abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
3013 6, 9 | pipiskedik a kocsiúton, s ha kérdik, ha nem, odacsikorogja a
3014 5, 5 | kalapját, s elindult vele kéregetni. Néha annyi garaskát összeszedegetett,
3015 2, 3 | méltóságosan. Hát még mikor kerekbe szedett farkát kiterjesztette,
3016 6, 11| macskaasztalnál, hogy magam is mellé kerekedtem. Szívesen is láttak nagyon.
3017 1, 17| Honnan sántikálsz?~- Kerekegyházáról.~- Mit akarsz venni?~- Mézeskalács
3018 3, 5 | Pankával, a verebek pedig kereken kimondták, hogy ők nem vállalnak
3019 1, 4 | Aki valami ügyes dajkát keres a rossz babája mellé, fogadja
3020 1, 7 | az idegen kutyára:~- Mit keresel te Csobáncon, mikor én vagyok
3021 6, 3 | hiába: tél az idő, nincs kereset, üres a konyha. Hetek óta
3022 5, 1 | lehetnek, hogy így kedvüket keresik. Szeretnék velük megismerkedni.~-
3023 5, 1 | meg, ha holnap ilyenkorig keresitek is.~Marabu-vár nem a térképen
3024 3, 2 | mint a sósperecet.~- Régen kereslek már, te gonosz - mormolta
3025 4, 1 | Jaj, apu, de szép volt! Keressük meg ezt a szépen szóló muzsikát.~
3026 3, 7 | szarvait.~- Tudod mit, testvér? Keressünk versenybírót!~Nem kellett
3027 1, 16| szöszmötél a kanálfülű. Nem is kérést hozott már most, hanem parancsot.~„
3028 6, 7 | leszálltak párosával. Csak azt keresték a magasból, hol lesz legjobb
3029 5, 1 | meglátja, aki nem keresi. Én se kerestem, mégis messziről megláttam
3030 2, 1 | azért nem értem ám, mit kerestetek a vízben! Jóravaló csirke
3031 3, 6 | istenadta állatnak, hogy keresztülalussza ezt a gonosz telet, így
3032 4, 1 | megállt lélegzetet venni, keresztülrezgett a szobán valami finom, vékony
3033 1, 1 | Marci gulyás.~Bodri nem is kéreti magát, tudja jól, mi a kutyakötelesség.
3034 6, 3 | azoknak az öreg nyárfáknak a kérge alatt bujkál. Nem baj, ha
3035 1, 12| ott is szaladnék, ahol nem kergetnének, csakhogy minél előbb odaérjek.
3036 6, 3 | neszezés: az összebújt őzikék kergetőznek álmukban a csörgő patak
3037 1, 5 | álmában otthon járt a tanyán. Kergette a verebeket, sütkérezett
3038 6, 7 | átvágódott a falu fölött, keringett is fölötte, mintha gondolkozóban
3039 4, 9 | játéknak, de pókot nem tudott keríteni sehol sem. Pedig majd sírva
3040 5, 4 | alamuszi ábrázatát átdugta a kerítésen. Rám pislantott sunyi szemével,
3041 1, 5 | rá nem mertek szállni a kerítésre, ha az ő haragos morgását
3042 2, 2 | mindig ilyen útitársakat kerítesz magadnak? Hol a macskát,
3043 1, 19| álljunk~hetedhét országig,~kerítetlen kerítésig,~kerek tó sarkáig.~
3044 5, 1 | zsiráf szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti menetrendjüket.
3045 4, 4 | látta a fiát Tamás úr. Pedig kérő-hívó levelével tele volt már
3046 2, 2 | Vezess hát, barika - kérte a Jércike.~- E-e-én? - bégte
3047 1, 6 | Jöttek a hangyácskák is, és kértek tőle zsemlemorzsát. Nagy
3048 6, 7 | falomladékok temették be a virágos kerteket, kormos szarufák meredeznek
3049 2, 3 | hittem, hogy nem a tündérek kertészkednek benne. Aranyhalas tó közepében,
3050 2, 3 | márvány-szobros, szökőkutas kertet sajnálta.~Meg akartam vigasztalni.
3051 6, 7 | ablakaira, mályvarózsás kertjeire, piros képű, nevetős szemű,
3052 1, 17| halomba, mikor a káposztás kertjük sarkához értek.~Hát ahogy
3053 4, 5 | alól.~- Hát ez a holmi hogy kerül ide? - kérdezte bosszúsan.~
3054 1, 1 | is szédeleg, az álom is kerülgeti, ő bizony hever egyet a
3055 1, 5 | valahogy erre a tájékra ne kerüljön, mert bizonyosan megemlegeti
3056 3, 2 | bogár esett a szemedbe? Kerüljünk beljebb, nagyon csípős idekint
3057 3, 6 | álltam a harmadik szobáig.~Kerülök-fordulok egyet - hát mikor visszajövök,
3058 6, 8 | gyerekek, mint a tűztől, kerülték, mint a bárány a farkast.~
3059 2, 1 | vályúhoz.~- Hát ti hogy kerültetek a vízbe, haszontalanok? -
3060 1, 11| lelkem - vigasztaltam a kesergő királynét -, majd kivallatja
3061 4, 4 | vasútra is üljek? - kacagott keserűen az öreg nemesúr.~Később
3062 3, 7 | kettő, há-rom!~Most meg Biga késett meg egy hajszálnyival, s
3063 4, 4 | keserűen az öreg nemesúr.~Később az unokák maguk is írtak
3064 6, 3 | MESTER SZERENCSÉJE~Télidőben későn ébred még az erdő is. Nincs,
3065 1, 2 | körül. Tányért váltani, kést, villát törülni: az lesz
3066 1, 8 | étvágytól.~- Haragszom, hogy kést-villát nem adtak, mikor látják,
3067 1, 17| elkésünk a vásárról?~- Dehogy késünk, csak odaérünk akkorra,
3068 1, 7 | Karcsú a dereka, mint a keszegé, hosszúk a lábai, hogy elfáradt,
3069 4, 4 | szégyen - marosszéki piros keszkenőjét lengette utánuk, ahogy úsztak
3070 1, 2 | zsemlyét - ajánlkozott nagy készségesen, s azzal kiugrott az ajtón.~-
3071 3, 1 | vakondoknak a rosszakarói. Kesztyűje sincs, csizmája sincs szegény
3072 3, 7 | maguknak kezet, hogy ne kelljen kesztyűre költeni. Ahelyett rázták
3073 3, 4 | hogy hírét hallották, mi készül Mackóéknál. De olyan csúfolódást
3074 2, 1 | elfeledkezett Tyúkanyó a nagy készülődésben! Ejnye, de jó, hogy eszébe
3075 1, 14| küszöbön, s onnan nézte a nagy készülődést.~- Tüzet se tudsz gyújtani,
3076 4, 3 | már ennek a fele se álom - készülődött fel a nyughatatlan méhecske,
3077 6, 7 | madarai már akkor álomra készülődtek. Egyre halkuló csicsergésüket
3078 4, 4 | medve.~Utolsó őszi útjukra készültek a falubeli tutajosok, azokra
3079 4, 9 | csupaakkorácska lesz is, mint egy kétfelé tört mákszem, csak pók legyen!~
3080 1, 17| Egyszerre szólították meg kétfelül:~- Hát te, te kis bicebóca,
3081 1, 5 | gúnyáját, ha elő nem ugrik a ketrec mögül valami, amilyent ő
3082 1, 4 | már könnybe lábad a szeme kétségbeesésében, mikor begurul az ajtón
3083 5, 5 | A gazda most már végképp kétségbeesett, s a gyereken akarta mérgét
3084 6, 11| föleszi az egész termést. Kétségbeesve néztem körül, mikor egyszerre
3085 6, 5 | a csőrében, a fia utána. Kétszer-háromszor megkerülték a kéményt, akkor
3086 3, 4 | Jöttek a cinegék, nem is ketten, hanem tizenketten, hogy
3087 1, 4 | de úgy ám, hogy menten kettérepedt.~No, erre bőszült ám még
3088 3, 2 | legjobban rikoltozott, s úgy kettéroppantotta a nyaka csigáját, mint a
3089 1, 17| napközben együtt voltak mindig. Kettős kis vályúból ettek-ittak,
3090 6, 11| múltkoriban már kikezdték belőle kettőt. Az egyiket rajta is kaptam,
3091 6, 8 | meg a kisfia.~Szívtelen, kevély ember volt ez a siroki gróf
3092 3, 9 | Csupaszem anyó a sás közt keveri a délebédhez való rántást.
