Rész

  1   1|        szolgálatot keresek, fogadj meg engem csõsznek, meglásd,
  2   1|             hogy a farkas nem eszi meg a kecskéidet.~- Úgy már
  3   1|          felesége kérdezte:~- Nos, meg van ásva a verem?~- Meg
  4   1|            meg van ásva a verem?~- Meg bizony! Olyat még nem evett
  5   1|          állhatta az asszony, hogy meg ne szólítsa az urát.~- Bízd
  6   1|    keresnivalója s hogy nem õ eszi meg a kecskéidet. Elég baj ez
  7   2|            a kenyérkereset, azt én meg nem tudom mondani, de az
  8   2|           az utcáról a lánccsörgés meg a dobszó: - Tam-tara-ram-tara-tam
  9   2|        csikók a gyepre.~- Ki látja meg leghamarább a medvét?~Én
 10   2|    leghamarább a medvét?~Én láttam meg leghamarább, de megijedtem,
 11   2|        mackó csak a fejét csóválta meg egy kicsit:~- Ugyan gazdám,
 12   2|      szívszorongva, hogy kit eszik meg a medve.~Nem volt pedig
 13   2|            döfölgetni a mackót. Ez meg már éppen nagyon jól esett
 14   2|        bundáját:~- Ezt is cirógasd meg, gazdám!~A gazda most már
 15   2|            mind Ilia szedte össze, meg a medvéje. A kis gyerek
 16   2|       gubancos barátja derekát, ez meg nagy mancsát rátette kis
 17   3|        amelyik arra repült, jobban meg tudná mondani, ha a hatrongyosi
 18   3|        közül a negyediket, hogy az meg se állt addig, ameddig a
 19   3|       árulóját. Majd azok mutatják meg, hogy ki az igazi kakas,
 20   3|            hogy még tán ma se állt meg.~Nem maradt már egyéb kakas
 21   4|     testvérkéire, de azok még csak meg se rebbentek, olyan mélyen
 22   4|            a másikra.~S bizonyosan meg is mutatta volna, ha a nagy
 23   5|         hajnali harmatban fürdette meg minden reggel, fehér rózsalevél-törülközővel
 24   5|        útjára.~- Me-e-e! - szólalt meg egyszer a kis gidó, fejét
 25   5|       aranyos ígéretekre nem nyílt meg az ajtó, mert a kis gidónak
 26   5|           szavát.”~Nem is próbálta meg többször, nekiiramodott
 27   5|        addig, míg a nagyfogú komát meg nem találta a bokrok közt.~-
 28   5|     szófogadó fiacskáját. Mindjárt meg is fürdette friss hajnali
 29   5|          az íródiáknak, az íródiák meg majd megírja az aranytollú
 30   6|           Mackó bácsi alig törölte meg a száját a délebéd után,
 31   6|       kaptár méhecske csípte volna meg.~- Hej, mordézom adta, mit
 32   6|             Cinege húgom nem ijedt meg:~- Szörnyû szél, míg el
 33   6|             hanem én nem ijedek ám meg tõle. Sündisznócskától hallottam,
 34   6|           te szeleverdi! Azt mondd meg inkább, mióta szoktál te
 35   6|        csak ez az egy van. Engedje meg, hogy ide erõsíthessem magam.~-
 36   6|     szájába a zabolát. A két végit meg a kezébe vette, mint a kantárt.~-
 37   6|          merre vagytok? Most válik meg, ki mondott igazat.~Jöttek
 38   6|          olyan jól a békabecsinált meg az egérpecsenye, mint akkor.~ ~
 39   7|       kívánom, hogy mutassátok hát meg ezt a híres várat a térképen.
