1-500 | 501-1000 | 1001-1491
Rész
1001 15| erdõbe, a bárány lehevert a fûbe, Jércike pedig szaladozott
1002 15| egyszer csak úgy érezte a gyomrocskájában, mintha
1003 15| rég elharangozták volna a delet.~- Bárányka, itt nagyon
1004 15| itt nagyon szép minden, de a néznivalóval nem lehet jóllakni.
1005 15| Gyerünk! - ugrott föl a bárány, de egy lépést se
1006 15| Vezess hát, barika - kérte a Jércike.~- E-e-én? - bégte
1007 15| E-e-én? - bégte panaszosan a bárány - ne-e-em. Én bevezettelek,
1008 15| egyre jobban bekeveredtek a fák közé. Pedig már megnõtt
1009 15| az este, huhogni kezdett a kuvik.~- Kár, kár, kár,
1010 15| nagyon megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem - búsult
1011 15| tanyáról eljöttem - búsult a Jércike.~A bárány is egyre
1012 15| eljöttem - búsult a Jércike.~A bárány is egyre hangosabbra
1013 15| egyre hangosabbra vette a panaszt s mindjobban rázta
1014 15| panaszt s mindjobban rázta a csengõjét. Még õ tett szemrehányást
1015 15| Még õ tett szemrehányást a pajtásának:~- Jércike, Jércike,
1016 15| Jércike, minek csaltál ide?~A két gyámoltalan már összekapott
1017 15| nagy lihegve közéjük ugrott a Morzsa kutya. Jól megrázta
1018 15| Jól megrázta Jércikének a szárnya végét:~- Ó, te kis
1019 15| kerítesz te magadnak? Hol a macskát, hol a bárányt.
1020 15| magadnak? Hol a macskát, hol a bárányt. Az egyik ravasz,
1021 15| bárányt. Az egyik ravasz, a másik együgyû. Kotródjatok
1022 15| azóta mindig szemmel tartja a Morzsa. S mikor Jércike
1023 15| S mikor Jércike fölszáll a kerítés tetejére és belekezd
1024 15| kerítés tetejére és belekezd a mondókájába, hogy mennyire
1025 15| mennyire unja már magát a tanyán, a Morzsa mindjárt
1026 15| unja már magát a tanyán, a Morzsa mindjárt elejbe ugrik:~-
1027 16| HUPPUJ, MÓRIC, MEG A SÁNTA NYÚL~A kutyánkat Huppujnak
1028 16| MÓRIC, MEG A SÁNTA NYÚL~A kutyánkat Huppujnak hítták,
1029 16| kutyánkat Huppujnak hítták, a cicánkat meg Móricnak. A
1030 16| a cicánkat meg Móricnak. A kutya kicsi volt kutyának,
1031 16| kutya kicsi volt kutyának, a cica nagy volt cicának,
1032 16| egyformák voltak. Huppuj a szénatartóban lakott, Móric
1033 16| szénatartóban lakott, Móric a padláson a kémény mögött,
1034 16| lakott, Móric a padláson a kémény mögött, de napközben
1035 16| nem marakodtak.~Egyszer a minap, szép vasárnapi hajnalon,
1036 16| hajnalon, ahogy kibújik a Huppuj a szénatartóból,
1037 16| ahogy kibújik a Huppuj a szénatartóból, szalad ám
1038 16| szalad ám föl egyenest a széles garádicson egész
1039 16| széles garádicson egész a padlásajtóig, avval becsahint:~-
1040 16| már az egész feje ki volt a lyukból, csak még egy kicsit
1041 16| ezt álmodta éppen, mikor a Huppuj hívása fölzavarta.
1042 16| Nagy haragosan mordult ki a pajtására:~- Mit háborgatsz,
1043 16| háborgatsz, vigyen innen a lábad, hiszen még éjszaka
1044 16| többet:~- Meghiszem, hogy a kémény mögött éjszaka van,
1045 16| van, hanem ideki már süt a nap.~- No hát csak hadd
1046 16| én, pajtás, hanem elmék a kecskeméti vásárra. Azért
1047 16| Nem is tréfából. Nézd ezt a friss kocsinyomot. A Bogár
1048 16| ezt a friss kocsinyomot. A Bogár is elment, a Szellõ
1049 16| kocsinyomot. A Bogár is elment, a Szellõ is elment, a Misa
1050 16| elment, a Szellõ is elment, a Misa kocsis is elment, a
1051 16| a Misa kocsis is elment, a nagymamát meg vitték.~Móric
1052 16| Azt nem tudom már, mert a Riska meg oda volt kötve
1053 16| Riska meg oda volt kötve a kocsisaraglyához, az is
1054 16| lesz egér az úton, ne félj. A vásáron meg veszünk cigánypecsenyét.~-
1055 16| sárgaszíjas ezüstpergõt a nyakamra.~- Én meg akkor
1056 16| Avval elindultak, keresztül a káposztás kerten, hogy azzal
1057 16| bice-bóca, hova igyekszel?~- A kecskeméti vásárra.~- Evvel
1058 16| kecskeméti vásárra.~- Evvel a sánta lábaddal?~- Evvel
1059 16| sánta lábaddal?~- Evvel a sánta lábammal.~- Honnan
1060 16| nevetés nélkül. Oda is vetette a kis mankósnak:~- De hallod-e,
