abbol-dolga | dolgo-gazda | gazdu-kegye | kekbe-manko | marab-ossze | ot-szive | szivn-virra | visel-zuhan
Rész
1 18| volt hernyó, nincs hernyó. Abból ugyan nem lesz már cserebogár.~
2 10| a nyárfahegyi várnak sok ablaka van. Éppen annyi, mint amennyi
3 19| a talpát a tiszta szoba ablakában, a muskátlis cserepek közt,
4 21| muskátlis, százszorszépes ablakaira, mályvarózsás kertjeire,
5 12| leszek, megveszem a szemedet ablaknak a megyeházára. Úgy se veszed
6 7| nevetõre gömbölyödött az ábrázata.~Úgy bizony, mert ahogy
7 17| teremtés. Éppen olyan ijedt ábrázatot vág, mint a csobánci agár.~-
8 7| fejüket a kéményen. Igaz, az ábrázatuk kormos lett egy kicsit,
9 14| a hangyák, ahol nincsen ács a faluban.~- Hû-hû, hû-hû -
10 14| odáig ugyan be nem ér az ácsbalta, ha tövig kopik is.~- Mindegy
11 7| udvari kéményseprõjüket:~- Ácsi! Éljen zsiráf bácsi!~Ilyen
12 14| esztendõ.~Az erdõk tollas ácsmesterét csakugyan nagyon megviselte
13 11| aki jobban értene hozzá. Addig-addig ügyeskedett, hogy egyszer
14 7| bajukat.~- Menetrendet nem adhatok, hanem adok egy jó tanácsot -
15 6| sündisznócska medveháton!~- Hogy adod a lovad, sündisznócska?~-
16 7| Menetrendet nem adhatok, hanem adok egy jó tanácsot - hunyorított
17 3| hogy micsoda, de mégse adom oda - feleselt a hatrongyosi
18 9| Haragszom, hogy kést-villát nem adtak, mikor látják, hogy vendég
19 4| virágszirom-paplannal és maguk is álomnak adták a fejüket.~Egy-két órát
20 20| mint ahogy megérdemli az afféle száz aranyas portéka.~Azóta
21 2| visszakergetik az erdõre áfonyát legelni. Inkább megtanult
22 7| mert nemrég költöztek ide Afrikából.~Zsiráf apó éppen aludni
23 7| ráijesztett a forró naphoz szokott afrikai madarakra. Bezzeg egy-kettõre
24 19| Margitkát, mint rózsabimbót az ág.~Nagyapó szólni se tudott
25 8| olyanformán integetett leveletlen ágaival, mintha azt akarta volna
26 21| a szalmát, villa formájú ágakba rakták a gömbölyû fecskeházakat.
27 5| ezüst fának rengő-ringó ágán volt egy aranytollú madár,
28 21| radnóti fecskék. Mégpedig fák ágára rakott házban. Pedig a fecskének
29 17| majd megtanulod most, mi az agárbecsület!~Úgy szaladt visszafelé
30 17| gazdája ennek a híres csobánci agárnak:~- No, Cicke, én most elmegyek
31 14| ablakot. Egy kövér csigabiga ágaskodott be rajta:~- Ugyan mester,
32 19| nem jönnek - rázta meg aggodalmasan a szép öreg fejét és megsimogatta
33 4| csak visszabújtatták az ágyába és álommézet kentek a szemére.~-
34 4| hallottam - osont ki az ágyból s nagy csendesen odalopakodott
35 19| szólt, mint valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra
36 2| nekiindultak az országnak.~Ahány faluban megfordultak, ott
37 2| Bezzeg szétugráltunk mi, ahányan voltunk, annyifelé. Ki fára
38 21| régi fészket siratják õk, ahelyett ragasztanának másikat: de
39 5| Ezerszer is megcsókolta; ahova csak lépett a kis gidó,
40 21| képû, nevetõs szemû, nótás ajkú népére.~Hol vannak most
41 4| kívántak, becsukták a kaptár ajtaját és eltették magukat holnapra.~
42 4| méhek kikukucskáltak az ajtóhasadékon és azt mondták, még csak
43 4| csendesen odalopakodott az ajtóhoz.~Az ajtót bizony megrongálta
44 20| dongó s úgy kihessent az ajtón, hogy tán meg se állt volna
45 16| erdõben egyéb tüske-termõ akácfánál, az alja meg csupa szúrós,
46 15| hazaérünk.~Morzsa megígérte a jó akaratát, hanem azért Jércikének
47 4| ismertem. Mégpedig nagyon akaratos és kötözködő méhecskének
48 19| nagyapó! Egészen olyan, akárcsak nagyanyó.~- Az ám, csakhogy
49 10| kopog, csak a köd szállong, akármelyik ablakon tekinget ki. Pedig
50 5| hoztam.~Beszélhetett a koma akármilyen szépen, a kis gidó csak
51 16| Föl bizony, menõben: Akarom János, visszafelé meg Tûröm
52 8| csakugyan valakinek kell lenni, akitõl még a kakas is megijed.
