1-500 | 501-1000 | 1001-1491
Rész
1 1| A KECSKECSŐSZ~Medveországban
2 1| történt:~Egy ember azt mondta a feleségének:~- Te asszony,
3 1| feleségének:~- Te asszony, nagy a hiba!~- Ugyan már mi volna?~-
4 1| mi volna?~- Hát az, hogy a farkas pusztítja a kecskét.~-
5 1| hogy a farkas pusztítja a kecskét.~- Ej no, apjok,
6 1| Farkasvermet ások és a koma majd beleesik.~- Jó
7 1| zajjal, sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte vele
8 1| nehéz munka. Felverte vele a mackót álmából.~- Már csak
9 1| nagy lármát csapni?~Kibújt a barlangjából, odacammogott
10 1| szép kecském, megdézsmálta a farkas, csak hat maradt
11 1| hat maradt közülök. Ezt a hat gyönyörû kecskét szeretném
12 1| szeretném megmenteni és a komát ebbe a verembe ejteni.~-
13 1| megmenteni és a komát ebbe a verembe ejteni.~- Hát csak
14 1| szomszéd, ásd - dörmögte a Mackó s tovább akart menni,
15 1| belõle: nem olyan együgyû ám a farkas, hogy a veremnek
16 1| együgyû ám a farkas, hogy a veremnek szaladjon.~- Nem?
17 1| egyet. Mivel úgyis abban a járatban vagyok, hogy szolgálatot
18 1| csõsznek, meglásd, túljárok én a farkas eszén!~- Mondasz
19 1| biz az! Te erõsebb vagy a farkasnál, megbirkózol vele
20 1| nap múlva nem lesz ezen a tájon semmi keresnivalója
21 1| tájon semmi keresnivalója a farkasnak.~- Mit mondtál?~-
22 1| Mit mondtál?~- Azt, hogy a farkas nem eszi meg a kecskéidet.~-
23 1| hogy a farkas nem eszi meg a kecskéidet.~- Úgy már értem.
24 1| értem. Csak jól vigyázz!~A jó ember nagyon örült a
25 1| A jó ember nagyon örült a szerencsés véletlennek,
26 1| ballagott hazafelé.~Otthon a felesége kérdezte:~- Nos,
27 1| kérdezte:~- Nos, meg van ásva a verem?~- Meg bizony! Olyat
28 1| bizony! Olyat még nem evett a koma!~- Hm. Aztán bele fog-e
29 1| mindenestõl - dicsekedett a gazda nagy fenyen.~A nagyszerû
30 1| dicsekedett a gazda nagy fenyen.~A nagyszerû alkut nem akarta
31 1| Jó lenne kitekinteni a farkasverem felé és megszámlálni
32 1| farkasverem felé és megszámlálni a kecskéket, nem hiányzik-e
33 1| Ráérünk arra holnap is - volt a rövid felelet.~Másnap újra
34 1| felelet.~Másnap újra nógatta a felesége, hogy nézzen a
35 1| a felesége, hogy nézzen a kecskék után.~- Ráérünk
36 1| arra holnap is - volt újra a felelet.~Harmadnap megint
37 1| hiszen csõszt fogadtam a kecskék mellé! - kevélykedett
38 1| hiszen üthetjük már bottal a nyomát a hat szép kecskének! -
39 1| üthetjük már bottal a nyomát a hat szép kecskének! - szörnyülködött
40 1| magát, hogy barlangja felé a sûrûbe osonjon.~- Hová,
41 1| csak nagy dolgot adott az a gonosz farkas? - kellemeskedett
42 1| kellemeskedett az ember.~- A farkas nem adott éppen olyan
43 1| olyan nagy dolgot, hanem a kecskék egészen kifárasztottak.~-
44 1| három nap múlva nem lesz a farkasnak ezen a tájon semmi
45 1| nem lesz a farkasnak ezen a tájon semmi keresnivalója
46 1| keresnivalója s hogy nem õ eszi meg a kecskéidet. Elég baj ez
47 1| alatt megettem hat kecskét.~A szegény ember csak vakarta
48 1| szegény ember csak vakarta a füle tövét és három napig
49 1| otthon. Harmadnap azután a felesége jött utána keresni,
50 1| hogy õt is megvacsorálta a furfangos szomszéd ráadásul.~ ~
51 2| A MEDVE~Mit szólnátok hozzá,
52 2| de jó kedve lehet ennek a mesemondó bácsinak, hogy
53 2| Már hogy tudna táncolni a medve, mikor tánciskolába
54 2| gyerekkoromban még úgy eljárta a medve a mártogatóst, hogy
55 2| még úgy eljárta a medve a mártogatóst, hogy akár táncmesternek
56 2| mindenfelé nagyon szokásban volt a medvetáncoltatás. Ha román
57 2| az ölében s odagurította a gyerekei közé:~- Nesztek,
58 2| nektek egy kis pajtást!~A kis pajtás aztán nagyon
59 2| nagyon hamar beleszokott a famíliába.~Olyan dolga volt,
60 2| Olyan dolga volt, mint a kiskirálynak. Kukoricának
61 2| kiskirálynak. Kukoricának a legédesebbjét, erdei méznek
62 2| legédesebbjét, erdei méznek a legfrissét, kenyérnek a
63 2| a legfrissét, kenyérnek a legpuháját mindig õ kapta
64 2| iskolát, akkor azt mondta neki a gazdája:~- No, elég régen
65 2| No, elég régen segítesz a kenyeret pusztítani, most
66 2| láncból nyakravalót kötött a medvének, a láncnak a végét
67 2| nyakravalót kötött a medvének, a láncnak a végét a kezébe
68 2| kötött a medvének, a láncnak a végét a kezébe vette s nekiindultak
69 2| medvének, a láncnak a végét a kezébe vette s nekiindultak
70 2| faluban megfordultak, ott a medvének mindenütt vizsgát
71 2| mindenütt vizsgát kellett tenni a tudományából. S amikor kitáncolta
72 2| kitáncolta magát, akkor a foga közé kapta a gazdája
73 2| akkor a foga közé kapta a gazdája kalapját s elindult
74 2| összeszedegetett, hogy alig bírta.~Hogy a mackónak tetszett-e nagyon
75 2| mackónak tetszett-e nagyon ez a kenyérkereset, azt én meg
76 2| az bizonyos, hogy én még a mákos csíktól is elszaladtam,
77 2| behallatszott az utcáról a lánccsörgés meg a dobszó: -
78 2| utcáról a lánccsörgés meg a dobszó: - Tam-tara-ram-tara-tam
79 2| iskolából jöttünk ki, mikor a piacról a fülünkbe pördült
80 2| jöttünk ki, mikor a piacról a fülünkbe pördült a dobszó.
