Rész
1 1| ássa kelmed még ma, azzal is kevesebb kecske vész el.~
2 1| egy?~- Ráérünk arra holnap is - volt a rövid felelet.~
3 1| után.~- Ráérünk arra holnap is - volt újra a felelet.~Harmadnap
4 1| Mit fizetek? Ej, arról nem is beszéltünk, egészen elfelejtkeztem
5 1| mert attól félt, hogy õt is megvacsorálta a furfangos
6 2| segíts kenyeret keresni is.~Azzal szép csörgõs láncból
7 2| hogy én még a mákos csíktól is elszaladtam, ha behallatszott
8 2| gazdája mellett. Pedig az is nagy szál ember volt, erõs,
9 2| mackót.~Az szegény járta is, ahogy tõle telt, csak úgy
10 2| a kócos bundáját:~- Ezt is cirógasd meg, gazdám!~A
11 2| keservesen, hogy minket is majd megríkatott a fa hegyében.
12 2| buksi fejével s dörmögött is neki valamit. Bizonyosan
13 2| kedvvel, mint most.~De nem is tapsoltak még annyit medvetáncnak,
14 2| nekem jó lesz a kalács is.~ ~
15 3| hogy a harangozó kakasát is elüldözték Hatrongyosról,
16 3| kakasa.~Kisbíró kakasa állta is a fogadást másnap hajnalig,
17 3| Piros hajnal, serkenj!~Nem is kellett egyéb a hajnalnak,
18 3| az időt kakasszó nélkül is.~- Kukuriku, ilyen szégyen
19 4| történetet írom, én már az ősszel is ismertem. Mégpedig nagyon
20 4| méhecskének ismertem. Ő még akkor is kint gubbaszkodott a dérvette
21 4| éjszaka.~Bizony az őszirózsák is elmentek már mind aludni,
22 4| zörgő kórók közt. Utoljára is két öreg méhecskének kellett
23 4| aludtak egy-két órát. Igazuk is volt, mert még csak karácsony
24 4| virágszirom-paplannal és maguk is álomnak adták a fejüket.~
25 4| fejüket.~Egy-két órát aludt is a nyughatatlan méhecske
26 4| Piros tulipán kelyhében is vendégeskedett és úgy kell
27 4| vissza a kasba.~Szundikált is egy kicsikét, de megint
28 4| próbálni. Nagy siettében rá is taposott a testvérkéire,
29 4| valamennyit. Kerekedett is olyan kedve, hogy alig bírt
30 4| másikra.~S bizonyosan meg is mutatta volna, ha a nagy
31 4| méhecske, akárhogy rázta is a szárnyát s utoljára megdermedve
32 5| Féltette még a fúvó széltől is, friss hajnali harmatban
33 5| se lehet azt mondani. Nem is hívta másképp, mint drága
34 5| erdő szélén, mert majd el is felejtettem mondani, hogy
35 5| furulyaszót. Még a pintyőke is, a rigó is szívesen hallgatta.~
36 5| Még a pintyőke is, a rigó is szívesen hallgatta.~Mind
37 5| napsütötte halmon. Azt a nótát is tudta, hogy:~Zöld erdőben,
38 5| lenni örömében. Ezerszer is megcsókolta; ahova csak
39 5| kecske fejére hajtva. - De jó is vagy te, édes anyuskám!
40 5| engedelmes kis gidó vagy. Légy is az mindig, akkor megáld
41 5| Hallod-e, hogy ordít most is a sötét erdőben? Itt terem,
42 5| fogadja így a szavát.”~Nem is próbálta meg többször, nekiiramodott
43 5| nekiiramodott az erdőnek. Ideje is volt elillanni, mert az
44 5| Az öreg kecske ezerszer is megcsókolta szófogadó fiacskáját.
45 5| fiacskáját. Mindjárt meg is fürdette friss hajnali harmatban,
46 5| furulyaszót. A pintyõke is, a rigó is hallgatták s
47 5| furulyaszót. A pintyõke is, a rigó is hallgatták s minden nóta
48 6| erre, nincs erre. Ami van is, kicsit ér, kicsit ér, kicsit
49 6| Ráérünk még, Mackó bácsi, arra is. Tessék elõbb falatozni
50 6| a sündisznócska! Hármat is hemperedett kacagtában.~-
51 6| igazat.~Jöttek a cinegék, nem is ketten, hanem tizenketten,
52 7| holnap ilyenkorig keresitek is.~Marabu-vár nem a térképen
53 7| az állatkertben. Ott az is meglátja, aki nem keresi.
