abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
4516 2, 3 | Mentem is sebesen, az öreg nénik sokszor rám kiabáltak az
4517 1, 15| kérdezte tőle: hogy a macska, nénike? Akit megkínált is vele,
4518 2, 3 | úgy ám, hogy az egész utca népe a kapuhoz szaladt.~Nagyon
4519 1, 11| Burkus kutya a te csavargó népedet.~Behívtam a Burkust, és
4520 1, 10| helyetekre, haszontalan népei!~Ahogy a tenyerét összecsattantotta,
4521 3, 9 | hogy csak olyan éhenkórász népeknek való, mint a gémek, akik
4522 4, 4 | patakjának, se derék székely népének. Itt úr lehetsz halálodig.
4523 6, 7 | nevetős szemű, nótás ajkú népére.~Hol vannak most már a virágos
4524 5, 1 | csengette föl a háza népét. - Nézzetek csak ki az ablakon,
4525 3, 2 | gazda ‑, mert a magadfajta népnek enyves a keze.~Ürge mester
4526 4, 6 | ha még az ilyen ingyenélő népségnek is megkegyelmeznék?~- Sose
4527 3, 2 | van-e minden. Egy kicsit neszelt, aztán egy ugrással ott
4528 6, 3 | sűrűből is jön valami halk neszezés: az összebújt őzikék kergetőznek
4529 5, 5 | odagurította a gyerekei közé.~- Nesztek, hoztam nektek egy kis pajtást!~
4530 4, 4 | töltött egész nyáron. Mintha név szerint ismert volna minden
4531 1, 5 | Kukorikú, híres Talpas, a te neved most már: hallgass!~Talpas
4532 5, 4 | felejtkeztem haragomról. Nevekedtem, okosodtam, sokat kellett
4533 1, 15| öregúr.~- Mert tejfölön nevelkedett ám ez a boldogabb világban.~-
4534 1, 8 | nekiiramodott, hogy ő már bent járt Nevenincsen, mikor Görgő még mindig
4535 6, 9 | csí-ki-szűr, csí-ki-szűr!~- Ne nevess - mordult rá a bagoly haragosan,
4536 2, 2 | utat.~Jércike nem tudta, nevessen-e vagy haragudjon. Járt föl-alá,
4537 6, 2 | Nincsen annál könnyebb -~neveti a róka -,~fürödj meg a hóban,~
4538 6, 4 | szarka~jobbra-balra forog,~a nevető napra~fitymálva hunyorog.~
4539 6, 11| aranysárgák az egyik oldalon, nevető-pirosak a másikon.~Drága jó ízüket
4540 1, 13| sündisznócskának is olyan nevetőformán mozgott az arcocskája. Micóka
4541 5, 1 | kelő napnak is egyszerre nevetőre gömbölyödött az ábrázata.~
4542 6, 7 | mályvarózsás kertjeire, piros képű, nevetős szemű, nótás ajkú népére.~
4543 4, 6 | támogatták a péceliek, olyan jót nevettek ezen a kérdésen. Bezzeg
4544 1, 16| köztük az írást. Az pedig nevezetes írás volt. Azt jelentette
4545 4, 9 | pókistállónak szánta.~- Nézd-e - tartom oda a Panka kisírt
4546 3, 3 | meg, amelyik a patakban nézegeti magát.~- Fusson, akinek
4547 6, 7 | tiszteletükre. Hófehér kökénybokrok nézegették magukat a víz tükrében.
4548 2, 2 | haragudjon. Járt föl-alá, nézelődött jobbra-balra, de egyre jobban
4549 6, 11| csinálsz, körtecsősz?~- Nézem, hogy elég erős-e a körte
4550 5, 2 | medve, elefánt~csodálkozva nézi.~Világlátott papagáj~szundít
4551 4, 4 | Hogy legalább az unokáit nézné meg egyszer, ha már őt nem
4552 1, 6 | munkámban. Felé se kell néznem délig, úgy eljátszogat itt
4553 4, 7 | Mindig találok rajta valami néznivalót.~Ahogy a minap kikönyökölök
4554 2, 2 | nagyon szép minden, de a néznivalóval nem lehet jóllakni. Gyerünk
4555 1, 6 | aranyhajára. Nem tudom, azt nézte-e a pillangó árvalányhajnak,
4556 6, 7 | sürgölődtek az emberek, boldogan nézték, hogy magasodnak a falak,
4557 1, 11| cirógatta az istenadtát.~- Ide nézz, apu, milyen cicát találtam!~-
4558 1, 16| De ezt a cipellőcskét nézzed, apu, milyen édes! Nézd,
4559 5, 1 | csengette föl a háza népét. - Nézzetek csak ki az ablakon, mi történt
4560 3, 9 | volt a domb tetején.~- No, nézzük, milyen világ van itt -
4561 1, 17| nagyon ehetném, hallod-e! Nézzünk szét abban az erdőben.~-
4562 5, 1 | szerecsen homokra, a pálmás Nílus partján. Mindjárt át is
4563 6, 5 | akkor nem kell neki tanulni.~Nohát, szerettem volna, ha tegnap
4564 6, 11| biztatott Panka.~- Ettől nősz nagyra, bácsikám - bizonyította
4565 6, 4 | tetején~billegett a farka.~Noszogatja magát:~„Előre, előre,~szénás
4566 6, 7 | házak, hol a nevetés, hol a nóta? Mind megették azt tavaly
4567 1, 9 | sodrófát szorongat~a kezében.~A nótádat mindjárt~el is fújja -~ez
4568 4, 2 | azért csak fújja, fújja a nótáját, hiszen úgysincs egyéb dolga.