3093 1, 2 | a csöpp markában, azzal keverte volna a rántást a gyűszűnyi
3094 1, 7 | két vállára, hogy azzal is kevesebb legyen a vinnivalója, s
3095 3, 2 | gazdának fölkopik az álla. Ha kevesebbet ugrándoztál volna, többet
3096 6, 5 | kiscsirkének is nehéz feje van kezdetben.~Bizony, bizony, mindenkinek
3097 3, 5 | ég alján, s gyújtogatni kezdi zöld mécsét a fűben a szentjánosbogár.~
3098 1, 13| esett, hátha nem is jól kezdte ő a játékot. Most már a
3099 1, 7 | a lyukba, s csak odabent kezdtek el reszketni. Hiába ígért
3100 4, 4 | hagytak a méhikék a munkával, kezdték a téli vackolódást.~- No,
3101 3, 2 | magadfajta népnek enyves a keze.~Ürge mester megszégyellte
3102 4, 1 | szeme, mint a csillag, a keze-lába úgy jár, mint a motolla,
3103 3, 9 | kötényéről, munkára termett keze-lábáról könnyű fölismerni ezt a
3104 3, 2 | munkám van, alig győzöm. Kezem-lábam majd elkopik már a sok lyukfaragásban.
3105 2, 3 | kimondtam, a páva úgy a kezemhez vágott éles csőrével, hogy
3106 6, 7 | égte, mint valami óriási kéznek az imádkozó ujjai. Csupa
3107 5, 5 | dobszó. Vizsgánk volt, tele a kezünk virággal, a zsebünk kaláccsal,
3108 6, 1 | rátette a fehér mellényre.~- Ki-ki-ki-ki! - rikácsolta tehetetlenül.~-
3109 3, 9 | délebédhez való rántást. Ki-kiszól a konyhából a papucsosműhelybe:~-
3110 3, 2 | míg meg nem hallotta a kiabálást a kukoricacsősz Bodri kutyája.
3111 6, 3 | kávézni.~- Ki-jő, ki-jő! - kiabálja Harkály mester diadalmasan.
3112 4, 3 | Kalács, kalács, kalács! - kiabálta örvendezve, ha egy szem
3113 2, 3 | az öreg nénik sokszor rám kiabáltak az utcán:~- Nini, hogy viszik
3114 6, 11| benne, mint a darazsakban.~Kiabáltam utána, fenyegettem egy szőlőkaróval,
3115 1, 1 | annak mutatóujjáról, ahogy kiadja neki a parancsot.~- Ide
3116 4, 2 | utolsónak marad. Még egyszer kiáll a kapuba, de most már befelé
3117 1, 17| ám, volt ám.~Nem tudták kiállani szó nélkül, hogy olyan jó
3118 4, 2 | kötelessége, hogy napkeltekor kiálljon a kaptárajtóba, és ébresztőt
3119 1, 17| mondja Huppuj -, most már kiállom Kecskemétig, arra fogadok.~-
3120 3, 2 | sebeit. Hörcsög gazda pedig kiállt az ajtajába, s ott toporzékolt
3121 5, 4 | megugatott, mikor az udvarra kiálltam.~Megismert Virgonc is, amint
3122 6, 11| mikor egyszerre csak rám kiált valaki az öreg nyárfáról:~-
3123 1, 15| tűri ám, hogy haragosan kiáltsanak rá.~De erre meg már az öregurat
3124 6, 3 | neki a bagoly -, de korán kialudtad magad! Tán valami szépet
3125 4, 3 | az öreg méhek.~- Én már kialudtam magam - motoszkált a nyughatatlan
3126 6, 12| cseresznyéből, barackból kiárultuk volna a sarkantyús csizmára
3127 4, 4 | ódon, sötétes szobákban. Kiballagott az üres méhesbe, végighevert
3128 5, 5 | abba cammogott be, ahogy kibömbölte magát. Hanem ott aztán úgy
3129 1, 6 | verése, ahogy a fiúcskát kibontotta az édesanyja a nagykendőből.