54 7| a marabu-palotán. Hát ki is dugta rajta a fejét - egy
55 7| ilyen szép házat kapnék, én is beállnék marabunak.~- Azt
56 7| Tél apó a marabu-palotákba is bekocogtatott a múltkoriban
57 7| szót fogadott, de nagy baj is lett belõle. Egyszerre teleszaladt
58 7| szomorúság volt azon az estén. El is határozták, hogy másnap
59 7| Nílus partján. Mindjárt át is szalajtották Bagoly inast
60 7| volt ez, hogy a kelõ napnak is egyszerre nevetõre gömbölyödött
61 8| hallották. Még a kakasnak is torkán akadt a kukorékolás,
62 8| lenni, akitõl még a kakas is megijed. Hanem csuda történt
63 8| sövényen, mintha Talpas nem is volna a világon. A tarajas
64 8| úgy megijedt, hogy hármat is lépett egyszerre visszafelé.~
65 8| vége. Még az öreg eperfa is olyanformán integetett leveletlen
66 8| Ahová az megy, oda megy õ is, ha a tanyán már nem lehet
67 8| szekér a városba ment, Talpas is ment a városba. Nagyon tetszett
68 8| látszottak. Az egyikkel meg is akart barátkozni. De ahogy
69 8| amilyenrõl a tanyán még csak nem is álmodott.~- Hopp, hupp egye
70 8| pulyka, nekem jó a kolbász is - azzal nekiugrott a kirakat
71 8| a kirakat üvegének.~Bele is ütötte a fejét, hogy csak
72 9| ZÖRGŐ ÉS GÖRGŐ~Zörgõ is kutya volt, Görgõ is kutya
73 9| Zörgõ is kutya volt, Görgõ is kutya volt. Zörgõ olyan,
74 9| mint dió a zsákban. Görgõ is olyan volt, mint a neve:
75 9| kukoricakenyérnél egyebet, azt is csak napjában egyszer, akkor
76 9| napjában egyszer, akkor is csak egy karajt, annak is
77 9| is csak egy karajt, annak is csak a belét. A haját odaadta
78 9| fácánpecsenyét evett, azt is napjában háromszor, akkor
79 9| napjában háromszor, akkor is csak a bõrét. A húsát odaadta
80 9| részed legyen benne neked is.~Görgõ tudta, mi az illendõség,
81 9| kellett tessékelni. Nem is rágott, csak falt, nem is
82 9| is rágott, csak falt, nem is falt, csak nyelt.~- No még
83 9| nekilódult, hogy még ma is szalad, ha haza nem ért.
84 10| még az ilyen nagy úrral is, aki valaha még a cinege-pecsenyét
85 10| valaha még a cinege-pecsenyét is kidobta az ablakon.~- Ki
86 10| Fogolyhúson élt nekem az öregapám is.~Ez persze régen volt, még
87 10| veti soha. Éles kardját is mindig magával hordozza,
88 10| vitéz az uradalmát.~Röpül is, mint a nyíl, az erdõ fái
89 10| magukban, hogy jó nekik odabent is. Sehogy se szeretnek az
90 10| csip-csip-csip!~- Magam is azt szeretném, ha csíphetnék
91 10| kócos bunda, de még meg is rázkódott, de még fel is
92 10| is rázkódott, de még fel is ugrott.~- Ki-ki-ki? - sikoltotta
93 10| volna már vissza ebéd nélkül is, csakhogy a sarkantyús csizmája
94 11| az íróasztalomon.~Már ki is nyújtottam a kezem egy suhogós-ropogós
95 11| generálisnak. Kotródott is ám le róla nagy engedelemkéréssel:~-
96 11| ütöttem meg magam. Bocsánatot is kérek, hogy a fejére ugrottam
97 11| szögrõl-végrõl atyafiak is vagyunk - vetett örömében
98 11| famíliástól. Mindjárt át is hívom a testvéreimet a búzaföldrõl.
99 11| mint az egész teste s nem is a kezével fogott kezet,
100 11| küldte a pattanóbogarat is, meg a virágbogarat is.
101 11| pattanóbogarat is, meg a virágbogarat is. Csajkó szabót hagyta utoljára,
102 12| még Csupaszem mester nem is az arcán hordozta a szemit,
103 12| hanem a feje tetején. Büszke is rá az öreg papucsosmester,
104 12| feje tetejével lát.~- Ebbõl is kitetszik, hogy valami elõkelõ
105 12| magát a poronty.~De sietett is ám elkotródni az iszapba,
106 12| a gémek, akik még tollat is tûznek a süvegük mellé.
