abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
3513 4, 4 | Hanem gondoltam én valamit. Küldd el a méheidet ide, Erdélyországba.
3514 1, 12| Ha nekem ilyen levelet küldene valaki, ott is szaladnék,
3515 6, 3 | embertől?~- No, majd nyáron küldök egy kis tormalevelet, ha
3516 4, 4 | hegyeinek. Hanem mogyorót küldött az unokáinak egy zsákkal.
3517 4, 4 | mogyoró.~Az unokák mézet küldtek cserébe nagyapónak, illatos
3518 1, 16| tagadom, hanem azért megadom - küldtem ki az üzenetet a nagy fülű
3519 3, 2 | árpa, rozs, lenmag, borsó külön-külön raktározva, de annyi, hogy
3520 3, 1 | a generális, aki azoknál különbeket tudna kieszelni. Mesterség
3521 4, 3 | Zümm-zümm-zümm-zümm, jobb benn, mint künn - szomorkodott el a nyughatatlan
3522 2, 3 | ha meg nem kapaszkodik a küszöbben. Nyávogott szegény, hogy
3523 2, 1 | Cica-mica odaugrott a küszöbről, s egyszeribe elcsendesítette
3524 2, 2 | ránézni is gyönyörűség. Gyere, kukkantsunk be egy kicsit!~Bementek
3525 1, 5 | kakasnak is torkán akadt a kukorékolás, ha Talpas kidugta a fejét
3526 2, 4 | nap Hatrongyoson, mert nem kukorékolnak neki a hatrongyosi kakasok.~-
3527 4, 9 | Tán elfelejtett delet kukorékolni a kakasunk?~- Jaj, nagyobb
3528 2, 2 | ugrás a kölesföld.~A nagy kukoricabokrok levele haragosan zörgött,
3529 2, 2 | egy kicsit várni; ehhez a kukoricaföldhöz már csak egy ugrás a kölesföld.~
3530 1, 8 | egész esztendőben nem evett kukoricakenyérnél egyebet, azt is csak napjában
3531 5, 5 | volt, mint a kiskirálynak. Kukoricának a legédesebbjét, erdei méznek
3532 5, 5 | Kínálta fügével, gyenge kukoricával, de az se ért semmit. A
3533 1, 5 | reszketett bele a szakálla:~- Kukorikú, híres Talpas, a te neved
3534 5, 5 | szoktuk. A nyíláson aztán úgy kukucskált kifelé, mint valami ablakon.~-
3535 2, 4 | szálljatok!~Nem telt bele egy kukurintásnyi idő, már akkor ott voltak
3536 1, 14| tündérszép Mariska? Hát az a kulcs minek abban a patyolat kezedben?
3537 1, 2 | megrázta a kötője pántlikáján a kulcsokat.~- Kis baj nem nagy baj.
3538 1, 7 | gazda becsukta az ajtót, a kulcsot behajította a kapu tetején,
3539 3, 9 | Elég baj az nekünk - kuncog az egyik kis Csupaszem -,
3540 1, 12| oldalán. A farka akkorát kunkorodott, mint egy sós kifli. Az
3541 4, 1 | meghallják.~A kanári ijedten kuporodik meg a kalitkája sarkában:
3542 1, 17| hallod? Egész regement béka kuruttyol valahol.~- De hol?~- Erre
3543 5, 4 | hogy házak, kazlak, fák, kútágasok mind összefolytak már a
3544 6, 7 | az Isten apró kőművesei kútágasokon, félig égett fák kizöldült
3545 6, 4 | tetejére.~Onnan szaporán~a kútágasra billen -~jaj, de szegény
3546 6, 13| máig se szegénynek.~Keresi, kutatja,~repül gallyrul gallyra:~„
3547 4, 6 | muzsikálva szálltak föl a kútból.~- Zine-zene, zine-zene,
3548 1, 13| bírta. Fölszaladt sebesen a kútgémre, s nagyon óvatosan lejött
3549 6, 1 | hogy megvethesse a hátát a kútkerítésben.~Az ám, csakhogy abban a
3550 1, 17| és nagyot vakkantott:~- Kutyabaj! Hé, vizünk lesz mindjárt!~-
3551 1, 6 | hozzáhajította a zsemlét a kutyához.~Talpas meghökkent egy kicsit.
3552 1, 5 | tolakodók ezek a csavargó tanyai kutyák! - Talpas úgy elszaladt,
3553 1, 1 | kéreti magát, tudja jól, mi a kutyakötelesség. Odaugrik a gazdája elé,
3554 1, 5 | Talpas, gyere ide, öreg kutyám! Talpas, kedves Talpas -
3555 5, 4 | mint a posztó. Még a Bodri kutyánk is megugatott, mikor az
3556 1, 17| MÓRIC MEG A SÁNTA NYÚL~A kutyánkat Huppujnak hítták, a cicánkat
3557 1, 3 | Mitvisz a mi öreg házőrző kutyánknak a neve. Ezt a nevet még
3558 3, 6 | csak ennyit mondott mellé. Kutyanyelven bizonyosan annyit tesz az,
3559 4, 4 | legelője sincs azokon a kutyatejes mezőkön a méhnek. Hanem
3560 2, 2 | este, huhogni kezdett a kuvik.~- Kár, kár, kár, kár, kár,
3561 1, 10| muskátlis cserepek közé kvártélyozta be magát, a napsütéses jó
3562 6, 7 | a többi szomszéd faluba kvártétélyozták be magukat az idén a radnóti
3563 1, 5 | ahol nem sárosodik be a láb, a boltok nagy tükörtáblái,
3564 1, 6 | édesanyja a nagykendőből. A lábacskái csakugyan föl voltak zsugorodva.~
3565 1, 17| vásárra.~- Evvel a sánta lábaddal?~- Evvel a sánta lábammal.~-
3566 1, 7 | mint a keszegé, hosszúk a lábai, hogy elfáradt, míg végignézett
3567 1, 17| lábaddal?~- Evvel a sánta lábammal.~- Honnan sántikálsz?~-
3568 2, 2 | Cica, én már nem sétálok, a lábamon alig állok, gyerünk vissza
3569 1, 4 | toporzékolt a Zsemlye, s fölkapta lábánál fogva Ili babát. Ürgette-forgatta,
3570 1, 2 | akkorát koppantott vele a lábasra, hogy egyéb se maradt belőle,
3571 1, 13| orrát hirtelen hozzáütötte a labdához, de el is kapta még hirtelenebbül.
