Rész
1 1| már mi volna?~- Hát az, hogy a farkas pusztítja a kecskét.~-
2 1| olyan együgyû ám a farkas, hogy a veremnek szaladjon.~-
3 1| szaladjon.~- Nem? Hát akkor hogy essék bele?~- Már azt nem
4 1| abban a járatban vagyok, hogy szolgálatot keresek, fogadj
5 1| Áll az alku. Fogadom, hogy három nap múlva nem lesz
6 1| farkasnak.~- Mit mondtál?~- Azt, hogy a farkas nem eszi meg a
7 1| újra nógatta a felesége, hogy nézzen a kecskék után.~-
8 1| nem állhatta az asszony, hogy meg ne szólítsa az urát.~-
9 1| akkor szedte-vette magát, hogy barlangja felé a sûrûbe
10 1| nem azt ígértem én neked, hogy három nap múlva nem lesz
11 1| tájon semmi keresnivalója s hogy nem õ eszi meg a kecskéidet.
12 1| kecskéidet. Elég baj ez nekem, hogy akár kellett, akár nem,
13 1| keresni, mert attól félt, hogy õt is megvacsorálta a furfangos
14 2| ennek a mesemondó bácsinak, hogy ilyen furcsákat kérdez.
15 2| ilyen furcsákat kérdez. Már hogy tudna táncolni a medve,
16 2| eljárta a medve a mártogatóst, hogy akár táncmesternek beállhatott
17 2| garaskát összeszedegetett, hogy alig bírta.~Hogy a mackónak
18 2| összeszedegetett, hogy alig bírta.~Hogy a mackónak tetszett-e nagyon
19 2| mondani, de az bizonyos, hogy én még a mákos csíktól is
20 2| nyelvét s liheg ám, de úgy, hogy majd elsodor bennünket a
21 2| Rántott akkorákat a láncon, hogy beleverejtékezett a homloka.
22 2| kicsit:~- Ugyan gazdám, hogy nem restellesz úgy erõlködni
23 2| akkor úgy elfutotta a méreg, hogy se látott, se hallott. Hirtelen
24 2| ugrott, mikor megérezte, hogy megtágult a lánca. Fölágaskodott,
25 2| fogait s akkorát bömbölt, hogy belereszketett a piac.~Bezzeg
26 2| lestük nagy szívszorongva, hogy kit eszik meg a medve.~Nem
27 2| attól elkezdett prüszkölni, hogy szinte kedvünk lett volna
28 2| magát, de olyan keservesen, hogy minket is majd megríkatott
29 2| a bódéból. Nem állhatta, hogy a kis cimborája kapjon ki
30 2| valamit. Bizonyosan azt, hogy:~- Ne félj, míg engem látsz!~
31 3| van neked?~- Nem tudom én, hogy micsoda, de mégse adom oda -
32 3| hatrongyosi bíró kakasát, hogy egyszeribe eleresztette
33 3| cserebogarat. Elég az hozzá, hogy arra repült egy cinege s
34 3| maga közül a negyediket, hogy az meg se állt addig, ameddig
35 3| még jobban megfogadták, hogy nem hallatszik több kakasszó
36 3| Bizony az lett a vége, hogy a harangozó kakasát is elüldözték
37 3| Majd azok mutatják meg, hogy ki az igazi kakas, akik
38 3| úgy világnak ment bújában, hogy még tán ma se állt meg.~
39 3| ugrott le a padlás szájából, hogy menten kitörte a nyakát.~
40 4| vendégeskedett és úgy kell lenni, hogy ott dörzsölhette le az álommézet
41 4| akkora nyílás támadt rajta, hogy a nyughatatlan méhecske
42 4| Arra ébredt fel belőle, hogy a napsugár besüt a hasadékon.~-
43 4| Kerekedett is olyan kedve, hogy alig bírt vele.~- Majd megmutatom
44 4| elcsodálkozott, mikor látta, hogy mennyi cseresznyevirágszirom
45 4| utoljára.~Jó szerencse, hogy én éppen akkor mentem végig
46 4| előbb megígértettem vele, hogy soha többet az életben nem
47 5| etetgette. Úgy szerette, hogy ki se lehet azt mondani.
