Rész
1 1| Ugyan már mi volna?~- Hát az, hogy a farkas pusztítja
2 1| Kieszeltem már.~- Hadd lám, mi az?~- Farkasvermet ások és
3 1| beleesik.~- Jó lesz biz az apjok! De ássa kelmed még
4 1| kevesebb kecske vész el.~Az ember kiment az erdõre és
5 1| vész el.~Az ember kiment az erdõre és kezdett egy igen
6 1| barlangjából, odacammogott az emberhez és így köszöntötte:~-
7 1| akinek hirtelen jutott valami az eszébe.~- Hé szomszéd, mondanék
8 1| valamit, Mackó! Igaz biz az! Te erõsebb vagy a farkasnál,
9 1| hozzám csõsznek, három nap az esztendõ!~- Áll az alku.
10 1| három nap az esztendõ!~- Áll az alku. Fogadom, hogy három
11 1| bele fog-e esni?~- Bele az mindenestõl - dicsekedett
12 1| tartogatta számára.~Másnap szólt az asszony:~- Jó lenne kitekinteni
13 1| megint csak nem állhatta az asszony, hogy meg ne szólítsa
14 1| asszony, hogy meg ne szólítsa az urát.~- Bízd csak rám, nem
15 1| kecskék mellé! - kevélykedett az ember.~- Csõszt? Ugyan mifélét?~-
16 1| kecskének! - szörnyülködött az asszony.~- Hagyd el, anyjok,
17 1| mint te.~Ezzel kiballagott az erdõ szélére és még jókor
18 1| Hát csak nagy dolgot adott az a gonosz farkas? - kellemeskedett
19 1| farkas? - kellemeskedett az ember.~- A farkas nem adott
20 2| ám mostanában, de bezzeg az én gyerekkoromban még úgy
21 2| ember medvekölyköt fogott az erdélyi havasok közt, haza
22 2| havasok közt, haza vitte az ölében s odagurította a
23 2| volna, ha visszakergetik az erdõre áfonyát legelni.
24 2| aztán mackó úrfi így kijárta az iskolát, akkor azt mondta
25 2| kezébe vette s nekiindultak az országnak.~Ahány faluban
26 2| meg nem tudom mondani, de az bizonyos, hogy én még a
27 2| elszaladtam, ha behallatszott az utcáról a lánccsörgés meg
28 2| mosolygós nyári délben éppen az iskolából jöttünk ki, mikor
29 2| a gazdája mellett. Pedig az is nagy szál ember volt,
30 2| járjad! - biztattuk a mackót.~Az szegény járta is, ahogy
31 2| magát a földön, félrehajtja az otromba nagy fejét, kilógatja
32 2| Csak pislogott szelíden az apró fekete szemével, mintha
33 2| beleverejtékezett a homloka. Nem ért az semmit, a mackó csak a fejét
34 2| Ilia, add ide csak azt az ostort!~Éles szögekkel kirakott
35 2| látod, milyen fáradt!~De az embert már akkor úgy elfutotta
36 2| a medve láncát s kikapta az ostort a gyerek kezébõl.
37 2| sohase akarna többet kijönni. Az egyik lábát végignyújtotta
38 2| szál deszkát, mint ahogy mi az irkalevelet szoktuk. A nyíláson
39 2| gyenge kukoricával, de az se ért semmit. A szeme közé
40 2| nagyon jól esett neki. Amikor az egyik oldalon megelégelte,
41 2| tölteni. Megcsördítette az ostort az Ilia feje fölött:~-
42 2| Megcsördítette az ostort az Ilia feje fölött:~- Te vagy
43 2| Ilia feje fölött:~- Te vagy az oka mindennek, te haszontalan!
