abece-beles | belet-delib | delig-eszte | eszuk-gemek | gener-horko | hossz-kerde | kerdi-kuld | kuldd-megfo | megfu-nemze | nenik-pojac | pokfo-szalm | szama-tetej | teto-vicso | vidam-zuzma
Rész, Fejezet
6022 1, 13| a verebek csiripeltek a tető aljában, a Bodri ugatott,
6023 6, 3 | mester, s úgy beácsolta a tetőt, hogy tán szebb volt, mint
6024 5, 5 | alig bírta.~Hogy a mackónak tetszett-e nagyon ez a kenyérkereset,
6025 1, 16| mezítláb volt szegényke.~- Hova tetted a cipőmet? - rázta meg Panka
6026 4, 3 | viaszágyba, és a fejéhez tettek egy kis mézes fazekat.~-
6027 6, 5 | testvérkéi az eperfáról.~Tízszer tették meg az utat egy délelőtt
6028 1, 4 | félek, Ili baba, te csak tetteted magadat - fenyegeti meg
6029 4, 8 | hogy egyszerre holtnak tetteti magát, ha veszedelmet orront.
6030 1, 9 | mégse láttam~életemben!”~Tipeg-topog Erzsi~fürge lába,~kifut
6031 1, 5 | istállóban!~Estefelé kiért a Tiszához. Erre már nagy csend volt,
6032 1, 7 | a korom, a katlanba bújt tisztálkodni. Ha a kakas a hátára ugrott
6033 1, 10| Jancsi gólya igen szerette a tisztaságot.~- Kifele, ki vele! - suhintott
6034 1, 10| úgy nyalogatta a talpát a tisztaszoba ablakában, a muskátlis cserepek
6035 1, 10| is ugrott erre cicamica a tisztaszobába, ott is a díványra, annak
6036 3, 1 | hozatni az inasával. Szereti a tisztát, mert azt hallotta kiskorában,
6037 4, 5 | nagyobb öröm a világon.~No, tisztelet-becsület a Cili cicának, de ez egyszer
6038 1, 10| hogy milyen kávét főzött a tiszteletedre!~Erre már csakugyan megbékült
6039 6, 7 | völgye virágba öltözködött a tiszteletükre. Hófehér kökénybokrok nézegették
6040 1, 8 | álmot.~A két kutya mindig tisztelte-becsülte egymást, de csak messziről.
6041 6, 11| hagyott az álnok. Annyi tisztesség se volt benne, mint a darazsakban.~
6042 3, 9 | Akkor lenne még csak nagy tisztessége a nádasban Csupaszem papucsosnak!
6043 4, 8 | megörül a gazda a nagy tisztességnek.~Már éppen mondani akartam,
6044 3, 1 | Hitvány, majd megtanítlak én tisztességre! - süvöltötte, s fülinél
6045 6, 8 | mérgesen. Azok meg nagy tisztességtudással kapták le sapkájukat.~-
6046 3, 1 | éléstár, pince. Hát még a titkos folyosói! Nincs az a generális,
6047 3, 4 | cinegék, nem is ketten, hanem tizenketten, hogy hírét hallották, mi
6048 6, 5 | testvérkéi az eperfáról.~Tízszer tették meg az utat egy délelőtt
6049 4, 8 | Neki az a mestersége, hogy tőben lenyesegeti a szőlőhajtásokat.
6050 1, 5 | városban nincsenek olyan tócsák, mint odakint, azon az áldott
6051 4, 2 | megharsantani a trombitát, s tódult kifelé zsongva, zsibongva
6052 1, 1 | mentül jobban rázza, annál többen vannak azok.~- Bunda, bunda,
6053 4, 2 | gyomrukat a sok virágmézzel. A többiek szétoszlottak erdőbe, ligetbe,
6054 4, 2 | és ébresztőt dudáljon a többieknek.~Tu-tu-tú, süt a nap melegen!~
6055 4, 4 | okvetlen haza kell vinni a többihez, a csongrádi pusztára.~
6056 4, 4 | Tamás úr fia, erős, mint a tölgy, mégis úgy remegett, mint
6057 4, 4 | ért, nagyot dobbantott a tölgyfa padlón.~- Nem megyek, azért
6058 6, 9 | állt, míg ahhoz az odvas tölgyfához nem ért, ahol a fülesbagoly
6059 6, 9 | olvasott egy nagy darab tölgyfalevelet. Úgy nekiadta magát a tanulásnak,
6060 3, 3 | úr, s egyenesen annak a tölgyfának tartott, amelyiknek a tövében
6061 4, 4 | végiben, s éjt-napot abban töltött egész nyáron. Mintha név
6062 4, 8 | mit csináljak én ezzel a töméntelen kincscsel? Zsákba rakom,
6063 1, 5 | mitévő legyen.~Ahogy ott töprenkedik, arra ment egy szénásszekér.
6064 3, 6 | babácska, hogy te is ki ne törd a nyakadat a lépcsőn!~No,
6065 3, 7 | szinte nyekken. Sebaj, nem töri csontját, mert puha fűre
6066 1, 9 | fürge lába,~kifut mákot törni~a konyhába.~Megkéri a Cirmost:~
6067 5, 1 | győzte a fülével a szemét törölgetni.~Marabuéknál nagy szomorúság
6068 3, 4 | LOVAGOL~Mackó bácsi alig törölte meg a száját a délebéd után,
6069 1, 2 | kéményseprő, a bádoghuszár, a törött nyakú bábu, a bőrlábú Trézsi,
6070 6, 9 | tetszett ez a pipiskének, törte az eszét, hogy mit kellene
6071 6, 12| tettem kárt, csak a tojásokat törtem szét.~- No, oda is van akkor
6072 6, 8 | siroki gólyák története. Régi történet az nagyon, édesapámra az
6073 6, 8 | eszembe jut a siroki gólyák története. Régi történet az nagyon,
6074 4, 3 | méhecskét, amelyikről ezt a történetet írom, én már az ősszel is
6075 1, 1 | most az öregbojtár: nem is történhetik most semmi galiba Ötömösön.~
6076 6, 7 | mindjárt kitalálták, mi történik itt:~- Országgyűlést tartanak
6077 1, 1 | Lobogó ingujjával nem győzi törülgetni a verejtékét, a feje is
6078 6, 7 | Volt köztük, aki szemét törülgetve sóhajtotta el magát:~- Jobb
6079 1, 14| a lármás kis madarat egy törülközőkendővel, hadd gondolja, hogy éjszaka
6080 1, 2 | Tányért váltani, kést, villát törülni: az lesz a te dolgod.~Összevicsorgott
6081 3, 3 | vágott neki az erdőnek, törve-zúzva a bokrokat, amik eléje kerültek.