3572 1, 13| MICÓKA LABDÁZIK~Micókának a Boriska kendermagos
3573 1, 11| már megint, drágaságom?~Lábujjhegyre ágaskodva súgta a fülembe:~-
3574 5, 3 | A PATKÓ~Bánata van Lacikának,~panaszolja fűnek-fának:~
3575 4, 9 | pók se. Hanem találtam a láda nagy fiókjának a kis fiókjában
3576 4, 4 | néhai nagyasszony tulipántos ládája. Hogy legalább az unokáit
3577 4, 9 | fölkutattuk a tulipántos ládát: nem volt ott egy fia pók
3578 5, 2 | gavallér!”~Az állatkert lakóit~sorba megigézi,~fóka, medve,
3579 1, 14| kis gazdasszony.~De meg is lakoltak ám a csínytevésért. Nem
3580 6, 7 | Alkonyatra már a maguk házában laktak a radnóti fecskék. Mégpedig
3581 1, 15| egy nagy ezüstpénzt.~- Itt lakunk a harmadik házban, hozza
3582 1, 15| holdacska. Az a szegény emberek lámpása.~A holdacska csakugyan bekukucskált
3583 4, 1 | megkérdi a kis prímás, mikor a lámpát eloltjuk:~- Ki-ri, ki-ri,
3584 5, 5 | megérezte, hogy megtágult a lánca. Fölágaskodott, kivicsorította
3585 5, 5 | kieresztette kezéből a medve láncát, s kikapta az ostort a gyerek
3586 5, 5 | keresni is.~Azzal szép csörgős láncból nyakravalót kötött a medvének,
3587 5, 5 | behallatszott az utcáról a lánccsörgés meg a dobszó.~- Tam-tara-ram-tara-tam
3588 3, 4 | vagy eszik?~- Ne bomolj, lánchordta, mert mindjárt megrázom
3589 5, 5 | nyakravalót kötött a medvének, a láncnak a végét a kezébe vette,
3590 5, 5 | megharagudott. Rántott akkorát a láncon, hogy beleverejtékezett
3591 6, 12| szegény szülém még friss lángossal se tudta elállítani.~- Hej,
3592 1, 1 | a nap az égen, hogy majd lángot vet bele a föld. Hiába mondja
3593 1, 11| teljesedett idáig az én Panka lányomnak, mostanában ugyancsak el
3594 5, 4 | parton, fölmeresztette két lapátfülét, és elnyihogta magát:~-
3595 1, 17| is, békalencsés is, hanem lapátolták befelé nagy gyönyörűséggel.
3596 5, 2 | kihajtott,~mindenféle fajta,~lapos, magas, alacsony,~tarkabarka
3597 1, 18| nagyot~- mek-mek-mek -~kövér lapu leveléből,~onnan szedte
3598 3, 7 | aludt a mocsár széliben a lapulevél alatt. Nagyon szeretném
3599 3, 9 | a talpát a sulyomtövis.~Lapulevélből szabja Csupaszem a papucsot,
3600 2, 2 | megvigasztalta:~- Minek az a lárifári? Nem kell, csak egy kicsit
3601 6, 8 | elcsendesedett a gólyavadászat lármája, a kis gróf elsóhajtotta
3602 1, 14| még.~Mariska leborította a lármás kis madarat egy törülközőkendővel,
3603 2, 1 | gurult elő Búboska nagy lármával:~- Mit-adsz, mit-adsz, mit-adsz?~-
3604 4, 4 | unokáinak egy zsákkal. Hadd lássák azok az alföldi gyerekek,
3605 1, 2 | nyájasan kínálgatózott:~- Lássanak hozzá. Tessék, egyék, nem
3606 2, 1 | fölágaskodott, hogy nagyobbnak lássék, és elsipította magát.~-
3607 6, 3 | ringatják a meleg napsugárban. Lassú horkolás hallatszik a fahegyről:
3608 1, 8 | kést-villát nem adtak, mikor látják, hogy vendég van a háznál.~-
3609 3, 5 | vasárnaponként járnak ki látogatóba Homokországba.~Ahol ni,
3610 1, 15| melegítettük.~- Nadanó, setétet látot. Nadanó félet - szepegett
3611 1, 5 | amelyekben csupa Talpasok látszottak. Az egyikkel meg is akart
3612 1, 16| látta. Hát a Muszi-nyuszi látta-e?~Nem, inkább a Muszi-nyuszit
3613 1, 12| ki nem önti onnan.~- Ezt látták volna az irtási varjúvadászok! -
3614 2, 3 | nekem a méltóságos úr:~- Láttál-e már szép madarat, Ferkó?~-
3615 3, 6 | nyitott ajtón, hogy azóta se láttuk. Lám, milyen jó, hogy mezítláb
3616 3, 9 | hogy mink a fejünk tetején látunk.~- Miért, miért? - kérdi
3617 5, 1 | kéményen. Olyan bohókás látvány volt ez, hogy a kelő napnak
3618 6, 8 | rázta a hideg, tüzelte a láz, de azért az volt az első
3619 1, 2 | a vendégeknek, mert csak lé van hatvanféle.~- Mi rotyog
3620 4, 1 | sincs foganatja, akkor apu leakasztja a szögről a légycsapót,
3621 1, 2 | van a rántás, nem eszünk lebbencslevest!~Erre már Panka is elnevette
3622 3, 2 | szél.~A legkisebb szellő se lebbent. Csak azért tessékelte be
3623 3, 6 | Nagy lompos farka lengett, lebegett a ködben, mint valami fehér
3624 6, 3 | minden tolla reszket, ahogy lebegtében elsóhajtja magát:~- Huhu,
3625 6, 9 | Már amikor az erdőszélen lebegtél, mondtam magamban: no, ez
3626 1, 14| kanárikirály se evett még.~Mariska leborította a lármás kis madarat egy
3627 4, 9 | pókot, le legyen írva a lecke.~- Úgy vedd, mintha már
3628 1, 17| volna kijjebb, mindjárt lecsapta volna - mondom, ezt álmodta
3629 3, 4 | szundítani egy kicsit. Már éppen lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy
3630 3, 6 | egyszer fölment, kétszer lecsúszott róla.~Rózsika meg is legyintette
3631 5, 5 | tapsikoltunk, egyszerre csak ledobban, elveti magát a földön,
3632 2, 3 | mert te nem bírsz vele.~Ledobtam a kendermagost, s ujjongva
3633 6, 7 | nyáron a piros tűzmadarak. Ledőlt falomladékok temették be
3634 3, 3 | haragjában, hogy Harkály mester leejtette ijedtében a kisbaltáját.