81 2| piacról a fülünkbe pördült a dobszó. Vizsgánk volt, tele
82 2| dobszó. Vizsgánk volt, tele a kezünk virággal, a zsebünk
83 2| tele a kezünk virággal, a zsebünk kaláccsal, a szívünk
84 2| virággal, a zsebünk kaláccsal, a szívünk örömmel, szaladtunk
85 2| szívünk örömmel, szaladtunk ki a piacra, mint kis csikók
86 2| piacra, mint kis csikók a gyepre.~- Ki látja meg leghamarább
87 2| Ki látja meg leghamarább a medvét?~Én láttam meg leghamarább,
88 2| lábon állva ott toronykodott a gazdája mellett. Pedig az
89 2| erõs, izmos válla, mint a medvéjének. Annál cinegébb
90 2| cinegébb kis legény volt a fia, aki a dobot verte,
91 2| kis legény volt a fia, aki a dobot verte, füstös képû,
92 2| medve, járjad! - biztattuk a mackót.~Az szegény járta
93 2| telt, csak úgy döngött bele a föld. Hanem ahogy legjobban
94 2| csak ledobban, elveti magát a földön, félrehajtja az otromba
95 2| otromba nagy fejét, kilógatja a nagy piros nyelvét s liheg
96 2| hogy majd elsodor bennünket a szele.~- Talpra, héj! -
97 2| Talpra, héj! - rikoltozott rá a gazdája, de a mackó úgy
98 2| rikoltozott rá a gazdája, de a mackó úgy tett, mintha nem
99 2| ki magamat egy kicsit!~De a medvés ember most már megharagudott.
100 2| megharagudott. Rántott akkorákat a láncon, hogy beleverejtékezett
101 2| hogy beleverejtékezett a homloka. Nem ért az semmit,
102 2| homloka. Nem ért az semmit, a mackó csak a fejét csóválta
103 2| az semmit, a mackó csak a fejét csóválta meg egy kicsit:~-
104 2| restellesz úgy erõlködni ebben a nagy melegben?~De a gazdát
105 2| ebben a nagy melegben?~De a gazdát most már végképp
106 2| most már végképp elhagyta a béketûrés. Nekivörösödve
107 2| Nekivörösödve rikoltott rá a fiára:~- Hé, Ilia, add ide
108 2| hosszú szíjostor lógott a fiúcska nyakában, azzal
109 2| azzal szokták buzdítani a mackót, mikor táncolhatnékja
110 2| táncolhatnékja nem volt. De a gyerek rimánkodva tette
111 2| már akkor úgy elfutotta a méreg, hogy se látott, se
112 2| Hirtelen kieresztette kezébõl a medve láncát s kikapta az
113 2| láncát s kikapta az ostort a gyerek kezébõl. De ütni
114 2| nem érkezett vele, mert a mackó egyszerre talpra ugrott,
115 2| megérezte, hogy megtágult a lánca. Fölágaskodott, kivicsorította
116 2| bömbölt, hogy belereszketett a piac.~Bezzeg szétugráltunk
117 2| szívszorongva, hogy kit eszik meg a medve.~Nem volt pedig annak
118 2| rossz szándéka. Volt ott a piacon egy üres fabódé,
119 2| egyik lábát végignyújtotta a falon, mint mikor a macska
120 2| végignyújtotta a falon, mint mikor a macska a körmét élesíti
121 2| falon, mint mikor a macska a körmét élesíti s úgy kiszakított
122 2| az irkalevelet szoktuk. A nyíláson aztán úgy kukucskált
123 2| gyere ki! - csalogatta a megbékült gazda, de a medve
124 2| csalogatta a megbékült gazda, de a medve ügyet se vetett rá.