6082 1, 16| Muszi-nyuszi. Mert minálunk az a törvény, hogy mikor én leülök írni,
6083 3, 3 | dörmög hozzá valaki a fa tövéből:~- Hallod-e, te erdei ács,
6084 3, 4 | húzott vele az urabátyja füle tövére, hogy csak úgy sajgott.~-
6085 3, 8 | kertbe, bedugta a sövény tövibe.~Csigácska még egyszer kidugta
6086 3, 2 | Meghúzódott egy krumplibokor töviben, ott nyalogatta a sebeit.
6087 6, 3 | nem ér az ács balta, ha tövig kopik is.~- Mindegy az,
6088 6, 12| meg apám a fejét. - Hány tojás volt?~- Négy.~- Abból lett
6089 6, 12| vertem őket.~Épp az utolsó tojáskát loccsantottam szét, mikor
6090 6, 12| kis fészekbe. Négy icipici tojásnál egyéb nem volt benne.~„Ez
6091 1, 8 | favégnek! De már csak ezt a tojásos galuskát itt nem hagyod!~
6092 2, 3 | kendermagos tyúkja. Nincs olyan jó tojó tyúk a világon, se olyan
6093 6, 1 | magával hordozza, mégpedig tok nélkül, mert Sólyom vitéz
6094 3, 2 | pedig még jobban fölfújta a tokáját.~- No, tán bogár esett a
6095 1, 5 | nádpálcával.~- Nézd, milyen tolakodók ezek a csavargó tanyai kutyák! -
6096 3, 1 | minden zegét-zugát, hogy nem tolakodott-e be valaki. S jaj annak,
6097 5, 5 | ha én most azt kérdezném tőletek:~- Gyerekek, ki látott már
6098 2, 3 | belőle a szivárványszínű tollakat, ha a páva el nem rikoltja
6099 2, 3 | szivárványszín szeme van minden tollának! Nem tudtam egy szót se
6100 3, 9 | mint a gémek, akik még tollat is tűznek a süvegük mellé.
6101 6, 4 | veréb a porban~mosogatja tollát,~szárnya mellé dugja~pápaszemes
6102 6, 9 | fölmereszti fejecskéjén tollbóbitácskáját. Olyan az őnála, mint mikor
6103 2, 3 | kimondani. A fején ragyogó tollkorona, a nyaka, mint a kék bársony.
6104 2, 1 | vannak ijedve. Fölborzolták a tollukat, s visszasipítottak a nagy
6105 4, 8 | természetem. Pattanóbogárnak hív Tolna-Baranya.~A bogár-generális megtapogatta
6106 5, 1 | mert csak a hosszú orrát tolta ki az ablakon.~- Kecsegés
6107 6, 7 | ahol építenek is, ott is tompán csattog az ácsszekerce.
6108 2, 1 | fürödnének, ha Tyúkanyó haza nem toppan.~- Kotty, kotty, kotty,
6109 6, 1 | csalogatja a csibéit, akik torkuk szakadtából visítanak:~-
6110 2, 1 | tormalevelek közé, mert tormaerdőben szoktak hűsölni a kicsikék.
6111 2, 1 | legalább! - kotkodácsolt be a tormalevelek közé, mert tormaerdőben
6112 3, 5 | látod azokat a szép nagy tormaleveleket? Tormalevél napernyő illik
6113 3, 7 | Javában tornázott egy nagy tormalevélen, de bizony nehezen ment
6114 3, 5 | hegyében a csigabiga. Éppen egy tormalevélnyit haladt egy hét alatt.~Azóta
6115 3, 7 | Csiga, s úgy bukik le a tormalevélről, hogy szinte nyekken. Sebaj,
6116 4, 5 | sok mesét, mikor kiülök a tornácra.~- No, már megint tréfázol,
6117 3, 7 | hegyin hordja.) Javában tornázott egy nagy tormalevélen, de
6118 6, 8 | gazdája; csak az ő kastélyuk tornyaira nem szállt soha gólya.~Lihegve,
6119 6, 8 | hajdúknak, hogy építsenek a tornyokra gólyafészket. A hajdúk szerettek
6120 6, 8 | kiugrasz az ágyból, minden tornyon lesz egy gólyafészek.~S
6121 5, 5 | ahogy két lábon állva ott toronykodott a gazdája mellett. Pedig
6122 1, 18| leveléből,~onnan szedte a tószélről~- mek-mek-mek.~Örült neki
6123 6, 8 | mit tegyek vele egyebet? - továbbadom nektek.~Nagy úr volt a siroki
6124 3, 4 | a sündisznócska nem bír továbbmenni, akkor ő szégyenben marad
6125 3, 2 | maradt benne.~Bodri aztán továbbment a határt kerülni, Ürge mester
6126 2, 4 | okosok! - nevetett a cinege továbbrepülve. A hatrongyosi kakasok pedig
6127 6, 7 | szárnyával, de aztán az is csak továbbröppent. El, el a radnóti határból!~
6128 4, 8 | jércike, s úgy bekapta a trafikost, mintha ott se lett volna.
6129 1, 12| szereted, hogy hógolyóval traktálod! - prüszkölt a jégmacska,
6130 1, 17| igazán mondod?~- Nem is tréfából. Nézd ezt a friss kocsinyomot.
6131 6, 9 | fülét -, a tudomány nem tréfadolog.~- Csí-ki-szűr, csí-ki-szűr! -
6132 2, 2 | darabig azt gondolta, csak tréfálkozik vele az a gonosz macska.
6133 3, 6 | Hattyú azonban nem volt tréfálós kedvében. Kedvetlenül vicsorította
6134 1, 15| Cirmost, nagyanyó? Ugye, csak tréfálsz, édes, jó nagyanyó?~Mióta
6135 3, 4 | kacagtában.~- Ejhaj, de tréfás kedve van urambátyámnak!
6136 4, 5 | tornácra.~- No, már megint tréfázol, apu - húzta össze Pipuci
6137 4, 5 | árulnának.~- Hiszen csak tréfáztam, kicsikém - nevetett apu. -
6138 1, 2 | törött nyakú bábu, a bőrlábú Trézsi, az üvegszemű Kata.~- No,
6139 4, 2 | most már befelé fordítja a trombitáját, s úgy dúdolja el rajta
6140 4, 2 | bátya - mondják az ajtónálló trombitásnak. - Csúnya világ, nincsen
6141 4, 2 | egyszer-kétszer megharsantani a trombitát, s tódult kifelé zsongva,
6142 1, 1 | első lábára: mintha csak trónusból vigyázna a gulyára.~Néz,
6143 1, 1 | fülit, mikor egyszerre csak tű szúródik a bundájába. Nem
6144 1, 7 | agár. Hegyes a feje, hogy tűbe lehetett volna húzni cérnának.