1061 16| ország ellen jár akkorra az a mézeskalácsos, mire te fele
1062 16| mire te fele útját se éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt
1063 16| visszafelé jövünk, találkozunk.~A kis sánta meg azt mondta
1064 16| kerek erdõ.~- Micsoda ott az a sok fa, te Huppuj? - kérdezte
1065 16| erdõben.~- Hátha elkésünk a vásárról?~- Dehogy késünk,
1066 16| odaérünk akkorra, mire az a sánta nyúl.~Avval letértek
1067 16| odaértek, az volt ám csak a nagy csalatkozás! Nem volt
1068 16| Erre gyere, itt lesz a széle.~Nem lett biz az.~-
1069 16| mondtam, hogy erre van a széle.~De csak ott se találtak
1070 16| azóta nyilván elõttünk jár a sánta nyúl.~- Dehogyis jár,
1071 16| szegény. Csak úgy lihegett a szomjúságtól. Végképp nem
1072 16| Utoljára is kitört belõle a keserûség:~- A holnapi tejemet
1073 16| kitört belõle a keserûség:~- A holnapi tejemet odaadnám
1074 16| Tudod-e, hogy már dél van.~- A napról gondolod?~- Nem én,
1075 16| nagy reménykedve, neki a békakuruttyolásnak. De olyan
1076 16| nem törõdött, hogy biz ez a víz egy kicsit állott is,
1077 16| gyönyörûséggel. Olyanok lettek, mint a duda.~- Na - azt mondja
1078 16| kivergõdtek, fahegybe hajlott a nap s csak olyan szomjasak
1079 16| Nézd, este lesz, oszt még a torony se látszik.~Huppuj
1080 16| szólt semmit, csak lesütötte a fejét - avval visszafordult
1081 16| avval visszafordult õ is.~A napnak a fele már belebújt
1082 16| visszafordult õ is.~A napnak a fele már belebújt a Nyakavágó
1083 16| napnak a fele már belebújt a Nyakavágó halomba, mikor
1084 16| Nyakavágó halomba, mikor a káposztás kertjük sarkához
1085 16| ott ül ám az árokparton a kis sánta nyúl.~- Nene,
1086 16| kis sánta nyúl.~- Nene, a nyúl.~- Nene, a sánta nyúl.~-
1087 16| Nene, a nyúl.~- Nene, a sánta nyúl.~- Nene, a nyakában
1088 16| Nene, a sánta nyúl.~- Nene, a nyakában a mézeskalácsolvasó.~-
1089 16| nyúl.~- Nene, a nyakában a mézeskalácsolvasó.~- Az
1090 16| mézeskalácsolvasó.~- Az ám.~A kisnyúl nagyot köszönt nekik:~-
1091 16| hogy olyan jókedve van a kisnyúlnak, hogy el sincs
1092 16| valaki, ugye, oszt fölvett a kocsijára?~- Föl bizony,
1093 16| mindenki. Miska kocsis itatta a lovakat, a szolgáló az új
1094 16| kocsis itatta a lovakat, a szolgáló az új tehenet kötötte
1095 16| tehenet kötötte jászolhoz, a nagymama meg a tejet szûrte.
1096 16| jászolhoz, a nagymama meg a tejet szûrte. Azonközben
1097 17| A CSOBÁNCI AGÁR~Nagyon szép
1098 17| Nagyon szép ebállat volt a csobánci agár. Hegyes a
1099 17| a csobánci agár. Hegyes a feje, hogy tûbe lehetett
1100 17| volna húzni cérnának. Karcsú a dereka, mint a keszegé,
1101 17| cérnának. Karcsú a dereka, mint a keszegé, hosszúk a lábai,
1102 17| mint a keszegé, hosszúk a lábai, hogy elfáradt, míg
1103 17| míg végignézett rajtuk. A szeme igaz, hogy kisebb
1104 17| szeme igaz, hogy kisebb volt a kávéscsészénél, de bezzeg
1105 17| de bezzeg akkorára nyúlt a füle, hogy paplan helyett
1106 17| milyen szép jószág lehetett a csobánci agár.~Szép a szépség,
1107 17| lehetett a csobánci agár.~Szép a szépség, szép, de mégiscsak
1108 17| okosság. No, ne féltsétek a csobánci agarat, észért
1109 17| észért se ment az kölcsön a szomszédba. Igaz, hogy nem
1110 17| hogy nem is volt több agár a faluban.~Ha nagyon melege
1111 17| faluban.~Ha nagyon melege volt a napon, akkor a tûzhelyre
1112 17| melege volt a napon, akkor a tûzhelyre feküdt hûtõzni.
1113 17| tûzhelyre feküdt hûtõzni. Mikor a kéménybõl ráhullott a korom,
1114 17| Mikor a kéménybõl ráhullott a korom, a katlanba bújt tisztálkodni.
1115 17| kéménybõl ráhullott a korom, a katlanba bújt tisztálkodni.
1116 17| katlanba bújt tisztálkodni. Ha a kakas a hátára ugrott a
1117 17| tisztálkodni. Ha a kakas a hátára ugrott a kerítés
1118 17| a kakas a hátára ugrott a kerítés tetejérõl, mindjárt
1119 17| kerítés tetejérõl, mindjárt a macskához szaladt oltalomért
1120 17| szaladt oltalomért s midõn a macska összekarmolászta
1121 17| összekarmolászta az ábrázatát, mindjárt a sündisznóhoz futott panaszkodni.
