abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
2505 4, 7 | mérnök. Méri, méri a levelet hosszában-széltében - ugyan mire méricskéli?~
2506 4, 8 | milyen szép legény. Az orra hosszabb volt, mint az egész teste,
2507 1, 7 | dereka, mint a keszegé, hosszúk a lábai, hogy elfáradt,
2508 4, 8 | mutatkozni, mikor egyszer csak hosszúkás fekete bogárkát látok az
2509 5, 1 | tessék kivárni, míg olyan hosszúra megnő az orra, mint a marabué.~
2510 5, 1 | Sajnálom, vendéglőből hozatjuk a kosztot - mondta elkeseredve
2511 1, 10| köszönhetem, hogy ezután én hozhatom-vihetem a kis unokámat.~
2512 3, 8 | többet. Megfagysz, ha be nem hozlak. Nekem köszönheted az életedet.~
2513 1, 10| mi-a-ó!~- Az lenne jó, ha hozná már nagyanyó Margitkát -
2514 4, 5 | amiket az aranyhajú tündérkék hoznak éjszakánként a holdsugáron.
2515 5, 1 | marabu-várat. Csak a verebek hozták hírül az újságot, hogy nagy
2516 5, 4 | barátságosan, mint mikor a cica hozzádörgölődzik az emberhez.~„Ejnye, mi
2517 1, 8 | kedve volt a gazdámnak, hogy hozzádörgölte a kenyérkét ahhoz a zacskóhoz,
2518 6, 6 | fecskéink!~Még abban az órában hozzáfogtak a fészekrakáshoz. Az eresz
2519 1, 6 | gyeje - kacagott a gyerek, s hozzáhajította a zsemlét a kutyához.~Talpas
2520 2, 3 | sajnálták. Az én pávám odament hozzájuk. Bizonyosan megbarátkozik
2521 3, 9 | elfutotta a békaméreg. Még hozzákötné magát ez a sehonnai vándorlegény,
2522 1, 2 | csinált volna egyebet, bejött hozzam sírva-ríva panaszkodni a
2523 1, 16| szólnék a tündéreknek, hogy hozzanak szárnyat Pankának. Égszín
2524 1, 14| konyhára. Hát a küszöbön csak hozzátörleszkedik ám a lábához a Kormos cica.~-
2525 1, 8 | elszántan a falatot, azután hozzátörölgette a száját a pázsithoz.~-
2526 3, 8 | látjátok, hogy Pannika jött hozzátok? Merre vagytok?~Senki se
2527 1, 13| rózsás kis orrát hirtelen hozzáütötte a labdához, de el is kapta
2528 3, 5 | mikor Panka a cirokseprűt hozzávágta a szarkához.~- Eredj innen,
2529 1, 1 | Bodri! - parancsolja elő hű szolgáját Marci gulyás.~
2530 1, 2 | billegtette felém Panka a rózsás hüvelykujját -, de más egyébbel nem szolgálhatok.
2531 2, 2 | árnyék, ereszkedett az este, huhogni kezdett a kuvik.~- Kár,
2532 6, 3 | olyan nagy jókedved van?~- Huj-huj - ujjong a mester -, úgy
2533 3, 4 | a medvét, már messziről hujjangatott elébe:~- Isten hozta, bátyámuram,
2534 1, 16| szívünk fájdítani, könnyünk hullajtani. Mit ér a bababál, ha Panka
2535 6, 10| BÚCSÚZIK A RIGÓ~Harmatot hullajtó halovány hajnalon~feketerigó
2536 2, 2 | alkonyatig se. Már sötétedett, hullani kezdett a harmat. Jércike
2537 4, 3 | a többi - döngicsélte a hullatag virágbokroknak. ‑ Egyik
2538 3, 5 | bánom én, csak a lábad ki ne hulljon - tette le Panka az új postást,
2539 1, 1 | nyárfaerdő szélében, még a hulló levelek zörgését is hallja,
2540 2, 4 | taréját. „Kakas tesz feladást, huncut, ki nem állja” - annyit
2541 2, 4 | öregbíró kakasa. Le se merte hunyni a szemét egész éjszaka,
2542 6, 7 | Boldogan fohászkodtak a hunyó nap sugaraiban, és vidám
2543 1, 7 | látja ám, hogy ugyancsak hunyorítgat rá a víz tükréből egy másik
2544 6, 4 | a nevető napra~fitymálva hunyorog.~S vissza a sövényre~lerepül
2545 6, 12| fészekben!~Egy kicsit ijedten huppantam le a fáról.~- A fészekben
2546 1, 17| A SÁNTA NYÚL~A kutyánkat Huppujnak hítták, a cicánkat meg Móricnak.
2547 4, 1 | nem volt abban egy szál húr se, nemhogy egy egész hegedűs.~
2548 1, 10| szép, tiszta konyhán, ide hurcolja be a kosztját, mert Jancsi
2549 6, 3 | Alighanem olyan vidékre hurcolkodtak a hangyák, ahol nincsen
2550 1, 8 | kis sonkacsontot. Hát a hurka végét szereted-e? Jobb íze
2551 1, 8 | akkor is csak a bőrét. A húsát odaadta Görgőnek, hogy ki
2552 1, 11| annyira ment az alattvalói hűsége, hogy még a vacsorára való
2553 6, 3 | konyha. Hetek óta nem evett húsocskát, csupa fenyőmagon tengődik
2554 2, 1 | mert tormaerdőben szoktak hűsölni a kicsikék. Onnan is gurult
2555 2, 3 | szegénységünket.~A kerítés aljában hűsöltek a tyúkok. Nagy csendességben
2556 4, 9 | egészen beszőtte a táskát a húsvéti vakáció alatt.~- Mi az,
2557 5, 4 | utcánkon. Álmomban sokszor huszárkodtam már Virgoncon, de igazán
2558 5, 4 | fölkaptam Virgoncra, s huszárosan az oldalába vágtam a sarkantyúmat.~-
2559 4, 8 | cseresznyefán, aranyalma az almafán, húszkoronás bankókat levelezett a szőlővenyige.~-
2560 1, 7 | akkor a tűzhelyre feküdt hűtőzni. Mikor a kéményből ráhullott
2561 6, 13| CIPŐJE~Vége van a nyárnak,~hűvös szelek járnak,~nagy bánata
2562 3, 7 | behúzták maguk után, hogy hűvösebb legyen odabent, s ez a legokosabb,
2563 1, 6 | szétteríteni a nagykendőt az akácfa hűvösében, s gyöngéden ráültette Gáborkát.~-
2564 1, 1 | bizony hever egyet a cserény hűvösiben, gondolja magában. A királynak
2565 1, 13| napon. Alkonyat felé nagyot huzakodott, ugrott egyet, s egyszerre
2566 1, 17| meg mintha beljebb-beljebb húzódnék előlük az erdő. Hát mikor