6145 5, 2 | sokkal.~Egyvégtiben tíz tucat~fért el éppen rajta,~gömbölyített,
6146 3, 1 | csengettyűhúzó gyökeret. Nagyon tudakolta volna már az utat a haszontalan
6147 1, 7 | azok már a hatodik határban tudakolták, hogy van-e jó káposztatermés.
6148 4, 9 | házunkat!~- Micsoda, szentem? - tudakoltam tőle ijedten. - Tán elfelejtett
6149 1, 6 | Merre, merre, merre? - tudakozódott egy másik cinege a háztető
6150 3, 8 | sima ez a pázsit.~- Ó, de tudatlan vagy te, csigácska, hisz
6151 3, 7 | Biga. Ezt a bíbic legjobban tudhatja, mert ő böjti napon csigabiga-rántottat
6152 3, 3 | hogy az erdőkerülőt meg tudnád ijeszteni.~Az erdőkerülő
6153 6, 8 | még milyen nagy úr! Ki nem tudnám én azt beszélni, ha holnap
6154 4, 9 | látni. Azt hiszem: rá se tudnék nézni arra a csúnya takácsmesterre.~
6155 5, 5 | vizsgát kellett tenni a tudományából. S amikor kitáncolta magát,
6156 6, 9 | hátha rám ragadna valami a tudományodból.~- Ugye, megmondtam? - örvendezett
6157 6, 9 | Éjjel-nappal mindig tanult, s a tudománytól nőtt meg akkorára a füle.~
6158 6, 9 | földagadt.~- Jaj! - sikoltotta a tudósnak, s kirepült az iskolából.
6159 6, 9 | ez a pipiske bizonyosan tudósságot akar tanulni tőlem. Hát
6160 1, 6 | tücsök kidugta a fejét a tücsökpalotából, s ahogy meglátta Gáborkát,
6161 3, 3 | hogy majd beleszakadt a tüdeje:~- Fusson, akinek az élete
6162 6, 4 | kellene hozni.~Jó lenne tükörnek~a szarkaszobába,~beletekingetni~
6163 1, 5 | be a láb, a boltok nagy tükörtáblái, amelyekben csupa Talpasok
6164 6, 7 | nézegették magukat a víz tükrében. Gólyahírvirágok aranyszeme
6165 1, 16| Jó lenne, ha szólnék a tündéreknek, hogy hozzanak szárnyat
6166 1, 16| Cipellőt parancsolj a tündéreknél, apu, patyolatfehéret, bojtosat,
6167 4, 1 | citerát pengetne valami tündérke:~- Ki-ri, ki-ri, ki-ri...~-
6168 4, 5 | Tudod, amiket az aranyhajú tündérkék hoznak éjszakánként a holdsugáron.
6169 1, 16| alatt azt is mondd meg a tündérkirálynőnek, apu, hogy azt a csipkeruhát
6170 1, 16| beszegve.~„Majd szót értek a tündérkirálynővel - írtam vissza. - Ami igaz,
6171 1, 16| bojtos, gombos fehér cipő Tündérországban.~Nyilván terem ott minden,
6172 1, 14| Hogy aludtál, mit álmodtál, tündérszép Mariska? Hát az a kulcs
6173 1, 16| Mindegy no, kérdezzük meg a tündért, terem-e bojtos, gombos
6174 1, 14| Mariska most már elvesztette a türelmét, s nagyot dobbantott volna
6175 3, 4 | éppen kint ült a küszöbön, a tüskéit fésülgette egy nagy fenyőtobozzal.
6176 3, 3 | mindjárt befelé fordítom tüskéivel a bundádat!~Sündisznócska
6177 3, 4 | csak úgy reszketett bele a tüskéje, de a mackó mérge csak nem
6178 1, 17| abban az egész erdőben egyéb tüsketermő akácfánál, az alja meg csupa
6179 1, 13| tele lett a talpacskája tüskével, alig győzte kirázni őket.
6180 1, 13| lusta. Egész délután úgy tüzelt a nap, hogy még tán a tücsöknek
6181 6, 8 | lovaglás, rázta a hideg, tüzelte a láz, de azért az volt
6182 3, 1 | ormányát a háza kéményén, két tüzes szem mered rá a hajnali
6183 3, 9 | lábra állt, azért látta a tulajdon maga nádasát. Ilyen veszedelem
6184 4, 3 | csillogtatta a szárnyait. Piros tulipán kelyhében is vendégeskedett,
6185 1, 10| csakhogy azért mégiscsak túlságosan meg van pörkölve ez a kávé -
6186 4, 1 | akkorát rikkantott, hogy túltett egy erdőre való sárgarigón.~-
6187 6, 2 | feketébe járjon.~Ahogy így tűnődik~ághegyen a csóka,~arra ballag
6188 5, 4 | lelte ezt az állatot?” - tűnődtem magamban, s odább húzódtam,
6189 3, 1 | két első lábával a friss túrásnak, s bizonyára mind széthányta
6190 1, 15| éjszakát tölteni. Aztán nem tűri ám, hogy haragosan kiáltsanak
6191 1, 7 | országra, meg se állok a túri vásárig. Vagy jövök vissza,
6192 2, 1 | tejesedik-e a vadmák. Féreg nem túrja-e ki a muhart, rossz szomszéd
6193 3, 1 | morgás fogadja:~- Brr, ki turkál, botorkál kora virradatkor?~-
6194 5, 4 | térhetett, békességesen tűrte kötözködésemet. Mintha csak
6195 5, 1 | Hát ki kell söpretni - tuszkolt mérgesen Marabu apó.~- Könnyű
6196 4, 4 | útjukra készültek a falubeli tutajosok, azokra bízta Tamás úr a
6197 1, 7 | melege volt a napon, akkor a tűzhelyre feküdt hűtőzni. Mikor a
6198 6, 7 | azt tavaly nyáron a piros tűzmadarak. Ledőlt falomladékok temették
6199 1, 1 | hagyjon egy kicsit télire is a tűzrevalójából, nem ér annak a szép szó
6200 1, 15| Se kenyerünk, lelkem, se tűzrevalónk - törülgette nagyanyó a
6201 1, 14| rá Mariskára, ahogy ez a tűzrevalót vékonyította. Mikor aztán
6202 6, 8 | tőle a gyerekek, mint a tűztől, kerülték, mint a bárány
6203 2, 3 | Különben a kendermagos tyúkért elcserélheted - tette hozzá
6204 1, 10| a jó hűvösre, a bóbitás tyúkica pedig a muskátlis cserepek
6205 1, 10| cicamicának az ól tetején, bóbitás tyúkicának a hátulsó udvarban, csengős
6206 1, 10| aki egy igazi szép bóbitás tyúkicát akar látni!~No, nem is kellett
