abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
5016 4, 7 | belőle. Hajszálnál vékonyabb, pókformájú kötelet eresztett, s úgy
5017 4, 9 | maradt minálunk lakó nélkül a pókistálló. Arany a teteje, bársony
5018 4, 9 | de már ezt az isten is pókistállónak szánta.~- Nézd-e - tartom
5019 4, 9 | Istent, hogy változtasson pókká, ha Panka bizakodva föl
5020 4, 9 | belefér, jöjjön el hozzánk póknak!~
5021 4, 9 | nagy sebesen egy icipici pókocska. Hát biz az egészen beszőtte
5022 4, 9 | szeme elé -, ebben tartjuk a pókunkat, ha lesz.~- Nem ér az semmit -
5023 6, 8 | gólyát, s berakatta őket a pompás fészkekbe. Alig várta, hogy
5024 2, 1 | Szerencsére Tyúkanyónak mindig pontosan járt a hajnalicskavirág
5025 5, 4 | ahol legnagyobb volt a por.~- Megállj, Virgonc, megállj!~
5026 1, 15| bizony végigvágódik az utca porában, ha az öregúr meg nem kapja.~-
5027 4, 4 | a kenyérbélvirág aranyos porával. Megkésett valahol szegényke,
5028 2, 2 | patak, s a patakparton olyan porcfű terem, hogy ránézni is gyönyörűség.
5029 2, 1 | szomszéd nem csipegeti-e el a porcfüvecskét? Egy lépés a hossza, egy
5030 1, 14| Ahol ni, még sót tesz bele porcukor helyett!~Mariska most már
5031 1, 10| milyen vitézül hadakozott a poroló pálcikájával. Csak azt sajnálta,
5032 1, 14| mert mindjárt jóllakatlak a porolópálcával! ‑ kiáltotta nekipirulva,
5033 4, 4 | Pucoltatja a rámás csizmát, poroltatja a rókamálas mentét, befogatja
5034 3, 9 | kalapot - nevette el magát a poronty.~De sietett is ám elkotródni
5035 3, 9 | hogy megkérdezik tőle a porontyai, elmén-e máskor is világot
5036 1, 11| Inkább fölszedtem a kis porontyokat, kit az egyik, kit a másik
5037 3, 9 | mondja estendén a Csupaszem porontyoknak, mikor jó étvággyal elfogyasztották
5038 1, 8 | Sose jártak még egymás portáján, csak a két falu határában.
5039 4, 4 | maradok ezen a nagy, üres portán, mint valami vén medve.~
5040 4, 6 | megérdemli az efféle százaranyas portéka.~Azóta van Pécelen annyi
5041 3, 4 | vissza. Idehozom azt a rossz portékát, előttetek vallja be, hogy
5042 3, 5 | ahogy egy homokországi postáshoz illik.~- Hallod, Panka,
5043 3, 5 | lesz a tavasznak, mire a te postásod odaér! - nevette el magát
5044 3, 5 | Kis csigabiga, leszel-e a postásom?~Kis csigabiga hol bekapta,
5045 3, 5 | Micsoda napernyő?~- Amit a postásomtól üzentem.~- Micsoda postástól?~-
5046 3, 5 | Homokországban csigára a postát, mert még megenné maga alatt
5047 5, 4 | gúnyámon a zsinór, mint a posztó. Még a Bodri kutyánk is
5048 1, 12| bunda, de olyan ám, hogy a prémjét tavaly ilyenkor még farkas
5049 4, 1 | így kifogott a láthatatlan prímáson.~
5050 4, 5 | odatett a Pipuci ölébe. - Próbáld meg csak, virágom, hányszor
5051 5, 2 | egyik,~a másik létrára:~így próbálják a gallért~a zsiráf nyakára.~
5052 5, 4 | megbántam. Bár akkor se próbáltam volna! A Virgonc rúgott
5053 5, 5 | vödör vizet; attól elkezdett prüszkölni, hogy szinte kedvünk lett
5054 1, 12| hógolyóval traktálod! - prüszkölt a jégmacska, s a csészényi
5055 1, 14| tej! - morgott a Bodri.~- Pű, még a szaga sem olyan jó
5056 4, 4 | azoktól, akiket szeretünk. Pucoltatja a rámás csizmát, poroltatja
5057 3, 2 | taszította ki a tanyából, s egyre püfölte a kis tehetetlent.~- Nesze
5058 5, 4 | egyet, fölágaskodott, s úgy puffantam a jászolba, hogy még tán
5059 4, 7 | nem tört neki csontja, puhára esett, másik levélre, azt
5060 1, 5 | beszéd, nekiugrott Talpas a pulykának. Bizonyosan megrázta volna
5061 1, 5 | becsület, Talpas. Megijedtél a pulykától.~Szegény Talpas nagyon elszégyellte
5062 1, 5 | inkább megosztozik a fehér pulykával az uraságban. Hanem az a
5063 6, 1 | ott nem szeret járni, mert puskával kívánnak neki jó napot,
5064 1, 1 | hallatszik így delente a pusztában. Még a tücsök is leteszi
5065 6, 8 | idő. Szántóföldje, erdeje, pusztája annyi, hogy a nyúl reggeltől
5066 4, 4 | soktornyú nagy városra, amit a puszták széléig kirenget a délibáb,
5067 4, 4 | a többihez, a csongrádi pusztára.~
5068 1, 1 | mindjárt teleharangozni a pusztát.~- Eh, eh - mondja neki
5069 5, 5 | régen segítesz a kenyeret pusztítani, most már segíts kenyeret
5070 6, 6 | bele a sok bogár. El is pusztították őket egy hét alatt, úgy,
5071 3, 2 | eleség, hogy még rám is pusztul. Könnyen várom az újat.~
5072 1, 7 | vált neki a nagy esze.~Így pusztult el a csobánci agár, híre-neve
5073 1, 17| legközelebb az út.~- Majd csak ráakadunk, gyere.~Az ám, de most meg
5074 2, 3 | megengedte, hogy az aranyozott rácson keresztül benézhessek a
5075 5, 1 | az őr, s megzörgetett egy rácsos ablakot a marabu-palotán.
5076 6, 7 | féljetek, emberek, falu lesz Radnótból megint. Példát mutatnak
5077 6, 7 | zümmögték, döngicsélték körül a radnótiakat:~- Sose búsuljatok, emberek!
5078 6, 7 | csicsergéssel kívántak jó éjszakát a radnótiaknak. Azok se kívánkoztak már
5079 6, 7 | mint a fecskéké.~Szegény radnótiakra rá is fért volna a vigasztalás,
5080 6, 7 | Nekik nincs már hajlékuk Radnóton. Nem néz már miránk le a
5081 3, 4 | számadásom volna veled.~- Ráérünk még, Mackó bácsi, arra is.