2567 1, 13| legény. Ember, állat hűvösre húzódott a forróság elől, de Micóka
2568 3, 4 | mogyorófa suhogót, és olyanokat húzott vele az urabátyja füle tövére,
2569 2, 4 | kakasnyelven.~Bizony még javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak,
2570 1, 11| veszi a kabátom szélit, s húzza ám, de ugyancsak.~- Gyerünk
2571 6, 10| hozzák tölgyerdő hazámnak:~Ibolya kék szeme nyílik, nyíladozik,~
2572 4, 3 | egyenesen az ibolyacsárdába. Az ibolyacsárda azonban még csukva volt,
2573 4, 3 | és repült egyenesen az ibolyacsárdába. Az ibolyacsárda azonban
2574 1, 11| pedig szót fogad. Hékám, idd meg ezt a tejecskét!~Hékám
2575 2, 3 | kimutatott a kertbe.~- Hát ezért ideadnád-e?~Egy nagy madár ült egy
2576 5, 5 | haszontalan! Ha idejében ideadod az ostort, nem eresztem
2577 3, 2 | Az pedig odább lesz az idébbnél, míg a búza megérik. Hiszen
2578 4, 2 | tra-ra!~Méhek hada!~Jó idebenn jó melegen~szenderegni szép
2579 1, 12| szánkóval várnak a pajtásaid, idehallik a csengése.~Palkó fölnyitotta
2580 4, 9 | tán még a csillagokat is idehordaná az asztalra játéknak, de
2581 3, 4 | fejével, csak várjatok vissza. Idehozom azt a rossz portékát, előttetek
2582 3, 8 | napsugárral, ha itt lesz az ideje. Vigy vissza, Pannika, a
2583 5, 5 | mindennek, te haszontalan! Ha idejében ideadod az ostort, nem eresztem
2584 4, 4 | Még akkor se, mikor a fia idekerült hozzánk gazdatisztnek.~Szép
2585 1, 17| mögött éjszaka van, hanem ideki már süt a nap.~- No, hát
2586 1, 8 | szuszogni se bírt a jámbor. Nagy időbe telt, míg el bírta nevetni
2587 1, 13| Micóka, most már nincs időm a játékra! Anyukának kell
2588 1, 4 | baba szeme.~De most már igazábul megharagudott ám a Zsemlye.~-
2589 6, 8 | gólyafészek, némelyiket már igazgatta is a gazdája; csak az ő
2590 1, 2 | ülni, míg Panka bele nem igazította őket a bársonyszékekbe.
2591 3, 7 | álltó helyében.~- Ez nem igazság! Ezt nem tűröm! Induljunk
2592 4, 3 | alig aludtak egy-két órát. Igazuk is volt, mert még csak karácsony
2593 3, 5 | jelentette csigabiga-nyelven az igent, tapsolt Panka örömében.~-
2594 2, 3 | elé követelő szóval:~- Az ígéret szép szó. Itt a tyúk, viszem
2595 1, 14| Alássan köszönöm szíves ígéretét a kisasszonynak, tartsa
2596 3, 5 | angyalos labdát.~- Jó, jó - ígéri a sárgarigó, s azzal berepül
2597 1, 7 | kezdtek el reszketni. Hiába ígért nekik mézeskalácsot a csobánci
2598 1, 16| hozza el, amit a múltkor ígértél a bababálra.”~„Nem ígértem,
2599 1, 16| ígértél a bababálra.”~„Nem ígértem, tagadom, hanem azért megadom -
2600 4, 9 | sírva fakadt szegény a nagy igyekezetben.~- Édes lelkeim, hol vegyek
2601 4, 5 | Hanem este aztán nagyon igyekezett az ágyacskájába Pipuci.
2602 4, 2 | trombitás méhecske -, csak igyekezzetek befelé, gyerekek.~Még egyszer
2603 1, 17| nyúl.~- Dehogyis jár, csak igyekezzünk. Azóta ott volnánk, ha te
2604 1, 17| te, te kis bicebóca, hova igyekszel?~- A kecskeméti vásárra.~-
2605 1, 12| ahogy a cudar téli időben igyekszik kifelé a vasúthoz.~Fején
2606 1, 17| Alighogy az országútra kiértek: ihol ballag előttük egy kis hajításra
2607 3, 4 | Mackó bácsi, hanem én nem ijedek ám meg tőle. Sündisznócskától
2608 1, 15| jégvirágos ablakunkat, hogy ijedelem volt hallani.~- Nadanó,
2609 6, 7 | Elmennek, elmennek! - ijedeztek a radnótiak.~Dehogy mentek
2610 6, 11| kimentem a szőlőbe. De most ijedtem még csak igazán meg, ahogy
2611 1, 2 | Ahogy kiugrottam a konyhára, ijedtemben-siettemben úgy beleütöttem a fejem
2612 2, 1 | kiscsirke, hogy ők meg vannak ijedve. Fölborzolták a tollukat,
2613 3, 3 | az erdőkerülőt meg tudnád ijeszteni.~Az erdőkerülő pedig éppen
2614 3, 8 | megesett rajta. Akárhogy ijesztgette az a gonosz szél, mégiscsak
2615 4, 4 | a fiának. - Színe sincs, illata se igazi. Nem csuda, hiszen
2616 6, 9 | pipis, pipis...~S ilyenkor illegeti-billegeti a farkacskáját, csavargatja
2617 6, 4 | sövényen~az egyszeri szarka,~illegett-billegett~sebesen a farka.~Jobbra
2618 3, 9 | Szó, ami szó, mégiscsak illendő volna egyszer körülnézni
2619 1, 1 | Bodri gulyás, s köszönti is illendően:~- Ham, ham, ha-mamamam!~
2620 1, 8 | neked is.~Görgő tudta, mi az illendőség, bekapta nagy elszántan
2621 6, 9 | az őnála, mint mikor mi illendőségből levesszük a kalapunkat.~
2622 1, 15| Cirmosnak?~- Amilyen macskát illet - nevetett az öregúr.~-
2623 1, 2 | kedves vendégeket:~- Tudom, ilyenbe még nem ütötték a nyelvüket!~
2624 6, 7 | valami óriási kéznek az imádkozó ujjai. Csupa szomorúság
2625 1, 10| Nono, anyó, nem olyan imilyen-amolyan ember ám azért nagyapó!
2626 3, 7 | recsegett bele a házuk teteje.~- In-dulj! - kiáltotta Biga, s úgy
2627 1, 7 | jön a csobánci agár!~El is inaltak előle a nyulak úgy, hogy
2628 6, 9 | bagolynak meg azóta sincs inasa, senki se törülgeti a pápaszemét:
2629 3, 1 | mosdóvizet akar hozatni az inasával. Szereti a tisztát, mert
2630 1, 5 | egy kicsit. De valahány inasgyerek meglátja, mind megkergeti.
