abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
5518 3, 4 | dörmögött a medve -, egy kis számadásom volna veled.~- Ráérünk még,
5519 1, 1 | van a hatalmával.~Ő most a számadó gulyás, ő most az öregbojtár:
5520 5, 4 | jászol mellé.~Akkor láttam szamarat először nevetni, de nem
5521 5, 4 | VIRGONC~Virgonc szamárcsikó volt abban az időben, mikor
5522 5, 4 | Csacsadér Andrást ezért az egy szamárért, mint ha hat falunak a gazdája
5523 5, 4 | egyszer végignyargalhatnék szamárháton az utcánkon. Álmomban sokszor
5524 5, 4 | jámbornak.~Pedig ennek a szamárnak több esze volt, mint nekem.
5525 5, 4 | nem nyughatsz te ettől a szamártól addig, míg egyszer csúffá
5526 6, 12| mindennap egy virágot - számított tovább édesapám. - Hatezer
5527 3, 2 | a ringó vetéseken. Azt számolgatta, mennyi idő múlva érik meg
5528 3, 4 | szokott lovagolni. Vele vessen számot, Mackó bácsi.~- No, majd
5529 6, 3 | Bizony rád is férne - szánakozik a bagoly -, mert olyan vagy
5530 5, 5 | pedig annak semmi rossz szándéka. Volt ott a piacon egy üres
5531 1, 13| Boriska azonban megneszelte a szándékát, s jót koppintott az orrára
5532 6, 9 | leolvastam a képedről a szándékodat.~- Inkább be akarok menni
5533 4, 9 | az isten is pókistállónak szánta.~- Nézd-e - tartom oda a
5534 6, 8 | pedig az már csak nagy idő. Szántóföldje, erdeje, pusztája annyi,
5535 1, 16| olyan levél, amit Panka szántott tele szarkalábbal.~No, ez
5536 6, 7 | is, amelyik jajveszékelve szántotta a földet a szárnyával, de
5537 1, 12| odaérjek. Bizony Piros Palkó szaporázta ám a lépést, nem is állt
5538 1, 11| hogy nem találta reggel a szappant? Igaz-e, hékám?~A cica háládatosan
5539 1, 1 | fehér vásznat kiterítgettek száradni ezek az ötömösi asszonyok!~
5540 3, 5 | cirokseprűt hozzávágta a szarkához.~- Eredj innen, te rossznyelvű
5541 1, 16| amit Panka szántott tele szarkalábbal.~No, ez olyan volt, messziről
5542 3, 5 | megtanultam ám katonakoromban szarkanyelven is. Hát azt mondja a szarka,
5543 6, 4 | hozni.~Jó lenne tükörnek~a szarkaszobába,~beletekingetni~ünneplő
5544 1, 1 | reszkető légben kiterjesztett szárnnyal szitál a kánya. Egeret lesne
5545 6, 1 | se eleven, mikor a Fillér szárnyánál fogva lerántotta magáról,
5546 4, 3 | voltak, és ráfagytak a gyönge szárnyára. Télapó visszafordult az
5547 1, 16| tündéreknek, hogy hozzanak szárnyat Pankának. Égszín selyemből
5548 6, 5 | beillett. Erre aztán mégiscsak szárnyra kapott a buksi.~- Messze,
5549 6, 7 | virágos kerteket, kormos szarufák meredeznek az égte, mint
5550 3, 8 | óvatosan kinyúlik belőle két szarvacska, utána az egész fejecske
5551 3, 7 | verődtek össze Csigának a szarvacskái ijedtében, s úgy magára
5552 3, 8 | barátságosan mozgatta a szarvacskáját.~- Szép jó reggelt, Pannika
5553 6, 3 | csigabiga, ahogy csak a szarvaitól telt, hanem a mester nem
5554 3, 3 | visított Sündisznócska, s a szarvas ijedten kapta föl a fejét
5555 3, 3 | dühében Mackó úr -, azt a szarvast ijeszd meg, amelyik a patakban
5556 3, 8 | olyan mérgesen döfködött a szarvával, hogy Pannika egész megijedt
5557 3, 7 | behúzódtak a házukba, hogy még a szarvuk hegye se látszik ki. De
5558 6, 8 | ég felé.~- Mit tátjátok a szátokat? - kiáltott rájuk mérgesen.
5559 3, 3 | tőle a szuronyai.~- Állom a szavam - mosolygott Sündisznócska
5560 4, 2 | mindenütt:~halljátok majd keltő szavát -~szép álmokat, jó éjszakát!~
5561 6, 3 | költögesse. Oda vannak a vidám szavú madarak; aki itthon maradt
5562 4, 6 | ahogy megérdemli az efféle százaranyas portéka.~Azóta van Pécelen
5563 6, 12| virágot. Harminc nap alatt száznyolcvanezer virágot. Alma, körte, cseresznye
5564 3, 1 | Hernyót, bogarat, földi férget százszámra temet telhetetlen gyomrába.~
5565 1, 10| Nagyapó reggel óta tán már százszor is kiszaladt a kis ajtóba,
5566 6, 7 | tiszta házaira, muskátlis, százszorszépes ablakaira, mályvarózsás
5567 1, 16| a rózsa. Pankának pedig szebben ragyogott a szeme, mint
5568 1, 11| de azért örömödben ne szedd le rólam a gúnyát.~Nem is
5569 4, 8 | napfényben, s olyan peckesen szedegette a lábát a homokban, hogy
5570 1, 1 | a verejtékét, a feje is szédeleg, az álom is kerülgeti, ő
5571 6, 11| De nem mentek messze, ott szédelegtek zsongva-dongva a szomszéd
5572 2, 3 | méltóságosan. Hát még mikor kerekbe szedett farkát kiterjesztette, s
5573 6, 12| gyerekem, jössz-e velem hernyót szedni? - kérdezte tőlem.~Nem szóltam
5574 4, 2 | kerültek, míg össze nem szedtek egy-egy tarisznya virágport.~
