abbol-dolga | dolgo-gazda | gazdu-kegye | kekbe-manko | marab-ossze | ot-szive | szivn-virra | visel-zuhan
Rész
501 14| Kipp-kopp, kipp-kopp - dolgozik a fejsze, hasad a forgács,
502 1| Jó reggelt, szomszéd, mi dologban fáradsz?~- Farkasvermet
503 19| Nagyanyó pedig fáradtan dõlt bele a nagy karosszékbe.~-
504 12| három ugrással fent volt a domb tetején.~- No, nézzük, milyen
505 12| mire felére kapaszkodott a dombnak, már a nyelve is lógott.~-
506 12| kötõjét s akkorát ugrott föl a dombra, hogy szinte puffant.~-
507 4| legkisebb a legfrissebb - dongott ki a nyíláson s most már
508 12| papucso-cso-cso-cso-csot - dúdolgatja vissza a mester.~- Szép
509 4| nyughatatlan méhecskének elmúlt a dúdolhatnékja. Dideregve nézett körül
510 20| kiáltotta kétségbeesetten s dühében beledobta sapkáját a kútba.
511 7| marabu-palotán. Hát ki is dugta rajta a fejét - egy füles
512 19| nagyapó másik vállán. Halk duruzsolással törlészkedett hozzá a vastag
513 4| mutatta volna, ha a nagy dúskálódás közben egyszerre valami
514 9| rövid a vacsorám!~- Mi jóban dúskálódsz, Zörgõ?~- Kenyérhajban biz
515 6| Sündisznócska elvisította magát:~- É-é-én? Azt se tudom, micsoda Isten
516 17| CSOBÁNCI AGÁR~Nagyon szép ebállat volt a csobánci agár. Hegyes
517 1| szeretném megmenteni és a komát ebbe a verembe ejteni.~- Hát
518 4| egy kis mézes fazekat:~- Ebből kortyanthatsz egyet-egyet,
519 17| ürgepecsenyét.~Addig, addig leste az ebédet a csobánci agár, míg utoljára
520 14| hogy hol terítenek neki ma ebédre?~Mikor a tudós bagoly, aki
521 14| SZERENCSÉJE~Télidõben késõn ébred még az erdõ is. Nincs, aki
522 12| Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~- Hordja el a gólya ezt
523 6| No, csak hagyd el azt az édeskés beszédet - dörmögött a medve -,
524 4| cseresznyevirágszirom hull az égből.~Az ám, csakhogy azok az
525 21| miránk le a jó Isten sem az égbõl.~Csakugyan hamvas felhõfátyollal
526 18| akárhogy megrázzák, de az egérbõl csak a farka hegye maradt
527 10| Ki-ki-ki! ki-ki-ki!~Az egerek azonban azt gondolják magukban,
528 18| hogy elég volna három falu egerének. Van abban kis szoba, nagy
529 6| jól a békabecsinált meg az egérpecsenye, mint akkor.~ ~
530 6| békabecsináltam, maradék egérpecsenyém.~- Hiába pergeted úgy a
531 6| Hogymint szolgál drága egészsége?~- No, csak hagyd el azt
532 21| kõmûvesei kútágasokon, félig égett fák kizöldült gallyán, épülõ
533 4| Az ám, csakhogy azok az égi virágszirmok hidegek voltak
534 21| jönnek!~Nem jöttek biz azok. Egy-egy seregük átvágódott a falu
535 7| afrikai madarakra. Bezzeg egy-kettõre megtanította magyarul a
536 15| ha unod magad!~Jércike egyben ott termett.~- Hát hova
537 8| is álmodott.~- Hopp, hupp egye meg a kenyérhajat a pulyka,
538 16| szénatartóból, szalad ám föl egyenest a széles garádicson egész
539 18| mezítláb is herceg a herceg. Egyes-egymaga lakik akkora palotában,
540 4| fazekat:~- Ebből kortyanthatsz egyet-egyet, ha megszomjazol álmodban -
541 19| sajnálta, hogy alig suhintott egyet-kettõt, már elszelelt az ellenség.
542 5| öreg kecske, mert ez az egyetlenegy fia volt csak. Féltette
543 16| cicának, így aztán majd egyformák voltak. Huppuj a szénatartóban
544 8| Talpasok látszottak. Az egyikkel meg is akart barátkozni.