44 2| haszontalan! Ha idejében ideadod az ostort, nem eresztem ki
45 2| megríkatott a fa hegyében. S mire az ostor lecsapott volna: a
46 3| gombot. Nosza fölugrik vele az ól tetejére s elrikkantja
47 3| sárga cserebogarat. Elég az hozzá, hogy arra repült
48 3| Hatrongyosi kakasok,~Mi az újság nálatok?~- Kicsi falu,
49 3| közül a negyediket, hogy az meg se állt addig, ameddig
50 3| Hajnallik már, keljetek!~Bizony az lett a vége, hogy a harangozó
51 3| elüldözték Hatrongyosról, mint az igaz ügy árulóját. Majd
52 3| azok mutatják meg, hogy ki az igazi kakas, akik otthon
53 3| feltolta piros ábrázatát az ég alján.~- Jaj, mit tettem,
54 3| kakas Hatrongyoson, csak az öreg bíró kakasa. Le se
55 3| egyszer csak megpirul ám az ég alja s fölmosolyog rajta
56 3| szinte csúfolódik:~- Tudom én az időt kakasszó nélkül is.~-
57 3| rikkantotta el magát az utolsó hatrongyosi kakas,
58 4| történetet írom, én már az ősszel is ismertem. Mégpedig
59 4| szóig úgyis nagyon hosszú az éjszaka.~Bizony az őszirózsák
60 4| hosszú az éjszaka.~Bizony az őszirózsák is elmentek már
61 4| őket. Hányta-vetette magát az ágyban, forgolódott jobbra-balra,
62 4| riadtak föl álmukból az öreg méhek.~- Én már kialudtam
63 4| a nyughatatlan méhecske az ajtó körül. - Azt hiszem,
64 4| hiszem, régen reggel van már.~Az öreg méhek kikukucskáltak
65 4| öreg méhek kikukucskáltak az ajtóhasadékon és azt mondták,
66 4| csak karácsony felé járt az idő s az jelenti az éjfelet
67 4| karácsony felé járt az idő s az jelenti az éjfelet a méhek
68 4| járt az idő s az jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~-
69 4| éjszakájában.~- Mindegy az, én már nem vagyok álmos -
70 4| és kereste a kilincset. Az öreg méhek megint csak visszabújtatták
71 4| megint csak visszabújtatták az ágyába és álommézet kentek
72 4| hogy ott dörzsölhette le az álommézet a szeméről, mert
73 4| egyszerre megint fölneszelt az ágyban.~- Fülemüle szót
74 4| szót hallottam - osont ki az ágyból s nagy csendesen
75 4| csendesen odalopakodott az ajtóhoz.~Az ajtót bizony
76 4| odalopakodott az ajtóhoz.~Az ajtót bizony megrongálta
77 4| kevélyen és repült egyenesen az ibolyacsárdába. Az ibolyacsárda
78 4| egyenesen az ibolyacsárdába. Az ibolyacsárda azonban még
79 4| hanem a pipiske ugrált az országúton.~- Kalács, kalács,
80 4| megint nyughatatlan volt az álma. Arra ébredt fel belőle,
81 4| szívesen fogadták, mert ő volt az első vendég. Ezer csészikéből
82 4| cseresznyevirágszirom hull az égből.~Az ám, csakhogy azok
83 4| cseresznyevirágszirom hull az égből.~Az ám, csakhogy azok az égi
84 4| égből.~Az ám, csakhogy azok az égi virágszirmok hidegek
85 4| szárnyára. Tél apó visszafordult az ég pereméről és haragosan
86 4| megígértettem vele, hogy soha többet az életben nem nyugtalankodik
87 5| volt egy ezüst fa, annak az ezüst fának rengő-ringó
88 5| aranytollú madár, annak az aranytollú madárnak volt
89 5| egy nagyon okos íródiákja, az a nagyon okos íródiák mindig
90 5| könyvbe mind beleírta, amit az az aranytollú madár dalolt.~
91 5| könyvbe mind beleírta, amit az az aranytollú madár dalolt.~
92 5| aranytollú madár dalolt.~Itt van az a könyv éppen a kezemben.
93 5| szerette ezt a kis gidót az édesanyja, az öreg kecske,
94 5| kis gidót az édesanyja, az öreg kecske, mert ez az
95 5| az öreg kecske, mert ez az egyetlenegy fia volt csak.
