiben olyan kemény hógolyót gyúrt össze, hogy akár Bécset
2466 1, 12| szereted! Úgy szereted, hogy hógolyóval traktálod! - prüszkölt a
2467 3, 4 | de örülök, hogy látom! Hogy-mint szolgál drága egészsége?~-
2468 6, 5 | láttam. Azt láttam, hogy hogyan tanítja a nagy fecske a
2469 1, 17| vizünk lesz mindjárt!~- Hogyhogy?~- Gyere ide, fülelj. Nem
2470 1, 14| egerek pandúrja! Hát már hogyne tudná a mi kis gazdasszonyunk,
2471 1, 19| az ólommadárnál.~Gyí, te hóka, meg se álljunk~hetedhét
2472 1, 1 | becsület!~Föltetszett már a hold is, mire Marci gulyás három
2473 1, 5 | egy örvendező gyerekhang a holdfényes éjszakában.~Talpas fölneszelt
2474 3, 1 | hanyatt vágódik a szőrén a holdsugár.~Tudja ő azt, ha tükörbe
2475 3, 1 | FÖLDVÁRI HERCEG~Csendes, holdvilágos estén, mikor a tücsök is
2476 4, 5 | egész ház, még a kitömött hollómadár is görbére kacagta a csőrét
2477 6, 12| mosolygott, azzal lerakta holmiját a nagy eperfa árnyékába,
2478 1, 17| belőle a keserűség:~- A holnapi tejemet odaadnám egy ital
2479 4, 3 | ajtaját, és eltették magukat holnapra.~Azt hitték szegények, föl
2480 6, 1 | belekeveredett, s nem volt már se holt, se eleven, mikor a Fillér
2481 4, 8 | őkegyelme, hogy egyszerre holtnak tetteti magát, ha veszedelmet
2482 3, 2 | kamra, nagy kamra, csűr, hombár telis-teli eleséggel. Búza,
2483 4, 3 | valami hideg csöpp nem hull a homlokára.~- Nini, ki hajigálódzik
2484 4, 8 | mikor egyszerre csak a homlokomhoz ütődik valami. Kinyitom
2485 5, 1 | tetejét, vakargassa meg a homlokukat, megérdemlik.~
2486 6, 12| A venyigék még aludtak a homok alatt, de a barackfák már
2487 1, 10| nadrágja, mintha csak a homokba térdeltette volna nagyanyó,
2488 1, 1 | Fölszalad az árvalányhajas homokbucka hegyibe, elnyújtózik az
2489 3, 5 | HOMOKORSZÁGBAN~Homokország nem az Óperenciás-tengeren
2490 3, 5 | vasárnaponként járnak ki látogatóba Homokországba.~Ahol ni, éppen most adja
2491 3, 5 | a hivatalát. Kibujdosott Homokországból a nyárfaszigetre.~- Bánom
2492 3, 5 | nagyanyó meg Panka. Nagyapó Homokországnak a királya, nagyanyó a királynéja,
2493 5, 1 | arra a jó forró szerecsen homokra, a pálmás Nílus partján.
2494 1, 17| Evvel a sánta lábammal.~- Honnan sántikálsz?~- Kerekegyházáról.~-
2495 1, 5 | csak nem is álmodott.~- Hopp-hupp, egye meg a kenyérhajat
2496 2, 3 | nagyon szerettem kenyeret hordani. Nagy úr volt a gazdája,
2497 1, 2 | arról. Te leszel a kukta, te hordod be az ételeket a híres leventéknek,
2498 1, 6 | ilyen nagy legényt ölben hordozni - mondtam neki. - Eljár
2499 3, 9 | Csupaszem mester nem is az arcán hordozta a szemit, mint más istenteremtése,
2500 4, 4 | minket félteni.~Össze is hordtak a kis gyárosok annyi aranyszínű
2501 6, 6 | dolgozna náluk. S ahogy a sarat hordták, rakták, simították, gömbölyítették,
2502 3, 2 | emberre.~Ürge mester szomorúan horgasztotta le a fejét.~- Könnyű csúfolódni
2503 3, 3 | fejű nagy úrra.~De akkorát horkantott az haragjában, hogy Harkály
2504 6, 3 | meleg napsugárban. Lassú horkolás hallatszik a fahegyről:
|