5082 4, 3 | virágszirmok hidegek voltak, és ráfagytak a gyönge szárnyára. Télapó
5083 1, 4 | gyöngyvirágos kis párnát, s ráfekteti Ili babát.~- Így ni, baba -
5084 1, 5 | magát, elnyújtózott a hóban, ráfektette nagy buksi fejét a két első
5085 3, 3 | foga is csattogott, ahogy ráförmedt Sündisznócskára:~- Ohó,
5086 1, 1 | annak egyszerre a fülébe ragad Bodri.~- O-hó, o-hó, o-ho-hó!~
5087 3, 2 | Vigyázz, a körmöd közé ne ragadjon egy-két szem búza - csúfolódott
5088 6, 9 | beállni inasnak, hátha rám ragadna valami a tudományodból.~-
5089 6, 7 | fészket siratják ők, ahelyett ragasztanának másikat: de hová? Nincsen
5090 4, 1 | párnácskájába, míg le nem ragasztja a szemét az álomméz. Az
5091 6, 6 | fészekrakáshoz. Az eresz szögletében ragasztották meg gömbölyű kis fészküket
5092 3, 2 | Hörcsög gazda a bajuszát rágcsálva, kint fütyörészgetett a
5093 6, 12| most is sírhatnékom van, ha rágondolok, hogy milyen rossz volt
5094 1, 8 | kellett tessékelni. Nem is rágott, csak falt, nem is falt,
5095 4, 1 | csicsergi. Fürge, mint az ürge, ragyog a szeme, mint a csillag,
5096 4, 1 | házat veri föl, de ha este rágyújt, azt a harmadik szomszédban
5097 2, 4 | harangozó kakasa, mikor már rágyújtott a nótára:~Kukurikú, emberek,~
5098 1, 1 | aranyszín homokon, okos fejét ráhajtja a két első lábára: mintha
5099 1, 7 | hűtőzni. Mikor a kéményből ráhullott a korom, a katlanba bújt
5100 1, 15| fölpúposította a hátát, s ráhunyorgott alamuszi szemével.~- Ne
5101 5, 5 | pajtása vállára, s néha-néha ráhunyorított kis fekete szemével.~- Legyen
5102 5, 1 | a múltkoriban, s nagyon ráijesztett a forró naphoz szokott afrikai
5103 4, 2 | zsongva, zsibongva az egész raj. Nem maradt más otthon,
5104 5, 3 | ajánlja:~ezüstpatkót veret rája.~De csak tovább sír-rí Lackó,~
5105 1, 15| ablakon, s elnézelődött rajtunk, ahogy ott gubbaszkodtunk
5106 1, 12| hegyével olyan macskaformát rajzolt a befagyott ablakra. Még
5107 3, 2 | tudott, csak tipegett egyik rakástól a másikhoz, nagy sopánkodással.~-
5108 4, 2 | megkapaszkodik az ajtófélfában, és rákezdi keservesen a takarodót:~
5109 2, 3 | istenadtát, hanem haragosan rákiáltottam:~- Mért nem vagy te olyan
5110 6, 8 | mondjad a gólyáknak, hogy rakjanak fészket a mi kastélyunkra
5111 1, 9 | lengett.~Cirmos a padkáról~ráköhentett:~„Egerem javát már~rég megettem,~
5112 6, 10| Erdő sűrűjében fészket rakogatni,~füstös fiókákat füttyre
5113 4, 8 | töméntelen kincscsel? Zsákba rakom, vállamra veszem, keresek
5114 6, 3 | Harkály mester, mindjárt rákopogtatták az ablakot. Egy kövér csigabiga
5115 6, 7 | fecskék. Mégpedig fák ágára rakott házban. Pedig a fecskének
5116 3, 2 | lenmag, borsó külön-külön raktározva, de annyi, hogy Ürge mester
5117 2, 3 | üvegeket, amik ki voltak rakva a napra.~Anyám megharagudott
5118 4, 4 | szeretünk. Pucoltatja a rámás csizmát, poroltatja a rókamálas
5119 6, 4 | csörögve:~„Nem szeretek nézni~rámátlan tükörbe.”~Vén veréb a porban~
5120 5, 2 | boltba -~tátott szájjal rámered~főnök, inas, szolga.~„Uraságod
5121 1, 4 | Zsemlye kutya okos szemét rámereszti kis gazdasszonyára, s ahogy
5122 1, 7 | nagy mérgesen a fogát, s rámordul az idegen kutyára:~- Mit
5123 6, 11| legszebb körtének a szárát ráncigálta a csőrével.~- Mit csinálsz,
5124 1, 16| repülhetnékje támadt az embernek a ránézéstől is. Hát még az a szép csipkeruha!
5125 6, 12| a te sarkantyús csizmád.~Ránéztem apámra. Tudtam, hogy amit
5126 2, 2 | gonosz Cica-mica! Ugyan rángassa meg a farkát, ha hazaérünk.~
5127 1, 2 | Jaj - mondom -, oda van a rántás, nem eszünk lebbencslevest!~
5128 2, 3 | s még a követ is magamra rántottam.~Ez így nem jól megy, gondoltam
5129 1, 11| kócos bundája, alig lehetett ráösmerni - mikorra megint eltűnt.
5130 1, 16| most már mind a két fülét rásunyta a szemére szégyenletében.~„
5131 6, 8 | úrfira:~- A mi viskónkra rászáll a gólya, de a siroki kastélyt
5132 4, 2 | egy-két fiatalabb méhecske rászánja magát a kirándulásra. Fiataloké
5133 3, 4 | sündisznócska hátaslova!~A rászedett mackó lehajította Sündisznócskát
5134 4, 4 | ahogy beleröppen, egyszerre rászorítja a sapkáját.~- Így ni, méhecske,
5135 1, 12| alá, de a macska ott is rátalált, s csúfolódva vicsorgatta
5136 1, 1 | darázszsombékról, amire vigyázatlanul rátelepedett. Rázná le magáról a tenger
5137 1, 6 | napsugár a felhők alól, s rátűzött a Gáborka aranyhajára. Nem
5138 5, 4 | bizonyosan azt akarja, hogy ráüljek. Megtetszettem neki az új
5139 1, 19| mikor az a nagy hó esett,~ráültem a nyáron.~Gyí, pej lovam!