96 5| de szépen jár!~Édesanyja, az öreg kecske nem tudott hova
97 5| kis gidó, virágot szórt az útjára.~- Me-e-e! - szólalt
98 5| egyszer a kis gidó, fejét az öreg kecske fejére hajtva. -
99 5| engedelmes kis gidó vagy. Légy is az mindig, akkor megáld az
100 5| az mindig, akkor megáld az Isten. Most pedig elmegyek
101 5| füvet szedni. Elfogyott az elemózsiánk. Zárd be jól
102 5| elemózsiánk. Zárd be jól az ajtót, be ne eressz senkit,
103 5| de be ne ereszd.~Elment az öreg kecske. A kis gidó
104 5| A kis gidó jól bezárta az ajtót és elgondolkozott
105 5| fülébe. Nem nyitotta ki az ajtót.~A nagyfogú farkas
106 5| mert a fülébe csengett az édesanyja intése.~A nagyfogú
107 5| ígéretekre nem nyílt meg az ajtó, mert a kis gidónak
108 5| mert a kis gidónak csak az édesanyja intése csengett
109 5| Bizonyosan megtanította az édesanyja, annak fogadja
110 5| többször, nekiiramodott az erdőnek. Ideje is volt elillanni,
111 5| is volt elillanni, mert az öreg kecske hazafelé jöttében
112 5| borult, sírt-rítt örömében. Az öreg kecske ezerszer is
113 5| mondjon szebbet. Majd megírom az íródiáknak, az íródiák meg
114 5| Majd megírom az íródiáknak, az íródiák meg majd megírja
115 5| íródiák meg majd megírja az aranytollú madárnak.~ ~
116 6| a bükkfaágon.~Azt kérdi az egyik cinege:~- Csin-csin-csin-csincsere,
117 6| Csin-csin-csin-csincsere, mi az újság erre?~Azt mondja rá
118 6| Mackó úgy felugrott erre az újságra, mintha egy kaptár
119 6| Nagy dörmögve ballagott el az erdõszélre, ott lakott a
120 6| No, csak hagyd el azt az édeskés beszédet - dörmögött
121 6| amikor azt se tudom, hogy mi az a lovaglás.~Megint erõt
122 6| micsoda Isten teremtése az a cinege? Isszák azt, vagy
123 6| lesz érte, mert csak ez az egy van. Engedje meg, hogy
124 6| mert várnak a cinegék!~Az erdõben a fák tele voltak
125 6| voltak nõve iszalaggal. Az iszalag olyan futó növény,
126 6| és olyanokat húzott vele az urabátyja füle tövére, hogy
127 6| csúfolódást még nem hallott az erdõ, mint most.~- Nini,
128 6| jól a békabecsinált meg az egérpecsenye, mint akkor.~ ~
129 7| nem a térképen van, hanem az állatkertben. Ott az is
130 7| hanem az állatkertben. Ott az is meglátja, aki nem keresi.
131 7| emeletes házakban? - kérdeztem az õrt.~- Azokban a marabu-madarak
132 7| laknak, kérem - okosított föl az ember.~- Marabu-madarak? -
133 7| megismerkedni.~- Lehet - azt mondta az õr s megzörgetett egy rácsos
134 7| vasárnap marabu?~- Füles bagoly az mindig - nevetett az õr -,
135 7| bagoly az mindig - nevetett az õr -, õ a cselédje a marabunak.~
136 7| a hosszú orrát tolta ki az ablakon.~- Kecsegés jó reggelt -
137 7| semmit.~- Szerecsen madár az, nem ért magyarul - mondta
138 7| nem ért magyarul - mondta az õr.~- No én meg szerecsenül
139 7| marabunak.~- Azt megteheti az úr - nevetett az õr -, csak
140 7| megteheti az úr - nevetett az õr -, csak tessék kivárni,
141 7| míg olyan hosszúra megnõ az orra, mint a marabué.~De
142 7| Csak a verebek hozták hírül az újságot, hogy nagy a baj
143 7| a baj marabuéknál.~A baj az volt, hogy Tél apó a marabu-palotákba
144 7| egész éjszaka azt jajgatták az ártatlankák.~Õk még hírét
145 7| se hallották a télnek, de az öreg marabu apó sokat tapasztalt
146 7| füsttel valamennyi marabu-ház, az orruk hegyéig se láttak
147 7| nagy szomorúság volt azon az estén. El is határozták,
148 7| meg nem tudom mondani, de az bizonyos, hogy mikor másnap
149 7| hogy mikor másnap hajnalban az öreg marabu kinézett az
150 7| az öreg marabu kinézett az ablakon, táncolni kezdett
151 7| népét - nézzetek csak ki az ablakon, mi történt az éjjel!
152 7| ki az ablakon, mi történt az éjjel! Zsiráffejük nõtt
153 7| kéményeknek!~Úgy volt biz az, négy zsiráffej meredezett
154 7| egyszerre nevetõre gömbölyödött az ábrázata.~Úgy bizony, mert
155 7| kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat a hideg. Nem
156 7| a hideg. Nem sokból áll az nekünk, létra se kell hozzá.~
157 7| fejüket a kéményen. Igaz, az ábrázatuk kormos lett egy
158 7| muzsikást s felköszöntik az udvari kéményseprõjüket:~-
159 8| kismalac, mind eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja
160 8| neki sétálhatnékja támadt az udvaron. A verebek rá nem
161 8| szállni a kerítésre, ha az õ haragos morgását hallották.
162 8| ha Talpas kidugta fejét az óljából. Pedig - tréfa ide,
163 8| Nincs ilyen derék kutya az egész határban.~Se szó,
164 8| Lett erre olyan kacagás az udvaron, hogy tán még most
165 8| még most sincs vége. Még az öreg eperfa is olyanformán
166 8| megindul a szekér után. Ahová az megy, oda megy õ is, ha
167 8| csupa Talpasok látszottak. Az egyikkel meg is akart barátkozni.