125 2| kukoricával, de az se ért semmit. A szeme közé loccsantottak
126 2| kívánni, ha mertük volna.~A gazdán már megint erõt vett
127 2| gazdán már megint erõt vett a harag. Odacsúszott a nyíláshoz
128 2| vett a harag. Odacsúszott a nyíláshoz s elkezdte szeges
129 2| szeges végû bottal döfölgetni a mackót. Ez meg már éppen
130 2| egyik oldalon megelégelte, a másik oldalára fordult s
131 2| oldalára fordult s rázogatta a kócos bundáját:~- Ezt is
132 2| is cirógasd meg, gazdám!~A gazda most már végképp kétségbeesett
133 2| végképp kétségbeesett s a gyereken akarta mérgét tölteni.
134 2| ostort, nem eresztem ki a kezembõl a láncot. Most
135 2| nem eresztem ki a kezembõl a láncot. Most már tartsd
136 2| láncot. Most már tartsd a hátadat a cimborád helyett!~
137 2| Most már tartsd a hátadat a cimborád helyett!~A gyerek
138 2| hátadat a cimborád helyett!~A gyerek elsikoltotta magát,
139 2| minket is majd megríkatott a fa hegyében. S mire az ostor
140 2| az ostor lecsapott volna: a mackó elõbújt a bódéból.
141 2| lecsapott volna: a mackó elõbújt a bódéból. Nem állhatta, hogy
142 2| bódéból. Nem állhatta, hogy a kis cimborája kapjon ki
143 2| ki õhelyette.~Odakocogott a gyerekhez, hozzátörleszkedett
144 2| látsz!~Aztán odacammogott a gazdához s leguggolt elõtte
145 2| elõtte békítõ morgással. A gazda pedig megveregette
146 2| gazda pedig megveregette a vállát, kezébe vette a láncot,
147 2| megveregette a vállát, kezébe vette a láncot, Ilia megpörgette
148 2| láncot, Ilia megpörgette a dobot s a mackó soha életében
149 2| Ilia megpörgette a dobot s a mackó soha életében nem
150 2| mind Ilia szedte össze, meg a medvéje. A kis gyerek apró
151 2| szedte össze, meg a medvéje. A kis gyerek apró karjával
152 2| fekete szemével:~- Legyen a tied a virág, Ilia, nekem
153 2| szemével:~- Legyen a tied a virág, Ilia, nekem jó lesz
154 2| virág, Ilia, nekem jó lesz a kalács is.~ ~
155 3| A HATRONGYOSI KAKASOK~Egyszer
156 3| HATRONGYOSI KAKASOK~Egyszer a hatrongyosi bíró kakasa,
157 3| hatrongyosi bíró kakasa, ahogy a szemétdombon kipirgél-kapargál,
158 3| Kukuriku Kelemen!~Mit leltem a szemeten!~Hatrongyosi bíró
159 3| mégse adom oda - feleselt a hatrongyosi bíró kakasa
160 3| hatrongyosi bíró kakasa s beugrott a sövény közé. Utána Kelemen
161 3| sövény közé. Utána Kelemen s a hatrongyosi bíró fia úgy
162 3| bíró fia úgy megbúbozta a hatrongyosi bíró kakasát,
163 3| eleresztette szegény feje a fületlen gombot.~- Kukuriku,
164 3| szenvedem. Megbántottad a kakast, majd megbánod még
165 3| még te azt! - sivalkodott a kis kakas s egyszeribe összetrombitálta
166 3| egyszeribe összetrombitálta a kakasülõrõl a falu kakasait:~
167 3| összetrombitálta a kakasülõrõl a falu kakasait:~Hatrongyosi
168 3| idő, már akkor ott voltak a hatrongyosi kakasok. Öreg
169 3| tanácskoztak, mit nem, azt a sárga cserebogár, amelyik
170 3| jobban meg tudná mondani, ha a hatrongyosi bíró kakasa
171 3| elkeseredésében be nem kapta volna a sárga cserebogarat. Elég
172 3| repült egy cinege s odaszólt a kakasgyűléshez:~Hatrongyosi
173 3| nálatok?~- Kicsi falu, nagy a torony, bosszút állunk Hatrongyoson -
174 3| Hatrongyoson - felelték a kakasok.~- Majd ha fagy,
175 3| vastag, nagy - csúfolódott a cinege.~- A fele se tréfa
176 3| csúfolódott a cinege.~- A fele se tréfa ennek - meresztgették
177 3| tréfa ennek - meresztgették a taréjukat a hatrongyosi
178 3| meresztgették a taréjukat a hatrongyosi kakasok. - Nem
179 3| kakasok. - Nem kel föl többet a nap Hatrongyoson, mert nem
180 3| mert nem kukorékolnak neki a hatrongyosi kakasok.~- Hatrongyosi
181 3| nagyon okosok! - nevetett a cinege tovább repülve. A
182 3| a cinege tovább repülve. A hatrongyosi kakasok pedig
183 3| keményen megrázták egymásnak a taréját. Kakas tesz fogadást,
184 3| Bizony még javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak,
185 3| még javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak,
186 3| javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak, mikor a kántorék
187 3| fagyon a hatrongyosiak, mikor a kántorék kakasa már elrikkantotta
188 3| s mérgében majd lenyelte a fejét a hatrongyosi bíró
189 3| mérgében majd lenyelte a fejét a hatrongyosi bíró kakasa.~-
190 3| hatrongyosi bíró kakasa.~- Ez a kakasbecsület? Ki a faluból
191 3| Ez a kakasbecsület? Ki a faluból a kántorék kakasával!~
192 3| kakasbecsület? Ki a faluból a kántorék kakasával!~Három
193 3| kakas úgy kimarta maga közül a negyediket, hogy az meg
194 3| meg se állt addig, ameddig a hatrongyosi torony ellátszott.