1122 17| sodrófával forgott körülötte a gazdasszony, meg se állt,
1123 17| gazdasszony, meg se állt, míg a kisbéreshez nem ért, aki
1124 17| kisbéreshez nem ért, aki a karikás ostorral hajtotta
1125 17| karikás ostorral hajtotta róla a legyet s mikor nyúlászni
1126 17| mikor nyúlászni ment, már a kapuban elkezdett csaholni:~-
1127 17| Szaladjatok, nyulak, mert jön a csobánci agár!~El is inaltak
1128 17| agár!~El is inaltak elõle a nyulak úgy, hogy mire õ
1129 17| nyulak úgy, hogy mire õ kiért a mezõre, azok már a hatodik
1130 17| kiért a mezõre, azok már a hatodik határban tudakolták,
1131 17| hogy milyen okos állat volt a csobánci agár.~Egyszer azt
1132 17| agár.~Egyszer azt mondja a gazdája ennek a híres csobánci
1133 17| azt mondja a gazdája ennek a híres csobánci agárnak:~-
1134 17| hetedhét országra, meg se állok a túri vásárig. Vagy jövök
1135 17| vissza, vagy se, de mire a vacsoracsillag föltetszik
1136 17| itthon leszek. Addig eredj a mezõre ürgét fogni.~Ezzel
1137 17| mezõre ürgét fogni.~Ezzel a gazda becsukta az ajtót,
1138 17| gazda becsukta az ajtót, a kulcsot behajította a kapu
1139 17| ajtót, a kulcsot behajította a kapu tetején, azzal nekilódult
1140 17| tetején, azzal nekilódult a világnak. A csobánci agár
1141 17| azzal nekilódult a világnak. A csobánci agár fölcsapta
1142 17| csobánci agár fölcsapta a fülit a két vállára, hogy
1143 17| csobánci agár fölcsapta a fülit a két vállára, hogy azzal
1144 17| azzal is kevesebb legyen a vinnivalója s kinyargalt
1145 17| vinnivalója s kinyargalt a mezõre. Annyi ott az ürge,
1146 17| Annyi ott az ürge, mint a hangya, olyan vígan sütkéreztek
1147 17| olyan vígan sütkéreztek a déli verõfényben, hogy a
1148 17| a déli verõfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta
1149 17| Reszkessetek ürgék, én vagyok a csobánci agár!~Szótfogadtak
1150 17| elõbb mindnyájan beosontak a lyukba s csak odabent kezdtek
1151 17| ígért nekik mézeskalácsot a csobánci agár, még csak
1152 17| Addig, addig leste az ebédet a csobánci agár, míg utoljára
1153 17| hanem szomjas. Nosza szalad a patakra, hát ahogy belenéz,
1154 17| ugyancsak hunyorítgat rá a víz tükrébõl egy másik agár.
1155 17| Szakasztott olyan, akár õ, még a nyelvét is úgy lógatja.~
1156 17| úgy lógatja.~Elvicsorítja a Cicke nagy mérgesen a fogát
1157 17| Elvicsorítja a Cicke nagy mérgesen a fogát s rámordul az idegen
1158 17| Csobáncon, mikor én vagyok a csobánci agár?~Ki hallott
1159 17| ugyancsak vicsorgatja ám a fogát a másik agár is! Nekibõszült
1160 17| ugyancsak vicsorgatja ám a fogát a másik agár is! Nekibõszült
1161 17| másik agár is! Nekibõszült a Cicke, fölemeli az elsõ
1162 17| bizony képen felejti õ ezt a csavargó agarat! Az ám,
1163 17| volna olyan haragosan, hogy a Cickének egyszerre elment
1164 17| Cickének egyszerre elment a kedve a hadakozástól.~-
1165 17| egyszerre elment a kedve a hadakozástól.~- Maradj magadnak,
1166 17| lépést fölfelé, belenéz a vízbe: megint csak ott van
1167 17| megint csak ott van az a se országa, se hazája agár!
1168 17| megint vagy ötöt, belenéz a patakba, hát még csúfolódik
1169 17| hát még csúfolódik is az a tolakodó teremtés. Éppen
1170 17| ijedt ábrázatot vág, mint a csobánci agár.~- Azért se
1171 17| fogsz ki rajtam - gondolja a csobánci agár. - Van a szomszéd
1172 17| gondolja a csobánci agár. - Van a szomszéd faluban egy csurgó-kút,
1173 17| nem találsz meg.~Ugyancsak a négy lába közé szedte ám
1174 17| már csak úgy szédelgett a nagy szomjúságtól, de tele
1175 17| tele is szedte ám magát a csurgó-kútnál vízzel, hogy
1176 17| is fáradt úgy, hogy mire a csobánci patakhoz ért, alig
1177 17| viaskodni - szomorkodott a csobánci agár -, mégis csak
1178 17| kell még egyszer szaladnom a csurgókúthoz egy ital vízre.