2631 6, 9 | Szeretnék hozzád beállni inasnak, hátha rám ragadna valami
2632 1, 2 | leszel ma nékem az udvari inasom. Bent lesz a helyed a vendégek
2633 5, 1 | át is szalajtották Bagoly inast zsiráf szomszédékhoz, hogy
2634 3, 6 | legyen, aki arra meg nem indul.~- Úgy bizony, ürge baba,
2635 3, 7 | igazság! Ezt nem tűröm! Induljunk egyszerre!~Biga bosszúsan
2636 2, 1 | tudja, hova, mikor kell indulni. Ahol ni, most is felkészülődött
2637 6, 12| tarisznya, vállán a nyitó kapa, indulóban volt a szőlőbe.~- No, gyerekem,
2638 6, 11| rokonságnak.~Nagy megnyugvással indultam hazafelé, hanem aztán visszafordultam,
2639 1, 11| keresni. De bizony el se indultunk még, mikor valaki ránk köszöntötte
2640 1, 15| keresztül is mind föltépte az ingecskémet.~- Nagyanyó, nagyanyó, a
2641 1, 1 | a Marci gulyás. Lobogó ingujjával nem győzi törülgetni a verejtékét,
2642 1, 15| tarthatunk a háznál olyan ingyenélőt, mint a Cirmos, aki még
2643 6, 3 | Háziúr létedre elvennéd az ingyenmunkát a szegény embertől?~- No,
2644 6, 8 | Csalogathatjátok őket, integethettek nekik: nincs az a kecskebéka,
2645 1, 17| is, Móric is szégyenkezve intett, hogy: meg ám, volt ám.~
2646 1, 6 | nagy fehér fogait fekete ínye mögül.~A gyerek pedig megértette
2647 6, 3 | ahol semmi becsülete az iparosnak.~Pedig dehogyis nincs, dehogy!
2648 1, 10| erre a nagy csattanásra iramodtak is szét a nagyapó állatai
2649 1, 17| nagy messzünnen, annak az irányában aztán kivergődtek valahogyan
2650 1, 16| írást. Az pedig nevezetes írás volt. Azt jelentette be,
2651 1, 16| alig találtam köztük az írást. Az pedig nevezetes írás
2652 4, 8 | virágbogár vagyok. Ismernek engem Iregtől Ürögig. Én vagyok az, aki
2653 3, 9 | Szerencséd, hogy elhordtad az irhád, mert majd megmutattam volna,
2654 2, 3 | olyan házsártos, veszekedő, irigy madarat, mindig arra gondolok,
2655 5, 4 | Csacsadér Andrásnak.~De jobban irigyeltem én Csacsadér Andrást ezért
2656 3, 2 | gazdagságával, hadd egye az irigység a máját. Ez meg, a jámbor,
2657 1, 16| mozgatott biz abban Panka. Azt írja, magamtól is fölérhetném
2658 5, 5 | deszkát, mint ahogy mi az irkalevelet szoktuk. A nyíláson aztán
2659 4, 5 | mindig olyan sok szemetet az íróasztal körül?~- Csitt, lelkem -
2660 6, 9 | mert ezt egy nagyon híres íródeák szerkesztette, a szú.~Pipiske
2661 4, 3 | amelyikről ezt a történetet írom, én már az ősszel is ismertem.
2662 4, 5 | egyebet se csinált, csak írt meg olvasott. Abban pedig
2663 4, 4 | termésének.~„Keserű a mézetek - írta vissza szálkás, kemény betűkkel
2664 4, 4 | Később az unokák maguk is írtak neki levelet, nagy, verébfejű
2665 4, 9 | hazahozom a pókot, le legyen írva a lecke.~- Úgy vedd, mintha
2666 5, 4 | mégse hiába jártam én iskolába! Ez a szamár bizonyosan
2667 6, 5 | MADARAK ISKOLÁJA~Egy kisfiú nagyon szeretett
2668 6, 5 | gubbaszkodtak ott a buksik, mint az iskolás gyerekek a padban. Fecskeapa
2669 1, 3 | szóltam oda neki -, hát nem ismered meg a fiaidat?~
2670 6, 9 | CSÍKI SZŰR~Minden gyerek ismeri azt a jámbor kis madarat,
2671 4, 8 | aranyos virágbogár vagyok. Ismernek engem Iregtől Ürögig. Én
2672 4, 4 | nyáron. Mintha név szerint ismert volna minden méhecskét,
2673 2, 1 | Cica-mica alamuszi szemét az istálló küszöbén -, ebből még lehet
2674 1, 13| szégyenében beugrott a szalmás istállóba, s elő nem jött még a rántott
2675 4, 4 | most már mi legyen veled?~Istenem, hát mi lenne? Emberséges
2676 4, 9 | alighanem megkérem a jó Istent, hogy változtasson pókká,
2677 4, 6 | legyeket hajkurászni egy istentelen nagy légycsapóval.~- Csitt-csatt -
2678 3, 4 | voltak nőve iszalaggal. Az iszalag olyan futónövény, mint a
2679 3, 4 | erdőben a fák tele voltak nőve iszalaggal. Az iszalag olyan futónövény,
2680 3, 9 | sietett is ám elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében kalapot
2681 5, 4 | S mikor új gúnyámban az iszapban vergődtem, hogy szemem-szám
2682 4, 8 | beteszi a lábát, ott nem isznak mustot abban az esztendőben.~
2683 1, 17| Ott pedig víz is van, ott iszunk. Majd meglásd, milyen könnyen
2684 2, 1 | ijedtükben belefordultak az itató vályúba, s még tán most
2685 4, 1 | őket, hogy mind halálra itatod már az istenadtákat.~Mikor
2686 1, 17| volt mindenki. Miska kocsis itatta a lovakat, a szolgáló az
2687 1, 17| oda jutottak vissza, ahol ittak volt. Úgyhogy mire kivergődtek,
2688 1, 14| ilyen jó kávét még nem ittam életemben!~- Jaj, hát még
2689 4, 3 | Nini, ki hajigálódzik itten? - tekintett föl a méhecske,
2690 6, 10| madárkának.~Ahol kiteleltem, itthagyom a várost,~tölgyerdő hazámba
2691 1, 4 | Mármost ki vigyáz énrám, ha te itthagysz, Pankám? - Ezt kérdezi az
2692 1, 17| könnyen megyünk mindjárt, ha ittunk. Gyere.~Mentek, mentek,
2693 3, 2 | egész atyafiságom, de semmi ivadékom se volt rossz. Nem bántom
2694 6, 7 | kapu.~Újfaluba, Czakóba, Iványiba meg a többi szomszéd faluba
2695 1, 3 | hétig se nem evett, se nem ivott, csak szűkölt, és ide-oda
2696 1, 15| anyóka?~- Hát... már... izé... hogyha éppen hát - motyogta
2697 1, 4 | alól.~- Ejnye, de sokat izeg-mozog ez a kis ostoba! - mordult
2698 1, 2 | így eltaláltam a szájuk ízit. Most már majd magam is
2699 1, 2 | Szitakötő-zümmögés. Meg tetszik ízlelni?~- Nem vagyok én ilyen finom
2700 6, 11| hazahoztam Pankának. Bizonyosan ízlett neki, mert Panka azóta nem
2701 5, 5 | nagy szál ember volt, erős, izmos válla, mint a medvéjének.