53 17| kávéscsészénél, de bezzeg akkorára nyúlt a füle, hogy paplan
54 10| úton-útfélen jut egy kis alamizsnához.~- Ejnye, de szeretném egy
55 16| mondta nagy nyugodtan:~- Alás’ szolgája!~Nem telt abba
56 14| forgács, de semmi sincs alatta. Alighanem olyan vidékre
57 21| visszajött velük a szerencse, az áldás, a jókedv, az öröm.~Az épülõ
58 8| Talpas a fogát vicsorgatta. Aligha meg nem szabta volna a kakasnak
59 14| de semmi sincs alatta. Alighanem olyan vidékre hurcolkodtak
60 16| rövidebb legyen az útjok.~Alighogy az országútra kiértek: ihol
61 3| feltolta piros ábrázatát az ég alján.~- Jaj, mit tettem, jaj,
62 15| De biz az nem ment vissza alkonyatig se. Már sötétedett, hullani
63 21| csicseri!~- Hozom már, ficseri!~Alkonyatra már a maguk házában laktak
64 1| nap az esztendõ!~- Áll az alku. Fogadom, hogy három nap
65 20| vehet belõlük. Aki jól tud alkudni, az kilencvenkilenc aranyért
66 1| nagy fenyen.~A nagyszerû alkut nem akarta feleségének elárulni,
67 20| ejtette le ámultában a bíró az állát -, hát olyan jó soruk van
68 19| jobb helyet keresett az állatainak.~- Takarodjatok! - dobbantott
69 19| ennivaló ez a nagyapó az állataival!~Ha Margitka olyan volt,
70 7| a térképen van, hanem az állatkertben. Ott az is meglátja, aki
71 1| kifárasztottak.~- Ugye fürge, virgonc állatok, sokat lótnak, futnak?~-
72 19| így magadra ezt a sok csúf állatot! Takarodtok a helyetekre,
73 1| és legyõzöd. Nem bánom, állj be hozzám csõsznek, három
74 3| fogadást, huncut, ki nem állja - annyit jelent ez kakasnyelven.~
75 7| kellett nekik állni, csak úgy álló helyükbõl kidugták a fejüket
76 16| biz ez a víz egy kicsit állott is, békalencsés is, hanem
77 3| nagy a torony, bosszút állunk Hatrongyoson - felelték
78 2| állat volt, ahogy két lábon állva ott toronykodott a gazdája
79 11| kis cseresznyefán, arany alma az almafán, húszkoronás
80 4| megint nyughatatlan volt az álma. Arra ébredt fel belőle,
81 11| cseresznyefán, arany alma az almafán, húszkoronás bankókat levelezett
82 4| egyet-egyet, ha megszomjazol álmodban - mondták neki, azzal nyugodalmas
83 19| éppen valami szépet akart álmodni, mikor Bodri elvakkantotta
84 14| magad! Tán valami szépet álmodtál, hogy olyan nagy jókedved
85 11| szunyókáltam a padon. Azt álmodtam, hogy rubin cseresznye termett
86 11| MINDENFÉLE MESTEREK~Bolondos álmom volt tegnap délután a kertben,
87 4| Mindegy az, én már nem vagyok álmos - veregette össze a szárnyait
88 9| ne ugassa a szemébõl az álmot.~A két kutya mindig tisztelte-becsülte
89 4| téged mi lelt? - riadtak föl álmukból az öreg méhek.~- Én már
90 4| virágszirom-paplannal és maguk is álomnak adták a fejüket.~Egy-két
91 21| Az ég madarai már akkor álomra készülõdtek. Egyre halkuló
92 4| kaptárban.~- Én nem vagyok olyan álomszuszék, mint a többi - döngicsélte
93 14| ködben, még akkor minden alszik. A fák csendesen bólogatnak:
94 16| hol errül hallatszott, hol amarrul.~No, hogy aztán odaértek
95 3| hogy az meg se állt addig, ameddig a hatrongyosi torony ellátszott.
96 8| boltok nagy tükörtáblái, amelyekben csupa Talpasok látszottak.
97 21| igazán itthon, azon a földön, amelyen születtek.~- Dévilik, dévilik,
98 4| nyughatatlan méhecskét, amelyikről ezt a történetet írom, én
99 20| annyi szúnyog, mint a rojt. Amelyikteknek száz aranya van, vehet belõlük.
100 10| ablaka van. Éppen annyi, mint amennyi gerendája. Megilleti az
101 2| annyit medvetáncnak, mint amennyit mi tapsoltunk. S ami virág,
102 8| kolbászok mosolyogtak felé, amilyenrõl a tanyán még csak nem is
103 8| ugrik a ketrec mögül valami, amilyent õ még sose látott. Egy nagy
104 20| szúnyognak.~- Ejha - ejtette le ámultában a bíró az állát -, hát olyan
105 12| mesterember nem élhet meg anélkül, hogy körül ne nézzen egy
106 5| mókuskám,~Csillagom, rubintom, angyalom, babuskám!~Eressz be, pántlikát
107 2| szétugráltunk mi, ahányan voltunk, annyifelé. Ki fára mászott, ki kapu
108 1| az asszony.~- Hagyd el, anyjok, jobban tudom én azt, mint
109 5| De jó is vagy te, édes anyuskám! Úgy szeretsz te engem,
110 2| össze vézna kis kezét:~- Apám, ne bántsd szegényt: látod,
111 12| Csupaszemek világlátott apjukat köszöntötték:~- Vár a vacso-cso-cso-csora,
112 20| rojt. Amelyikteknek száz aranya van, vehet belõlük. Aki
113 20| megérdemli az afféle száz aranyas portéka.~Azóta van Pécelen
114 20| a cinkotai bírót.~- Száz aranyat adtam volna egy péceli szúnyogért -
115 20| alkudni, az kilencvenkilenc aranyért is kaphat.~ ~
116 18| hercegnek se esik le az aranygyûrû az ujjáról, ha a maga kezével
117 11| nagyobbacska bogár esik le rólam. Aranyoszöld ruhája csillogott-villogott
118 12| Csupaszem mester nem is az arcán hordozta a szemit, mint
119 5| rózsalevél-törülközővel törülgette gyönge arcocskáját, pillangós mezőről selyemfüvet
120 21| Radnót nincsen?~S arcról arcra, szívrõl szívre egyre terült
121 21| radnótiak, ha Radnót nincsen?~S arcról arcra, szívrõl szívre egyre
122 15| közé. Pedig már megnõtt az árnyék, ereszkedett az este, huhogni
123 15| Jércike, az pedig csak a szép. Árnyékos nagy fák alatt csörög a
124 16| csak Huppuj fölugrott az árokpartra és nagyot vakkantott:~-
125 7| éjszaka azt jajgatták az ártatlankák.~Õk még hírét se hallották
126 3| Hatrongyosról, mint az igaz ügy árulóját. Majd azok mutatják meg,
127 13| tormaerdõben szoktak hûsölni a kis árvák.~- Mit-adsz, mit-adsz, mit-adsz? -
128 1| kezdett egy igen nagy vermet ásni. Nagy zajjal, sóhajtozással
129 1| Jó lesz biz az apjok! De ássa kelmed még ma, azzal is
130 1| kérdezte:~- Nos, meg van ásva a verem?~- Meg bizony! Olyat
131 8| a sok kõház, a szép sima aszfalt, ahol nem sárosodik be a
132 19| csengõs bari befeküdt a nagy asztal alá, a jó hûvösre, bóbitás
133 9| cimbora.~- Jó hosszú az asztalod!~- De rövid a vacsorám!~-
134 10| mikor erdõn, mezõn terített asztalt talált Sólyom vitéz. Most
135 2| kis gyerek apró karjával átfogta gubancos barátja derekát,
136 20| hivatalomat, te asszony, míg én átszaladok Pécelre. Már csak megtudom,
137 21| biz azok. Egy-egy seregük átvágódott a falu fölött, keringett
138 18| cincogással.~- Megálljunk, atyafi - ugrik elejbe a házigazda -,
139 11| akkor mi szögrõl-végrõl atyafiak is vagyunk - vetett örömében
140 20| szúnyogoknak?~- Mi az a szúnyog, atyámfia? - csudálkozott a péceli
141 18| Nincs az a generális, aki azoknál különbeket tudna kieszelni.