3635 6, 3 | Tudós bagoly ijedtében majd leejti a pápaszemét: ugyan kinek
3636 6, 1 | csalogatja őket kifelé nagy leereszkedéssel:~- Ki-ki-ki! Ki-ki-ki!~Az
3637 6, 1 | brrr-brrr! Nagyon örülök, hogy leereszkedett hozzám uraságod.~S csakugyan
3638 2, 3 | pedig úgy fejbe ütött, hogy leestem a köszörűkőről, s még a
3639 4, 2 | jó éjszakát!~Azzal ő is lefekszik a többi mellé.~
3640 4, 1 | sajnálod ugyan? Tán őket is lefekteti az a rossz anyukájuk?~-
3641 1, 4 | teremtés inkább, hogy ahogy lefektetik, mindjárt befogja a szemét,
3642 4, 1 | anyukájuk?~- Nem kell azokat lefektetni. Minden jóra való egér magától
3643 1, 11| bizony országa nélkül kellett lefeküdnie a királynénak.~Még tán álmában
3644 1, 4 | ahogy egymáshoz verődött.~- Lefogod-e már a szemedet? - visítozott
3645 6, 8 | nekem itt marasztani?~Azzal lefogta a szemét, és föl se nyitotta
3646 3, 3 | kérdésre mindig leugrott a legalsó ágra, szárnya alá dugta
3647 1, 1 | fogait.~Fönt a reszkető légben kiterjesztett szárnnyal
3648 2, 3 | már hajnalban fölkeltett legédesebb álmomból:~- Talpra, legény!
3649 5, 5 | kiskirálynak. Kukoricának a legédesebbjét, erdei méznek a legfrissét,
3650 1, 11| reggel mégis ő hallotta meg legelébb a szobaajtón a csendes kaparászást.~-
3651 1, 16| malackáról, amik szerteszét legelészgettek benne. De annyian ám, hogy
3652 5, 5 | visszakergetik az erdőre áfonyát legelni. Inkább megtanult bukfencet
3653 4, 2 | Hátha akad még valamerre legelnivaló.~Bizony nem akad már. Nagy
3654 4, 4 | igazi. Nem csuda, hiszen legelője sincs azokon a kutyatejes
3655 4, 4 | gondolt, a vadszegfüves legelőkre, bárányfelleges, nyílt mezejére
3656 4, 6 | ropogtatta a friss füvet a legelőn. Hanem azért legrégebben
3657 1, 19| fejem alá kaptam,~legeltetni legelőre~nyergemet kicsaptam.~Nem
3658 2, 2 | vehessen mindent. Megnézték a legelőt, a szélmalmot, a csordakutat,
3659 3, 3 | pásztort, aki az erdőszélben legeltet.~Azzal Mackó úr kidugta
3660 1, 19| lovam~fejem alá kaptam,~legeltetni legelőre~nyergemet kicsaptam.~
3661 6, 12| a vállamra apám. - Igazi legénynek való csizma lesz. Csukaorrú,
3662 1, 6 | Nem való már az ilyen nagy legényt ölben hordozni - mondtam
3663 5, 2 | zsiráf,~haja, hajdinárom,~legeslegszebb ő akart~lenni mindenáron.~
3664 4, 4 | fiú -, ott sütik a világ legfehérebb kenyerét.~Az öregúr szemében
3665 5, 5 | legédesebbjét, erdei méznek a legfrissét, kenyérnek a legpuháját
3666 4, 8 | gondoltam magamban -, ez a leggonoszabb valamennyi közt.”~Pedig
3667 2, 2 | Jércike, mert az akkor leghamisabb, mikor legjobban hízeleg!~
3668 1, 15| Cirmos. A legszebb macska, a legjátékosabb macska, a Janika meg a Terike
3669 2, 3 | nézett rám.~- Hát elviszed a legkedvesebb jószágomat? Hát van lelked
3670 3, 9 | jóra való mesterembert. De legkönnyebben a szeméről, mert ahhoz fogható
3671 1, 17| szeretném tudni, merre lesz legközelebb az út.~- Majd csak ráakadunk,
3672 6, 7 | tavaszon Radnótra sütött legörömestebb a Balog mentén. Bogárhátú,
3673 3, 7 | hűvösebb legyen odabent, s ez a legokosabb, amit ilyen nagy melegben
3674 4, 3 | a földre.~A legkisebb a legoktalanabb - ezt döngicsélte utoljára.~
3675 1, 10| haragospiros lett, mint a legpirosabb mályvarózsa.~Még a főkötője
3676 5, 5 | legfrissét, kenyérnek a legpuháját mindig ő kapta, s bizonyára
3677 4, 6 | füvet a legelőn. Hanem azért legrégebben mégiscsak az volt, amikor
3678 1, 10| is a díványra, annak is a legsarkába! Bodri a hintaszékben húzta
3679 6, 8 | az égvilágon mindent, azt legszívesebben, hogy a falusi gyerekeknek
3680 1, 2 | őket a bársonyszékekbe. Legtöbb baj volt a kéményseprővel,
3681 2, 3 | megharagudott a vendégre, de én leguggoltam az ól tövébe, s elgyönyörködtem
3682 3, 9 | Csupaszem, szép csendesen legurítván magát a lejtőn. Nem érte
3683 3, 4 | nem jó lesz, mert én innen legurulok, kitörik a nyakam! Pedig
3684 3, 6 | jaj, apukám, a bodor babám legurult a lépcsőn, kitört neki az
3685 4, 1 | mondom haragosan -, hát már a légycsapónak is lába kelt?~Ezt már Panka
3686 1, 9 | légy ne szálljon!~Amiatt ne légyen~semmi gondja! -~a bölcs
3687 4, 5 | tekintett oda apuka, s aztán legyintett a kezével. - No, gyere,
3688 3, 6 | lecsúszott róla.~Rózsika meg is legyintette a lábacskáját.~- Ejnye,
3689 6, 11| Úgy nyeldeste őket, mint a légykapó a legyet. Örült, amelyik
3690 4, 9 | nagyobb ez még annál is!~- Tán lehágta a sarkát a bádoghuszár a
3691 3, 4 | hátaslova!~A rászedett mackó lehajította Sündisznócskát a hátáról,
3692 1, 4 | is. Kiült a ház végére, s lehajtotta a fejét a két első lábára.~-
3693 1, 15| bélesét.~Csendes zokogással lehajtottam a fejemet, és nem szóltam
3694 1, 13| aztán egyes-egymagában. Lehemperedett a fűre, csavargatta a farkát
3695 1, 12| nagy volt arra, hogy ki lehessen rajta látni a fehér mezőkre,
3696 3, 5 | akarta volna mondani:~- Miben lehetek szolgálatodra, homokországi
3697 5, 1 | csodálkozva. - No, azok nagy urak lehetnek, hogy így kedvüket keresik.
