Rész

 1   1|          keresnivalója s hogy nem õ eszi meg a kecskéidet. Elég
 2   2|     kenyérnek a legpuháját mindig õ kapta s bizonyára nagyon
 3   6|  Sündisznócskától hallottam, hogy õ medvén szokott lovagolni.
 4   6|           bír tovább menni, akkor õ szégyenben marad a cinege
 5   7|        mindig - nevetett az õr -, õ a cselédje a marabunak.~
 6   8|         mindig azt tartotta, hogy õ a legnagyobb úr a tanyán.
 7   8|        szállni a kerítésre, ha az õ haragos morgását hallották.
 8   8|     ketrec mögül valami, amilyent õ még sose látott. Egy nagy
 9   8|       Talpasnak mondani. Még hogy õ rút volna? Akkora szeme
10   8|           Ahová az megy, oda megy õ is, ha a tanyán már nem
11   9|           úgy nekiiramodott, hogy õ már bent járt Nevenincsen,
12  10|           se kell húzni, mert azt õ le se veti soha. Éles kardját
13  11|    sodornák a szivart, mint ahogy õ összesodorja a falevelet.
14  11|       belõle, mint a parancsolat. Õ aztán visszapottyant a barátaihoz,
15  11|    Mondhatom, ügyes mester. Ahová õ beteszi a lábát, ott nem
16  12|         öreg papucsosmester, hogy õ a feje tetejével lát.~-
17  12|        Csupaszem a papucsot s míg õ ott szorgoskodik a vízparton,
18  12|         föl ésszel a jámbor, hogy õ benne volt a hiba. Visszafelé
19  13|         aztán eszébe jutott, hogy õ az öregebb s fölbátorította
20  15| mindjobban rázta a csengõjét. Még õ tett szemrehányást a pajtásának:~-
21  16|       fejét - avval visszafordult õ is.~A napnak a fele már
22  17|           a nyulak úgy, hogy mire õ kiért a mezõre, azok már
23  17|      biztatta õket, hogy nem akar õ semmi rosszat, csak éppen
24  17|      észrevette, hogy nem is éhes õ, hanem szomjas. Nosza szalad
25  17|           Szakasztott olyan, akár õ, még a nyelvét is úgy lógatja.~
26  17|           de bizony képen felejti õ ezt a csavargó agarat! Az
27  18|         szõrén a holdsugár.~Tudja õ azt, ha tükörbe nem néz
28  18|      mások a szemüket nyitják ki. Õ az orrával lát, a szeme
29  18|    vakondokot. Derék kis szolgája õ a gazdálkodó embernek. Annyi
30  19|      szereti. Most se szólt volna õ semmit, ha a bóbitás tyúkja
31  19|         nagyon szeret barátkozni, õ meg a másik oldalán telepedett
32  19|           a puha vánkosán szokott õ mostanában szundikálni.
33  19|        fele, be vele! Itt szokott õ két hét óta délebédelni,
34  21|         megszaporodtak az idén az õ határukban a fecskék.~Annál