1179 17| hogy mire haza-hazaért a csurgó-kútról, megint majd
1180 17| csurgó-kútról, megint majd megölte a nagy szomjúság. Nosza, vissza
1181 17| szomjúság. Nosza, vissza a szomszédba, de gyorsan ám,
1182 17| negyedszer, vissza, míg csak a lába bírta.~Addig szaladozott
1183 17| szaladozott egyik faluból a másikba egy ital vízért
1184 17| másikba egy ital vízért a csobánci agár, míg utoljára
1185 17| többet, még akkor se, mikor a vacsora-csillag föltetszett
1186 17| égen. Vesztire vált neki a nagy esze.~Így pusztult
1187 17| nagy esze.~Így pusztult el a csobánci agár, híre-neve
1188 17| emberre, aki az esõ elül a csurgásba menekül, ma is
1189 17| azt mondják, okos, mint a csobánci agár.~ ~
1190 18| A FÖLDVÁRI HERCEG~Csendes,
1191 18| holdvilágos estén, mikor a tücsök is leteszi már a
1192 18| a tücsök is leteszi már a szépen szóló hegedût, felébred
1193 18| felébred álmából Vakondok úr, a földvári herceg. Neki ilyenkor
1194 18| éjszakai nyugovóra. Nagy úr a herceg, ha csupán vakondoknak
1195 18| hívják is.~Nagyot nyújtózik a vackán s keresi a feje fölött
1196 18| nyújtózik a vackán s keresi a feje fölött a csengettyûzsinórt,
1197 18| vackán s keresi a feje fölött a csengettyûzsinórt, mert
1198 18| hozatni az inasával. Szereti a tisztát, mert azt hallotta
1199 18| azt hallotta kiskorában, a vakondok-iskolában, hogy
1200 18| vakondok-iskolában, hogy úgy szép a herceg, ha tiszta.~Az ám,
1201 18| kapargál, nem találja azt a vékony fûgyökerecskét, amelyik
1202 18| csengettyû-zsinór gyanánt szolgált le a földvári kastélyba. Elfonnyadt-e,
1203 18| érte-e, majd kitudódik az a maga idején. Elég az hozzá,
1204 18| most már sétáló gúnyába a földvári herceget?~- Magad
1205 18| nincs - morog haragosan a kegyelmes úr s nagy ásítozva
1206 18| azért nem kell ám sajnálni a földvári herceget. Utóvégre
1207 18| földvári herceget. Utóvégre még a hercegnek se esik le az
1208 18| aranygyûrû az ujjáról, ha a maga kezével fésülködik
1209 18| meg nem is szakad ám bele a fáradságba a földvári herceg.
1210 18| szakad ám bele a fáradságba a földvári herceg. Nem sokból
1211 18| belõle, hogy hanyattvágódik a szõrén a holdsugár.~Tudja
1212 18| hanyattvágódik a szõrén a holdsugár.~Tudja õ azt,
1213 18| néz, mert ilyent nem tart a házában. Mégpedig azért
1214 18| Azért csúfolják vakondoknak a rosszakarói. Kesztyûje sincs,
1215 18| jámbornak. Õsidõktõl fogva az a szokásuk a földvári hercegeknek,
1216 18| Õsidõktõl fogva az a szokásuk a földvári hercegeknek, hogy
1217 18| azért mezítláb is herceg a herceg. Egyes-egymaga lakik
1218 18| éléstár, pince. Hát még a titkos folyosói! Nincs az
1219 18| titkos folyosói! Nincs az a generális, aki azoknál különbeket
1220 18| gyerekkorától fogva, mint a palotájában való járást-kelést.~
1221 18| nini, mi történt hát azzal a csengettyû-zsinórral? A
1222 18| a csengettyû-zsinórral? A földvári herceg fölkapaszkodott
1223 18| földvári herceg fölkapaszkodott a padlásra és kinyújtotta
1224 18| orrát, mint ahogy mások a szemüket nyitják ki. Õ az
1225 18| nyitják ki. Õ az orrával lát, a szeme helyett. Megérzi vele
1226 18| lehetne látni.~- Ejnye, a vakondok csípje meg, idegen
1227 18| szagot érzek. Ki csavarog itt a váramban éjszakának idején?~
1228 18| cserebogár-hernyó lapult meg a sarokban. Gonosz szerzet
1229 18| szerzet az nagyon, elrágja a füvek, virágok vetemények
1230 18| Most is ott majszolta még a csengettyûhúzó-gyökeret.
1231 18| tudakolta volna már az utat a haszontalan férge, de már
1232 18| férge, de már elkésett vele. A földvári herceg kitátotta
1233 18| földvári herceg kitátotta a száját s volt hernyó, nincs
1234 18| most már megindult sétájára a hatalmas úr. Minden éjszaka
1235 18| az éjszakai nyugodalmat a kakasok, álmosan ballag
1236 18| álmosan ballag hálóterme felé a földvári herceg. De bezzeg,
1237 18| De bezzeg, kimegy az álom a szemibõl, ahogy a kastély
1238 18| az álom a szemibõl, ahogy a kastély elõcsarnokába ér.