4569 6, 7 | búsuljatok, emberek! Szebb a mi nótánk, mint a fecskéké.~Szegény
4570 2, 4 | mikor már rágyújtott a nótára:~Kukurikú, emberek,~hajnallik
4571 6, 7 | piros képű, nevetős szemű, nótás ajkú népére.~Hol vannak
4572 3, 4 | erdőben a fák tele voltak nőve iszalaggal. Az iszalag olyan
4573 3, 9 | azonban ügyet se vetett a nyájas köszöntésre. Fejest ugrott
4574 1, 1 | kevélyen sétálja körül a nyájat, mint aki tisztában van
4575 2, 1 | belepirosodott.~- Nesze, te csupa nyak! Látod, hogy nem én veszek
4576 6, 3 | biztatja magát a mester, s nyakába veszi az erdőt: hátha kerülközik
4577 5, 2 | vagy te gavallér,~hosszú nyakad kicsit ér,~ha nincs rajta
4578 3, 6 | hogy te is ki ne törd a nyakadat a lépcsőn!~No, ettől az
4579 3, 4 | innen legurulok, kitörik a nyakam! Pedig kár lesz érte, mert
4580 2, 3 | a másikba is, s azzal a nyakamba akasztotta a terhet. Én
4581 1, 17| sárga szíjas ezüstpergőt a nyakamra.~- Én meg akkor kék selyempántlikát
4582 1, 17| napnak a fele már belebújt a Nyakavágó halomba, mikor a káposztás
4583 1, 4 | besározza odalent az apu nyakkendőjéből készült selyemtopánkát.~-
4584 6, 5 | szárnyával akkorát, hogy nyaklevesnek is beillett. Erre aztán
4585 5, 2 | zsiráf nyakára.~De erre a nyakra mind~alacsony a gallér -~
4586 5, 5 | Azzal szép csörgős láncból nyakravalót kötött a medvének, a láncnak
4587 3, 1 | bajuszát, s egyszerre olyan nyalka legény lesz belőle, hogy
4588 3, 3 | tövében a Sündisznócska nyaralni szokott. Éppen a küszöbön
4589 4, 4 | mégis úgy remegett, mint a nyárfa, mikor tíz esztendővel ezelőtt
4590 1, 1 | őszi ködben csavarogna a nyárfaerdő szélében, még a hulló levelek
4591 6, 3 | Nyilván azoknak az öreg nyárfáknak a kérge alatt bujkál. Nem
4592 6, 11| rám kiált valaki az öreg nyárfáról:~- Kell-e dió, fiú?~Odatekintek:
4593 1, 12| olyan varjúvadászatot a nyárfásban, hogy belesüketül hét falu.”~
4594 3, 5 | Kibujdosott Homokországból a nyárfaszigetre.~- Bánom is én - kiabált
4595 6, 8 | pedig az már csak ért a nyargaláshoz.~Ennek a tenger birtoknak
4596 1, 12| látni a fehér mezőkre, a nyargaló sürgönykarókra, a világos
4597 5, 4 | kisárgállottak, s diadalmasan nyargalt vissza a jászol mellé.~Akkor
4598 2, 3 | kendermagost, s ujjongva nyargaltam haza.~- Anyám, hozzák a
4599 6, 13| CINEGE CIPŐJE~Vége van a nyárnak,~hűvös szelek járnak,~nagy
4600 1, 13| parázsba ütötte volna!~Olyan nyávogást még nem hallott a világ,
4601 2, 3 | kapaszkodik a küszöbben. Nyávogott szegény, hogy majd belesüketültem.
4602 3, 7 | tormalevélről, hogy szinte nyekken. Sebaj, nem töri csontját,
4603 6, 11| csapott a darazsaknak.~Úgy nyeldeste őket, mint a légykapó a
4604 4, 1 | attól félek, csészéstül nyeli le a kávét.~Hanem bizony
4605 1, 8 | falt, nem is falt, csak nyelt.~- No, még egy kis sonkacsontot.
4606 3, 4 | Hiába pergeted úgy a nyelved, te szeleverdi! Azt mondd
4607 1, 2 | ilyenbe még nem ütötték a nyelvüket!~Bizony most se igen ütötték,
4608 1, 19| meg a lovam,~farkas meg a nyergem.~Odajött egy juhászlegény,~
4609 1, 19| kaptam,~legeltetni legelőre~nyergemet kicsaptam.~Nem volt egy
4610 1, 12| mert a vasparipa már nagyon nyerítgetett odabent az állomás udvarán.
4611 1, 13| gombolyagon. De csak azt nyerte vele, hogy a válla is mind
4612 6, 1 | uradalmát.~Röpül is, mint a nyíl, az erdő fái mind megcsóválják
4613 6, 10| Ibolya kék szeme nyílik, nyíladozik,~galagonyabokrok rügye fakadozik.~
4614 4, 3 | jeges eső verte, s akkora nyílás támadt rajta, hogy a nyughatatlan
4615 5, 5 | vett a harag. Odacsúszott a nyíláshoz, s elkezdte szeges végű
4616 6, 10| hazámnak:~Ibolya kék szeme nyílik, nyíladozik,~galagonyabokrok
4617 6, 3 | ólomszín felhők, csepegő köd, nyirkos hideg. A bölcs bagolynak
4618 3, 1 | mint ahogy mások a szemüket nyitják ki. Ő az orrával lát a szeme
4619 4, 9 | táskáját. Hát ahogy ki akarja nyitni - uramfia, ereszkedik ám
4620 6, 12| csíkos tarisznya, vállán a nyitó kapa, indulóban volt a szőlőbe.~-
4621 3, 6 | főkötőben, s úgy kisuttyant a nyitott ajtón, hogy azóta se láttuk.
4622 6, 8 | lefogta a szemét, és föl se nyitotta többet. Szárnya nőtt neki
4623 6, 8 | jöttek. Este megint hiába nyögte a gyerek:~- Apám, itt vannak-e
4624 3, 3 | bajusza.~- Alázatos szolga! - nyöszörögte ijedten, s nagy zavarodottan
4625 1, 13| csak vérző orrocskáját nyomogatta a földhöz. Mellette pedig
4626 1, 6 | kutya odacammogott a kis nyomorékhoz. Megijedtem nagyon, mert
4627 3, 2 | a Hörcsög gazda szíve a nyomorúságán. Alázatosan ballagott be
4628 1, 15| se tudta tovább nézni a nyomorúságunkat: eltakarta orcáját nagy
4629 4, 6 | a feleségét, s a markába nyomta neki a légycsapót.~- Vedd
4630 4, 5 | ő apukájának a neve volt nyomtatva.~- Nini, apu, látod-e, mi
4631 4, 5 | doktor bácsi csendet és nyugalmat parancsolt. Evvel a nagy
4632 3, 1 | a korán ébredt gazda:~- Nyughass, Maros! Ne bántsd a vakondokot.