142 5| Hiába volt minden kísértés. Azokra a hízelgő szép szavakra,
143 16| nagymama meg a tejet szûrte. Azonközben megszólalt:~- Huppuj, Móric!
144 13| mindjárt a szárnya alá szedte ázott kicsinyeit s nem gyõzte
145 11| legalább akkor ott tarthatják a bababálat, nem az íróasztalomon.~Már
146 5| Csillagom, rubintom, angyalom, babuskám!~Eressz be, pántlikát hoztam
147 5| Szaladt egyenesen a vadász bácsihoz, akinek jó puskája volt,
148 2| lehet ennek a mesemondó bácsinak, hogy ilyen furcsákat kérdez.
149 7| a bagoly és elhuhogta a bajukat.~- Menetrendet nem adhatok,
150 19| nagyon boldogan mosolygott a bajusza alatt. S délután, mikor
151 19| törlészkedett hozzá a vastag fehér bajuszához:~- Mi-a-ó, mi-a-ó!~- Az
152 6| fülemnek hagyjon békét!~Elöl baktatott a medve, mellette gurult
153 16| valahol.~- De hol?~- Erre ni, balra. Ott pedig víz is van, ott
154 10| erdõ fái mind megcsóválják bámulatukban a fejüket, de a zsellérek
155 7| marabu fiókákat.~- Nagy a bánat, nagy a bú, fázik a kis
156 21| lett volna a vége a nagy bánatnak, ha egy reggel arra nem
157 4| méhecske és üres tarisznyával bandukolt vissza a kasba.~Szundikált
158 11| az almafán, húszkoronás bankókat levelezett a szõlõvenyige.~-
159 1| megbirkózol vele és legyõzöd. Nem bánom, állj be hozzám csõsznek,
160 15| elharangozták volna a delet.~- Bárányka, itt nagyon szép minden,
161 11| Õ aztán visszapottyant a barátaihoz, hanem a levél nem sodródott
162 2| karjával átfogta gubancos barátja derekát, ez meg nagy mancsát
163 15| a tanács, mert azóta se barátkozik a macskával. Hanem azért
164 14| ám be szép szóval:~- Hohó barátom, hát a napszám hol van?~-
165 9| pázsithoz.~- Köszönöm a barátságot, cimborám, de most már én
166 8| eljajdította magát:~- Brrr, de barátságtalan nép lakik ebben a városban!~
167 19| mostanában szundikálni. A csengõs bari befeküdt a nagy asztal alá,
168 15| megkérdezte a bárányt:~- De ugye, barikám, te nem hagysz magamra,
169 19| hátulsó udvarban, csengõs barinak a ház elõtt a gyepen. De
170 1| szedte-vette magát, hogy barlangja felé a sûrûbe osonjon.~-
171 1| lármát csapni?~Kibújt a barlangjából, odacammogott az emberhez
172 18| az egér -, én Buzaviszi báró vagyok. Most néztem körül
173 18| öltözködése. Megrázza fekete bársony bundáját, kipödri tusa bajuszát
174 8| vetett rá. A verebek olyan bátran csipogtak a sövényen, mintha
175 6| hujjángatott elébe:~- Isten hozta, bátyámuram, jaj de örülök, hogy látom!
176 10| Fillér barátságosan - inkább be-be-be!~Azzal kirázta Sólyom vitézbõl,
177 19| mondta:~- Ke-le-pe ke-le-pe, be-fe-le, be-ve-le, ke-lep, ke-lep
178 19| Ke-le-pe ke-le-pe, be-fe-le, be-ve-le, ke-lep, ke-lep ke-lep...~
179 14| szorgoskodott a mester s úgy beácsolta a tetõt, hogy tán szebb
180 9| felébe, hogyha megtudja, beáll helyetted kutyának.~Azzal
181 2| hogy akár táncmesternek beállhatott volna.~Még akkor mindenfelé
182 7| szép házat kapnék, én is beállnék marabunak.~- Azt megteheti
183 6| maga szégyenletében úgy bebújt a barlangjába, hogy tavaszig
184 16| egész a padlásajtóig, avval becsahint:~- Hej, Móric, gyere, mondok
185 8| volna mondani:~- Oda van a becsület, Talpas. Megijedtél a pulykától.~
186 14| errõl a tájról, ahol semmi becsülete az iparosnak.~Pedig dehogyis
187 17| ürgét fogni.~Ezzel a gazda becsukta az ajtót, a kulcsot behajította
188 4| nyugodalmas jóéjszakát kívántak, becsukták a kaptár ajtaját és eltették
189 9| meglátogatni.~Hát ahogy bedöcög a nekeresdi bíró kapuján,
190 16| hazamék...~*~Mikor az udvarra beértek, akkor már otthon volt mindenki.