5575 4, 4 | fogadtak neki. Almaszállító szegedi hajóra fölrakták a kaptárokat,
5576 4, 3 | magukat holnapra.~Azt hitték szegények, föl se ébrednek tavaszig,
5577 6, 7 | azok csakugyan. Visszahozta szegényeket a szívük Radnótra. Megérezték,
5578 2, 3 | csúful lenézi a páva a mi szegénységünket.~A kerítés aljában hűsöltek
5579 5, 5 | kezét.~- Apám, ne bántsd szegényt: látod, milyen fáradt!~De
5580 5, 5 | a nyíláshoz, s elkezdte szeges végű bottal döfölgetni a
5581 2, 1 | nagyon okos kiscsirkék - szégyellte el magát a nagy fejű veréb
5582 3, 4 | bír továbbmenni, akkor ő szégyenben marad a cinege előtt. Hát
5583 3, 3 | Világéletében mindig azt szégyenlette legjobban, hogy neki még
5584 1, 15| mormogott:~- Jossz nadanót nem szejeti Tejite.~Ó, nem tudom én
5585 4, 4 | csörgő patakjának, se derék székely népének. Itt úr lehetsz
5586 3, 8 | fölágaskodott a nagyapó székére, úgy tette föl a csigát
5587 1, 6 | Gáborkára.~Befordultam a szobába székért. Ugyancsak siettem vele
5588 4, 1 | Fölágaskodom egy székre, nyúlok a szekrény tetejére, s lekiáltok Pankának:~-
5589 5, 5 | majd elsodor bennünket a szele.~- Talpra, héj! - rikoltozott
5590 4, 8 | közé negyediknek. Egy a széle-hossza, vastagsága. Formátlan jószág,
5591 1, 1 | csavarogna a nyárfaerdő szélében, még a hulló levelek zörgését
5592 5, 1 | egy kicsit, de a kémények szelelnek azóta, mint a parancsolat,
5593 3, 3 | megpillantotta. De el is szelelt onnan, mint a nap elől a
5594 1, 17| szalad ám föl egyenest a széles garádicson egész a padlásajtóig,
5595 3, 7 | pajtikám, csak ne olyan szelesen! Hol lesz a versenypálya?~-
5596 1, 2 | szokva. Jó lesz nekem az a szelet sonka is azzal a vajas zsemlyécskével.~-
5597 3, 7 | csigabiga aludt a mocsár széliben a lapulevél alatt. Nagyon
5598 1, 11| foga közé veszi a kabátom szélit, s húzza ám, de ugyancsak.~-
5599 6, 10| tavasz ébredezik.~Virágszagú szellők vígan fujdogálnak,~üzenetét
5600 3, 1 | pohos mezeiegér szalad vele szembe vidám cincogással.~- Megálljunk,
5601 3, 3 | Az erdőkerülő pedig éppen szembejött velük: Ordas mester, a farkas.
5602 3, 2 | ballagott be a Hörcsög-tanyába.~Szeme-szája elállt bámultában azon,
5603 1, 13| barátságosan ragyogó két fekete szemecskéje.~Boriska olyan jóízűt nevetett,
5604 1, 14| kanárimadár is kinyitotta fekete szemecskéjét, s az volt az első dolga,
5605 3, 2 | No, tán bogár esett a szemedbe? Kerüljünk beljebb, nagyon
5606 3, 9 | ilyen magaformájú előkelő személynek. Akkor lenne még csak nagy
5607 5, 4 | iszapban vergődtem, hogy szemem-szám tele lett vele, akkor Virgonc
5608 6, 11| kalapommal, majd kiverte a szememet. Bizonyosan meg is fenyegetett
5609 3, 9 | hogy hasznát tudom venni a szememnek - dörmögött utána Csupaszem
5610 2, 3 | szelíd. A kezemből elszedi a szemet.~- Ejnye, ejnye, Ferkó,
5611 1, 5 | tetejére, hanem leugrott a szemétdomb tövébe, s akkorát kukorékolt,
5612 2, 4 | hatrongyosi bíró kakasa, ahogy a szemétdombon kipirgél-kapargál, talál
5613 2, 4 | Kukurikú, Kelemen!~Mit leltem a szemeten!~Hatrongyosi bíró fia, Kelemen,
5614 4, 5 | mostanában apuka mindig olyan sok szemetet az íróasztal körül?~- Csitt,
5615 2, 1 | hallgatok! Hallgass te, te szemétkapirgáló, mert mindjárt megtépem
5616 1, 10| Szerencse, hogy a Jancsi nagyon szemfüles legény. Nemcsak az orrát
5617 3, 1 | bezzeg kimegy az álom a szemiből, ahogy a kastély előcsarnokába
5618 3, 9 | nem is az arcán hordozta a szemit, mint más istenteremtése,
5619 1, 10| ernyőt csinálva a bozontos szemöldöke felett, türelmetlenül kémlelődött
5620 4, 5 | húzta össze Pipuci a sugár szemöldökét. - Énnekem még sose mondtak
5621 1, 2 | úgy beleütöttem a fejem a szemöldökfába, hogy még most is sajog.~-
5622 4, 6 | bocskorában a pitvarajtó szemöldökfájához, ahol éppen egy kövér dongó
5623 2, 3 | tette hozzá mosolyogva.~Egy szempillantás alatt fölkaptam a tyúkot.
5624 2, 2 | a csengőjét. Még ő tett szemrehányást a pajtásának:~- Jércike,
5625 2, 3 | csipegetni. Az anyám meg szemrehányóan nézett rám.~- Hát elviszed
5626 6, 11| Még neki állt följebb, a szemtelennek. Ahogy felé suhintottam
5627 6, 7 | kertjeire, piros képű, nevetős szemű, nótás ajkú népére.~Hol
5628 2, 2 | megállt, hogy a Jércike jól szemügyre vehessen mindent. Megnézték
5629 3, 2 | gyermekeimnek csak úgy kopog a szemük az éhségtől. Majd elvesznek
5630 3, 1 | orrát, mint ahogy mások a szemüket nyitják ki. Ő az orrával
5631 2, 2 | háromszor megkerülte a szénaboglyát, de utoljára mindenbe beleunt.