4633 5, 4 | szalmatöreket -, csak nem nyughatsz te ettől a szamártól addig,
4634 4, 3 | álmodban - mondták neki, azzal nyugodalmas jó éjszakát kívántak, becsukták
4635 3, 6 | ürge se sokra ment a téli nyugodalmával. Kihúzta a vackából a Hattyú,
4636 4, 7 | egy üvegharang alá. Itt nyugodhatik békességben a jámbor, míg
4637 4, 7 | míg csak jólesik neki.~Nyugodott is vagy három hétig, hanem
4638 1, 17| sánta meg azt mondta nagy nyugodtan:~- Alás’ szolgája!~Nem telt
4639 3, 1 | istenteremtése elteszi magát éjszakai nyugovóra. Nagy úr a herceg, ha csupán
4640 1, 11| árkon-bokron keresztül, s nem nyugszol, míg ki nem tudod, hova
4641 5, 4 | piszkafanyéllel. Nem volt nyugta tőlem szegény jámbornak.~
4642 4, 3 | soha többet az életben nem nyugtalankodik éjszakának idején.~
4643 5, 3 | Aranypatkó kell a lóra!”~Nyugtatgatja nagyanyóka,~de csak tovább
4644 6, 3 | örül, ha mentül tovább nyújthatja az éjszakát. Legalább addig
4645 1, 9 | gyúrja,~a babaasztalkán~ki is nyújtja.~A patyolat tészta~ringott,
4646 4, 8 | íróasztalomon.~Már ki is nyújtottam a kezem egy suhogós-ropogós
4647 3, 7 | bizony nehezen ment neki a nyújtózás. Hiába, minden jóravaló
4648 3, 1 | vakondoknak hívják is.~Nagyot nyújtózik a vackán, s keresi a feje
4649 4, 7 | belőle egy nagy tarka pille. Nyújtózkodott, rezgette szárnyait, s mikor
4650 1, 7 | hajtotta róla a legyet, s mikor nyulászni ment, már a kapuban elkezdett
4651 1, 1 | zörgését is hallja, még a nyulat is látja, ahogy kiugrik
4652 1, 17| olyan jó kedve van a kis nyúlnak, hogy el sincs fáradva,
4653 4, 1 | Fölágaskodom egy székre, nyúlok a szekrény tetejére, s lekiáltok
4654 1, 7 | kávéscsészénél, de bezzeg akkorára nyúlt a füle, hogy paplan helyett
4655 4, 1 | csakhogy a minap hiába nyúltam a légycsapó után, nem volt
4656 6, 12| csizmámat, mire kiérünk.~Én egy nyúlugrással előbb kiértem, mint apám.
4657 1, 1 | ragad Bodri.~- O-hó, o-hó, o-ho-hó!~Kormos bika is egyszerre
4658 3, 9 | föl ésszel a jámbor, hogy őbenne volt a hiba. Visszafelé
4659 1, 17| keserűség:~- A holnapi tejemet odaadnám egy ital vízért!~- Én is -
4660 4, 6 | mikor az öregapám kissubáját odaadtam a rongyszedőnek egy szépen
4661 2, 3 | szegény zsellérgyerek létemre odaálljak a nagy úr elé követelő szóval:~-
4662 1, 15| ámult-bámult, hát még mikor én odaálltam eléje - vállamon a Cirmos
4663 1, 6 | láttam, ahogy a Talpas kutya odacammogott a kis nyomorékhoz. Megijedtem
4664 6, 9 | kocsiúton, s ha kérdik, ha nem, odacsikorogja a nevét az embernek:~- Pipis,
4665 4, 6 | csitt-csatt! - mondta a bíró, s odacsoszogott nagytelkes bocskorában a
4666 5, 5 | megint erőt vett a harag. Odacsúszott a nyíláshoz, s elkezdte
4667 3, 5 | tavasznak, mire a te postásod odaér! - nevette el magát nagyanyó.~-
4668 6, 11| fordulnom a kertbe. Hát ahogy odaérek a fához, majd ríva fakadok.
4669 1, 12| kergetnének, csakhogy minél előbb odaérjek. Bizony Piros Palkó szaporázta
4670 1, 11| királynői méltóságra. Mire én is odaértem, már akkorára ott ült a
4671 1, 10| telepedett le nagyapónak. Odafeküdt a lábához, s már éppen valami
4672 1, 8 | kapuján, látja ám, hogy Zörgő odafönt zörög az ól tetején.~- Mit
4673 6, 12| mikor nagy lelkendezve odafutott apám.~- Vigyázz, te, kárt
4674 5, 5 | hazavitte az ölében, s odagurította a gyerekei közé.~- Nesztek,
4675 1, 2 | küszöbön a Gabó cica, egyenest odagurul a Panka lábához.~- Isten
4676 2, 3 | már nem állhattam én se, odahajítottam a kalapomat. Attól megijedt
4677 1, 15| húzódtam hozzá, kócos fejemet odahajtva öreg szívére. Az ölében
4678 1, 2 | beadta a lyukas tepsit, Viola odaillesztette az asztal közepére, Panka
4679 2, 1 | ha jók lesztek, míg én odajárok. Kút felé ne menjetek, kányától
4680 1, 19| lovam,~farkas meg a nyergem.~Odajött egy juhászlegény,~eltátotta
4681 1, 11| az öreg, magától előjött, odakuporodott a lábamhoz, s úgy nézett
4682 1, 4 | nem félne, hogy besározza odalent az apu nyakkendőjéből készült
4683 4, 6 | sapkáját a kútba. Loccs - odalett a világlátott cinkotai bíró
4684 4, 3 | ágyból, s nagy csendesen odalopakodott az ajtóhoz.~Az ajtót bizony
4685 2, 3 | társukat sajnálták. Az én pávám odament hozzájuk. Bizonyosan megbarátkozik
4686 6, 11| kivillogott a levelek közül.~Mire odanyargaltam, akkorra elröpült. Vitte
4687 1, 13| labda pedig megállt, mintha odaragadt volna a földhöz. Micóka
4688 6, 8 | megvakultak, tornyai leroskadtak, odaszoktak a gólyák. Ma csak egy-két
4689 2, 4 | arra repült egy cinege, s odaszólt a kakasgyűléshez:~Hatrongyosi
4690 1, 11| magamban, hanem azért csak odatartottam a fülemet rózsabimbó-szájacskája
4691 6, 11| nyárfáról:~- Kell-e dió, fiú?~Odatekintek: hát egy sárgarigó hintázza
4692 3, 3 | lett is foganatja, mert odatekintett a pásztor, s ahogy a Mackó
4693 3, 6 | gondoltam magamban, s odatelepedtem a Hattyú mellé.~De ezt meg
4694 4, 5 | könyveket, és egyet közülük odatett a Pipuci ölébe. - Próbáld
4695 6, 9 | a sima fejével; utoljára odatipegett a jó Isten elé.~- Uram teremtőm -
4696 1, 1 | alá is nagy szégyenében - odavan a gulya, oda a becsület!~
4697 4, 5 | neked olyant többet is.~Odavezette Pipucit a könyvesszekrényhez.
4698 1, 11| Mert aznap este megint odébbállott. Másnap is, harmadnap is.