3698 4, 4 | székely népének. Itt úr lehetsz halálodig. A legnagyobb
3699 1, 4 | ahogy az kimegy a szobából, lehever a babaágy mellé, s elnézegeti
3700 5, 4 | sarkamban járt, s egyszerre csak leheveredett előttem.~- Hopp - kiáltottam
3701 2, 2 | Bementek az erdőbe, a bárány lehevert a fűbe. Jércike pedig szaladozott
3702 4, 8 | ragyogó kék bogárkát. Feje lehorgasztva, lába összehúzva, egész
3703 1, 6 | pislogott a gyerekre a félig lehunyott szemével.~Pörge bajuszú
3704 4, 6 | mint most látom, ahogy lehúzta a bocskorát, fölhúzta a
3705 1, 13| kútgémre, s nagyon óvatosan lejött az ostorfán, de megcsúszott
3706 3, 9 | csendesen legurítván magát a lejtőn. Nem érte föl ésszel a jámbor,
3707 4, 1 | nyúlok a szekrény tetejére, s lekiáltok Pankának:~- Megvan már,
3708 1, 2 | nyalogatta a szája szélét, lekiáltott a Violára:~- Jó volt!~-
3709 3, 3 | a reszketés, hogy menten lekonyult a bajusza.~- Alázatos szolga! -
3710 4, 7 | keresett, s pár hét alatt lekopasztotta az egész ágat.~Akkor jöttem
3711 1, 14| édesanyja főzi!~- A tejet is lekozmásította!~- Nem is a rózsás csészét
3712 1, 5 | végében folyik a Tisza, lekullogott annak a partjára, és ott
3713 1, 2 | hogy se hallott, se látott. Lekvárkeverő nagy fakanalat szorongatott
3714 1, 15| elakadt:~- Gyerekeim... lelkecskéim... szívecskéim... holnap
3715 4, 5 | ültettem én ebbe az erdőbe, lelkecském - cirógatta végig apuka
3716 2, 3 | legkedvesebb jószágomat? Hát van lelked odaadni ezt a hűséges teremtést?~
3717 4, 6 | szúnyog-zene!~- Szúnyog, szúnyog! - lelkendeztek a péceliek, s boldog volt,
3718 5, 4 | az emberhez.~„Ejnye, mi lelte ezt az állatot?” - tűnődtem
3719 2, 4 | Kukurikú, Kelemen!~Mit leltem a szemeten!~Hatrongyosi
3720 6, 8 | cifra fészekben.~Mikor a nap lement, és elcsendesedett a gólyavadászat
3721 4, 8 | vendéget láttam a fűben. Lencseszemnél nem nagyobb, ragyogó kék
3722 2, 3 | látni, hogy milyen csúful lenézi a páva a mi szegénységünket.~
3723 1, 16| csipkeruha! Könnyű, mint a hab, lenge, mint a felhő. Ott piroslott
3724 1, 13| leskelődött szerteszét. Lengedezni kezdett a szellő, ringatta
3725 4, 4 | marosszéki piros keszkenőjét lengette utánuk, ahogy úsztak lefelé
3726 3, 2 | eleséggel. Búza, árpa, rozs, lenmag, borsó külön-külön raktározva,
3727 4, 8 | a mestersége, hogy tőben lenyesegeti a szőlőhajtásokat. Mondhatom,
3728 1, 12| nézett: csupa harmat volt az. Leolvadt róla a jégmacska régen,
3729 6, 9 | Ahogy megláttalak, mindjárt leolvastam a képedről a szándékodat.~-
3730 3, 3 | dudorászta, még a saját tipe-topa lépései is azt csoszogták a harmatos
3731 4, 2 | kipárnáznak, aztán szép sorjában lepihennek egymás mellé, s csendesen
3732 1, 10| mikor nagyanyó meg Margitka lepihentek egy kicsit, ellopódzott
3733 4, 5 | nagy szerencséje járt a lepkefogásban. Olyan bőven termett a mosolygós
3734 4, 7 | országutat. Hiszen most már mind lepotyog róla. Nem kell megijedni,
3735 4, 3 | megrongálta egy kicsit a tél. Hó lepte, jeges eső verte, s akkora
3736 4, 4 | csókolt, s ment kifelé kemény léptekkel. A Tamás úr vére volt benne,
3737 2, 2 | szép lassan ballagott, s lépten-nyomon megállt, hogy a Jércike
3738 4, 3 | mélyebben elalszik, mert ez leragasztja a szemét - takargatták be
3739 6, 12| mindjárt - mosolygott, azzal lerakta holmiját a nagy eperfa árnyékába,
3740 6, 1 | Fillér szárnyánál fogva lerántotta magáról, s nagy mancsait
3741 6, 4 | hunyorog.~S vissza a sövényre~lerepül csörögve:~„Nem szeretek
3742 6, 8 | tükörablakai megvakultak, tornyai leroskadtak, odaszoktak a gólyák. Ma
3743 3, 6 | hogy ürge baba egyszer csak lerúgta magáról a habos selyempaplant.~„
3744 1, 11| Sebaj, gyorsan megszáradt, lesimult a kócos bundája, alig lehetett
3745 1, 13| az eperfa tövébe, s onnan leskelődött szerteszét. Lengedezni kezdett
3746 1, 1 | szárnnyal szitál a kánya. Egeret lesne a jámbor, de nem lát. Bezzeg
3747 4, 5 | apukája előtt, s csókolta lesoványodott kezét.~- Apukám, ne haragudj
3748 6, 11| zsongva-dongva a szomszéd fákon. Azt lesték, hogy a füst elszálljon,
3749 5, 5 | kapu alá szaladt, s úgy lestük nagy szívszorongva, hogy
3750 1, 17| Huppuj nem szólt semmit, csak lesütötte a fejét - avval visszafordult
3751 4, 7 | gondoltam magamban, s azzal leszakítottam fonaláról a bábot. El is
3752 2, 3 | a cseremadárban. Az meg leszállt a tetőről, s nagy gőgösen
3753 6, 7 | mentek pedig, dehogy! Szépen leszálltak párosával. Csak azt keresték
3754 4, 8 | nem élteti, pár nap múlva leszárad az ágról.~- Hát ez így megy,
3755 3, 2 | csavargó, te koldus! Mindjárt leszedem a füled! Kell-e még becsület?~
3756 5, 4 | kapaszkodom a sörényében, leszédülök róla. Így csak darutollas
3757 6, 12| föl, mint a mókus, de majd leszédültem, ahogy belenéztem a takaros
3758 3, 5 | alatt.~- Kis csigabiga, leszel-e a postásom?~Kis csigabiga
3759 1, 2 | ennivalóval győzzem.~- Kik lesznek a vendégek, ha szabad kérdeznem?~-
3760 2, 1 | búzát, zöldborsót, ha jók lesztek, míg én odajárok. Kút felé
3761 1, 2 | vendégek. Úgy siettek, mind letaposták egymásnak a sarkát, s alig
3762 6, 3 | rikoltozott a mester. - Háziúr létedre elvennéd az ingyenmunkát
3763 1, 2 | Mikor aztán mindnyájan letelepedtek, Panka kevélyen kiáltott
3764 2, 3 | hogy szegény zsellérgyerek létemre odaálljak a nagy úr elé
3765 3, 5 | királykisasszony kezébe!~Azzal letép egyet a nagy zöld levelekből -
3766 1, 17| mire az a sánta nyúl.~Avval letértek az útról, neki az erdőnek.