5632 6, 4 | Noszogatja magát:~„Előre, előre,~szénás óltetőről~szalmás csűrtetőre.~
5633 1, 5 | töprenkedik, arra ment egy szénásszekér. Talpas gondolt egyet, fölkerekedett,
5634 1, 17| egyformák voltak. Huppuj a szénatartóban lakott, Móric a padláson,
5635 1, 17| ahogy kibújik a Huppuj a szénatartóból, szalad ám föl egyenest
5636 4, 2 | hada!~Jó idebenn jó melegen~szenderegni szép csendesen.~A kürtös
5637 4, 4 | mint az alföldi homokon. Szent Mihály-nap táján már föl
5638 4, 9 | érte a házunkat!~- Micsoda, szentem? - tudakoltam tőle ijedten. -
5639 3, 5 | kezdi zöld mécsét a fűben a szentjánosbogár.~Hol járt a rigó, hol se,
5640 2, 4 | Kelemen: ezt már el nem szenvedem. Megbántottad a kakast,
5641 1, 15| setétet látot. Nadanó félet - szepegett Terike. Leugrottam a padkáról,
5642 1, 15| szalmavacokról. Terike akkor is ezt szepegte:~- Cijmos, hová méd, öjed
5643 1, 7 | a csobánci agár.~Szép a szépség, szép, de mégiscsak többet
5644 1, 7 | többet ér egy tarisznya szépségnél egy marék okosság. No, ne
5645 5, 1 | mondta az őr.~- No, én meg szerecsenül nem értek - szomorodtam
5646 3, 9 | mit álmodott az éjszaka.~- Szerencséd, hogy elhordtad az irhád,
5647 4, 8 | Igazán nagyon örülök a szerencsének. Én az aranyos virágbogár
5648 2, 1 | tyúkocskának, elhihetitek.~Szerencsére Tyúkanyónak mindig pontosan
5649 1, 8 | sonkacsontot. Hát a hurka végét szereted-e? Jobb íze van ám ennek,
5650 1, 12| kis déli maradékot. Nagyon szeretem ám én az ilyen takaros kis
5651 5, 4 | nagy buksi fejével csupa szeretetből. De akármerre mentem, Virgonc
5652 1, 15| Nem adtad el a Cijmost. Szeretjet, jó nadanó.~Nagyanyó ámult-bámult,
5653 6, 13| bánata van a~cinegemadárnak.~Szeretne elmenni,~ő is útra kelni.~
5654 1, 4 | Panka se tudja, s legjobban szeretné Ili babát levinni a kertbe,
5655 6, 1 | nekik odabent is. Sehogy se szeretnek az ilyen nagy úrral barátkozni.
5656 6, 8 | tornyokra gólyafészket. A hajdúk szerettek volna nevetni, de nem mertek.
5657 1, 15| lett a házunk, annál jobban szerettük a Cirmos cicánkat, az egyetlen
5658 4, 4 | elmaradni azoktól, akiket szeretünk. Pucoltatja a rámás csizmát,
5659 4, 4 | egész nyáron. Mintha név szerint ismert volna minden méhecskét,
5660 5, 4 | haragudtam Virgoncra. Ha szerit ejthettem, megvendégeltem
5661 6, 9 | egy nagyon híres íródeák szerkesztette, a szú.~Pipiske szinte megdermedt
5662 4, 2 | takarodót:~Aki méh, befelé!~Szerszámokat vedd elé!~Vackolunk, vakolunk,~
5663 1, 17| meg elköszönt tőle:~- No, szervusz, kis nyúl, majd ha visszafelé
5664 1, 15| emberek. Aztán, látjátok, ha szerzünk is valahonnét kenyeret,
5665 3, 1 | túrásnak, s bizonyára mind széthányta volna a földvárat, ha rá
5666 4, 7 | biz abból, hogy egyszerre szétnyílt a koporsó, s kivergődött
5667 4, 2 | sok virágmézzel. A többiek szétoszlottak erdőbe, ligetbe, mezőre,
5668 1, 6 | elszótlanodtam. Sietett szétteríteni a nagykendőt az akácfa hűvösében,
5669 5, 5 | belereszketett a piac.~Bezzeg szétugráltunk mi, ahányán voltunk, annyifelé.
5670 6, 8 | a siroki gróf pedig újra szétzavarta a szolgákat:~- Fogjatok
5671 1, 6 | ide gyere! - kiáltottam rá szigorúan.~- Tajpas, ide gyeje - kacagott
5672 1, 17| veszünk?~- Én egy kis sárga szíjas ezüstpergőt a nyakamra.~-
5673 5, 5 | szögekkel kirakott hosszú szíjostor lógott a fiúcska nyakában,
5674 3, 2 | Hörcsög gazdát úgy, hogy egy szikra élet nem maradt benne.~Bodri
5675 4, 9 | a békán.~Pankának szinte szikrát szórt örömében a csillagszeme.~-
5676 3, 1 | egeret, hogy a szeme is szikrázott bele.~- Hitvány, majd megtanítlak
5677 3, 1 | Föl akart szaladni a föld színére egy kis friss levegőt szívni.
5678 4, 6 | sapkája, s fölzavart a víz színéről egy sereg szúnyogot, akik
5679 3, 5 | Hát a csigabigától.~- Színét se láttam én annak - csóválta
5680 4, 4 | nagyapónak, illatos akácmézet. Színit-javát kilenc kaptár méhecske termésének.~„
5681 1, 1 | kiterjesztett szárnnyal szitál a kánya. Egeret lesne a
5682 2, 1 | Hihi! - hagyta abba a szitálást Kánya vitéz a napsugaras
5683 3, 9 | kérdezi Csupaszem.~- Szitát kötögetni, vásárokra járni,
5684 1, 10| látott a szeme pillájára szivárgott könnytől. Annál vidámabban
5685 2, 3 | kiterjesztette, s megláttam, hogy szivárványszín szeme van minden tollának!
5686 2, 3 | aligha ki nem szedi belőle a szivárványszínű tollakat, ha a páva el nem
5687 1, 15| Gyerekeim... lelkecskéim... szívecskéim... holnap eladom a cirmost.~
5688 3, 5 | Hanem azért ne búsulj ám, szívecském: lesz itt napernyő annyi,
5689 6, 12| cseng. S ma is jobban fáj a szívemnek, mint az, hogy akkor egyszer
5690 6, 7 | fájdalom az a kicsi madarak szívének is. Azért csicseregtek röptükben
5691 1, 14| miá, miá! Alássan köszönöm szíves ígéretét a kisasszonynak,
5692 6, 7 | a falak, s muzsikaszónál szívesebben hallgatták, milyen vígan
5693 3, 1 | színére egy kis friss levegőt szívni. Hát ahogy kiüti az ormányát
5694 3, 4 | mint a borostyán. Erős, szívós a szára, mint a zsineg.
5695 6, 7 | S arcról arcra, szívről szívre egyre terült a szomorúság
5696 6, 7 | nincsen?~S arcról arcra, szívről szívre egyre terült a szomorúság
5697 6, 12| kifosztott fészek körül. Szívszaggató sírása ma is fülemben cseng.
5698 5, 5 | szaladt, s úgy lestük nagy szívszorongva, hogy kit eszik meg a medve.~
5699 6, 7 | Visszahozta szegényeket a szívük Radnótra. Megérezték, hogy
5700 1, 14| párolgó kávét, s dobogó szívvel leste, mit szól majd anyuka,
5701 3, 5 | Igen ám, de hol? A galambok szóba se álltak Pankával, a verebek
5702 1, 11| hallotta meg legelébb a szobaajtón a csendes kaparászást.~-
5703 3, 6 | meg se álltam a harmadik szobáig.~Kerülök-fordulok egyet -
5704 1, 1 | ilyen melege a márványpadlós szobájában, mégis bizonyosan szundít
5705 4, 4 | helyét az ódon, sötétes szobákban. Kiballagott az üres méhesbe,
5706 3, 5 | ajtónállóját, Bogár cicának a szobalányát, Szuszi-nyuszinak az udvari
5707 4, 5 | holdsugáron, telehintik a szobámat gyémántpillangókkal, s mire
5708 4, 1 | venni, keresztülrezgett a szobán valami finom, vékony hang.~
5709 6, 6 | édesapánk csendesen kinyitotta a szobánk ajtaját, és közben ébresztgetett
5710 1, 15| haszontalan macska ennyi szóbeszédre!~Egyéb se kellett nagyanyónak.