4699 4, 4 | sehogy se találta helyét az ódon, sötétes szobákban. Kiballagott
4700 3, 4 | engedett.~- Nagy kópé vagy te, öccse! Te mesélted a cinegének,
4701 3, 4 | vesszővel?~- Jól tennéd, öcsikém!~Sündisznócskának se kellett
4702 1, 15| szepegte:~- Cijmos, hová méd, öjed Cijmos?~Hát bizony ezt nem
4703 6, 8 | varjúsereg, hanem volt köztük egy öklömnyi kis gyerek, az futtában
4704 6, 11| körték, mint ezen a fán. Ökölnyi nagyságúak, aranysárgák
4705 5, 3 | egyet édesanyja,~mosolyogva ölbe kapja:~„Mondanék én egyet,
4706 1, 6 | már az ilyen nagy legényt ölben hordozni - mondtam neki. -
4707 1, 11| ragyogott, mint a csillag, ahogy ölelgette, cirógatta az istenadtát.~-
4708 1, 10| neki benne, aki egyszerre ölelte át a két öreget.~- Jaj,
4709 1, 6 | mert az édesanyja hozta az öliben. Meg is pirongattam érte,
4710 3, 1 | herceg. Nem sokból áll az öltözködése. Megrázza fekete bársonybundáját,
4711 3, 1 | nagy ásítozva nekilát az öltözködésnek.~Hanem azért nem kell ám
4712 6, 7 | egész Balog völgye virágba öltözködött a tiszteletükre. Hófehér
4713 6, 2 | eszébe?~Föl szeretett volna~öltözni fehérbe.~Unta szegény jámbor,~
4714 6, 12| már fölébredtek, föl is öltöztek menyasszonyruhába. Jókedvű
4715 3, 1 | nincs csengő, nincs inas: ki öltözteti most már sétáló gúnyába
4716 1, 12| emeli, míg az eső ki nem önti onnan.~- Ezt látták volna
4717 2, 3 | közepében, amelyikbe szökőkút öntötte a vizet, csudálatos nagy
4718 3, 5 | bárány.~Nagyapó éppen ott öntözgette a rózsafákat, s egyszerre
4719 1, 1 | számadó gulyás, ő most az öregbojtár: nem is történhetik most
4720 2, 1 | eszébe jutott, hogy ő az öregebb, s neki kell bátorítani
4721 1, 10| egyszerre ölelte át a két öreget.~- Jaj, de áldott ember
4722 1, 15| kiáltsanak rá.~De erre meg már az öregurat hagyta el a béketűrés. Bosszúsan
4723 4, 4 | esztendővel ezelőtt elejbe állt az öregúrnak:~- Apámuram, búcsúzkodni
4724 6, 8 | édesapámra az öregapám hagyta örökbe, az édesapám nekem adta,
4725 6, 2 | jámbor,~hogy ő télen-nyáron,~örökkön-örökké~feketébe járjon.~Ahogy így
4726 3, 1 | hasznát nemigen veszi az örökös sötétségben. Azért csúfolják
4727 1, 9 | rétespásztor~nincsen nálad!~nagy öröme is lesz~Erzsikének -~szomorúbb
4728 5, 4 | vízfolyás. Kaptam is ennek örömére édesapámtól olyan sarkantyús
4729 5, 5 | zsebünk kaláccsal, a szívünk örömmel, szaladtunk ki a piacra,
4730 1, 11| mondom neki -, de azért örömödben ne szedd le rólam a gúnyát.~
4731 1, 10| Nagyapó szólni se tudott az örömtől, látni se igen látott a
4732 1, 2 | mutogatták-e a fogukat vagy örömükben, nem ért rá megkérdezni
4733 1, 8 | bírta nevetni magát.~- Minek örülsz olyan nagyon, szomszéd? -
4734 4, 7 | is egy, hanem négy pár. Örültem, hogy a kardját ki nem rántotta.~
4735 1, 5 | kedves Talpas - csengett egy örvendező gyerekhang a holdfényes
4736 6, 7 | a szúnyogok meg a legyek örvendeztek is ennek nagyon. S nagy
4737 4, 3 | kalács, kalács! - kiabálta örvendezve, ha egy szem elhullott magot
4738 5, 4 | időben.~Mióta a Virgonccal összebarátkoztam, egyéb kívánságom sem volt,
4739 6, 3 | valami halk neszezés: az összebújt őzikék kergetőznek álmukban
4740 1, 10| népei!~Ahogy a tenyerét összecsattantotta, akkorát szólt, mint valami
4741 6, 8 | siroki gróf másnap hajnalban összefogatott az embereivel valahány gólyát,
4742 5, 4 | kazlak, fák, kútágasok mind összefolytak már a szemem előtt.~- Állj,
4743 4, 8 | sodródott vissza. Úgy maradt összegöngyölve, nap így nem éri, levegő
4744 4, 5 | tenyerébe hajtott fejjel, s összegyűrve hajigálta az asztal alá
4745 4, 8 | Feje lehorgasztva, lába összehúzva, egész testecskéje megmerevedve.~-
4746 2, 2 | ide?~A két gyámoltalan már összekapott volna, mikor nagy lihegve
4747 1, 7 | oltalomért, s midőn a macska összekarmolászta az ábrázatát, mindjárt a
4748 1, 12| ha tudtam volna, hogy összekerülök veled, hoztam volna neked
4749 1, 12| nagy csendességben. Palkó összerezzent, s körültekintett a kocsiban.
4750 4, 8 | a szivart, mint ahogy ő összesodorja a falevelet. Aztán olyan
4751 4, 1 | ágyacskájából, az egész ház összeszalad a visítására.~- Uram teremtőm,
4752 4, 6 | akkorát rikkantott, hogy összeszaladt rá az egész falu.~- Hej,
4753 5, 5 | kéregetni. Néha annyi garaskát összeszedegetett, hogy alig bírta.~Hogy a
4754 1, 1 | Marci gulyás három határból összeszedegeti a gulyát úgy-ahogy, felit
4755 1, 15| a Terike macskája.~Mikor összeszedte magát egy kicsit, odaballagott,
4756 6, 11| de én azon nemigen értek, összeszedtem a kifúrott körtéket, és
4757 4, 1 | ugróművésznek: mire kinyitottam az összeszorított markomat, nem volt abban
4758 1, 13| vele, hogy a válla is mind összeszurkálódott, mintha csak egy gombostűpárnába
4759 4, 5 | nekem olyan almafám, amelyik összetört a nagy termés alatt.~Apuka
4760 2, 4 | kis kakas, s egyszeribe összetrombitálta a kakasülőről a falu kakasait:~
4761 3, 3 | akkorát, hogy Sündisznócskának összeütődtek tőle a szuronyai.~- Állom
4762 3, 7 | mellé álltak. Bíró uram összeütötte a két tenyerét: krek-re,
4763 1, 11| mint mikor a liliomszirmok összeverődnek.~- Hallod, apu, megértette!
4764 2, 1 | Tyúkanyó. - Már azt hittem, összevesztetek. De azért nem értem ám,
4765 1, 2 | törülni: az lesz a te dolgod.~Összevicsorgott erre a Gabó meg a Viola.