48 5| is felejtettem mondani, hogy ott laktak zöld fák között,
49 5| fújdogált el rajta a kis gidó, hogy a mókusok mind otthagyták
50 5| hallgatta.~Mind azt mondták, hogy a kis gidó szebben tud furulyázni,
51 5| halmon. Azt a nótát is tudta, hogy:~Zöld erdőben, sík mezőben~
52 5| a barlangjába. Hallod-e, hogy ordít most is a sötét erdőben?
53 5| hízelgő szavakkal kér, hogy bocsád be, de be ne ereszd.~
54 5| hazafelé jöttében megtudta, hogy mi történt. Szaladt egyenesen
55 5| nótákat fújdogált el rajta, hogy a mókusok mind otthagyták
56 6| lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy két cinegemadár beszélget
57 6| Sündisznócskától hallottam, hogy õ medvén szokott lovagolni.
58 6| portékát, elõttetek vallja be, hogy nem mondott igazat.~Nagy
59 6| bátyámuram, jaj de örülök, hogy látom! Hogymint szolgál
60 6| van urambátyámnak! Hát már hogy lovagolnék én medvén, amikor
61 6| medvén, amikor azt se tudom, hogy mi az a lovaglás.~Megint
62 6| erõt vett rajta a nevetés, hogy csak úgy reszketett bele
63 6| Te mesélted a cinegének, hogy énrajtam szoktál lovagolni?~
64 6| a szemébe mondjad neki, hogy nem mondott igazat, mert
65 6| igazat, mert te nem mondtad, hogy medvén szoktál lovagolni.~-
66 6| begurult a bozótba.~De a medve, hogy nem hallotta a csörtetést
67 6| az egy van. Engedje meg, hogy ide erõsíthessem magam.~-
68 6| magát, lelkem Mackó bácsi, hogy úgy csípik a legyek. Mit
69 6| az urabátyja füle tövére, hogy csak úgy sajgott.~- Hagyd
70 6| ketten, hanem tizenketten, hogy hírét hallották, mi készül
71 6| sündisznócska medveháton!~- Hogy adod a lovad, sündisznócska?~-
72 6| úgy bebújt a barlangjába, hogy tavaszig hír se jött felõle.
73 7| marabu-várnak? Rá ne mondjátok, hogy hallottátok, mert én akkor
74 7| akkor mindjárt azt kívánom, hogy mutassátok hát meg ezt a
75 7| azok nagy urak lehetnek, hogy így kedvüket keresik. Szeretnék
76 7| Bizonyosan azt jelenthette, hogy vendég áll a házhoz, tessék
77 7| úgy elszaladtam én onnan, hogy vissza se fordultam többet
78 7| hozták hírül az újságot, hogy nagy a baj marabuéknál.~
79 7| marabuéknál.~A baj az volt, hogy Tél apó a marabu-palotákba
80 7| jártában-keltében s tudta, hogy mivel lehet a telet megszelídíteni.~-
81 7| mindenütt azt mondták neki, hogy ehhez a mesterséghez nem
82 7| ugyan lobogtatta a farkát, hogy azzal lehetne kéményt söpörni,
83 7| estén. El is határozták, hogy másnap itt hagyják a marabu-várat
84 7| inast zsiráf szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti menetrendjüket.
85 7| mondani, de az bizonyos, hogy mikor másnap hajnalban az
86 7| bohókás látvány volt ez, hogy a kelõ napnak is egyszerre
87 7| marabu szomszédék kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat
88 8| Talpas mindig azt tartotta, hogy õ a legnagyobb úr a tanyán.
89 8| tövébe s akkorát kukorékolt, hogy csak úgy reszketett bele
90 8| mert Talpasnak mondani. Még hogy õ rút volna? Akkora szeme
91 8| kávéscsésze, olyan foga, hogy a vasat elharapná, a farka
92 8| van cifrázva bogánccsal, hogy alig látszik a szõre. Nincs
93 8| Mire Talpas úgy megijedt, hogy hármat is lépett egyszerre
94 8| olyan kacagás az udvaron, hogy tán még most sincs vége.
95 8| úgy orron ütötték vele, hogy eljajdította magát:~- Brrr,
96 8| kedve, amikor arra gondolt, hogy otthon a kis gazda keresi
97 8| Bele is ütötte a fejét, hogy csak úgy koccant. S még
98 8| még rá se ért gondolkodni, hogy mi történt, már akkor cirógatta
99 8| kutyák!~Talpas úgy elszaladt, hogy meg se állt a hetedik utcáig.
