Rész

 1   2|   megvackolt, mintha sohase akarna többet kijönni. Az egyik lábát
 2   3| hatrongyosi kakasok. - Nem kel föl többet a nap Hatrongyoson, mert
 3   3|             Hatrongyos, sose látod többet a szép piros hajnalt, nincs,
 4   3|            Kukuriku, ilyen szégyen többet engem sose érjen! - rikkantotta
 5   4|      megígértettem vele, hogy soha többet az életben nem nyugtalankodik
 6   7|           hogy vissza se fordultam többet s azóta se láttam marabu-várat.
 7   8|           egyszer! Álmában se megy többet a városba, inkább megosztozik
 8  12|          látni? Ugyan mit látsz te többet, mint én, te éhendongó?~-
 9  15|          magát, s megfogadta, hogy többet nem megy világot látni.
10  16|           csak nem hagyta elaludni többet:~- Meghiszem, hogy a kémény
11  16|         nem bújsz, engem nem látsz többet.~- Nem tudsz úgy elbújni,
12  17|        szépség, szép, de mégiscsak többet ér egy tarisznya szépségnél
13  17|           az orrukat se ütötték ki többet. Még akkor se jöttek elõ
14  17|            út közepén. Föl se kelt többet, még akkor se, mikor a vacsora-csillag
15  19|            gólyának, nem lesz neki többet mivel kelepelni. Szerencse,
16  19|             Ó Márton, Márton, soha többet nem bízom rád a házat!~-
17  20|      megkegyelmeznék?~- Sose látsz többet, bíró, ha még az egyszer
18  21|         Nem ér ez semmit. Nem lesz többet Radnót. Elkerülik az Isten