2702 6, 5 | a legyet, hogy ott jobb ízű-e, mint nálunk.~Azt is láttam
2703 6, 11| nevető-pirosak a másikon.~Drága jó ízüket szó ki nem mondhatja. A
2704 1, 6 | lába.~- Gábojkának nincsen jába - mondta utána a gyerek
2705 3, 7 | versenybíró egyszerre el nem jajdítja magát:~- Jaj!~Hátranéz Csiga,
2706 1, 13| guruló labdát. De el is jajdította magát olyan keservesen,
2707 1, 17| Azóta ott volnánk, ha te nem jajgatsz az éhségeddel.~Pedig nagyon
2708 5, 1 | marabu! - Egész éjszaka ezt jajgatták az ártatlankák.~Ők még hírét
2709 1, 16| orrocskáját. Panka pedig jajgatva csapta össze a kezét:~-
2710 6, 12| cinegemadár. Sose felejtem el jajveszékelését a kifosztott fészek körül.
2711 4, 9 | ballagok hazafelé, nagy jajveszékeléssel szalad elejbem a lépcsőn
2712 6, 7 | Volt olyan is, amelyik jajveszékelve szántotta a földet a szárnyával,
2713 1, 2 | asztalhoz ültetni.~- Látszik a jámboron, hogy sohse járt még ilyen
2714 1, 15| kalácscipó. Piros felső haja a Janikáé, fehér alsó haja a Terikéé,
2715 3, 1 | mint a palotájában való járás-kelést.~De nini, mi történt hát
2716 4, 4 | megtanultuk mi már itt a járást, nem kell minket félteni.~
2717 6, 12| benne.~„Ez egyszer áprilist járatott velem apám” - gondoltam
2718 1, 16| arról híres, hogy Panka járja benne a pilletáncot.~„Ott
2719 6, 2 | örökkön-örökké~feketébe járjon.~Ahogy így tűnődik~ághegyen
2720 1, 1 | harmadából. Éppen vacsorára járna az idő, de hiába mosolyog
2721 6, 7 | itt minden. Hallgatagon járnak-kelnek az emberek a háztalan utcákon.
2722 5, 5 | biztattuk a mackót.~Az szegény járta is, ahogy tőle telt, csak
2723 5, 1 | apó sokat tapasztalt már jártában-keltében, s tudta, hogy mivel lehet
2724 1, 8 | de csak messziről. Sose jártak még egymás portáján, csak
2725 2, 2 | termett.~- Hát hova menjünk?~- Jártál-e már a kölesföldön? Ott van
2726 5, 4 | diadalmasan nyargalt vissza a jászol mellé.~Akkor láttam szamarat
2727 5, 4 | fölágaskodott, s úgy puffantam a jászolba, hogy még tán ma is benne
2728 1, 17| szolgáló az új tehenet kötötte jászolhoz, a nagymama meg a tejet
2729 4, 7 | mégse hagyom itt a szelek játékának - gondoltam magamban, s
2730 1, 6 | Utoljára is a gyerek unt bele a játékba. Csöpp kezével megrántotta
2731 4, 9 | is idehordaná az asztalra játéknak, de pókot nem tudott keríteni
2732 1, 13| hátha nem is jól kezdte ő a játékot. Most már a vállával taszított
2733 1, 13| Micóka, most már nincs időm a játékra! Anyukának kell segítenem
2734 1, 11| Egész nap vendégeskedett, játszadozott, törleszkedett, de vacsora
2735 1, 13| ez a furcsa labda.~Ha már játszani nem hagy magával, legalább
2736 1, 13| Boriska, nagyon nagy játszhatnékom van, gyere ki az udvarra -
2737 1, 13| vacsorafőzésben. Eredj magad játszogatni.~Micóka egy kicsit elbúsulta
2738 1, 13| keresett volna, de nem talált. Játszogatott aztán egyes-egymagában.
2739 2, 3 | küszöbön hevert az én legjobb játszópajtásom, Pilliké, a fehér cica.
2740 1, 8 | cimborám, de most már én javallok egyet: gyerünk át vacsorázni
2741 1, 9 | padkáról~ráköhentett:~„Egerem javát már~rég megettem,~ilyent
2742 1, 5 | észre se vette, hogy a Tisza jegén vackolt meg magának a hóban.
2743 3, 3 | SÜNDISZNÓCSKA~Kerek erdő közepében, jegenyefa tetejében vidoran munkálkodott
2744 4, 3 | kicsit a tél. Hó lepte, jeges eső verte, s akkora nyílás
2745 1, 2 | Viola meg a Gabó.~- Hozta a jégeső az urakat!~- Hordja el a
2746 1, 5 | hogy álmodik. Egy nagy jégtáblán találta magát, amely közel
2747 1, 15| nádtetőt, s úgy rázta a jégvirágos ablakunkat, hogy ijedelem
2748 5, 1 | esze nélkül. Bizonyosan azt jelenthette, hogy vendég áll a házhoz,
2749 4, 3 | karácsony felé járt az idő, s az jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~-
2750 1, 6 | hogy a mézesboltban járt.~- Jepke! - tekintett föl rá Gáborka,
2751 4, 8 | szólítottam be a kendermagos kis jércét, s megmutattam neki a mindenféle
2752 2, 2 | mikor legjobban hízeleg!~Jércikén fogott a tanács, mert azóta
2753 1, 17| ott, te Huppuj?~- Makk.~- Jó-e az, te Huppuj?~- Jó, de
2754 2, 2 | hazaérünk.~Morzsa megígérte a jóakaratát, hanem azért Jércikének
2755 3, 3 | orrocskátokat kidugjátok.~S amilyen jóakarójuk Harkály mester a hernyócskáknak,
2756 1, 8 | De rövid a vacsorám!~- Mi jóban dúskálódsz, Zörgő?~- Kenyérhajban
2757 6, 8 | Gonoszabbul bánt a szegény jobbággyal, mint a vadászkutyáival.~
2758 1, 4 | botját, hogy Zsemlye dada jobbnak látta kiosonni a szobából,
2759 4, 9 | bélése: amelyiktek belefér, jöjjön el hozzánk póknak!~
2760 1, 4 | azonban a világért ki nem jönne most a házikójából, s Pankának
2761 1, 4 | kutya.~- Ejnye, de jókor jössz, Zsemlye - ugrik elejbe
2762 6, 12| szőlőbe.~- No, gyerekem, jössz-e velem hernyót szedni? -
2763 5, 5 | délben éppen az iskolából jöttünk ki, mikor a piacról a fülünkbe
2764 3, 7 | ajtót, hogy tán ki se nyitja jövő ilyenkorig.~Ha éhes gólya
2765 1, 7 | állok a túri vásárig. Vagy jövök vissza, vagy se, de mire
2766 1, 17| nyúl, majd ha visszafelé jövünk, találkozunk.~A kis sánta
2767 4, 3 | a nyughatatlan méhecske jóízűen. Liliomos kertben járt álmában,
2768 1, 13| szemecskéje.~Boriska olyan jóízűt nevetett, hogy majd elejtette
2769 2, 1 | gyönge búzát, zöldborsót, ha jók lesztek, míg én odajárok.