100 8| ház napos oldalán s várta, hogy mikor szólítja vacsorához
101 8| Most hitte még csak igazán, hogy álmodik. Egy nagy jégtáblán
102 8| városból, észre se vette, hogy a Tisza jegén vackolt meg
103 8| ember vigyázzon magára, hogy valahogy erre a tájékra
104 9| olyan takarékos ember volt, hogy egész esztendõben nem evett
105 9| húsát odaadta Görgõnek, hogy ki ne ugassa a szemébõl
106 9| ott szokott sétálgatni, hogy jobban essék a vacsora,
107 9| bíró kapuján, látja ám, hogy Zörgõ odafönt zörög az ól
108 9| kedve volt a gazdámnak, hogy hozzádörgölte a kenyérkét
109 9| Zörgõ s úgy nekiiramodott, hogy õ már bent járt Nevenincsen,
110 9| étvágytól.~- Haragszom, hogy kést-villát nem adtak, mikor
111 9| nem adtak, mikor látják, hogy vendég van a háznál.~- Sose
112 9| én úgy belaktam nálatok, hogy holnap ilyenkorig sem éhezem
113 9| elálmosította.~- Annak, gazduram, hogy nem hallom már a csontjaim
114 9| kutyának.~Azzal úgy nekilódult, hogy még ma is szalad, ha haza
115 10| föl a nyárfahegyi várban, hogy kegyetlen éhes. Megesik
116 10| azt gondolják magukban, hogy jó nekik odabent is. Sehogy
117 10| fölugrott a kócos bundára, hogy megvethesse a hátát a kútkerítésben.~
118 10| el magát Sólyom vitéz.~- Hogy én ki vagyok? brrr-brrr -
119 10| brrr-brrr. Nagyon örülök, hogy leereszkedett hozzám uraságod.~
120 10| csattogtatta hátrafelé a fogát, hogy Sólyom vitéz egyszerre elfelejtette
121 11| szunyókáltam a padon. Azt álmodtam, hogy rubin cseresznye termett
122 11| szedegette a lábát a homokban, hogy én mindjárt azt gondoltam
123 11| úgy hányta ám a bukfencet, hogy nincs az a pojáca, aki jobban
124 11| Addig-addig ügyeskedett, hogy egyszer csak a feje búbjára
125 11| magam. Bocsánatot is kérek, hogy a fejére ugrottam uraságodnak.
126 11| szoktam enni a gyümölcsöt, hogy a gazdámnak ne legyen vele
127 11| furfangos szerzet õkegyelme, hogy egyszerre holtnak tetteti
128 11| Neki az a mestersége, hogy tõben lenyesegeti a szõlõhajtásokat.
129 12| az öreg papucsosmester, hogy õ a feje tetejével lát.~-
130 12| lát.~- Ebbõl is kitetszik, hogy valami elõkelõ nemzetség
131 12| az egyik kis Csupaszem -, hogy mink a fejünk tetején látunk.~-
132 12| ám elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében kalapot ne
133 12| mesterséget. Azt mondja, hogy csak olyan éhenkórász népeknek
134 12| vízbéli nemes, de papucsban, hogy meg ne szúrja a talpát a
135 12| az éjszaka?~- Szerencséd, hogy elhordtad az irhád, mert
136 12| majd megmutattam volna, hogy hasznát tudom venni a szememnek -
137 12| akkorát ugrott föl a dombra, hogy szinte puffant.~- Hová,
138 12| fejüket, mikor meghallották, hogy mi járatban van az öreg
139 12| Csupaszemnek olyan melege, hogy mire felére kapaszkodott
140 12| mesterember nem élhet meg anélkül, hogy körül ne nézzen egy kicsit
141 12| Mérgében úgy nekirugaszkodott, hogy három ugrással fent volt
142 12| fölágaskodott a két hátulsó lábára, hogy jobban körülnézhessen.~Nini,
143 12| érte föl ésszel a jámbor, hogy õ benne volt a hiba. Visszafelé
144 12| úgy elbújt a nádtorzsába, hogy gólya legyen, aki megtalálja.
