Rész
1 1| asszony, nagy a hiba!~- Ugyan már mi volna?~- Hát az, hogy
2 1| kelmed valamit.~- Kieszeltem már.~- Hadd lám, mi az?~- Farkasvermet
3 1| vele a mackót álmából.~- Már csak megnézem - dörmögte
4 1| akkor hogy essék bele?~- Már azt nem tudom. De jobb lesz
5 1| meg a kecskéidet.~- Úgy már értem. Csak jól vigyázz!~
6 1| elõbb? No, hiszen üthetjük már bottal a nyomát a hat szép
7 1| sokat lótnak, futnak?~- Már nem.~- Hová tetted õket?~-
8 2| tõletek:~- Gyerekek, ki látott már medvét táncolni?~Bizonyosan
9 2| ilyen furcsákat kérdez. Már hogy tudna táncolni a medve,
10 2| kenyeret pusztítani, most már segíts kenyeret keresni
11 2| De a medvés ember most már megharagudott. Rántott akkorákat
12 2| melegben?~De a gazdát most már végképp elhagyta a béketûrés.
13 2| milyen fáradt!~De az embert már akkor úgy elfutotta a méreg,
14 2| gyerek kezébõl. De ütni már nem érkezett vele, mert
15 2| ha mertük volna.~A gazdán már megint erõt vett a harag.
16 2| döfölgetni a mackót. Ez meg már éppen nagyon jól esett neki.
17 2| meg, gazdám!~A gazda most már végképp kétségbeesett s
18 2| kezembõl a láncot. Most már tartsd a hátadat a cimborád
19 3| Kukuriku, Kelemen: ezt már el nem szenvedem. Megbántottad
20 3| bele egy kukurintásnyi idő, már akkor ott voltak a hatrongyosi
21 3| mikor a kántorék kakasa már elrikkantotta magát:~Kukuriku,
22 3| harangozó kakasa, mikor már rágyújtott a nótára:~Kukuriku,
23 3| Kukuriku, emberek,~Hajnallik már, keljetek!~Bizony az lett
24 3| másnap hajnalig, hanem akkor már nem bírt magával:~Kukuriku,
25 3| se állt meg.~Nem maradt már egyéb kakas Hatrongyoson,
26 4| ezt a történetet írom, én már az ősszel is ismertem. Mégpedig
27 4| minden testvérkéje aludt már odabent a jó meleg kaptárban.~-
28 4| az őszirózsák is elmentek már mind aludni, mikor a nyughatatlan
29 4| álmukból az öreg méhek.~- Én már kialudtam magam - motoszkált
30 4| hiszem, régen reggel van már.~Az öreg méhek kikukucskáltak
31 4| éjszakájában.~- Mindegy az, én már nem vagyok álmos - veregette
32 4| besüt a hasadékon.~- De már ennek a fele se álom - készülődött
33 4| dongott ki a nyíláson s most már nem szomorodott el, ahogy
34 5| értek, a nagyfogú farkasnak már híre, hamva se volt; de
35 5| mert nyikkanni se tudott már.~Bezzeg volt aztán nagy
36 6| napra szundítani egy kicsit. Már éppen lecsukódott a szeme,
37 6| Ahogy meglátta a medvét, már messzirõl hujjángatott elébe:~-
38 6| kedve van urambátyámnak! Hát már hogy lovagolnék én medvén,
39 6| szoktál lovagolni.~- Megyek már, Mackó bácsi, megyek, ahová
40 6| visszafordult:~- Hol bujkálsz már megint, te kis gombolyag?~-
41 6| sündisznócska - nem gyõzöm én már a menést. Vegyen föl egy
42 6| mint a kantárt.~- Mehetünk már, Mackó bácsi!~Kisvártatva
43 6| abba, öcsém, itthon vagyunk már! No, híres cinegék, merre
44 7| Gyerekek, hallottátok-e már hírét a marabu-várnak? Rá
45 7| marabu apó sokat tapasztalt már jártában-keltében s tudta,
46 8| tréfa ide, tréfa oda - annak már csakugyan valakinek kell
47 8| Talpas, a te neved most már: hallgass!~Talpas a fogát
