Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Móra Ferenc
Kéménysepro zsiráfok

IntraText - Concordances

(Hapax - words occurring once)


abbol-dolga | dolgo-gazda | gazdu-kegye | kekbe-manko | marab-ossze | ot-szive | szivn-virra | visel-zuhan

     Rész
501 14| Kipp-kopp, kipp-kopp - dolgozik a fejsze, hasad a forgács, 502 1| reggelt, szomszéd, mi dologban fáradsz?~- Farkasvermet 503 19| Nagyanyó pedig fáradtan dõlt bele a nagy karosszékbe.~- 504 12| három ugrással fent volt a domb tetején.~- No, nézzük, milyen 505 12| mire felére kapaszkodott a dombnak, már a nyelve is lógott.~- 506 12| kötõjét s akkorát ugrott föl a dombra, hogy szinte puffant.~- 507 4| legkisebb a legfrissebb - dongott ki a nyíláson s most már 508 12| papucso-cso-cso-cso-csot - dúdolgatja vissza a mester.~- Szép 509 4| nyughatatlan méhecskének elmúlt a dúdolhatnékja. Dideregve nézett körül 510 20| kiáltotta kétségbeesetten s dühében beledobta sapkáját a kútba. 511 7| marabu-palotán. Hát ki is dugta rajta a fejét - egy füles 512 19| nagyapó másik vállán. Halk duruzsolással törlészkedett hozzá a vastag 513 4| mutatta volna, ha a nagy dúskálódás közben egyszerre valami 514 9| rövid a vacsorám!~- Mi jóban dúskálódsz, Zörgõ?~- Kenyérhajban biz 515 6| Sündisznócska elvisította magát:~- É-é-én? Azt se tudom, micsoda Isten 516 17| CSOBÁNCI AGÁR~Nagyon szép ebállat volt a csobánci agár. Hegyes 517 1| szeretném megmenteni és a komát ebbe a verembe ejteni.~- Hát 518 4| egy kis mézes fazekat:~- Ebből kortyanthatsz egyet-egyet, 519 17| ürgepecsenyét.~Addig, addig leste az ebédet a csobánci agár, míg utoljára 520 14| hogy hol terítenek neki ma ebédre?~Mikor a tudós bagoly, aki 521 14| SZERENCSÉJE~Télidõben késõn ébred még az erdõ is. Nincs, aki 522 12| Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~- Hordja el a gólya ezt 523 6| No, csak hagyd el azt az édeskés beszédet - dörmögött a medve -, 524 4| cseresznyevirágszirom hull az égből.~Az ám, csakhogy azok az 525 21| miránk le a Isten sem az égbõl.~Csakugyan hamvas felhõfátyollal 526 18| akárhogy megrázzák, de az egérbõl csak a farka hegye maradt 527 10| Ki-ki-ki! ki-ki-ki!~Az egerek azonban azt gondolják magukban, 528 18| hogy elég volna három falu egerének. Van abban kis szoba, nagy 529 6| jól a békabecsinált meg az egérpecsenye, mint akkor.~ ~ 530 6| békabecsináltam, maradék egérpecsenyém.~- Hiába pergeted úgy a 531 6| Hogymint szolgál drága egészsége?~- No, csak hagyd el azt 532 21| kõmûvesei kútágasokon, félig égett fák kizöldült gallyán, épülõ 533 4| Az ám, csakhogy azok az égi virágszirmok hidegek voltak 534 21| jönnek!~Nem jöttek biz azok. Egy-egy seregük átvágódott a falu 535 7| afrikai madarakra. Bezzeg egy-kettõre megtanította magyarul a 536 15| ha unod magad!~Jércike egyben ott termett.~- Hát hova 537 8| is álmodott.~- Hopp, hupp egye meg a kenyérhajat a pulyka, 538 16| szénatartóból, szalad ám föl egyenest a széles garádicson egész 539 18| mezítláb is herceg a herceg. Egyes-egymaga lakik akkora palotában, 540 4| fazekat:~- Ebből kortyanthatsz egyet-egyet, ha megszomjazol álmodban - 541 19| sajnálta, hogy alig suhintott egyet-kettõt, már elszelelt az ellenség. 542 5| öreg kecske, mert ez az egyetlenegy fia volt csak. Féltette 543 16| cicának, így aztán majd egyformák voltak. Huppuj a szénatartóban 544 8| Talpasok látszottak. Az egyikkel meg is akart barátkozni. 