545 11| egyszeribe megmutatta, mit tud. Egykettõre fönt termett egy meggyfácskán,
546 9| messzirõl. Sose jártak még egymás portáján, csak a két falu
547 16| tanakodtak, hallgatóztak, néztek egymásra nagy szomorúan. Egyszerre
548 13| macska elõl meneküljetek, egymással ne veszekedjetek. Búbosom,
549 12| látsz te többet, mint én, te éhendongó?~- Túl a dombon erdõt, rétet,
550 12| mondja, hogy csak olyan éhenkórász népeknek való, mint a gémek,
551 16| azelõtt. Éhesnek meg még éhesebbek.~- De hallod-e, Huppuj -
552 16| szomjasak voltak, mint azelõtt. Éhesnek meg még éhesebbek.~- De
553 3| hatrongyosi gyerekek nem ehetnek kakastejes kenyeret.~ ~
554 16| az is lehet.~- Én nagyon ehetném hallod-e. Nézzünk szét abban
555 9| hogy holnap ilyenkorig sem éhezem meg.~Zörgõt nem nagyon kellett
556 16| gyere te is.~- De csak így éhgyomorral?~- Ojjé, lesz egér az úton,
557 15| kezdett a harmat. Jércike éhiben, féltiben, fáztában még
558 16| volnánk, ha te nem jajgatsz az éhségeddel.~Pedig nagyon rosszul volt
559 10| egyszerre elfelejtette az éhséget. Ment volna már vissza ebéd
560 15| már csak úgy szédelgett az éhségtõl.~- Cica én már nem sétálok,
561 4| járt az idő s az jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~-
562 20| Elmegyek Pécelre szúnyognak.~- Ejha - ejtette le ámultában a
563 7| az ablakon, mi történt az éjjel! Zsiráffejük nõtt a kéményeknek!~
564 8| gyerekhang a holdfényes éjszakában.~Talpas fölneszelt a hívogatásra,
565 4| jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~- Mindegy az, én már nem
566 1| és a komát ebbe a verembe ejteni.~- Hát csak ásd, szomszéd,
567 9| mert a hosszú séta nagyon elálmosította.~- Annak, gazduram, hogy
568 4| Ettől majd mélyebben elalszik, mert ez leragasztja a szemét -
569 16| De Huppuj csak nem hagyta elaludni többet:~- Meghiszem, hogy
570 8| fejét a két elsõ lábára. Elaludt s álmában otthon járt a
571 1| alkut nem akarta feleségének elárulni, meglepetésnek tartogatta
572 21| magát:~- Jobb lesz nekünk elbújdosni errõl a tájról, amit már
573 16| többet.~- Nem tudsz úgy elbújni, hogy meg ne találjalak.~-
574 16| találjalak.~- De nem is elbújok én, pajtás, hanem elmék
575 12| Fejest ugrott a vízbe s úgy elbújt a nádtorzsába, hogy gólya
576 17| verõfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta magát örömében:~- Reszkessetek
577 4| föl a méhecske s nagyon elcsodálkozott, mikor látta, hogy mennyi
578 21| ké-é-é-ék!~- Ficseri, van elé-é-é-ég!~- Add errébb, csicseri!~-
579 6| már messzirõl hujjángatott elébe:~- Isten hozta, bátyámuram,
580 14| nincs annál fölségesebb eledel a harkálygyomornak. Az ám,
581 19| ez, hogy: szaladj hamar elejbük, nagyapó, mert már zörög
582 5| füvet szedni. Elfogyott az elemózsiánk. Zárd be jól az ajtót, be
583 8| a lába reszketett. Majd elepedt egy ital vízért, de a városban
584 20| bíró, ha még az egyszer eleresztesz - rimánkodott a dongó -
585 3| kakasát, hogy egyszeribe eleresztette szegény feje a fületlen
586 2| mikor a macska a körmét élesíti s úgy kiszakított belõle
587 18| hálószoba, vendégszoba, éléstár, pince. Hát még a titkos
588 4| beletettem egy pohárba s most itt élesztgetem a napon. Ha föléled, visszaeresztem
589 10| Sólyom vitézbõl, ami kis élet volt még benne s vitte be
590 4| vele, hogy soha többet az életben nem nyugtalankodik éjszakának
591 20| cinkotai bíró, kegyelmezz az életemnek!~Úgy hallottam, mint most
592 10| nem volt már se holt, se eleven, mikor a Fillér szárnyánál
593 16| kedved van, te kisnyúl. Pedig elfáradtál, ugye?~- Dehogyis fáradtam.
594 10| hogy Sólyom vitéz egyszerre elfelejtette az éhséget. Ment volna már
595 13| kellett egyéb. Egyszerre elfelejtették, hogy õk meg vannak ijedve.
596 1| nem is beszéltünk, egészen elfelejtkeztem róla.~- Szerencsétlen emberfia!
597 12| Csupaszem-porontyoknak, mikor jó étvággyal elfogyasztották a szúnyográntottát.~- Elég
598 5| pillangós mezőre füvet szedni. Elfogyott az elemózsiánk. Zárd be
599 18| le a földvári kastélyba. Elfonnyadt-e, kiszáradt-e, más egyéb
600 5| jól bezárta az ajtót és elgondolkozott azon, amit édesanyja mondott.
601 2| gazdát most már végképp elhagyta a béketûrés. Nekivörösödve
602 21| ha az Isten madárkái is elhagytak. Nekik sincs már hajlékuk
603 16| csak egy kis, kis idõ, úgy elhagyták, hogy mikor egyszer Huppuj
604 12| beszéd tovább, Csupaszem elhajította a kaptafát, fölgyûrte a
605 14| szusszan az erdõ mélyén, hogy elhajtana egy szélmalmot. Bizonyosan
606 6| legyek. Mit szólna hozzá, ha elhajtogatnám õket egy mogyorófavesszõvel?~-
607 7| nekik. Közbe-közbe pedig elhallgattatják a bagoly muzsikást s felköszöntik
608 15| gyomrocskájában, mintha rég elharangozták volna a delet.~- Bárányka,
609 8| olyan foga, hogy a vasat elharapná, a farka valóságos lobogó.
