Rész
1 1| ásd - dörmögte a Mackó s tovább akart menni, de egyszerre
2 1| tájon semmi keresnivalója s hogy nem õ eszi meg a kecskéidet.
3 2| közt, haza vitte az ölében s odagurította a gyerekei
4 2| legpuháját mindig õ kapta s bizonyára nagyon megijedt
5 2| állni, dobszóra táncot járni s mindenféle mókákat csinálni.~
6 2| láncnak a végét a kezébe vette s nekiindultak az országnak.~
7 2| kellett tenni a tudományából. S amikor kitáncolta magát,
8 2| kapta a gazdája kalapját s elindult vele kéregetni.
9 2| kilógatja a nagy piros nyelvét s liheg ám, de úgy, hogy majd
10 2| kieresztette kezébõl a medve láncát s kikapta az ostort a gyerek
11 2| kivicsorította rettentõ fogait s akkorát bömbölt, hogy belereszketett
12 2| mászott, ki kapu alá szaladt s úgy lestük nagy szívszorongva,
13 2| macska a körmét élesíti s úgy kiszakított belõle egy
14 2| Odacsúszott a nyíláshoz s elkezdte szeges végû bottal
15 2| a másik oldalára fordult s rázogatta a kócos bundáját:~-
16 2| már végképp kétségbeesett s a gyereken akarta mérgét
17 2| megríkatott a fa hegyében. S mire az ostor lecsapott
18 2| hozzátörleszkedett nagy buksi fejével s dörmögött is neki valamit.
19 2| odacammogott a gazdához s leguggolt elõtte békítõ
20 2| Ilia megpörgette a dobot s a mackó soha életében nem
21 2| amennyit mi tapsoltunk. S ami virág, ami kalács, ami
22 2| rátette kis pajtása vállára s néha-néha ráhunyorított
23 3| fölugrik vele az ól tetejére s elrikkantja magát hét határ
24 3| hatrongyosi bíró kakasa s beugrott a sövény közé.
25 3| sövény közé. Utána Kelemen s a hatrongyosi bíró fia úgy
26 3| sivalkodott a kis kakas s egyszeribe összetrombitálta
27 3| hogy arra repült egy cinege s odaszólt a kakasgyűléshez:~
28 3| talpon volt egész Hatrongyos s mérgében majd lenyelte a
29 3| sipított a kisbíró kakasa s úgy világnak ment bújában,
30 3| csak megpirul ám az ég alja s fölmosolyog rajta a szép
31 3| utolsó hatrongyosi kakas, s úgy ugrott le a padlás szájából,
32 3| Hatrongyoson nincsen kakas s a hatrongyosi gyerekek nem
33 4| karácsony felé járt az idő s az jelenti az éjfelet a
34 4| hallottam - osont ki az ágyból s nagy csendesen odalopakodott
35 4| Hó lepte, jeges eső verte s akkora nyílás támadt rajta,
36 4| a nyughatatlan méhecske s megint kiment szerencsét
37 4| dongott ki a nyíláson s most már nem szomorodott
38 4| szellő cirókálta a szárnyát s röpítette egyenesen a cseresznyevirág-csárdába.
39 4| kínálkozott felé a finom virágméz s ő bizony sorba kóstolta
40 4| szálldosott egyik ágról a másikra.~S bizonyosan meg is mutatta
41 4| tekintett föl a méhecske s nagyon elcsodálkozott, mikor
42 4| akárhogy rázta is a szárnyát s utoljára megdermedve hullott
43 4| beletettem egy pohárba s most itt élesztgetem a napon.
44 5| neki szivárványszín labdát s labdázgattak együtt kerek
45 5| csinált belőle furulyát s megtanította furulyázni.
46 5| kerül-fordul kettőt-hármat s megint csak visszatér:~Gidócskám,
47 5| is, a rigó is hallgatták s minden nóta után ezt dalolgatták:~-
48 6| sündisznócskát a hátáról s nagy maga szégyenletében
49 7| Lehet - azt mondta az õr s megzörgetett egy rácsos
50 7| hirtelen visszakapta a fejét s rikoltott odabent esze nélkül.
51 7| vissza se fordultam többet s azóta se láttam marabu-várat.