5140 1, 6 | akácfa hűvösében, s gyöngéden ráültette Gáborkát.~- Ne tessék félni -
5141 1, 6 | visszafelé, s barátságosan rávihogott a fiúra.~- Vágd hozzám megint,
5142 1, 14| őszi napocska. Sugarával rávillantott a Mariska fehér arcára,
5143 6, 1 | kócos bunda, de még meg is rázkódott, de még fel is ugrott.~-
5144 1, 1 | vigyázatlanul rátelepedett. Rázná le magáról a tenger darazsat,
5145 5, 5 | másik oldalára fordult, s rázogatta a kócos bundáját.~- Ezt
5146 1, 10| szalad oda a csengőjét rázogatva, s mivel Bodrival nem nagyon
5147 1, 8 | csontjaim zörgését, akárhogy rázom magam.~Ebben a percben elkukorékolta
5148 3, 7 | kesztyűre költeni. Ahelyett rázták egymásnak a szarvát, hogy
5149 1, 1 | darazsat, de mentül jobban rázza, annál többen vannak azok.~-
5150 6, 3 | aki fázik, reszkessen - recseg bele valami jókedvű nevetés
5151 3, 7 | a szarvát, hogy csak úgy recsegett bele a házuk teteje.~- In-dulj! -
5152 3, 3 | kerültek. S a bokrok azt recsegték, a szellő azt dudorászta,
5153 3, 3 | dérrel-durral Mackó úr, recsegtetve a gallyakat jobbra-balra.~-
5154 4, 6 | körtemuzsikáért. De az meg még régebben volt, mikor az a kissuba
5155 1, 17| fülelj. Nem hallod? Egész regement béka kuruttyol valahol.~-
5156 4, 1 | is rí, ha leteszik. Mikor reggelenként anyuka felveszi az ágyacskájából,
5157 3, 5 | én meg nem mondhatom, de reggelre már a Panka kis ágyában
5158 6, 8 | pusztája annyi, hogy a nyúl reggeltől estélig mindig siroki földön
5159 4, 4 | KOSZTOSAI~Tamás urat, a régimódi erdélyi nemesembert én csak
5160 4, 4 | felejtette ettől fogva. Méhest rekesztett a kertje végiben, s éjt-napot
5161 4, 4 | mint a tölgy, mégis úgy remegett, mint a nyárfa, mikor tíz
5162 3, 2 | Ez meg, a jámbor, abban reménykedett, hogy tán megesett a Hörcsög
5163 1, 17| mendegéltek gyámoltalanul, nagy reménykedve, neki a békakuruttyolásnak.
5164 1, 17| bozontos kökénybokor.~Jó reménység fejében, hogy hátha beljebb,
5165 4, 7 | napsugár. Mintha csöndes remete lett volna a szilaj vitézből!~
5166 6, 1 | Sólyom vitéz.~Előbb azonban rendbe szedi vitézi gúnyáját. Sarkantyús
5167 6, 6 | eltakarodott a sok bogár, olyan rendet tudtak tartani a mi kis
5168 2, 4 | Majd ha fagy, hó lesz nagy, répa terem vastag, nagy - csúfolódott
5169 4, 2 | mézes csűrök? Ha valahol repedés van, dologra hamar, kőművesek,
5170 6, 3 | vannak. Pedig azoknak a repedéseiben tanyázik a százlábú bogár.~-
5171 3, 9 | kötögetni, vásárokra járni, repkedni, szállni, világot látni.~-
5172 6, 13| szegénynek.~Keresi, kutatja,~repül gallyrul gallyra:~„Kis cipőt,
5173 1, 16| ezüstbojttal beszegve. Szinte repülhetnékje támadt az embernek a ránézéstől
5174 6, 11| azt akarom mondani, hogy repülj be hozzánk minden reggel.
5175 6, 8 | szemmel nézte, hogy tanítják repülni kis fiókáikat az öreg gólyák.
5176 5, 5 | Ugyan, gazdám, hogy nem restellsz úgy erőlködni ebben a nagy
5177 1, 8 | falattal Görgőhöz -, nesze, részed legyen benne neked is.~Görgő
5178 1, 2 | kávédaráló, harsogott a reszelő, csattogott a habverő, csörgöttek
5179 1, 7 | elcsaholta magát örömében:~- Reszkessetek, ürgék, én vagyok a csobánci
5180 6, 3 | bölcs bagolynak minden tolla reszket, ahogy lebegtében elsóhajtja
5181 3, 3 | meglátta, úgy elfogta a reszketés, hogy menten lekonyult a
5182 1, 7 | csak odabent kezdtek el reszketni. Hiába ígért nekik mézeskalácsot
5183 1, 1 | tartja a fogait.~Fönt a reszkető légben kiterjesztett szárnnyal
5184 1, 11| csak reggel került haza reszketve, fázva. Panka már majd belebetegedett
5185 4, 4 | Erdélyországba. Áldott hegyi réteken kosztoltatom őket. Majd
5186 1, 9 | a~közelébe:~befekszik a rétes~közepébe.~No, cica, ezt
5187 1, 9 | ÉNEK A RÉTESPÁSZTORRÓL~Jaj, de szomorú lesz~ez
5188 1, 9 | jól vigyázzon,~addig a rétesre~légy ne szálljon!~Amiatt
5189 4, 4 | zúgó erdeinek, se virágos rétjeinek, se csörgő patakjának, se
5190 2, 3 | ju-u-új, juj-júj!~Ilyen rettenetes rikoltás a mi házunknál
5191 1, 18| mek-mek-mek -~szakállát rezegtette:~„Mek-mek-mek -~a kécskei
5192 3, 9 | egész családja. Csak úgy rezgett belé a nádas, ahogy az éhes
5193 4, 7 | tarka pille. Nyújtózkodott, rezgette szárnyait, s mikor fölemeltem
5194 6, 12| rajta?~- Arannyal futtatott rézsarkantyú.~- Nini, hiszen belenézhetek
5195 3, 7 | annyi iskolát.~- Jaj! - rezzent össze a Biga, s olyan gyorsan
5196 4, 3 | Hát téged mi lelt? - riadtak föl álmukból az öreg méhek.~-
5197 3, 3 | mondogatta magában. - Ha föl nem riaszt, bizony csúffá tesz Mackó
5198 1, 13| tovább labdázni. Leült a ribizkebokor tövébe, s hol a talpát,
5199 3, 5 | meresztgette a szarvát a ribizlibokrok alatt.~- Kis csigabiga,
5200 6, 11| eszembe jutott valami. Az én rigóm őrizte a fát hűségesen.
5201 6, 11| Azt mondja erre a rigó rigóul:~- Fogadj meg engem körtecsősznek,
5202 6, 1 | Kot-kot-kot, ott-ott-ott! - rikácsolja el magát a kotlós, s a kócos
5203 6, 1 | mellényre.~- Ki-ki-ki-ki! - rikácsolta tehetetlenül.~- Szó sincs
5204 2, 3 | juj-júj!~Ilyen rettenetes rikoltás a mi házunknál még nem hallatszott.