610 12| valamirevaló mesterember nem élhet meg anélkül, hogy körül
611 12| éjszaka?~- Szerencséd, hogy elhordtad az irhád, mert majd megmutattam
612 7| mikor betoppant a bagoly és elhuhogta a bajukat.~- Menetrendet
613 15| Én haza szaladok, mert elhûl a leveske. Te csak mulasd
614 4| örvendezve, ha egy szem elhullott magot talált.~- Zümm-zümm-zümm-zümm,
615 5| az erdőnek. Ideje is volt elillanni, mert az öreg kecske hazafelé
616 6| szeme villogott, merre lehet elinalni. Kapta magát, egyszer csak
617 14| a százlábú bogárnak, úgy elindul velük, hogy nyoma se marad.~
618 2| kapta a gazdája kalapját s elindult vele kéregetni. Néha annyi
619 16| selyempántlikát az enyimre.~Avval elindultak, keresztül a káposztás kerten,
620 6| mendegélnek, egyszer csak megint eljajdítja magát sündisznócska a medve
621 2| én gyerekkoromban még úgy eljárta a medve a mártogatóst, hogy
622 15| megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem - búsult a Jércike.~A bárány
623 21| tájról, amit már a madár is elkerül. Hogy maradhassunk mi akkor
624 21| Nem lesz többet Radnót. Elkerülik az Isten madarai még a helyét
625 3| hatrongyosi bíró kakasa nagy elkeseredésében be nem kapta volna a sárga
626 21| a fecskék.~Annál jobban elkeseredtek a radnótiak. Volt köztük,
627 7| hozatjuk a kosztot - mondta elkeseredve a bagoly s nem gyõzte a
628 18| haszontalan férge, de már elkésett vele. A földvári herceg
629 16| abban az erdõben.~- Hátha elkésünk a vásárról?~- Dehogy késünk,
630 2| Odacsúszott a nyíláshoz s elkezdte szeges végû bottal döfölgetni
631 16| éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt tõle:~- No, szervusz, kisnyúl,
632 12| poronty.~De sietett is ám elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében
633 9| rázom magam.~Ebben a percben elkukorékolta magát a kakas a padlás szájában
634 3| éjszaka, nehogy álmában elkukurítsa magát valahogy. Jaj neked,
635 15| onnan ízibe, mert mindjárt ellátlak útravalóval!~ ~
636 3| ameddig a hatrongyosi torony ellátszott. Akik pedig otthon maradtak,
637 16| cimbora, hetedhét ország ellen jár akkorra az a mézeskalácsos,
638 19| egyet-kettõt, már elszelelt az ellenség. Nagyapó állatai egyszerre
639 19| Margitka lepihentek egy kicsit, ellopódzott a mészárszékbe s hozott
640 6| Kapta magát, egyszer csak elmaradt, begurult a bozótba.~De
641 12| megkérdezik tõle a porontyai, elmén-e máskor is világot látni?~ ~
642 5| könyv éppen a kezemben. Elmondok nektek belőle egy szép mesét
643 4| nyughatatlan méhecskének elmúlt a dúdolhatnékja. Dideregve
644 20| Már csak megtudom, hogy élnek azok a híres péceli szúnyogok.~
645 12| Csupaszem. Még a napocska is elnevette magát az égen: lett is Csupaszemnek
646 8| van a tanyán. Kapta magát, elnyújtózott a hóban, ráfektette nagy
647 2| lecsapott volna: a mackó elõbújt a bódéból. Nem állhatta,
648 18| szemibõl, ahogy a kastély elõcsarnokába ér. Nagy, pohos mezei egér
649 6| fülemnek hagyjon békét!~Elöl baktatott a medve, mellette
650 16| is.~Erre aztán csakugyan elõjött Móric úr.~- Aztán, te Huppuj,
651 15| kölesföld csak nem akart elõkerülni.~Jércike már csak úgy szédelgett
652 20| cinkotai bíró mégiscsak elõkurjantotta a feleségét s a markába
653 17| csobánci agár!~El is inaltak elõle a nyulak úgy, hogy mire
654 16| beljebb-beljebb húzódnék elõlük az erdõ. Hát mikor odaértek,
655 14| kerülközik egy kis munka valahol.~Elõször a fenyõfákat kopogtatja
656 5| alatt aranyos karszékben, előtte volt egy nagy könyv, abba
657 2| odacammogott a gazdához s leguggolt elõtte békítõ morgással. A gazda
658 6| Idehozom azt a rossz portékát, elõttetek vallja be, hogy nem mondott
659 16| országútra kiértek: ihol ballag elõttük egy kis hajításra egy suta,
660 16| hallod-e, Huppuj, azóta nyilván elõttünk jár a sánta nyúl.~- Dehogyis
661 5| etetgette.~A kis gidó aztán elővette jávorfurulyáját, olyan szép
662 18| gazdálkodó embernek. Annyi férget elpusztít, hogy azért el lehet neki
663 18| Gonosz szerzet az nagyon, elrágja a füvek, virágok vetemények
664 13| csúfolódásra, hogy mindjárt elrepült, meg se állt a másik bodzabokorig,
665 3| fölugrik vele az ól tetejére s elrikkantja magát hét határ hallatára:~
666 3| mikor a kántorék kakasa már elrikkantotta magát:~Kukuriku, virradóra,~
667 9| tûnõdött Görgõ -, nyilván elrontotta délben a gyomrát ez a Zörgõ.
668 2| cimborád helyett!~A gyerek elsikoltotta magát, de olyan keservesen,
669 13| hogy nagyobbnak lássék s elsipította magát:~- Koty, koty, koty,
670 4| fogadták, mert ő volt az első vendég. Ezer csészikéből
671 2| liheg ám, de úgy, hogy majd elsodor bennünket a szele.~- Talpra,
672 14| reszket, ahogy lebegtében elsóhajtja magát:~- Hu-hu, jobb nyáron!
673 15| Fölrepült a kerítés tetejére és elsóhajtotta magát:~- Kár, kár, kár,
674 9| illendõség, bekapta nagy elszántan a falatot, azután hozzátörülgette
675 19| suhintott egyet-kettõt, már elszelelt az ellenség. Nagyapó állatai
676 19| nagyanyó, amiért megint elszórta a pipahamut a szõnyegen.~
677 8| macska, kismalac, mind eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja
678 18| mikor más istenteremtése elteszi magát éjszakai nyugovóra.