3767 3, 4 | se kellett több biztatás, letört egy mogyorófa suhogót, és
3768 5, 1 | Nem sokból áll az nekünk, létra se kell hozzá.~Biz ahhoz
3769 1, 2 | beleakadt a kéményseprő létrájába. Tudom, máskép lett volna
3770 1, 2 | aki se a papucsát, se a létráját nem akarta odakint hagyni
3771 5, 2 | Asztalra áll az egyik,~a másik létrára:~így próbálják a gallért~
3772 1, 2 | az előszobában. Végre is létrástul, papucsostul kellett az
3773 1, 17| gyönyörűséggel. Olyanok lettek, mint a duda.~- Na - azt
3774 5, 4 | mocskos pocsolyába, mintha én lettem volna a kecskebékák királya.~
3775 1, 16| a törvény, hogy mikor én leülök írni, akkor énhozzám csak
3776 1, 12| tudta, merre van a gyere le. Leugrani nem mert, fölfelé menni
3777 1, 15| félet - szepegett Terike. Leugrottam a padkáról, megkerestem
3778 3, 3 | Gyertek ki egy kicsit a friss levegőre, hernyócskák. Fogadom, vissza
3779 3, 1 | föld színére egy kis friss levegőt szívni. Hát ahogy kiüti
3780 4, 8 | kezem egy suhogós-ropogós levélbankóért, mikor egyszerre csak a
3781 4, 8 | belefúrta egy szép nagy levélbe, s olyan szivart sodort
3782 1, 18| mek-mek-mek -~kövér lapu leveléből,~onnan szedte a tószélről~-
3783 2, 1 | bátorította.~A bodzabokor levelei közt nagy fejű veréb illegette
3784 1, 10| kis kert mályvarózsáinak a leveleit olvasgatta.~- Me-e-e, me-e-e? -
3785 3, 5 | letép egyet a nagy zöld levelekből - hát, uramfia, ott gubbaszkodik
3786 1, 13| kezdett a szellő, ringatta a leveleket, s a levelek árnyéka mozogni
3787 4, 4 | az igazi méz!”~Tamás úr levelén sokat mulattak az Alföldön,
3788 1, 5 | is olyanformán integetett leveletlen ágaival, mintha azt akarta
3789 3, 8 | éjszaka. A kedves rózsabokor leveletlenül lapult a földhöz deres koronájával.
3790 4, 4 | Tamás úr. Pedig kérő-hívó levelével tele volt már a néhai nagyasszony
3791 4, 8 | almafán, húszkoronás bankókat levelezett a szőlővenyige.~- Ejnye -
3792 3, 7 | kellett keresni se. A tudós levelibéka megszólalt a fejük fölött,
3793 4, 7 | csontja, puhára esett, másik levélre, azt is fölette, megint
3794 4, 8 | volt szerencsém látni.~A levélsodró bogár egyszeribe megmutatta,
3795 1, 2 | kérdeznem?~- Csupa híres leventék, csupa előkelő asszonyságok.
3796 1, 2 | hordod be az ételeket a híres leventéknek, előkelő asszonyságoknak.~
3797 2, 3 | szalmás ól tetejére, s mind leverte onnan az uborkás üvegeket,
3798 2, 2 | hazaszaladok, mert elhűl a leveske. Te csak mulasd magad a
3799 6, 9 | mint mikor mi illendőségből levesszük a kalapunkat.~Az ám, de
3800 1, 12| bundából, a hideg nem engedte levetkőzni.~Inkább még a gallérját
3801 1, 4 | legjobban szeretné Ili babát levinni a kertbe, ha attól nem félne,
3802 2, 1 | porban fürdik, nem a vízben. Libának való az ilyen ostoba mulatság.~
3803 4, 9 | a lépcsőn Panka lányom. Libeg-lobog az aranyhaja, tele van könnyel
3804 5, 5 | a nagy piros nyelvét, s liheg ám, hogy majd elsodor bennünket
3805 2, 3 | meggázolta őket, hogy alig lihegtek az ártatlanok. Ezt már nem
3806 3, 5 | csakúgy meg nem élhet, mint liliom harmat nélkül. No, Pankát
3807 4, 5 | csodálkozva csapta össze a liliomkacsóit.~- Tenger ez, nem patak,
3808 4, 3 | nyughatatlan méhecske jóízűen. Liliomos kertben járt álmában, és
3809 1, 11| tenyerével, mint mikor a liliomszirmok összeverődnek.~- Hallod,
3810 6, 3 | szép zöld kötője csak úgy lityeg-fityeg rajta, hiába: tél az idő,
3811 3, 4 | medve szájába tette, mint ló szájába a zabolát. A két
3812 4, 4 | kenyerét.~Az öregúr szemében lobbot vetett a harag, piros lett,
3813 5, 1 | nem értenek. A róka ugyan lobogtatta a farkát, hogy azzal lehetne
3814 4, 6 | beledobta sapkáját a kútba. Loccs - odalett a világlátott
3815 5, 5 | ért semmit. A szeme közé loccsantottak egy vödör vizet; attól elkezdett
3816 6, 12| Épp az utolsó tojáskát loccsantottam szét, mikor nagy lelkendezve
3817 3, 4 | Hej, mordézom adta, mit locsogsz, cinege húgom? Mindjárt
3818 3, 5 | rózsafákat, s egyszerre letette a locsolókannát.~- No, majd én meghallgatom,
3819 5, 4 | Virgonc, állj meg!~Most lódult neki még csak igazában!