5205 2, 3 | tollakat, ha a páva el nem rikoltja magát:~- Ju-u-u-új, ju-u-új,
5206 5, 2 | papagáj~szundít a fa ormán,~az rikoltoz le csupán~csúfolódó formán:~„
5207 4, 6 | az egyszer eleresztesz - rimánkodott a dongó -, úgy elmegyek,
5208 5, 5 | táncolhatnékja nem volt. De a gyerek rimánkodva tette össze vézna kis kezét.~-
5209 6, 3 | álmukban bizonyosan virágukat ringatják a meleg napsugárban. Lassú
5210 1, 13| Lengedezni kezdett a szellő, ringatta a leveleket, s a levelek
5211 1, 10| szállt belőle nagyanyó, ringatva a karján Margitkát, mint
5212 3, 2 | nézett végig a rónán, a ringó vetéseken. Azt számolgatta,
5213 1, 9 | nyújtja.~A patyolat tészta~ringott, lengett.~Cirmos a padkáról~
5214 1, 17| Azt nem tudom már, mert a Riska meg oda volt kötve a kocsisaraglyához,
5215 4, 5 | mosolygott, de a mosolygása egyre ritkább lett s egyre kedvetlenebb.
5216 4, 1 | ki rí?~No, Panka már nem rítt, az bizonyos, kiugrott az
5217 6, 11| ahogy odaérek a fához, majd ríva fakadok. Annyi volt ott
5218 1, 6 | szájacskájából kivillantak rizskásafogai.~Megállt a szívem verése,
5219 6, 2 | Olyan fehér galamb~lesz rögtön belőled,~hogy magam se tudom,~
5220 4, 3 | cirókálta a szárnyát, s röpítette egyenesen a cseresznyevirág-csárdába.
5221 6, 7 | ficseri, ide ni, ide ni! - röpködték körül az üres udvarok nekilombosodott
5222 1, 1 | ham, ha-mamamam!~Odább röppen a kánya, Bodri gulyás éberen
5223 6, 5 | a békát. A gólyafióknak röptében kellett ezt elkapni. Ha
5224 6, 7 | szívének is. Azért csicseregtek röptükben olyan sírva-ríva. Nem a
5225 6, 1 | Sólyom vitéz az uradalmát.~Röpül is, mint a nyíl, az erdő
5226 6, 5 | Csicsergett keservesen, hogy a röpülés nem neki való tudomány.~-
5227 6, 5 | tanítja a nagy fecske a picit röpülni. Fecskeanya kiparancsolta
5228 6, 5 | békát enni. Az anyagólya röpült előre a békával a csőrében,
5229 1, 17| káposztás kerten, hogy azzal is rövidebb legyen az útjok.~Alighogy
5230 4, 8 | Kotty-kotty! - mondta röviden a jércike, s úgy bekapta
5231 3, 2 | Gyűjtöttem én, Hörcsög gazda, rogyásig, de mindenemet fölélte a
5232 4, 6 | Pécelen annyi szúnyog, mint a rojt. Amelyikteknek száz aranya
5233 6, 2 | ozsonnát~belőle a hóba.~Róka-csípte csóka,~csóka-csípte róka -~
5234 4, 4 | rámás csizmát, poroltatja a rókamálas mentét, befogatja a szürkét,
5235 6, 2 | higgyek felőled.”~Nagyeszű rókának~szót fogad a csóka,~nagy
5236 6, 2 | látszik ki belőle,~kérdi is a rókát:~mit hisz most felőle?~„
5237 6, 11| gyümölcs. Bizonyosan az egész rokonságát meghívta az a kis égetnivaló,
5238 6, 11| megmarad, azt meg vidd haza a rokonságnak.~Nagy megnyugvással indultam
5239 4, 4 | látni! Siessetek hírt hozni róluk a tavaszon!~Bement aztán
5240 5, 5 | volt a medvetáncoltatás. Ha román ember medvekölyköt fogott
5241 4, 4 | búcsúzkodni jöttem. A csongrádi róna terem már nekem ezután kenyeret.~-
5242 4, 4 | az árvalányhajas szelíd rónákra gondolt, a vadszegfüves
5243 3, 2 | dölyfösen nézett végig a rónán, a ringó vetéseken. Azt
5244 6, 8 | tanyaházak közé, a szabad rónára. Ott várja őket a nádtetőn
5245 2, 3 | vettem észre, hogy csupa rongy a csizmája. Rút lábára szinte
5246 1, 15| Terike belegubózott egy rongyos szűrbe, úgy leste nagyanyót,
5247 4, 6 | öregapám kissubáját odaadtam a rongyszedőnek egy szépen szóló körtemuzsikáért.
5248 3, 8 | meleg kávét?~- Nem.~- Kell ropogós kifli?~- Nem.~- Egy kis
5249 4, 6 | a kissuba bárány képében ropogtatta a friss füvet a legelőn.
5250 2, 3 | rossz volt nézni. De még rosszabb volt azt látni, hogy milyen
5251 4, 8 | ugrottam uraságodnak. Nem rosszakaratból tettem, hanem nekem már
5252 3, 1 | csúfolják vakondoknak a rosszakarói. Kesztyűje sincs, csizmája
5253 3, 5 | szarkához.~- Eredj innen, te rossznyelvű madár! Majd keresek én magamnak
5254 1, 2 | lé van hatvanféle.~- Mi rotyog abban a csorba fazékban?~-
5255 3, 8 | kijárt az öreg Miklósnak. Rozi siettében nyitva felejtette
5256 3, 8 | anyuka mindjárt szalajtotta Rozit a krajcárkával, ami mindennap
5257 3, 2 | telis-teli eleséggel. Búza, árpa, rozs, lenmag, borsó külön-külön
5258 1, 10| Margitka olyan volt, mint a rózsabimbó, nagyanyó egyszerre olyan
5259 1, 11| csak odatartottam a fülemet rózsabimbó-szájacskája elé.~- No, mi szépet eszeltél
5260 1, 10| a karján Margitkát, mint rózsabimbót az ág.~Nagyapó szólni se
5261 3, 5 | Nagyapó éppen ott öntözgette a rózsafákat, s egyszerre letette a locsolókannát.~-
5262 3, 6 | belefektette ürge babát a rózsaszínű babaágyba. Tett a feje alá
5263 3, 6 | hogy: vigyük haza az ürgét Rózsikának.~Nem is kellett hazáig vinni,
5264 4, 8 | padon. Azt álmodtam, hogy rubincseresznye termett a kis cseresznyefán,
5265 1, 16| olyan ijedten pislogott a rubinszemével, hogy magam is félve vettem
5266 1, 5 | köszöntője:~- Úr a pulyka, rudrudrud! Talpas kutya rút, rút,
5267 6, 10| nyíladozik,~galagonyabokrok rügye fakadozik.~Lombosodó ágán
5268 4, 1 | fahájjal.~Erre aztán Panka rúg magán akkorát, hogy csak
5269 1, 4 | szemedet, s vigyázz, hogy le ne rúgd magadról a paplant.~No,
5270 1, 4 | Ili babának nem szokása a rugdalódzás. Olyan szófogadó teremtés
5271 5, 4 | próbáltam volna! A Virgonc rúgott magán egyet, fölágaskodott,
5272 2, 3 | kárálással szaladt felém, akkorát rúgtam rajta, hogy a kerítésig
5273 6, 4 | beletekingetni~ünneplő ruhába.”~Mikor ezt gondolta~az
5274 4, 8 | esik le rólam. Aranyoszöld ruhája csillogott-villogott a napfényben,
5275 3, 4 | füle tövére, hogy csak úgy sajgott.~- Hagyd abba, öcsém, itthon
5276 3, 8 | Megfagyott idekint szegényke - sajnálkozott Pannika.~Neki is zsibogni
5277 3, 1 | Hanem azért nem kell ám sajnálni a földvári herceget. Utóvégre
5278 4, 1 | kérdezi nagy szepegve:~- Miért sajnálod ugyan? Tán őket is lefekteti
5279 2, 3 | elajándékozott társukat sajnálták. Az én pávám odament hozzájuk.