5711 5, 5 | csak azt az ostort!~Éles szögekkel kirakott hosszú szíjostor
5712 1, 11| mosdatlan.~- Ej, ej, apu - szögezte rám Panka haragosan a tekintetét -,
5713 6, 6 | fészekrakáshoz. Az eresz szögletében ragasztották meg gömbölyű
5714 4, 1 | akkor apu leakasztja a szögről a légycsapót, s megpaskolja
5715 4, 1 | Láttam is, mikor leugrott a szögrül, és kisétált a szobából.
5716 4, 9 | fogadkozott Panka, s lekapta a szögrűl a táskáját. Hát ahogy ki
5717 2, 3 | Bizonyosan a márvány-szobros, szökőkutas kertet sajnálta.~Meg akartam
5718 3, 4 | Cinege húgom nem ijedt meg:~- Szörnyű szél, míg el nem áll, Mackó
5719 2, 2 | arra nem vetődik.~- Mi a szösz, Jércike, hát tebelőled
5720 1, 16| helyére, már megint ott szöszmötél a kanálfülű. Nem is kérést
5721 2, 1 | csipogott ijedten a két kis szófogadatlan. Tyúkanyó ijedten futott
5722 5, 5 | akkor mindenfelé nagyon szokásban volt a medvetáncoltatás.
5723 3, 1 | jámbornak, ősidőktől fogva az a szokásuk a földvári hercegeknek,
5724 3, 6 | neki, hogy hozza vissza a szoknyánkat meg a főkötőnket. Mert a
5725 2, 1 | közé, mert tormaerdőben szoktak hűsölni a kicsikék. Onnan
5726 4, 8 | aki még virágjában meg szoktam enni a gyümölcsöt, hogy
5727 1, 11| sarokból -, majd rendre szoktatlak én téged! Vetek én neked
5728 5, 5 | ahogy mi az irkalevelet szoktuk. A nyíláson aztán úgy kukucskált
5729 6, 3 | csillagokat vizsgálgatta, hajnal szőkülésekor hazafelé suhog a ködben,
5730 3, 1 | herceget?~- Magad uram, ha szolgád nincs - morog haragosan
5731 1, 1 | bogrács Marci gulyásra a szolgafáról: nincs kedve tüzet rakni
5732 1, 1 | Bodri! - parancsolja elő hű szolgáját Marci gulyás.~Bodri nem
5733 6, 8 | pedig újra szétzavarta a szolgákat:~- Fogjatok gólyákat!~Sírokon
5734 3, 4 | örülök, hogy látom! Hogy-mint szolgál drága egészsége?~- No, csak
5735 3, 5 | mondani:~- Miben lehetek szolgálatodra, homokországi királykisasszony?~-
5736 3, 5 | hogy ők nem vállalnak olyan szolgálatot, amelyikért szőlőkaró meg
5737 1, 1 | nyelvét. Meg is kell azért szolgálni emberséggel.~- Héj, Bodri! -
5738 1, 17| kocsis itatta a lovakat, a szolgáló az új tehenet kötötte jászolhoz,
5739 3, 1 | csengettyűzsinór gyanánt szolgált le a földvári kastélyba.
5740 3, 6 | Eh, eh!~„Már mindegy, szolgám, ha tetszik, ha nem: mégiscsak
5741 6, 12| Hittem is, nem is, de nem szólhattam többet. Apám elment megkerülni
5742 2, 3 | méltóságos úrnak kellett szólítani, de azért nagyon barátságos
5743 1, 5 | oldalán, s várta, hogy mikor szólítja vacsorához Janika, a kis
5744 1, 17| akkorra utolérték. Egyszerre szólították meg kétfelül:~- Hát te,
5745 4, 8 | kertajtót.~- Pipikém, pipikém! - szólítottam be a kendermagos kis jércét,
5746 3, 4 | úgy csípik a legyek. Mit szólna hozzá, ha elhajtogatnám
5747 5, 5 | A MEDVE~Mit szólnátok hozzá, gyerekek, ha én most
5748 1, 16| szárny nélkül. Jó lenne, ha szólnék a tündéreknek, hogy hozzanak
5749 6, 12| No, az pedig éppen a szőlőben terem - mondta komolyan
5750 4, 8 | hogy tőben lenyesegeti a szőlőhajtásokat. Mondhatom, ügyes mester.
5751 6, 11| hogy oda nem adnám az egész szőlőhegyért. A király kertjében nem
5752 1, 2 | sajog.~- Jaj, Panka lelkem - szólok oda a katlan mellé -, tán
5753 3, 5 | szolgálatot, amelyikért szőlőkaró meg seprűnyél a fizetség.~
5754 6, 11| A DARAZSAK PANDÚRJA~A mi szőlőskertünk nem valami nagy kert. Három
5755 4, 8 | hisz ez meg Csajkó sógor, a szőlőszabó - örvendezett a pattanóbogár. -
5756 6, 12| Apám elment megkerülni a szőlőt, a cinegevarga meg abban
5757 4, 8 | húszkoronás bankókat levelezett a szőlővenyige.~- Ejnye - mondom -, mit
5758 1, 14| korállom még az időt. Mit szólsz hozzá, Mariska, nem szundítanánk
5759 1, 14| szakácskodásához.~Istenkém, hát mit szóltak volna, úgy összevissza csókolták
5760 1, 12| Gyere ki, Palkó pajtás, szombaton estére az irtási majorba.