48 8| oda megy õ is, ha a tanyán már nem lehet maradása.~Mivel
49 8| otthon a kis gazda keresi már azóta a vízbe mártott jó
50 8| gondolkodni, hogy mi történt, már akkor cirógatta a bundáját
51 8| hetedik utcáig. Alig lihegett már, a nyelve lógott, a lába
52 8| Estefelé kiért a Tiszához. Erre már nagy csend volt, házak nincsenek,
53 9| mutatkozott az öreg cimbora, pedig már fönt fényeskedett az égen
54 9| barátságot, cimborám, de most már én javallok egyet: gyerünk
55 9| úgy nekiiramodott, hogy õ már bent járt Nevenincsen, mikor
56 9| kérdezte ijedten Zörgõ, akinek már csattogott a foga az étvágytól.~-
57 9| ennek, mint a favégnek! De már csak ezt a tojásos galuskát
58 9| gazduram, hogy nem hallom már a csontjaim zörgését, akárhogy
59 10| hozzá harapnivaló? Akkor már mégiscsak jobb olyan kolduskának
60 10| elfelejtette az éhséget. Ment volna már vissza ebéd nélkül is, csakhogy
61 10| belekeveredett s nem volt már se holt, se eleven, mikor
62 10| sólymot fogtál, öreg Fillér? Már látom, föl kell emelnem
63 11| bababálat, nem az íróasztalomon.~Már ki is nyújtottam a kezem
64 11| bizonyosan a bogár-generális.~Már éppen be akartam neki mutatkozni,
65 11| rosszakaratból tettem, hanem nekem már az a természetem. Pattanóbogárnak
66 11| gazda a nagy tisztességnek.~Már éppen mondani akartam, mennyire
67 11| abban az esztendõben.~De már ennek fele se tréfa - gondoltam
68 12| valamikor, mindenki látta már Csupaszem békát, a papucsosmestert.
69 12| a szitakötõnek.~Hanem az már akkor a másik parton vallatta
70 12| kapaszkodott a dombnak, már a nyelve is lógott.~- Hová,
71 12| tarisznya szúnyogot.~- De már azt magam is megnézem -
72 12| viseli a szemét.~A parton már ott várta az egész családja.
73 13| Meg kellett nézni, érik-e már a papsajt, fodorodik-e a
74 13| anyó útra készülõdött s már a napernyõjét is fölnyitotta
75 13| bodzabokor levelei közt, ezt már nem állhatta meg szó nélkül:~-
76 13| meg szó nélkül:~- Az lenne már a nagy csuda, nem látott
77 14| bagoly -, mert olyan vagy már, mint a hét szûk esztendõ.~
78 14| marad.~Pedig lefelé csuszkál már a napocska az égen s ugyancsak
79 14| mester - mibõl éljen meg most már a szegény mesterember? Már
80 14| már a szegény mesterember? Már látom, hogy el kell bujdosnom
81 14| lenyelte -, de éreztem én ezt már reggel, hogy ma valami különös
82 15| kár, kár, eluntam magamat már. Dara, búza, köleskása:
83 15| hova menjünk?~- Jártál-e már a kölesföldön? Ott van csak
84 15| akart elõkerülni.~Jércike már csak úgy szédelgett az éhségtõl.~-
85 15| szédelgett az éhségtõl.~- Cica én már nem sétálok, a lábamon alig
86 15| gyerünk vissza mielébb, kész már otthon az ebéd.~Cica-mica
87 15| ehhez a kukoricaföldhöz már csak egy ugrás a kölesföld.~
88 15| ment vissza alkonyatig se. Már sötétedett, hullani kezdett
89 15| kár, kár, eluntam magamat már. Kipirgálni, kapargálni,
90 15| Hát az erdõben voltál-e már, Jércike?~- Hírét se hallottam.~-
91 15| lehet jóllakni. Gyerünk már haza.~- Gyerünk! - ugrott
92 15| bevezettelek, de visszafelé már te vezess, mert én nem tudom