5280 2, 3 | kerítésig gurult. S még akkor se sajnáltam meg az istenadtát, hanem
5281 1, 2 | szemöldökfába, hogy még most is sajog.~- Jaj, Panka lelkem - szólok
5282 1, 8 | zacskóhoz, amelyikben a sajtocskát tartogatja.~- Ejha, de jól
5283 1, 10| settenkedik, és föl nem sandít azzal a ravasz fél szemével
5284 1, 17| sánta lábammal.~- Honnan sántikálsz?~- Kerekegyházáról.~- Mit
5285 1, 12| vasúthoz.~Fején vidrabőr sapka, selyembélésű, lábán bélelt
5286 6, 8 | tisztességtudással kapták le sapkájukat.~- Várjuk haza a gólyáinkat,
5287 3, 3 | vidoran munkálkodott a piros sapkás Harkály mester. Kis baltácskájával
5288 6, 6 | kis fészküket maguk gyúrta sárból, szalmatörekből. Nincs az
5289 2, 1 | egészen nekipirult a taréja.~- Sárgarépa, kalaráb, gyertek elő legalább! -
5290 4, 1 | túltett egy erdőre való sárgarigón.~- Sebaj - biztattam anyukát,
5291 6, 8 | fák, amikről soha le nem sárgul a levél, s a fák közt több
5292 1, 4 | csak bele nem vágta az ágy sarkába a fejét, de úgy ám, hogy
5293 3, 4 | húgom? Mindjárt hátrakötöm a sarkadat!~Cinege húgom nem ijedt
5294 1, 17| mikor a káposztás kertjük sarkához értek.~Hát ahogy ott befordulnak
5295 1, 19| kerítetlen kerítésig,~kerek tó sarkáig.~Ott azután szürke lovam~
5296 5, 4 | mentem, Virgonc mindenütt a sarkamban járt, s egyszerre csak leheveredett
5297 5, 4 | huszárosan az oldalába vágtam a sarkantyúmat.~- Gyí, te, Virgonc!~Virgonc
5298 1, 19| Repült is a~Deres, mint a sárkány,~fél araszttal sebesebben~
5299 6, 12| csizma lesz. Csukaorrú, magas sarkú, csikorgós talpú.~- Sarkantyú
5300 2, 1 | össze, nem kötik ám hátra a sarkunkat - így bátorította.~A bodzabokor
5301 2, 3 | Láttam. Gólyát, fecskét, sármányt, cinegét.~- Nem olyant kérdezek
5302 4, 5 | Ijedten kucorodott le a sarokba, s onnan hallgatta nagy
5303 1, 11| Hékám - ugratta ki Panka a sarokból -, majd rendre szoktatlak
5304 1, 11| hogy rossz volt ránézni. Sáros, lucskos, mocskos, mintha
5305 1, 5 | szép sima aszfalt, ahol nem sárosodik be a láb, a boltok nagy
5306 3, 9 | vízparton, Csupaszem anyó a sás közt keveri a délebédhez
5307 3, 9 | Lám, lám, hát ott nem az a sásbokor hajladozik, ahol a vacsorára
5308 3, 7 | magát. Inkább sétált egyet a sáslevelek árnyékában, mert nem árt
5309 1, 14| csöppentett méz ehhez képest csupa savanyúság! ‑ bizonyította anyuka. -
5310 3, 2 | töviben, ott nyalogatta a sebeit. Hörcsög gazda pedig kiállt
5311 1, 19| a sárkány,~fél araszttal sebesebben~az ólommadárnál.~Gyí, te
5312 1, 12| belemarkolt a hóba, és sebtiben olyan kemény hógolyót gyúrt
5313 5, 2 | hajladoz a boltos,~három segéd hatfelé~skatulyáért futkos.~
5314 1, 2 | hajtogatni.~- Majd én is segítek behozni a sonkát meg a zsemlyét -
5315 1, 13| játékra! Anyukának kell segítenem a vacsorafőzésben. Eredj
5316 2, 3 | mesterségemnek. Tudtam én segíteni az édesanyámnak másképpen
5317 5, 5 | gazdája:~- No, elég régen segítesz a kenyeret pusztítani, most
5318 5, 2 | belőle~világszép gavallér!~Segítettek a baján~végre móddal-okkal:~
5319 5, 5 | kenyeret pusztítani, most már segíts kenyeret keresni is.~Azzal
5320 3, 9 | Még hozzákötné magát ez a sehonnai vándorlegény, akinek hátán
5321 6, 12| Nem szeret ez már menni sehová, csak ahol sarkantyús csizma
5322 1, 12| vasúthoz.~Fején vidrabőr sapka, selyembélésű, lábán bélelt csizma, csupa
5323 1, 17| nyakamra.~- Én meg akkor kék selyempántlikát az enyimre.~Avval elindultak,
5324 3, 6 | párnácskát, be is takarta selyempaplankával.~- Aludj szépen, ürge baba!