5761 1, 7 | hogy nem is éhes ő, hanem szomjas. Nosza, szalad a patakra,
5762 1, 17| hajlott a nap, s csak olyan szomjasak voltak, mint azelőtt. Éhesnek
5763 1, 7 | megint majd megölte a nagy szomjúság. Nosza, vissza a szomszédba,
5764 4, 3 | nyíláson, s most már nem szomorodott el, ahogy körülnézett. Enyhe
5765 5, 1 | szerecsenül nem értek - szomorodtam el. - Hanem azért ha ilyen
5766 1, 9 | öröme is lesz~Erzsikének -~szomorúbb is lesz még~ez az ének!~
5767 1, 9 | fújja -~ez lesz csak az ének~szomorúja!~
5768 5, 1 | gyerekek, söpörjük ki a marabu szomszédék kéményeit, hogy meg ne vegye
5769 5, 1 | szalajtották Bagoly inast zsiráf szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti
5770 5, 4 | ő volt egész vagyona a szomszédunknak, öreg Csacsadér Andrásnak.~
5771 4, 5 | betegedett bele.~Csak akkor szontyolodott el egy kicsit, mikor a doktor
5772 6, 11| egyiket rajta is kaptam, ahogy szopogatta a méznél édesebb körtelevet.~-
5773 4, 9 | van pénzed?~- Annyi, mint szőr a békán.~Pankának szinte
5774 3, 1 | hogy hanyatt vágódik a szőrén a holdsugár.~Tudja ő azt,
5775 1, 3 | küszöbön, felborzolta a szőrét, kivicsorította a fogát,
5776 1, 14| úgy összevissza csókolták szorgalmas kislányukat, hogy csupa
5777 3, 9 | a papucsot, s míg ő ott szorgoskodik a vízparton, Csupaszem anyó
5778 6, 3 | alássan, kérem alássan - szorgoskodott a mester, s úgy beácsolta
5779 1, 12| Didergett az árva, borzas szőrinek minden szála reszketett,
5780 1, 15| a szívem verése. Ijedten szorítottam magamhoz a cicát.~- A Cirmost,
5781 1, 2 | Lekvárkeverő nagy fakanalat szorongatott a csöpp markában, azzal
5782 4, 9 | Pankának szinte szikrát szórt örömében a csillagszeme.~-
5783 4, 5 | kérdi azt sohase, hogy ki szórta tele virággal, se az ég,
5784 6, 7 | nagyban. Gyúrták a sarat, szórták a szalmát, villa formájú
5785 1, 11| macska. Zörgős csontú, borzas szőrű, elárvult jószág volt szegény,
5786 4, 5 | értett ő abból. Csak akkor szorult össze a kis szíve, mikor
5787 6, 9 | íródeák szerkesztette, a szú.~Pipiske szinte megdermedt
5788 4, 1 | nincsen légy, őrá sincs semmi szükség.~Pedig sose lett volna nagyobb,
5789 3, 5 | gyerek nem parancsot küld a szüleinek, hanem szépen megkéri őket.~
5790 6, 12| mint a záporeső, és szegény szülém még friss lángossal se tudta
5791 6, 7 | azon a földön, amelyen születtek.~- Dévilik, dévilik, ugye,
5792 6, 7 | kelljen nekik szakadni a szülőfalutól.~Boldogan fohászkodtak a
5793 4, 4 | rókamálas mentét, befogatja a szürkét, s kanyargó hegyi utakon
5794 3, 1 | szem mered rá a hajnali szürkületben, s haragos morgás fogadja:~-
5795 1, 3 | evett, se nem ivott, csak szűkölt, és ide-oda szaglálódzott
5796 1, 10| vánkosán szokott ő mostanában szundikálni. A csengős bari befeküdt
5797 1, 14| szólsz hozzá, Mariska, nem szundítanánk még egyet?~Azzal magára
5798 3, 4 | délebéd után, kifeküdt a napra szundítani egy kicsit. Már éppen lecsukódott
5799 3, 7 | legalább azt se hallják, hogy a szúnyog-prímás a hegedűjét hangolja a nádlevélen:~
5800 4, 6 | zine-zene, száz arany a szúnyog-zene!~- Szúnyog, szúnyog! - lelkendeztek
5801 4, 6 | aranyat adtam volna egy péceli szúnyogért! - kiáltotta kétségbeesetten,
5802 4, 6 | szerzet?~- Elmegyek Pécelre szúnyognak.~- Ejha - ejtette le ámultában
5803 5, 4 | Kiértünk a falu végére, ahol a Szúnyogos-tó terpeszkedik. Ennek a partján
5804 6, 5 | lenni. Azt hiszitek, talán szúnyogpaprikásra éhezett? Ó, dehogy! Azért,
5805 3, 9 | étvággyal elfogyasztották a szúnyográntottát.~- Elég baj az nekünk -
5806 3, 9 | hajladozik, ahol a vacsorára való szúnyogszalonnát pörkölik? Még az a békateknő
5807 3, 7 | zene, zene,~csak legszebb a szúnyogzene!~Bezzeg meghallják, mikor
5808 4, 8 | kis cseresznyefák alatt szunyókáltam a padon. Azt álmodtam, hogy
5809 1, 15| belegubózott egy rongyos szűrbe, úgy leste nagyanyót, s
5810 3, 9 | de papucsban, hogy meg ne szúrja a talpát a sulyomtövis.~
5811 1, 1 | mikor egyszerre csak tű szúródik a bundájába. Nem is egy,
5812 3, 3 | Sündisznócskának összeütődtek tőle a szuronyai.~- Állom a szavam - mosolygott
5813 1, 17| akácfánál, az alja meg csupa szúrós, bozontos kökénybokor.~Jó
5814 1, 13| sündisznóval akartál labdázni, az szúrta meg az orrocskádat, te kis
5815 1, 17| a nagymama meg a tejet szűrte. Azonközben megszólalt:~-
5816 1, 19| eltátotta száját,~szedte, vette szűrujjából~fűzfa furulyáját.~Furulya
5817 6, 3 | a mackó bácsi akkorákat szusszan az erdő mélyén, hogy elhajtana
5818 3, 5 | Bogár cicának a szobalányát, Szuszi-nyuszinak az udvari mulattatóját.
5819 1, 8 | fejét rázta. Nemhogy szólni, szuszogni se bírt a jámbor. Nagy időbe
5820 1, 16| bababálra.”~„Nem ígértem, tagadom, hanem azért megadom - küldtem
5821 4, 4 | homokon. Szent Mihály-nap táján már föl is hagytak a méhikék
5822 4, 2 | Bezzeg fújhatja így ősz tájban a keltegetőt a kürtös, nem
5823 6, 6 | találni közülük. Még az utcánk tájékáról is eltakarodott a sok bogár,
5824 1, 5 | magára, hogy valahogy erre a tájékra ne kerüljön, mert bizonyosan
5825 4, 9 | tudnék nézni arra a csúnya takácsmesterre.~Így maradt minálunk lakó
5826 1, 8 | A nekeresdi bíró olyan takarékos ember volt, hogy egész esztendőben
5827 4, 3 | ez leragasztja a szemét - takargatták be a virágszirom-paplannal,
5828 3, 2 | amiből ő hamarább tele szokta takarítani a csűrét, mint a szántóvető
5829 1, 11| mintha csak havas esővel takaródzott volna az éjszaka. Sebaj,
5830 1, 2 | feneketlen tálban le van takarva.~- Szitakötő-zümmögés. Meg
5831 1, 2 | kutyára, macskára ne bízza a tálalást.~
5832 4, 9 | Jaj, édes apukám, ne is találgasd, mert azt ki nem találod!