679 11| így nem éri, levegõ nem élteti, pár nap múlva leszárad
680 4| becsukták a kaptár ajtaját és eltették magukat holnapra.~Azt hitték,
681 16| kódorogtak az erdõben, hogy eltévedtek.~- Erre gyere, itt lesz
682 17| olyan emberre, aki az esõ elül a csurgásba menekül, ma
683 3| hogy a harangozó kakasát is elüldözték Hatrongyosról, mint az igaz
684 15| harmadnapra, hogy megint elunta magát, megint csak fölrepült
685 19| akart álmodni, mikor Bodri elvakkantotta magát:~- Hamma-ma mamamm,
686 14| mester - háziúr létedre elvennéd az ingyen munkát a szegény
687 2| egyszerre csak ledobban, elveti magát a földön, félrehajtja
688 17| nyelvét is úgy lógatja.~Elvicsorítja a Cicke nagy mérgesen a
689 6| lovagolni?~Sündisznócska elvisította magát:~- É-é-én? Azt se
690 5| a nagyfogú farkas jön és elvisz a barlangjába. Hallod-e,
691 18| Visszaugrott s olyan sebesen elvitte a fekete bundát, hogy még
692 9| kapta Görgõ a kosztot, mégis elvonyította magát, ahogy mellé telepedtek.~-
693 1| elfelejtkeztem róla.~- Szerencsétlen emberfia! Mért nem mondtad ezt nekem
694 1| barlangjából, odacammogott az emberhez és így köszöntötte:~- Jó
695 17| máig fönnmaradt. Az olyan emberre, aki az esõ elül a csurgásba
696 14| ingyen munkát a szegény embertõl?~- No, majd nyáron küldök
697 10| Fillér? Már látom, föl kell emelnem a béredet. Mától fogva nem
698 17| Az ám, ha az is föl nem emelte volna az elsõ lábát s nem
699 16| széle.~Nem lett biz az.~- Emerre gyere, mondtam, hogy erre
700 11| Kotródott is ám le róla nagy engedelemkéréssel:~- Ne tessék megijedni,
701 5| mikor olyan szófogadó, engedelmes kis gidó vagy. Légy is az
702 6| de a mackó mérge csak nem engedett.~- Nagy kópé vagy te, öccse!
703 6| mert csak ez az egy van. Engedje meg, hogy ide erõsíthessem
704 9| egyet: gyerünk át vacsorázni énhozzám.~- Ham-ham-ham-mar, ham-ham-ham-mar -
705 11| még virágjában meg szoktam enni a gyümölcsöt, hogy a gazdámnak
706 6| mesélted a cinegének, hogy énrajtam szoktál lovagolni?~Sündisznócska
707 4| szomorodott el, ahogy körülnézett. Enyhe szellő cirókálta a szárnyát
708 16| akkor kék selyempántlikát az enyimre.~Avval elindultak, keresztül
709 8| sincs vége. Még az öreg eperfa is olyanformán integetett
710 21| háztalan utcákon. Még ahol építenek is, ott is tompán csattog
711 1| érkezett, mert Mackó szomszéd épp akkor szedte-vette magát,
712 2| Kukoricának a legédesebbjét, erdei méznek a legfrissét, kenyérnek
713 2| ember medvekölyköt fogott az erdélyi havasok közt, haza vitte
714 11| trafikos -, s úgy látom, itt érdemes egy gyárat berendezni.~-
715 5| labdázgattak együtt kerek erdő szélén, mert majd el is
716 15| egy kicsit.~Bementek az erdõbe, a bárány lehevert a fûbe,
717 14| a hét szûk esztendõ.~Az erdõk tollas ácsmesterét csakugyan
718 10| valamikor a nyáron, mikor erdõn, mezõn terített asztalt
719 5| többször, nekiiramodott az erdőnek. Ideje is volt elillanni,
720 16| letértek az útról, neki az erdõnek. Hanem ugyan jó darabig
721 6| dörmögve ballagott el az erdõszélre, ott lakott a sündisznócska,
722 16| mézeskalácsos, mire te fele útját se éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt
723 17| bizonyosan itthon leszek. Addig eredj a mezõre ürgét fogni.~Ezzel
724 20| állt volna Pécelig, ha az eresz alatt a fecske be nem kapta
725 21| másikat: de hová? Nincsen ereszalja, nincs hajnalkavirágos tornác,
726 5| hogy bocsád be, de be ne ereszd.~Elment az öreg kecske.
727 15| Pedig már megnõtt az árnyék, ereszkedett az este, huhogni kezdett
728 2| idejében ideadod az ostort, nem eresztem ki a kezembõl a láncot.
729 15| ide-oda, de egyszer csak úgy érezte a gyomrocskájában, mintha
730 14| háziurat lenyelte -, de éreztem én ezt már reggel, hogy
731 16| hogy aztán odaértek az érhez, bezzeg, egyik se fogta
732 13| kertjében. Meg kellett nézni, érik-e már a papsajt, fodorodik-e
733 3| szégyen többet engem sose érjen! - rikkantotta el magát
734 19| kisajtóba s öreg kezével ernyõt csinálva a bozontos szemöldöke
735 2| hogy nem restellesz úgy erõlködni ebben a nagy melegben?~De
736 1| Mackó! Igaz biz az! Te erõsebb vagy a farkasnál, megbirkózol
737 6| van. Engedje meg, hogy ide erõsíthessem magam.~- Szaporán, hékás,
738 21| Ficseri, van elé-é-é-ég!~- Add errébb, csicseri!~- Hozom már,
739 16| csalóka volt az is: hol errül hallatszott, hol amarrul.~
740 18| kiszáradt-e, más egyéb veszedelem érte-e, majd kitudódik az a maga
741 1| a kecskéidet.~- Úgy már értem. Csak jól vigyázz!~A jó
742 11| az a pojáca, aki jobban értene hozzá. Addig-addig ügyeskedett,
743 7| ehhez a mesterséghez nem értenek. A róka ugyan lobogtatta
744 18| csípje meg, idegen szagot érzek. Ki csavarog itt a váramban
745 8| megkergeti. Hej, micsoda heverés esnék most otthon a szalmás istállóban!~
746 1| Hm. Aztán bele fog-e esni?~- Bele az mindenestõl -
747 4| kicsit a tél. Hó lepte, jeges eső verte s akkora nyílás támadt
748 12| magát a lejtõn. Nem érte föl ésszel a jámbor, hogy õ benne volt
749 8| otthon a szalmás istállóban!~Estefelé kiért a Tiszához. Erre már
750 12| nemzetség ez a miénk - mondja estendén a Csupaszem-porontyoknak,
751 19| szegény nagyapó. Neki meg eszeágában sem volt katonáskodni. Megesett
752 13| Kendermagoska: neked legyen több eszed. Amelyiktek veszekszik,
753 12| nézni?~- Mit-e? Nem a te eszedhez való az, kis öcsém! Túl
754 1| arról pedig tenni kell! Eszeljen ki kelmed valamit.~- Kieszeltem
755 21| Ezt csak a radnóti fecskék eszelték ki, hogy el ne kelljen nekik
756 1| meglásd, túljárok én a farkas eszén!~- Mondasz valamit, Mackó!