3130 3, 5 | menten otthagyta a hivatalát. Kibujdosott Homokországból a nyárfaszigetre.~-
3131 1, 17| vasárnapi hajnalon, ahogy kibújik a Huppuj a szénatartóból,
3132 1, 19| legeltetni legelőre~nyergemet kicsaptam.~Nem volt egy csöpp alhatnékom,~
3133 1, 11| Panka meg ért, mert ő még kicsike, s azt mondja, hogy a cica
3134 2, 1 | tormaerdőben szoktak hűsölni a kicsikék. Onnan is gurult elő Búboska
3135 4, 5 | Hiszen csak tréfáztam, kicsikém - nevetett apu. - A fecskék
3136 4, 3 | kasba.~Szundikált is egy kicsikét, de megint nyughatatlan
3137 1, 11| amért estente hazajártam a kicsinyeimhez?~Jaj, dehogy haragudtam,
3138 4, 6 | légycsapót.~- Vedd át egy kicsinység a hivatalomat, te asszony,
3139 4, 1 | Hanem azért meglakolsz, hogy kicsúfoltál!~Kis markába szorította
3140 2, 1 | a sarkát.~Tyúkanyó azzal kicsusszant a kapu alatt, a két kiscsirke
3141 1, 4 | fogta a szemét, de a karja kicsúszott a csipkepaplan alól.~- Ejnye,
3142 6, 1 | még a cinegepecsenyét is kidobta az ablakon.~- Ki vele, ki,
3143 1, 12| nyoma se volt már neki.~Mire kidörzsölte a szeméből az álmot, megállt
3144 3, 3 | egyszer az orrocskátokat kidugjátok.~S amilyen jóakarójuk Harkály
3145 1, 5 | közel ment hozzá, a boltból kidugtak egy seprűnyelet, s úgy orron
3146 5, 1 | csak úgy álló helyükből kidugták a fejüket a kéményen. Igaz,
3147 6, 5 | anyamadár följebb röppent, és kiejtette csőréből a békát. A gólyafióknak
3148 1, 4 | virágokhoz, s még most se akarja kiereszteni. Beszélni ugyan nem tud
3149 1, 17| Alighogy az országútra kiértek: ihol ballag előttük egy
3150 6, 12| Én egy nyúlugrással előbb kiértem, mint apám. Kíváncsian néztem
3151 5, 4 | neki még csak igazában! Kiértünk a falu végére, ahol a Szúnyogos-tó
3152 6, 12| sarkantyús csizmámat, mire kiérünk.~Én egy nyúlugrással előbb
3153 3, 1 | azoknál különbeket tudna kieszelni. Mesterség azokban eligazodni
3154 6, 8 | kertben akkora tó, hogy kifáradtak a hattyúk, mire egyik partjáról
3155 3, 4 | a száját a délebéd után, kifeküdt a napra szundítani egy kicsit.
3156 3, 3 | Sündisznócska, ahogy a torkán kifért, s lett olyan futás az erdőben,
3157 1, 20| cica?”~,Csak míg az egeret~kifogom, Ágica!’~„Le is vizsgáztál
3158 4, 1 | álmában is mosolyog, hogy így kifogott a láthatatlan prímáson.~
3159 4, 9 | se padláson, se pincében. Kifordítottuk a papírkosarat; fölkutattuk
3160 3, 2 | mester megszégyellte magát, s kifordult a tanyából.~- Szegény az
3161 6, 12| felejtem el jajveszékelését a kifosztott fészek körül. Szívszaggató
3162 6, 11| nemigen értek, összeszedtem a kifúrott körtéket, és hazahoztam
3163 1, 9 | Tipeg-topog Erzsi~fürge lába,~kifut mákot törni~a konyhába.~
3164 1, 11| senki sem parancsolta neki.~Kigömbölyödött, mint a duda, s kerekedett
3165 2, 2 | Ennivaló, mint a csuda. Kigömbölyödsz, mint a duda.~Megindultak,
3166 1, 15| jószágunk. Érti-e az úr?~Kigyulladt nagyanyó orcája, s utoljára
3167 4, 8 | ezután jött. A lugasszőlő kihajló vesszejéből nagy fejű, piszkos-fekete
3168 5, 2 | éppen rajta,~gömbölyített, kihajtott,~mindenféle fajta,~lapos,
3169 4, 5 | a holdsugáron. Ne félj, kihallgattam, amit a doktor bácsinak
3170 4, 6 | zümmögte a dongó, s úgy kihessent az ajtón, hogy tán meg se
3171 6, 5 | azonban már a háztetőre is kihozták a fiatalokat. Harmadnap
3172 3, 5 | ő nem él cukorral, mert kihull tőle a foga.~- Nem bánom
3173 1, 15| szegénynek a szíve, mikor kihúzott közülünk a szalmavacokról.
3174 1, 11| fejét a faodúba, s uramfia, kihúzza belőle a Hékámot. De nem
3175 5, 5 | Mikor aztán mackó úrfi így kijárta az iskolát, akkor azt mondta
3176 1, 11| egérnek nézte. Mikor aztán jól kijátszotta magát, megtelepedett a kályha
3177 1, 17| még egy kicsit jött volna kijjebb, mindjárt lecsapta volna -
3178 5, 5 | mintha sose akarna többet kijönni. Az egyik lábát végignyújtotta
3179 5, 5 | kezéből a medve láncát, s kikapta az ostort a gyerek kezéből.
3180 6, 6 | Fityfiritty, fityfiritty,~kikelet kivirít.~Terike, gyere ki,~
3181 6, 11| róla. A múltkoriban már kikezdték belőle kettőt. Az egyiket
3182 4, 7 | néznivalót.~Ahogy a minap kikönyökölök az ablakon, mit látok az
3183 4, 9 | fogadni. Éppen csak annyi kikötésem volt, hogy mire hazahozom
3184 4, 3 | reggel van már.~Az öreg méhek kikukucskáltak az ajtóhasadékon, és azt
3185 4, 4 | akácmézet. Színit-javát kilenc kaptár méhecske termésének.~„
3186 4, 6 | Aki jól tud alkudni, az kilencvenkilenc aranyért is kaphat.~
3187 5, 5 | félrehajtja az otromba nagy fejét, kilógatja a nagy piros nyelvét, s
3188 6, 3 | mester, foltozd be a házamat, kilyukadt a teteje, mind bever rajta
3189 2, 4 | kakasával!~Három kis kakas úgy kimarta maga közül a negyediket,
3190 4, 9 | Hisz akkor nincs baj! Kimégy a piacra, és megveszed a
3191 4, 2 | egyéb dolga. Ebben legalább kimelegszik egy kicsit, mert bizony
3192 1, 5 | vele, mi történt. Mikor kimenekült a városból, észre se vette,
3193 6, 11| viszek egy kis körtét. Megint kimentem a szőlőbe. De most ijedtem
3194 6, 12| kezem. - No, gyere velem!~Kimentünk a szőlő végére: ott megálltunk
3195 1, 4 | Ezt kérdezi az Ili baba kimeresztett két szeme.~Bizony ezt Panka
3196 3, 2 | kapujában. Nagy szemeit kimeresztve, dölyfösen nézett végig
3197 6, 11| nem mondhatja. A darazsak kimondhatnák, de azok nem beszélnek róla.
