Rész

 1  17|                        A CSOBÁNCI AGÁR~Nagyon szép ebállat volt
 2  17|           ebállat volt a csobánci agár. Hegyes a feje, hogy tûbe
 3  17|        jószág lehetett a csobánci agár.~Szép a szépség, szép, de
 4  17|       Igaz, hogy nem is volt több agár a faluban.~Ha nagyon melege
 5  17|       nyulak, mert jön a csobánci agár!~El is inaltak elõle a nyulak
 6  17|        okos állat volt a csobánci agár.~Egyszer azt mondja a gazdája
 7  17| nekilódult a világnak. A csobánci agár fölcsapta a fülit a két
 8  17|      verõfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta magát örömében:~-
 9  17|       ürgék, én vagyok a csobánci agár!~Szótfogadtak az ürgék,
10  17|          mézeskalácsot a csobánci agár, még csak az orrukat se
11  17|        leste az ebédet a csobánci agár, míg utoljára észrevette,
12  17|          a víz tükrébõl egy másik agár. Szakasztott olyan, akár
13  17|        mikor én vagyok a csobánci agár?~Ki hallott ilyet, ugyancsak
14  17|    vicsorgatja ám a fogát a másik agár is! Nekibõszült a Cicke,
15  17|           a se országa, se hazája agár! Ugrik megint vagy ötöt,
16  17|    ábrázatot vág, mint a csobánci agár.~- Azért se fogsz ki rajtam -
17  17|      rajtam - gondolja a csobánci agár. - Van a szomszéd faluban
18  17|           bele. Megállj, te másik agár, majd megtanulod most, mi
19  17|           szomorkodott a csobánci agár -, mégis csak vissza kell
20  17|        egy ital vízért a csobánci agár, míg utoljára orra nem bukott
21  17|        Így pusztult el a csobánci agár, híre-neve azonban máig
22  17|    mondják, okos, mint a csobánci agár.~ ~