4766 1, 11| egyet ám, hanem négyet. Az ötödik, az öreg, magától előjött,
4767 1, 1 | történhetik most semmi galiba Ötömösön.~Ni, hogy utasítja rendre
4768 1, 7 | agár! Ugrik megint vagy ötöt, belenéz a patakba, hát
4769 6, 12| megevett volna naponként ötven-ötven hernyót. Tudod-e, hány hernyó
4770 1, 4 | hosszú az orra, mint az övé.~„Ejnye, megnézem, a füle
4771 3, 6 | Valamelyik nap, ahogy kint őgyelgek a határban, egyszer csak
4772 5, 5 | kis cimborája kapjon ki őhelyette.~Odakocogott a gyerekhez,
4773 6, 12| elszomorodva a fára.~- Majd esznek őhelyettük a hernyók. Tudod-e, mit
4774 1, 17| csak így éhgyomorral?~- Ojjé, lesz egér az úton, ne félj!
4775 4, 8 | olyan furfangos szerzet őkegyelme, hogy egyszerre holtnak
4776 5, 4 | haragomról. Nevekedtem, okosodtam, sokat kellett tanulnom.
4777 2, 4 | Hatrongyosi kakasok, jaj de nagyon okosok! - nevetett a cinege továbbrepülve.
4778 1, 7 | tarisznya szépségnél egy marék okosság. No, ne féltsétek a csobánci
4779 4, 4 | Igenis, a magányos méhecskét okvetlen haza kell vinni a többihez,
4780 1, 15| nem volt benne egy csöpp olaj se.~- Nem baj, lelkem -
4781 1, 10| helyükre! A Bodrinak az ólban lett volna a helye, a cicamicának
4782 5, 4 | Virgoncra, s huszárosan az oldalába vágtam a sarkantyúmat.~-
4783 5, 5 | oldalon megelégelte, a másik oldalára fordult, s rázogatta a kócos
4784 2, 2 | a macska a kerítés másik oldaláról. - Gyere világot látni,
4785 1, 15| a hideg kemencét. Másik oldalról én húzódtam hozzá, kócos
4786 1, 5 | Talpas kidugta a fejét az óljából. Pedig - tréfa ide, tréfa
4787 4, 8 | Formátlan jószág, két csattogó ollóval.~- Nini, hisz ez meg Csajkó
4788 1, 19| araszttal sebesebben~az ólommadárnál.~Gyí, te hóka, meg se álljunk~
4789 6, 3 | mézelő méhecskék? Az ám, ólomszín felhők, csepegő köd, nyirkos
4790 1, 7 | mindjárt a macskához szaladt oltalomért, s midőn a macska összekarmolászta
4791 6, 4 | magát:~„Előre, előre,~szénás óltetőről~szalmás csűrtetőre.~Mindjárt
4792 1, 10| mályvarózsáinak a leveleit olvasgatta.~- Me-e-e, me-e-e? - szalad
4793 4, 5 | hogy Pipuci nem győzte olvasni. Kacagott is sokat az egész
4794 1, 17| a nyakában a mézeskalács olvasó.~- Az ám.~A kis nyúl nagyot
4795 4, 5 | érte. Olyan mesét talált az olvasókönyvben, ami alá az ő apukájának
4796 1, 17| akarsz venni?~- Mézeskalács olvasót.~Huppuj meg nem állta nevetés
4797 1, 4 | Egy... kettő... sok - olvasta Panka a kakukkszót, s egyszerre
4798 1, 12| milyen kényesen sétálgat olyankor, úgy napszállat felé a háza
4799 1, 17| befelé nagy gyönyörűséggel. Olyanok lettek, mint a duda.~- Na -
4800 3, 4 | egy mogyorófa suhogót, és olyanokat húzott vele az urabátyja
4801 6, 9 | tollbóbitácskáját. Olyan az őnála, mint mikor mi illendőségből
4802 4, 4 | teremnek az erdélyi hegyek, őnáluk a dió sincs akkora, mint
4803 6, 13| egyre csak azt hajtja.~ ~.oOo.~
4804 3, 5 | HOMOKORSZÁGBAN~Homokország nem az Óperenciás-tengeren túl van, hetedhét ország
4805 6, 6 | fecskéink!~Még abban az órában hozzáfogtak a fészekrakáshoz.
4806 2, 1 | járt a hajnalicskavirág órája, s mindig tudja, hova, mikor
4807 3, 5 | mert mind fölsüti a nap az orcácskámat.~- Vége lesz a tavasznak,
4808 1, 15| úr?~Kigyulladt nagyanyó orcája, s utoljára már olyan hangosra
4809 5, 4 | sunyi szemével, átbújt az orgonabokrok közt, s odaállt elejbém.
4810 1, 12| sürgönykarókra, a világos ablakú őrházakra.~Egy darabig ezzel töltötte
4811 6, 7 | meredeznek az égte, mint valami óriási kéznek az imádkozó ujjai.
4812 2, 1 | felé ne menjetek, kányától őrizkedjetek, macska elől meneküljetek,
4813 1, 3 | kivitték a tanyára birkát őrizni. Szegény Mitvisz akkoriban
4814 3, 1 | szívni. Hát ahogy kiüti az ormányát a háza kéményén, két tüzes
4815 4, 8 | kezével fogott kezet, hanem az ormányával.~- Híréből rég ismerem -
4816 4, 8 | berendezni.~„Ármányos kis ormányosa - gondoltam magamban -,
4817 3, 3 | Azzal Mackó úr kidugta ormótlan nagy fejét a bokrok közül,
4818 2, 1 | meg a Kendermagos! Jaj, őróluk meg majd elfeledkezett Tyúkanyó
4819 1, 12| akkorára felágaskodott, mint az oroszlán. Csillogott-villogott minden
4820 1, 13| szándékát, s jót koppintott az orrára a főzőkanállal.~- Hohó,
4821 3, 1 | szemüket nyitják ki. Ő az orrával lát a szeme helyett. Megérzi
4822 1, 13| labdázni, az szúrta meg az orrocskádat, te kis ügyetlen!~Most már
4823 1, 13| is volt meg takaros kis orrocskája, a fölött meg barátságosan
4824 3, 3 | mentek többet, ha egyszer az orrocskátokat kidugjátok.~S amilyen jóakarójuk
4825 4, 8 | tetteti magát, ha veszedelmet orront. Hallja, szomszéd, ne bolondozzék
4826 5, 1 | valamennyi marabu-ház, az orruk hegyéig se láttak tőle a
4827 6, 7 | kitalálták, mi történik itt:~- Országgyűlést tartanak a radnóti fecskék.~
4828 1, 19| meg se álljunk~hetedhét országig,~kerítetlen kerítésig,~kerek
4829 5, 5 | vette, s nekiindultak az országnak. Ahány faluban megfordultak,
4830 1, 11| királyné vagyok. Hékám meg az országom. Én parancsolok, Hékám pedig
4831 1, 11| most egy királynét cipelek országostul. Csak akkor okosított föl
4832 1, 7 | én most elmegyek hetedhét országra, meg se állok a túri vásárig.