107 12| mester.~- Szép mesterség is ez annak, aki nem tud egyebet -
108 12| papucsosnak! Még tán a bíbic is õvele varratná az ünneplõ
109 12| Csupaszem. Még a napocska is elnevette magát az égen:
110 12| elnevette magát az égen: lett is Csupaszemnek olyan melege,
111 12| a dombnak, már a nyelve is lógott.~- Hová, hová, Csupaszem
112 12| szúnyogot.~- De már azt magam is megnézem - örvendezett a
113 12| kiskésit neki, hisz itt is csak olyan pocsolya van,
114 12| van még a papucsos mûhely is! Lám, lám, hát ott nem az
115 12| pörkölik! Még az a békateknõ is ott úszkál a vízen, amelyikben
116 12| porontyai, elmén-e máskor is világot látni?~ ~
117 13| készülõdött s már a napernyõjét is fölnyitotta volna, ha lett
118 13| segít neki a Kendermagos is.~Tyúk anyó kiterjeszti a
119 13| A két kis csirkének nem is kellett egyéb. Egyszerre
120 13| még ha te összevesznél is!~- De én nem veszek össze,
121 13| bizonyította Búbos.~- Azért is én nem veszek össze! - kötözködött
122 14| késõn ébred még az erdõ is. Nincs, aki költögesse.
123 14| friss mogyoróról. A sûrûbõl is jön valami halk neszezés:
124 14| szerencsém lesz.~- Bizony rád is férne - szánakozik a bagoly -,
125 14| harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is van magához való esze: olyan
126 14| ácsbalta, ha tövig kopik is.~- Mindegy az, mégiscsak
127 14| ormányos bogár, bizony azt is jó lenne kávézni.~- Ki-jõ,
128 14| ha csupa hangyatojás lesz is, az is drága koszt ebben
129 14| hangyatojás lesz is, az is drága koszt ebben a szûk
130 14| mint azelõtt. Hálálkodott is a csigabiga, ahogy csak
131 14| hogy dolgot adtam, még meg is fizessek érte?~- De mindjárt,
132 14| volna.~- Kirántott csigát is régen vacsoráltam - bóbiskolt
133 15| hanem azért Jércikének is volt mit hallgatni egész
134 15| méltatlankodott a bárány - ne-eem.~Nem is kívánt magának a Jércike
135 15| porcfû terem, hogy ránézni is gyönyörûség. Gyere, kukkantsunk
136 15| búsult a Jércike.~A bárány is egyre hangosabbra vette
137 15| megy világot látni. De nem is mehetne, ha akarna se, mert
138 16| ne találjalak.~- De nem is elbújok én, pajtás, hanem
139 16| keltettelek föl, hogy gyere te is.~Erre aztán csakugyan elõjött
140 16| Huppuj, igazán mondod?~- Nem is tréfából. Nézd ezt a friss
141 16| friss kocsinyomot. A Bogár is elment, a Szellõ is elment,
142 16| Bogár is elment, a Szellõ is elment, a Misa kocsis is
143 16| is elment, a Misa kocsis is elment, a nagymamát meg
144 16| kötve a kocsisaraglyához, az is elment. Hát csak mosakodj
145 16| hamarost, oszt gyere te is.~- De csak így éhgyomorral?~-
146 16| káposztás kerten, hogy azzal is rövidebb legyen az útjok.~
147 16| állta nevetés nélkül. Oda is vetette a kis mankósnak:~-
148 16| egérnek.~- Hisz akkor ott egér is van, te Huppuj.~- Biz ott
149 16| te Huppuj.~- Biz ott az is lehet.~- Én nagyon ehetném
150 16| nagyon rosszul volt Huppuj is, szegény. Csak úgy lihegett
151 16| Végképp nem haladtak. Utoljára is kitört belõle a keserûség:~-
152 16| odaadnám egy ital vízért.~- Én is - ütötte rá Móric. - Tudod-e,
153 16| ni, balra. Ott pedig víz is van, ott iszunk. Majd meglásd,
154 16| De olyan csalóka volt az is: hol errül hallatszott,
155 16| a víz egy kicsit állott is, békalencsés is, hanem lapátolták
156 16| kicsit állott is, békalencsés is, hanem lapátolták befelé
157 16| Kecskemétig, arra fogadok.~- Én is - tódította Móric. - Csak
158 16| víz, víz, víz. Háromszor is oda jutottak vissza, ahol
159 16| avval visszafordult õ is.~A napnak a fele már belebújt
160 16| Volt-e jó vásár?~Huppuj is, Móric is szégyenkezve intett,
161 16| vásár?~Huppuj is, Móric is szégyenkezve intett, hogy:
162 16| János, innen meg már gyalog is könnyen hazamék...~*~Mikor
163 17| használhatta, ha fázott.~Ebbõl is láthatjátok, hogy milyen
164 17| szomszédba. Igaz, hogy nem is volt több agár a faluban.~
165 17| jön a csobánci agár!~El is inaltak elõle a nyulak úgy,
166 17| jó káposzta termés. Ebbõl is láthatjátok, hogy milyen
167 17| két vállára, hogy azzal is kevesebb legyen a vinnivalója
168 17| utoljára észrevette, hogy nem is éhes õ, hanem szomjas. Nosza
169 17| olyan, akár õ, még a nyelvét is úgy lógatja.~Elvicsorítja
170 17| ám a fogát a másik agár is! Nekibõszült a Cicke, fölemeli
171 17| csavargó agarat! Az ám, ha az is föl nem emelte volna az
172 17| patakba, hát még csúfolódik is az a tolakodó teremtés.