191 19| szundikálni. A csengõs bari befeküdt a nagy asztal alá, a jó
192 16| békalencsés is, hanem lapátolták befelé nagy gyönyörûséggel. Olyanok
193 21| magyar nép lakik, szívesen befogadja zsellérnek az Isten madárkáit.
194 16| sarkához értek. Hát ahogy ott befordulnak az útról, ott ül ám az árokparton
195 15| kérte a Jércike.~- E-e-én? - bégte panaszosan a bárány - ne-e-em.
196 6| egyszer csak elmaradt, begurult a bozótba.~De a medve, hogy
197 17| becsukta az ajtót, a kulcsot behajította a kapu tetején, azzal nekilódult
198 2| csíktól is elszaladtam, ha behallatszott az utcáról a lánccsörgés
199 18| hatalmas úr. Minden éjszaka bejárja birodalma minden zegét-zugát,
200 12| Csupaszem mestert elfutotta a béka-méreg. Még hozzákötné magát ez
201 6| nem esett még olyan jól a békabecsinált meg az egérpecsenye, mint
202 6| falatozni valamit. Van egy kis békabecsináltam, maradék egérpecsenyém.~-
203 16| nagy reménykedve, neki a békakuruttyolásnak. De olyan csalóka volt az
204 16| víz egy kicsit állott is, békalencsés is, hanem lapátolták befelé
205 9| vigyorgott Zörgõ s úgy bekapott egy nagy fácáncombot, mint
206 4| öreg méhecskének kellett bekaroltatni a kaptárba. Belegyömöszölték
207 12| szúnyog-szalonnát pörkölik! Még az a békateknõ is ott úszkál a vízen, amelyikben
208 6| csak a fülemnek hagyjon békét!~Elöl baktatott a medve,
209 2| most már végképp elhagyta a béketûrés. Nekivörösödve rikoltott
210 15| jobbra-balra, de egyre jobban bekeveredtek a fák közé. Pedig már megnõtt
211 19| a szíve, ahogy nagyanyót békítgette:~- Nono, anyó, nem olyan
212 2| gazdához s leguggolt elõtte békítõ morgással. A gazda pedig
213 7| apó a marabu-palotákba is bekocogtatott a múltkoriban s nagyon ráijesztett
214 9| hunyorgatott Görgõ -, én úgy belaktam nálatok, hogy holnap ilyenkorig
215 12| családja. Csak úgy rezgett belé a nádas, ahogy az éhes Csupaszemek
216 10| csakhogy a sarkantyús csizmája beleakadt a Fillér kócos bundájába.
217 16| is.~A napnak a fele már belebújt a Nyakavágó halomba, mikor
218 20| kétségbeesetten s dühében beledobta sapkáját a kútba. Loccs,
219 1| Farkasvermet ások és a koma majd beleesik.~- Jó lesz biz az apjok!
220 11| meggyfácskán, hegyes orrát belefúrta egy szép nagy levélbe s
221 4| bekaroltatni a kaptárba. Belegyömöszölték egy viaszágyba és a fejéhez
222 5| abba a nagy könyvbe mind beleírta, amit az az aranytollú madár
223 10| kapálódzott, annál jobban belekeveredett s nem volt már se holt,
224 15| fölszáll a kerítés tetejére és belekezd a mondókájába, hogy mennyire
225 2| s akkorát bömbölt, hogy belereszketett a piac.~Bezzeg szétugráltunk
226 2| pajtás aztán nagyon hamar beleszokott a famíliába.~Olyan dolga
227 9| karajt, annak is csak a belét. A haját odaadta Zörgõnek,
228 4| Fölszárítgattam a szárnyát, beletettem egy pohárba s most itt élesztgetem
229 15| szénaboglyát, de utoljára mindenbe beleunt. Fölrepült a kerítés tetejére
230 2| akkorákat a láncon, hogy beleverejtékezett a homloka. Nem ért az semmit,
231 16| itt volna, most meg mintha beljebb-beljebb húzódnék elõlük az erdõ.
232 20| Amelyikteknek száz aranya van, vehet belõlük. Aki jól tud alkudni, az
233 15| kukkantsunk be egy kicsit.~Bementek az erdõbe, a bárány lehevert
234 4| Zümm-zümm-zümm-zümm, jobb benn, mint künn - szomorkodott
235 2| de úgy, hogy majd elsodor bennünket a szele.~- Talpra, héj! -
236 17| hanem elõbb mindnyájan beosontak a lyukba s csak odabent
237 10| látom, föl kell emelnem a béredet. Mától fogva nem Fillérnek
238 11| itt érdemes egy gyárat berendezni.~- Ármányos kis ormányosa -
239 10| megkefélgetni, akkor aztán beröpködheti Sólyom vitéz az uradalmát.~
240 4| belőle, hogy a napsugár besüt a hasadékon.~- De már ennek
241 6| hagyd el azt az édeskés beszédet - dörmögött a medve -, egy
242 12| Hanem azért a szitakötõ beszédje mégis szöget ütött a fejébe.
