Rész
1 1| Jó lesz biz az apjok! De ássa kelmed még ma, azzal
2 1| Mackó s tovább akart menni, de egyszerre csak megfordult,
3 1| bele?~- Már azt nem tudom. De jobb lesz más valamit kitalálni.
4 2| azt mondanátok rá: ejnye, de jó kedve lehet ennek a mesemondó
5 2| járni?~Nem ám mostanában, de bezzeg az én gyerekkoromban
6 2| én meg nem tudom mondani, de az bizonyos, hogy én még
7 2| láttam meg leghamarább, de megijedtem, mikor megláttam.
8 2| piros nyelvét s liheg ám, de úgy, hogy majd elsodor bennünket
9 2| rikoltozott rá a gazdája, de a mackó úgy tett, mintha
10 2| fújjam ki magamat egy kicsit!~De a medvés ember most már
11 2| erõlködni ebben a nagy melegben?~De a gazdát most már végképp
12 2| táncolhatnékja nem volt. De a gyerek rimánkodva tette
13 2| szegényt: látod, milyen fáradt!~De az embert már akkor úgy
14 2| ostort a gyerek kezébõl. De ütni már nem érkezett vele,
15 2| csalogatta a megbékült gazda, de a medve ügyet se vetett
16 2| fügével, gyenge kukoricával, de az se ért semmit. A szeme
17 2| gyerek elsikoltotta magát, de olyan keservesen, hogy minket
18 2| olyan jó kedvvel, mint most.~De nem is tapsoltak még annyit
19 3| tudom én, hogy micsoda, de mégse adom oda - feleselt
20 3| Hatrongyosi kakasok, jaj de nagyon okosok! - nevetett
21 4| föl se ébrednek tavaszig, de biz a nyughatatlan méhecske
22 4| Szundikált is egy kicsikét, de megint nyughatatlan volt
23 4| napsugár besüt a hasadékon.~- De már ennek a fele se álom -
24 4| taposott a testvérkéire, de azok még csak meg se rebbentek,
25 4| visszaeresztem a testvérkéihez. De előbb megígértettem vele,
26 5| lába, zöld a szárnya,~Jaj, de szépen jár!~Édesanyja, az
27 5| kecske fejére hajtva. - De jó is vagy te, édes anyuskám!
28 5| szavakkal kér, hogy bocsád be, de be ne ereszd.~Elment az
29 5| fehér gyöngyvirágot szedtem.~De a kis gidó nem hitt a mézes-mázos
30 5| már híre, hamva se volt; de azért a vadász csak nem
31 5| szólt a puska jó nagyot, de a farkas nem adta vissza
32 6| Isten hozta, bátyámuram, jaj de örülök, hogy látom! Hogymint
33 6| hemperedett kacagtában.~- Ej, haj, de tréfás kedve van urambátyámnak!
34 6| reszketett bele a tüskéje, de a mackó mérge csak nem engedett.~-
35 6| elmaradt, begurult a bozótba.~De a medve, hogy nem hallotta
36 6| megszólal sündisznócska.~- De sajnálom én magát, lelkem
37 6| hallották, mi készül Mackóéknál. De olyan csúfolódást még nem
38 7| reggelt - köszöntem fel neki, de nem szólt rá semmit.~- Szerecsen
39 7| az orra, mint a marabué.~De úgy elszaladtam én onnan,
40 7| hírét se hallották a télnek, de az öreg marabu apó sokat
41 7| Bagoly inas szót fogadott, de nagy baj is lett belõle.
42 7| marabu-apó.~- Könnyû azt mondani, de hol találok én emeletes
43 7| Futott szegény fûhöz-fához, de mindenütt azt mondták neki,
44 7| lehetne kéményt söpörni, de csak akkor, ha füstölt kolbász
45 7| én meg nem tudom mondani, de az bizonyos, hogy mikor
46 7| kormos lett egy kicsit, de a kémények szelelnek azóta,
47 8| megrázta volna a szakállát, de a pulyka kinyújtotta hosszú
48 8| meg is akart barátkozni. De ahogy közel ment hozzá,
49 8| eljajdította magát:~- Brrr, de barátságtalan nép lakik
50 8| mártott jó kenyérhajával. De hirtelen nekividámodott,
51 8| elepedt egy ital vízért, de a városban nincsenek olyan
52 8| legalább pihenhetne egy kicsit. De valahány inasgyerek meglátja,
53 9| tisztelte-becsülte egymást, de csak messzirõl. Sose jártak
54 9| Jó hosszú az asztalod!~- De rövid a vacsorám!~- Mi jóban
55 9| Kenyérhajban biz én, Görgõ. De ez nem olyan hétköznapi
56 9| sajtocskát tartogatja.~- Ej ha, de jól megy a sorod - vigyorgott
57 9| a barátságot, cimborám, de most már én javallok egyet:
58 9| ennek, mint a favégnek! De már csak ezt a tojásos galuskát
59 9| sorod, mert egy fejem van, de fogadok a felébe, hogyha
60 10| nagyhatalmú vitézt.~Az ám, de mit ér a nagy hatalom, ha
61 10| kis alamizsnához.~- Ejnye, de szeretném egy búbos pacsirtának
62 10| bámulatukban a fejüket, de a zsellérek sehol se mutatkoznak.