3198 3, 5 | a verebek pedig kereken kimondták, hogy ők nem vállalnak olyan
3199 2, 3 | jobban a gondodat.~Mire ezt kimondtam, a páva úgy a kezemhez vágott
3200 2, 3 | kinyitotta a kertajtót, s kimutatott a kertbe.~- Hát ezért ideadnád-e?~
3201 1, 2 | közepére, Panka pedig nyájasan kínálgatózott:~- Lássanak hozzá. Tessék,
3202 4, 3 | vendég. Ezer csészikéből kínálkozott felé a finom virágméz, s
3203 4, 8 | csináljak én ezzel a töméntelen kincscsel? Zsákba rakom, vállamra
3204 3, 6 | zászló.~- Mi az, öreg, tán kincset találtál? - ballagtam oda
3205 1, 6 | el magam.~Abban a percben kinevetett egy elszabadult napsugár
3206 1, 15| megkínált is vele, mind kinevette. Piacon árulni macskát:
3207 5, 1 | hajnalban az öreg marabu kinézett az ablakon, táncolni kezdett
3208 1, 7 | legyen a vinnivalója, s kinyargalt a mezőre. Annyi ott az ürge,
3209 1, 4 | baba abban a pillanatban kinyitja szemét, s olyan hegyesen
3210 4, 8 | homlokomhoz ütődik valami. Kinyitom a szemem: hát egy nagyobbacska
3211 3, 8 | derekastul. Kényelmesen kinyújtózott a csigácska, és nagyon barátságosan
3212 3, 8 | csigaház, és nagy óvatosan kinyúlik belőle két szarvacska, utána
3213 3, 5 | csigabiga hol bekapta, hol kiöltötte a szarvát. Bizonyosan ez
3214 4, 5 | nagyapó is csak azt tudja kiolvasni, hogy eső lesz-e, szél lesz-e,
3215 4, 5 | mondtak mesét a fecskék.~- Kiolvasom őket a felhőkből, mikor
3216 1, 4 | Zsemlye dada jobbnak látta kiosonni a szobából, de még az udvarról
3217 3, 8 | Pannikának se kellett egyéb: úgy kiosont a kertbe, mint a szél.~-
3218 6, 5 | picit röpülni. Fecskeanya kiparancsolta a fiókáit a fészekből a
3219 4, 2 | befoldanak, minden zugot kipárnáznak, aztán szép sorjában lepihennek
3220 1, 4 | de abban a percben megint kipattant a baba szeme.~De most már
3221 3, 7 | Biga hirtelen fölébred, kipattantja az ajtót, s megkocogtatja
3222 2, 2 | kár, eluntam magamat már. Kipirgálni, kapargálni, mást se lehet
3223 2, 4 | kakasa, ahogy a szemétdombon kipirgél-kapargál, talál egy fületlen gombot.
3224 6, 8 | simogatta meg a gróf a fiú kipirult orcáját. De biz azok egész
3225 6, 8 | szállt soha gólya.~Lihegve, kipirulva állított be az apjához.~-
3226 3, 1 | fekete bársonybundáját, kipödri busa bajuszát, s egyszerre
3227 3, 3 | Sün-disz-nócska!~- No, majd kipróbáljuk a hatalmát annak a híres
3228 4, 7 | hogy lyukas a fűzfalevél. Kirágta a fűzfahegyi mérnök. No,
3229 1, 5 | is! - Azzal nekiugrott a kirakat üvegének.~Bele is ütötte
3230 5, 5 | az ostort!~Éles szögekkel kirakott hosszú szíjostor lógott
3231 2, 3 | pávácskám, és ne búsulj. A királyi udvarban se viselnék jobban
3232 3, 5 | királynéja, Panka meg éppen a királykisasszonya.~Királykisasszony udvari
3233 4, 9 | a bádoghuszár a porcelán királykisasszonynak?~- Jaj, édes apukám, ne
3234 3, 5 | egyszerre a homokországi királykisasszonyt! Még őneki ilyen üzenetet
3235 1, 1 | hűvösiben, gondolja magában. A királynak sincs ilyen melege a márványpadlós
3236 3, 5 | Homokországnak a királya, nagyanyó a királynéja, Panka meg éppen a királykisasszonya.~
3237 1, 11| nélkül kellett lefeküdnie a királynénak.~Még tán álmában is hullott
3238 1, 11| nem is ő kívánkozott volna királynői méltóságra. Mire én is odaértem,
3239 1, 16| Az ám, csakhogy mire én a királynőnek kiszóltam az ablakon, akkorra
3240 1, 12| Én ugyan még sose láttam királyt új ruhában, de el tudom
3241 4, 2 | méhecske rászánja magát a kirándulásra. Fiataloké a világ, körülnéznek
3242 2, 2 | Kakasuccse, sose láttam szebb kirándulást!~Szegény Jércike majd meghalt
3243 3, 7 | eszik. Már olyanformán, hogy kirántja a csigabigát a házából.~
3244 6, 3 | mintha benne se lett volna. - Kirántott csigát is régen vacsoráltam -
3245 1, 13| talpacskája tüskével, alig győzte kirázni őket. A labda pedig megállt,
3246 6, 1 | inkább be-be-be!~Azzal kirázta Sólyom vitézből, ami kis
3247 4, 4 | amit a puszták széléig kirenget a délibáb, s dacosan hátraszegte
3248 6, 9 | sikoltotta a tudósnak, s kirepült az iskolából. De már az
3249 1, 17| Nem telt abba csak egy kis-kis idő, úgy elhagyták, hogy
3250 3, 6 | vinni, mert Rózsika már a kisajtóból ugrott a karomba.~- Jaj,
3251 5, 4 | szélét, hogy nagy fogai mind kisárgállottak, s diadalmasan nyargalt
3252 1, 2 | mindig a Gabó a kedves, ugye, kisasszonykám? Az öreg Viola mintha nem
3253 1, 14| köszönöm szíves ígéretét a kisasszonynak, tartsa meg magának a kávéját.