243 5| Szelíd, szép szavakkal beszél be kívülről:~Gidócskám,
244 6| Mackó bácsi.~- No, majd beszélek én a fejével, csak várjatok
245 6| hallja, hogy két cinegemadár beszélget a feje fölött a bükkfaágon.~
246 5| skatulyába sárga cukrot hoztam.~Beszélhetett a koma akármilyen szépen,
247 1| fizetek? Ej, arról nem is beszéltünk, egészen elfelejtkeztem
248 11| Mondhatom, ügyes mester. Ahová õ beteszi a lábát, ott nem isznak
249 7| éppen aludni készült, mikor betoppant a bagoly és elhuhogta a
250 3| hatrongyosi bíró kakasa s beugrott a sövény közé. Utána Kelemen
251 14| kilyukadt a teteje, mind bever rajta az esõ.~- Kérem alássan,
252 14| való esze: olyan mélyen bevette magát a fába, hogy odáig
253 15| panaszosan a bárány - ne-e-em. Én bevezettelek, de visszafelé már te vezess,
254 5| öreg kecske. A kis gidó jól bezárta az ajtót és elgondolkozott
255 12| Csupaszem papucsosnak! Még tán a bíbic is õvele varratná az ünneplõ
256 16| kétfelül:~- Hát te, te kis bice-bóca, hova igyekszel?~- A kecskeméti
257 6| Ha a sündisznócska nem bír tovább menni, akkor õ szégyenben
258 18| hegye maradt meg, mire a birkózásnak vége lett.~Hanem most már
259 18| Minden éjszaka bejárja birodalma minden zegét-zugát, hogy
260 8| ahogy a Talpas körüljárta a birodalmat. Tyúk, macska, kismalac
261 9| Görgõ meg a nevenincsi bíróé. A nekeresdi bíró olyan
262 20| volt, amikor a cinkotai bírónak egész istenadta nap egyéb
263 20| a pulykaméreg a cinkotai bírót.~- Száz aranyat adtam volna
264 1| meg ne szólítsa az urát.~- Bízd csak rám, nem lesz ott semmi
265 19| Márton, soha többet nem bízom rád a házat!~- Nem-e? -
266 13| mert én öregebb vagyok - bizonyította Búbos.~- Azért is én nem
267 6| Sündisznócskának se kellett több biztatás, letört egy mogyorófa suhogót
268 14| különös szerencsém lesz - biztatja magát a mester s nyakába
269 17| napot kívánni, mikor azzal biztatta õket, hogy nem akar õ semmi
270 2| Járjad, medve, járjad! - biztattuk a mackót.~Az szegény járta
271 14| csigát is régen vacsoráltam - bóbiskolt álmosan, mikor a háziurat
272 5| hízelgő szavakkal kér, hogy bocsád be, de be ne ereszd.~Elment
273 11| nem ütöttem meg magam. Bocsánatot is kérek, hogy a fejére
274 5| szépen, a kis gidó csak nem bocsátotta be, mert a fülébe csengett
275 20| odacsoszogott nagytelkes bocskorában a pitvarajtó szemöldökfájához,
276 20| most látom, ahogy lehúzta a bocskorát, fölhúzta a sapkáját, tenyerébe
277 2| volna: a mackó elõbújt a bódéból. Nem állhatta, hogy a kis
278 19| hogy megharagudjon az öreg Bodrira, amiért olyan nagyon szereti.
279 19| csengõjét rázogatva s mivel a Bodrival nem nagyon szeret barátkozni,
280 13| veréb illegette magát a bodzabokor levelei közt, ezt már nem
281 13| elrepült, meg se állt a másik bodzabokorig, onnan töltötte rájuk a
282 14| csepegõ köd, nyirkos hideg. A bölcs bagolynak minden tolla reszket,
283 2| rettentõ fogait s akkorát bömbölt, hogy belereszketett a piac.~
284 8| bundája úgy ki van cifrázva bogánccsal, hogy alig látszik a szõre.
285 18| akit ott talál. Hernyót, bogarat, földi férget százszámra
286 21| legörömestebb a Balog mentén. Bogárhátú, tiszta házaira, muskátlis,
287 14| van száz lába a százlábú bogárnak, úgy elindul velük, hogy
288 7| ki a négy kéményen. Olyan bohókás látvány volt ez, hogy a
289 20| lelkendeztek a péceliek s boldog volt, aki egyet megkaparíthatott
290 19| pedig másodmagával. Egy boldogtalan békát fektetett a konyhapadkára,
291 14| alszik. A fák csendesen bólogatnak: álmukban bizonyosan virágukat
292 12| az, mint a mienk! Hej, de bolonddá tett az a gonosz szitakötõ! -
293 11| MINDENFÉLE MESTEREK~Bolondos álmom volt tegnap délután
294 11| orront. Hallja, szomszéd, ne bolondozzék kend, itt nincs veszedelem.~
295 8| ahogy közel ment hozzá, a boltból kidugtak egy seprûnyelet
296 8| nem sárosodik be a láb, a boltok nagy tükörtáblái, amelyekben
297 6| Isszák azt, vagy eszik?~- Ne bomolj, lánchordta, mert mindjárt
298 9| háromszor, akkor is csak a bõrét. A húsát odaadta Görgõnek,
299 8| volt, házak nincsenek, hó borított mindent. Talpas szinte azt
300 19| hozott Jancsi gólyának akkora borjúmájat, hogy alig bírta.~- Ezt
301 6| olyan futó növény, mint a borostyán. Erõs, szívós a szára, mint
302 9| úgy élt, mint zsizsik a borsóban. Minden nap fácánpecsenyét
303 13| jót, gyönge búzát, zöld borsót, csak jók legyetek addig,
304 3| Bizony még javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak,
305 5| kis gidó édesanyja nyakába borult, sírt-rítt örömében. Az
306 3| Kicsi falu, nagy a torony, bosszút állunk Hatrongyoson - felelték
307 19| nem ugrik nagyapó görbe botjával:~- Uram-teremtõm, csak nem
308 18| fogadja:~- Brr, ki turkál, botorkál kora virradatkor?~- Én a
309 6| csak elmaradt, begurult a bozótba.~De a medve, hogy nem hallotta
310 18| haragos morgás fogadja:~- Brr, ki turkál, botorkál kora
311 8| hogy eljajdította magát:~- Brrr, de barátságtalan nép lakik
312 7| Nagy a bánat, nagy a bú, fázik a kis marabu! - egész
313 11| hogy egyszer csak a feje búbjára pottyant a peckes generálisnak.