1239 18| Megálljunk, atyafi - ugrik elejbe a házigazda -, kik vagyunk,
1240 18| járatban vagyunk?~- Csend abban a rossz gúnyában - mondja
1241 18| vagyok. Most néztem körül a földjeimen s nem találom
1242 18| szerzet vagy, hékás?~- Én meg a földvári herceg vagyok s
1243 18| vágta képen az egeret, hogy a szeme is szikrázott bele.~-
1244 18| megrázta az egeret, mint a molnárinas a zsákot. Csakhogy
1245 18| egeret, mint a molnárinas a zsákot. Csakhogy a zsák
1246 18| molnárinas a zsákot. Csakhogy a zsák zsák marad, akárhogy
1247 18| megrázzák, de az egérbõl csak a farka hegye maradt meg,
1248 18| farka hegye maradt meg, mire a birkózásnak vége lett.~Hanem
1249 18| most már csakugyan elfáradt a fekete bundás vitéz. Föl
1250 18| vitéz. Föl akart szaladni a föld színére egy kis friss
1251 18| ahogy kiüti az ormányát a háza kéményén, hát tüzes
1252 18| hát tüzes szem mered rá a hajnali szürkületben s haragos
1253 18| botorkál kora virradatkor?~- Én a földvári herceg vagyok.~-
1254 18| herceg vagyok.~- Én meg a Maros kutya vagyok.~Több
1255 18| vagyok.~Több se kellett a földvári hercegnek. Visszaugrott
1256 18| s olyan sebesen elvitte a fekete bundát, hogy még
1257 18| szalad, ha meg nem állt. A Maros kutya meg nekiállt
1258 18| Maros kutya meg nekiállt a két elsõ lábával a friss
1259 18| nekiállt a két elsõ lábával a friss túrásnak s bizonyára
1260 18| bizonyára mind széthányta volna a földvárat, ha rá nem szól
1261 18| földvárat, ha rá nem szól a korán ébredt gazda:~- Nyughass,
1262 18| Nyughass, Maros. Ne bántsd a vakondokot. Derék kis szolgája
1263 18| vakondokot. Derék kis szolgája õ a gazdálkodó embernek. Annyi
1264 18| ha egy kicsit felturkálja a földet.~ ~
1265 19| már százszor is kiszaladt a kisajtóba s öreg kezével
1266 19| kezével ernyõt csinálva a bozontos szemöldöke felett,
1267 19| türelmetlenül kémlelõdött be a nagyvilágba.~- Nem jönnek,
1268 19| rázta meg aggodalmasan a szép öreg fejét és megsimogatta
1269 19| öreg fejét és megsimogatta a fogatlan házpásztort.~-
1270 19| Eh, eh - mondta erre a Bodri, s ezzel bizonyosan
1271 19| félteni, különösen mikor a kis unokáját hozza! S hogy
1272 19| még jobban megvigasztalja a gazdát, szépen fölrakta
1273 19| gazdát, szépen fölrakta a térdére a két elsõ lábát
1274 19| szépen fölrakta a térdére a két elsõ lábát és úgy nézett
1275 19| elsõ lábát és úgy nézett a szemébe.~Mivel pedig Bodrinak
1276 19| pedig Bodrinak mindig poros a csizmája, olyan lett tõle
1277 19| olyan lett tõle nagyapónak a szép ünneplõ nadrágja, mintha
1278 19| ünneplõ nadrágja, mintha csak a homokba térdeltette volna
1279 19| amiért megint elszórta a pipahamut a szõnyegen.~Mindegy
1280 19| megint elszórta a pipahamut a szõnyegen.~Mindegy az, nem
1281 19| szólt volna õ semmit, ha a bóbitás tyúkja oda nem settenkedik
1282 19| és föl nem sandít azzal a ravasz félszemével a nagyapó
1283 19| azzal a ravasz félszemével a nagyapó poros nadrágjára:~-
1284 19| nézni, hogy mit csinált az a csúf Bodri. Inkább fölugrott
1285 19| Bodri. Inkább fölugrott a nagyapó vállára és ott meresztgette
1286 19| meresztgette nagy kevélyen a hosszú nyakát: ide nézzen,
1287 19| No nem is kellett egyéb a cicamicának se! Eddig úgy
1288 19| se! Eddig úgy nyalogatta a talpát a tiszta szoba ablakában,
1289 19| úgy nyalogatta a talpát a tiszta szoba ablakában,
1290 19| tiszta szoba ablakában, a muskátlis cserepek közt,
1291 19| mintha semmit se tudna a világról - kérem, most egy
1292 19| egy ugrással ott termett a nagyapó másik vállán. Halk
1293 19| duruzsolással törlészkedett hozzá a vastag fehér bajuszához:~-
1294 19| felelt nagyapó, megszorítva a cicamicának a dagasztó lábacskáját.~
1295 19| megszorítva a cicamicának a dagasztó lábacskáját.~Az
1296 19| jó? Ugyan miért? Ezt már a barika se állhatta meg szó
1297 19| meg szó nélkül, aki eddig a kis kert mályvarózsáinak
1298 19| kis kert mályvarózsáinak a leveleit olvasgatta.~- Me-e-e,
1299 19| Me-e-e, me-e-e? - szalad oda a csengõjét rázogatva s mivel
1300 19| csengõjét rázogatva s mivel a Bodrival nem nagyon szeret
1301 19| szeret barátkozni, õ meg a másik oldalán telepedett
1302 19| le nagyapónak. Odafeküdt a lábához s már éppen valami
1303 19| nagyapó, mert már zörög a kocsijuk.~De bizony, mire
1304 19| volna, akkorra meg is állt a kocsi. De már ki is szállt
1305 19| belõle nagyanyó, ringatva a karján Margitkát, mint rózsabimbót
1306 19| örömtõl, látni se igen látott a szeme pillájára szivárgott
1307 19| vidámabban csapkodta össze a két kis kacsóját Margitka:~-
1308 19| Margitka:~- Jaj, de ennivaló ez a nagyapó az állataival!~Ha
1309 19| Margitka olyan volt, mint a rózsabimbó, nagyanyó egyszerre
1310 19| haragospiros lett, mint a legpirosabb mályvarózsa.~
1311 19| legpirosabb mályvarózsa.~Még a fõkötõje bóbitája is úgy
1312 19| szabadíthattad így magadra ezt a sok csúf állatot! Takarodtok
1313 19| csúf állatot! Takarodtok a helyetekre, haszontalan
1314 19| haszontalan népei!~Ahogy a tenyerét összecsattantotta,
1315 19| valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra iramodtak
1316 19| csattanásra iramodtak is szét a nagyapó állatai a helyükre.~
1317 19| is szét a nagyapó állatai a helyükre.~Az ám a helyükre!
