Rész

 1   1|           feleségének:~- Te asszony, nagy a hiba!~- Ugyan már mi volna?~-
 2   1|           erdõre és kezdett egy igen nagy vermet ásni. Nagy zajjal,
 3   1|           egy igen nagy vermet ásni. Nagy zajjal, sóhajtozással folyt
 4   1|              ki mer ilyen iszonytató nagy lármát csapni?~Kibújt a
 5   1|    mindenestõl - dicsekedett a gazda nagy fenyen.~A nagyszerû alkut
 6   1|           Megyek pihenni.~- Hát csak nagy dolgot adott az a gonosz
 7   1|         farkas nem adott éppen olyan nagy dolgot, hanem a kecskék
 8   2|              megláttam. Valami csoda nagy állat volt, ahogy két lábon
 9   2|         gazdája mellett. Pedig az is nagy szál ember volt, erõs, izmos
10   2|               félrehajtja az otromba nagy fejét, kilógatja a nagy
11   2|              nagy fejét, kilógatja a nagy piros nyelvét s liheg ám,
12   2|     restellesz úgy erõlködni ebben a nagy melegben?~De a gazdát most
13   2|             alá szaladt s úgy lestük nagy szívszorongva, hogy kit
14   2|        gyerekhez, hozzátörleszkedett nagy buksi fejével s dörmögött
15   2|              barátja derekát, ez meg nagy mancsát rátette kis pajtása
16   3|              hatrongyosi bíró kakasa nagy elkeseredésében be nem kapta
17   3|         újság nálatok?~- Kicsi falu, nagy a torony, bosszút állunk
18   3|                Majd ha fagy, hó lesz nagy, répa terem vastag, nagy -
19   3|             nagy, répa terem vastag, nagy - csúfolódott a cinege.~-
20   4|     hallottam - osont ki az ágyból s nagy csendesen odalopakodott
21   4|          kiment szerencsét próbálni. Nagy siettében rá is taposott
22   4|           meg is mutatta volna, ha a nagy dúskálódás közben egyszerre
23   5|          karszékben, előtte volt egy nagy könyv, abba a nagy könyvbe
24   5|          volt egy nagy könyv, abba a nagy könyvbe mind beleírta, amit
25   5|     Húzogatta, vonogatta a kis gidó, nagy öröme telt benne. Jávorfából
26   5|        tudott már.~Bezzeg volt aztán nagy vígság. A kis gidó édesanyja
27   6|             hogy nem mondott igazat.~Nagy dörmögve ballagott el az
28   6|             a tüskéit fésülgette egy nagy fenyõtobozzal. Ahogy meglátta
29   6|           mérge csak nem engedett.~- Nagy kópé vagy te, öccse! Te
30   6|           sündisznócskát a hátáról s nagy maga szégyenletében úgy
31   7|              csodálkozva. - No, azok nagy urak lehetnek, hogy így
32   7|        hozták hírül az újságot, hogy nagy a baj marabuéknál.~A baj
33   7|             a kis marabu fiókákat.~- Nagy a bánat, nagy a bú, fázik
34   7|            fiókákat.~- Nagy a bánat, nagy a bú, fázik a kis marabu! -
35   7|        Bagoly inas szót fogadott, de nagy baj is lett belõle. Egyszerre
36   7|              törölgetni.~Marabuéknál nagy szomorúság volt azon az
37   8|      amilyent õ még sose látott. Egy nagy fehér madár, földig ér a
38   8|         sárosodik be a láb, a boltok nagy tükörtáblái, amelyekben
39   8|           kiért a Tiszához. Erre már nagy csend volt, házak nincsenek,
40   8|     elnyújtózott a hóban, ráfektette nagy buksi fejét a két elsõ lábára.
41   8|             hívogatásra, körülnézett nagy álmosan. Most hitte még
42   8|            igazán, hogy álmodik. Egy nagy jégtáblán találta magát,
43   9|           olyan volt, mint a neve: a nagy kövérségtõl nem tudott szaladni,
44   9|            mi az illendõség, bekapta nagy elszántan a falatot, azután
45   9|             Zörgõ s úgy bekapott egy nagy fácáncombot, mint béka a
46   9|          szuszogni se bírt a jámbor. Nagy idõbe telt bele, míg el
47  10|          Megesik biz ez még az ilyen nagy úrral is, aki valaha még
48  10|           vitézt.~Az ám, de mit ér a nagy hatalom, ha nincs hozzá
49  10|     ugyancsak csalogatja õket kifelé nagy leereszkedéssel:~- Ki-ki-ki!