314 11| bogár-generális megtapogatta a feje búbját s egy kicsit kelletlenül
315 13| egymással ne veszekedjetek. Búbosom, te öregebb vagy, mint a
316 13| csuda, nem látott még olyat Buda: minden csirke méregduda -
317 6| beszélget a feje fölött a bükkfaágon.~Azt kérdi az egyik cinege:~-
318 14| ormányos.~Sebaj, hiszen még a bükkfák hátra vannak. Pedig azoknak
319 12| istenteremtése, hanem a feje tetején. Büszke is rá az öreg papucsosmester,
320 11| ez így megy, szomszéd - büszkélkedett a trafikos -, s úgy látom,
321 3| kakasa s úgy világnak ment bújában, hogy még tán ma se állt
322 8| Ugorj ki, öreg Talpas! Hol bujdokoltál egész nap?~Talpas egyszerre
323 14| Már látom, hogy el kell bujdosnom errõl a tájról, ahol semmi
324 14| nyárfáknak a kérge alatt bujkál. Nem baj, ha csupa hangyatojás
325 6| mindjárt visszafordult:~- Hol bujkálsz már megint, te kis gombolyag?~-
326 4| méhecske még mindig kint bujócskázott a zörgő kórók közt. Utoljára
327 16| hallod-e, hanem ha ki nem bújsz, engem nem látsz többet.~-
328 17| ráhullott a korom, a katlanba bújt tisztálkodni. Ha a kakas
329 17| agár, míg utoljára orra nem bukott az út közepén. Föl se kelt
330 8| farka valóságos lobogó. A bundája úgy ki van cifrázva bogánccsal,
331 10| beleakadt a Fillér kócos bundájába. Mentül jobban kapálódzott,
332 10| vitéz s fölugrott a kócos bundára, hogy megvethesse a hátát
333 18| csakugyan elfáradt a fekete bundás vitéz. Föl akart szaladni
334 21| körül a radnótiakat:~- Sose búsuljatok, emberek. Szebb a mi nótánk,
335 15| hogy a tanyáról eljöttem - búsult a Jércike.~A bárány is egyre
336 15| eluntam magamat már. Dara, búza, köleskása: nincs mulatság
337 11| is hívom a testvéreimet a búzaföldrõl. Vagyunk vagy háromszázan.
338 18| mondja kevélyen az egér -, én Buzaviszi báró vagyok. Most néztem
339 2| nyakában, azzal szokták buzdítani a mackót, mikor táncolhatnékja
340 2| piacon egy üres fabódé, abba cammogott be, ahogy kibömbölte magát.
341 17| tûbe lehetett volna húzni cérnának. Karcsú a dereka, mint a
342 19| föld.~No, be is ugrott erre cicamica a tiszta-szobába, ott is
343 16| kutyának, a cica nagy volt cicának, így aztán majd egyformák
344 16| kutyánkat Huppujnak hítták, a cicánkat meg Móricnak. A kutya kicsi
345 16| megszólalt:~- Huppuj, Móric! Cicicic!~ ~
346 17| olyan haragosan, hogy a Cickének egyszerre elment a kedve
347 8| lobogó. A bundája úgy ki van cifrázva bogánccsal, hogy alig látszik
348 16| félj. A vásáron meg veszünk cigánypecsenyét.~- Hát még mit veszünk?~-
349 2| Most már tartsd a hátadat a cimborád helyett!~A gyerek elsikoltotta
350 2| Nem állhatta, hogy a kis cimborája kapjon ki õhelyette.~Odakocogott
351 18| szalad vele szembe, vidám cincogással.~- Megálljunk, atyafi -
352 10| úrral is, aki valaha még a cinege-pecsenyét is kidobta az ablakon.~-
353 2| mint a medvéjének. Annál cinegébb kis legény volt a fia, aki
354 6| Mackó bácsi!~- Gyere velem a cinegéhez, a szemébe mondjad neki,
355 6| mikor hallja, hogy két cinegemadár beszélget a feje fölött
356 6| te, öccse! Te mesélted a cinegének, hogy énrajtam szoktál lovagolni?~
357 8| kis gazda, a kezében meleg cipó, a száján hívogató szó:~-
358 2| kócos bundáját:~- Ezt is cirógasd meg, gazdám!~A gazda most
359 13| szárnyát és szeretettel cirógatja meg a kis csirkéit:~- Minden
360 8| hogy mi történt, már akkor cirógatta a bundáját egy fehérkötényes
361 4| körülnézett. Enyhe szellő cirókálta a szárnyát s röpítette egyenesen
362 17| már a kapuban elkezdett csaholni:~- Szaladjatok, nyulak,
363 14| gúnyája, szép zöld kötõje csakúgy lityeg-fityeg rajta, hiába:
364 12| parton már ott várta az egész családja. Csak úgy rezgett belé a
365 5| puskája volt, aki a kecske családot nagyon szerette.~Mikor zöld
366 16| az volt ám csak a nagy csalatkozás! Nem volt abban az egész
367 2| Gyere ki, öreg, gyere ki! - csalogatta a megbékült gazda, de a
368 16| békakuruttyolásnak. De olyan csalóka volt az is: hol errül hallatszott,
369 15| Jércike, Jércike, minek csaltál ide?~A két gyámoltalan már
370 19| könnytõl. Annál vidámabban csapkodta össze a két kis kacsóját
371 1| ilyen iszonytató nagy lármát csapni?~Kibújt a barlangjából,
372 4| megmutatom én, ki a legény a csárdában! - szálldosott egyik ágról
373 7| kemence körül s úgy járják a csárdást, ahogy a bagoly fütyül nekik.
