Rész

 1  17|                               A CSOBÁNCI AGÁR~Nagyon szép ebállat
 2  17|      Nagyon szép ebállat volt a csobánci agár. Hegyes a feje, hogy
 3  17|   milyen szép jószág lehetett a csobánci agár.~Szép a szépség, szép,
 4  17|     okosság. No, ne féltsétek a csobánci agarat, észért se ment az
 5  17| Szaladjatok, nyulak, mert jön a csobánci agár!~El is inaltak elõle
 6  17|        milyen okos állat volt a csobánci agár.~Egyszer azt mondja
 7  17|         a gazdája ennek a híres csobánci agárnak:~- No, Cicke, én
 8  17|        nekilódult a világnak. A csobánci agár fölcsapta a fülit a
 9  17|        déli verõfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta magát örömében:~-
10  17| Reszkessetek ürgék, én vagyok a csobánci agár!~Szótfogadtak az ürgék,
11  17|     ígért nekik mézeskalácsot a csobánci agár, még csak az orrukat
12  17|         addig leste az ebédet a csobánci agár, míg utoljára észrevette,
13  17|    Csobáncon, mikor én vagyok a csobánci agár?~Ki hallott ilyet,
14  17|     ijedt ábrázatot vág, mint a csobánci agár.~- Azért se fogsz ki
15  17|    fogsz ki rajtam - gondolja a csobánci agár. - Van a szomszéd faluban
16  17|         fáradt úgy, hogy mire a csobánci patakhoz ért, alig lihegett.~-
17  17|      viaskodni - szomorkodott a csobánci agár -, mégis csak vissza
18  17|       másikba egy ital vízért a csobánci agár, míg utoljára orra
19  17|         esze.~Így pusztult el a csobánci agár, híre-neve azonban
20  17|       azt mondják, okos, mint a csobánci agár.~ ~