757 17| féltsétek a csobánci agarat, észért se ment az kölcsön a szomszédba.
758 13| muhart, rossz szomszéd nem eszi-e a friss porcfüvecskét? Egy
759 20| hallottam, azt se tudom, eszik-e vagy isszák?~- No, majd
760 10| kívánnak neki jó napot, ha észreveszik.~Most azonban nagy a szerencséje.
761 17| csobánci agár, míg utoljára észrevette, hogy nem is éhes õ, hanem
762 7| parancsolat s marabuéknak eszükbe sincs a kivándorlás. Egész
763 16| vályúból ettek-ittak, soha étel-ital fölött össze nem marakodtak.~
764 16| mindig. Kettős kis vályúból ettek-ittak, soha étel-ital fölött össze
765 4| álommézet kentek a szemére.~- Ettől majd mélyebben elalszik,
766 12| Csupaszem-porontyoknak, mikor jó étvággyal elfogyasztották a szúnyográntottát.~-
767 9| már csattogott a foga az étvágytól.~- Haragszom, hogy kést-villát
768 8| Nézd, milyen tolakodók ezek a csavargó tanyai kutyák!~
769 7| marabu-palotákat.~- Ugyan kik laknak ezekben a furcsa emeletes házakban? -
770 4| mert ő volt az első vendég. Ezer csészikéből kínálkozott
771 16| Én egy kis sárgaszíjas ezüstpergõt a nyakamra.~- Én meg akkor
772 14| olyan mélyen bevette magát a fába, hogy odáig ugyan be nem
773 2| Volt ott a piacon egy üres fabódé, abba cammogott be, ahogy
774 9| s úgy bekapott egy nagy fácáncombot, mint béka a legyet.~- Tessék,
775 9| zsizsik a borsóban. Minden nap fácánpecsenyét evett, azt is napjában háromszor,
776 3| felelték a kakasok.~- Majd ha fagy, hó lesz nagy, répa terem
777 3| javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak, mikor a
778 16| hogy mire kivergõdtek, fahegybe hajlott a nap s csak olyan
779 14| Lassú horkolás hallatszik a fahegyrõl: ott a mókus álmodik puha
780 10| is, mint a nyíl, az erdõ fái mind megcsóválják bámulatukban
781 21| udvarok nekilombosodott fáit.~Mire a nap fölszárította
782 21| madarai még a helyét is.~Elég fájdalom az a kicsi madarak szívének
783 21| nézték, hogy magasodnak a falak s muzsikaszónál szívesebben
784 9| bekapta nagy elszántan a falatot, azután hozzátörülgette
785 6| bácsi, arra is. Tessék elõbb falatozni valamit. Van egy kis békabecsináltam,
786 9| Zörgõ s leugrott az utolsó falattal Görgõhöz -, nesze, részed
787 21| sereg, mint mikor az õszi faleveleket felsodorja a forgószél a
788 11| mint ahogy õ összesodorja a falevelet. Aztán olyan furfangos szerzet
789 21| piros tûzmadarak. Ledõlt falomladékok temették be a virágos kerteket,
790 21| épülõ házak ormán, füstös falomladékokon. S olyan fürgén forgatták
791 2| egyik lábát végignyújtotta a falon, mint mikor a macska a körmét
792 21| Iványiba, meg a többi szomszéd faluba kvártélyozták be magukat
793 21| se kívánkoztak már el a falujokból, jaj, dehogy kívánkoztak!
794 2| nagyon hamar beleszokott a famíliába.~Olyan dolga volt, mint
795 11| gyökeret. Azon élek egész famíliástól. Mindjárt át is hívom a
796 5| ezüst fa, annak az ezüst fának rengő-ringó ágán volt egy
797 14| gubbaszkodott a háza küszöbén, nagy faodú szélén. Piros sapkája csak
798 18| nem is szakad ám bele a fáradságba a földvári herceg. Nem sokból
799 1| reggelt, szomszéd, mi dologban fáradsz?~- Farkasvermet ások.~-
800 19| délebédet is.~Nagyanyó pedig fáradtan dõlt bele a nagy karosszékbe.~-
801 16| kisnyúlnak, hogy el sincs fáradva, megkérdezték:~- Ejnye,
802 1| biz az! Te erõsebb vagy a farkasnál, megbirkózol vele és legyõzöd.
803 1| Jó lenne kitekinteni a farkasverem felé és megszámlálni a kecskéket,
804 5| mind otthagyták a mogyorót, fáról fára szökdelve mind odamentek
805 9| íze van ám ennek, mint a favégnek! De már csak ezt a tojásos
806 4| fejéhez tettek egy kis mézes fazekat:~- Ebből kortyanthatsz egyet-egyet,
807 14| jobb nyáron! Hu-hu, de fázom!~- Kidobolták Szentesen:
808 17| helyett használhatta, ha fázott.~Ebbõl is láthatjátok, hogy
809 15| Jércike éhiben, féltiben, fáztában még mindig ott didergett.
810 20| Pécelig, ha az eresz alatt a fecske be nem kapta volna.~Mindegy
811 21| fölveti a határt a nagy fecskecsicsergés.~Ott ültek az Isten apró
812 21| ágakba rakták a gömbölyû fecskeházakat. Egyik rakta a falat, másik
813 21| Szebb a mi nótánk, mint a fecskéké.~Szegény radnótiakra rá
814 21| hiába várták haza az idén a fecskéket. Nem hozta meg õket a tavasz.