50  10|         Sehogy se szeretnek az ilyen nagy úrral barátkozni. Sólyom
51  10|            észreveszik.~Most azonban nagy a szerencséje. Kis csirkék
52  10|           fogva lerántotta magáról s nagy mancsait rátette a fehér
53  11|              Kotródott is ám le róla nagy engedelemkéréssel:~- Ne
54  11|             Tudom, megörül a gazda a nagy tisztességnek.~Már éppen
55  11|             orrát belefúrta egy szép nagy levélbe s olyan szivart
56  12|         szemérõl, mert ahhoz fogható nagy szem nem kerülközik több
57  12|              szúnyogot.~- Minek ez a nagy tudomány egy hitvány szitakötõnek?
58  12|     személynek. Akkor lenne még csak nagy tisztessége a nádasban Csupaszem
59  13|         veteményes kertjének: bizony nagy gond azt rendben tartani
60  13|           Kendermagos meg a Búbos! A nagy készülõdésben egész megfeledkezett
61  13|             nélkül:~- Az lenne már a nagy csuda, nem látott még olyat
62  14|       gubbaszkodott a háza küszöbén, nagy faodú szélén. Piros sapkája
63  14|          szépet álmodtál, hogy olyan nagy jókedved van?~- Huj-huj -
64  14|            nem felejtem - integetett nagy kegyesen a csiga s azzal
65  15|             egy ugrás a kölesföld.~A nagy kukoricabokrok levele haragosan
66  15|          pedig csak a szép. Árnyékos nagy fák alatt csörög a patak,
67  15|             összekapott volna, mikor nagy lihegve közéjük ugrott a
68  16|          kicsi volt kutyának, a cica nagy volt cicának, így aztán
69  16|            Huppuj hívása fölzavarta. Nagy haragosan mordult ki a pajtására:~-
70  16|             kis sánta meg azt mondta nagy nyugodtan:~- Alás’ szolgája!~
71  16|          odaértek, az volt ám csak a nagy csalatkozás! Nem volt abban
72  16|         aztán kocsizörgést hallottak nagy messzünnen, annak az irányában
73  16|        hallgatóztak, néztek egymásra nagy szomorúan. Egyszerre csak
74  16|           mendegéltek gyámoltalanul, nagy reménykedve, neki a békakuruttyolásnak.
75  16|              hanem lapátolták befelé nagy gyönyörûséggel. Olyanok
76  17|        lógatja.~Elvicsorítja a Cicke nagy mérgesen a fogát s rámordul
77  17|            már csak úgy szédelgett a nagy szomjúságtól, de tele is
78  17| csurgó-kútról, megint majd megölte a nagy szomjúság. Nosza, vissza
79  17|           égen. Vesztire vált neki a nagy esze.~Így pusztult el a
80  18|            magát éjszakai nyugovóra. Nagy úr a herceg, ha csupán vakondoknak
81  18|           haragosan a kegyelmes úr s nagy ásítozva nekilát az öltözködésnek.~
82  18|       egerének. Van abban kis szoba, nagy szoba, hálószoba, vendégszoba,
83  18|          váramban éjszakának idején?~Nagy, kövér cserebogár-hernyó
84  18|            kastély elõcsarnokába ér. Nagy, pohos mezei egér szalad
85  19|          vállára és ott meresztgette nagy kevélyen a hosszú nyakát:
86  19|           valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra iramodtak is
87  19|         hintaszékben húzta meg magát nagy szepegve, mert ennek a puha
88  19|              csengõs bari befeküdt a nagy asztal alá, a jó hûvösre,
89  19|           pedig fáradtan dõlt bele a nagy karosszékbe.~- Ó Márton,
90  20|           hajkurászni egy istentelen nagy légycsapóval.~- Csitt-csatt! -
91  20|          dongó pödörgette a bajuszát nagy magabíztában.~- Te leszel
92  20|            egy sereg szúnyogot, akik nagy muzsikálva szálltak föl
93  21|       örvendeztek is ennek nagyon. S nagy boldogan zümmögték, döngicsélték
94  21|               mi lett volna a vége a nagy bánatnak, ha egy reggel
95  21|              majd fölveti a határt a nagy fecskecsicsergés.~Ott ültek