145 12| megtalálja. Attól félt, hogy megkérdezik tõle a porontyai,
146 13| próbálja meg.~Elég az hozzá, hogy Tyúk anyó útra készülõdött
147 13| Tyúk anyó. Ejnye, de jó, hogy eszébe jutottak, örömében
148 13| csirke pedig úgy megijedt, hogy azt se tudták, melyikük
149 13| hanem aztán eszébe jutott, hogy õ az öregebb s fölbátorította
150 13| Egyszerre elfelejtették, hogy õk meg vannak ijedve. Fölborzolták
151 13| magát erre a csúfolódásra, hogy mindjárt elrepült, meg se
152 13| Kendermagosnak - én tudom, hogy nem veszek veled össze!~-
153 13| Kendermagos.~Búbos fölágaskodott, hogy nagyobbnak lássék s elsipította
154 13| ti, haszontalan csirkék, hogy kerültök a vízbe?~- Fürdöttünk,
155 14| addig se gyötri a gond: hogy hol terítenek neki ma ebédre?~
156 14| szusszan az erdõ mélyén, hogy elhajtana egy szélmalmot.
157 14| valami szépet álmodtál, hogy olyan nagy jókedved van?~-
158 14| ujjong a mester -, úgy érzem, hogy ma valami különös szerencsém
159 14| tengõdik a jámbor.~- De érzem, hogy ma valami különös szerencsém
160 14| mélyen bevette magát a fába, hogy odáig ugyan be nem ér az
161 14| bogárnak, úgy elindul velük, hogy nyoma se marad.~Pedig lefelé
162 14| mesterember? Már látom, hogy el kell bujdosnom errõl
163 14| s úgy beácsolta a tetõt, hogy tán szebb volt, mint azelõtt.
164 14| szarvait -, hát nem elég, hogy dolgot adtam, még meg is
165 14| éreztem én ezt már reggel, hogy ma valami különös szerencse
166 15| Hanem azért harmadnapra, hogy megint elunta magát, megint
167 15| s lépten-nyomon megállt, hogy a Jércike jól szemügyre
168 15| patakparton olyan porcfû terem, hogy ránézni is gyönyörûség.
169 15| kár, nagyon megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem - búsult
170 15| megszégyellte magát, s megfogadta, hogy többet nem megy világot
171 15| belekezd a mondókájába, hogy mennyire unja már magát
172 16| Móric azt álmodta éppen, hogy egy kis fehér egérnek már
173 16| elaludni többet:~- Meghiszem, hogy a kémény mögött éjszaka
174 16| Nem tudsz úgy elbújni, hogy meg ne találjalak.~- De
175 16| Azért keltettelek föl, hogy gyere te is.~Erre aztán
176 16| keresztül a káposztás kerten, hogy azzal is rövidebb legyen
177 16| kis idõ, úgy elhagyták, hogy mikor egyszer Huppuj visszanézett,
178 16| kökénybokor.~Jó reménység fejében, hogy hátha beljebb, hátha beljebb -
179 16| addig kódorogtak az erdõben, hogy eltévedtek.~- Erre gyere,
180 16| Emerre gyere, mondtam, hogy erre van a széle.~De csak
181 16| ütötte rá Móric. - Tudod-e, hogy már dél van.~- A napról
182 16| hallatszott, hol amarrul.~No, hogy aztán odaértek az érhez,
183 16| se avval nem törõdött, hogy biz ez a víz egy kicsit
184 16| most meg az történt velük, hogy akár erre, akár arra, mindenütt
185 16| vissza, ahol ittak volt. Úgy, hogy mire kivergõdtek, fahegybe
186 16| is szégyenkezve intett, hogy: meg ám, volt ám.~Nem tudták
187 16| tudták kiállani szó nélkül, hogy olyan jókedve van a kisnyúlnak,
188 16| jókedve van a kisnyúlnak, hogy el sincs fáradva, megkérdezték:~-
189 17| csobánci agár. Hegyes a feje, hogy tûbe lehetett volna húzni
190 17| keszegé, hosszúk a lábai, hogy elfáradt, míg végignézett
191 17| végignézett rajtuk. A szeme igaz, hogy kisebb volt a kávéscsészénél,
192 17| bezzeg akkorára nyúlt a füle, hogy paplan helyett használhatta,
193 17| fázott.~Ebbõl is láthatjátok, hogy milyen szép jószág lehetett
194 17| kölcsön a szomszédba. Igaz, hogy nem is volt több agár a
195 17| inaltak elõle a nyulak úgy, hogy mire õ kiért a mezõre, azok
196 17| hatodik határban tudakolták, hogy van-e jó káposzta termés.