195 3| kakasszó Hatrongyoson. Ne tudja a hajnal, mikor kell neki
196 3| neki hasadni.~Hát, uramfia, a fél szemét még ki se nyitja
197 3| még ki se nyitja másnap a harangozó kakasa, mikor
198 3| kakasa, mikor már rágyújtott a nótára:~Kukuriku, emberek,~
199 3| keljetek!~Bizony az lett a vége, hogy a harangozó kakasát
200 3| Bizony az lett a vége, hogy a harangozó kakasát is elüldözték
201 3| Kisbíró kakasa állta is a fogadást másnap hajnalig,
202 3| serkenj!~Nem is kellett egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta
203 3| mit tettem! - sipított a kisbíró kakasa s úgy világnak
204 3| kakasa. Le se merte hunyni a szemét egész éjszaka, nehogy
205 3| neked, Kelemen, megfizetsz a fületlen gombért! Jaj neked,
206 3| Hatrongyos, sose látod többet a szép piros hajnalt, nincs,
207 3| aki felköltse!~Néz-néz a sötétségbe a hatrongyosi
208 3| felköltse!~Néz-néz a sötétségbe a hatrongyosi bíró kakasa:
209 3| alja s fölmosolyog rajta a szép piros hajnal. Mosolyog,
210 3| hatrongyosi kakas, s úgy ugrott le a padlás szájából, hogy menten
211 3| szájából, hogy menten kitörte a nyakát.~Azóta Hatrongyoson
212 3| Hatrongyoson nincsen kakas s a hatrongyosi gyerekek nem
213 4| A NYUGHATATLAN MÉHECSKE~Azt
214 4| NYUGHATATLAN MÉHECSKE~Azt a nyughatatlan méhecskét,
215 4| méhecskét, amelyikről ezt a történetet írom, én már
216 4| akkor is kint gubbaszkodott a dérvette őszirózsákon, mikor
217 4| testvérkéje aludt már odabent a jó meleg kaptárban.~- Én
218 4| olyan álomszuszék, mint a többi - döngicsélte a hullatag
219 4| mint a többi - döngicsélte a hullatag virágbokroknak. -
220 4| Egyik fülemüle szótól a másik fülemüle szóig úgyis
221 4| elmentek már mind aludni, mikor a nyughatatlan méhecske még
222 4| mindig kint bujócskázott a zörgő kórók közt. Utoljára
223 4| méhecskének kellett bekaroltatni a kaptárba. Belegyömöszölték
224 4| Belegyömöszölték egy viaszágyba és a fejéhez tettek egy kis mézes
225 4| jóéjszakát kívántak, becsukták a kaptár ajtaját és eltették
226 4| ébrednek tavaszig, de biz a nyughatatlan méhecske nagyon
227 4| zümmögéssel csetlett-botlott a sötétben.~- Hát téged mi
228 4| kialudtam magam - motoszkált a nyughatatlan méhecske az
229 4| s az jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~- Mindegy
230 4| álmos - veregette össze a szárnyait a nyughatatlan
231 4| veregette össze a szárnyait a nyughatatlan méhecske és
232 4| nyughatatlan méhecske és kereste a kilincset. Az öreg méhek
233 4| ágyába és álommézet kentek a szemére.~- Ettől majd mélyebben
234 4| elalszik, mert ez leragasztja a szemét - takargatták be
235 4| szemét - takargatták be a virágszirom-paplannal és
236 4| és maguk is álomnak adták a fejüket.~Egy-két órát aludt
237 4| fejüket.~Egy-két órát aludt is a nyughatatlan méhecske jóízűen,
238 4| napsugárban csillogtatta a szárnyait. Piros tulipán
239 4| dörzsölhette le az álommézet a szeméről, mert egyszerre
240 4| bizony megrongálta egy kicsit a tél. Hó lepte, jeges eső
241 4| nyílás támadt rajta, hogy a nyughatatlan méhecske szépen
242 4| csisszanni.~- Én vagyok a legfrissebb - döngicsélte
243 4| azonban még csukva volt és a nyughatatlan méhecskének
244 4| nyughatatlan méhecskének elmúlt a dúdolhatnékja. Dideregve
245 4| és szégyenkezve hallgatta a madárszót. Mert nem a fülemüle
246 4| hallgatta a madárszót. Mert nem a fülemüle szólt, hanem a
247 4| a fülemüle szólt, hanem a pipiske ugrált az országúton.~-
248 4| mint künn - szomorkodott el a nyughatatlan méhecske és
249 4| tarisznyával bandukolt vissza a kasba.~Szundikált is egy
250 4| ébredt fel belőle, hogy a napsugár besüt a hasadékon.~-
251 4| belőle, hogy a napsugár besüt a hasadékon.~- De már ennek
252 4| hasadékon.~- De már ennek a fele se álom - készülődött
253 4| se álom - készülődött fel a nyughatatlan méhecske s
254 4| siettében rá is taposott a testvérkéire, de azok még
255 4| olyan mélyen aludtak.~- A legkisebb a legfrissebb -
256 4| mélyen aludtak.~- A legkisebb a legfrissebb - dongott ki
257 4| legfrissebb - dongott ki a nyíláson s most már nem
258 4| Enyhe szellő cirókálta a szárnyát s röpítette egyenesen
259 4| szárnyát s röpítette egyenesen a cseresznyevirág-csárdába.