374 19| fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra iramodtak is szét a nagyapó
375 21| ácsszekerce. Mintha az is azt csattogná:~- Nem ér ez semmit. Nem
376 11| vastagsága. Formátlan jószág, két csattogó ollóval.~- Nini, hisz ez
377 9| ijedten Zörgõ, akinek már csattogott a foga az étvágytól.~- Haragszom,
378 14| villog a félhomályban, ahogy csavargatja a fejét jobbra-balra.~-
379 18| idegen szagot érzek. Ki csavarog itt a váramban éjszakának
380 7| nevetett az õr -, õ a cselédje a marabunak.~Így kellett
381 14| jókedvû nevetés a hajnali csendbe.~Tudós bagoly ijedtében
382 7| látott.~- Hej, gyerekek! - csengette föl a háza népét - nézzetek
383 18| fûgyökerecskét, amelyik csengettyû-zsinór gyanánt szolgált le a földvári
384 18| mi történt hát azzal a csengettyû-zsinórral? A földvári herceg fölkapaszkodott
385 18| Most is ott majszolta még a csengettyûhúzó-gyökeret. Nagyon tudakolta volna
386 15| kiáltott föl hozzá a csengettyûs bárány - gyere világot látni,
387 18| s keresi a feje fölött a csengettyûzsinórt, mert mosdóvizet akar hozatni
388 5| Szép piros pántlikát, ezüst csengő rajta.~Hiába volt minden
389 18| Elég az hozzá, hogy nincs csengõ, nincs inas: ki öltözteti
390 14| Az ám, ólomszín felhõk, csepegõ köd, nyirkos hideg. A bölcs
391 18| éjszakának idején?~Nagy, kövér cserebogár-hernyó lapult meg a sarokban. Gonosz
392 3| nem kapta volna a sárga cserebogarat. Elég az hozzá, hogy arra
393 11| Azt álmodtam, hogy rubin cseresznye termett a kis cseresznyefán,
394 11| cseresznye termett a kis cseresznyefán, arany alma az almafán,
395 11| délután a kertben, ahogy a kis cseresznyefánk alatt szunyókáltam a padon.
396 4| s röpítette egyenesen a cseresznyevirág-csárdába. Ott pedig szívesen fogadták,
397 4| mikor látta, hogy mennyi cseresznyevirágszirom hull az égből.~Az ám, csakhogy
398 14| nekifeszíti a vésõjét a cserfakéregnek. Ott lakik az ormányos bogár,
399 19| azért le nem tette volna a csészét a szájától, ha valami furcsa
400 4| volt az első vendég. Ezer csészikéből kínálkozott felé a finom
401 4| és panaszos zümmögéssel csetlett-botlott a sötétben.~- Hát téged
402 10| bunda mellé csalogatja a csibéit, akik torkuk szakadtából
403 21| madarak szívének is. Azért csicseregtek röptükben olyan sírva-ríva.
404 21| nap sugaraiban és vidám csicsergéssel kívántak jó éjszakát a radnótiaknak.
405 21| készülõdtek. Egyre halkuló csicsergésüket illatos szellõ hordta szét
406 2| szaladtunk ki a piacra, mint kis csikók a gyepre.~- Ki látja meg
407 2| bizonyos, hogy én még a mákos csíktól is elszaladtam, ha behallatszott
408 5| Me-e-e, rubintocskám, gyémánt csillagocskám! Hogyne szeretnélek, mikor
409 14| bagoly, aki egész éjszaka a csillagokat vizsgálgatta, hajnal szõkülésekor
410 5| gidócskám, gerlicém, mókuskám,~Csillagom, rubintom, angyalom, babuskám!~
411 11| rólam. Aranyoszöld ruhája csillogott-villogott a napfényben s olyan peckesen
412 4| álmában és aranyos napsugárban csillogtatta a szárnyait. Piros tulipán
413 6| kérdi az egyik cinege:~- Csin-csin-csin-csincsere, mi az újság erre?~Azt mondja
414 11| Ejnye - mondom -, mit csináljak én ezzel a töméntelen kinccsel?
415 9| zörög az ól tetején.~- Mit csinálsz ott, cimbora?~- Vacsorázok,
416 19| kisajtóba s öreg kezével ernyõt csinálva a bozontos szemöldöke felett,
417 10| Magam is azt szeretném, ha csíphetnék egyet közületek - csattogtatta
418 13| ha egyéb nincs, egymást csípi!~- Tõlem járhat a kereplõje -
419 6| lelkem Mackó bácsi, hogy úgy csípik a legyek. Mit szólna hozzá,
420 18| látni.~- Ejnye, a vakondok csípje meg, idegen szagot érzek.
421 13| rájuk a mérgét:~- Csirke csipog, csipi, csipi: ha egyéb
422 10| szerencséje. Kis csirkék csipognak a tanyaudvaron a kotlós
423 13| itt, itt, itt, itt, itt - csipogott keservesen a Búbos meg a
424 8| A verebek olyan bátran csipogtak a sövényen, mintha Talpas
425 6| mintha egy kaptár méhecske csípte volna meg.~- Hej, mordézom
426 13| minden csirke méregduda - csiripelt le a kis csirkékre.~A két
427 13| koty, koty, koty, koty, csirkéim, hol vagytok? - kérdezte
428 13| szeretettel cirógatja meg a kis csirkéit:~- Minden szépet, minden
429 13| napernyõre, akinek olyan két kis csirkéje van, mint Tyúk anyónak!
