Rész

 1   1|     apjok! De ássa kelmed még ma, azzal is kevesebb kecske
 2   3|    ment bújában, hogy még tán ma se állt meg.~Nem maradt
 3   9|      hétköznapi kenyérhaj ám. Ma olyan jó kedve volt a gazdámnak,
 4   9|      úgy nekilódult, hogy még ma is szalad, ha haza nem ért.
 5  14|       hogy hol terítenek neki ma ebédre?~Mikor a tudós bagoly,
 6  14|     mester -, úgy érzem, hogy ma valami különös szerencsém
 7  14|      jámbor.~- De érzem, hogy ma valami különös szerencsém
 8  14| mégiscsak valami szerencse ér ma engem - csóválta a mester
 9  14|       én ezt már reggel, hogy ma valami különös szerencse
10  15|   Kereste az utat, de még tán ma se találta volna meg, ha
11  16|     sóhajtott:~- Ki ád nekünk ma tejet?~- Ki ád? Azt nem
12  17|     elül a csurgásba menekül, ma is azt mondják, okos, mint
13  19|    ke-lep ke-lep...~S még tán ma is kelepelne, ha nagyanyó