Rész

 1   1|            is kevesebb kecske vész el.~Az ember kiment az erdõre
 2   1| szörnyülködött az asszony.~- Hagyd el, anyjok, jobban tudom én
 3   3|         Kukuriku, Kelemen: ezt már el nem szenvedem. Megbántottad
 4   3|          sose érjen! - rikkantotta el magát az utolsó hatrongyosi
 5   4|           mint künn - szomorkodott el a nyughatatlan méhecske
 6   4|           most már nem szomorodott el, ahogy körülnézett. Enyhe
 7   5|       kerek erdő szélén, mert majd el is felejtettem mondani,
 8   5|       Olyan szép nótákat fújdogált el rajta a kis gidó, hogy a
 9   5|       olyan szép nótákat fújdogált el rajta, hogy a mókusok mind
10   6|           meg:~- Szörnyû szél, míg el nem áll, Mackó bácsi, hanem
11   6|            Nagy dörmögve ballagott el az erdõszélre, ott lakott
12   6|        egészsége?~- No, csak hagyd el azt az édeskés beszédet -
13   7|            nem értek - szomorodtam el. - Hanem azért, ha ilyen
14   7|       kéményseprõt? - gondolkozott el a bagoly.~Futott szegény
15   7|     szomorúság volt azon az estén. El is határozták, hogy másnap
16   7|          szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti menetrendjüket.
17   9|          Nagy idõbe telt bele, míg el bírta nevetni magát.~- Minek
18  10|             ott, ott! - rikácsolja el magát a kotlós s a kócos
19  10|             Ki-ki-ki? - sikoltotta el magát Sólyom vitéz.~- Hogy
20  12|         fejünkre kalapot - nevette el magát a poronty.~De sietett
21  12|            semmi hasznát.~- Kapjon el a béka! - vartyogott haragosan
22  12|            az édesanyjuk.~- Hordja el a gólya ezt a világot -
23  14|       mesterember? Már látom, hogy el kell bujdosnom errõl a tájról,
24  14|           egy kis tormalevelet, ha el nem felejtem - integetett
25  14|             Úgy? Majd a nyáron? Ha el nem felejted? - ugrott utána
26  16|     jókedve van a kisnyúlnak, hogy el sincs fáradva, megkérdezték:~-
27  17|          mert jön a csobánci agár!~El is inaltak elõle a nyulak
28  17|      lyukba s csak odabent kezdtek el reszketni. Hiába ígért nekik
29  17|            akit ostorral hajtanak, el is fáradt úgy, hogy mire
30  17|            nagy esze.~Így pusztult el a csobánci agár, híre-neve
31  18|       kieszelni. Mesterség azokban el igazodni annak, aki nem
32  18|       férget elpusztít, hogy azért el lehet neki nézni, ha egy
33  21|          az is csak továbbröppent. El, el a radnóti határból!~
34  21|            csak továbbröppent. El, el a radnóti határból!~No,
35  21|      hamvas felhõfátyollal takarta el az orcáját a nap. Még a
36  21|       szemét törülgetve sóhajtotta el magát:~- Jobb lesz nekünk
37  21|          fecskék eszelték ki, hogy el ne kelljen nekik szakadni
38  21|            Azok se kívánkoztak már el a falujokból, jaj, dehogy