5833 1, 17| úgy elbújni, hogy meg ne találjalak.~- De nem is elbújok én,
5834 1, 3 | kapunkban.~No, az nagyon különös találkozás volt. Mitvisz szétvetette
5835 1, 5 | napot, mikor a Talpassal találkozik!~
5836 1, 3 | esztendő. Tegnap véletlenül találkozott a négy kutya a kapunkban.~
5837 1, 11| kaptam a zsebemhez: hátha találnék benne valami gazdátlan országot,
5838 6, 6 | lehetett volna egyet se találni közülük. Még az utcánk tájékáról
5839 3, 1 | körül a földjeimen, s nem találom az utat hazafelé. Hát te
5840 4, 1 | gyerek meg tud felelni arra a találós kérdésre, hogy: ha felveszik
5841 1, 7 | csurgókút, ott már, tudom, nem találsz meg.”~Ugyancsak a négy lába
5842 4, 5 | cicának, de ez egyszer nem találtad az igazat. Pipucit még az
5843 3, 6 | Mi az, öreg, tán kincset találtál? - ballagtam oda hozzá.~
5844 1, 2 | az asztalra a feneketlen tálat. Nemhiába volt feneketlen,
5845 1, 2 | ami ebben a feneketlen tálban le van takarva.~- Szitakötő-zümmögés.
5846 5, 2 | a sarkantyú,~guruljon a tallér,~nincs hetedhét faluban~
5847 3, 7 | ez már beszéd. Nemhiába talpában az esze a csigabigának.
5848 1, 13| Csakugyan mind tele lett a talpacskája tüskével, alig győzte kirázni
5849 1, 5 | Még ilyet senki sem mert Talpasnak mondani. Még hogy ő rút
5850 1, 5 | tükörtáblái, amelyekben csupa Talpasok látszottak. Az egyikkel
5851 1, 5 | megemlegeti a napot, mikor a Talpassal találkozik!~
5852 1, 6 | barátságtalan teremtés ez a mi öreg Talpasunk. Még engem is megugat, ha
5853 2, 4 | után három óra!~Egyszerre talpon volt egész Hatrongyos, s
5854 6, 12| magas sarkú, csikorgós talpú.~- Sarkantyú is lesz rajta?~-
5855 5, 5 | Tam-tara-ram-tara-tam tam-tam.~Egyszer egy mosolygós nyári
5856 5, 5 | lánccsörgés meg a dobszó.~- Tam-tara-ram-tara-tam tam-tam.~Egyszer egy mosolygós
5857 4, 2 | nem hagyunk!~Nagy zenebona támad erre a kasban. Megindul
5858 3, 5 | volt az reggel az ágyához támasztva. Nem ám, még másnap se,
5859 4, 6 | péceli szúnyogok?~Egymást támogatták a péceliek, olyan jót nevettek
5860 1, 16| somfordált be a Muszi-nyuszi a jó tanáccsal. - Legalább nyakba való
5861 2, 2 | hízeleg!~Jércikén fogott a tanács, mert azóta se barátkozik
5862 5, 1 | reszkessen.~- Süsd meg a tanácsodat! - süvöltötte haragosan
5863 1, 8 | hegyezte a fülét Görgő.~- Azt tanácsolom neked - hunyorított ravaszul
5864 1, 17| de érzem...~Megálltak, tanakodtak, hallgatóztak, néztek egymásra
5865 5, 5 | táncolni a medve, mikor tánciskolába se szokott járni?~Nem ám
5866 5, 5 | a mártogatóst, hogy akár táncmesternek beállhatott volna. Még akkor
5867 1, 16| ésszel, hogy a pille nem táncolhat szárny nélkül. Jó lenne,
5868 5, 5 | buzdítani a mackót, mikor táncolhatnékja nem volt. De a gyerek rimánkodva
5869 5, 5 | mackó soha életében nem táncolt még olyan jókedvvel, mint
5870 1, 1 | muzsikaszóhoz. Nem valami táncos kedvű teremtés a marha amúgy
5871 5, 5 | két lábon állni, dobszóra táncot járni s mindenféle mókákat
5872 6, 10| füstös fiókákat füttyre tanítgatni.”~Harmathullogató halovány
5873 6, 5 | Azt láttam, hogy hogyan tanítja a nagy fecske a picit röpülni.
5874 6, 8 | borult szemmel nézte, hogy tanítják repülni kis fiókáikat az
5875 3, 1 | Igaz, hogy az egyebet se tanul gyerekkorától fogva, mint
5876 5, 4 | tanulnom. Nem is esett hiába a tanulás: úgy feleltem a vizsgán,
5877 6, 9 | tölgyfalevelet. Úgy nekiadta magát a tanulásnak, hogy csak harmadszorra
5878 5, 4 | okosodtam, sokat kellett tanulnom. Nem is esett hiába a tanulás:
5879 1, 5 | nagyon elszégyellte magát. A tanya végében folyik a Tisza,
5880 6, 8 | napsugaras levegőben, ki a fehér tanyaházak közé, a szabad rónára. Ott
5881 1, 5 | tolakodók ezek a csavargó tanyai kutyák! - Talpas úgy elszaladt,
5882 3, 2 | kint fütyörészgetett a tanyája kapujában. Nagy szemeit
5883 6, 1 | Sólyom vitéz kénytelen a tanyák közt szerencsét próbálni.