260 4| csészikéből kínálkozott felé a finom virágméz s ő bizony
261 4| Majd megmutatom én, ki a legény a csárdában! - szálldosott
262 4| megmutatom én, ki a legény a csárdában! - szálldosott
263 4| szálldosott egyik ágról a másikra.~S bizonyosan meg
264 4| meg is mutatta volna, ha a nagy dúskálódás közben egyszerre
265 4| valami hideg csöpp nem hull a homlokára.~- Nini, ki hajigálódzik
266 4| hajigálódzik itten? - tekintett föl a méhecske s nagyon elcsodálkozott,
267 4| hidegek voltak és ráfagytak a gyönge szárnyára. Tél apó
268 4| pereméről és haragosan rázta a szakállából a sűrű havat.
269 4| haragosan rázta a szakállából a sűrű havat. Nem bírt vele
270 4| sűrű havat. Nem bírt vele a nyughatatlan méhecske, akárhogy
271 4| méhecske, akárhogy rázta is a szárnyát s utoljára megdermedve
272 4| utoljára megdermedve hullott le a földre.~A legkisebb a legoktalanabb -
273 4| megdermedve hullott le a földre.~A legkisebb a legoktalanabb -
274 4| le a földre.~A legkisebb a legoktalanabb - ezt döngicsélte
275 4| éppen akkor mentem végig a kerten és kiszabadítottam
276 4| kerten és kiszabadítottam a hóból a nyughatatlan méhecskét.
277 4| kiszabadítottam a hóból a nyughatatlan méhecskét.
278 4| méhecskét. Fölszárítgattam a szárnyát, beletettem egy
279 4| pohárba s most itt élesztgetem a napon. Ha föléled, visszaeresztem
280 4| föléled, visszaeresztem a testvérkéihez. De előbb
281 5| MESE A KIS GIDÓRÓL~Hol volt, hol
282 5| egyszer egy gyöngyliget, abban a gyöngyligetben volt egy
283 5| nagyon okos íródiákja, az a nagyon okos íródiák mindig
284 5| okos íródiák mindig ott ült a fa alatt aranyos karszékben,
285 5| volt egy nagy könyv, abba a nagy könyvbe mind beleírta,
286 5| madár dalolt.~Itt van az a könyv éppen a kezemben.
287 5| Itt van az a könyv éppen a kezemben. Elmondok nektek
288 5| nektek belőle egy szép mesét a kis gidóról.~Nagyon szerette
289 5| gidóról.~Nagyon szerette ezt a kis gidót az édesanyja,
290 5| volt csak. Féltette még a fúvó széltől is, friss hajnali
291 5| kis kunyhóban. Hozott neki a vásárról fütyülős lovat,
292 5| kerekest. Húzogatta, vonogatta a kis gidó, nagy öröme telt
293 5| nótákat fújdogált el rajta a kis gidó, hogy a mókusok
294 5| el rajta a kis gidó, hogy a mókusok mind otthagyták
295 5| mókusok mind otthagyták a mogyorót, fáról fára szökdelve
296 5| szökdelve mind odamentek a fehér kis kunyhóhoz hallgatni
297 5| kis kunyhóhoz hallgatni a furulyaszót. Még a pintyőke
298 5| hallgatni a furulyaszót. Még a pintyőke is, a rigó is szívesen
299 5| furulyaszót. Még a pintyőke is, a rigó is szívesen hallgatta.~
300 5| Mind azt mondták, hogy a kis gidó szebben tud furulyázni,
301 5| szebben tud furulyázni, mint a juhászbojtár a napsütötte
302 5| furulyázni, mint a juhászbojtár a napsütötte halmon. Azt a
303 5| a napsütötte halmon. Azt a nótát is tudta, hogy:~Zöld
304 5| mezőben~Lakik egy madár.~Kék a lába, zöld a szárnya,~Jaj,
305 5| madár.~Kék a lába, zöld a szárnya,~Jaj, de szépen
306 5| megcsókolta; ahova csak lépett a kis gidó, virágot szórt
307 5| Me-e-e! - szólalt meg egyszer a kis gidó, fejét az öreg
308 5| szeretsz te engem, mint a galamb a tiszta búzát!~-
309 5| te engem, mint a galamb a tiszta búzát!~- Me-e-e,
310 5| akárhogy zörget, mert hátha a nagyfogú farkas jön és elvisz
311 5| nagyfogú farkas jön és elvisz a barlangjába. Hallod-e, hogy
312 5| Hallod-e, hogy ordít most is a sötét erdőben? Itt terem,
313 5| Elment az öreg kecske. A kis gidó jól bezárta az
314 5| mondott. Egyszer csak kopogtat a nagyfogú farkas. Szelíd,