6207 2, 3 | szelíden pityegő, jámbor, kezes tyúkocska.~
6208 2, 1 | rendben tartani egy szegény tyúkocskának, elhihetitek.~Szerencsére
6209 2, 3 | kerítés aljában hűsöltek a tyúkok. Nagy csendességben voltak,
6210 2, 3 | s mind leverte onnan az uborkás üvegeket, amik ki voltak
6211 1, 12| nyerítgetett odabent az állomás udvarán. El is indult mindjárt,
6212 6, 7 | röpködték körül az üres udvarok nekilombosodott fáit.~Mire
6213 1, 4 | kiosonni a szobából, de még az udvarról is. Kiült a ház végére,
6214 2, 4 | Hatrongyosról, mint az igaz ügy árulóját. Majd azok mutatják
6215 4, 8 | értene hozzá. Addig-addig ügyeskedett, hogy egyszer csak a feje
6216 4, 5 | mesterség a tied. Csak abban ügyeskedj, apum, hogy mindig piros
6217 4, 4 | Hát, tán még vasútra is üljek? - kacagott keserűen az
6218 1, 2 | körül, hogy le se tudtak ülni, míg Panka bele nem igazította
6219 1, 16| múltkoriban, ahogy az íróasztalnál ülök, egyszer csak hallom ám
6220 6, 7 | nagy fecskecsicsergés.~Ott ültek az Isten apró kőművesei
6221 1, 2 | papucsostul kellett az asztalhoz ültetni.~- Látszik a jámboron, hogy
6222 4, 5 | berek, apukám!~- Sok fát ültettem én ebbe az erdőbe, lelkecském -
6223 1, 6 | úgy eljátszogat itt egy ültő helyében.~Azzal már ment
6224 1, 15| nagyanyóhoz, aki a padkán ülve melengette a hideg kemencét.
6225 1, 2 | olyant még a mesében is csak ünnepnapon hallani. Csengett a mozsár,
6226 1, 15| diófa almáriumot. S mentül üresebb lett a házunk, annál jobban
6227 1, 2 | volt feneketlen, ezt már üresen kellett visszavinni. Panka
6228 3, 6 | mitévő legyen az ember egy ürgefiókkal? Különösen amelyik alszik,
6229 3, 5 | napernyő alatt kergetheti az ürgéket.~- De zöld selyem?~- Éppen
6230 3, 6 | szájával, de olyan édesen, hogy ürgeszív legyen, aki arra meg nem
6231 1, 1 | hallatszik föl odáig az ürgeszó, más szó meg nem hallatszik
6232 1, 4 | lábánál fogva Ili babát. Ürgette-forgatta, rázta, rázta szegénykét,
6233 4, 8 | Ismernek engem Iregtől Ürögig. Én vagyok az, aki még virágjában
6234 4, 2 | keserű a méze, mint az üröm.~- No, akkor én is más nótát
6235 3, 8 | vigyázatosan, hogy meg ne üsse magát, ha gurulhatnékja
6236 3, 3 | csudálkozva csóválta meg a kócos üstökét.~- Ez már valami volt, Sündisznócska.
6237 4, 4 | bekékellő hegyek, a dús üstökű bükkök, a patakparton ágaskodó
6238 5, 5 | ostort a gyerek kezéből. De ütni már nem érkezett vele, mert
6239 4, 8 | egyszerre csak a homlokomhoz ütődik valami. Kinyitom a szemem:
6240 4, 8 | Ne tessék megijedni, nem ütöttem meg magam. Bocsánatot is
6241 2, 3 | leverte onnan az uborkás üvegeket, amik ki voltak rakva a
6242 1, 5 | Azzal nekiugrott a kirakat üvegének.~Bele is ütötte a fejét,
6243 4, 7 | itt az íróasztalomon egy üvegharang alá. Itt nyugodhatik békességben
6244 4, 7 | szárnyait, s mikor fölemeltem az üvegharangot, úgy kivágódott alóla, hogy
6245 1, 2 | bábu, a bőrlábú Trézsi, az üvegszemű Kata.~- No, ez takaros kis
6246 4, 1 | se kell egyéb, csap olyan üvöltést, hogy még a holdvilág is
6247 1, 15| A szél egyre hangosabban üvöltözött, s mi egyre jobban elcsendesedtünk.
6248 6, 10| szellők vígan fujdogálnak,~üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak:~
6249 3, 5 | kérdezte nagyanyó - Azt üzeni apuka, anyuka, hogy szófogadó,
6250 1, 8 | odaadta Görgőnek, hogy ki ne ugassa a szeméből az álmot.~A két
6251 1, 8 | talpra ugrott.~- Megyek haza ugatni, cimborám. Hanem előbb még
6252 1, 13| a tető aljában, a Bodri ugatott, még az öreg eperfa is megrázkódott.
6253 1, 5 | a száján hívogató szó:~- Ugorj ki, öreg Talpas! Hol bujdokoltál
6254 4, 3 | fülemüle szólt, hanem a pipiske ugrált az országúton.~- Kalács,
6255 3, 2 | fölkopik az álla. Ha kevesebbet ugrándoztál volna, többet gyűjtöttél
6256 2, 2 | kukoricaföldhöz már csak egy ugrás a kölesföld.~A nagy kukoricabokrok
6257 3, 5 | hanem innen a várostól egy ugrásnyira van, hetedhét akácfa ellen.
6258 6, 8 | meleg tavaszi napon közéjük ugratott kis pej lován, ahogy a falu
6259 1, 11| padlót.~- Hohó, Hékám - ugratta ki Panka a sarokból -, majd
6260 4, 7 | levélen. De most már nem ugribugri kötéltáncos, hanem tudós
6261 4, 9 | alatt.~- Mi az, drágám? - ugrok oda sebesen.~- Semmi, apuka,
6262 4, 1 | lába olyan, hogy beállhatna ugróművésznek: mire kinyitottam az összeszorított
6263 1, 1 | összeszedegeti a gulyát úgy-ahogy, felit feliből, felit harmadából.
6264 1, 17| vissza, ahol ittak volt. Úgyhogy mire kivergődtek, fahegybe
6265 4, 2 | fújja a nótáját, hiszen úgysincs egyéb dolga. Ebben legalább
6266 3, 2 | pusztul. Könnyen várom az újat.~Nagy mancsaival büszkén
6267 6, 7 | tornác, nincs leveles kapu.~Újfaluba, Czakóba, Iványiba meg a
6268 1, 4 | magadat - fenyegeti meg ujjacskájával -, s ahogy én kimegyek,
6269 6, 7 | óriási kéznek az imádkozó ujjai. Csupa szomorúság itt minden.