2770 6, 7 | a szerencse, az áldás, a jókedv, az öröm.~Az épülő házak
2771 6, 3 | ugyan kinek van ilyen hangos jókedve ebben a cudar időben?~Harkály
2772 1, 13| öreg eperfa is megrázkódott jókedvében. Még a sündisznócskának
2773 6, 3 | álmodtál, hogy olyan nagy jókedved van?~- Huj-huj - ujjong
2774 1, 3 | játékos volt, mint ő. Ha jókedvük volt, majd fölfordították
2775 2, 3 | Pilliké, a fehér cica. Jókedvűen kanyargatta a levegőben
2776 5, 5 | életében nem táncolt még olyan jókedvvel, mint most.~De nem is tapsoltak
2777 1, 4 | Zsemlye kutya.~- Ejnye, de jókor jössz, Zsemlye - ugrik elejbe
2778 4, 7 | békességben a jámbor, míg csak jólesik neki.~Nyugodott is vagy
2779 1, 14| éhenkórászok, mert mindjárt jóllakatlak a porolópálcával! ‑ kiáltotta
2780 1, 15| van. Boldog isten, hogy jóllakik majd a két árva abból a
2781 2, 2 | a néznivalóval nem lehet jóllakni. Gyerünk már haza.~- Gyerünk! -
2782 1, 15| is haragosan mormogott:~- Jossz nadanót nem szejeti Tejite.~
2783 2, 3 | elviszed a legkedvesebb jószágomat? Hát van lelked odaadni
2784 3, 6 | babaágyba. Tett a feje alá jószagú párnácskát, be is takarta
2785 1, 15| Terike cicája, ez a mi utolsó jószágunk. Érti-e az úr?~Kigyulladt
2786 5, 1 | Éljen Zsiráf bácsi!~Ilyen jószívű teremtések a zsiráfok. Amelyiktek
2787 2, 3 | el nem rikoltja magát:~- Ju-u-u-új, ju-u-új, juj-júj!~Ilyen
2788 2, 3 | rikoltja magát:~- Ju-u-u-új, ju-u-új, juj-júj!~Ilyen rettenetes
2789 1, 19| meg a nyergem.~Odajött egy juhászlegény,~eltátotta száját,~szedte,
2790 1, 19| fűzfa furulyáját.~Furulya a juhászlegényt~fújja, fújja, fújja.~Mese,
2791 3, 8 | köszönheted az életedet.~Juj, erre hármat is gurult a
2792 2, 3 | magát:~- Ju-u-u-új, ju-u-új, juj-júj!~Ilyen rettenetes rikoltás
2793 1, 11| Burkus, a foga közé veszi a kabátom szélit, s húzza ám, de ugyancsak.~-
2794 1, 5 | visszafelé.~Lett erre olyan kacagás az udvaron, hogy tán még
2795 4, 5 | kitömött hollómadár is görbére kacagta a csőrét a könyvesszekrény
2796 3, 4 | sündisznócska! Hármat is hemperedett kacagtában.~- Ejhaj, de tréfás kedve
2797 4, 1 | elvágták volna a zokogását, kacagva fogta meg a kezemet.~- Jaj,
2798 4, 8 | vállamra veszem, keresek egy kacsalábon forgó várat, azt megveszem
2799 1, 6 | Vígan tapsikolt két kis kacsójával, és megint elhajította a
2800 2, 4 | összetrombitálta a kakasülőről a falu kakasait:~Hatrongyosi kakasok,~gyorsan
2801 2, 4 | Ki a faluból a kántorék kakasával!~Három kis kakas úgy kimarta
2802 2, 4 | hatrongyosi bíró kakasa.~- Ez a kakasbecsület? Ki a faluból a kántorék
2803 2, 4 | egy cinege, s odaszólt a kakasgyűléshez:~Hatrongyosi kakasok,~Mi
2804 2, 4 | Hatrongyosi bíró fia, Kelemen, kis kakashoz odaugrik sebesen.~- Mutasd
2805 3, 5 | Száz út közepén nincsen kakaslábon forgó vár, hanem van egy
2806 2, 4 | állja” - annyit jelent ez kakasnyelven.~Bizony még javában húzták
2807 2, 4 | hatrongyosi gyerekek nem ehetnek kakastejes kenyeret.~
2808 2, 2 | nagyvilágban, te ostoba csirke! Kakasuccse, sose láttam szebb kirándulást!~
2809 2, 4 | egyszeribe összetrombitálta a kakasülőről a falu kakasait:~Hatrongyosi
2810 4, 9 | elfelejtett delet kukorékolni a kakasunk?~- Jaj, nagyobb ez még annál
2811 3, 9 | parton vallatta a virágos kákát, mit álmodott az éjszaka.~-
2812 4, 2 | virág. Híre sincs az illatos kakukkfűnek, kiszántották a tisztes
2813 1, 4 | sok - olvasta Panka a kakukkszót, s egyszerre eszébe jutott
2814 5, 5 | kezünk virággal, a zsebünk kaláccsal, a szívünk örömmel, szaladtunk
2815 1, 11| megette mindhármunknak a friss kalácsát. Sőt annyira ment az alattvalói
2816 1, 15| párázik az asztalon a forró kalácscipó. Piros felső haja a Janikáé,
2817 5, 4 | egy lobogó. Hát még ami a kalap meg a csizma közé esett!
2818 4, 4 | szava, mint apró szögön a kalapácsütés.~- Hát föl is út, le is
2819 5, 5 | foga közé kapta a gazdája kalapját, s elindult vele kéregetni.
2820 5, 4 | róla. Így csak darutollas kalapom pottyant le a kocsiútra,
2821 2, 3 | állhattam én se, odahajítottam a kalapomat. Attól megijedt a páva,
2822 6, 11| Ahogy felé suhintottam a kalapommal, majd kiverte a szememet.