5884 3, 2 | is lehetne ilyen gazdag tanyám.~Egyéb se kellett Hörcsög
5885 2, 2 | nagyon megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem - búsult a Jércike.~
5886 4, 7 | azt is fölette, megint új tanyát keresett, s pár hét alatt
5887 6, 1 | Kiscsirkék csipognak a tanyaudvaron a kotlós körül, s nem őrzi
5888 6, 3 | Pedig azoknak a repedéseiben tanyázik a százlábú bogár.~- Gyer-gyer,
5889 1, 8 | vendéget a vacsoránál. Porcelán tányérban kapta Görgő a kosztot, mégis
5890 1, 2 | helyed a vendégek körül. Tányért váltani, kést, villát törülni:
5891 3, 3 | úr akkorát ütött a fára tányértalpával, hogy a hernyócskák egyszerre
5892 5, 1 | az öreg Marabu apó sokat tapasztalt már jártában-keltében, s
5893 3, 9 | szolgabíró akarsz lenni Tápén?~- Utcu tolla, motolla:
5894 4, 3 | próbálni. Nagy siettében rá is taposott a testvérkéire, de azok
5895 1, 16| Muszi-nyuszi - húztam elő a tapsifülénél fogva -, nem tudod, merre
5896 5, 5 | föld. Hanem ahogy legjobban tapsikoltunk, egyszerre csak ledobban,
5897 3, 5 | csigabiga-nyelven az igent, tapsolt Panka örömében.~- Kis csigabiga,
5898 5, 5 | jókedvvel, mint most.~De nem is tapsoltak még annyit medvetáncnak,
5899 5, 5 | medvetáncnak, mint amennyit mi tapsoltunk. S ami virág, ami kalács,
5900 1, 5 | nem is volna a világon. A tarajas kakas pedig nemhogy fölszállott
5901 2, 1 | örömében egészen nekipirult a taréja.~- Sárgarépa, kalaráb, gyertek
5902 2, 4 | keményen megrázták egymásnak a taréját. „Kakas tesz feladást, huncut,
5903 2, 4 | ennek - meresztgették a taréjukat a hatrongyosi kakasok. -
5904 1, 1 | kapja a drága jó krumplis tarhonyát, hogy csak úgy hiába lógassa
5905 4, 3 | nyughatatlan méhecske, és üres tarisznyával bandukolt vissza a kasba.~
5906 5, 2 | lapos, magas, alacsony,~tarkabarka gallér -~nem is volt több
5907 1, 2 | Kata.~- No, ez takaros kis társaság lesz. Jó étvágyat kívánok -
5908 1, 2 | sohse járt még ilyen úri társaságban - morog a Viola.~Mikor aztán
5909 2, 3 | bizonyosan az elajándékozott társukat sajnálták. Az én pávám odament
5910 4, 8 | Vilmának, legalább akkor ott tarthatják a bababálat, nem az íróasztalomon.~
5911 1, 15| nagyanyónak igaza van: nem tarthatunk a háznál olyan ingyenélőt,
5912 3, 7 | Különben se olyan helyen tartják a csigabigák az orrukat,
5913 4, 9 | kisírt szeme elé -, ebben tartjuk a pókunkat, ha lesz.~- Nem
5914 1, 8 | amelyikben a sajtocskát tartogatja.~- Ejha, de jól megy a sorod! -
5915 4, 9 | pókistállónak szánta.~- Nézd-e - tartom oda a Panka kisírt szeme
5916 1, 5 | TALPAS~Talpas mindig azt tartotta, hogy ő a legnagyobb úr
5917 6, 7 | tartanak a radnóti fecskék.~Azt tartottak azok csakugyan. Visszahozta
5918 1, 14| ígéretét a kisasszonynak, tartsa meg magának a kávéját. Ha
5919 5, 5 | kezemből a láncot. Most már tartsd a hátadat a cimborád helyett!~
5920 4, 9 | Panka, s lekapta a szögrűl a táskáját. Hát ahogy ki akarja nyitni -
5921 4, 9 | biz az egészen beszőtte a táskát a húsvéti vakáció alatt.~-
5922 1, 15| egyik helyről a másikra taszigálták, de bizony senki meg nem
5923 3, 2 | szeme majd kiugrott. Lökte, taszította ki a tanyából, s egyre püfölte
5924 1, 2 | a katlan mellé -, tán a tatárok jönnek?~Panka lelkem úgy
5925 6, 8 | nyakukat az ég felé.~- Mit tátjátok a szátokat? - kiáltott rájuk
5926 1, 4 | Most meg már akkorára tátod a szádat, hogy a füledig
5927 6, 6 | Csak a szájukat kellett tátogatni, szinte magától hullott
5928 2, 1 | először, csak a szájacskáját tátogatta, de aztán eszébe jutott,
5929 5, 2 | fejit egy~divatárus boltba -~tátott szájjal rámered~főnök, inas,
5930 6, 8 | gyerekek, hogy mikor így tavasszal hazajönnek a gólyák, milyen
5931 6, 8 | Egyszer egy szép meleg tavaszi napon közéjük ugratott kis
5932 6, 8 | várunk!~Nekem, mikor így tavaszidőn gólyát látok a város fölött,
5933 3, 5 | orcácskámat.~- Vége lesz a tavasznak, mire a te postásod odaér! -
5934 6, 10| fényeskedik, harmat permetezik,~távol hegyek ormán tavasz ébredezik.~
5935 2, 3 | Ferkó, csak te meg ne bánd. Tedd le a tyúkot. Majd elküldöm
5936 6, 12| Vigyázz, te, kárt ne tégy a fészekben!~Egy kicsit
5937 1, 15| senki se. Legalább a pénzt tegye el most már, jó lesz egyre-másra
5938 6, 8 | nekem adta, én meg - mit tegyek vele egyebet? - továbbadom
5939 1, 17| lovakat, a szolgáló az új tehenet kötötte jászolhoz, a nagymama
5940 3, 2 | tanyából, s egyre püfölte a kis tehetetlent.~- Nesze becsület! Nesze,
5941 6, 1 | Ki-ki-ki-ki! - rikácsolta tehetetlenül.~- Szó sincs róla - mormogott
5942 3, 7 | amit ilyen nagy melegben tehetnek, így legalább azt se hallják,
5943 5, 4 | esze volt, mint nekem. Ha tehette, kitért az utamból; ha ki
5944 3, 9 | Csupaszem.~- Mert így nem tehetünk a fejünkre kalapot - nevette
5945 1, 17| a keserűség:~- A holnapi tejemet odaadnám egy ital vízért!~-
5946 2, 1 | fodorodik-e a zsályalevél, tejesedik-e a vadmák. Féreg nem túrja-e
5947 1, 11| engedelmességből megitta a Panka tejét, az anyuka kávéját, az apuka
5948 1, 15| nevetett az öregúr.~- Mert tejfölön nevelkedett ám ez a boldogabb
5949 1, 15| Jossz nadanót nem szejeti Tejite.~Ó, nem tudom én még ma
5950 1, 15| volt hallani.~- Nadanó, Tejitének fázitja van - panaszkodott
5951 6, 12| bimbóval, mint csillaggal a Tejút.~- Látod-e ott azt a cinegefészket? -
5952 6, 1 | szállong, akármelyik ablakon tekinget ki. Pedig a nyárfahegyi