1318 19| állatai a helyükre.~Az ám a helyükre! A Bodrinak az
1319 19| helyükre.~Az ám a helyükre! A Bodrinak az ólban lett volna
1320 19| Bodrinak az ólban lett volna a helye, a cicamicának az
1321 19| ólban lett volna a helye, a cicamicának az ól tetején,
1322 19| tetején, bóbitás tyúkicának a hátulsó udvarban, csengõs
1323 19| udvarban, csengõs barinak a ház elõtt a gyepen. De ki
1324 19| csengõs barinak a ház elõtt a gyepen. De ki tehet róla,
1325 19| Takarodjatok! - dobbantott nagyanyó a lábával, hogy csak úgy reszketett
1326 19| csak úgy reszketett bele a föld.~No, be is ugrott erre
1327 19| is ugrott erre cicamica a tiszta-szobába, ott is a
1328 19| a tiszta-szobába, ott is a díványra, annak is a legsarkába!
1329 19| is a díványra, annak is a legsarkába! Bodri a hintaszékben
1330 19| annak is a legsarkába! Bodri a hintaszékben húzta meg magát
1331 19| nagy szepegve, mert ennek a puha vánkosán szokott õ
1332 19| mostanában szundikálni. A csengõs bari befeküdt a
1333 19| A csengõs bari befeküdt a nagy asztal alá, a jó hûvösre,
1334 19| befeküdt a nagy asztal alá, a jó hûvösre, bóbitás tyúkica
1335 19| hûvösre, bóbitás tyúkica pedig a muskátlis cserepek közé
1336 19| közé kvártélyozta be magát, a napsütéses jó melegre.~No,
1337 19| milyen vitézül hadakozott a poroló pálcikával. Csak
1338 19| állatai egyszerre megtalálták a helyüket s nem maradt más
1339 19| helyüket s nem maradt más a harctéren, csak szegény
1340 19| Megesett rajta az embernek a szíve, ahogy nagyanyót békítgette:~-
1341 19| hogy milyen kávét fõzött a tiszteletedre!~Erre már
1342 19| aki egyszerre ölelte át a két öreget:~- Jaj de áldott
1343 19| Jaj de áldott ember ez a nagyapó! Egészen olyan,
1344 19| túlságosan meg van pörkölve ez a kávé - vélte nagyanyó, de
1345 19| azért le nem tette volna a csészét a szájától, ha valami
1346 19| nem tette volna a csészét a szájától, ha valami furcsa
1347 19| furcsa csoszogást nem hall a konyhán.~Nagyapó ijedten
1348 19| Nagyapó ijedten fészkelõdött a helyén, nagyanyó pedig gyanakodva
1349 19| pedig gyanakodva kiáltott ki a konyhára:~- Jár ott valaki?~
1350 19| konyhára:~- Jár ott valaki?~A valaki erre megállt és azt
1351 19| Uram-teremtõm, csak nem a Jancsi gólya jár idebent!~
1352 19| idebent!~De az volt biz az, a Jancsi gólya, még pedig
1353 19| boldogtalan békát fektetett a konyhapadkára, annak mondta
1354 19| két hét óta délebédelni, a szép, tiszta konyhán, ide
1355 19| konyhán, ide hurcolja be a kosztját, mert Jancsi gólya
1356 19| Jancsi gólya igen szerette a tisztaságot.~- Ki fele,
1357 19| vele! - suhintott nagyanyó a görbe bottal akkorát, hogy
1358 19| kelepelni. Szerencse, hogy a Jancsi nagyon szemfüles
1359 19| tudta megmenteni, hanem a délebédet is.~Nagyanyó pedig
1360 19| pedig fáradtan dõlt bele a nagy karosszékbe.~- Ó Márton,
1361 19| soha többet nem bízom rád a házat!~- Nem-e? - csudálkozott
1362 19| nagyon boldogan mosolygott a bajusza alatt. S délután,
1363 19| egy kicsit, ellopódzott a mészárszékbe s hozott Jancsi
1364 19| ezután én hozhatom, vihetem a kis unokámat.~ ~
1365 20| A PÉCELI SZÚNYOGOK~Hej, bizony
1366 20| öregapám kis-subáját odaadtam a rongyszedõnek egy szépen
1367 20| régebben volt, mikor az a kis-suba bárány képében
1368 20| bárány képében ropogtatta a friss füvet a legelõn. Hanem
1369 20| ropogtatta a friss füvet a legelõn. Hanem azért legrégebben
1370 20| mégiscsak az volt, amikor a cinkotai bírónak egész istenadta
1371 20| egyéb dolga se volt, mint a legyeket hajkurászni egy
1372 20| Csitt-csatt! - mondta a légycsapó; - csitt-csatt! -
1373 20| csitt-csatt! - mondta a bíró s odacsoszogott nagytelkes
1374 20| odacsoszogott nagytelkes bocskorában a pitvarajtó szemöldökfájához,
1375 20| egy kövér dongó pödörgette a bajuszát nagy magabíztában.~-
1376 20| magabíztában.~- Te leszel a századik - örvendezett a
1377 20| a századik - örvendezett a bíró s fölemelte szép lassan
1378 20| s fölemelte szép lassan a légycsapót, mikor eljajdította
1379 20| mikor eljajdította magát a századik légy:~- Jaj, te
1380 20| ahogy haragosan rámordult a keményszívû bíró:~- Mért
1381 20| eleresztesz - rimánkodott a dongó - úgy elmegyek, hogy
1382 20| Ejha - ejtette le ámultában a bíró az állát -, hát olyan
1383 20| olyan jó soruk van Pécelen a szúnyogoknak?~- Mint halnak