315 5| gyöngyvirágot szedtem.~De a kis gidó nem hitt a mézes-mázos
316 5| De a kis gidó nem hitt a mézes-mázos szónak. Édesanyja
317 5| Édesanyja intése csengett a fülébe. Nem nyitotta ki
318 5| Nem nyitotta ki az ajtót.~A nagyfogú farkas a fejét
319 5| ajtót.~A nagyfogú farkas a fejét csóválja, kerül-fordul
320 5| csóválja, kerül-fordul egyet a megint csak kopogtat:~Gidócskám,
321 5| cukrot hoztam.~Beszélhetett a koma akármilyen szépen,
322 5| koma akármilyen szépen, a kis gidó csak nem bocsátotta
323 5| nem bocsátotta be, mert a fülébe csengett az édesanyja
324 5| csengett az édesanyja intése.~A nagyfogú farkas újra csak
325 5| nagyfogú farkas újra csak a fejét csóválja, kerül-fordul
326 5| Eressz be, pántlikát hoztam a nyakadba,~Szép piros pántlikát,
327 5| minden kísértés. Azokra a hízelgő szép szavakra, aranyos
328 5| nyílt meg az ajtó, mert a kis gidónak csak az édesanyja
329 5| édesanyja intése csengett a fülébe mindig.~A nagyfogú
330 5| csengett a fülébe mindig.~A nagyfogú farkas haragosan
331 5| magában: „Lám, lám, ennek a kis gidónak több esze van,
332 5| édesanyja, annak fogadja így a szavát.”~Nem is próbálta
333 5| történt. Szaladt egyenesen a vadász bácsihoz, akinek
334 5| akinek jó puskája volt, aki a kecske családot nagyon szerette.~
335 5| Mikor zöld fák között, a fehér kis kunyhóhoz értek,
336 5| fehér kis kunyhóhoz értek, a nagyfogú farkasnak már híre,
337 5| hamva se volt; de azért a vadász csak nem nyugodott
338 5| nem nyugodott addig, míg a nagyfogú komát meg nem találta
339 5| nagyfogú komát meg nem találta a bokrok közt.~- Bum, bum,
340 5| koma, jó napot! - szólt a puska jó nagyot, de a farkas
341 5| szólt a puska jó nagyot, de a farkas nem adta vissza a
342 5| a farkas nem adta vissza a köszöntést, mert nyikkanni
343 5| volt aztán nagy vígság. A kis gidó édesanyja nyakába
344 5| hozott selyemfűvel etetgette.~A kis gidó aztán elővette
345 5| fújdogált el rajta, hogy a mókusok mind otthagyták
346 5| mókusok mind otthagyták a mogyorót, odamentek hallgatni
347 5| mogyorót, odamentek hallgatni a furulyaszót. A pintyõke
348 5| hallgatni a furulyaszót. A pintyõke is, a rigó is hallgatták
349 5| furulyaszót. A pintyõke is, a rigó is hallgatták s minden
350 5| dalolgatták:~- Éljen soká a gidó!~Nincsen tovább. Vége
351 5| gidó!~Nincsen tovább. Vége a mesének. Aki szebbet tud,
352 6| Mackó bácsi alig törölte meg a száját a délebéd után, kifeküdt
353 6| alig törölte meg a száját a délebéd után, kifeküdt a
354 6| a délebéd után, kifeküdt a napra szundítani egy kicsit.
355 6| kicsit. Már éppen lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy
356 6| két cinegemadár beszélget a feje fölött a bükkfaágon.~
357 6| beszélget a feje fölött a bükkfaágon.~Azt kérdi az
358 6| újság erre?~Azt mondja rá a másik:~- Nincs erre, nincs
359 6| kicsit ér: medvén lovagol a sündisznócska.~Mackó úgy
360 6| húgom? Mindjárt hátra kötöm a sarkadat!~Cinege húgom nem
361 6| No, majd beszélek én a fejével, csak várjatok vissza!
362 6| várjatok vissza! Idehozom azt a rossz portékát, elõttetek
363 6| az erdõszélre, ott lakott a sündisznócska, föld alatt
364 6| sündisznócska, föld alatt a kastélyában. Most éppen
365 6| kastélyában. Most éppen kint ült a küszöbön, a tüskéit fésülgette
366 6| éppen kint ült a küszöbön, a tüskéit fésülgette egy nagy
367 6| fenyõtobozzal. Ahogy meglátta a medvét, már messzirõl hujjángatott
368 6| édeskés beszédet - dörmögött a medve -, egy kis számadásom
369 6| egérpecsenyém.~- Hiába pergeted úgy a nyelved, te szeleverdi!