197 17| termés. Ebbõl is láthatjátok, hogy milyen okos állat volt a
198 17| fölcsapta a fülit a két vállára, hogy azzal is kevesebb legyen
199 17| sütkéreztek a déli verõfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta
200 17| mikor azzal biztatta õket, hogy nem akar õ semmi rosszat,
201 17| míg utoljára észrevette, hogy nem is éhes õ, hanem szomjas.
202 17| ahogy belenéz, látja ám, hogy ugyancsak hunyorítgat rá
203 17| nézett volna olyan haragosan, hogy a Cickének egyszerre elment
204 17| a csurgó-kútnál vízzel, hogy egész felüdült bele. Megállj,
205 17| hajtanak, el is fáradt úgy, hogy mire a csobánci patakhoz
206 17| lesz!~Az lett biz azzal, hogy mire haza-hazaért a csurgó-kútról,
207 18| kiskorában, a vakondok-iskolában, hogy úgy szép a herceg, ha tiszta.~
208 18| maga idején. Elég az hozzá, hogy nincs csengõ, nincs inas:
209 18| nyalka legény lesz belõle, hogy hanyattvágódik a szõrén
210 18| csak azért van neki szeme, hogy legyen, de hasznát nemigen
211 18| a földvári hercegeknek, hogy mezítláb járnak.~Hanem azért
212 18| lakik akkora palotában, hogy elég volna három falu egerének.
213 18| nem földvári herceg. Igaz, hogy az egyebet se tanul gyerekkorától
214 18| birodalma minden zegét-zugát, hogy nem tolakodott-e be valaki.
215 18| úgy vágta képen az egeret, hogy a szeme is szikrázott bele.~-
216 18| elvitte a fekete bundát, hogy még most is szalad, ha meg
217 18| Annyi férget elpusztít, hogy azért el lehet neki nézni,
218 19| bizonyosan azt akarta mondani, hogy majd megjönnek azok, nem
219 19| a kis unokáját hozza! S hogy még jobban megvigasztalja
220 19| olyan ember ám nagyapó, hogy megharagudjon az öreg Bodrira,
221 19| kár...~Nem is tudta nézni, hogy mit csinált az a csúf Bodri.
222 19| hamma-mamamamm!~Annyit tett ez, hogy: szaladj hamar elejbük,
223 19| Jaj, Márton, Márton, hogy szabadíthattad így magadra
224 19| gyepen. De ki tehet róla, hogy nagyanyó két hétig oda volt
225 19| dobbantott nagyanyó a lábával, hogy csak úgy reszketett bele
226 19| látott, aki azt nem látta, hogy nagyanyó milyen vitézül
227 19| pálcikával. Csak azt sajnálta, hogy alig suhintott egyet-kettõt,
228 19| nagyapó! Meg kell nézni, hogy milyen kávét fõzött a tiszteletedre!~
229 19| annak mondta olyan nagyon, hogy be fele, be vele! Itt szokott
230 19| a görbe bottal akkorát, hogy ha az orrát éri Jancsi gólyának,
231 19| mivel kelepelni. Szerencse, hogy a Jancsi nagyon szemfüles
232 19| gólyának akkora borjúmájat, hogy alig bírta.~- Ezt azért
233 19| mert neked köszönhetem, hogy ezután én hozhatom, vihetem
234 20| a dongó - úgy elmegyek, hogy híremet se halljátok.~-
235 20| úgy kihessent az ajtón, hogy tán meg se állt volna Pécelig,
236 20| Pécelre. Már csak megtudom, hogy élnek azok a híres péceli
237 20| tenyerét s akkorát rikkantott, hogy összeszaladt rá az egész
238 21| madárkáit. Még örül is neki, hogy így megszaporodtak az idén
239 21| már a madár is elkerül. Hogy maradhassunk mi akkor radnótiak,
240 21| nem ébrednek a radnótiak, hogy majd fölveti a határt a
241 21| ficsergéssel tanácskoztak, hogy a radnótiak mindjárt kitalálták,
242 21| szívük Radnótra. Megérezték, hogy csak itt vannak õk igazán
243 21| Dévilik, dévilik, ugye, hogy jó lesz itt? - ezt kérdezték
244 21| radnóti fecskék eszelték ki, hogy el ne kelljen nekik szakadni
245 21| emberek, boldogan nézték, hogy magasodnak a falak s muzsikaszónál
|