4833 5, 1 | házakban? - kérdeztem az őrt.~- Azokban a marabumadarak
4834 6, 1 | tanyaudvaron a kotlós körül, s nem őrzi őket más, csak egy kócos
4835 4, 4 | döngicséltek be a vadméhek az ősi ház apró ablakain. S a bekékellő
4836 3, 1 | sincs szegény jámbornak, ősidőktől fogva az a szokásuk a földvári
4837 4, 5 | kezét. - Aranyhajú tündérek osonnak be hozzám éjszakánként a
4838 4, 3 | Fülemüleszót hallottam - osont ki az ágyból, s nagy csendesen
4839 4, 3 | történetet írom, én már az ősszel is ismertem. Mégpedig nagyon
4840 6, 8 | törődött a gólyákkal, hanem az ostorával közéjük suhintott a gyerekeknek.~-
4841 1, 13| nagyon óvatosan lejött az ostorfán, de megcsúszott az ügyetlen.
4842 1, 12| meg lehetett volna vele ostromolni.~- Sicc te! - süvöltött
4843 3, 2 | Hörcsög-tanyára. Lesz mit enni őszig a kis Ürge fiúknak.~
4844 4, 3 | hosszú az éjszaka.~Bizony az őszirózsák is elmentek már mind aludni,
4845 4, 3 | gubbaszkodott a dérvette őszirózsákon, mikor minden testvérkéje
4846 5, 5 | a földön, félrehajtja az otromba nagy fejét, kilógatja a
4847 6, 1 | vágódik le.~- Kot-kot-kot, ott-ott-ott! - rikácsolja el magát a
4848 6, 8 | a fák közt több a szelíd őzike, mint a szegény embernél
4849 6, 3 | halk neszezés: az összebújt őzikék kergetőznek álmukban a csörgő
4850 1, 2 | VIOLA MEG A GABÓ~Olyan nagy ozsonna készült minálunk tegnap
4851 6, 2 | meg a róka,~s csapott nagy ozsonnát~belőle a hóba.~Róka-csípte
4852 6, 1 | kolduskának lenni, mint a búbos pacsirta, aki úton-útfélen jut egy
4853 4, 6 | ember tanította fütyülni a pacsirtafiókákat, annak fordult neki a cinkotai
4854 1, 12| mutogatta. Hirtelen lebukott a pad alá, de a macska ott is
4855 6, 5 | mint az iskolás gyerekek a padban. Fecskeapa pedig kiült az
4856 1, 15| bújt oda nagyanyóhoz, aki a padkán ülve melengette a hideg
4857 1, 17| széles garádicson egész a padlásajtóig, avval becsahint:~- Hej,
4858 3, 1 | herceg fölkapaszkodott a padlásra, és kinyújtotta az orrát,
4859 4, 4 | nagyot dobbantott a tölgyfa padlón.~- Nem megyek, azért se
4860 1, 11| hogy mind fölkörmölte a padlót.~- Hohó, Hékám - ugratta
4861 4, 8 | cseresznyefák alatt szunyókáltam a padon. Azt álmodtam, hogy rubincseresznye
4862 5, 5 | nagy mancsát rátette kis pajtása vállára, s néha-néha ráhunyorított
4863 1, 12| Csengős szánkóval várnak a pajtásaid, idehallik a csengése.~Palkó
4864 2, 2 | Még ő tett szemrehányást a pajtásának:~- Jércike, Jércike, minek
4865 1, 17| Nagyon haragosan mordult ki a pajtására:~- Mit háborgatsz, vigyen
4866 1, 15| cicánkat, az egyetlen jó pajtásunkat a kerek világon.~- Se kenyerünk,
4867 1, 7 | futott panaszkodni. Ha valami pákosztossága miatt sodrófával forgott
4868 1, 10| vitézül hadakozott a poroló pálcikájával. Csak azt sajnálta, hogy
4869 6, 13| fűzfahegyen lakó~Varjú Varga Pálhoz.~Azt mondja a varga,~nem
4870 1, 12| hívta. Az is lehet, hogy Palkóhoz folyamodott a maga nyelvén:~-
4871 1, 12| mondani, hogy esett Piros Palkónak másnap a varjúvadászat.
4872 4, 2 | dologra hamar, kőművesek, pallérok, ácsok, takácsok! Minden
4873 5, 1 | forró szerecsen homokra, a pálmás Nílus partján. Mindjárt
4874 3, 1 | gyerekkorától fogva, mint a palotájában való járás-kelést.~De nini,
4875 3, 6 | Nini, de megnőtt azóta a palotám, mióta elaludtam. Megnézem,
4876 4, 9 | könnyel a búzavirágszeme, panasszal a pici szája:~- Jaj, apuka,
4877 1, 15| Tejitének fázitja van - panaszkodott a húgom, és dideregve bújt
4878 3, 3 | azért keresi máig is nagy panaszkodva:~- Hová lett, hová lett?~
4879 5, 3 | PATKÓ~Bánata van Lacikának,~panaszolja fűnek-fának:~nem ül többet
4880 4, 5 | amit a doktor bácsinak panaszoltál.~A beteg mesemondó az ölébe
4881 4, 3 | jobbra-balra, utoljára fölkelt, és panaszos zümmögéssel csetlett-botlott
4882 2, 2 | Jércike.~- E-e-én? - bégte panaszosán a bárány. - Ne-e-em. Én
4883 2, 2 | egyre hangosabbra vette a panaszt, s mindjobban rázta a csengőjét.