3820 5, 4 | húzódtam, hogy Virgonc föl ne lökjön azzal a nagy buksi fejével
3821 1, 6 | két nagy fülét, és nagyot lökött rajta.~- Csúnya Tajpas!~
3822 3, 2 | hogy a szeme majd kiugrott. Lökte, taszította ki a tanyából,
3823 1, 12| is állt volna meg egy vak lóért. Esze-lelke ott járt már
3824 4, 7 | vékony selyemszálon ott lóg egy barna kis koporsó, benne
3825 1, 1 | tarhonyát, hogy csak úgy hiába lógassa a nyelvét. Meg is kell azért
3826 1, 7 | ő, még a nyelvét is úgy lógatja.~Elvicsorítja a Cicke nagy
3827 5, 1 | akkor, ha füstölt kolbász lógna benne.~- Sajnálom, vendéglőből
3828 6, 10| galagonyabokrok rügye fakadozik.~Lombosodó ágán moharuhás fáknak,~asztal
3829 1, 13| Fölkerekedett, és utána lopódzott nagy óvatosan. Fúrta a kíváncsiság,
3830 5, 3 | ezüstpatkó.~„Aranypatkó kell a lóra!”~Nyugtatgatja nagyanyóka,~
3831 1, 12| irtási majorban, szinte lőtte is már a varjút, mikor egyszerre
3832 3, 4 | medveháton!~- Hogy adod a lovad, sündisznócska?~- Medvelónak
3833 3, 4 | urambátyámnak! Hát már hogy lovagolnék én medvén, amikor azt se
3834 1, 17| mindenki. Miska kocsis itatta a lovakat, a szolgáló az új tehenet
3835 6, 8 | közéjük ugratott kis pej lován, ahogy a falu végén meresztgették
3836 1, 11| rossz volt ránézni. Sáros, lucskos, mocskos, mintha csak havas
3837 4, 8 | még csak ezután jött. A lugasszőlő kihajló vesszejéből nagy
3838 1, 1 | mozoghatnékja sincs neki. Olyan lustán hever az egész gulya, hogy
3839 4, 1 | mögé. Ott van a falban egy lyuk, abba beleeresztette.~-
3840 4, 2 | ácsok, takácsok! Minden lyukat befoldanak, minden zugot
3841 1, 7 | előbb mindnyájan beosontak a lyukba, s csak odabent kezdtek
3842 1, 17| az egész feje ki volt a lyukból, csak még egy kicsit jött
3843 3, 2 | Kezem-lábam majd elkopik már a sok lyukfaragásban. De mit ér ez, ha nincs
3844 3, 4 | hírét hallották, mi készül Mackóéknál. De olyan csúfolódást még
3845 5, 5 | hogy alig bírta.~Hogy a mackónak tetszett-e nagyon ez a kenyérkereset,
3846 6, 11| Olyan dínomdánom készült a macskaasztalnál, hogy magam is mellé kerekedtem.
3847 1, 12| hogy körme hegyével olyan macskaformát rajzolt a befagyott ablakra.
3848 1, 7 | kerítés tetejéről, mindjárt a macskához szaladt oltalomért, s midőn
3849 1, 15| macska, a Janika meg a Terike macskája.~Mikor összeszedte magát
3850 1, 2 | gazdasszonynak ajánlom, hogy kutyára, macskára ne bízza a tálalást.~
3851 2, 2 | mert azóta se barátkozik a macskával. Hanem azért harmadnapra,
3852 5, 1 | forró naphoz szokott afrikai madarakra. Bezzeg egykettőre megtanította
3853 2, 3 | elgyönyörködtem a csudálatos madárban. Csalogattam, hívogattam
3854 6, 7 | befogadja zsellérnek az Isten madárkáit. Még örül is neki, hogy
3855 6, 10| asztal terül már az égi madárkának.~Ahol kiteleltem, itthagyom
3856 4, 3 | szégyenkezve hallgatta a madárszót. Mert nem a fülemüle szólt,
3857 4, 6 | pödörgette a bajuszát nagy magabíztában.~- Te leszel a századik -
3858 1, 4 | Ili baba, te csak tetteted magadat - fenyegeti meg ujjacskájával -,
3859 1, 1 | gulyát, ha te behunyod a magadét? Nem kezes bárány a szilaj
3860 3, 2 | Hörcsög gazda ‑, mert a magadfajta népnek enyves a keze.~Ürge
3861 1, 10| hogy szabadíthattad így magadra ezt a sok csúf állatot!
3862 1, 4 | vigyázz, hogy le ne rúgd magadról a paplant.~No, attól nem
3863 3, 9 | körülnézni a világban az ilyen magaformájú előkelő személynek. Akkor
3864 3, 2 | vagyon, de mit csináljon a magamforma szegény mesterember?~Hörcsög
3865 1, 15| verése. Ijedten szorítottam magamhoz a cicát.~- A Cirmost, nagyanyó?
3866 4, 9 | az életben!~De már erre magamon is erőt vett a keserűség,
3867 1, 16| biz abban Panka. Azt írja, magamtól is fölérhetném ésszel, hogy
3868 4, 4 | vasúti állomásra. Igenis, a magányos méhecskét okvetlen haza
3869 6, 7 | felsodorja a forgószél a magasba.~- Elmennek, elmennek! -
3870 6, 7 | párosával. Csak azt keresték a magasból, hol lesz legjobb fészket
3871 6, 7 | emberek, boldogan nézték, hogy magasodnak a falak, s muzsikaszónál
3872 4, 3 | örvendezve, ha egy szem elhullott magot talált.~- Zümm-zümm-zümm-zümm,
3873 6, 1 | egerek azonban azt gondolják magukban, hogy jó nekik odabent is.
3874 3, 7 | csigabigák nem tartanak maguknak kezet, hogy ne kelljen kesztyűre
3875 1, 15| ha meg nem sértem, lesz-e maguknál jó helye ennek a Cirmosnak?~-
3876 6, 7 | Ott is mindenütt derék magyar nép lakik, szívesen befogadja
3877 4, 1 | szögön.~- Ejnye, kutya meg a mája - mondom haragosan -, hát
3878 3, 2 | hadd egye az irigység a máját. Ez meg, a jámbor, abban
3879 1, 12| szombaton estére az irtási majorba. Csengős szánkóval várunk
3880 1, 12| Esze-lelke ott járt már az irtási majorban, szinte lőtte is már a varjút,
3881 1, 12| mindjárt ott leszünk az irtási majornál. Csengős szánkóval várnak
3882 3, 1 | vetemények gyökereit. Most is ott majszolta még a csengettyűhúzó gyökeret.