3254 3, 3 | mester leejtette ijedtében a kisbaltáját. Nem is találta meg azóta
3255 1, 7 | gazdasszony, meg se állt, míg a kisbéreshez nem ért, aki a karikás ostorral
3256 1, 1 | Bodri szelíden. Elég az a kisborjúnak így is, szegény tán a nyelvét
3257 1, 1 | hogy utasítja rendre a kisborjút, amért olyan keservesen
3258 5, 5 | szaladtunk ki a piacra, mint kiscsikók a gyepre.~- Ki látja meg
3259 2, 1 | napernyőre, akinek olyan két kiscsirkéje van, mint Tyúkanyónak! A
3260 2, 1 | elcsendesítette volna a kiscsirkéket, ha Kánya vitéz is éppen
3261 6, 5 | velük az iskolát, mert a kiscsirkének is nehéz feje van kezdetben.~
3262 3, 7 | mint a Bigáé, vagy a Bigáé kisebb-e, mint a Csigáé, de ezzel
3263 2, 1 | s neki kell bátorítani a kisebbet.~- De ha nem veszünk össze,
3264 4, 1 | mikor leugrott a szögrül, és kisétált a szobából. Azt mondta,
3265 6, 5 | meg az utat egy délelőtt a kisfecskék a tornácról az eperfáig
3266 2, 3 | viszik azok a kenyerek ezt a kisgyereket!~Volt egy ház, ahova különösen
3267 4, 9 | Nézd-e - tartom oda a Panka kisírt szeme elé -, ebben tartjuk
3268 3, 9 | körülnézhessen.~Nini, a kiskésit neki, hisz itt is csak olyan
3269 5, 5 | Olyan dolga volt, mint a kiskirálynak. Kukoricának a legédesebbjét,
3270 3, 1 | tisztát, mert azt hallotta kiskorában, a vakondokiskolában, hogy
3271 1, 3 | korában kapta. Nagyon játékos kiskutya volt. Hol egy göröngyöt,
3272 4, 1 | anyu azt mind megígéri a kislányának, de mind nem használ az
3273 3, 6 | Jaj, jaj, apukám, jaj a te kislányodnak!~- No? Tán rád nézett a
3274 4, 5 | Hát ahol árulják őket, kislányom.~Igazában maga se tudta
3275 1, 14| összevissza csókolták szorgalmas kislányukat, hogy csupa csuda. Igaz,
3276 4, 6 | régebben volt, mikor az a kissuba bárány képében ropogtatta
3277 4, 6 | volt, mikor az öregapám kissubáját odaadtam a rongyszedőnek
3278 2, 3 | édesanyámnak másképpen is. Mikor kisültek a fehér cipók, piros kenyerek,
3279 4, 7 | emberkedett akkorára, mint a kisujjam. Vitéz harcos lett belőle.
3280 3, 6 | csipke főkötőben, s úgy kisuttyant a nyitott ajtón, hogy azóta
3281 5, 3 | paripára:~„Gyí, te Csillag, Kisvárdára!”~
3282 3, 4 | Mehetünk már, Mackó bácsi!~Kisvártatva megint megszólal sündisznócska:~-
3283 4, 3 | mentem végig a kerten, és kiszabadítottam a hóból a nyughatatlan méhecskét.
3284 2, 3 | Fűtsd be a kemencét, mire kiszakajtom a kenyereket.~De a kemencefűtés
3285 5, 5 | a körmét élesíti, s úgy kiszakított belőle egy szál deszkát,
3286 4, 5 | Pipuci a tíz ujján se tudta kiszámítani, de még a Mili cicáén se,
3287 6, 12| tudtam, hogy az sok. Apám kiszámította, hogy a harmincszor kétszáz
3288 6, 12| hernyó az?~Nagy nehezen kiszámítottam, hogy az mindennap kétszáz
3289 4, 2 | az illatos kakukkfűnek, kiszántották a tisztes füvet, az édes
3290 3, 1 | kastélyba. Elfonnyadt-e, kiszáradt-e, más egyéb veszedelem érte-e,
3291 6, 12| belemarkoltam a fészekbe, kiszedtem a tojásokat, s egyenként
3292 1, 11| neki nyoma veszett. Úgy kiszökött az ajtón, hogy észre se
3293 1, 16| csakhogy mire én a királynőnek kiszóltam az ablakon, akkorra megint
3294 1, 9 | közepébe.~No, cica, ezt bölcsen~kitaláltad,~különb rétespásztor~nincsen
3295 6, 7 | hogy a radnótiak mindjárt kitalálták, mi történik itt:~- Országgyűlést
3296 5, 5 | a tudományából. S amikor kitáncolta magát, akkor a foga közé
3297 6, 5 | baja van a csirkéivel, míg kitanítja velük az iskolát, mert a
3298 3, 2 | csak a szád kellett volna kitátani.~- Gyűjtöttem én, Hörcsög
3299 6, 10| az égi madárkának.~Ahol kiteleltem, itthagyom a várost,~tölgyerdő
3300 1, 4 | lábára.~- Úgy látom, itt már kitelt az esztendő - mondta szomorúan. -
3301 1, 1 | milyen sok fehér vásznat kiterítgettek száradni ezek az ötömösi
3302 1, 1 | Fönt a reszkető légben kiterjesztett szárnnyal szitál a kánya.
3303 5, 4 | mint nekem. Ha tehette, kitért az utamból; ha ki nem térhetett,
3304 3, 9 | tetejével lát.~- Ebből is kitetszik, hogy valami előkelő nemzetség
3305 5, 4 | öreg, hogy régi haragját kitölthette rajtam a sok mérgesítésért.
3306 4, 5 | sokat az egész ház, még a kitömött hollómadár is görbére kacagta
3307 3, 4 | mert én innen legurulok, kitörik a nyakam! Pedig kár lesz
3308 2, 4 | padlás szájából, hogy menten kitörte a nyakát.~Azóta Hatrongyoson
3309 3, 3 | Darázsdárda, méhszurony! Kitől hallottad ezt az újságot?~-
3310 3, 1 | veszedelem érte-e, majd kitudódik az a maga idején. Elég az
3311 4, 5 | nekem azt a sok mesét, mikor kiülök a tornácra.~- No, már megint
3312 3, 1 | levegőt szívni. Hát ahogy kiüti az ormányát a háza kéményén,
3313 1, 2 | zörgöttek a csészék. Ahogy kiugrottam a konyhára, ijedtemben-siettemben
3314 4, 7 | fölemeltem az üvegharangot, úgy kivágódott alóla, hogy majd kiütötte
3315 1, 11| kesergő királynét -, majd kivallatja a Burkus kutya a te csavargó
3316 2, 3 | meghallotta, amit mondtam, s kivallatta velem, hogy mi lelt. Sírva-ríva
3317 4, 9 | gondoltam magamban, amit Panka kíván, meg kell azt fogadni. Éppen
3318 6, 12| előbb kiértem, mint apám. Kíváncsian néztem körül. A venyigék
3319 1, 13| lopódzott nagy óvatosan. Fúrta a kíváncsiság, miféle szerzet lehet ez
3320 6, 9 | szinte megdermedt a nagy kíváncsiságtól, ahogy bagoly mester rátette
3321 5, 1 | marabuéknak eszükbe sincs a kivándorlás. Egész nap ott sütkéreznek
3322 4, 4 | meg egyszer, ha már őt nem kívánja látni.~- Hát, tán még vasútra
3323 3, 1 | mikor már kedves egészségére kívánják egymásnak az éjszakai nyugodalmat
3324 4, 4 | nagyapó, soha vissza nem kívánkozna görbe hegyei közé.~Nagyapónak
3325 1, 11| fa alatt, mintha nem is ő kívánkozott volna királynői méltóságra.