1384 20| szúnyogoknak?~- Mint halnak a vízben - zümmögte a dongó
1385 20| halnak a vízben - zümmögte a dongó s úgy kihessent az
1386 20| Pécelig, ha az eresz alatt a fecske be nem kapta volna.~
1387 20| volna.~Mindegy az, azért a cinkotai bíró mégiscsak
1388 20| mégiscsak elõkurjantotta a feleségét s a markába nyomta
1389 20| elõkurjantotta a feleségét s a markába nyomta neki a légycsapót:~-
1390 20| s a markába nyomta neki a légycsapót:~- Vedd át egy
1391 20| Vedd át egy kicsinyég a hivatalomat, te asszony,
1392 20| megtudom, hogy élnek azok a híres péceli szúnyogok.~
1393 20| most látom, ahogy lehúzta a bocskorát, fölhúzta a sapkáját,
1394 20| lehúzta a bocskorát, fölhúzta a sapkáját, tenyerébe szedte
1395 20| sapkáját, tenyerébe szedte a lábát s lélegzetet se vett
1396 20| lábát s lélegzetet se vett a péceli határig. Ott éppen
1397 20| ember tanította fütyülni a pacsirtafiókákat, annak
1398 20| pacsirtafiókákat, annak fordult neki a cinkotai bíró:~- Hej, te
1399 20| mért van olyan jó soruk a péceli szúnyogoknak?~- Mi
1400 20| péceli szúnyogoknak?~- Mi az a szúnyog, atyámfia? - csudálkozott
1401 20| atyámfia? - csudálkozott a péceli ember. - Soha hírét
1402 20| kiáltotta vissza futtában a cinkotai bíró s meg se állt
1403 20| cinkotai bíró s meg se állt a falu közepéig, ott is fölugrott
1404 20| közepéig, ott is fölugrott a kút kávájára, a szája elé
1405 20| fölugrott a kút kávájára, a szája elé tette a két tenyerét
1406 20| kávájára, a szája elé tette a két tenyerét s akkorát rikkantott,
1407 20| meg nekem, mirõl híresek a péceli szúnyogok?~Egymást
1408 20| szúnyogok?~Egymást támogatták a péceliek, olyan jót nevettek
1409 20| olyan jót nevettek ezen a kérdésen. Bezzeg elfutotta
1410 20| kérdésen. Bezzeg elfutotta a pulykaméreg a cinkotai bírót.~-
1411 20| elfutotta a pulykaméreg a cinkotai bírót.~- Száz aranyat
1412 20| dühében beledobta sapkáját a kútba. Loccs, odalett a
1413 20| a kútba. Loccs, odalett a világlátott cinkotai bíró
1414 20| bíró sapkája s fölzavart a víz színérõl egy sereg szúnyogot,
1415 20| muzsikálva szálltak föl a kútból.~- Zine-zene, zine-zene,
1416 20| Zine-zene, zine-zene, száz arany a szúnyog-zene!~- Szúnyog,
1417 20| szúnyog! - lelkendeztek a péceliek s boldog volt,
1418 20| aki egyet megkaparíthatott a drága muzsikásokból. Hazavitték
1419 20| Pécelen annyi szúnyog, mint a rojt. Amelyikteknek száz
1420 21| A RADNÓTI FECSKÉK~A radnóti
1421 21| A RADNÓTI FECSKÉK~A radnóti gyerekek hiába várták
1422 21| hiába várták haza az idén a fecskéket. Nem hozta meg
1423 21| fecskéket. Nem hozta meg õket a tavasz. Pedig már az egész
1424 21| völgye virágba öltözködött a tiszteletükre. Hófehér kökénybokrok
1425 21| kökénybokrok nézegették magukat a víz tükrében. Gólyahír virágok
1426 21| harangoztak eléjük:~- Jönnek a fecskék, jönnek!~Nem jöttek
1427 21| Egy-egy seregük átvágódott a falu fölött, keringett is
1428 21| jajveszékelve szántotta a földet a szárnyával, de
1429 21| jajveszékelve szántotta a földet a szárnyával, de aztán az
1430 21| csak továbbröppent. El, el a radnóti határból!~No, a
1431 21| a radnóti határból!~No, a szúnyogok, meg a legyek
1432 21| határból!~No, a szúnyogok, meg a legyek örvendeztek is ennek
1433 21| zümmögték, döngicsélték körül a radnótiakat:~- Sose búsuljatok,
1434 21| búsuljatok, emberek. Szebb a mi nótánk, mint a fecskéké.~
1435 21| Szebb a mi nótánk, mint a fecskéké.~Szegény radnótiakra
1436 21| radnótiakra rá is fért volna a vigasztalás, mert nagyon
1437 21| Radnóton. Nem néz már miránk le a jó Isten sem az égbõl.~Csakugyan
1438 21| felhõfátyollal takarta el az orcáját a nap. Még a múlt tavaszon
1439 21| el az orcáját a nap. Még a múlt tavaszon Radnótra sütött
1440 21| Radnótra sütött legörömestebb a Balog mentén. Bogárhátú,
1441 21| népére.~Hol vannak most már a virágos házak, hol a nevetés,
1442 21| már a virágos házak, hol a nevetés, hol a nóta? Mind
1443 21| házak, hol a nevetés, hol a nóta? Mind megették azt
1444 21| megették azt tavaly nyáron a piros tûzmadarak. Ledõlt
1445 21| falomladékok temették be a virágos kerteket, kormos
1446 21| járnak kelnek az emberek a háztalan utcákon. Még ahol
1447 21| Elkerülik az Isten madarai még a helyét is.~Elég fájdalom
1448 21| helyét is.~Elég fájdalom az a kicsi madarak szívének is.