5325 3, 6 | lerúgta magáról a habos selyempaplant.~„Ej, de melegen süt ma
5326 4, 7 | se takács. Hanem vékony selyemszálon ott lóg egy barna kis koporsó,
5327 3, 6 | már tied lesz a szép piros selyemszoknya! De még a fehér bársonycipellő
5328 3, 6 | Rózsika belebújtatta a piros selyemszoknyába. Csoda, amilyen jól festett
5329 3, 6 | fölugrott ürge baba a piros selyemszoknyában, aranyszélű csipke főkötőben,
5330 1, 4 | apu nyakkendőjéből készült selyemtopánkát.~- Csak jobb lesz neked
5331 3, 3 | és sose kérdezte többet senkitől, ki az úr az erdőben.~Sündisznócska
5332 3, 5 | amelyikért szőlőkaró meg seprűnyél a fizetség.~Utoljára bizony
5333 1, 5 | a boltból kidugtak egy seprűnyelet, s úgy orron ütötték vele,
5334 6, 8 | feketéllettek a siroki gólyák, ahogy seregestül jöttek hazafelé. De a kis
5335 6, 7 | jöttek biz azok. Egy-egy seregük átvágódott a falu fölött,
5336 3, 6 | fehérlett ott a dombon. Olyan serényen kaparta a földet a két első
5337 2, 4 | kelj, kelj,~piros hajnal, serkenj!~Nem is kellett egyéb a
5338 4, 5 | mi kis gazdasszonyunkat? Serpett-pergett egész nap, mint a csiga.
5339 3, 2 | becsület! Nesze, nesze, nesze! Sértegetni mersz a saját házamban,
5340 1, 15| szegény -, de aztán ha meg nem sértem, lesz-e maguknál jó helye
5341 3, 1 | nyalogatva most már megindult sétájára a hatalmas úr. Minden éjszaka
5342 3, 7 | Másképp nem tudna olyan hosszú sétákat tenni, mint ehol a Biga
5343 4, 7 | icipici hernyót. Nagy begyesen sétál a levélen előre-hátra, föl-fölemeli
5344 1, 12| képzelni, milyen kényesen sétálgat olyankor, úgy napszállat
5345 1, 11| hallom.~A minap is, ahogy sétálgatunk az utcán, egyszer csak beleakaszkodik
5346 1, 5 | eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja támadt az udvaron. A verebek
5347 1, 1 | kormányt. Olyan kevélyen sétálja körül a nyájat, mint aki
5348 6, 9 | Bizonyosan ki akarsz hívni sétálni. Ahogy megláttalak, mindjárt
5349 3, 1 | inas: ki öltözteti most már sétáló gúnyába a földvári herceget?~-
5350 2, 2 | éhségtől.~- Cica, én már nem sétálok, a lábamon alig állok, gyerünk
5351 3, 7 | alussza ki magát. Inkább sétált egyet a sáslevelek árnyékában,
5352 3, 7 | is.~- Éppen egy arasztot sétáltam - dicsekedett vele Csigának.~-
5353 1, 15| melegítettük.~- Nadanó, setétet látot. Nadanó félet - szepegett
5354 1, 10| a bóbitás tyúkja oda nem settenkedik, és föl nem sandít azzal
5355 1, 12| volna vele ostromolni.~- Sicc te! - süvöltött a szegény
5356 4, 4 | hogy szeretném őket látni! Siessetek hírt hozni róluk a tavaszon!~
5357 1, 12| érdemes megállni, ha még olyan siethetnékje van is. Leguggolt az útfélre,
5358 1, 2 | érkeztek a vendégek. Úgy siettek, mind letaposták egymásnak
5359 1, 6 | szobába székért. Ugyancsak siettem vele kifelé. Az ablakon
5360 6, 5 | kellett ezt elkapni. Ha nem sikerült neki, akkor az anyja megbúbozta.~
5361 3, 3 | akinek az élete kedves! - sikított Sündisznócska, ahogy a torkán
5362 3, 6 | alhatott, mert még erre a sikoltásra sem mozgatta a fülét. Pedig
5363 1, 4 | amikor Panka belépett nagy sikoltozva:~- Mit csináltál a babámnak,
5364 6, 9 | neki is éppen olyan szép simára volt fésülve a feje, mint
5365 6, 6 | a sarat hordták, rakták, simították, gömbölyítették, minden
5366 2, 3 | se tudta örömében, hogy simuljon hozzám. Bizonyosan azt gondolta,
5367 2, 4 | tettem, jaj, mit tettem! - sipított a kisbíró kakasa, s úgy
5368 3, 5 | rikoltozott az ablak alatt a sípjával, ahogy egy homokországi
5369 6, 7 | sírva-ríva. Nem a régi fészket siratják ők, ahelyett ragasztanának
5370 3, 8 | Pannika már éppen meg akarta siratni szegény csigácskát, mikor
5371 1, 15| olyanformán, mint akinek sírhatnékja van. Boldog isten, hogy
5372 6, 12| csizmával, de még most is sírhatnékom van, ha rágondolok, hogy
5373 4, 1 | Megállj, most már azért se sírok. Hanem azért meglakolsz,
5374 6, 8 | szolgákat:~- Fogjatok gólyákat!~Sírokon soha nem kelepeltek annyit
5375 4, 5 | ölébe kapta Pipucit, és sírt is, nevetett is, ahogy a
5376 1, 2 | abban a lyukas tepsiben sistereg.~- Pipiske-csipogás. Szolgálhatok
5377 2, 3 | Szerencse, hogy a nagy sivalkodásra előugrott az öreg Bundás
5378 5, 2 | boltos,~három segéd hatfelé~skatulyáért futkos.~Asztalra áll az
5379 4, 9 | kis fiókjában egy icipici skatulyát. Arany a teteje, bársony
5380 4, 8 | dohánygyár, ahol olyan szépen sodornák a szivart, mint ahogy ő
5381 4, 8 | levélbe, s olyan szivart sodort belőle, mint a parancsolat.
5382 4, 8 | barátaihoz, hanem a levél nem sodródott vissza. Úgy maradt összegöngyölve,
5383 1, 9 | gazdasszony már~jön is éppen,~sodrófát szorongat~a kezében.~A nótádat
5384 1, 7 | valami pákosztossága miatt sodrófával forgott körülötte a gazdasszony,
5385 5, 1 | Gyerünk csak, gyerekek, söpörjük ki a marabu szomszédék kéményeit,
5386 5, 1 | hogy azzal lehetne kéményt söpörni, de csak akkor, ha füstölt
5387 5, 1 | Bagoly inas.~- Hát ki kell söpretni - tuszkolt mérgesen Marabu
5388 4, 9 | még pókunk sincs!~- Ejnye, söprű meg a kefe! - mordulok el
5389 5, 4 | Ha meg nem kapaszkodom a sörényében, leszédülök róla. Így csak
5390 4, 1 | Tudom, hogy ő se szeret a sötét szobában. Legalább majd
5391 2, 2 | vissza alkonyatig se. Már sötétedett, hullani kezdett a harmat.