5953 1, 11| szögezte rám Panka haragosan a tekintetét -, hát tehet ő arról, hogy
5954 6, 7 | vigasztalás, mert nagyon szomorúan tekintettek az égre.~- Jaj, már minekünk,
5955 1, 16| Nem baj, lehet annak telefonálni is - somfordált be a Muszi-nyuszi
5956 1, 1 | azért nem szabad mindjárt teleharangozni a pusztát.~- Eh, eh - mondja
5957 4, 5 | éjszakánként a holdsugáron, telehintik a szobámat gyémántpillangókkal,
5958 4, 4 | Tamás úr. - Ti hazamentek telelni, én pedig magam maradok
5959 6, 2 | Unta szegény jámbor,~hogy ő télen-nyáron,~örökkön-örökké~feketébe
5960 1, 10| barátkozni, ő meg a másik oldalán telepedett le nagyapónak. Odafeküdt
5961 1, 8 | elvonyította magát, ahogy mellé telepedtek.~- Mi lelt, pajtikám? -
5962 2, 3 | Meg akartam vigasztalni. Teleszedtem a tenyerem tiszta búzával,
5963 3, 1 | férget százszámra temet telhetetlen gyomrába.~Hajnal felé aztán,
5964 6, 3 | HARKÁLY MESTER SZERENCSÉJE~Télidőben későn ébred még az erdő
5965 2, 1 | volna neki! Csakhogy nem telik ám annak napernyőre, akinek
5966 4, 7 | vége se látszott ki belőle.~Telik-múlik az idő, egyszer megint kinézek
5967 1, 11| Nemhiába, hogy minden kívánsága teljesedett idáig az én Panka lányomnak,
5968 3, 1 | földi férget százszámra temet telhetetlen gyomrába.~Hajnal
5969 6, 7 | tűzmadarak. Ledőlt falomladékok temették be a virágos kerteket, kormos
5970 4, 7 | fonaláról a bábot. El is temettem itt az íróasztalomon egy
5971 1, 14| ANYUKA FÖLÉBRED...~Az öreg templom mögött, amelyre a Mariskáék
5972 3, 5 | utána Panka -, találok én tenálad különb hírhordót is! Tudom,
5973 6, 3 | húsocskát, csupa fenyőmagon tengődik a jámbor.~- De érzem, hogy
5974 3, 4 | mogyorófa vesszővel?~- Jól tennéd, öcsikém!~Sündisznócskának
5975 2, 3 | vigasztalni. Teleszedtem a tenyerem tiszta búzával, aztán fölálltam
5976 6, 9 | egyszerre elrepült a jó Isten tenyeréről, s meg se állt, míg ahhoz
5977 1, 11| meg vígan tapsikolt a két tenyerével, mint mikor a liliomszirmok
5978 1, 2 | abból, ami abban a lyukas tepsiben sistereg.~- Pipiske-csipogás.
5979 1, 2 | pipiske-csipogás!~Gabó beadta a lyukas tepsit, Viola odaillesztette az
5980 1, 2 | öreg, van énnekem gondom terád is. Te leszel ma nékem az
5981 4, 5 | De akkorra Pipuci is ott térdelt már az apukája előtt, s
5982 1, 10| nadrágja, mintha csak a homokba térdeltette volna nagyanyó, amiért megint
5983 1, 10| gazdát, szépen fölrakta a térdére a két első lábát, s úgy
5984 3, 4 | se tudom, micsoda isten teremtése az a cinege! Isszák azt,
5985 5, 1 | Zsiráf bácsi!~Ilyen jószívű teremtések a zsiráfok. Amelyiktek föléri
5986 2, 3 | lelked odaadni ezt a hűséges teremtést?~Volt lelkem elvinni és
5987 1, 1 | nem gondol, mert nincs egy teremtett lélek az egész határban.
5988 4, 9 | Hamar, hamar, édesanyja, teremts ide nekünk egy pókot! Nem
5989 2, 3 | a nyakamba akasztotta a terhet. Én vittem el a kenyeret
5990 5, 4 | kitért az utamból; ha ki nem térhetett, békességesen tűrte kötözködésemet.
5991 1, 15| Janikáé, fehér alsó haja a Terikéé, foszlós fehér bele a Cirmos
5992 2, 1 | levegőben. - Kész már az ebéd, teríteni se kell!~Hát Búbost csakugyan
5993 4, 5 | amelyik összetört a nagy termés alatt.~Apuka ilyenkor mindig
5994 4, 4 | Színit-javát kilenc kaptár méhecske termésének.~„Keserű a mézetek - írta
5995 6, 11| alatt végére járt az egész termésnek. Még csak kóstolót se hagyott
5996 6, 11| falánk had föleszi az egész termést. Kétségbeesve néztem körül,
5997 3, 7 | nem bántani, mert olyan természete van a csigának, hogy durcás
5998 4, 8 | tettem, hanem nekem már az a természetem. Pattanóbogárnak hív Tolna-Baranya.~
5999 4, 4 | sárga, mint a viasz. Nagy természetén mégiscsak erőt vett valahogy,
6000 5, 2 | lenni mindenáron.~Daliás a termete,~csak a lába görbe,~kedvetelten
6001 6, 12| apámhoz.~- Apám, melyik fa termi a sarkantyús csizmát?~-
6002 5, 4 | végére, ahol a Szúnyogos-tó terpeszkedik. Ennek a partján hirtelen
6003 6, 10| moharuhás fáknak,~asztal terül már az égi madárkának.~Ahol
6004 6, 7 | arcra, szívről szívre egyre terült a szomorúság felhője. S
6005 1, 8 | Zörgőt nem nagyon kellett tessékelni. Nem is rágott, csak falt,
6006 3, 2 | szellő se lebbent. Csak azért tessékelte be Ürge mestert, hogy eldicsekedjék
6007 4, 8 | hosszabb volt, mint az egész teste, s nem is a kezével fogott
6008 4, 8 | lába összehúzva, egész testecskéje megmerevedve.~- Ohó, hiszen
6009 3, 7 | a szarvait.~- Tudod mit, testvér? Keressünk versenybírót!~
6010 4, 8 | Mindjárt át is hívom a testvéreimet a búzaföldről. Vagyunk vagy
6011 6, 5 | biztatták az apja meg a testvérkéi az eperfáról.~Tízszer tették
6012 4, 3 | föléled, visszaeresztem a testvérkéihez. De előbb megígértetem vele,
6013 4, 3 | siettében rá is taposott a testvérkéire, de azok még csak meg se
6014 4, 3 | őszirózsákon, mikor minden testvérkéje aludt már odabent a jó meleg
6015 2, 1 | Kendermagos, melyikük a Búbos.~- Testvérkém - pihegte Búbos -, ugye,
6016 1, 9 | ki is nyújtja.~A patyolat tészta~ringott, lengett.~Cirmos
6017 3, 3 | erdő közepében, jegenyefa tetejében vidoran munkálkodott a piros
6018 1, 11| odvas, öreg fűzfa, annak a tetejéből miákolt ránk rettentő keservesen
6019 5, 1 | Amelyiktek föléri a fejük tetejét, vakargassa meg a homlokukat,
6020 3, 9 | papucsosmester, hogy ő a feje tetejével lát.~- Ebből is kitetszik,
6021 5, 1 | messziről megláttam a hegyes tetejű marabu-palotákat.~- Ugyan
|