430 13| méregduda - csiripelt le a kis csirkékre.~A két kis csirkének nem
431 4| méhecske szépen ki bírt csisszanni.~- Én vagyok a legfrissebb -
432 10| vitézi gúnyáját. Sarkantyús csizmáját föl se kell húzni, mert
433 17| Úgy szaladt visszafelé Csobáncra, mint akit ostorral hajtanak,
434 2| mikor megláttam. Valami csoda nagy állat volt, ahogy két
435 7| Marabu-madarak? - mondtam csodálkozva. - No, azok nagy urak lehetnek,
436 7| fején a hálósapka, olyan csodát látott.~- Hej, gyerekek! -
437 4| közben egyszerre valami hideg csöpp nem hull a homlokára.~-
438 2| kenyeret keresni is.~Azzal szép csörgõs láncból nyakravalót kötött
439 15| Árnyékos nagy fák alatt csörög a patak, s a patakparton
440 6| medve, hogy nem hallotta a csörtetést maga mögött, mindjárt visszafordult:~-
441 9| mint a neve: zörgött minden csontja, mint dió a zsákban. Görgõ
442 9| gazduram, hogy nem hallom már a csontjaim zörgését, akárhogy rázom
443 15| a legelõt, szélmalmot, a csordakutat, a haranglábat, utoljára
444 10| nélkül, mert Sólyom vitéz a csõrét használja kardnak. Csak
445 1| osonjon.~- Hová, hová édes csõszöm?~- Megyek pihenni.~- Hát
446 19| szájától, ha valami furcsa csoszogást nem hall a konyhán.~Nagyapó
447 12| Bokrok, virágok nevetve csóválták meg a fejüket, mikor meghallották,
448 15| lett?~- Jaj, Morzsa bácsi, csúffá tett az a gonosz Cica-mica!
449 18| örökös sötétségben. Azért csúfolják vakondoknak a rosszakarói.
450 13| elszégyellte magát erre a csúfolódásra, hogy mindjárt elrepült,
451 6| készül Mackóéknál. De olyan csúfolódást még nem hallott az erdõ,
452 3| répa terem vastag, nagy - csúfolódott a cinege.~- A fele se tréfa
453 4| ibolyacsárda azonban még csukva volt és a nyughatatlan méhecskének
454 13| Szégyelljétek magatokat, csúnya porontyok. Jóravaló csirke
455 18| nyugovóra. Nagy úr a herceg, ha csupán vakondoknak hívják is.~Nagyot
456 12| miénk - mondja estendén a Csupaszem-porontyoknak, mikor jó étvággyal elfogyasztották
457 12| belé a nádas, ahogy az éhes Csupaszemek világlátott apjukat köszöntötték:~-
458 12| vízen, amelyikben a kis Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~-
459 12| elnevette magát az égen: lett is Csupaszemnek olyan melege, hogy mire
460 17| emberre, aki az esõ elül a csurgásba menekül, ma is azt mondják,
461 17| Van a szomszéd faluban egy csurgó-kút, ott már, tudom, nem találsz
462 17| tele is szedte ám magát a csurgó-kútnál vízzel, hogy egész felüdült
463 17| hogy mire haza-hazaért a csurgó-kútról, megint majd megölte a nagy
464 17| még egyszer szaladnom a csurgókúthoz egy ital vízre. Hanem majd
465 14| nyoma se marad.~Pedig lefelé csuszkál már a napocska az égen s
466 14| ilyen hangos jókedve ebben a cudar idõben?~Harkály mesternek
467 5| drága szemefényének, édes cukrocskájának.~Varrt neki szivárványszín
468 5| Arany skatulyába sárga cukrot hoztam.~Beszélhetett a koma
469 21| leveles kapu.~Újfaluba, Czakóba, Iványiba, meg a többi szomszéd
470 19| megszorítva a cicamicának a dagasztó lábacskáját.~Az lenne jó?
471 5| hallgatták s minden nóta után ezt dalolgatták:~- Éljen soká a gidó!~Nincsen
472 5| amit az az aranytollú madár dalolt.~Itt van az a könyv éppen
473 15| kár, eluntam magamat már. Dara, búza, köleskása: nincs
474 6| alig törölte meg a száját a délebéd után, kifeküdt a napra szundítani
475 19| Itt szokott õ két hét óta délebédelni, a szép, tiszta konyhán,
476 19| tudta megmenteni, hanem a délebédet is.~Nagyanyó pedig fáradtan
477 12| anyó a sás közt keveri a délebédhez való rántást. Ki-kiszól
478 15| rég elharangozták volna a delet.~- Bárányka, itt nagyon
479 17| olyan vígan sütkéreztek a déli verõfényben, hogy a csobánci
480 17| húzni cérnának. Karcsú a dereka, mint a keszegé, hosszúk
481 2| átfogta gubancos barátja derekát, ez meg nagy mancsát rátette
482 4| is kint gubbaszkodott a dérvette őszirózsákon, mikor minden
483 2| kiszakított belõle egy szál deszkát, mint ahogy mi az irkalevelet
484 14| kiabálja Harkály mester diadalmasan.~De bizony nem jön ki az
485 1| Bele az mindenestõl - dicsekedett a gazda nagy fenyen.~A nagyszerû
486 4| elmúlt a dúdolhatnékja. Dideregve nézett körül és szégyenkezve
487 15| fáztában még mindig ott didergett. Kereste az utat, de még
488 15| Találtak paprikaföldet, dinnyeföldet, patakot, malmot, de a kölesföld
489 9| zörgött minden csontja, mint dió a zsákban. Görgõ is olyan
490 11| vagyunk - vetett örömében díszbukfencet a pattanó-bogár. - Uraságod
491 19| tiszta-szobába, ott is a díványra, annak is a legsarkába!
492 19| állatainak.~- Takarodjatok! - dobbantott nagyanyó a lábával, hogy
493 2| hányni, két lábon állni, dobszóra táncot járni s mindenféle
494 2| elkezdte szeges végû bottal döfölgetni a mackót. Ez meg már éppen
495 21| nagy boldogan zümmögték, döngicsélték körül a radnótiakat:~- Sose
496 2| ahogy tõle telt, csak úgy döngött bele a föld. Hanem ahogy
497 6| nem mondott igazat.~Nagy dörmögve ballagott el az erdõszélre,
498 4| úgy kell lenni, hogy ott dörzsölhette le az álommézet a szeméről,
499 11| derék legény! Nincs az a dohánygyár, ahol olyan szépen sodornák
500 1| útjába ejtette és mint aki dolgát jól intézte, széles kedvvel
|