168 8| tócsák, mint odakint, azon az áldott tanyán.~Csak legalább
169 8| megosztozik a fehér pulykával az uraságban. Hanem az a fehérkötényes
170 8| pulykával az uraságban. Hanem az a fehérkötényes városi ember
171 9| ki ne ugassa a szemébõl az álmot.~A két kutya mindig
172 9| Zörgõt, sehol se mutatkozott az öreg cimbora, pedig már
173 9| pedig már fönt fényeskedett az égen a vacsoracsillag.~-
174 9| hogy Zörgõ odafönt zörög az ól tetején.~- Mit csinálsz
175 9| Vacsorázok, cimbora.~- Jó hosszú az asztalod!~- De rövid a vacsorám!~-
176 9| nyöszörgött Zörgõ s leugrott az utolsó falattal Görgõhöz -,
177 9| neked is.~Görgõ tudta, mi az illendõség, bekapta nagy
178 9| akinek már csattogott a foga az étvágytól.~- Haragszom,
179 10| éhes. Megesik biz ez még az ilyen nagy úrral is, aki
180 10| cinege-pecsenyét is kidobta az ablakon.~- Ki vele, ki,
181 10| ki! Fogolyhúson élt nekem az öregapám is.~Ez persze régen
182 10| terítenek neki sehol. Csak az esõ kopog, csak a köd szállong,
183 10| amennyi gerendája. Megilleti az az ilyen nagyhatalmú vitézt.~
184 10| gerendája. Megilleti az az ilyen nagyhatalmú vitézt.~
185 10| ilyen nagyhatalmú vitézt.~Az ám, de mit ér a nagy hatalom,
186 10| pacsirtának egészségére kívánni az éjszakai nyugodalmat - sóhajtott
187 10| beröpködheti Sólyom vitéz az uradalmát.~Röpül is, mint
188 10| Röpül is, mint a nyíl, az erdõ fái mind megcsóválják
189 10| leereszkedéssel:~- Ki-ki-ki! ki-ki-ki!~Az egerek azonban azt gondolják
190 10| is. Sehogy se szeretnek az ilyen nagy úrral barátkozni.
191 10| vitéz merészen zuhan le az udvarra, mint valami kõdarab
192 10| a hátát a kútkerítésben.~Az ám, csakhogy abban a percben
193 10| vitéz egyszerre elfelejtette az éhséget. Ment volna már
194 10| letette a gazda lába elé. Az pedig szeretettel simogatta
195 11| cseresznyefán, arany alma az almafán, húszkoronás bankókat
196 11| tarthatják a bababálat, nem az íróasztalomon.~Már ki is
197 11| hosszúkás fekete bogárkát látok az út szélén. De úgy hányta
198 11| a bukfencet, hogy nincs az a pojáca, aki jobban értene
199 11| tettem, hanem nekem már az a természetem. Pattanóbogárnak
200 11| örülök a szerencsének. Én az aranyos virágbogár vagyok.
201 11| Iregtõl Ürögig. Én vagyok az, aki még virágjában meg
202 11| csak a derék legény! Nincs az a dohánygyár, ahol olyan
203 11| rajta, milyen szép legény. Az orra hosszabb volt, mint
204 11| orra hosszabb volt, mint az egész teste s nem is a kezével
205 11| kezével fogott kezet, hanem az ormányával.~- Hírébõl rég
206 11| pár nap múlva leszárad az ágról.~- Hát ez így megy,
207 11| leggonoszabb valamennyi közt.~Pedig az még csak ezután jött. A
208 11| a pattanó-bogár. - Neki az a mestersége, hogy tõben
209 11| nem isznak mustot abban az esztendõben.~De már ennek
210 11| szabót hagyta utoljára, mert az volt a legnagyobb falat.~ ~
211 12| Csupaszem mester nem is az arcán hordozta a szemit,
212 12| feje tetején. Büszke is rá az öreg papucsosmester, hogy
213 12| szúnyográntottát.~- Elég baj az nekünk - kuncog az egyik
214 12| Elég baj az nekünk - kuncog az egyik kis Csupaszem -, hogy
215 12| Miért, mért? - kérdi az öreg Csupaszem.~- Mert így
216 12| sietett is ám elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében
217 12| fejére a gyékény-buzogánnyal az öreg Csupaszem.~Mert semmit
218 12| Mert semmit se utál jobban az öreg papucsos, mint a kalapos
219 12| mellé. Szabad fõvel jár az igazi vízbéli nemes, de
220 12| zümmögi a feje felett az aranyos szárnyú szitakötõ.~-
221 12| kapott a szitakötõnek.~Hanem az már akkor a másik parton
222 12| virágos kákát, mit álmodott az éjszaka?~- Szerencséd, hogy
223 12| Szerencséd, hogy elhordtad az irhád, mert majd megmutattam
224 12| egyszer körülnézni a világban az ilyen magaformájú elõkelõ