93 15| bekeveredtek a fák közé. Pedig már megnõtt az árnyék, ereszkedett
94 15| kár, kár, nagyon megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem -
95 15| csaltál ide?~A két gyámoltalan már összekapott volna, mikor
96 15| mondókájába, hogy mennyire unja már magát a tanyán, a Morzsa
97 16| hogy egy kis fehér egérnek már az egész feje ki volt a
98 16| éjszaka van, hanem ideki már süt a nap.~- No hát csak
99 16| Ki ád? Azt nem tudom már, mert a Riska meg oda volt
100 16| egyszer Huppuj visszanézett, már látni se lehetett.~Jobbra
101 16| rá Móric. - Tudod-e, hogy már dél van.~- A napról gondolod?~-
102 16| azt mondja Huppuj -, most már kiállom Kecskemétig, arra
103 16| visszafordult õ is.~A napnak a fele már belebújt a Nyakavágó halomba,
104 16| meg Tûröm János, innen meg már gyalog is könnyen hazamék...~*~
105 16| az udvarra beértek, akkor már otthon volt mindenki. Miska
106 17| s mikor nyúlászni ment, már a kapuban elkezdett csaholni:~-
107 17| mire õ kiért a mezõre, azok már a hatodik határban tudakolták,
108 17| faluban egy csurgó-kút, ott már, tudom, nem találsz meg.~
109 17| szedte ám az utat, mert már csak úgy szédelgett a nagy
110 18| mikor a tücsök is leteszi már a szépen szóló hegedût,
111 18| inas: ki öltözteti most már sétáló gúnyába a földvári
112 18| Nagyon tudakolta volna már az utat a haszontalan férge,
113 18| a haszontalan férge, de már elkésett vele. A földvári
114 18| hernyó. Abból ugyan nem lesz már cserebogár.~Száját nyalogatva
115 18| Száját nyalogatva most már megindult sétájára a hatalmas
116 18| Hajnal felé aztán, mikor már kedves egészségére kívánják
117 18| birkózásnak vége lett.~Hanem most már csakugyan elfáradt a fekete
118 19| ÁLLATAI~Nagyapó reggel óta tán már százszor is kiszaladt a
119 19| Az lenne jó, ha hozná már nagyanyó Margitkát - felelt
120 19| lenne jó? Ugyan miért? Ezt már a barika se állhatta meg
121 19| nagyapónak. Odafeküdt a lábához s már éppen valami szépet akart
122 19| hamar elejbük, nagyapó, mert már zörög a kocsijuk.~De bizony,
123 19| meg is állt a kocsi. De már ki is szállt belõle nagyanyó,
124 19| suhintott egyet-kettõt, már elszelelt az ellenség. Nagyapó
125 19| fõzött a tiszteletedre!~Erre már csakugyan megbékült nagyanyó.
126 20| míg én átszaladok Pécelre. Már csak megtudom, hogy élnek
127 21| meg õket a tavasz. Pedig már az egész Balog völgye virágba
128 21| tekintettek az égre.~- Jaj már minékünk, ha az Isten madárkái
129 21| is elhagytak. Nekik sincs már hajlékuk Radnóton. Nem néz
130 21| hajlékuk Radnóton. Nem néz már miránk le a jó Isten sem
131 21| népére.~Hol vannak most már a virágos házak, hol a nevetés,
132 21| elbújdosni errõl a tájról, amit már a madár is elkerül. Hogy
133 21| fölszárította a harmatot, akkorra már ment a munka nagyban. Gyúrták
134 21| errébb, csicseri!~- Hozom már, ficseri!~Alkonyatra már
135 21| már, ficseri!~Alkonyatra már a maguk házában laktak a
136 21| radnótiaknak. Azok se kívánkoztak már el a falujokból, jaj, dehogy
137 21| ég madarai!~Az ég madarai már akkor álomra készülõdtek.
|