6270 2, 3 | csőrével, hogy fölhasította az ujjam. Nehéz szárnyával pedig
6271 4, 5 | nevét.~No, azt Pipuci a tíz ujján se tudta kiszámítani, de
6272 3, 1 | esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha a maga kezével fésülködik
6273 6, 3 | jókedved van?~- Huj-huj - ujjong a mester -, úgy érzem, hogy
6274 2, 3 | Ledobtam a kendermagost, s ujjongva nyargaltam haza.~- Anyám,
6275 3, 4 | Mackó úgy felugrott erre az újságra, mintha egy kaptár méhecske
6276 1, 12| jég az ablakból. Valami unatkozó utas mulathatta magát vele,
6277 2, 2 | mondókájába, hogy mennyire unja már magát a tanyán, a Morzsa
6278 4, 4 | fenyőszálakon.~- Zümmögjétek el az unokáimnak, hogy szeretném őket látni!
6279 4, 4 | Hanem mogyorót küldött az unokáinak egy zsákkal. Hadd lássák
6280 4, 4 | ládája. Hogy legalább az unokáit nézné meg egyszer, ha már
6281 1, 10| félteni, különösen mikor a kis unokáját hozza! S hogy még jobban
6282 1, 15| jó lesz egyre-másra a kis unokáknak.~Értette is, nem is nagyanyó
6283 1, 10| én hozhatom-vihetem a kis unokámat.~
6284 1, 6 | hűségesen.~Utoljára is a gyerek unt bele a játékba. Csöpp kezével
6285 6, 2 | szeretett volna~öltözni fehérbe.~Unta szegény jámbor,~hogy ő télen-nyáron,~
6286 3, 4 | olyanokat húzott vele az urabátyja füle tövére, hogy csak úgy
6287 6, 1 | beröpködheti Sólyom vitéz az uradalmát.~Röpül is, mint a nyíl,
6288 1, 2 | Gabó.~- Hozta a jégeső az urakat!~- Hordja el a szél az asszonyságokat!~
6289 6, 13| mert ő most a csizmát~nagy uraknak varrja.~Darunak, gólyának,~
6290 3, 4 | Ejhaj, de tréfás kedve van urambátyámnak! Hát már hogy lovagolnék
6291 1, 5 | megosztozik a fehér pulykával az uraságban. Hanem az a fehér kötényes
6292 6, 8 | futtában visszakiáltott a gróf úrfira:~- A mi viskónkra rászáll
6293 1, 2 | hogy sohse járt még ilyen úri társaságban - morog a Viola.~
6294 3, 3 | ácsmester a bozontos fejű nagy úrra.~De akkorát horkantott az
6295 3, 9 | Még az a békateknő is ott úszkál a vízen, amelyikben a kis
6296 4, 5 | napáldozatkor olyan szép lassan úszkálnak az égen.~- Olyan nincs! -
6297 6, 8 | nyakukat. Nagy méltósággal úsznak a napsugaras levegőben,
6298 1, 5 | madár, földig ér a kékbe úszó haragos-vörös szakálla,
6299 1, 5 | közel a parthoz csendesen úszogatott lefelé a Tiszán. A parton
6300 4, 4 | keszkenőjét lengette utánuk, ahogy úsztak lefelé a nagy fenyőszálakon.~-
6301 4, 4 | szürkét, s kanyargó hegyi utakon már viteti is magát a vasúti
6302 3, 9 | Csupaszem.~Mert semmit se utál jobban az öreg papucsos,
6303 5, 4 | nekem. Ha tehette, kitért az utamból; ha ki nem térhetett, békességesen
6304 3, 9 | haragosan Csupaszem, s csakugyan utánakapott a szitakötőnek.~Hanem az
6305 3, 3 | találkozunk. Ha nem hiszed, gyere utánam.~Azzal elkezdett gurulni
6306 4, 4 | piros keszkenőjét lengette utánuk, ahogy úsztak lefelé a nagy
6307 1, 12| ablakból. Valami unatkozó utas mulathatta magát vele, hogy
6308 1, 1 | galiba Ötömösön.~Ni, hogy utasítja rendre a kisborjút, amért
6309 6, 7 | járnak-kelnek az emberek a háztalan utcákon. Még ahol építenek is, ott
6310 6, 6 | találni közülük. Még az utcánk tájékáról is eltakarodott
6311 5, 4 | végignyargalhatnék szamárháton az utcánkon. Álmomban sokszor huszárkodtam
6312 2, 3 | megijedt, hogy kiszaladt az utcára, s én magam is azt néztem,
6313 5, 5 | elszaladtam, ha behallatszott az utcáról a lánccsörgés meg a dobszó.~-
6314 3, 9 | szolgabíró akarsz lenni Tápén?~- Utcu tolla, motolla: kinek arra
6315 1, 12| siethetnékje van is. Leguggolt az útfélre, belemarkolt a hóba, és
6316 2, 2 | JÉRCIKE ÚTITÁRSAI~Jércike reggel óta ott kapargálgatott
6317 2, 2 | ostoba, hát mindig ilyen útitársakat kerítesz magadnak? Hol a
6318 2, 2 | magának a Jércike soha jobb útitársat, mint a bárány. Ez nem futkározott
6319 1, 5 | kismalac, mind eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja támadt
6320 1, 17| mézeskalács, mire te fele útját se éred a vásárnak.~Móric
6321 1, 17| azzal is rövidebb legyen az útjok.~Alighogy az országútra
6322 4, 4 | valami vén medve.~Utolsó őszi útjukra készültek a falubeli tutajosok,
6323 1, 12| egyben nekiiramodott az útnak is, mert a vasparipa már
6324 3, 8 | hogy szél uram sem érte utol. Csúful megjárta: éppen
6325 1, 8 | Nekeresden görgött.~Sebaj, utolérte a vendéget a vacsoránál.