225 12| bíbic is õvele varratná az ünneplõ papucsát!~Se szó,
226 12| meghallották, hogy mi járatban van az öreg Csupaszem. Még a napocska
227 12| napocska is elnevette magát az égen: lett is Csupaszemnek
228 12| Nem a te eszedhez való az, kis öcsém! Túl a dombon
229 12| is! Lám, lám, hát ott nem az a sásbokor hajladozik, ahol
230 12| szúnyog-szalonnát pörkölik! Még az a békateknõ is ott úszkál
231 12| Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~- Hordja el
232 12| ezt a világot - csak olyan az, mint a mienk! Hej, de bolonddá
233 12| mienk! Hej, de bolonddá tett az a gonosz szitakötõ! - sopánkodott
234 12| szitakötõ! - sopánkodott az öreg Csupaszem, szép csendesen
235 12| A parton már ott várta az egész családja. Csak úgy
236 12| rezgett belé a nádas, ahogy az éhes Csupaszemek világlátott
237 12| vár a vacso-cso-cso-csora!~Az öreg Csupaszem azonban ügyet
238 13| hiszi, próbálja meg.~Elég az hozzá, hogy Tyúk anyó útra
239 13| Kendermagos meg a Búbos!~Az ám, a Kendermagos meg a
240 13| Ugye, Búboska, rossz lehet az, mikor a csirkének hátrakötik
241 13| aztán eszébe jutott, hogy õ az öregebb s fölbátorította
242 13| állhatta meg szó nélkül:~- Az lenne már a nagy csuda,
243 13| kérdezte ijedten, ahogy az udvaron körülnézett.~- Itt,
244 13| megy vízbe. Libának való az ilyen ostoba mulatság.~ ~
245 14| Télidõben késõn ébred még az erdõ is. Nincs, aki költögesse.
246 14| mentül tovább nyújthatja az éjszakát. Legalább addig
247 14| jön valami halk neszezés: az összebújt õzikék kergetõznek
248 14| bácsi akkorákat szusszan az erdõ mélyén, hogy elhajtana
249 14| patak, mézelõ méhecskék? Az ám, ólomszín felhõk, csepegõ
250 14| mint a hét szûk esztendõ.~Az erdõk tollas ácsmesterét
251 14| lityeg-fityeg rajta, hiába: tél az idõ, nincs kereset, üres
252 14| a mester s nyakába veszi az erdõt: hátha kerülközik
253 14| eledel a harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is van
254 14| hogy odáig ugyan be nem ér az ácsbalta, ha tövig kopik
255 14| tövig kopik is.~- Mindegy az, mégiscsak valami szerencse
256 14| cserfakéregnek. Ott lakik az ormányos bogár, bizony azt
257 14| diadalmasan.~De bizony nem jön ki az az ármányos ormányos.~Sebaj,
258 14| De bizony nem jön ki az az ármányos ormányos.~Sebaj,
259 14| csuszkál már a napocska az égen s ugyancsak vacsorázhatnékja
260 14| hát csak nem mutatkozik az a különös szerencse? Nyilván
261 14| szerencse? Nyilván azoknak az öreg nyárfáknak a kérge
262 14| csupa hangyatojás lesz is, az is drága koszt ebben a szûk
263 14| tájról, ahol semmi becsülete az iparosnak.~Pedig dehogyis
264 14| mindjárt rákopogtatták az ablakot. Egy kövér csigabiga
265 14| teteje, mind bever rajta az esõ.~- Kérem alássan, kérem
266 14| háziúr létedre elvennéd az ingyen munkát a szegény
267 15| már csak úgy szédelgett az éhségtõl.~- Cica én már
268 15| mielébb, kész már otthon az ebéd.~Cica-mica megvigasztalta:~-
269 15| megvigasztalta:~- Minek az a lári-fári? Nem kell, csak
270 15| gondolta, csak tréfálkozik vele az a gonosz macska. De biz
271 15| a gonosz macska. De biz az nem ment vissza alkonyatig
272 15| mindig ott didergett. Kereste az utat, de még tán ma se találta
273 15| Morzsa bácsi, csúffá tett az a gonosz Cica-mica! Ugyan
274 15| macskának, Jércike, mert az akkor leghamisabb, mikor
275 15| kérdezte a bárány:~- Hát az erdõben voltál-e már, Jércike?~-
276 15| hallottam.~- Jaj, Jércike, az pedig csak a szép. Árnyékos
277 15| be egy kicsit.~Bementek az erdõbe, a bárány lehevert
278 15| vezess, mert én nem tudom az utat.~Jércike nem tudta,
279 15| közé. Pedig már megnõtt az árnyék, ereszkedett az este,
280 15| megnõtt az árnyék, ereszkedett az este, huhogni kezdett a
281 15| macskát, hol a bárányt. Az egyik ravasz, a másik együgyû.
