HÖRCSÖG GAZDA, ÜRGE MESTER

Hörcsög gazda a bajuszát rágcsálva, kint fütyörészgetett a tanyája kapujában. Nagy szemeit kimeresztve, dölyfösen nézett végig a rónán, a ringó vetéseken. Azt számolgatta, mennyi idő múlva érik meg a búza, amiből ő hamarább tele szokta takarítani a csűrét, mint a szántóvető ember.

- Soká lesz még aratás - mormogta magában -, de sebaj, van a Hörcsög-tanyán annyi eleség, hogy még rám is pusztul. Könnyen várom az újat.

Nagy mancsaival büszkén simogatta fekete mellényét, s már éppen be akart fordulni ozsonnára, mikor nagyot köszönt neki Ürge, az építőmester:

- Jó napot kívánok, gazduram!

- Edd meg, ha jó! - mordult rá haragosan Hörcsög gazda, aki rá se szeretett nézni a szegény emberre.

Ürge mester szomorúan horgasztotta le a fejét.

- Könnyű csúfolódni az ilyen dúsgazdag úrnak, akit majd fölvet a vagyon, de mit csináljon a magamforma szegény mesterember?

Hörcsög gazdának jólesett a hízelgés, mindjárt barátságosabb képet vágott.

- Hát miért ereszted olyan nagyon búnak a fejedet? Tán nem mén a mesterség?

- Annyi munkám van, alig győzöm. Kezem-lábam majd elkopik már a sok lyukfaragásban. De mit ér ez, ha nincs mit enni!

- Lusta gazdának fölkopik az álla. Ha kevesebbet ugrándoztál volna, többet gyűjtöttél volna a múlt nyáron. Terített asztal volt a mező, csak a szád kellett volna kitátani.

- Gyűjtöttem én, Hörcsög gazda, rogyásig, de mindenemet fölélte a sok apró cselédem. Egy-két fonnyadt gyökér volna még a kamrámban, de annak már se íze, se színe. Istenadta gyermekeimnek csak úgy kopog a szemük az éhségtől. Majd elvesznek egy kis tiszta búzáért.

- Az pedig odább lesz az idébbnél, míg a búza megérik. Hiszen még a fejét se hányja a kalász.

- Éhen halnak a lelkem gyermekeim. Meghasad értük a szívem.

- Nem kár a fajtádért.

Erre a szívtelen beszédre teleszaladt a szeme könnyel Ürge mesternek. Hörcsög gazda pedig még jobban fölfújta a tokáját.

- No, tán bogár esett a szemedbe? Kerüljünk beljebb, nagyon csípős idekint a szél.

A legkisebb szellő se lebbent. Csak azért tessékelte be Ürge mestert, hogy eldicsekedjék neki a gazdagságával, hadd egye az irigység a máját. Ez meg, a jámbor, abban reménykedett, hogy tán megesett a Hörcsög gazda szíve a nyomorúságán. Alázatosan ballagott be a Hörcsög-tanyába.

Szeme-szája elállt bámultában azon, amit ott látott. Pince, padlás, kis kamra, nagy kamra, csűr, hombár telis-teli eleséggel. Búza, árpa, rozs, lenmag, borsó külön-külön raktározva, de annyi, hogy Ürge mester még álmában se látott annyit. Összecsapta a kezét, és bizonyosan lekapta volna a sapkát a fejéről, ha sapkája lett volna. Szólni se tudott, csak tipegett egyik rakástól a másikhoz, nagy sopánkodással.

- Vigyázz, a körmöd közé ne ragadjon egy-két szem búza - csúfolódott vele Hörcsög gazda ‑, mert a magadfajta népnek enyves a keze.

Ürge mester megszégyellte magát, s kifordult a tanyából.

- Szegény az egész atyafiságom, de semmi ivadékom se volt rossz. Nem bántom a másét, ha éhen halok is. Ha becsületes nem volnék, nekem is lehetne ilyen gazdag tanyám.

Egyéb se kellett Hörcsög gazdának. Nagyot rikoltott, nekiugrott Ürge mesternek, s úgy vágta pofon, hogy a szeme majd kiugrott. Lökte, taszította ki a tanyából, s egyre püfölte a kis tehetetlent.

- Nesze becsület! Nesze, nesze, nesze! Sértegetni mersz a saját házamban, te éhenkórász, te csavargó, te koldus! Mindjárt leszedem a füled! Kell-e még becsület?

Sivalkodott Ürge mester, s örült, hogy elvihette megszaggatott irháját. Meghúzódott egy krumplibokor töviben, ott nyalogatta a sebeit. Hörcsög gazda pedig kiállt az ajtajába, s ott toporzékolt nagy dühösen:

- Hiszen csak egyszer kerülj a szemem elé!

Addig visított, addig dühösködött, míg meg nem hallotta a kiabálást a kukoricacsősz Bodri kutyája. Éppen akkor kerülte körül a határt, hogy rendben van-e minden. Egy kicsit neszelt, aztán egy ugrással ott termett a hörcsöglyuknál. Nyakon kapta a gazdát, mikor legjobban rikoltozott, s úgy kettéroppantotta a nyaka csigáját, mint a sósperecet.

- Régen kereslek már, te gonosz - mormolta a Bodri, s megrázta a foga között a Hörcsög gazdát úgy, hogy egy szikra élet nem maradt benne.

Bodri aztán továbbment a határt kerülni, Ürge mester pedig még azon az éjszakán áttelepítette a családját a Hörcsög-tanyára. Lesz mit enni őszig a kis Ürge fiúknak.