173 17| nagy szomjúságtól, de tele is szedte ám magát a csurgó-kútnál
174 17| akit ostorral hajtanak, el is fáradt úgy, hogy mire a
175 17| a csurgásba menekül, ma is azt mondják, okos, mint
176 18| holdvilágos estén, mikor a tücsök is leteszi már a szépen szóló
177 18| csupán vakondoknak hívják is.~Nagyot nyújtózik a vackán
178 18| fésülködik meg, aztán meg nem is szakad ám bele a fáradságba
179 18| azt, ha tükörbe nem néz is. Tükörbe pedig azért nem
180 18| járnak.~Hanem azért mezítláb is herceg a herceg. Egyes-egymaga
181 18| vetemények gyökereit. Most is ott majszolta még a csengettyûhúzó-gyökeret.
182 18| az egeret, hogy a szeme is szikrázott bele.~- Hitvány,
183 18| fekete bundát, hogy még most is szalad, ha meg nem állt.
184 19| reggel óta tán már százszor is kiszaladt a kisajtóba s
185 19| Kár, kár, kár...~Nem is tudta nézni, hogy mit csinált
186 19| tyúkicát akar látni!~No nem is kellett egyéb a cicamicának
187 19| megindult volna, akkorra meg is állt a kocsi. De már ki
188 19| állt a kocsi. De már ki is szállt belõle nagyanyó,
189 19| Még a fõkötõje bóbitája is úgy lengett, mint valami
190 19| nagy csattanásra iramodtak is szét a nagyapó állatai a
191 19| reszketett bele a föld.~No, be is ugrott erre cicamica a tiszta-szobába,
192 19| cicamica a tiszta-szobába, ott is a díványra, annak is a legsarkába!
193 19| ott is a díványra, annak is a legsarkába! Bodri a hintaszékben
194 19| megbékült nagyanyó. Margitka is segített neki benne, aki
195 19| ke-lep ke-lep...~S még tán ma is kelepelne, ha nagyanyó ki
196 19| megmenteni, hanem a délebédet is.~Nagyanyó pedig fáradtan
197 20| ilyen ingyenélõ népségnek is megkegyelmeznék?~- Sose
198 20| állt a falu közepéig, ott is fölugrott a kút kávájára,
199 20| kilencvenkilenc aranyért is kaphat.~ ~
200 21| a falu fölött, keringett is fölötte, mintha gondolkozóban
201 21| elsuhogott másfelé. Volt olyan is, amelyik jajveszékelve szántotta
202 21| szárnyával, de aztán az is csak továbbröppent. El,
203 21| meg a legyek örvendeztek is ennek nagyon. S nagy boldogan
204 21| Szegény radnótiakra rá is fért volna a vigasztalás,
205 21| minékünk, ha az Isten madárkái is elhagytak. Nekik sincs már
206 21| utcákon. Még ahol építenek is, ott is tompán csattog az
207 21| Még ahol építenek is, ott is tompán csattog az ácsszekerce.
208 21| az ácsszekerce. Mintha az is azt csattogná:~- Nem ér
209 21| Isten madarai még a helyét is.~Elég fájdalom az a kicsi
210 21| a kicsi madarak szívének is. Azért csicseregtek röptükben
211 21| idén a radnóti fecskék. Ott is mindenütt derék magyar nép
212 21| Isten madárkáit. Még örül is neki, hogy így megszaporodtak
213 21| tájról, amit már a madár is elkerül. Hogy maradhassunk
|