52 7| bekocogtatott a múltkoriban s nagyon ráijesztett a forró
53 7| tapasztalt már jártában-keltében s tudta, hogy mivel lehet
54 7| mondta elkeseredve a bagoly s nem gyõzte a fülével a szemét
55 7| azóta, mint a parancsolat s marabuéknak eszükbe sincs
56 7| sütkéreznek a kemence körül s úgy járják a csárdást, ahogy
57 7| elhallgattatják a bagoly muzsikást s felköszöntik az udvari kéményseprõjüket:~-
58 8| leugrott a szemétdomb tövébe s akkorát kukorékolt, hogy
59 8| kidugtak egy seprûnyelet s úgy orron ütötték vele,
60 8| hogy csak úgy koccant. S még rá se ért gondolkodni,
61 8| két elsõ lábára. Elaludt s álmában otthon járt a tanyán.
62 8| sütkérezett a ház napos oldalán s várta, hogy mikor szólítja
63 8| aludt, megindult vele a jég s hazavitte a tanyára.~Jaj,
64 9| pajtás - nyöszörgött Zörgõ s leugrott az utolsó falattal
65 9| bukfencet örömében Zörgõ s úgy nekiiramodott, hogy
66 9| vele - vigyorgott Zörgõ s úgy bekapott egy nagy fácáncombot,
67 9| kakas a padlás szájában s Zörgõ talpra ugrott.~- Megyek
68 10| tanyaudvaron a kotlós körül s nem õrzi õket más, csak
69 10| udvarra, mint valami kõdarab s huss! éppen a kotlós tyúk
70 10| rikácsolja el magát a kotlós s a kócos bunda mellé csalogatja
71 10| csattogtatta a kardját Sólyom vitéz s fölugrott a kócos bundára,
72 10| leereszkedett hozzám uraságod.~S csakugyan olyan barátságosan
73 10| annál jobban belekeveredett s nem volt már se holt, se
74 10| fogva lerántotta magáról s nagy mancsait rátette a
75 10| kis élet volt még benne s vitte be a foga közt a tanyába
76 10| be a foga közt a tanyába s letette a gazda lába elé.
77 11| csillogott-villogott a napfényben s olyan peckesen szedegette
78 11| megtapogatta a feje búbját s egy kicsit kelletlenül válaszolt:~-
79 11| trafikos szomszéd kihúzta magát s csak most látszott meg rajta,
80 11| volt, mint az egész teste s nem is a kezével fogott
81 11| belefúrta egy szép nagy levélbe s olyan szivart sodort belõle,
82 11| büszkélkedett a trafikos -, s úgy látom, itt érdemes egy
83 11| tréfa - gondoltam magamban s kinyitottam szép csendesen
84 11| a kendermagos kis jércét s megmutattam neki a mindenféle
85 11| mondta röviden a jércike s úgy bekapta a trafikost,
86 12| szabja Csupaszem a papucsot s míg õ ott szorgoskodik a
87 12| vartyogott haragosan Csupaszem s csakugyan utána kapott a
88 12| fölgyûrte a zöld kötõjét s akkorát ugrott föl a dombra,
89 12| fohászkodott Csupaszem s fölágaskodott a két hátulsó
90 12| köszöntésre. Fejest ugrott a vízbe s úgy elbújt a nádtorzsába,
91 13| Tyúk anyó útra készülõdött s már a napernyõjét is fölnyitotta
92 13| jutott, hogy õ az öregebb s fölbátorította a testvérkéjét:~-
93 13| Fölborzolták a tollukat s visszasipítottak a nagyfejû
94 13| hogy nagyobbnak lássék s elsipította magát:~- Koty,
95 13| szedte ázott kicsinyeit s nem gyõzte õket pirongatni,
96 14| talált álmában a Tányértalpú s most a vad méhecskék elõl
97 14| biztatja magát a mester s nyakába veszi az erdõt:
98 14| a mester a piros sapkát s nekifeszíti a vésõjét a
99 14| csuszkál már a napocska az égen s ugyancsak vacsorázhatnékja
100 14| szorgoskodott a mester s úgy beácsolta a tetõt, hogy
101 14| integetett nagy kegyesen a csiga s azzal kotródott be a száraz
102 14| ugrott utána a mester s sutty! úgy kirántotta a
103 15| Jércike ijedten állt meg s észre se vette, mikor a
104 15| hanem szép lassan ballagott s lépten-nyomon megállt, hogy
105 15| fák alatt csörög a patak, s a patakparton olyan porcfû
106 15| hangosabbra vette a panaszt s mindjobban rázta a csengõjét.