 40   7|           Ott pedig nem mutatjátok meg, ha holnap ilyenkorig keresitek
 41   7|            úr a csizmát, vagy nem, meg nem mondhatom, mert csak
 42   7|              mondta az õr.~- No én meg szerecsenül nem értek -
 43   7|           fázik reszkessen.~- Süsd meg a tanácsodat! - süvöltötte
 44   7|       súgott nekik, mit se, azt én meg nem tudom mondani, de az
 45   7|         szomszédék kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat
 46   7|          fejük tetejét, vakargassa meg a homlokukat, megérdemlik.~ ~
 47   8|          fogát vicsorgatta. Aligha meg nem szabta volna a kakasnak
 48   8|            látszottak. Az egyikkel meg is akart barátkozni. De
 49   8|        álmodott.~- Hopp, hupp egye meg a kenyérhajat a pulyka,
 50   8|         Talpas úgy elszaladt, hogy meg se állt a hetedik utcáig.
 51   8|         hogy a Tisza jegén vackolt meg magának a hóban. Addig,
 52   9|           bíró kutyája volt, Görgõ meg a nevenincsi bíróé. A nekeresdi
 53   9|      jobban essék a vacsora, Zörgõ meg ott szokott ürgepecsenyét
 54   9|       holnap ilyenkorig sem éhezem meg.~Zörgõt nem nagyon kellett
 55   9|         ravaszul Zörgõ -, vigyázz, meg ne tudja valahogy a gazdám,
 56  10|            pettyes fehér mellényt, meg a szürke köpönyeget kell
 57  10|   megmozdult a kócos bunda, de még meg is rázkódott, de még fel
 58  10|        pedig szeretettel simogatta meg a kócos bundát:~- Nini,
 59  11|             azt megveszem Pankának meg Vilmának, legalább akkor
 60  11|      tessék megijedni, nem ütöttem meg magam. Bocsánatot is kérek,
 61  11|      vagyok az, aki még virágjában meg szoktam enni a gyümölcsöt,
 62  11|     Uraságod megeszi a virágot, én meg megeszem a gyökeret. Azon
 63  11|         magát s csak most látszott meg rajta, milyen szép legény.
 64  11|           ollóval.~- Nini, hisz ez meg Csajkó sógor, a szõlõszabó -
 65  11|        küldte a pattanóbogarat is, meg a virágbogarat is. Csajkó
 66  12|          nemes, de papucsban, hogy meg ne szúrja a talpát a sulyomtövis.~
 67  12|          virágok nevetve csóválták meg a fejüket, mikor meghallották,
 68  12| valamirevaló mesterember nem élhet meg anélkül, hogy körül ne nézzen
 69  13|            a veteményes kertjében. Meg kellett nézni, érik-e már
 70  13|     Amelyiktek nem hiszi, próbálja meg.~Elég az hozzá, hogy Tyúk
 71  13|        Tyúk anyónak! A Kendermagos meg a Búbos!~Az ám, a Kendermagos
 72  13|        Búbos!~Az ám, a Kendermagos meg a Búbos! A nagy készülõdésben
 73  13|           és szeretettel cirógatja meg a kis csirkéit:~- Minden
 74  13|         közt, ezt már nem állhatta meg szó nélkül:~- Az lenne már
 75  13|   Egyszerre elfelejtették, hogy õk meg vannak ijedve. Fölborzolták
 76  13|            hogy mindjárt elrepült, meg se állt a másik bodzabokorig,
 77  13|       csipogott keservesen a Búbos meg a Kendermagos.~Tyúk anyó
 78  14|   szomorúan a mester - mibõl éljen meg most már a szegény mesterember?
 79  14|             hogy dolgot adtam, még meg is fizessek érte?~- De mindjárt,
 80  15|        értek. Jércike ijedten állt meg s észre se vette, mikor
 81  15|            tán ma se találta volna meg, ha a Morzsa kutya arra
 82  15|          Cica-mica! Ugyan rángassa meg a farkát, ha hazaérünk.~
 83  16|                     HUPPUJ, MÓRIC, MEG A SÁNTA NYÚL~A kutyánkat
 84  16|       Huppujnak hítták, a cicánkat meg Móricnak. A kutya kicsi
 85  16|            tudsz úgy elbújni, hogy meg ne találjalak.~- De nem
 86  16|      kocsis is elment, a nagymamát meg vitték.~Móric nagyot sóhajtott:~-
 87  16|            tudom már, mert a Riska meg oda volt kötve a kocsisaraglyához,
 88  16|          elment. Hát csak mosakodj meg hamarost, oszt gyere te
 89  16|           úton, ne félj. A vásáron meg veszünk cigánypecsenyét.~-
 90  16|       ezüstpergõt a nyakamra.~- Én meg akkor kék selyempántlikát
 91  16|   utolérték. Egyszerre szólították meg kétfelül:~- Hát te, te kis
 92  16|        Mézeskalács-olvasót.~Huppuj meg nem állta nevetés nélkül.
