Rész
1 1| az?~- Farkasvermet ások és a koma majd beleesik.~-
2 1| Az ember kiment az erdõre és kezdett egy igen nagy vermet
3 1| odacammogott az emberhez és így köszöntötte:~- Jó reggelt,
4 1| kecskét szeretném megmenteni és a komát ebbe a verembe ejteni.~-
5 1| farkasnál, megbirkózol vele és legyõzöd. Nem bánom, állj
6 1| szomszédnak útjába ejtette és mint aki dolgát jól intézte,
7 1| kitekinteni a farkasverem felé és megszámlálni a kecskéket,
8 1| kiballagott az erdõ szélére és még jókor érkezett, mert
9 1| csak vakarta a füle tövét és három napig nem merte magát
10 4| Mégpedig nagyon akaratos és kötözködő méhecskének ismertem.
11 4| Belegyömöszölték egy viaszágyba és a fejéhez tettek egy kis
12 4| becsukták a kaptár ajtaját és eltették magukat holnapra.~
13 4| jobbra-balra, utoljára fölkelt és panaszos zümmögéssel csetlett-botlott
14 4| kikukucskáltak az ajtóhasadékon és azt mondták, még csak most
15 4| a nyughatatlan méhecske és kereste a kilincset. Az
16 4| visszabújtatták az ágyába és álommézet kentek a szemére.~-
17 4| a virágszirom-paplannal és maguk is álomnak adták a
18 4| Liliomos kertben járt álmában és aranyos napsugárban csillogtatta
19 4| kelyhében is vendégeskedett és úgy kell lenni, hogy ott
20 4| legfrissebb - döngicsélte kevélyen és repült egyenesen az ibolyacsárdába.
21 4| azonban még csukva volt és a nyughatatlan méhecskének
22 4| Dideregve nézett körül és szégyenkezve hallgatta a
23 4| a nyughatatlan méhecske és üres tarisznyával bandukolt
24 4| virágszirmok hidegek voltak és ráfagytak a gyönge szárnyára.
25 4| visszafordult az ég pereméről és haragosan rázta a szakállából
26 4| akkor mentem végig a kerten és kiszabadítottam a hóból
27 5| hátha a nagyfogú farkas jön és elvisz a barlangjába. Hallod-e,
28 5| gidó jól bezárta az ajtót és elgondolkozott azon, amit
29 6| letört egy mogyorófa suhogót és olyanokat húzott vele az
30 7| itt hagyják a marabu-várat és visszaköltöznek arra a jó
31 7| mikor betoppant a bagoly és elhuhogta a bajukat.~- Menetrendet
32 8| lekullogott annak partjára és ott tûnõdött sokáig, mitévõ
33 9| ZÖRGŐ ÉS GÖRGŐ~Zörgõ is kutya volt,
34 13| kiterjeszti a két szárnyát és szeretettel cirógatja meg
35 15| Fölrepült a kerítés tetejére és elsóhajtotta magát:~- Kár,
36 15| fölszáll a kerítés tetejére és belekezd a mondókájába,
37 16| fölugrott az árokpartra és nagyot vakkantott:~- Kutyabaj!
38 18| fölkapaszkodott a padlásra és kinyújtotta az orrát, mint
39 19| aggodalmasan a szép öreg fejét és megsimogatta a fogatlan
40 19| térdére a két elsõ lábát és úgy nézett a szemébe.~Mivel
41 19| tyúkja oda nem settenkedik és föl nem sandít azzal a ravasz
42 19| fölugrott a nagyapó vállára és ott meresztgette nagy kevélyen
43 19| valaki?~A valaki erre megállt és azt mondta:~- Ke-le-pe ke-le-pe,
44 21| fohászkodtak a húnyó nap sugaraiban és vidám csicsergéssel kívántak
|