282 16| egy kis fehér egérnek már az egész feje ki volt a lyukból,
283 16| hadd süssön.~- Nem úgy van az, hallod-e, hanem ha ki nem
284 16| kötve a kocsisaraglyához, az is elment. Hát csak mosakodj
285 16| éhgyomorral?~- Ojjé, lesz egér az úton, ne félj. A vásáron
286 16| akkor kék selyempántlikát az enyimre.~Avval elindultak,
287 16| azzal is rövidebb legyen az útjok.~Alighogy az országútra
288 16| legyen az útjok.~Alighogy az országútra kiértek: ihol
289 16| ország ellen jár akkorra az a mézeskalácsos, mire te
290 16| látni se lehetett.~Jobbra az úttól, jó bent feketéllett
291 16| kerek erdõ.~- Micsoda ott az a sok fa, te Huppuj? - kérdezte
292 16| te Huppuj?~- Makk.~- Jó-e az, te Huppuj?~- Jó, de az
293 16| az, te Huppuj?~- Jó, de az egérnek.~- Hisz akkor ott
294 16| van, te Huppuj.~- Biz ott az is lehet.~- Én nagyon ehetném
295 16| hallod-e. Nézzünk szét abban az erdõben.~- Hátha elkésünk
296 16| csak odaérünk akkorra, mire az a sánta nyúl.~Avval letértek
297 16| sánta nyúl.~Avval letértek az útról, neki az erdõnek.
298 16| letértek az útról, neki az erdõnek. Hanem ugyan jó
299 16| kellett menniök, míg odaértek. Az útról úgy tetszett, mintha
300 16| beljebb-beljebb húzódnék elõlük az erdõ. Hát mikor odaértek,
301 16| erdõ. Hát mikor odaértek, az volt ám csak a nagy csalatkozás!
302 16| csalatkozás! Nem volt abban az egész erdõben egyéb tüske-termõ
303 16| egyéb tüske-termõ akácfánál, az alja meg csupa szúrós, bozontos
304 16| beljebb - addig kódorogtak az erdõben, hogy eltévedtek.~-
305 16| lesz a széle.~Nem lett biz az.~- Emerre gyere, mondtam,
306 16| hallottak nagy messzünnen, annak az irányában aztán kivergõdtek
307 16| aztán kivergõdtek valahogy az országútra megint.~- Hej,
308 16| volnánk, ha te nem jajgatsz az éhségeddel.~Pedig nagyon
309 16| Egyszerre csak Huppuj fölugrott az árokpartra és nagyot vakkantott:~-
310 16| békakuruttyolásnak. De olyan csalóka volt az is: hol errül hallatszott,
311 16| No, hogy aztán odaértek az érhez, bezzeg, egyik se
312 16| bezzeg, egyik se fogta föl az ünneplõ nadrágját, se avval
313 16| merre lesz legközelebb az út.~- Majd csak ráakadunk,
314 16| Majd csak ráakadunk, gyere.~Az ám, de most meg az történt
315 16| gyere.~Az ám, de most meg az történt velük, hogy akár
316 16| mormogta Móric, mikor az országúton voltak megint -,
317 16| Hát ahogy ott befordulnak az útról, ott ül ám az árokparton
318 16| befordulnak az útról, ott ül ám az árokparton a kis sánta nyúl.~-
319 16| nyakában a mézeskalácsolvasó.~- Az ám.~A kisnyúl nagyot köszönt
320 16| könnyen hazamék...~*~Mikor az udvarra beértek, akkor már
321 16| itatta a lovakat, a szolgáló az új tehenet kötötte jászolhoz,
322 17| csobánci agarat, észért se ment az kölcsön a szomszédba. Igaz,
323 17| macska összekarmolászta az ábrázatát, mindjárt a sündisznóhoz
324 17| vacsoracsillag föltetszik az égen, akkorra bizonyosan
325 17| Ezzel a gazda becsukta az ajtót, a kulcsot behajította
326 17| kinyargalt a mezõre. Annyi ott az ürge, mint a hangya, olyan
327 17| csobánci agár!~Szótfogadtak az ürgék, hanem elõbb mindnyájan
328 17| csobánci agár, még csak az orrukat se ütötték ki többet.