370 6| milyen jót nevetett erre a sündisznócska! Hármat is
371 6| azt se tudom, hogy mi az a lovaglás.~Megint erõt vett
372 6| Megint erõt vett rajta a nevetés, hogy csak úgy reszketett
373 6| csak úgy reszketett bele a tüskéje, de a mackó mérge
374 6| reszketett bele a tüskéje, de a mackó mérge csak nem engedett.~-
375 6| vagy te, öccse! Te mesélted a cinegének, hogy énrajtam
376 6| micsoda Isten teremtése az a cinege? Isszák azt, vagy
377 6| mert mindjárt megrázom a füled.~- Jaj, Mackó bácsi!~-
378 6| Mackó bácsi!~- Gyere velem a cinegéhez, a szemébe mondjad
379 6| Gyere velem a cinegéhez, a szemébe mondjad neki, hogy
380 6| ahová parancsolja, csak a fülemnek hagyjon békét!~
381 6| hagyjon békét!~Elöl baktatott a medve, mellette gurult a
382 6| a medve, mellette gurult a sündisznócska. Nem mert
383 6| szegényke, egy mukkot se, csak a szeme villogott, merre lehet
384 6| csak elmaradt, begurult a bozótba.~De a medve, hogy
385 6| begurult a bozótba.~De a medve, hogy nem hallotta
386 6| medve, hogy nem hallotta a csörtetést maga mögött,
387 6| sündisznócska - nem gyõzöm én már a menést. Vegyen föl egy kicsit
388 6| menést. Vegyen föl egy kicsit a hátára!~A medve gondolkozóba
389 6| föl egy kicsit a hátára!~A medve gondolkozóba esett.
390 6| medve gondolkozóba esett. Ha a sündisznócska nem bír tovább
391 6| akkor õ szégyenben marad a cinege elõtt. Hát inkább
392 6| cinege elõtt. Hát inkább a hátára vette.~Hát ahogy
393 6| eljajdítja magát sündisznócska a medve hátán:~- Jaj, jaj,
394 6| innen legurulok, kitörik a nyakam. Pedig kár lesz érte,
395 6| Szaporán, hékás, mert várnak a cinegék!~Az erdõben a fák
396 6| várnak a cinegék!~Az erdõben a fák tele voltak nõve iszalaggal.
397 6| olyan futó növény, mint a borostyán. Erõs, szívós
398 6| borostyán. Erõs, szívós a szára, mint a zsineg. Errõl
399 6| Erõs, szívós a szára, mint a zsineg. Errõl szakajtott
400 6| sündisznócska egy hosszú ágat, azt a medve szájába tette, mint
401 6| szájába tette, mint ló szájába a zabolát. A két végit meg
402 6| mint ló szájába a zabolát. A két végit meg a kezébe vette,
403 6| zabolát. A két végit meg a kezébe vette, mint a kantárt.~-
404 6| meg a kezébe vette, mint a kantárt.~- Mehetünk már,
405 6| Mackó bácsi, hogy úgy csípik a legyek. Mit szólna hozzá,
406 6| ki mondott igazat.~Jöttek a cinegék, nem is ketten,
407 6| mint most.~- Nini, jön a sündisznócska medveháton!~-
408 6| medveháton!~- Hogy adod a lovad, sündisznócska?~-
409 6| sündisznócska hátas lova!~A rászedett mackó lehajította
410 6| lehajította sündisznócskát a hátáról s nagy maga szégyenletében
411 6| szégyenletében úgy bebújt a barlangjába, hogy tavaszig
412 6| nem esett még olyan jól a békabecsinált meg az egérpecsenye,
413 7| A KÉMÉNYSEPRŐ ZSIRÁFOK~Gyerekek,
414 7| hallottátok-e már hírét a marabu-várnak? Rá ne mondjátok,
415 7| hogy mutassátok hát meg ezt a híres várat a térképen.
416 7| hát meg ezt a híres várat a térképen. Ott pedig nem
417 7| keresitek is.~Marabu-vár nem a térképen van, hanem az állatkertben.
418 7| mégis messzirõl megláttam a hegyes tetejû marabu-palotákat.~-
419 7| Ugyan kik laknak ezekben a furcsa emeletes házakban? -
420 7| kérdeztem az õrt.~- Azokban a marabu-madarak laknak, kérem -
421 7| megzörgetett egy rácsos ablakot a marabu-palotán. Hát ki is
422 7| marabu-palotán. Hát ki is dugta rajta a fejét - egy füles bagoly.~-
423 7| bagoly.~- Nini - mondom -, ez a madár tán hétköznap füles
424 7| mindig - nevetett az õr -, õ a cselédje a marabunak.~Így
425 7| nevetett az õr -, õ a cselédje a marabunak.~Így kellett lenni,
426 7| Így kellett lenni, mert a füles bagoly hirtelen visszakapta
427 7| bagoly hirtelen visszakapta a fejét s rikoltott odabent
428 7| jelenthette, hogy vendég áll a házhoz, tessék fölhúzni
429 7| házhoz, tessék fölhúzni a csizmát.~Fölhúzta-e marabu
430 7| csizmát.~Fölhúzta-e marabu úr a csizmát, vagy nem, meg nem
431 7| nem mondhatom, mert csak a hosszú orrát tolta ki az
432 7| hosszúra megnõ az orra, mint a marabué.~De úgy elszaladtam
433 7| láttam marabu-várat. Csak a verebek hozták hírül az
434 7| hírül az újságot, hogy nagy a baj marabuéknál.~A baj az
435 7| nagy a baj marabuéknál.~A baj az volt, hogy Tél apó
436 7| baj az volt, hogy Tél apó a marabu-palotákba is bekocogtatott
437 7| marabu-palotákba is bekocogtatott a múltkoriban s nagyon ráijesztett
438 7| múltkoriban s nagyon ráijesztett a forró naphoz szokott afrikai
439 7| egy-kettõre megtanította magyarul a kis marabu fiókákat.~- Nagy
440 7| marabu fiókákat.~- Nagy a bánat, nagy a bú, fázik
441 7| fiókákat.~- Nagy a bánat, nagy a bú, fázik a kis marabu! -
442 7| bánat, nagy a bú, fázik a kis marabu! - egész éjszaka
443 7| Õk még hírét se hallották a télnek, de az öreg marabu
444 7| tudta, hogy mivel lehet a telet megszelídíteni.~-
445 7| Fûts be! - parancsolta a bagolynak.~Bagoly inas szót
446 7| orruk hegyéig se láttak tõle a madarak.~- Marabu úr, azt
447 7| Marabu úr, azt gondolom, a kéményben sok a korom -
448 7| gondolom, a kéményben sok a korom - köhécselt Bagoly
449 7| kéményseprõt? - gondolkozott el a bagoly.~Futott szegény fûhöz-fához,
450 7| mondták neki, hogy ehhez a mesterséghez nem értenek.
