Rész

 1   1|          újra a felelet.~Harmadnap megint csak nem állhatta az asszony,
 2   2|         mertük volna.~A gazdán már megint erõt vett a harag. Odacsúszott
 3   4|           kilincset. Az öreg méhek megint csak visszabújtatták az
 4   4|           szeméről, mert egyszerre megint fölneszelt az ágyban.~-
 5   4|     Szundikált is egy kicsikét, de megint nyughatatlan volt az álma.
 6   4|            nyughatatlan méhecske s megint kiment szerencsét próbálni.
 7   5|     csóválja, kerül-fordul egyet a megint csak kopogtat:~Gidócskám,
 8   5|       kerül-fordul kettőt-hármat s megint csak visszatér:~Gidócskám,
 9   6|             hogy mi az a lovaglás.~Megint erõt vett rajta a nevetés,
10   6|  visszafordult:~- Hol bujkálsz már megint, te kis gombolyag?~- Jaj,
11   6|          mendegélnek, egyszer csak megint eljajdítja magát sündisznócska
12   6|           Mackó bácsi!~Kisvártatva megint megszólal sündisznócska.~-
13  15|            azért harmadnapra, hogy megint elunta magát, megint csak
14  15|          hogy megint elunta magát, megint csak fölrepült a kerítés
15  16| kivergõdtek valahogy az országútra megint.~- Hej, hallod-e, Huppuj,
16  16|         mikor az országúton voltak megint -, ha így, ha úgy, de én
17  17|          fölfelé, belenéz a vízbe: megint csak ott van az a se országa,
18  17|     országa, se hazája agár! Ugrik megint vagy ötöt, belenéz a patakba,
19  17|      haza-hazaért a csurgó-kútról, megint majd megölte a nagy szomjúság.
20  19| térdeltette volna nagyanyó, amiért megint elszórta a pipahamut a szõnyegen.~
21  21|       emberek, falu lesz Radnótból megint. Példát mutatnak az ég madarai!~