329 17| ürgepecsenyét.~Addig, addig leste az ebédet a csobánci agár,
330 17| mérgesen a fogát s rámordul az idegen kutyára:~- Mit keresel
331 17| Nekibõszült a Cicke, fölemeli az elsõ lábát: de bizony képen
332 17| õ ezt a csavargó agarat! Az ám, ha az is föl nem emelte
333 17| csavargó agarat! Az ám, ha az is föl nem emelte volna
334 17| is föl nem emelte volna az elsõ lábát s nem nézett
335 17| vízbe: megint csak ott van az a se országa, se hazája
336 17| patakba, hát még csúfolódik is az a tolakodó teremtés. Éppen
337 17| négy lába közé szedte ám az utat, mert már csak úgy
338 17| majd megtanulod most, mi az agárbecsület!~Úgy szaladt
339 17| majd lesz aztán, ami lesz!~Az lett biz azzal, hogy mire
340 17| utoljára orra nem bukott az út közepén. Föl se kelt
341 17| vacsora-csillag föltetszett az égen. Vesztire vált neki
342 17| azonban máig fönnmaradt. Az olyan emberre, aki az esõ
343 17| fönnmaradt. Az olyan emberre, aki az esõ elül a csurgásba menekül,
344 18| mosdóvizet akar hozatni az inasával. Szereti a tisztát,
345 18| szép a herceg, ha tiszta.~Az ám, de hasztalan kapargál,
346 18| veszedelem érte-e, majd kitudódik az a maga idején. Elég az hozzá,
347 18| kitudódik az a maga idején. Elég az hozzá, hogy nincs csengõ,
348 18| s nagy ásítozva nekilát az öltözködésnek.~Hanem azért
349 18| még a hercegnek se esik le az aranygyûrû az ujjáról, ha
350 18| se esik le az aranygyûrû az ujjáról, ha a maga kezével
351 18| földvári herceg. Nem sokból áll az öltözködése. Megrázza fekete
352 18| hasznát nemigen veszi neki az örökös sötétségben. Azért
353 18| jámbornak. Õsidõktõl fogva az a szokásuk a földvári hercegeknek,
354 18| a titkos folyosói! Nincs az a generális, aki azoknál
355 18| földvári herceg. Igaz, hogy az egyebet se tanul gyerekkorától
356 18| padlásra és kinyújtotta az orrát, mint ahogy mások
357 18| a szemüket nyitják ki. Õ az orrával lát, a szeme helyett.
358 18| sarokban. Gonosz szerzet az nagyon, elrágja a füvek,
359 18| Nagyon tudakolta volna már az utat a haszontalan férge,
360 18| egészségére kívánják egymásnak az éjszakai nyugodalmat a kakasok,
361 18| herceg. De bezzeg, kimegy az álom a szemibõl, ahogy a
362 18| gúnyában - mondja kevélyen az egér -, én Buzaviszi báró
363 18| földjeimen s nem találom az utat hazafelé. Hát te miféle
364 18| vagyok s majd megmutatom az utat uraságodnak, ha rossznéven
365 18| veszi.~S úgy vágta képen az egeret, hogy a szeme is
366 18| fülinél fogva úgy megrázta az egeret, mint a molnárinas
367 18| akárhogy megrázzák, de az egérbõl csak a farka hegye
368 18| szívni. Hát ahogy kiüti az ormányát a háza kéményén,
369 19| pipahamut a szõnyegen.~Mindegy az, nem olyan ember ám nagyapó,
370 19| nagyapó, hogy megharagudjon az öreg Bodrira, amiért olyan
371 19| nézni, hogy mit csinált az a csúf Bodri. Inkább fölugrott
372 19| bajuszához:~- Mi-a-ó, mi-a-ó!~- Az lenne jó, ha hozná már nagyanyó
373 19| a dagasztó lábacskáját.~Az lenne jó? Ugyan miért? Ezt
374 19| Margitkát, mint rózsabimbót az ág.~Nagyapó szólni se tudott
375 19| Nagyapó szólni se tudott az örömtõl, látni se igen látott
376 19| de ennivaló ez a nagyapó az állataival!~Ha Margitka
377 19| nagyapó állatai a helyükre.~Az ám a helyükre! A Bodrinak
378 19| ám a helyükre! A Bodrinak az ólban lett volna a helye,
379 19| volna a helye, a cicamicának az ól tetején, bóbitás tyúkicának
380 19| nagyanyó két hétig oda volt s az alatt nagyapó jobb helyet
381 19| nagyapó jobb helyet keresett az állatainak.~- Takarodjatok! -
382 19| napsütéses jó melegre.~No, az semmit se látott, aki azt