815 21| ágára rakott házban. Pedig a fecskének nem szokása fára fészkelni.
816 12| beszédje mégis szöget ütött a fejébe. Szó, ami szó, mégiscsak
817 16| kökénybokor.~Jó reménység fejében, hogy hátha beljebb, hátha
818 4| Belegyömöszölték egy viaszágyba és a fejéhez tettek egy kis mézes fazekat:~-
819 9| jól megy sorod, mert egy fejem van, de fogadok a felébe,
820 7| táncolni kezdett kopasz fején a hálósapka, olyan csodát
821 12| vetett a nyájas köszöntésre. Fejest ugrott a vízbe s úgy elbújt
822 14| kipp-kopp - dolgozik a fejsze, hasad a forgács, de semmi
823 7| zsiráfok. Amelyiktek föléri a fejük tetejét, vakargassa meg
824 12| Csupaszem -, hogy mink a fejünk tetején látunk.~- Miért,
825 12| Mert így nem tehetünk a fejünkre kalapot - nevette el magát
826 16| Jobbra az úttól, jó bent feketéllett egy kerek erdõ.~- Micsoda
827 19| másodmagával. Egy boldogtalan békát fektetett a konyhapadkára, annak mondta
828 17| napon, akkor a tûzhelyre feküdt hûtõzni. Mikor a kéménybõl
829 3| hasadni.~Hát, uramfia, a fél szemét még ki se nyitja
830 9| fejem van, de fogadok a felébe, hogyha megtudja, beáll
831 18| a szépen szóló hegedût, felébred álmából Vakondok úr, a földvári
832 14| Majd a nyáron? Ha el nem felejted? - ugrott utána a mester
833 14| tormalevelet, ha el nem felejtem - integetett nagy kegyesen
834 5| szélén, mert majd el is felejtettem mondani, hogy ott laktak
835 17| elsõ lábát: de bizony képen felejti õ ezt a csavargó agarat!
836 19| már nagyanyó Margitkát - felelt nagyapó, megszorítva a cicamicának
837 12| olyan melege, hogy mire felére kapaszkodott a dombnak,
838 20| mégiscsak elõkurjantotta a feleségét s a markába nyomta neki
839 3| micsoda, de mégse adom oda - feleselt a hatrongyosi bíró kakasa
840 21| égbõl.~Csakugyan hamvas felhõfátyollal takarta el az orcáját a
841 21| egyre terült a szomorúság felhõje. S az Isten tudja, mi lett
842 14| méhecskék? Az ám, ólomszín felhõk, csepegõ köd, nyirkos hideg.
843 14| sapkája csak úgy villog a félhomályban, ahogy csavargatja a fejét
844 21| apró kõmûvesei kútágasokon, félig égett fák kizöldült gallyán,
845 21| csattog az ácsszekerce:~- Ne féljetek, emberek, falu lesz Radnótból
846 3| piros hajnalt, nincs, aki felköltse!~Néz-néz a sötétségbe a
847 7| elhallgattatják a bagoly muzsikást s felköszöntik az udvari kéményseprõjüket:~-
848 6| hogy tavaszig hír se jött felõle. Sündisznócskának pedig
849 2| elveti magát a földön, félrehajtja az otromba nagy fejét, kilógatja
850 21| mikor az õszi faleveleket felsodorja a forgószél a magasba.~-
851 19| nem sandít azzal a ravasz félszemével a nagyapó poros nadrágjára:~-
852 19| azok, nem kell nagyanyót félteni, különösen mikor a kis unokáját
853 5| egyetlenegy fia volt csak. Féltette még a fúvó széltől is, friss
854 15| harmat. Jércike éhiben, féltiben, fáztában még mindig ott
855 3| egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta piros ábrázatát az ég alján.~-
856 1| Ugyan ugye? Talán van valami féltõs jószágod?~- Volt kilenc
857 17| egy marék okosság. No, ne féltsétek a csobánci agarat, észért
858 18| neki nézni, ha egy kicsit felturkálja a földet.~ ~
859 17| csurgó-kútnál vízzel, hogy egész felüdült bele. Megállj, te másik
860 6| sündisznócska.~Mackó úgy felugrott erre az újságra, mintha
861 1| sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte vele a mackót álmából.~-
862 12| nekirugaszkodott, hogy három ugrással fent volt a domb tetején.~- No,
863 1| dicsekedett a gazda nagy fenyen.~A nagyszerû alkut nem akarta
864 9| cimbora, pedig már fönt fényeskedett az égen a vacsoracsillag.~-
865 14| munka valahol.~Elõször a fenyõfákat kopogtatja sorra. Azokban
866 14| nem evett húsocskát, csupa fenyõmagon tengõdik a jámbor.~- De
867 14| kopogtatja sorra. Azokban lakik a fenyõpille könnyû hernyója, nincs annál
868 6| tüskéit fésülgette egy nagy fenyõtobozzal. Ahogy meglátta a medvét,
869 13| tejesedik-e a vad mák? Féreg nem túrja-e ki a muhart,
870 18| már az utat a haszontalan férge, de már elkésett vele. A
871 14| szerencsém lesz.~- Bizony rád is férne - szánakozik a bagoly -,
872 21| Szegény radnótiakra rá is fért volna a vigasztalás, mert
873 6| ült a küszöbön, a tüskéit fésülgette egy nagy fenyõtobozzal.