107 15| nagyon megszégyellte magát, s megfogadta, hogy többet
108 15| szemmel tartja a Morzsa. S mikor Jércike fölszáll a
109 16| fahegybe hajlott a nap s csak olyan szomjasak voltak,
110 17| macskához szaladt oltalomért s midõn a macska összekarmolászta
111 17| ostorral hajtotta róla a legyet s mikor nyúlászni ment, már
112 17| kevesebb legyen a vinnivalója s kinyargalt a mezõre. Annyi
113 17| mindnyájan beosontak a lyukba s csak odabent kezdtek el
114 17| Cicke nagy mérgesen a fogát s rámordul az idegen kutyára:~-
115 17| emelte volna az elsõ lábát s nem nézett volna olyan haragosan,
116 18| Nagyot nyújtózik a vackán s keresi a feje fölött a csengettyûzsinórt,
117 18| haragosan a kegyelmes úr s nagy ásítozva nekilát az
118 18| bundáját, kipödri tusa bajuszát s egyszerre olyan nyalka legény
119 18| herceg kitátotta a száját s volt hernyó, nincs hernyó.
120 18| tolakodott-e be valaki. S jaj annak, akit ott talál.
121 18| néztem körül a földjeimen s nem találom az utat hazafelé.
122 18| a földvári herceg vagyok s majd megmutatom az utat
123 18| ha rossznéven nem veszi.~S úgy vágta képen az egeret,
124 18| tisztességre - süvöltötte s fülinél fogva úgy megrázta
125 18| rá a hajnali szürkületben s haragos morgás fogadja:~-
126 18| hercegnek. Visszaugrott s olyan sebesen elvitte a
127 18| lábával a friss túrásnak s bizonyára mind széthányta
128 19| is kiszaladt a kisajtóba s öreg kezével ernyõt csinálva
129 19| eh - mondta erre a Bodri, s ezzel bizonyosan azt akarta
130 19| mikor a kis unokáját hozza! S hogy még jobban megvigasztalja
131 19| oda a csengõjét rázogatva s mivel a Bodrival nem nagyon
132 19| nagyapónak. Odafeküdt a lábához s már éppen valami szépet
133 19| mint valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra
134 19| nagyanyó két hétig oda volt s az alatt nagyapó jobb helyet
135 19| egyszerre megtalálták a helyüket s nem maradt más a harctéren,
136 19| ke-lep, ke-lep ke-lep...~S még tán ma is kelepelne,
137 19| mosolygott a bajusza alatt. S délután, mikor nagyanyó
138 19| ellopódzott a mészárszékbe s hozott Jancsi gólyának akkora
139 20| csitt-csatt! - mondta a bíró s odacsoszogott nagytelkes
140 20| századik - örvendezett a bíró s fölemelte szép lassan a
141 20| vízben - zümmögte a dongó s úgy kihessent az ajtón,
142 20| elõkurjantotta a feleségét s a markába nyomta neki a
143 20| tenyerébe szedte a lábát s lélegzetet se vett a péceli
144 20| futtában a cinkotai bíró s meg se állt a falu közepéig,
145 20| elé tette a két tenyerét s akkorát rikkantott, hogy
146 20| kiáltotta kétségbeesetten s dühében beledobta sapkáját
147 20| világlátott cinkotai bíró sapkája s fölzavart a víz színérõl
148 20| lelkendeztek a péceliek s boldog volt, aki egyet megkaparíthatott
149 21| örvendeztek is ennek nagyon. S nagy boldogan zümmögték,
150 21| radnótiak, ha Radnót nincsen?~S arcról arcra, szívrõl szívre
151 21| terült a szomorúság felhõje. S az Isten tudja, mi lett
152 21| füstös falomladékokon. S olyan fürgén forgatták a
153 21| hogy magasodnak a falak s muzsikaszónál szívesebben
|