383 19| egyet-kettõt, már elszelelt az ellenség. Nagyapó állatai
384 19| katonáskodni. Megesett rajta az embernek a szíve, ahogy
385 19| olyan, akárcsak nagyanyó.~- Az ám, csakhogy azért mégiscsak
386 19| Jancsi gólya jár idebent!~De az volt biz az, a Jancsi gólya,
387 19| idebent!~De az volt biz az, a Jancsi gólya, még pedig
388 19| bottal akkorát, hogy ha az orrát éri Jancsi gólyának,
389 19| szemfüles legény. Nemcsak az orrát tudta megmenteni,
390 20| bizony régen volt, mikor az öregapám kis-subáját odaadtam
391 20| szóló körtemuzsikáért. De az meg még régebben volt, mikor
392 20| még régebben volt, mikor az a kis-suba bárány képében
393 20| azért legrégebben mégiscsak az volt, amikor a cinkotai
394 20| cinkotai bíró, kegyelmezz az életemnek!~Úgy hallottam,
395 20| Mért volnék én bíró, ha még az ilyen ingyenélõ népségnek
396 20| látsz többet, bíró, ha még az egyszer eleresztesz - rimánkodott
397 20| ejtette le ámultában a bíró az állát -, hát olyan jó soruk
398 20| a dongó s úgy kihessent az ajtón, hogy tán meg se állt
399 20| se állt volna Pécelig, ha az eresz alatt a fecske be
400 20| nem kapta volna.~Mindegy az, azért a cinkotai bíró mégiscsak
401 20| péceli szúnyogoknak?~- Mi az a szúnyog, atyámfia? - csudálkozott
402 20| rikkantott, hogy összeszaladt rá az egész falu.~- Hej, emberek,
403 20| viselték, mint ahogy megérdemli az afféle száz aranyas portéka.~
404 20| belõlük. Aki jól tud alkudni, az kilencvenkilenc aranyért
405 21| gyerekek hiába várták haza az idén a fecskéket. Nem hozta
406 21| õket a tavasz. Pedig már az egész Balog völgye virágba
407 21| földet a szárnyával, de aztán az is csak továbbröppent. El,
408 21| nagyon szomorúan tekintettek az égre.~- Jaj már minékünk,
409 21| Jaj már minékünk, ha az Isten madárkái is elhagytak.
410 21| miránk le a jó Isten sem az égbõl.~Csakugyan hamvas
411 21| felhõfátyollal takarta el az orcáját a nap. Még a múlt
412 21| kormos szarufák meredeznek az égre, mint valami óriás
413 21| mint valami óriás kéznek az imádkozó ujjai. Csupa szomorúság
414 21| Hallgatagon járnak kelnek az emberek a háztalan utcákon.
415 21| is, ott is tompán csattog az ácsszekerce. Mintha az is
416 21| csattog az ácsszekerce. Mintha az is azt csattogná:~- Nem
417 21| többet Radnót. Elkerülik az Isten madarai még a helyét
418 21| helyét is.~Elég fájdalom az a kicsi madarak szívének
419 21| kvártélyozták be magukat az idén a radnóti fecskék.
420 21| szívesen befogadja zsellérnek az Isten madárkáit. Még örül
421 21| hogy így megszaporodtak az idén az õ határukban a fecskék.~
422 21| így megszaporodtak az idén az õ határukban a fecskék.~
423 21| a szomorúság felhõje. S az Isten tudja, mi lett volna
424 21| fecskecsicsergés.~Ott ültek az Isten apró kõmûvesei kútágasokon,
425 21| lesz itt? - ezt kérdezték az öregek.~- Itt, itt, itt,
426 21| Azzal hirtelen fölrebbent az egész sereg, mint mikor
427 21| egész sereg, mint mikor az õszi faleveleket felsodorja
428 21| ide ni! - röpködték körül az üres udvarok nekilombosodott
429 21| kívánkoztak! Visszajöttek az Isten madárkái, visszajött
430 21| visszajött velük a szerencse, az áldás, a jókedv, az öröm.~
431 21| szerencse, az áldás, a jókedv, az öröm.~Az épülõ házak körül
432 21| áldás, a jókedv, az öröm.~Az épülõ házak körül nevetve
433 21| körül nevetve sürgölõdtek az emberek, boldogan nézték,
434 21| hallgatták, milyen vígan csattog az ácsszekerce:~- Ne féljetek,
435 21| megint. Példát mutatnak az ég madarai!~Az ég madarai
436 21| mutatnak az ég madarai!~Az ég madarai már akkor álomra
|