451 7| mesterséghez nem értenek. A róka ugyan lobogtatta a
452 7| A róka ugyan lobogtatta a farkát, hogy azzal lehetne
453 7| Sajnálom, vendéglõbõl hozatjuk a kosztot - mondta elkeseredve
454 7| kosztot - mondta elkeseredve a bagoly s nem gyõzte a fülével
455 7| elkeseredve a bagoly s nem gyõzte a fülével a szemét törölgetni.~
456 7| bagoly s nem gyõzte a fülével a szemét törölgetni.~Marabuéknál
457 7| hogy másnap itt hagyják a marabu-várat és visszaköltöznek
458 7| és visszaköltöznek arra a jó forró szerecsen-homokra
459 7| forró szerecsen-homokra a pálmás Nílus partján. Mindjárt
460 7| szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti menetrendjüket. Nekik
461 7| készült, mikor betoppant a bagoly és elhuhogta a bajukat.~-
462 7| betoppant a bagoly és elhuhogta a bajukat.~- Menetrendet nem
463 7| fázik reszkessen.~- Süsd meg a tanácsodat! - süvöltötte
464 7| süvöltötte haragosan a bagoly,~Zsiráf apó mosolyogva
465 7| mosolyogva súgott valamit a négy legényfiának.~Mit súgott
466 7| táncolni kezdett kopasz fején a hálósapka, olyan csodát
467 7| gyerekek! - csengette föl a háza népét - nézzetek csak
468 7| éjjel! Zsiráffejük nõtt a kéményeknek!~Úgy volt biz
469 7| zsiráffej meredezett ki a négy kéményen. Olyan bohókás
470 7| bohókás látvány volt ez, hogy a kelõ napnak is egyszerre
471 7| Úgy bizony, mert ahogy a bagoly inas elsuhogott,
472 7| elsuhogott, azt súgta Zsiráf apó a fiainak:~- Gyerünk csak
473 7| csak gyerekek, söpörjük ki a marabu szomszédék kéményeit,
474 7| ne vegye az istenadtákat a hideg. Nem sokból áll az
475 7| álló helyükbõl kidugták a fejüket a kéményen. Igaz,
476 7| helyükbõl kidugták a fejüket a kéményen. Igaz, az ábrázatuk
477 7| kormos lett egy kicsit, de a kémények szelelnek azóta,
478 7| kémények szelelnek azóta, mint a parancsolat s marabuéknak
479 7| marabuéknak eszükbe sincs a kivándorlás. Egész nap ott
480 7| Egész nap ott sütkéreznek a kemence körül s úgy járják
481 7| kemence körül s úgy járják a csárdást, ahogy a bagoly
482 7| járják a csárdást, ahogy a bagoly fütyül nekik. Közbe-közbe
483 7| Közbe-közbe pedig elhallgattatják a bagoly muzsikást s felköszöntik
484 7| Ilyen jószívû teremtések a zsiráfok. Amelyiktek föléri
485 7| zsiráfok. Amelyiktek föléri a fejük tetejét, vakargassa
486 7| tetejét, vakargassa meg a homlokukat, megérdemlik.~ ~
487 8| mindig azt tartotta, hogy õ a legnagyobb úr a tanyán.
488 8| hogy õ a legnagyobb úr a tanyán. Tyúk, macska, kismalac,
489 8| sétálhatnékja támadt az udvaron. A verebek rá nem mertek szállni
490 8| verebek rá nem mertek szállni a kerítésre, ha az õ haragos
491 8| morgását hallották. Még a kakasnak is torkán akadt
492 8| kakasnak is torkán akadt a kukorékolás, ha Talpas kidugta
493 8| valakinek kell lenni, akitõl még a kakas is megijed. Hanem
494 8| valamelyik reggel, ahogy a Talpas körüljárta a birodalmat.
495 8| ahogy a Talpas körüljárta a birodalmat. Tyúk, macska,
496 8| kismalac ügyet se vetett rá. A verebek olyan bátran csipogtak
497 8| verebek olyan bátran csipogtak a sövényen, mintha Talpas
498 8| mintha Talpas nem is volna a világon. A tarajas kakas
499 8| nem is volna a világon. A tarajas kakas pedig nemhogy
500 8| nemhogy fölszállott volna a kerítés tetejére, hanem
1-500 | 501-1000 | 1001-1491 |