2823 5, 4 | vasárnap se jár olyanban. Az új kalapomon akkora darutoll volt, mint
2824 3, 9 | az öreg papucsos, mint a kalaposmesterséget. Azt mondja, hogy csak olyan
2825 6, 9 | illendőségből levesszük a kalapunkat.~Az ám, de hát mért van
2826 2, 1 | nekipirult a taréja.~- Sárgarépa, kalaráb, gyertek elő legalább! -
2827 3, 2 | még a fejét se hányja a kalász.~- Éhen halnak a lelkem
2828 4, 6 | muzsikásokból. Hazavitték őket, kalickába zárták, gondjukat viselték,
2829 3, 8 | kelteni odabent a meleg kályhán?~Olyan sebesen suhant vissza,
2830 3, 8 | úgy tette föl a csigát a kályhára.~Ugyan föléled-e?~Biz az
2831 3, 8 | le is kapta mindjárt a kályháról: meg ne süljön, ha már meg
2832 1, 4 | haragosan kapta elő az apu kampós botját, hogy Zsemlye dada
2833 2, 3 | páva, s hirtelen elugrott a kamraajtó elé.~A küszöbön hevert az
2834 3, 2 | fonnyadt gyökér volna még a kamrámban, de annak már se íze, se
2835 1, 2 | cseréplábasban. De hogy az a gonosz kanál nem akart szót fogadni,
2836 1, 2 | a habverő, csörgöttek a kanalak, zörgöttek a csészék. Ahogy
2837 1, 16| megint ott szöszmötél a kanálfülű. Nem is kérést hozott már
2838 1, 14| elővenni!~- Nem is azzal a kanállal szokták merni a tejet!~-
2839 1, 14| híres kávé! Tudom, olyant a kanárikirály se evett még.~Mariska leborította
2840 4, 4 | hol a kökény-csárda, a kankalin-kocsma.~- Jó, jó, öregúr - zümmögték
2841 3, 8 | Miklós bácsi, az öreg koldus kántálni kezdett a kapu alatt, s
2842 3, 4 | meg a kezébe vette, mint a kantárt.~- Mehetünk már, Mackó bácsi!~
2843 2, 3 | a fehér cica. Jókedvűen kanyargatta a levegőben hosszú farkát.
2844 4, 4 | befogatja a szürkét, s kanyargó hegyi utakon már viteti
2845 2, 1 | odajárok. Kút felé ne menjetek, kányától őrizkedjetek, macska elől
2846 1, 4 | Mica cica egy harapást se kap belőle. De aztán jól gondját
2847 6, 12| tarisznya, vállán a nyitó kapa, indulóban volt a szőlőbe.~-
2848 1, 11| legelébb a szobaajtón a csendes kaparászást.~- Mi-a-u, mi-a-u!~- Jaj,
2849 3, 1 | tiszta.~Az ám, de hasztalan kapargál, nem találja azt a vékony
2850 2, 2 | ÚTITÁRSAI~Jércike reggel óta ott kapargálgatott a kerítés tövében, aztán
2851 2, 2 | magamat már. Kipirgálni, kapargálni, mást se lehet itt csinálni.~-
2852 1, 12| olyant.~Hanem itt-ott le volt kapargatva a jég az ablakból. Valami
2853 3, 6 | valami barna holmit nem kaparított a foga közé. Azzal aztán
2854 3, 6 | a dombon. Olyan serényen kaparta a földet a két első lábával,
2855 5, 4 | görbe utcán. Ha meg nem kapaszkodom a sörényében, leszédülök
2856 3, 9 | melege, hogy mire felére kapaszkodott a dombnak, már a nyelve
2857 4, 6 | kilencvenkilenc aranyért is kaphat.~
2858 6, 13| árva~sehol se tud venni.~Kapkod fűhöz-fához,~szalad a vargához,~
2859 3, 6 | lábával, mintha napszámot kapna érte. Nagy lompos farka
2860 5, 1 | azért ha ilyen szép házat kapnék, én is beállnék marabunak.~-
2861 1, 10| alig bírta.~- Ezt azért kapod, Jancsi, mert neked köszönhetem,
2862 1, 7 | tudakolták, hogy van-e jó káposztatermés. Ebből is láthatjátok, hogy
2863 3, 9 | Csupaszem elhajította a kaptafát, fölgyűrte a zöld kötőjét,
2864 1, 14| ám a csínytevésért. Nem kaptak a maradékból, mert nem maradt
2865 6, 8 | nagy tisztességtudással kapták le sapkájukat.~- Várjuk
2866 4, 2 | hogy napkeltekor kiálljon a kaptárajtóba, és ébresztőt dudáljon a
2867 4, 3 | méhecskének kellett bekaroltatni a kaptárba. Belegyömöszölték egy viaszágyba,
2868 4, 3 | aludt már odabent a jó meleg kaptárban.~- Én nem vagyok olyan álomszuszék,
2869 4, 4 | szegedi hajóra fölrakták a kaptárokat, s Tiszán, Maroson fölhajókázva,
2870 4, 2 | marad. Még egyszer kiáll a kapuba, de most már befelé fordítja
2871 1, 7 | mikor nyulászni ment, már a kapuban elkezdett csaholni:~- Szaladjatok,
2872 2, 3 | hogy az egész utca népe a kapuhoz szaladt.~Nagyon elszégyelltem
2873 3, 2 | fütyörészgetett a tanyája kapujában. Nagy szemeit kimeresztve,
2874 1, 8 | bedöcög a nekeresdi bíró kapuján, látja ám, hogy Zörgő odafönt
2875 1, 3 | találkozott a négy kutya a kapunkban.~No, az nagyon különös találkozás
2876 4, 3 | Igazuk is volt, mert még csak karácsony felé járt az idő, s az jelenti
2877 1, 14| hol a Bogár kutya reggeli karaj kenyere. Igaz-e, aranyos
2878 1, 8 | egyszer, akkor is csak egy karajt, annak is csak a belét.