6326 1, 17| Egy, kettő, három, akkorra utolérték. Egyszerre szólították meg
6327 4, 2 | a trombitás méhecske? Ő utolsónak marad. Még egyszer kiáll
6328 6, 1 | mint a búbos pacsirta, aki úton-útfélen jut egy kis alamizsnához.~-
6329 3, 1 | sajnálni a földvári herceget. Utóvégre még a hercegnek se esik
6330 2, 2 | mert mindjárt ellátlak útravalóval!~
6331 1, 17| látni se lehetett.~Jobbra az úttól, jó bent feketéllett egy
6332 6, 11| a Panka babája meghívta uzsonnára Vilma babáját. Olyan dínomdánom
6333 6, 8 | mint aznap. Egész estig űzték, hajszolták, fogdosták őket
6334 4, 1 | egér magától belebújik a vackába. Hanem azért sajnálom őket,
6335 3, 6 | nyugodalmával. Kihúzta a vackából a Hattyú, s még most se
6336 4, 4 | munkával, kezdték a téli vackolódást.~- No, most már elválunk
6337 1, 5 | vette, hogy a Tisza jegén vackolt meg magának a hóban. Addig,
6338 4, 2 | Szerszámokat vedd elé!~Vackolunk, vakolunk,~télnek ajtót
6339 1, 13| Anyukának kell segítenem a vacsorafőzésben. Eredj magad játszogatni.~
6340 1, 5 | várta, hogy mikor szólítja vacsorához Janika, a kis gazdája.~-
6341 6, 3 | Kirántott csigát is régen vacsoráltam - bóbiskolt álmosan, mikor
6342 1, 8 | az asztalod!~- De rövid a vacsorám!~- Mi jóban dúskálódsz,
6343 1, 8 | Sebaj, utolérte a vendéget a vacsoránál. Porcelán tányérban kapta
6344 1, 1 | karikás ostorral főzik ma a vacsorát!~
6345 6, 3 | napocska az égen, s ugyancsak vacsorázhatnékja van a mesternek. Ej, ej,
6346 1, 8 | csinálsz ott, cimbora?~- Vacsorázok, cimbora.~- Jó hosszú az
6347 1, 12| esnék meg holnap a nagy vadászat!~Egymaga volt Palkó a vasúti
6348 6, 8 | szegény jobbággyal, mint a vadászkutyáival.~Nagy úr volt a siroki gróf,
6349 2, 1 | zsályalevél, tejesedik-e a vadmák. Féreg nem túrja-e ki a
6350 4, 4 | igaz! - döngicséltek be a vadméhek az ősi ház apró ablakain.
6351 4, 4 | a patakparton ágaskodó vadorgonák, a vígan csilingelő vasárnapi
6352 4, 4 | szelíd rónákra gondolt, a vadszegfüves legelőkre, bárányfelleges,
6353 1, 7 | Éppen olyan ijedt ábrázatot vág, mint a csobánci agár.~„
6354 1, 6 | barátságosan rávihogott a fiúra.~- Vágd hozzám megint, Gáborka! -
6355 5, 4 | s huszárosan az oldalába vágtam a sarkantyúmat.~- Gyí, te,
6356 5, 2 | a bocskorát,~s a városba vágtat.~Bedugja a fejit egy~divatárus
6357 3, 2 | úrnak, akit majd fölvet a vagyon, de mit csináljon a magamforma
6358 5, 4 | csikóforma voltam, ő volt egész vagyona a szomszédunknak, öreg Csacsadér
6359 1, 12| nem is állt volna meg egy vak lóért. Esze-lelke ott járt
6360 4, 9 | beszőtte a táskát a húsvéti vakáció alatt.~- Mi az, drágám? -
6361 5, 1 | föléri a fejük tetejét, vakargassa meg a homlokukat, megérdemlik.~
6362 1, 17| az árokpartra, és nagyot vakkantott:~- Kutyabaj! Hé, vizünk
6363 6, 6 | mozdulatuknál mondtak valamit:~- Vakolat van-e még?~- Van elég.~-
6364 4, 2 | Szerszámokat vedd elé!~Vackolunk, vakolunk,~télnek ajtót nem hagyunk!~
6365 3, 1 | azt hallotta kiskorában, a vakondokiskolában, hogy úgy szép a herceg,
6366 3, 1 | Nyughass, Maros! Ne bántsd a vakondokot. Derék kis szolgája ő a
6367 6, 1 | ilyen nagy úrral is, aki valaha még a cinegepecsenyét is
6368 1, 17| irányában aztán kivergődtek valahogyan az országútra megint.~-
6369 1, 15| látjátok, ha szerzünk is valahonnét kenyeret, mindig a Cirmos
6370 1, 5 | oda - annak már csakugyan valakinek kell lenni, akitől még a
6371 4, 3 | ő bizony sorba kóstolta valamennyit. Kerekedett is olyan kedve,
6372 4, 2 | egy kicsit. Hátha akad még valamerre legelnivaló.~Bizony nem
6373 4, 8 | s egy kicsit kelletlenül válaszolt:~- Igazán nagyon örülök
6374 1, 16| megnézzük - írtam meg a választ. - Mindig hallottam, hogy
6375 3, 4 | cinegék, merre vagytok? Most válik meg, ki mondott igazat!~
6376 3, 5 | kereken kimondták, hogy ők nem vállalnak olyan szolgálatot, amelyikért
6377 1, 15| mikor én odaálltam eléje - vállamon a Cirmos cicával. Úgy dorombolt,
6378 3, 9 | már akkor a másik parton vallatta a virágos kákát, mit álmodott
6379 1, 13| ő a játékot. Most már a vállával taszított egyet a gombolyagon.
6380 3, 4 | rossz portékát, előttetek vallja be, hogy nem mondott igazat.~
6381 3, 8 | Hát mit ennél, te kis válogatós?~- Friss tormalevelet! -
6382 1, 5 | vasat elharapná, a farka valóságos lobogó. A bundája úgy ki
6383 1, 7 | föltetszett az égen. Vesztire vált neki a nagy esze.~Így pusztult
6384 1, 2 | vendégek körül. Tányért váltani, kést, villát törülni: az
6385 4, 9 | megkérem a jó Istent, hogy változtasson pókká, ha Panka bizakodva
6386 2, 1 | ijedtükben belefordultak az itató vályúba, s még tán most is benne
6387 1, 17| voltak mindig. Kettős kis vályúból ettek-ittak, soha étel-ital
6388 2, 1 | Tyúkanyó ijedten futott a vályúhoz.~- Hát ti hogy kerültetek
6389 3, 9 | hozzákötné magát ez a sehonnai vándorlegény, akinek hátán háza, kebelén
6390 4, 5 | haragosan dobott le valamit a vánkosa alól.~- Hát ez a holmi hogy
6391 1, 10| szepegve, mert ennek a puha vánkosán szokott ő mostanában szundikálni.