3883 1, 17| terem ott, te Huppuj?~- Makk.~- Jó-e az, te Huppuj?~-
3884 4, 9 | is, mint egy kétfelé tört mákszem, csak pók legyen!~Olyan
3885 1, 16| megismertem a sok szép fekete malackáról, amik szerteszét legelészgettek
3886 2, 2 | dinnyeföldet, patakot, malmot, de a kölesföld csak nem
3887 1, 10| lett, mint a legpirosabb mályvarózsa.~Még a főkötője bóbitája
3888 1, 10| nélkül, aki eddig a kis kert mályvarózsáinak a leveleit olvasgatta.~-
3889 6, 7 | százszorszépes ablakaira, mályvarózsás kertjeire, piros képű, nevetős
3890 1, 10| elvakkantotta magát:~- Hamma-ma mamamm, hamma-mamamamm!~Annyit
3891 6, 1 | lerántotta magáról, s nagy mancsait rátette a fehér mellényre.~-
3892 3, 2 | Könnyen várom az újat.~Nagy mancsaival büszkén simogatta fekete
3893 5, 5 | barátja derekát, ez meg nagy mancsát rátette kis pajtása vállára,
3894 1, 17| nélkül. Oda is vetette a kis mankósnak:~- De hallod-e, cimbora,
3895 5, 1 | megtanította magyarul a kis marabu-fiókákat.~- Nagy a bánat, nagy a
3896 5, 1 | teleszaladt füsttel valamennyi marabu-ház, az orruk hegyéig se láttak
3897 5, 1 | baj az volt, hogy Télapó a marabu-palotába is bekocogtatott a múltkoriban,
3898 5, 1 | megláttam a hegyes tetejű marabu-palotákat.~- Ugyan kik laknak ezekben
3899 5, 1 | megzörgetett egy rácsos ablakot a marabu-palotán. Hát ki is dugta rajta a
3900 5, 1 | ilyenkorig keresitek is.~Marabu-vár nem a térképen van, hanem
3901 5, 1 | hallottátok-é már hírét a marabu-várnak? Rá ne mondjátok, hogy hallottátok,
3902 5, 1 | hosszúra megnő az orra, mint a marabué.~De úgy elszaladtam én onnan,
3903 5, 1 | azóta, mint a parancsolat, s marabuéknak eszükbe sincs a kivándorlás.
3904 1, 5 | ha a tanyán már nem lehet maradása.~Mivel pedig a szekér a
3905 1, 14| csínytevésért. Nem kaptak a maradékból, mert nem maradt maradék
3906 1, 12| a zsebemben egy kis déli maradékot. Nagyon szeretem ám én az
3907 6, 7 | a madár is elkerül. Hogy maradhassunk mi akkor radnótiak, ha Radnót
3908 1, 7 | kedve a hadakozástól.~- Maradj magadnak, találok én még
3909 1, 17| étel-ital fölött össze nem marakodtak.~Egyszer a minap, szép vasárnapi
3910 6, 8 | gólyát se bírtál nekem itt marasztani?~Azzal lefogta a szemét,
3911 6, 11| Szívesen is láttak nagyon. Marékkal rakták elém a papsajtot,
3912 1, 1 | táncos kedvű teremtés a marha amúgy se, most meg semmi
3913 1, 14| magát:~- Köszönöm alássan, Marika kisasszony! Nem kérek a
3914 1, 14| templom mögött, amelyre a Mariskáék hálószobájának az ablakai
3915 1, 14| hamupipőke! - kiáltott rá Mariskára, ahogy ez a tűzrevalót vékonyította.
3916 1, 2 | fakanalat szorongatott a csöpp markában, azzal keverte volna a rántást
3917 4, 5 | kinyújtom értük, csak a semmit markolom meg.~Pipucinak hirtelen
3918 4, 1 | kinyitottam az összeszorított markomat, nem volt abban egy szál
3919 4, 4 | ezerjófűhöz küldte, másikat a marmancsvirághoz; elmondta nekik, hol a kökény-csárda,
3920 4, 4 | a kaptárokat, s Tiszán, Maroson fölhajókázva, megérkeztek
3921 4, 4 | szégyen, nem szégyen - marosszéki piros keszkenőjét lengette
3922 1, 14| főzni a reggeli kávét. Abba mártogatjuk bele a te kenyeredet is.~
3923 5, 5 | még úgy eljárta a medve a mártogatóst, hogy akár táncmesternek
3924 1, 5 | keresi már azóta a vízbe mártott jó kenyérhajával. De hirtelen
3925 2, 3 | megijedtem tőle. Bizonyosan a márvány-szobros, szökőkutas kertet sajnálta.~
3926 1, 1 | királynak sincs ilyen melege a márványpadlós szobájában, mégis bizonyosan
3927 2, 3 | kelyhű virágok mindenfelé, márványszobrok a sudár fenyőfák között.~
3928 3, 3 | erdőben, hogy szem nem látta mását! A sok erdei egér mind elhagyta
3929 3, 2 | volt rossz. Nem bántom a másét, ha éhen halok is. Ha becsületes
3930 6, 7 | de aztán csak elsuhogott másfelé. Volt olyan is, amelyik
3931 3, 2 | tipegett egyik rakástól a másikhoz, nagy sopánkodással.~- Vigyázz,
3932 2, 1 | Amelyiktek veszekszik a másikkal, annak hátrakötöm a sarkát.~
3933 3, 7 | egyiknek Csiga volt a neve, a másiknak meg Biga. Ezt a bíbic legjobban
3934 6, 11| oldalon, nevető-pirosak a másikon.~Drága jó ízüket szó ki
3935 1, 2 | kéményseprő létrájába. Tudom, máskép lett volna olyan csetepaté,
3936 3, 7 | csigabigának edzenie kell magát. Másképp nem tudna olyan hosszú sétákat
3937 2, 3 | segíteni az édesanyámnak másképpen is. Mikor kisültek a fehér
3938 1, 10| a Jancsi gólya, mégpedig másodmagával. Egy boldogtalan békát fektetett
3939 3, 1 | kinyújtotta az orrát, mint ahogy mások a szemüket nyitják ki. Ő
3940 2, 2 | Kipirgálni, kapargálni, mást se lehet itt csinálni.~-
3941 5, 5 | voltunk, annyifelé. Ki fára mászott, ki kapu alá szaladt, s
3942 6, 12| aztán jobbat gondoltam.~Másztam föl, mint a mókus, de majd
3943 6, 1 | kell emelnem a béredet. Mától fogva nem Fillérnek hívunk,
3944 4, 9 | a piacon. Azt se tudom, mázsával mérik-e vagy vékával.~-
3945 1, 15| megkerestem az asztalon a mécsest: nem volt benne egy csöpp
3946 3, 5 | s gyújtogatni kezdi zöld mécsét a fűben a szentjánosbogár.~
3947 1, 15| szepegte:~- Cijmos, hová méd, öjed Cijmos?~Hát bizony
3948 1, 20| deáknak,~aranyos Ágica!’~„Meddig leszel deák,~kendermagos
3949 3, 4 | Nini, jön a sündisznócska medveháton!~- Hogy adod a lovad, sündisznócska?~-
3950 5, 5 | Ilia szedte össze meg a medvéje. A kisgyerek apró karjával
3951 5, 5 | erős, izmos válla, mint a medvéjének. Annál cinegébb kis legény
3952 5, 5 | medvetáncoltatás. Ha román ember medvekölyköt fogott az erdélyi havasok
3953 3, 4 | lovad, sündisznócska?~- Medvelónak párja nincs!~- Gyí hő, gyí
3954 5, 5 | magamat egy kicsit!~De a medvés ember most már megharagudott.