3326 6, 1 | szeret járni, mert puskával kívánnak neki jó napot, ha észreveszik.~
3327 1, 11| szeretnék királyné lenni!~- Szép kívánság, csakugyan nagyon szép -
3328 1, 11| HÉKÁM~Nemhiába, hogy minden kívánsága teljesedett idáig az én
3329 1, 11| is bízta ám magát. Olyan kívánságokat talál ki néha, hogy majd
3330 5, 1 | nevetett az őr, -, csak tessék kivárni, míg olyan hosszúra megnő
3331 4, 7 | egyszerre szétnyílt a koporsó, s kivergődött belőle egy nagy tarka pille.
3332 1, 6 | hozzá. Piros szájacskájából kivillantak rizskásafogai.~Megállt a
3333 6, 11| Aranysárga gúnyája messzire kivillogott a levelek közül.~Mire odanyargaltam,
3334 6, 6 | Fityfiritty, fityfiritty,~kikelet kivirít.~Terike, gyere ki,~Ferike,
3335 2, 3 | Bizonyosan azt gondolta, kiviszem az árokpartra füvet csipegetni.
3336 1, 3 | másikat a felső, harmadikat kivitték a tanyára birkát őrizni.
3337 6, 7 | kútágasokon, félig égett fák kizöldült gallyán, épülő házak ormán,
3338 1, 16| piroslott rajta a nyakba való kláris is, mint havon a rózsa.
3339 1, 16| Legalább nyakba való piros klárist is lehet vele hozatni.”~
3340 1, 5 | ütötte a fejét, hogy csak úgy koccant. S még rá se ért gondolkodni,
3341 1, 10| volna, akkorra meg is állt a kocsi. De már ki is szállt belőle
3342 1, 17| valaki, ugye, oszt fölvett a kocsijára?~- Föl bizony, menőben:
3343 1, 10| nagyapó, mert már zörög a kocsijuk.~De bizony mire nagyapó
3344 1, 17| tréfából. Nézd ezt a friss kocsinyomot. A Bogár is elment, a Szellő
3345 1, 17| Riska meg oda volt kötve a kocsisaraglyához, az is elment. Hát csak
3346 6, 9 | falun-városon ott pipiskedik a kocsiúton, s ha kérdik, ha nem, odacsikorogja
3347 5, 4 | darutollas kalapom pottyant le a kocsiútra, ott, ahol legnagyobb volt
3348 1, 17| találtak ki.~Egyszerre aztán kocsizörgést hallottak nagy messzünnen,
3349 6, 1 | az udvarra, mint valami kődarab, s huss! - éppen a kotlóstyúk
3350 1, 17| beljebb, hátha beljebb - addig kódorogtak az erdőben, hogy eltévedtek.~-
3351 1, 13| hagyj békét a tejfölös köcsögnek! Az udvaron keress magadnak
3352 1, 13| Meglátta az asztalon a tejfölös köcsögöt, s ki akarta próbálni, hogy
3353 1, 15| fogott a haszontalan, hogy a ködmönkémen keresztül is mind föltépte
3354 5, 1 | kéményben sok a korom - köhécselt Bagoly inas.~- Hát ki kell
3355 4, 4 | marmancsvirághoz; elmondta nekik, hol a kökény-csárda, a kankalin-kocsma.~- Jó,
3356 1, 17| meg csupa szúrós, bozontos kökénybokor.~Jó reménység fejében, hogy
3357 6, 7 | a tiszteletükre. Hófehér kökénybokrok nézegették magukat a víz
3358 1, 7 | agarat, észért se ment az kölcsön a szomszédba. Igaz, hogy
3359 2, 2 | menjünk?~- Jártál-e már a kölesföldön? Ott van csak jó világ,
3360 2, 2 | magamat már. Dara, búza, köleskása: nincs mulatság a tanyába.~-
3361 3, 7 | hogy ne kelljen kesztyűre költeni. Ahelyett rázták egymásnak
3362 6, 3 | még az erdő is. Nincs, aki költögesse. Oda vannak a vidám szavú
3363 3, 3 | hernyócskáknak, még most is költögetné őket, ha föl nem dörmög
3364 5, 1 | bizonyosan meglesz, mert nemrég költöztek ide Afrikából.~Zsiráf apó
3365 1, 3 | a neve. Ezt a nevet még kölyök korában kapta. Nagyon játékos
3366 6, 2 | kellene lenni.~„Nincsen annál könnyebb -~neveti a róka -,~fürödj
3367 4, 5 | rám, én tettem oda, hogy könnyebben elfoghasd a pillangókat.~-
3368 6, 12| álomból fölébredni.~Hullott a könnyem, mint a záporeső, és szegény
3369 4, 1 | az ágyban, rám mereszti könnyes szemét, s azt kérdezi nagy
3370 1, 10| szeme pillájára szivárgott könnytől. Annál vidámabban csapkodta
3371 1, 16| hangját, szívünk fájdítani, könnyünk hullajtani. Mit ér a bababál,
3372 3, 4 | Jaj, jaj, Mackó bácsi - könyörgött a sündisznócska -, nem győzöm
3373 3, 8 | a sövény tövébe.~Olyan könyörgőleg tette össze csigabiga a
3374 2, 3 | hogy mi lelt. Sírva-ríva könyörögtem neki:~- Édesanyám, vegyen
3375 1, 20| aranyos Ágica?’~„Ábécés könyv biz ez,~kendermagos cica!”~,
3376 4, 5 | könyvesszekrényhez. Szép aranyruhás könyvek álltak ott glédában, mint
3377 4, 5 | cirógatta végig apuka az aranyos könyveket, és egyet közülük odatett
3378 4, 5 | görbére kacagta a csőrét a könyvesszekrény tetején, csak nagyapó csóválgatta
3379 4, 5 | is.~Odavezette Pipucit a könyvesszekrényhez. Szép aranyruhás könyvek
3380 6, 9 | buzgólkodott a bagoly, előhúzott a könyvtárából egy fakérget. - Jól ide
3381 6, 1 | fehér mellényt meg a szürke köpönyeget kell egy kicsit megkefélgetni,
3382 1, 12| mulathatta magát vele, hogy körme hegyével olyan macskaformát
3383 3, 3 | boglárkavirágot tartott a körmei között. Annak a tükréből
3384 1, 13| villám, kieresztette éles körmeit, és nagyot csapott velük.