6392 4, 1 | ahogy megfordítja mérgében a vánkoskáját, hát ott gubbaszkodik alatta
6393 1, 1 | pusztán, mint a király a maga várában.~Az ám, Marci gulyás, de
6394 1, 14| kenyeredet, ha tudsz szépen várakozni. Mire anyuka fölébred, akkorára
6395 1, 12| vonatba, bizonyosan csak őrá várakozott.~Mert mit is mondanának
6396 3, 1 | érzek! Ki csavarog itt a váramban éjszakának idején?~Nagy,
6397 6, 1 | ébredt föl a nyárfahegyi várban, hogy kegyetlen éhes. Megesik
6398 6, 13| Kapkod fűhöz-fához,~szalad a vargához,~fűzfahegyen lakó~Varjú
6399 6, 8 | közé, a szabad rónára. Ott várja őket a nádtetőn az öreg
6400 1, 12| is mondanának az irtási varjak, ha Palkó nélkül esnék meg
6401 3, 4 | beszélek én a fejével, csak várjatok vissza. Idehozom azt a rossz
6402 6, 13| vargához,~fűzfahegyen lakó~Varjú Varga Pálhoz.~Azt mondja
6403 6, 8 | kapták le sapkájukat.~- Várjuk haza a gólyáinkat, gróf
6404 6, 8 | szét, mint a meghajított varjúsereg, hanem volt köztük egy öklömnyi
6405 1, 12| majorban, szinte lőtte is már a varjút, mikor egyszerre csak hangot
6406 1, 12| Piros Palkónak másnap a varjúvadászat. Hanem hogy világéletében
6407 1, 12| utána:~- Sok szerencsét a varjúvadászathoz!~Én bizony meg nem tudom
6408 1, 12| rétest eszik. Csapunk olyan varjúvadászatot a nyárfásban, hogy belesüketül
6409 1, 12| Ezt látták volna az irtási varjúvadászok! - kevélykedett Palkó, hanem
6410 3, 2 | rám is pusztul. Könnyen várom az újat.~Nagy mancsaival
6411 6, 8 | tavaszidőn gólyát látok a város fölött, mindig eszembe jut
6412 1, 5 | történt. Mikor kimenekült a városból, észre se vette, hogy a
6413 4, 4 | égnek, a soktornyú nagy városra, amit a puszták széléig
6414 6, 10| kiteleltem, itthagyom a várost,~tölgyerdő hazámba hazamegyek
6415 3, 5 | ország ellen, hanem innen a várostól egy ugrásnyira van, hetedhét
6416 4, 4 | atyafit. Soha ide a mi alföldi városunkba le nem jött. Még akkor se,
6417 3, 9 | Még tán a bíbic is ővele varratná az ünneplő papucsát!~Se
6418 6, 13| most a csizmát~nagy uraknak varrja.~Darunak, gólyának,~a bölömbikának,~
6419 1, 18| elfutott~- mek-mek-mek -~varrjon néki papucsot,~- mek-mek-mek -~
6420 1, 16| gombokhoz új cipellőt nem varrnak a tündérek.~
6421 1, 18| fogadott~- mek-mek-mek -~varrt papucsot, jó nagyot~- mek-mek-mek -~
6422 6, 7 | A radnóti gyerekek hiába várták haza az idén a fecskéket.
6423 3, 9 | hasznát.~- Kapjon el a béka! - vartyogott haragosan Csupaszem, s csakugyan
6424 1, 17| megérkeztetek? Volt-e jó vásár?~Huppuj is, Móric is szégyenkezve
6425 1, 7 | országra, meg se állok a túri vásárig. Vagy jövök vissza, vagy
6426 1, 17| te fele útját se éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt tőle:~-
6427 3, 5 | apukának, anyukának, akik csak vasárnaponként járnak ki látogatóba Homokországba.~
6428 3, 9 | Csupaszem.~- Szitát kötögetni, vásárokra járni, repkedni, szállni,
6429 2, 3 | minden házhoz, ahol mitőlünk vásároltak.~Sokszor meleg volt még
6430 1, 17| egér az úton, ne félj! A vásáron meg veszünk cigánypecsenyét.~-
6431 1, 17| erdőben.~- Hátha elkésünk a vásárról?~- Dehogy késünk, csak odaérünk
6432 4, 4 | benne, aki becsapta utána a vasas ajtót úgy, hogy a nagy begyű
6433 1, 5 | kávéscsésze, olyan foga, hogy a vasat elharapná, a farka valóságos
6434 1, 12| nekiiramodott az útnak is, mert a vasparipa már nagyon nyerítgetett
6435 4, 8 | negyediknek. Egy a széle-hossza, vastagsága. Formátlan jószág, két csattogó
6436 1, 12| időben igyekszik kifelé a vasúthoz.~Fején vidrabőr sapka, selyembélésű,
6437 4, 4 | kívánja látni.~- Hát, tán még vasútra is üljek? - kacagott keserűen
6438 1, 4 | olyan hegyesen néz, akár a vasvilla.~- Eh, eh, Ili baba - dörmög
6439 1, 1 | nini, milyen sok fehér vásznat kiterítgettek száradni ezek
6440 3, 6 | Basahalom tetejéről:~- Au, vau, vavau!~„Nini - mondom magamban -,
6441 3, 6 | Basahalom tetejéről:~- Au, vau, vavau!~„Nini - mondom magamban -,
6442 2, 3 | abroszt. Annak az egyik végébe is bekötött egy kenyeret
6443 1, 5 | elszégyellte magát. A tanya végében folyik a Tisza, lekullogott
6444 6, 8 | pej lován, ahogy a falu végén meresztgették a nyakukat
6445 1, 13| hallott a világ, aminőt Micóka véghezvitt. Fölijedt az egész ház,
6446 1, 12| kocsiban, nagy kényelmesen végigheveredett a bőrdíványon. Azazhogy
6447 1, 7 | lábai, hogy elfáradt, míg végignézett rajtuk. A szeme, igaz, hogy
6448 5, 4 | volt, csak hogy én egyszer végignyargalhatnék szamárháton az utcánkon.
6449 5, 5 | kijönni. Az egyik lábát végignyújtotta a falon, mint mikor a macska
6450 1, 15| mint a viasz, s bizony végigvágódik az utca porában, ha az öregúr
6451 3, 4 | szájába a zabolát. A két végit meg a kezébe vette, mint
6452 5, 5 | nyíláshoz, s elkezdte szeges végű bottal döfölgetni a mackót.
6453 1, 11| adnak egy országot.~- Akkor végy rajta cukros mandulát! -
6454 4, 9 | igyekezetben.~- Édes lelkeim, hol vegyek én nektek pókot? Ha csak
6455 3, 5 | apukának, anyukának, hogy vegyenek nekem egy bodor bárányt.