3955 5, 5 | is tapsoltak még annyit medvetáncnak, mint amennyit mi tapsoltunk.
3956 5, 5 | nagyon szokásban volt a medvetáncoltatás. Ha román ember medvekölyköt
3957 1, 1 | Kormos bika is egyszerre megadja magát a hatalmas Bodri gulyásnak.
3958 1, 16| ígértem, tagadom, hanem azért megadom - küldtem ki az üzenetet
3959 1, 12| maga nyelvén:~- Az Isten is megáld, kedves pajtikám, ha megszabadítasz!~
3960 1, 2 | a Panka lábához.~- Isten megáldjon, aranyos gazdasszonykám,
3961 6, 9 | kerülj beljebb, pipiske, majd megalkuszunk.~No, az alku könnyen ment.
3962 1, 2 | hogy máig sem lehetett őket megállítani, a Paprika Jancsi elkezdte
3963 3, 1 | szembe vidám cincogással.~- Megálljunk, atyafi! - ugrik elejbe
3964 1, 12| megpillantotta. Ezért már érdemes megállni, ha még olyan siethetnékje
3965 1, 17| gondolod?~- Nem én, de érzem...~Megálltak, tanakodtak, hallgatóztak,
3966 6, 12| Kimentünk a szőlő végére: ott megálltunk a körtefa alatt. Telis-teli
3967 6, 8 | ugrott ki másnap az ágyból. Megártott neki a sebes lovaglás, rázta
3968 2, 4 | Megbántottad a kakast, majd megbánod még te azt! - sivalkodott
3969 2, 4 | ezt már el nem szenvedem. Megbántottad a kakast, majd megbánod
3970 2, 3 | odament hozzájuk. Bizonyosan megbarátkozik velük, gondoltam magamban.
3971 1, 14| vagyok éhes. Nem akarok megbetegedni a kisasszony kávéjától.
3972 6, 8 | s még az öreg gazda is megbillenti a fejében a báránysüveget.~-
3973 4, 2 | befelé, gyerekek.~Még egyszer megcsillantja szárnyát a bágyadt napsugárban,
3974 4, 2 | tőle a mező?~- Mióta a dér megcsípte, keserű a méze, mint az
3975 5, 5 | gyereken akarta mérgét tölteni. Megcsördítette az ostort az Ilia feje fölött.~-
3976 6, 1 | a nyíl, az erdő fái mind megcsóválják bámulatukban a fejüket,
3977 1, 2 | lehet kimondani. A babák úgy megcsóválták a fejüket, hogy máig sem
3978 1, 13| óvatosan lejött az ostorfán, de megcsúszott az ügyetlen. Majd beleesett
3979 6, 9 | szerkesztette, a szú.~Pipiske szinte megdermedt a nagy kíváncsiságtól, ahogy
3980 4, 3 | is a szárnyát, s utoljára megdermedve hullott le a földre.~A legkisebb
3981 1, 14| aranyhajának. Mariska azonban megdörzsölte a szemét, s úgy kiugrott
3982 3, 7 | előbb a hegyihez érkezik, megeheti a versenypályát.~- Itt a
3983 1, 5 | ebben a városban!~Délfelé megéhezett. Elment a kedve, amikor
3984 5, 5 | Amikor az egyik oldalon megelégelte, a másik oldalára fordult,
3985 6, 5 | pihegett, a szárnyát is megemelte egy kicsit, de aztán csak
3986 1, 5 | kerüljön, mert bizonyosan megemlegeti a napot, mikor a Talpassal
3987 2, 3 | ha otthon volt, s azt is megengedte, hogy az aranyozott rácson
3988 3, 5 | csigára a postát, mert még megenné maga alatt az országutat.~
3989 4, 6 | gondjukat viselték, mint ahogy megérdemli az efféle százaranyas portéka.~
3990 5, 1 | vakargassa meg a homlokukat, megérdemlik.~
3991 5, 5 | egyszerre talpra ugrott, mikor megérezte, hogy megtágult a lánca.
3992 6, 7 | szegényeket a szívük Radnótra. Megérezték, hogy csak itt vannak ők
3993 3, 2 | az idébbnél, míg a búza megérik. Hiszen még a fejét se hányja
3994 4, 4 | Tiszán, Maroson fölhajókázva, megérkeztek az alföldi méhek a görbe
3995 1, 17| nekik:~- Adjon isten! No, megérkeztetek? Volt-e jó vásár?~Huppuj
3996 6, 11| Mitévő legyek most már? Mire megérnének a körtéim, ez a falánk had
3997 3, 6 | állat ez a Hattyú! Egyszerre megértettem, mit jelent ez magyarul,
3998 3, 1 | orrával lát a szeme helyett. Megérzi vele azt, amit szemmel meg
3999 6, 1 | várban, hogy kegyetlen éhes. Megesik biz ez még az ilyen nagy
4000 6, 11| Mind a tiéd lesz, amit megeszel, ami megmarad, azt meg vidd
4001 4, 8 | megeszi a virágot, én meg megeszem a gyökeret. Azon élek egész
4002 4, 8 | pattanóbogár. - Uraságod megeszi a virágot, én meg megeszem
4003 1, 9 | ráköhentett:~„Egerem javát már~rég megettem,~ilyent mégse láttam~életemben!”~
4004 6, 12| négy cinegefiók. Az mind megevett volna naponként ötven-ötven
4005 3, 8 | hiszen ez egy csigabiga! Megfagyott idekint szegényke - sajnálkozott
4006 3, 5 | haszontalan sárgarigó! Úgy megfenyegette egy szőlőkaróval a postást,
4007 1, 15| kellett nagyanyónak. Szinte megfiatalodott, olyan sebesen tette le
4008 2, 4 | valahogy. Jaj neked, Kelemen, megfizetsz a fületlen gombért! Jaj
4009 6, 11| vagy - feleltem neki -, megfogadlak körtecsősznek.~- Mi lesz
4010 2, 4 | maradtak, azok még jobban megfogadták, hogy nem hallatszik több
4011 4, 5 | gyémántpillangókkal, s mire megfogok közülük egyet, akkor mese
4012 4, 1 | is megharagudott, s ahogy megfordítja mérgében a vánkoskáját,
4013 3, 7 | Jaj!~Hátranéz Csiga, megfordul Biga: volt versenybíró,
4014 5, 5 | országnak. Ahány faluban megfordultak, ott a medvének mindenütt
|