4884 1, 4 | énrám, ha te itthagysz, Pankám? - Ezt kérdezi az Ili baba
4885 3, 5 | galambok szóba se álltak Pankával, a verebek pedig kereken
4886 3, 8 | felejtette a konyhaajtót. Pannikának se kellett egyéb: úgy kiosont
4887 3, 5 | a szőre, mint a hó, kék pántlika legyen a nyakában, ezüstcsengő
4888 1, 16| levél van behúzva a kék pántlikájába. Az is csak ha olyan levél,
4889 1, 2 | illik, s megrázta a kötője pántlikáján a kulcsokat.~- Kis baj nem
4890 3, 5 | nyakában, ezüstcsengő a kék pántlikán.~A szarka jó postás volt,
4891 5, 2 | csodálkozva nézi.~Világlátott papagáj~szundít a fa ormán,~az rikoltoz
4892 3, 7 | Csak éppen fölteszem a pápaszememet.~Bíró uram föltette a pápaszemét,
4893 6, 4 | tollát,~szárnya mellé dugja~pápaszemes orrát.~„Csirip, csirip,
4894 3, 7 | lenyelte azt egy éhes gólya pápaszemestül, mintha nem is ő járt volna
4895 6, 11| elém a papsajtot, kötővel a papírgaluskát.~- Jó ez nagyon, apu - biztatott
4896 1, 16| egyszer csak hallom ám hogy a papírkosár elkezd sétálgatni a sarokban,
4897 6, 11| baj, érik a körte. Hanem a papmacskahernyó nem kellett neki. Azt mondta,
4898 6, 11| fáradságodért mindig kapsz egy papmacskahernyót.~Másnap korán reggel ott
4899 2, 2 | mentek, mendegéltek. Találtak paprikaföldet, dinnyeföldet, patakot,
4900 2, 1 | neki nézni, érik-e már a papsajt, fodorodik-e a zsályalevél,
4901 6, 11| Marékkal rakták elém a papsajtot, kötővel a papírgaluskát.~-
4902 3, 9 | igazi vízbéli nemes, de papucsban, hogy meg ne szúrja a talpát
4903 3, 9 | Mit varrsz, mit varrsz?~- Papucso-cso-cso-cso-cso-csot, papucso-cso-cso-cso-csot -
4904 3, 9 | Papucso-cso-cso-cso-cso-csot, papucso-cso-cso-cso-csot - dúdolgatja vissza a mester.~-
4905 3, 9 | semmit se utál jobban az öreg papucsos, mint a kalaposmesterséget.
4906 3, 9 | tetején. Büszke is rá az öreg papucsosmester, hogy ő a feje tetejével
4907 3, 9 | látta már Csupaszem békát, a papucsosmestert. Nyakba vetett zöld kötényéről,
4908 3, 9 | No nézd, itt van még a papucsosműhely is! Lám, lám, hát ott nem
4909 3, 9 | Ki-kiszól a konyhából a papucsosműhelybe:~- Mit varrsz, mit varrsz?~-
4910 3, 9 | tisztessége a nádasban Csupaszem papucsosnak! Még tán a bíbic is ővele
4911 1, 2 | előszobában. Végre is létrástul, papucsostul kellett az asztalhoz ültetni.~-
4912 1, 2 | keress más gazdát, szegény pára! Föl is út, le is út - miért
4913 1, 2 | fazékban?~- Tengeri herkentyű, parancsol belőle?~- Köszönöm alássan,
4914 6, 5 | kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott:~- Gyerekek, csak csicseri!
4915 1, 16| hanem parancsot.~„Cipellőt parancsolj a tündéreknél, apu, patyolatfehéret,
4916 3, 3 | meg nyírfabalzsammal.~- Parancsoljon, urambátyám, egy kis bajuszpedrőt!~
4917 1, 11| Hékám meg az országom. Én parancsolok, Hékám pedig szót fogad.
4918 4, 5 | bácsi csendet és nyugalmat parancsolt. Evvel a nagy zenebonával
4919 1, 6 | Teszed le, Talpas! - parancsoltam neki.~Talpas haragosan rám
4920 1, 15| süt a meleg kemence, hogy párázik az asztalon a forró kalácscipó.
4921 3, 3 | szeme az éhségtől, mint a parázs.~- Fusson, akinek az élete
4922 1, 13| hirtelenebbül. Mintha csak égő parázsba ütötte volna!~Olyan nyávogást
4923 5, 3 | mákos patkó.~Fölpattan a paripára:~„Gyí, te Csillag, Kisvárdára!”~
4924 3, 4 | sündisznócska?~- Medvelónak párja nincs!~- Gyí hő, gyí hő,
4925 4, 4 | Én bejártam a világot, de párját ennek az erdélyi kis falunak
4926 6, 5 | fiókáit a fészekből a tornác párkányára. Úgy gubbaszkodtak ott a
4927 6, 5 | aztán csak visszalépett a párkányra. Csicsergett keservesen,
4928 4, 1 | ágyacskája, s addig zokog a párnácskájába, míg le nem ragasztja a
4929 1, 4 | visszanyomta a fejével a babát a párnácskára úgy, hogy az be is fogta
4930 3, 6 | Tett a feje alá jószagú párnácskát, be is takarta selyempaplankával.~-
4931 1, 4 | megigazítja a gyöngyvirágos kis párnát, s ráfekteti Ili babát.~-
4932 1, 14| csíkos abrosszal, bevitte a párolgó kávét, s dobogó szívvel
4933 1, 18| kecskebálon~fogadom, hogy nem lesz párom~- mek-mek-mek!”~
4934 6, 7 | dehogy! Szépen leszálltak párosával. Csak azt keresték a magasból,
4935 1, 5 | találta magát, amely közel a parthoz csendesen úszogatott lefelé
4936 1, 5 | Tisza, lekullogott annak a partjára, és ott tűnődött sokáig,
4937 6, 8 | kifáradtak a hattyúk, mire egyik partjáról a másikra értek. A tó körül
4938 3, 3 | foganatja, mert odatekintett a pásztor, s ahogy a Mackó úr fejét
4939 3, 3 | erdőben, ijeszd meg azt a pásztort, aki az erdőszélben legeltet.~
4940 1, 7 | megint vagy ötöt, belenéz a patakba, hát még csúfolódik is az
4941 3, 3 | szarvast ijeszd meg, amelyik a patakban nézegeti magát.~- Fusson,
4942 1, 7 | úgy, hogy mire a csobánci patakhoz ért, alig lihegett.~- Így
4943 4, 4 | virágos rétjeinek, se csörgő patakjának, se derék székely népének.
4944 1, 7 | szomjas. Nosza, szalad a patakra, hát ahogy belenéz, látja
4945 5, 3 | hintalóra,~mit ér az, ha nincs patkója?~Nagyapóka azt ajánlja:~
4946 4, 8 | lett volna. Utána küldte a pattanóbogarat is meg a virágbogarat is.