1449 21| röptükben olyan sírva-ríva. Nem a régi fészket siratják õk,
1450 21| Czakóba, Iványiba, meg a többi szomszéd faluba kvártélyozták
1451 21| kvártélyozták be magukat az idén a radnóti fecskék. Ott is
1452 21| az idén az õ határukban a fecskék.~Annál jobban elkeseredtek
1453 21| Annál jobban elkeseredtek a radnótiak. Volt köztük,
1454 21| nekünk elbújdosni errõl a tájról, amit már a madár
1455 21| errõl a tájról, amit már a madár is elkerül. Hogy maradhassunk
1456 21| szívrõl szívre egyre terült a szomorúság felhõje. S az
1457 21| Isten tudja, mi lett volna a vége a nagy bánatnak, ha
1458 21| tudja, mi lett volna a vége a nagy bánatnak, ha egy reggel
1459 21| reggel arra nem ébrednek a radnótiak, hogy majd fölveti
1460 21| radnótiak, hogy majd fölveti a határt a nagy fecskecsicsergés.~
1461 21| hogy majd fölveti a határt a nagy fecskecsicsergés.~Ott
1462 21| S olyan fürgén forgatták a kis fejüket, olyan sebes
1463 21| ficsergéssel tanácskoztak, hogy a radnótiak mindjárt kitalálták,
1464 21| Országgyûlést tartanak a radnóti fecskék.~Azt tartottak
1465 21| Visszahozta szegényeket a szívük Radnótra. Megérezték,
1466 21| vannak õk igazán itthon, azon a földön, amelyen születtek.~-
1467 21| lesz itt! - felelték vissza a fiatalok.~Azzal hirtelen
1468 21| õszi faleveleket felsodorja a forgószél a magasba.~- Elmennek,
1469 21| faleveleket felsodorja a forgószél a magasba.~- Elmennek, elmennek! -
1470 21| Elmennek, elmennek! - ijedeztek a radnótiak.~Dehogy mentek
1471 21| párosával. Csak azt keresték a magasból, hol lesz legjobb
1472 21| nekilombosodott fáit.~Mire a nap fölszárította a harmatot,
1473 21| Mire a nap fölszárította a harmatot, akkorra már ment
1474 21| harmatot, akkorra már ment a munka nagyban. Gyúrták a
1475 21| a munka nagyban. Gyúrták a sarat, szórták a szalmát,
1476 21| Gyúrták a sarat, szórták a szalmát, villa formájú ágakba
1477 21| villa formájú ágakba rakták a gömbölyû fecskeházakat.
1478 21| fecskeházakat. Egyik rakta a falat, másik hordta a nekivalót.~-
1479 21| rakta a falat, másik hordta a nekivalót.~- Csicseri, szalma
1480 21| ficseri!~Alkonyatra már a maguk házában laktak a radnóti
1481 21| már a maguk házában laktak a radnóti fecskék. Mégpedig
1482 21| ágára rakott házban. Pedig a fecskének nem szokása fára
1483 21| fára fészkelni. Ezt csak a radnóti fecskék eszelték
1484 21| ne kelljen nekik szakadni a szülõfalutól.~Boldogan fohászkodtak
1485 21| szülõfalutól.~Boldogan fohászkodtak a húnyó nap sugaraiban és
1486 21| csicsergéssel kívántak jó éjszakát a radnótiaknak. Azok se kívánkoztak
1487 21| Azok se kívánkoztak már el a falujokból, jaj, dehogy
1488 21| madárkái, visszajött velük a szerencse, az áldás, a jókedv,
1489 21| velük a szerencse, az áldás, a jókedv, az öröm.~Az épülõ
1490 21| nézték, hogy magasodnak a falak s muzsikaszónál szívesebben
1491 21| illatos szellõ hordta szét a Balog völgyében:~Adjon Isten,
1-500 | 501-1000 | 1001-1491 |