2879 2, 3 | kendermagos tyúk hízelgő kárálással szaladt felém, akkorát rúgtam
2880 1, 7 | lehetett volna húzni cérnának. Karcsú a dereka, mint a keszegé,
2881 1, 2 | csak az a szerencse, hogy a kard beleakadt a kéményseprő
2882 6, 1 | vitéz a csőrét használja kardnak. Csak éppen a pettyes fehér
2883 1, 4 | is fogta a szemét, de a karja kicsúszott a csipkepaplan
2884 1, 10| belőle nagyanyó, ringatva a karján Margitkát, mint rózsabimbót
2885 5, 5 | medvéje. A kisgyerek apró karjával átfogta gubancos barátja
2886 1, 14| Hegyes körmével haragosan karmizsálta az ajtófélfát.~- Miá, miá,
2887 1, 4 | bosszúsan, s visszaigazította a karocskákat a paplan alá, de abban a
2888 1, 10| fáradtan dőlt bele a nagy karosszékbe.~- Ó, Márton, Márton, soha
2889 4, 3 | tarisznyával bandukolt vissza a kasba.~Szundikált is egy kicsikét,
2890 4, 2 | Nagy zenebona támad erre a kasban. Megindul a vizsgálat: rendben
2891 4, 4 | azokra bízta Tamás úr a kasokat, és - szégyen, nem szégyen -
2892 3, 1 | álom a szemiből, ahogy a kastély előcsarnokába ér. Nagy,
2893 6, 8 | kevélykedett a siroki gróf kastélya. Márványoszlopai, tükörablakai,
2894 3, 4 | sündisznócska, föld alatt a kastélyában. Most éppen kint ült a küszöbön,
2895 6, 8 | Egyszer aztán otthagyta a kastélyát, birtokait, s úgy eltűnt
2896 3, 1 | gyanánt szolgált le a földvári kastélyba. Elfonnyadt-e, kiszáradt-e,
2897 6, 8 | elrepült ő is a siroki kastélyból.~Nem sokáig maradt ott a
2898 6, 8 | olyan gólyafészkeket, hogy kastélynak beillettek.~Hanem a kis
2899 6, 8 | is a gazdája; csak az ő kastélyuk tornyaira nem szállt soha
2900 6, 8 | hogy rakjanak fészket a mi kastélyunkra is.~- Meglesz, fiam - mondta
2901 2, 1 | bontogatta a kosarából a kaszanyűgvirág hosszú szárát, hogy hátrakösse
2902 1, 2 | bőrlábú Trézsi, az üvegszemű Kata.~- No, ez takaros kis társaság
2903 1, 6 | fölkereste a cserebogár is, a katicabogár is. Jöttek a hangyácskák
2904 1, 7 | kéményből ráhullott a korom, a katlanba bújt tisztálkodni. Ha a
2905 1, 2 | nevetve.~Viola fölugrott a katlanra, megfogta Gabónak a fülét,
2906 1, 1 | BODRI GULYÁS~Katlant se látni az ötömösi pusztán,
2907 4, 5 | álltak ott glédában, mint a katonák. De annyi ám, hogy Pipuci
2908 3, 5 | Mert én megtanultam ám katonakoromban szarkanyelven is. Hát azt
2909 1, 10| meg esze ágában sem volt katonáskodni. Megesett rajta az embernek
2910 3, 8 | álmodtam a télen!~Azzal katt, becsapta a házikója ajtaját.
2911 4, 6 | ott is fölugrott a kút kávájára, a szája elé tette a két
2912 1, 2 | Csengett a mozsár, csikorgott a kávédaráló, harsogott a reszelő, csattogott
2913 1, 14| megbetegedni a kisasszony kávéjától. Mit is mondtál csak az
2914 1, 14| szaga sem olyan jó ennek a kávénak, mint mikor a Mariska édesanyja
2915 1, 5 | Akkora szeme van, mint egy kávéscsésze, olyan foga, hogy a vasat
2916 1, 7 | igaz, hogy kisebb volt a kávéscsészénél, de bezzeg akkorára nyúlt
2917 6, 3 | bizony azt is jó lenne kávézni.~- Ki-jő, ki-jő! - kiabálja
2918 6, 4 | égre,~s átugrik hetykén a~kazal tetejére.~Onnan szaporán~
2919 5, 4 | nekiiramodott, hogy házak, kazlak, fák, kútágasok mind összefolytak
2920 6, 7 | nekivalót.~- Csicseri, szalma ké-é-é-ék!~- Ficseri, van elé-é-é-ég!~-
2921 3, 9 | vándorlegény, akinek hátán háza, kebelén kenyere. Mérgében úgy nekirugaszkodott,
2922 5, 1 | orrát tolta ki az ablakon.~- Kecsegés jó reggelt - köszöntem fel
2923 1, 18| mek-mek-mek.~Örült neki a kecske~- mek-mek-mek -~szakállát
2924 1, 18| KECSKEBÁL~A kécskei kecskének~- mek-mek-mek -~
2925 1, 18| fáj majd a lába,~elmehet a kecskebálba~- mek-mek-mek.~A béka szót
2926 1, 18| Mek-mek-mek -~a kécskei kecskebálon~fogadom, hogy nem lesz párom~-
2927 6, 8 | integethettek nekik: nincs az a kecskebéka, amelyikért lefelé billentenék
2928 5, 4 | mintha én lettem volna a kecskebékák királya.~S mikor új gúnyámban
2929 1, 17| Huppuj -, most már kiállom Kecskemétig, arra fogadok.~- Én is -
2930 1, 18| KECSKEBÁL~A kécskei kecskének~- mek-mek-mek -~baja esett
2931 3, 6 | azonban nem volt tréfálós kedvében. Kedvetlenül vicsorította
2932 5, 2 | termete,~csak a lába görbe,~kedvetelten vigyorog~bele a tükörbe:~„
2933 4, 5 | egyre ritkább lett s egyre kedvetlenebb. Az arca megsápadt, a homloka
2934 1, 1 | muzsikaszóhoz. Nem valami táncos kedvű teremtés a marha amúgy se,
2935 5, 1 | urak lehetnek, hogy így kedvüket keresik. Szeretnék velük
2936 5, 5 | prüszkölni, hogy szinte kedvünk lett volna kedves egészségére
2937 4, 9 | lélek ez az anya, hogy a mi kedvünkért tán még a csillagokat is
2938 4, 9 | sincs!~- Ejnye, söprű meg a kefe! - mordulok el haragosan. -
2939 3, 1 | nincs - morog haragosan a kegyelmes úr, s nagy ásítozva nekilát
2940 4, 6 | Jaj, te cinkotai bíró, kegyelmezz az életemnek!~Úgy hallottam,
2941 6, 3 | felejtem - integetett nagy kegyesen a csiga, s azzal kotródott
2942 6, 1 | nyárfahegyi várban, hogy kegyetlen éhes. Megesik biz ez még
2943 1, 5 | fehér madár, földig ér a kékbe úszó haragos-vörös szakálla,
2944 1, 1 | füstöl a levegő, hogy szinte kéklik. Katlan ide, katlan oda:
2945 2, 4 | hatrongyosi kakasok. - Nem kel föl többet a nap Hatrongyoson,
2946 1, 10| kelep...~S még tán ma is kelepelne, ha nagyanyó ki nem ugrik
2947 6, 8 | volt az első szava:~- Apám, kelepelnek-e már a gólyáink?~- Mindjárt
2948 1, 10| nem lesz neki többet mivel kelepelni. Szerencse, hogy a Jancsi
2949 6, 8 | gólyákat!~Sírokon soha nem kelepeltek annyit a gólyák, mint aznap.