63 10| megmozdult a kócos bunda, de még meg is rázkódott, de
64 10| de még meg is rázkódott, de még fel is ugrott.~- Ki-ki-ki? -
65 11| bogárkát látok az út szélén. De úgy hányta ám a bukfencet,
66 11| hízelgett a virágbogár -, de még munka közben nem volt
67 11| mustot abban az esztendõben.~De már ennek fele se tréfa -
68 12| a jóravaló mesterembert. De legkönnyebben a szemérõl,
69 12| nevette el magát a poronty.~De sietett is ám elkotródni
70 12| az igazi vízbéli nemes, de papucsban, hogy meg ne szúrja
71 12| egy tarisznya szúnyogot.~- De már azt magam is megnézem -
72 12| olyan az, mint a mienk! Hej, de bolonddá tett az a gonosz
73 13| róluk Tyúk anyó. Ejnye, de jó, hogy eszébe jutottak,
74 13| fölbátorította a testvérkéjét:~- De ha össze nem veszünk, nem
75 13| ha te összevesznél is!~- De én nem veszek össze, mert
76 14| Hu-hu, jobb nyáron! Hu-hu, de fázom!~- Kidobolták Szentesen:
77 14| mondja neki a bagoly -, de korán kialudtad magad! Tán
78 14| fenyõmagon tengõdik a jámbor.~- De érzem, hogy ma valami különös
79 14| harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is van magához
80 14| Harkály mester diadalmasan.~De bizony nem jön ki az az
81 14| gyer-gyer! - kopácsol a mester. De nem hiába van száz lába
82 14| fejsze, hasad a forgács, de semmi sincs alatta. Alighanem
83 14| meg is fizessek érte?~- De mindjárt, de tüstént! -
84 14| fizessek érte?~- De mindjárt, de tüstént! - rikoltozott a
85 14| mikor a háziurat lenyelte -, de éreztem én ezt már reggel,
86 15| megkerülte a szénaboglyát, de utoljára mindenbe beleunt.
87 15| dinnyeföldet, patakot, malmot, de a kölesföld csak nem akart
88 15| vele az a gonosz macska. De biz az nem ment vissza alkonyatig
89 15| didergett. Kereste az utat, de még tán ma se találta volna
90 15| magad.~Jércike leugrott, de óvatosan megkérdezte a bárányt:~-
91 15| megkérdezte a bárányt:~- De ugye, barikám, te nem hagysz
92 15| pedig szaladozott ide-oda, de egyszer csak úgy érezte
93 15| itt nagyon szép minden, de a néznivalóval nem lehet
94 15| ugrott föl a bárány, de egy lépést se mozdult.~-
95 15| ne-e-em. Én bevezettelek, de visszafelé már te vezess,
96 15| nézelõdött jobbra-balra, de egyre jobban bekeveredtek
97 15| nem megy világot látni. De nem is mehetne, ha akarna
98 16| padláson a kémény mögött, de napközben együtt voltak
99 16| hiszen még éjszaka van.~De Huppuj csak nem hagyta elaludni
100 16| hogy meg ne találjalak.~- De nem is elbújok én, pajtás,
101 16| hamarost, oszt gyere te is.~- De csak így éhgyomorral?~-
102 16| vetette a kis mankósnak:~- De hallod-e, cimbora, hetedhét
103 16| Jó-e az, te Huppuj?~- Jó, de az egérnek.~- Hisz akkor
104 16| hogy erre van a széle.~De csak ott se találtak ki.~
105 16| napról gondolod?~- Nem én, de érzem...~Megálltak, tanakodtak,
106 16| béka kuruttyol valahol.~- De hol?~- Erre ni, balra. Ott
107 16| neki a békakuruttyolásnak. De olyan csalóka volt az is:
108 16| ráakadunk, gyere.~Az ám, de most meg az történt velük,
109 16| Éhesnek meg még éhesebbek.~- De hallod-e, Huppuj - mormogta
110 16| megint -, ha így, ha úgy, de én visszafordulok, elmék
111 16| megkérdezték:~- Ejnye, de jó kedved van, te kisnyúl.
112 17| kisebb volt a kávéscsészénél, de bezzeg akkorára nyúlt a
113 17| agár.~Szép a szépség, szép, de mégiscsak többet ér egy
114 17| Vagy jövök vissza, vagy se, de mire a vacsoracsillag föltetszik
115 17| fölemeli az elsõ lábát: de bizony képen felejti õ ezt
116 17| szédelgett a nagy szomjúságtól, de tele is szedte ám magát
117 17| Nosza, vissza a szomszédba, de gyorsan ám, de sebesen ám!
118 17| szomszédba, de gyorsan ám, de sebesen ám! Vissza harmadszor,
119 18| herceg, ha tiszta.~Az ám, de hasztalan kapargál, nem
120 18| neki szeme, hogy legyen, de hasznát nemigen veszi neki
121 18| palotájában való járást-kelést.~De nini, mi történt hát azzal
122 18| utat a haszontalan férge, de már elkésett vele. A földvári
123 18| felé a földvári herceg. De bezzeg, kimegy az álom a
124 18| marad, akárhogy megrázzák, de az egérbõl csak a farka
125 19| mert már zörög a kocsijuk.~De bizony, mire nagyapó megindult
126 19| akkorra meg is állt a kocsi. De már ki is szállt belõle
127 19| kacsóját Margitka:~- Jaj, de ennivaló ez a nagyapó az
128 19| barinak a ház elõtt a gyepen. De ki tehet róla, hogy nagyanyó
129 19| ölelte át a két öreget:~- Jaj de áldott ember ez a nagyapó!
130 19| a kávé - vélte nagyanyó, de azért le nem tette volna
131 19| Jancsi gólya jár idebent!~De az volt biz az, a Jancsi
132 19| viszed haza!~Nagyapó nagyon, de nagyon boldogan mosolygott
133 20| szépen szóló körtemuzsikáért. De az meg még régebben volt,
134 21| mintha gondolkozóban volna, de aztán csak elsuhogott másfelé.
135 21| szántotta a földet a szárnyával, de aztán az is csak továbbröppent.
136 21| ahelyett ragasztanának másikat: de hová? Nincsen ereszalja,
|