874 18| ujjáról, ha a maga kezével fésülködik meg, aztán meg nem is szakad
875 21| fecskének nem szokása fára fészkelni. Ezt csak a radnóti fecskék
876 19| konyhán.~Nagyapó ijedten fészkelõdött a helyén, nagyanyó pedig
877 5| is megcsókolta szófogadó fiacskáját. Mindjárt meg is fürdette
878 7| azt súgta Zsiráf apó a fiainak:~- Gyerünk csak gyerekek,
879 2| Nekivörösödve rikoltott rá a fiára:~- Hé, Ilia, add ide csak
880 21| itt! - felelték vissza a fiatalok.~Azzal hirtelen fölrebbent
881 21| kis fejüket, olyan sebes ficsergéssel tanácskoztak, hogy a radnótiak
882 10| béredet. Mától fogva nem Fillérnek hívunk, hanem Krajcárnak.~ ~
883 4| csészikéből kínálkozott felé a finom virágméz s ő bizony sorba
884 19| akkorát szólt, mint valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra
885 7| megtanította magyarul a kis marabu fiókákat.~- Nagy a bánat, nagy a
886 2| hosszú szíjostor lógott a fiúcska nyakában, azzal szokták
887 14| dolgot adtam, még meg is fizessek érte?~- De mindjárt, de
888 1| Mit fizetsz neki?~- Mit fizetek? Ej, arról nem is beszéltünk,
889 1| Mackót? Megbolondultál? Mit fizetsz neki?~- Mit fizetek? Ej,
890 13| nézni, érik-e már a papsajt, fodorodik-e a zsályalevél, tejesedik-e
891 15| nevessen-e, vagy haragudjon. Járt föl-alá, nézelõdött jobbra-balra,
892 13| jutott, hogy õ az öregebb s fölbátorította a testvérkéjét:~- De ha
893 13| hogy õk meg vannak ijedve. Fölborzolták a tollukat s visszasipítottak
894 17| világnak. A csobánci agár fölcsapta a fülit a két vállára, hogy
895 18| talál. Hernyót, bogarat, földi férget százszámra temet
896 8| látott. Egy nagy fehér madár, földig ér a kékbe úszó haragos-vörös
897 18| vagyok. Most néztem körül a földjeimen s nem találom az utat hazafelé.
898 4| megdermedve hullott le a földre.~A legkisebb a legoktalanabb -
899 18| mind széthányta volna a földvárat, ha rá nem szól a korán
900 4| nyughatatlan méhecske nagyon hamar fölébresztette őket. Hányta-vetette magát
901 4| élesztgetem a napon. Ha föléled, visszaeresztem a testvérkéihez.
902 17| is! Nekibõszült a Cicke, fölemeli az elsõ lábát: de bizony
903 20| századik - örvendezett a bíró s fölemelte szép lassan a légycsapót,
904 7| teremtések a zsiráfok. Amelyiktek föléri a fejük tetejét, vakargassa
905 17| Csobáncon!~Szalad vagy öt lépést fölfelé, belenéz a vízbe: megint
906 12| elhajította a kaptafát, fölgyûrte a zöld kötõjét s akkorát
907 7| vendég áll a házhoz, tessék fölhúzni a csizmát.~Fölhúzta-e marabu
908 20| ahogy lehúzta a bocskorát, fölhúzta a sapkáját, tenyerébe szedte
909 7| tessék fölhúzni a csizmát.~Fölhúzta-e marabu úr a csizmát, vagy
910 12| termett keze-lábáról könnyû fölismerni ezt a jóravaló mesterembert.
911 18| csengettyû-zsinórral? A földvári herceg fölkapaszkodott a padlásra és kinyújtotta
912 4| forgolódott jobbra-balra, utoljára fölkelt és panaszos zümmögéssel
913 8| szénásszekér. Talpas gondol egyet, fölkerekedett, megindul a szekér után.
914 3| megpirul ám az ég alja s fölmosolyog rajta a szép piros hajnal.
915 13| készülõdött s már a napernyõjét is fölnyitotta volna, ha lett volna neki.
916 21| falu fölött, keringett is fölötte, mintha gondolkozóban volna,
917 19| megvigasztalja a gazdát, szépen fölrakta a térdére a két elsõ lábát
918 21| fiatalok.~Azzal hirtelen fölrebbent az egész sereg, mint mikor
919 14| könnyû hernyója, nincs annál fölségesebb eledel a harkálygyomornak.
920 15| Morzsa. S mikor Jércike fölszáll a kerítés tetejére és belekezd
921 8| tarajas kakas pedig nemhogy fölszállott volna a kerítés tetejére,
922 4| nyughatatlan méhecskét. Fölszárítgattam a szárnyát, beletettem egy
923 21| nekilombosodott fáit.~Mire a nap fölszárította a harmatot, akkorra már
924 17| mikor a vacsora-csillag föltetszett az égen. Vesztire vált neki
925 17| de mire a vacsoracsillag föltetszik az égen, akkorra bizonyosan
926 3| egy fületlen gombot. Nosza fölugrik vele az ól tetejére s elrikkantja
927 21| ébrednek a radnótiak, hogy majd fölveti a határt a nagy fecskecsicsergés.~
928 16| Megszánt valaki, ugye, oszt fölvett a kocsijára?~- Föl bizony,
929 20| cinkotai bíró sapkája s fölzavart a víz színérõl egy sereg
930 16| éppen, mikor a Huppuj hívása fölzavarta. Nagy haragosan mordult
931 17| híre-neve azonban máig fönnmaradt. Az olyan emberre, aki az
932 1| a koma!~- Hm. Aztán bele fog-e esni?~- Bele az mindenestõl -
933 1| hogy szolgálatot keresek, fogadj meg engem csõsznek, meglásd,
934 1| esztendõ!~- Áll az alku. Fogadom, hogy három nap múlva nem
935 7| bagolynak.~Bagoly inas szót fogadott, de nagy baj is lett belõle.
936 4| cseresznyevirág-csárdába. Ott pedig szívesen fogadták, mert ő volt az első vendég.
