|
Hörcsög gazda a bajuszát rágcsálva, kint fütyörészgetett a
tanyája kapujában. Nagy szemeit kimeresztve, dölyfösen nézett végig a rónán, a ringó
vetéseken. Azt számolgatta, mennyi idő múlva érik meg a búza, amiből
ő hamarább tele szokta takarítani a csűrét, mint a szántóvető
ember.
- Soká lesz még aratás - mormogta magában -, de sebaj, van a
Hörcsög-tanyán annyi eleség, hogy még rám is pusztul. Könnyen várom az újat.
Nagy mancsaival büszkén simogatta fekete mellényét, s már
éppen be akart fordulni ozsonnára, mikor nagyot köszönt neki Ürge, az
építőmester:
- Jó napot kívánok, gazduram!
- Edd meg, ha jó! - mordult rá haragosan Hörcsög gazda, aki
rá se szeretett nézni a szegény emberre.
Ürge mester szomorúan horgasztotta le a fejét.
- Könnyű csúfolódni az ilyen dúsgazdag úrnak, akit majd
fölvet a vagyon, de mit csináljon a magamforma szegény mesterember?
Hörcsög gazdának jólesett a hízelgés, mindjárt barátságosabb
képet vágott.
- Hát miért ereszted olyan nagyon búnak a fejedet? Tán nem
mén a mesterség?
- Annyi munkám van, alig győzöm. Kezem-lábam majd
elkopik már a sok lyukfaragásban. De mit ér ez, ha nincs mit enni!
- Lusta gazdának fölkopik az álla. Ha kevesebbet
ugrándoztál volna, többet gyűjtöttél volna a múlt nyáron. Terített asztal volt a mező, csak a szád kellett
volna kitátani.
-
Gyűjtöttem én, Hörcsög gazda, rogyásig, de mindenemet fölélte a sok apró
cselédem. Egy-két fonnyadt gyökér volna még a kamrámban, de annak már se íze,
se színe. Istenadta gyermekeimnek csak úgy kopog a szemük az éhségtől.
Majd elvesznek egy kis tiszta búzáért.
- Az pedig
odább lesz az idébbnél, míg a búza megérik. Hiszen még a fejét se hányja a
kalász.
- Éhen
halnak a lelkem gyermekeim. Meghasad értük a szívem.
- Nem kár a
fajtádért.
Erre a
szívtelen beszédre teleszaladt a szeme könnyel Ürge mesternek. Hörcsög gazda
pedig még jobban fölfújta a tokáját.
- No, tán bogár
esett a szemedbe? Kerüljünk beljebb, nagyon csípős idekint a szél.
A legkisebb szellő se lebbent. Csak azért tessékelte be
Ürge mestert, hogy eldicsekedjék neki a gazdagságával, hadd egye az irigység a
máját. Ez meg, a jámbor, abban reménykedett, hogy tán megesett a Hörcsög gazda
szíve a nyomorúságán. Alázatosan ballagott be a Hörcsög-tanyába.
Szeme-szája elállt bámultában azon, amit ott látott. Pince,
padlás, kis kamra, nagy kamra, csűr, hombár telis-teli eleséggel. Búza,
árpa, rozs, lenmag, borsó külön-külön raktározva, de annyi, hogy Ürge mester
még álmában se látott annyit. Összecsapta a kezét, és bizonyosan lekapta volna
a sapkát a fejéről, ha sapkája lett volna. Szólni se tudott, csak tipegett
egyik rakástól a másikhoz, nagy sopánkodással.
- Vigyázz, a körmöd közé ne ragadjon egy-két szem búza -
csúfolódott vele Hörcsög gazda ‑, mert a magadfajta népnek enyves a keze.
Ürge mester megszégyellte magát, s kifordult a tanyából.
- Szegény az egész atyafiságom, de semmi ivadékom se volt
rossz. Nem bántom a másét, ha éhen halok is. Ha becsületes nem volnék, nekem is
lehetne ilyen gazdag tanyám.
Egyéb se kellett Hörcsög gazdának. Nagyot rikoltott,
nekiugrott Ürge mesternek, s úgy vágta pofon, hogy a szeme majd kiugrott. Lökte,
taszította ki a tanyából, s egyre püfölte a kis tehetetlent.
- Nesze becsület! Nesze, nesze, nesze! Sértegetni mersz a
saját házamban, te éhenkórász, te csavargó, te koldus! Mindjárt leszedem a
füled! Kell-e még becsület?
Sivalkodott Ürge mester, s örült, hogy elvihette
megszaggatott irháját. Meghúzódott egy krumplibokor töviben, ott nyalogatta a
sebeit. Hörcsög gazda pedig kiállt az ajtajába, s ott toporzékolt nagy dühösen:
- Hiszen csak egyszer kerülj a szemem elé!
Addig visított, addig dühösködött, míg meg nem hallotta a
kiabálást a kukoricacsősz Bodri kutyája. Éppen akkor kerülte körül a határt, hogy rendben van-e minden. Egy kicsit
neszelt, aztán egy ugrással ott termett a hörcsöglyuknál. Nyakon kapta a
gazdát, mikor legjobban rikoltozott, s úgy kettéroppantotta a nyaka csigáját,
mint a sósperecet.
- Régen kereslek
már, te gonosz - mormolta a Bodri, s megrázta a foga között a Hörcsög gazdát
úgy, hogy egy szikra élet nem maradt benne.
Bodri aztán
továbbment a határt kerülni, Ürge mester pedig még azon az éjszakán
áttelepítette a családját a Hörcsög-tanyára. Lesz mit enni őszig a kis
Ürge fiúknak.
|