 93  16|          se éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt tõle:~- No, szervusz,
 94  16|           találkozunk.~A kis sánta meg azt mondta nagy nyugodtan:~-
 95  16|        mintha csak itt volna, most meg mintha beljebb-beljebb húzódnék
 96  16|     tüske-termõ akácfánál, az alja meg csupa szúrós, bozontos kökénybokor.~
 97  16|   ráakadunk, gyere.~Az ám, de most meg az történt velük, hogy akár
 98  16|      voltak, mint azelõtt. Éhesnek meg még éhesebbek.~- De hallod-e,
 99  16|         szégyenkezve intett, hogy: meg ám, volt ám.~Nem tudták
100  16|           Akarom János, visszafelé meg Tûröm János, innen meg már
101  16|  visszafelé meg Tûröm János, innen meg már gyalog is könnyen hazamék...~*~
102  16|      kötötte jászolhoz, a nagymama meg a tejet szûrte. Azonközben
103  17|           körülötte a gazdasszony, meg se állt, míg a kisbéreshez
104  17|        elmegyek hetedhét országra, meg se állok a túri vásárig.
105  17|            már, tudom, nem találsz meg.~Ugyancsak a négy lába közé
106  18|            maga kezével fésülködik meg, aztán meg nem is szakad
107  18|      kezével fésülködik meg, aztán meg nem is szakad ám bele a
108  18|         nem tart, mert úgyse látná meg benne magát. Éppen csak
109  18|     Megérzi vele azt, amit szemmel meg se lehetne látni.~- Ejnye,
110  18|           Ejnye, a vakondok csípje meg, idegen szagot érzek. Ki
111  18|           cserebogár-hernyó lapult meg a sarokban. Gonosz szerzet
112  18|          szerzet vagy, hékás?~- Én meg a földvári herceg vagyok
113  18|          csak a farka hegye maradt meg, mire a birkózásnak vége
114  18|       földvári herceg vagyok.~- Én meg a Maros kutya vagyok.~Több
115  18|        hogy még most is szalad, ha meg nem állt. A Maros kutya
116  18|            nem állt. A Maros kutya meg nekiállt a két elsõ lábával
117  19|          Bodri, nem jönnek - rázta meg aggodalmasan a szép öreg
118  19|           már a barika se állhatta meg szó nélkül, aki eddig a
119  19|        nagyon szeret barátkozni, õ meg a másik oldalán telepedett
120  19|           megindult volna, akkorra meg is állt a kocsi. De már
121  19|         Bodri a hintaszékben húzta meg magát nagy szepegve, mert
122  19|         csak szegény nagyapó. Neki meg eszeágában sem volt katonáskodni.
123  19|            ember ám azért nagyapó! Meg kell nézni, hogy milyen
124  19|         azért mégiscsak túlságosan meg van pörkölve ez a kávé -
125  19|            délután, mikor nagyanyó meg Margitka lepihentek egy
126  20|       szóló körtemuzsikáért. De az meg még régebben volt, mikor
127  20|       kihessent az ajtón, hogy tán meg se állt volna Pécelig, ha
128  20|          péceli ember nem mondanád meg nekem, mért van olyan jó
129  20|         futtában a cinkotai bíró s meg se állt a falu közepéig,
130  20|            Hej, emberek, mondjátok meg nekem, mirõl híresek a péceli
131  21|        idén a fecskéket. Nem hozta meg õket a tavasz. Pedig már
132  21|         határból!~No, a szúnyogok, meg a legyek örvendeztek is
133  21|       Újfaluba, Czakóba, Iványiba, meg a többi szomszéd faluba