4947 4, 8 | nekem már az a természetem. Pattanóbogárnak hív Tolna-Baranya.~A bogár-generális
4948 4, 8 | ez a trafikos szomszéd! - pattogtatta vígan a nyakát a pattanóbogár. -
4949 1, 16| parancsolj a tündéreknél, apu, patyolatfehéret, bojtosat, gombosat, mert
4950 2, 3 | neki a kezemet.~- Egyél, pávácskám, és ne búsulj. A királyi
4951 2, 3 | adtam volna többet száz páváért. S most is valahányszor
4952 2, 3 | társukat sajnálták. Az én pávám odament hozzájuk. Bizonyosan
4953 2, 3 | kellett többet, mindig a páván járt az eszem. Mikor a kendermagos
4954 4, 7 | szemem.~- Nini, hisz ez a pávaszempillangó! - kiáltottam utána, ahogy
4955 3, 8 | napocska. De jó sima ez a pázsit.~- Ó, de tudatlan vagy te,
4956 1, 8 | hozzátörölgette a száját a pázsithoz.~- Köszönöm a barátságot,
4957 4, 6 | hogy tán meg se állt volna Pécelig, ha az eresz alatt a fecske
4958 4, 8 | feje búbjára pottyant a peckes generálisnak. Kotródott
4959 4, 8 | csillogott-villogott a napfényben, s olyan peckesen szedegette a lábát a homokban,
4960 1, 15| nemcsak a kenyerem, hanem a pecsenyém is!~
4961 3, 3 | között. Annak a tükréből pedergette hegyesre a bajuszát friss
4962 1, 1 | valahol. Nemhiába mondja azt a példabeszéd, hogy minden füstnek tűz
4963 4, 1 | Mintha ezüsthúros citerát pengetne valami tündérke:~- Ki-ri,
4964 1, 15| a két árva abból a nagy pénzből! Nagyanyó már szinte érezte,
4965 4, 9 | kapaszkodik hozzám.~- Apuka, van pénzed?~- Annyi, mint szőr a békán.~
4966 1, 15| Vegye vissza az úr a pénzét. Aki a Cirmosra azt mondja,
4967 1, 15| többet senki se. Legalább a pénzt tegye el most már, jó lesz
4968 2, 3 | nincsen nekünk arra való pénzünk. Nem szegény emberek mulatságára
4969 5, 2 | vigyorog~bele a tükörbe:~„Peregjen a sarkantyú,~guruljon a
4970 1, 1 | mikor aztán belevesz az ég peremébe, akkor ő is megnyugszik.
4971 4, 3 | Télapó visszafordult az ég pereméről, és haragosan rázta a szakállából
4972 3, 4 | maradék egérpecsenyém.~- Hiába pergeted úgy a nyelved, te szeleverdi!
4973 6, 10| Az ég fényeskedik, harmat permetezik,~távol hegyek ormán tavasz
4974 6, 1 | használja kardnak. Csak éppen a pettyes fehér mellényt meg a szürke
4975 5, 5 | bömbölt, hogy belereszketett a piac.~Bezzeg szétugráltunk mi,
4976 5, 5 | iskolából jöttünk ki, mikor a piacról a fülünkbe pördült a dobszó.
4977 6, 6 | errébb!~- Fuss szalmáért, picike!~- Hozom én ízibe.~- Hocc
4978 6, 5 | tanítja a nagy fecske a picit röpülni. Fecskeanya kiparancsolta
4979 6, 5 | negyedik buksi csak lihegett, pihegett, a szárnyát is megemelte
4980 2, 1 | a Búbos.~- Testvérkém - pihegte Búbos -, ugye, rossz lehet
4981 1, 5 | áldott tanyán.~Csak legalább pihenhetne egy kicsit. De valahány
4982 4, 5 | apuka beteg. Fáradt szegény, pihenni kell neki.~Hitte is ezt
4983 1, 10| látni se igen látott a szeme pillájára szivárgott könnytől. Annál
4984 1, 16| mindig úgy láttam, hogy a pillangók gombos cipőben járják a
4985 4, 5 | mondta csodálkozva -, egy pillefogó háló!~De akkorra Pipuci
4986 1, 16| Mindig hallottam, hogy a pillék tél derekán báloznak.”~Hát
4987 1, 16| volt már az asztalon a két pilleszárny, égszínű selyemből, aranycsillaggal
4988 1, 6 | mért nem kergetheti ő is a pillét, mint más gyerek! - sóhajtottam
4989 1, 16| PILLETÁNC~A múltkoriban, ahogy az
4990 2, 3 | legjobb játszópajtásom, Pilliké, a fehér cica. Jókedvűen
4991 2, 3 | rajta, hogy fölkapta volna Pillikét, ha meg nem kapaszkodik
4992 4, 9 | aludt az se padláson, se pincében. Kifordítottuk a papírkosarat;
4993 1, 10| amiért megint elszórta a pipahamut a szőnyegen.~Mindegy az,
4994 6, 9 | madarat, aki falun-városon ott pipiskedik a kocsiúton, s ha kérdik,
4995 4, 5 | csak a semmit markolom meg.~Pipucinak hirtelen öröm villant meg
4996 1, 6 | hozta az öliben. Meg is pirongattam érte, ahogy megláttam,~-
4997 1, 16| lenge, mint a felhő. Ott piroslott rajta a nyakba való kláris
4998 5, 4 | ejthettem, megvendégeltem piszkafanyéllel. Nem volt nyugta tőlem szegény
4999 4, 8 | kihajló vesszejéből nagy fejű, piszkos-fekete bogár zuhant a három közé
5000 1, 14| marad.~A kanári csúfolódva pittyentette el magát:~- Köszönöm alássan,
5001 4, 6 | nagytelkes bocskorában a pitvarajtó szemöldökfájához, ahol éppen
5002 2, 3 | többet ér nála egy szelíden pityegő, jámbor, kezes tyúkocska.~
5003 4, 2 | zörgeti a szél.~- Hát a pitypang? Aranylik-e még tőle a mező?~-
5004 1, 11| abbahagyták a tanácskozást a platánfákon. Én meg ijedten kaptam a
5005 3, 9 | hisz itt is csak olyan pocsolya van, mint a másik oldalon!
5006 5, 4 | bukfenceztem bele a mocskos pocsolyába, mintha én lettem volna
5007 4, 6 | ahol éppen egy kövér dongó pödörgette a bajuszát nagy magabíztában.~-
5008 3, 3 | még kétszer olyan hegyesre pödri a bajuszát, mint azelőtt.~
5009 5, 5 | mikor a piacról a fülünkbe pördült a dobszó. Vizsgánk volt,
5010 1, 6 | félig lehunyott szemével.~Pörge bajuszú pille suhant el
5011 3, 9 | vacsorára való szúnyogszalonnát pörkölik? Még az a békateknő is ott
5012 1, 10| mégiscsak túlságosan meg van pörkölve ez a kávé - vélte nagyanyó,
5013 4, 3 | szárnyát, beletettem egy pohárba, s most itt élesztgetem
5014 3, 1 | előcsarnokába ér. Nagy, pohos mezeiegér szalad vele szembe
5015 4, 8 | bukfencet, hogy nincs az a pojáca, aki jobban értene hozzá.
|