3385 1, 14| volna el egyszerre. Hegyes körmével haragosan karmizsálta az
3386 3, 2 | sopánkodással.~- Vigyázz, a körmöd közé ne ragadjon egy-két
3387 3, 7 | hogy meg se állt, csak egy körömfeketényire. Onnan nem állhatta meg,
3388 6, 12| lett volna abból. Almából, körtéből, cseresznyéből, barackból
3389 6, 11| most már? Mire megérnének a körtéim, ez a falánk had föleszi
3390 6, 11| kertjében nem teremnek olyan körték, mint ezen a fán. Ökölnyi
3391 6, 11| összeszedtem a kifúrott körtéket, és hazahoztam Pankának.
3392 6, 11| szopogatta a méznél édesebb körtelevet.~- Ohó, atyafi - kiáltottam
3393 4, 6 | rongyszedőnek egy szépen szóló körtemuzsikáért. De az meg még régebben
3394 6, 11| mesterkedett, hogy a legszebb körtének a szárát ráncigálta a csőrével.~-
3395 1, 5 | valamelyik reggel, ahogy a Talpas körüljárta a birodalmát. Tyúk, macska,
3396 4, 7 | föl-fölemeli a fejét, és körülnéz. Ha beszélni tudna, bizonyosan
3397 3, 9 | hátulsó lábára, hogy jobban körülnézhessen.~Nini, a kiskésit neki,
3398 4, 2 | kirándulásra. Fiataloké a világ, körülnéznek benne egy kicsit. Hátha
3399 3, 9 | mégiscsak illendő volna egyszer körülnézni a világban az ilyen magaformájú
3400 1, 2 | vendégek azonban bizonyára jól körülnéztek a konyhán, mert az első
3401 1, 7 | miatt sodrófával forgott körülötte a gazdasszony, meg se állt,
3402 4, 5 | se. Surrognak, csapongnak körülöttem a tarka mesepillangók, de
3403 1, 6 | egyszerre lecsapott, és körülröpdöste a Gáborka fejét.~A napsugár
3404 2, 3 | tetőről, s nagy gőgösen körülsétálta az udvart. Csak most vettem
3405 1, 3 | kapott a szájába, és büszkén körülszaladozta vele az udvart.~Ilyenkor
3406 1, 12| csendességben. Palkó összerezzent, s körültekintett a kocsiban. Nyoma se volt
3407 3, 8 | ha be nem hozlak. Nekem köszönheted az életedet.~Juj, erre hármat
3408 1, 10| kapod, Jancsi, mert neked köszönhetem, hogy ezután én hozhatom-vihetem
3409 3, 5 | úton. Az új postás azonban köszönte szépen a vendégséget, de
3410 5, 1 | Kecsegés jó reggelt - köszöntem fel neki, de nem szólt rá
3411 6, 6 | Hallgassátok csak, hogy köszöntenek benneteket!~A tornácról
3412 6, 9 | alázatosan hajlongó pipiske köszöntését:~- Szép jó reggelt, tudós
3413 3, 9 | ügyet se vetett a nyájas köszöntésre. Fejest ugrott a vízbe,
3414 1, 2 | s alig győzte őket vidám köszöntéssel fogadni a Viola meg a Gabó.~-
3415 6, 6 | édesen csicsergett be a köszöntő:~Fityfiritty, fityfiritty,~
3416 1, 11| indultunk még, mikor valaki ránk köszöntötte a jó napot. Az árokparton
3417 3, 9 | Csupaszemek világlátott apjukat köszöntötték:~- Vár a vacso-cso-cso-csora,
3418 1, 5 | mérges a nézése, goromba a köszöntője:~- Úr a pulyka, rudrudrud!
3419 2, 3 | búzával, aztán fölálltam a köszörűkőre, s fölnyújtottam neki a
3420 2, 3 | fejbe ütött, hogy leestem a köszörűkőről, s még a követ is magamra
3421 4, 7 | háziúrral. Csakhogy akkorra már kötelesmester lett belőle. Hajszálnál
3422 4, 2 | méneknek trombitása is. Az a kötelessége, hogy napkeltekor kiálljon
3423 4, 7 | Hajszálnál vékonyabb, pókformájú kötelet eresztett, s úgy hányta
3424 3, 9 | papucsosmestert. Nyakba vetett zöld kötényéről, munkára termett keze-lábáról
3425 2, 1 | ha nem veszünk össze, nem kötik ám hátra a sarkunkat - így
3426 4, 7 | kezem, barátságot akarok kötni a kis háziúrral. Csakhogy
3427 3, 9 | kérdezi Csupaszem.~- Szitát kötögetni, vásárokra járni, repkedni,
3428 5, 5 | csörgős láncból nyakravalót kötött a medvének, a láncnak a
3429 1, 17| a szolgáló az új tehenet kötötte jászolhoz, a nagymama meg
3430 5, 4 | térhetett, békességesen tűrte kötözködésemet. Mintha csak nem is ő lett
3431 1, 1 | gulyásnak. Nem is lehet azzal kötözködni, aki olyan könnyű helyen
3432 3, 9 | kaptafát, fölgyűrte a zöld kötőjét, s akkorát ugrott föl a
3433 6, 11| rakták elém a papsajtot, kötővel a papírgaluskát.~- Jó ez
3434 1, 17| mert a Riska meg oda volt kötve a kocsisaraglyához, az is
3435 1, 8 | volt, mint a neve: a nagy kövérségtől nem tudott szaladni, csak
3436 2, 3 | a köszörűkőről, s még a követ is magamra rántottam.~Ez
3437 2, 3 | odaálljak a nagy úr elé követelő szóval:~- Az ígéret szép
3438 5, 1 | ahogy a bagoly fütyül nekik. Közbe-közbe pedig elhallgattatják a
3439 1, 9 | hogy ne szálljon légy a~közelébe:~befekszik a rétes~közepébe.~
3440 1, 1 | ilyent se messziről, se közelről. Mégpedig azért nem gondol,
3441 4, 6 | bíró, s meg se állt a falu közepéig, ott is fölugrott a kút
3442 6, 1 | szeretném, ha csíphetnék egyet közületek - csattogtatta a kardját
3443 1, 15| a szíve, mikor kihúzott közülünk a szalmavacokról. Terike
3444 1, 5 | Nagyon tetszett neki a sok kőház, a szép sima aszfalt, ahol
3445 6, 8 | kevélyen repülnek át a nagy kőházak felett? Csalogathatjátok
3446 4, 4 | vele? Veri magát ész nélkül kőhöz, falhoz, zümmög kétségbeesetten:
3447 1, 11| hogy még a vacsorára való kolbászkát is megkereste az almáriomban,
3448 1, 5 | henteskirakat elé ért. Olyan kolbászok mosolyogtak felé, amilyenről
3449 3, 5 | mulattatóját. Vannak udvari koldusai is: egy fészekalja kiscsirke.