2950 1, 2 | első fogásnak nemigen volt kelete.~- Kukta! Második fogás:
2951 2, 4 | emberek,~hajnallik már, keljetek!~Bizony az lett a vége,
2952 6, 13| Szeretne elmenni,~ő is útra kelni.~De cipőt az árva~sehol
2953 5, 1 | látvány volt ez, hogy a kelő napnak is egyszerre nevetőre
2954 4, 2 | fújhatja így ősz tájban a keltegetőt a kürtös, nem akarják hallani
2955 3, 8 | Hátha még életre lehetne kelteni odabent a meleg kályhán?~
2956 1, 17| kecskeméti vásárra. Azért keltettelek föl, hogy gyere te is.~Erre
2957 4, 2 | mindenütt:~halljátok majd keltő szavát -~szép álmokat, jó
2958 4, 3 | szárnyait. Piros tulipán kelyhében is vendégeskedett, és úgy
2959 2, 3 | a vizet, csudálatos nagy kelyhű virágok mindenfelé, márványszobrok
2960 2, 3 | kiszakajtom a kenyereket.~De a kemencefűtés csak egyik fele volt a mesterségemnek.
2961 5, 1 | Marabu úr, azt gondolom, a kéményben sok a korom - köhécselt
2962 1, 7 | feküdt hűtőzni. Mikor a kéményből ráhullott a korom, a katlanba
2963 6, 8 | kis házon, mindnyájának a kéménye mellett ott gubbasztott
2964 5, 1 | söpörjük ki a marabu szomszédék kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat
2965 5, 1 | kormos lett egy kicsit, de a kémények szelelnek azóta, mint a
2966 5, 1 | éjjel! Zsiráffejük nőtt a kéményeknek!~Úgy volt biz az, négy zsiráffej
2967 2, 4 | elmentek aludni, hanem előbb keményen megrázták egymásnak a taréját. „
2968 3, 1 | kiüti az ormányát a háza kéményén, két tüzes szem mered rá
2969 5, 1 | s felköszöntik az udvari kéményseprőjüket:~- Ácsi! Éljen Zsiráf bácsi!~
2970 5, 1 | hol találok én emeletes kéményseprőt - gondolkozott el a bagoly.
2971 1, 2 | bársonyszékekbe. Legtöbb baj volt a kéményseprővel, aki se a papucsát, se a
2972 4, 6 | ahogy haragosan rámordult a keményszívű bíró:~- Mért volnék én bíró,
2973 1, 10| szemöldöke felett, türelmetlenül kémlelődött be a nagyvilágba.~- Nem
2974 2, 3 | nem bírsz vele.~Ledobtam a kendermagost, s ujjongva nyargaltam haza.~-
2975 1, 6 | nagyot ásítva végighevert a kendő szélén.~- Jó, jó, Gáborka,
2976 4, 3 | az ágyába, és álommézet kentek a szemére.~- Ettől majd
2977 4, 4 | válla, lába, mindene tele a kenyérbélvirág aranyos porával. Megkésett
2978 2, 3 | kemencét, mire kiszakajtom a kenyereket.~De a kemencefűtés csak
2979 1, 15| Megkeresem már én nemcsak a kenyerem, hanem a pecsenyém is!~
2980 1, 15| kicsit, odaballagott, ahol a kenyeresek árulnak, s vett meleg cipót,
2981 4, 4 | sütik a világ legfehérebb kenyerét.~Az öregúr szemében lobbot
2982 1, 5 | Hopp-hupp, egye meg a kenyérhajat a pulyka, nekem jó a kolbász
2983 1, 5 | azóta a vízbe mártott jó kenyérhajával. De hirtelen nekividámodott,
2984 1, 8 | jóban dúskálódsz, Zörgő?~- Kenyérhajban biz én, Görgő. De ez nem
2985 5, 5 | mackónak tetszett-e nagyon ez a kenyérkereset, azt én meg nem tudom mondani,
2986 1, 8 | gazdámnak, hogy hozzádörgölte a kenyérkét ahhoz a zacskóhoz, amelyikben
2987 5, 5 | erdei méznek a legfrissét, kenyérnek a legpuháját mindig ő kapta,
2988 2, 3 | A PÁVA~Szegény kenyérsütögető asszony volt az édesanyám,
2989 1, 15| pajtásunkat a kerek világon.~- Se kenyerünk, lelkem, se tűzrevalónk -
2990 1, 12| el tudom képzelni, milyen kényesen sétálgat olyankor, úgy napszállat
2991 6, 1 | barátkozni. Sólyom vitéz kénytelen a tanyák közt szerencsét
2992 4, 6 | mikor az a kissuba bárány képében ropogtatta a friss füvet
2993 6, 9 | megláttalak, mindjárt leolvastam a képedről a szándékodat.~- Inkább
2994 1, 14| A csöppentett méz ehhez képest csupa savanyúság! ‑ bizonyította
2995 3, 2 | mindjárt barátságosabb képet vágott.~- Hát miért ereszted
2996 1, 6 | megveregette még a gyerek gömbölyű képét, és a kezébe nyomott egy
2997 1, 12| új ruhában, de el tudom képzelni, milyen kényesen sétálgat
2998 6, 2 | Csalavér, a róka.~Attól kér tanácsot,~mit kellene tenni,~
2999 4, 5 | sose jutott eszébe ilyen kérdés. A föld se kérdi azt sohase,
3000 4, 6 | olyan jót nevettek ezen a kérdésen. Bezzeg elfutotta a pulykaméreg
3001 1, 4 | bér? - érti el Panka a kérdést. - Minden csirkecsont a
3002 5, 5 | bácsinak, hogy ilyen furcsákat kérdez. Már hogy tudna táncolni
3003 3, 8 | megmeredt a szarva.~- Azt kérdezed, hogy hát most nem tavasz
3004 2, 3 | sármányt, cinegét.~- Nem olyant kérdezek én, fiam. Hanem olyan szelíd
3005 1, 15| istenadta jószág, nem nagyon kérdezett téged másnap reggel nagyanyó,
3006 1, 2 | lesznek a vendégek, ha szabad kérdeznem?~- Csupa híres leventék,
3007 5, 5 | gyerekek, ha én most azt kérdezném tőletek:~- Gyerekek, ki
3008 2, 1 | Mit-mit-mit? - segített kérdezősködni Kendermagoska is. Az öreg
3009 6, 7 | hogy jó lesz itt? - ezt kérdezték az öregek.~- Itt, itt, itt,
3010 5, 1 | furcsa emeletes házakban? - kérdeztem az őrt.~- Azokban a marabumadarak
3011 1, 3 | udvart.~Ilyenkor mindig azt kérdeztük:~- Ugyan mit visz már megint
3012 1, 16| galagonyabokron. Mindegy no, kérdezzük meg a tündért, terem-e bojtos,
|