6456 2, 2 | a Jércike jól szemügyre vehessen mindent. Megnézték a legelőt,
6457 4, 6 | Amelyikteknek száz aranya van, vehet belőlük. Aki jól tud alkudni,
6458 4, 9 | tudom, mázsával mérik-e vagy vékával.~- Mindegy az, apuka, csak
6459 4, 7 | lett belőle. Hajszálnál vékonyabb, pókformájú kötelet eresztett,
6460 1, 14| Mariskára, ahogy ez a tűzrevalót vékonyította. Mikor aztán vígan lobogott
6461 1, 13| volt, pedig az már csak vékonypénzű legény. Ember, állat hűvösre
6462 1, 3 | eltelt egy esztendő. Tegnap véletlenül találkozott a négy kutya
6463 1, 10| van pörkölve ez a kávé - vélte nagyanyó, de azért le nem
6464 6, 6 | csak, ti álomszuszékok, vendégeink érkeztek az éjszaka! Hallgassátok
6465 1, 2 | pedig biztatta a kedves vendégeket:~- Tudom, ilyenbe még nem
6466 1, 2 | baj. Lesz itt mit enni a vendégeknek, mert csak lé van hatvanféle.~-
6467 1, 8 | ért. Holnap legyen a ti vendégetek!~
6468 5, 1 | lógna benne.~- Sajnálom, vendéglőből hozatjuk a kosztot - mondta
6469 2, 3 | napra.~Anyám megharagudott a vendégre, de én leguggoltam az ól
6470 3, 5 | azonban köszönte szépen a vendégséget, de azt mondta, hogy ő nem
6471 3, 1 | nagy szoba, hálószoba, vendégszoba, éléstár, pince. Hát még
6472 3, 3 | legjobban, hogy neki még vénségére se nőtt ki a bajusza. Még
6473 6, 12| Kíváncsian néztem körül. A venyigék még aludtak a homok alatt,
6474 4, 4 | harag, piros lett, mint a vér, sárga, mint a viasz. Nagy
6475 4, 1 | kalitkája sarkában: azt hiszi, vércse vijjog. A kendermagos cica
6476 1, 5 | járt a tanyán. Kergette a verebeket, sütkérezett a ház napos
6477 4, 4 | írtak neki levelet, nagy, verébfejű betűkkel. Hogyha most, aratáskor
6478 2, 1 | visszasipítottak a nagy fejű verébre:~- Ti-zen-ket-tő egy tu-cat-ba,
6479 1, 1 | ingujjával nem győzi törülgetni a verejtékét, a feje is szédeleg, az
6480 5, 3 | azt ajánlja:~ezüstpatkót veret rája.~De csak tovább sír-rí
6481 5, 4 | új gúnyámban az iszapban vergődtem, hogy szemem-szám tele lett
6482 1, 4 | lábacskája, ahogy egymáshoz verődött.~- Lefogod-e már a szemedet? -
6483 3, 7 | kívánt Csigának.~- Jaj! - verődtek össze Csigának a szarvacskái
6484 1, 7 | vígan sütkéreztek a déli verőfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta
6485 3, 7 | VERSENYFUTÁS~Két csigabiga aludt a mocsár
6486 3, 7 | olyan szelesen! Hol lesz a versenypálya?~- Ehol van egy fűzfalevél,
6487 3, 7 | hegyihez érkezik, megeheti a versenypályát.~- Itt a kezem, nem disznóláb! -
6488 3, 7 | ennél jobbat is, fussunk versenyt!~Biga három bukfencet vetett
6489 4, 5 | Pipuci egyszer már három verset is elolvasott egyfolytában,
6490 3, 3 | elkullogott onnan, mint akit orron vertek. Megijedt a Sündisznócska
6491 6, 12| tojásokat, s egyenként a fához vertem őket.~Épp az utolsó tojáskát
6492 1, 13| nem tudott szólni, csak vérző orrocskáját nyomogatta a
6493 6, 3 | sapkát, s nekifeszíti a vésőjét a cserfakéregnek. Ott lakik
6494 3, 4 | szokott lovagolni. Vele vessen számot, Mackó bácsi.~- No,
6495 4, 8 | jött. A lugasszőlő kihajló vesszejéből nagy fejű, piszkos-fekete
6496 3, 7 | fejük fölött, egy leveles vesszőn:~- Nemhiába jártam én annyi
6497 3, 4 | elhajtogatnám őket egy mogyorófa vesszővel?~- Jól tennéd, öcsikém!~
6498 4, 8 | holtnak tetteti magát, ha veszedelmet orront. Hallja, szomszéd,
6499 2, 1 | meneküljetek, egymással ne veszekedjetek. Búboska, neked nagyobb
6500 2, 3 | valahányszor látok olyan házsártos, veszekedő, irigy madarat, mindig arra
6501 2, 1 | okosabb legyél. Amelyiktek veszekszik a másikkal, annak hátrakötöm
6502 2, 1 | nélkül.~- Hogy ti össze nem vesznétek? - csiripelte le csúfolódva. -
6503 4, 8 | gazdámnak ne legyen vele vesződsége.~- Hiszen akkor mi szögről-végről
6504 1, 7 | vacsoracsillag föltetszett az égen. Vesztire vált neki a nagy esze.~Így
6505 1, 1 | az égen, hogy majd lángot vet bele a föld. Hiába mondja
6506 1, 11| rendre szoktatlak én téged! Vetek én neked babadunnából olyan
6507 3, 1 | elrágja a füvek, virágok, vetemények gyökereit. Most is ott majszolta
6508 2, 1 | Tyúkanyónak dolga akadt a veteményeskertjében. Meg kellett neki nézni,
6509 2, 1 | széle a Tyúkanyó árokparti veteményeskertjének: bizony nagy gond azt rendben
6510 3, 2 | nézett végig a rónán, a ringó vetéseken. Azt számolgatta, mennyi
6511 6, 11| igazán meg, ahogy a fára vetettem a szemem. A haragoszöld
6512 6, 1 | húzni, mert azt ő le se veti soha. Éles kardját is mindig
6513 2, 2 | a Morzsa kutya arra nem vetődik.~- Mi a szösz, Jércike,
6514 6, 8 | A GÓLYAFÉSZEK~Vettétek-e már észre, ti városi gyerekek,
6515 1, 11| az ajtón, hogy észre se vettük. Akárhogy jajgatott Panka,
6516 3, 5 | gondolta Panka, s tenyerébe véve a csigabigát, még fodormentacukorral
6517 3, 7 | s most Csiga vette át a vezetést, hármat billentvén a szarvacskájával.~-
6518 5, 5 | gyerek rimánkodva tette össze vézna kis kezét.~- Apám, ne bántsd
6519 1, 7 | lihegett.~- Így nem lehet viaskodni - szomorkodott a csobánci
6520 4, 3 | kaptárba. Belegyömöszölték egy viaszágyba, és a fejéhez tettek egy
6521 3, 6 | tréfálós kedvében. Kedvetlenül vicsorította rám nagy fehér fogát, és
|