Rész

 1   1|               belõle: nem olyan együgyû ám a farkas, hogy a veremnek
 2   2|      tánciskolába se szokott járni?~Nem ám mostanában, de bezzeg az
 3   2|              nagy piros nyelvét s liheg ám, de úgy, hogy majd elsodor
 4   3|               hát egyszer csak megpirul ám az ég alja s fölmosolyog
 5   4| cseresznyevirágszirom hull az égből.~Az ám, csakhogy azok az égi virágszirmok
 6   6|              bácsi, hanem én nem ijedek ám meg tõle. Sündisznócskától
 7   9|           nekeresdi bíró kapuján, látja ám, hogy Zörgõ odafönt zörög
 8   9|              olyan hétköznapi kenyérhaj ám. Ma olyan jó kedve volt
 9   9|                szereted-e? Jobb íze van ám ennek, mint a favégnek!
10  10|            ilyen nagyhatalmú vitézt.~Az ám, de mit ér a nagy hatalom,
11  10|               hátát a kútkerítésben.~Az ám, csakhogy abban a percben
12  11|                út szélén. De úgy hányta ám a bukfencet, hogy nincs
13  11|              generálisnak. Kotródott is ám le róla nagy engedelemkéréssel:~-
14  11|             nyakát a pattanó-bogár - ez ám csak a derék legény! Nincs
15  12|                a poronty.~De sietett is ám elkotródni az iszapba, hogy
16  13|                neki. Csakhogy nem telik ám annak napernyõre, akinek
17  13|             Kendermagos meg a Búbos!~Az ám, a Kendermagos meg a Búbos!
18  13|            össze nem veszünk, nem kötik ám hátra a sarkunkat!~Nagyfejû
19  14|             patak, mézelõ méhecskék? Az ám, ólomszín felhõk, csepegõ
20  14|           eledel a harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is van magához
21  14|                 hanem a mester nem érte ám be szép szóval:~- Hohó barátom,
22  16|                 a szénatartóból, szalad ám föl egyenest a széles garádicson
23  16|                 mikor odaértek, az volt ám csak a nagy csalatkozás!
24  16|               csak ráakadunk, gyere.~Az ám, de most meg az történt
25  16|            befordulnak az útról, ott ül ám az árokparton a kis sánta
26  16|                 mézeskalácsolvasó.~- Az ám.~A kisnyúl nagyot köszönt
27  16|          szégyenkezve intett, hogy: meg ám, volt ám.~Nem tudták kiállani
28  16|              intett, hogy: meg ám, volt ám.~Nem tudták kiállani szó
29  16|           Dehogyis fáradtam. Nem mentem ám én mindenütt gyalog, se
30  17|                hát ahogy belenéz, látja ám, hogy ugyancsak hunyorítgat
31  17|            ilyet, ugyancsak vicsorgatja ám a fogát a másik agár is!
32  17|               ezt a csavargó agarat! Az ám, ha az is föl nem emelte
33  17|                 a négy lába közé szedte ám az utat, mert már csak úgy
34  17|         szomjúságtól, de tele is szedte ám magát a csurgó-kútnál vízzel,
35  17|                a szomszédba, de gyorsan ám, de sebesen ám! Vissza harmadszor,
36  17|               de gyorsan ám, de sebesen ám! Vissza harmadszor, vissza
37  18|                 a herceg, ha tiszta.~Az ám, de hasztalan kapargál,
38  18|     öltözködésnek.~Hanem azért nem kell ám sajnálni a földvári herceget.
39  18|                 aztán meg nem is szakad ám bele a fáradságba a földvári
40  19|             Mindegy az, nem olyan ember ám nagyapó, hogy megharagudjon
41  19|          nagyapó állatai a helyükre.~Az ám a helyükre! A Bodrinak az
42  19|             olyan imilyen-amolyan ember ám azért nagyapó! Meg kell
43  19|                 akárcsak nagyanyó.~- Az ám, csakhogy azért mégiscsak