5392 3, 5 | mert az alkonyat szárnya sötétedik már az ég alján, s gyújtogatni
5393 4, 4 | találta helyét az ódon, sötétes szobákban. Kiballagott az
5394 2, 4 | aki felköltse!~Néz, néz a sötétségbe a hatrongyosi bíró kakasa:
5395 3, 1 | nemigen veszi az örökös sötétségben. Azért csúfolják vakondoknak
5396 2, 1 | magát.~- Elhallgass, te sövénykaparó, mert mindjárt megtaposlak!
5397 6, 4 | fitymálva hunyorog.~S vissza a sövényre~lerepül csörögve:~„Nem szeretek
5398 4, 8 | Nini, hisz ez meg Csajkó sógor, a szőlőszabó - örvendezett
5399 6, 3 | faluban.~- Hű-hű, hű-hű - sóhajt szomorúan a mester -, miből
5400 1, 6 | pillét, mint más gyerek! - sóhajtottam el magam.~Abban a percben
5401 4, 1 | istenadtákat.~Mikor ennek a sóhajtozásnak sincs foganatja, akkor apu
5402 1, 2 | Látszik a jámboron, hogy sohse járt még ilyen úri társaságban -
5403 3, 2 | mint a szántóvető ember.~- Soká lesz még aratás - mormogta
5404 1, 15| ácsorgott a piacon, a nagy sokadalomban egyik helyről a másikra
5405 1, 15| egész belesápadt, mikor nagy sokára megszólította szép nyájasan
5406 3, 6 | hogy most a szegény ürge se sokra ment a téli nyugodalmával.
5407 4, 4 | nyílt mezejére az égnek, a soktornyú nagy városra, amit a puszták
5408 6, 1 | a kócos bundát.~- Nini, sólymot fogtál, öreg Fillér? Már
5409 1, 16| lehet annak telefonálni is - somfordált be a Muszi-nyuszi a jó tanáccsal. -
5410 4, 2 | a tisztes füvet, az édes somkórónak is csak a kóróját zörgeti
5411 1, 8 | nyelt.~- No, még egy kis sonkacsontot. Hát a hurka végét szereted-e?
5412 3, 8 | kifli?~- Nem.~- Egy kis sonkás zsemle tetszenék?~- Nem,
5413 1, 2 | valamit. Kukta, hozd be azt a sonkaszeletet azzal a vajas zsemlyécskével!~
5414 1, 2 | én is segítek behozni a sonkát meg a zsemlyét - ajánlkozott
5415 3, 2 | rakástól a másikhoz, nagy sopánkodással.~- Vigyázz, a körmöd közé
5416 3, 9 | az a gonosz szitakötő! - sopánkodott az öreg Csupaszem, szép
5417 4, 2 | kipárnáznak, aztán szép sorjában lepihennek egymás mellé,
5418 1, 14| Kormos cicának?~- Várj a sorodra, Kormos cica! Mire anyuka
5419 4, 6 | az állát -, hát olyan jó sorsuk van Pécelen a szúnyogoknak?~-
5420 4, 6 | nekem, mért van olyan jó soruk a péceli szúnyogoknak?~-
5421 1, 12| akkorát kunkorodott, mint egy sós kifli. Az egyik szeme már
5422 3, 2 | a nyaka csigáját, mint a sósperecet.~- Régen kereslek már, te
5423 1, 11| mindhármunknak a friss kalácsát. Sőt annyira ment az alattvalói
5424 1, 14| szeretek nézni.~- Ahol ni, még sót tesz bele porcukor helyett!~
5425 1, 1 | egyet ilyenkor az aranyos subáján. Márpedig Marci gulyás van
5426 2, 3 | mindenfelé, márványszobrok a sudár fenyőfák között.~Egyszer
5427 3, 8 | mindjárt a kályháról: meg ne süljön, ha már meg nem fagyott.
5428 3, 3 | fűben:~- Nagy-ha-tal-mú Sün-disz-nócska!~- No, majd kipróbáljuk
5429 3, 3 | csattogott, ahogy ráförmedt Sündisznócskára:~- Ohó, kis öcsém, a nagy
5430 3, 4 | rászedett mackó lehajította Sündisznócskát a hátáról, s nagy maga szégyenletében
5431 1, 7 | az ábrázatát, mindjárt a sündisznóhoz futott panaszkodni. Ha valami
5432 3, 3 | hálálom neki. Nem eszem sündisznópecsenyét egy hétig.”~Mackó úr pedig
5433 1, 13| ostoba Micóka, bizonyosan a sündisznóval akartál labdázni, az szúrta
5434 1, 12| fölfelé menni nem tudott a süppedős hóban. Didergett az árva,
5435 6, 7 | épülő házak körül nevetve sürgölődtek az emberek, boldogan nézték,
5436 1, 12| fehér mezőkre, a nyargaló sürgönykarókra, a világos ablakú őrházakra.~
5437 6, 11| a darazsak pandúrja ott sürgött-forgott a fán. Aranysárga gúnyája
5438 5, 1 | aki fázik, reszkessen.~- Süsd meg a tanácsodat! - süvöltötte
5439 1, 17| nap.~- No, hát csak hadd süssön.~- Nem úgy van az hallod-e,
5440 4, 4 | mosolygott félénken a fiú -, ott sütik a világ legfehérebb kenyerét.~
5441 5, 1 | kivándorlás. Egész nap ott sütkéreznek a kemence körül, s úgy járják
5442 1, 7 | mint a hangya, olyan vígan sütkéreztek a déli verőfényben, hogy
5443 1, 9 | az ének!~Rétest kellett sütni~Erzsikének.~Ahogy illik,
5444 3, 9 | akik még tollat is tűznek a süvegük mellé. Szabad fővel jár
5445 1, 12| ostromolni.~- Sicc te! - süvöltött a szegény cicusra, s úgy
5446 4, 5 | apu - húzta össze Pipuci a sugár szemöldökét. - Énnekem még
5447 6, 7 | fohászkodtak a hunyó nap sugaraiban, és vidám csicsergéssel
5448 1, 14| fölütötte az őszi napocska. Sugarával rávillantott a Mariska fehér
5449 1, 11| a vállamra, s egész úton sugdosott a fülembe valamit. Én bizony
5450 1, 8 | szeretnék neked valamit súgni.~- Súgjad no, cimborám - hegyezte
5451 1, 8 | szeretnék neked valamit súgni.~- Súgjad no, cimborám -
5452 1, 11| hajolj csak le hozzám, súgok valami szépet.~„Jaj teneked,
5453 6, 11| szemtelennek. Ahogy felé suhintottam a kalapommal, majd kiverte
5454 6, 3 | hajnal szőkülésekor hazafelé suhog a ködben, még akkor minden
5455 4, 8 | is nyújtottam a kezem egy suhogós-ropogós levélbankóért, mikor egyszerre