937 1| bele.~- Megetted? Azért fogadtalak fel csõsznek?~- Hát nem
938 1| semmi hiba, hiszen csõszt fogadtam a kecskék mellé! - kevélykedett
939 2| kivicsorította rettentõ fogait s akkorát bömbölt, hogy
940 19| fejét és megsimogatta a fogatlan házpásztort.~- Eh, eh -
941 12| legkönnyebben a szemérõl, mert ahhoz fogható nagy szem nem kerülközik
942 10| ablakon.~- Ki vele, ki, ki! Fogolyhúson élt nekem az öregapám is.~
943 17| csobánci agár.~- Azért se fogsz ki rajtam - gondolja a csobánci
944 16| érhez, bezzeg, egyik se fogta föl az ünneplõ nadrágját,
945 10| bundát:~- Nini, sólymot fogtál, öreg Fillér? Már látom,
946 12| milyen világ van itt - fohászkodott Csupaszem s fölágaskodott
947 21| a szülõfalutól.~Boldogan fohászkodtak a húnyó nap sugaraiban és
948 19| legpirosabb mályvarózsa.~Még a fõkötõje bóbitája is úgy lengett,
949 14| be rajta:~- Ugyan mester, foltozd be a házamat, kilyukadt
950 8| elszégyellte magát. A tanya végében folyik a Tisza, lekullogott annak
951 18| pince. Hát még a titkos folyosói! Nincs az a generális, aki
952 1| Nagy zajjal, sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte
953 7| én onnan, hogy vissza se fordultam többet s azóta se láttam
954 14| dolgozik a fejsze, hasad a forgács, de semmi sincs alatta.
955 21| falomladékokon. S olyan fürgén forgatták a kis fejüket, olyan sebes
956 11| keresek egy kacsalábon forgó várat, azt megveszem Pankának
957 4| Hányta-vetette magát az ágyban, forgolódott jobbra-balra, utoljára fölkelt
958 21| faleveleket felsodorja a forgószél a magasba.~- Elmennek, elmennek! -
959 17| pákosztossága miatt sodrófával forgott körülötte a gazdasszony,
960 21| szórták a szalmát, villa formájú ágakba rakták a gömbölyû
961 11| széle, hossza, vastagsága. Formátlan jószág, két csattogó ollóval.~-
962 12| a süvegük mellé. Szabad fõvel jár az igazi vízbéli nemes,
963 19| nézni, hogy milyen kávét fõzött a tiszteletedre!~Erre már
964 15| erdõbe, a bárány lehevert a fûbe, Jércike pedig szaladozott
965 11| amikor új vendéget láttam a fûben. Lencseszemnél nem nagyobb,
966 2| ügyet se vetett rá. Kínálta fügével, gyenge kukoricával, de
967 6| mert mindjárt megrázom a füled.~- Jaj, Mackó bácsi!~- Gyere
968 16| Hogy-hogy?~- Gyere ide, fülelj. Nem hallod? Egész regement
969 6| ahová parancsolja, csak a fülemnek hagyjon békét!~Elöl baktatott
970 9| no, cimborám - hegyezte a fülét Görgõ.~- Azt tanácsolom
971 7| a bagoly s nem gyõzte a fülével a szemét törölgetni.~Marabuéknál
972 18| tisztességre - süvöltötte s fülinél fogva úgy megrázta az egeret,
973 17| csobánci agár fölcsapta a fülit a két vállára, hogy azzal
974 2| jöttünk ki, mikor a piacról a fülünkbe pördült a dobszó. Vizsgánk
975 13| hogy kerültök a vízbe?~- Fürdöttünk, anyóka - szepegte a Búbos.~-
976 12| kis Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~- Hordja
977 7| söpörni, de csak akkor, ha füstölt kolbász lógna benne.~- Sajnálom,
978 7| belõle. Egyszerre teleszaladt füsttel valamennyi marabu-ház, az
979 7| csárdást, ahogy a bagoly fütyül nekik. Közbe-közbe pedig
980 20| szántóvetõ ember tanította fütyülni a pacsirtafiókákat, annak
981 5| Hozott neki a vásárról fütyülős lovat, kerekest. Húzogatta,
982 13| míg eléjük szórta a friss füvecskét:~- Szégyelljétek magatokat,
983 18| szerzet az nagyon, elrágja a füvek, virágok vetemények gyökereit.
984 18| nem találja azt a vékony fûgyökerecskét, amelyik csengettyû-zsinór
985 7| a bagoly.~Futott szegény fûhöz-fához, de mindenütt azt mondták
986 2| volna mondani:~- Ugyan hadd fújjam ki magamat egy kicsit!~De
987 2| mesemondó bácsinak, hogy ilyen furcsákat kérdez. Már hogy tudna táncolni
988 5| metszett ágat, csinált belőle furulyát s megtanította furulyázni.
989 15| útitársat, mint a bárány. Ez nem futkározott ide-oda, mint a macska,
990 1| virgonc állatok, sokat lótnak, futnak?~- Már nem.~- Hová tetted
991 6| iszalaggal. Az iszalag olyan futó növény, mint a borostyán.
992 7| telet megszelídíteni.~- Fûts be! - parancsolta a bagolynak.~
993 5| volt csak. Féltette még a fúvó széltől is, friss hajnali
994 5| szeretsz te engem, mint a galamb a tiszta búzát!~- Me-e-e,
995 21| félig égett fák kizöldült gallyán, épülõ házak ormán, füstös
996 9| De már csak ezt a tojásos galuskát itt nem hagyod!~Zörgõ csak
997 16| ám föl egyenest a széles garádicson egész a padlásajtóig, avval
998 2| vele kéregetni. Néha annyi garaskát összeszedegetett, hogy alig
999 2| látsz!~Aztán odacammogott a gazdához s leguggolt elõtte békítõ
1000 18| Derék kis szolgája õ a gazdálkodó embernek. Annyi férget elpusztít,
1001 2| kívánni, ha mertük volna.~A gazdán már megint erõt vett a harag.
1002 17| sodrófával forgott körülötte a gazdasszony, meg se állt, míg a kisbéreshez
|