3450 6, 1 | már mégiscsak jobb olyan kolduskának lenni, mint a búbos pacsirta,
3451 1, 1 | olyan keservesen megrázta a kolompját! Bizonyosan bögöly bújt
3452 3, 4 | Gyí hő, gyí hő, medve koma, sündisznócska hátaslova!~
3453 1, 14| mondtál csak az előbb, Kormos komám?~- Azt, hogy ez a híres
3454 6, 6 | szalmatörekből. Nincs az a kőmívesmester, aki fürgébben dolgozna
3455 1, 16| az új cipellőnk?~Az olyan komoly postás, mint a Muszi-nyuszi,
3456 6, 7 | Ott ültek az Isten apró kőművesei kútágasokon, félig égett
3457 4, 2 | repedés van, dologra hamar, kőművesek, pallérok, ácsok, takácsok!
3458 4, 4 | úr. - Több lesz benne a konkoly, mint a búza.~- Édesapám -
3459 2, 1 | bele Kendermagos a Búbos kontyába, hogy csak itt-ott maradt
3460 6, 3 | idő, nincs kereset, üres a konyha. Hetek óta nem evett húsocskát,
3461 3, 8 | siettében nyitva felejtette a konyhaajtót. Pannikának se kellett egyéb:
3462 4, 5 | az, mikor a Mili cica a konyhaküszöbön oldalba döfködte a buksi
3463 1, 10| boldogtalan békát fektetett a konyhapadkára, annak mondta olyan nagyon,
3464 2, 3 | Egy nagy madár ült egy kőoszlop hegyiben, de olyan szép
3465 6, 3 | Gyer-gyer, gyer-gyer! - kopácsol a mester. De nemhiába van
3466 3, 4 | csak nem engedett.~- Nagy kópé vagy te, öccse! Te mesélted
3467 6, 3 | ér az ács balta, ha tövig kopik is.~- Mindegy az, mégiscsak
3468 1, 6 | hogy föl ne ébresszék a kopogásukkal Gáborkát. És akkor az öreg
3469 4, 4 | vett valahogy, de azért úgy kopogott a szava, mint apró szögön
3470 3, 7 | ez lehetett az értelme a kopogtatásnak, mert Csiga pajtás egyszerre
3471 6, 3 | valahol.~Először a fenyőfákat kopogtatja sorra. Azokban lakik a fenyőpihe
3472 6, 5 | Nem szégyelled magad? - koppantottá meg fecskeanya a feje búbját.
3473 1, 13| megneszelte a szándékát, s jót koppintott az orrára a főzőkanállal.~-
3474 3, 1 | Brr, ki turkál, botorkál kora virradatkor?~- Én a földvári
3475 1, 3 | Ezt a nevet még kölyök korában kapta. Nagyon játékos kiskutya
3476 1, 14| hunyorgott a napocska. - Magam is korállom még az időt. Mit szólsz
3477 1, 1 | Bodri kutya pedig átveszi a kormányt. Olyan kevélyen sétálja
3478 4, 2 | édes somkórónak is csak a kóróját zörgeti a szél.~- Hát a
3479 4, 3 | kint bújócskázott a zörgő kórók közt. Utoljára is két öreg
3480 1, 16| szeme, mint a tündérkirálynő koronájában a legszebb gyémánt.~- De
3481 3, 8 | leveletlenül lapult a földhöz deres koronájával. A fülemülefészek üres volt.
3482 4, 3 | kis mézes fazekat.~- Ebből kortyanthatsz egyet-egyet, ha megszomjazol
3483 2, 1 | szaporán, s már bontogatta a kosarából a kaszanyűgvirág hosszú
3484 1, 15| sebesen tette le a földre a kosarát, s kereste elő a kötője
3485 1, 15| belebújtatott a nagy füles kosárba. Majd meghasadt pedig szegénynek
3486 2, 3 | egy szolga, nagy födeles kosárban. A gyönyörű madárnak az
3487 4, 7 | Beszélhettem én annak, kint kóstolgatta már az akkor valahol a virágok
3488 6, 5 | pedig már a szomszédban kóstolgatták a legyet, hogy ott jobb
3489 1, 2 | azzal, galambom, inkább azt kóstolnám meg, ami ebben a feneketlen
3490 6, 11| egész termésnek. Még csak kóstolót se hagyott az álnok. Annyi
3491 4, 3 | virágméz, s ő bizony sorba kóstolta valamennyit. Kerekedett
3492 6, 3 | hangyatojás lesz is, az is drága koszt ebben a szűk időben.~- Kipp-kopp,
3493 6, 11| van őneki annál különb kosztja is.~Egy hét múlva a Vilmácska
3494 1, 10| konyhán, ide hurcolja be a kosztját, mert Jancsi gólya igen
3495 4, 4 | Erdélyországba. Áldott hegyi réteken kosztoltatom őket. Majd megmutatom én
3496 4, 4 | TAMÁS ÚR KOSZTOSAI~Tamás urat, a régimódi erdélyi
3497 4, 4 | biztatja Tamás úr az utolsó kosztost, ahogy az edény szája körül
3498 6, 1 | kotlóstyúk mellett vágódik le.~- Kot-kot-kot, ott-ott-ott! - rikácsolja
3499 2, 1 | gyertek elő legalább! - kotkodácsolt be a tormalevelek közé,
3500 6, 1 | kődarab, s huss! - éppen a kotlóstyúk mellett vágódik le.~- Kot-kot-kot,
3501 2, 2 | ravasz, a másik együgyű. Kotródjatok hazafelé!~Jércike nagyon
3502 4, 8 | mindenféle mestereket.~- Kotty-kotty! - mondta röviden a jércike,
3503 5, 5 | ami virág, ami kalács, ami krajcár volt nálunk, azt mind Ilia
3504 1, 12| akármelyiketekkel fogadok egy lyukas krajcárban!~
3505 3, 8 | mindjárt szalajtotta Rozit a krajcárkával, ami mindennap kijárt az
3506 6, 1 | Fillérnek hívunk, hanem Krajcárnak.~
3507 2, 3 | barátságos ember volt. Mindig krajcárt adott, ha otthon volt, s
3508 6, 8 | csodálatos nagy virágok kristályüveg házikóban, hatalmas fák,
3509 3, 2 | irháját. Meghúzódott egy krumplibokor töviben, ott nyalogatta
3510 1, 1 | nem azért kapja a drága jó krumplis tarhonyát, hogy csak úgy
3511 4, 5 | beállított a házhoz. Ijedten kucorodott le a sarokba, s onnan hallgatta
3512 3, 5 | jó gyerek nem parancsot küld a szüleinek, hanem szépen
|