5456 3, 4 | biztatás, letört egy mogyorófa suhogót, és olyanokat húzott vele
5457 3, 9 | meg ne szúrja a talpát a sulyomtövis.~Lapulevélből szabja Csupaszem
5458 5, 4 | kerítésen. Rám pislantott sunyi szemével, átbújt az orgonabokrok
5459 4, 5 | Nem tudok már írni se. Surrognak, csapongnak körülöttem a
5460 4, 3 | haragosan rázta a szakállából a sűrű havat. Nem bírt vele a nyughatatlan
5461 6, 3 | vackán friss mogyoróról. A sűrűből is jön valami halk neszezés:
5462 6, 10| hegyében magamat hintálni.~Erdő sűrűjében fészket rakogatni,~füstös
5463 4, 4 | nem békül - mondogatta sűrűn a hegyeinek. Hanem mogyorót
5464 1, 17| előttük egy kis hajításra egy suta, sánta kis nyúl. Egy, kettő,
5465 1, 11| mesében van.~Bezzeg nem suttogott már, hanem kiáltott akkorát,
5466 6, 3 | ugrott utána a mester, s sutty! -, úgy kirántotta a csigát
5467 5, 4 | ha Csacsadér bácsi ki nem szabadít.~- Hej, hej, te gyerek -
5468 1, 10| Jaj, Márton, Márton, hogy szabadíthattad így magadra ezt a sok csúf
5469 3, 9 | sulyomtövis.~Lapulevélből szabja Csupaszem a papucsot, s
5470 4, 8 | virágbogarat is. Csajkó szabót hagyta utoljára, mert az
5471 1, 5 | vicsorgatta. Aligha meg nem szabta volna a kakasnak a gúnyáját,
5472 3, 2 | asztal volt a mező, csak a szád kellett volna kitátani.~-
5473 1, 4 | meg már akkorára tátod a szádat, hogy a füledig ér?! Megállj,
5474 1, 14| morgott a Bodri.~- Pű, még a szaga sem olyan jó ennek a kávénak,
5475 1, 15| szél, mint a veszett vad, szaggatva fejünk fölött a nádtetőt,
5476 1, 3 | csak szűkölt, és ide-oda szaglálódzott az udvaron. Kereste a fiait.~
5477 3, 1 | vakondok csípje meg, idegen szagot érzek! Ki csavarog itt a
5478 1, 8 | elkukorékolta magát a kakas a padlás szájában, s Zörgő talpra ugrott.~-
5479 2, 4 | s úgy ugrott le a padlás szájából, hogy menten kitörte a nyakát.~
5480 1, 6 | nevetett is hozzá. Piros szájacskájából kivillantak rizskásafogai.~
5481 2, 1 | se tudott először, csak a szájacskáját tátogatta, de aztán eszébe
5482 1, 5 | a kezében meleg cipó, a száján hívogató szó:~- Ugorj ki,
5483 1, 10| tette volna a csészét a szájától, ha valami furcsa csoszogást
5484 3, 6 | és gügyög neki a csöpp szájával, de olyan édesen, hogy ürgeszív
5485 5, 2 | divatárus boltba -~tátott szájjal rámered~főnök, inas, szolga.~„
5486 1, 2 | örülök, hogy így eltaláltam a szájuk ízit. Most már majd magam
5487 6, 6 | asztalt találtak. Csak a szájukat kellett tátogatni, szinte
5488 1, 14| majd anyuka, apuka az ő szakácskodásához.~Istenkém, hát mit szóltak
5489 3, 1 | fésülködik meg, aztán meg nem is szakad ám bele a fáradságba a földvári
5490 6, 7 | hogy el ne kelljen nekik szakadni a szülőfalutól.~Boldogan
5491 6, 1 | csalogatja a csibéit, akik torkuk szakadtából visítanak:~- Csip-csip-csip,
5492 3, 4 | szára, mint a zsineg. Erről szakajtott le sündisznócska egy hosszú
5493 4, 3 | pereméről, és haragosan rázta a szakállából a sűrű havat. Nem bírt vele
5494 3, 5 | nagyapó. - Akkorra úgy megnő a szakállam, hogy háromszor csavarhatom
5495 1, 7 | tükréből egy másik agár. Szakasztott olyan, akár ő, még a nyelvét
5496 2, 1 | kisebb fejecskéd van, nem szaladgál benne szét az eszed: te
5497 6, 8 | estélig mindig siroki földön szaladhatott, pedig az már csak ért a
5498 1, 7 | kapuban elkezdett csaholni:~- Szaladjatok, nyulak, mert jön a csobánci
5499 1, 12| levelet küldene valaki, ott is szaladnék, ahol nem kergetnének, csakhogy
5500 1, 7 | vissza kell még egyszer szaladnom a csurgókúthoz egy ital
5501 3, 7 | akarnának szaladni.~Tán ki is szaladtak volna, ha a versenybíró
5502 6, 12| csizmát nem láttam sehol. Szaladtam is gyanakodva apámhoz.~-
5503 5, 5 | kaláccsal, a szívünk örömmel, szaladtunk ki a piacra, mint kiscsikók
5504 1, 14| mintha hetvenhét egeret szalajtott volna el egyszerre. Hegyes
5505 3, 8 | alatt, s anyuka mindjárt szalajtotta Rozit a krajcárkával, ami
5506 5, 1 | partján. Mindjárt át is szalajtották Bagoly inast zsiráf szomszédékhoz,
5507 4, 4 | a mézetek - írta vissza szálkás, kemény betűkkel Tamás úr
5508 4, 3 | a legény a csárdában! - szálldosott egyik ágról a másikra.~S
5509 4, 2 | ki, fázósan, hallgatagon szállingóznak vissza.~- Csúnya világ van
5510 2, 4 | Hatrongyosi kakasok,~gyorsan ide szálljatok!~Nem telt bele egy kukurintásnyi
5511 6, 1 | az eső kopog, csak a köd szállong, akármelyik ablakon tekinget
5512 4, 6 | szúnyogot, akik nagy muzsikálva szálltak föl a kútból.~- Zine-zene,
5513 6, 7 | a nekivalót.~- Csicseri, szalma ké-é-é-ék!~- Ficseri, van
5514 6, 6 | elég.~- Add errébb!~- Fuss szalmáért, picike!~- Hozom én ízibe.~-
5515 6, 6 | fészküket maguk gyúrta sárból, szalmatörekből. Nincs az a kőmívesmester,
5516 5, 4 | gyerek - veregette le rólam a szalmatöreket -, csak nem nyughatsz te
5517 1, 15| mikor kihúzott közülünk a szalmavacokról. Terike akkor is ezt szepegte:~-
|