|
Micókának a Boriska kendermagos cicáját hívják. Olyan szép
kendermagos cica nincs több a világon, se olyan lusta. Egész délután úgy tüzelt
a nap, hogy még tán a tücsöknek is melege volt, pedig az már csak
vékonypénzű legény. Ember, állat hűvösre húzódott a forróság
elől, de Micóka oda se nézett neki. Ebéd után felballagott
a háztetőre, ott elvetette magát nagy kényelmesen, s egész estig
szundikált a napon. Alkonyat felé nagyot huzakodott, ugrott egyet, s egyszerre
bent termett a konyhában.
- Boriska, nagyon nagy játszhatnékom van, gyere ki az
udvarra - dörgölődzött hízelkedve kis gazdasszonyához.
- Jaj, Micóka, most már nincs időm a játékra! Anyukának
kell segítenem a vacsorafőzésben. Eredj magad játszogatni.
Micóka egy kicsit elbúsulta magát, de hogy széttekintett a
konyhában, egyszerre megvidámodott. Meglátta az asztalon a tejfölös köcsögöt, s ki
akarta próbálni, hogy belefér-e a feje. Boriska azonban megneszelte a
szándékát, s jót koppintott az orrára a főzőkanállal.
- Hohó, pajtikám, hagyj békét a tejfölös köcsögnek! Az
udvaron keress magadnak játékos cimborát.
Micóka kisuhant az udvarra, és pajtást keresett volna, de
nem talált. Játszogatott aztán egyes-egymagában. Lehemperedett a fűre,
csavargatta a farkát jobbra-balra, nagyon szerette volna megfogni a hegyét, de
sehogy se bírta. Fölszaladt sebesen a kútgémre, s nagyon óvatosan lejött
az ostorfán, de megcsúszott az ügyetlen. Majd beleesett a kútba.
El is szaladt onnan olyan ijedten, hogy tán sohase megy
többet arra. Leült az eperfa tövébe, s onnan leskelődött szerteszét.
Lengedezni kezdett a szellő, ringatta a leveleket, s a levelek
árnyéka mozogni kezdett a földön. Micóka odaugrott, mint a villám, kieresztette
éles körmeit, és nagyot csapott velük. Persze az árnyékot nem bírta megfogni.
Elszégyellte magát, és búsan ballagott a kerítés felé. Ahogy
ballag, egyszer csak látja ám, hogy valami gömbölyű mozog a fal
tövében. Odaugrik, hát egy nagy labda gurulgat ott szép csendesen. Úgy megörült
Micóka, hogy minden bánatát elfelejtette. Lesz-e nagy játék? De lesz ám olyan,
hogy Boriska még álmában se lát olyant. Fölállt a két hátulsó
lábára, a két elsővel pedig megkapta a guruló labdát. De el is jajdította
magát olyan keservesen, hogy olyat igazán még álmában se hallott Boriska.
- Mia-u-u, ez a labda jár!
Csakugyan mind tele lett a talpacskája tüskével, alig
győzte kirázni őket. A labda pedig megállt, mintha odaragadt volna a
földhöz. Micóka gondolkozóba esett, hátha nem is jól kezdte ő a játékot.
Most már a vállával taszított egyet a gombolyagon. De csak azt nyerte vele,
hogy a válla is mind összeszurkálódott, mintha csak egy
gombostűpárnába heveredett volna bele.
Nem is mert
tovább labdázni. Leült a ribizkebokor tövébe, s hol a talpát, hol a vállát
nyalogatva onnan leste a labdát. Hát egyszer csak megint elkezd ám gurulni a
labda az út mentén, de olyan sebesen, hogy Micóka alig bírta szemmel tartani.
Fölkerekedett, és utána lopódzott nagy óvatosan. Fúrta a kíváncsiság, miféle
szerzet lehet ez a furcsa labda.
Ha már
játszani nem hagy magával, legalább megszagolja, gondolta Micóka. S rózsás kis
orrát hirtelen hozzáütötte a labdához, de
el is kapta még hirtelenebbül. Mintha csak égő parázsba ütötte volna!
Olyan nyávogást
még nem hallott a világ, aminőt Micóka véghezvitt. Fölijedt az egész ház,
a kakas elkukorította magát, a verebek csiripeltek a tető aljában, a Bodri
ugatott, még az öreg
eperfa is megrázkódott. Boriska ijedten szaladt ki a konyhából, gyertyával a
kezében.
- Mi lelt,
cicuskám, ki bántott, Micókám?
Micóka nem
tudott szólni, csak vérző orrocskáját nyomogatta a földhöz. Mellette pedig
ott gömbölyödött a
labda, amelynek, uramfia, négy lábacskája is volt meg takaros kis orrocskája, a
fölött meg barátságosan ragyogó két fekete szemecskéje.
Boriska olyan
jóízűt nevetett, hogy majd elejtette a gyertyát.
- Ó, te
ostoba Micóka, bizonyosan a sündisznóval akartál labdázni, az szúrta meg az
orrocskádat, te kis ügyetlen!
Most már az
egész ház kacagott, a kakas, a veréb, a Bodri, még az öreg eperfa is
megrázkódott jókedvében. Még a sündisznócskának is olyan nevetőformán
mozgott az arcocskája. Micóka pedig szégyenében beugrott a szalmás istállóba, s
elő nem jött még a rántott csirkére se, amivel Boriska vacsorázni
csalogatta. Jaj lesz az éjszaka az egereknek a szalmás istállóban!
|