545 11| egyszeribe megmutatta, mit tud. Egykettõre fönt termett egy meggyfácskán, 546 9| messzirõl. Sose jártak még egymás portáján, csak a két falu 547 16| tanakodtak, hallgatóztak, néztek egymásra nagy szomorúan. Egyszerre 548 13| macska elõl meneküljetek, egymással ne veszekedjetek. Búbosom, 549 12| látsz te többet, mint én, te éhendongó?~- Túl a dombon erdõt, rétet, 550 12| mondja, hogy csak olyan éhenkórász népeknek való, mint a gémek, 551 16| azelõtt. Éhesnek meg még éhesebbek.~- De hallod-e, Huppuj - 552 16| szomjasak voltak, mint azelõtt. Éhesnek meg még éhesebbek.~- De 553 3| hatrongyosi gyerekek nem ehetnek kakastejes kenyeret.~ ~ 554 16| az is lehet.~- Én nagyon ehetném hallod-e. Nézzünk szét abban 555 9| hogy holnap ilyenkorig sem éhezem meg.~Zörgõt nem nagyon kellett 556 16| gyere te is.~- De csak így éhgyomorral?~- Ojjé, lesz egér az úton, 557 15| kezdett a harmat. Jércike éhiben, féltiben, fáztában még 558 16| volnánk, ha te nem jajgatsz az éhségeddel.~Pedig nagyon rosszul volt 559 10| egyszerre elfelejtette az éhséget. Ment volna már vissza ebéd 560 15| már csak úgy szédelgett az éhségtõl.~- Cica én már nem sétálok, 561 4| járt az idő s az jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~- 562 20| Elmegyek Pécelre szúnyognak.~- Ejha - ejtette le ámultában a 563 7| az ablakon, mi történt az éjjel! Zsiráffejük nõtt a kéményeknek!~ 564 8| gyerekhang a holdfényes éjszakában.~Talpas fölneszelt a hívogatásra, 565 4| jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~- Mindegy az, én már nem 566 1| és a komát ebbe a verembe ejteni.~- Hát csak ásd, szomszéd, 567 9| mert a hosszú séta nagyon elálmosította.~- Annak, gazduram, hogy 568 4| Ettől majd mélyebben elalszik, mert ez leragasztja a szemét - 569 16| De Huppuj csak nem hagyta elaludni többet:~- Meghiszem, hogy 570 8| fejét a két elsõ lábára. Elaludt s álmában otthon járt a 571 1| alkut nem akarta feleségének elárulni, meglepetésnek tartogatta 572 21| magát:~- Jobb lesz nekünk elbújdosni errõl a tájról, amit már 573 16| többet.~- Nem tudsz úgy elbújni, hogy meg ne találjalak.~- 574 16| találjalak.~- De nem is elbújok én, pajtás, hanem elmék 575 12| Fejest ugrott a vízbe s úgy elbújt a nádtorzsába, hogy gólya 576 17| verõfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta magát örömében:~- Reszkessetek 577 4| föl a méhecske s nagyon elcsodálkozott, mikor látta, hogy mennyi 578 21| ké-é-é-ék!~- Ficseri, van elé-é-é-ég!~- Add errébb, csicseri!~- 579 6| már messzirõl hujjángatott elébe:~- Isten hozta, bátyámuram, 580 14| nincs annál fölségesebb eledel a harkálygyomornak. Az ám, 581 19| ez, hogy: szaladj hamar elejbük, nagyapó, mert már zörög 582 5| füvet szedni. Elfogyott az elemózsiánk. Zárd be jól az ajtót, be 583 8| a lába reszketett. Majd elepedt egy ital vízért, de a városban 584 20| bíró, ha még az egyszer eleresztesz - rimánkodott a dongó - 585 3| kakasát, hogy egyszeribe eleresztette szegény feje a fületlen 586 2| mikor a macska a körmét élesíti s úgy kiszakított belõle 587 18| hálószoba, vendégszoba, éléstár, pince. Hát még a titkos 588 4| beletettem egy pohárba s most itt élesztgetem a napon. Ha föléled, visszaeresztem 589 10| Sólyom vitézbõl, ami kis élet volt még benne s vitte be 590 4| vele, hogy soha többet az életben nem nyugtalankodik éjszakának 591 20| cinkotai bíró, kegyelmezz az életemnek!~Úgy hallottam, mint most 592 10| nem volt már se holt, se eleven, mikor a Fillér szárnyánál 593 16| kedved van, te kisnyúl. Pedig elfáradtál, ugye?~- Dehogyis fáradtam. 594 10| hogy Sólyom vitéz egyszerre elfelejtette az éhséget. Ment volna már 595 13| kellett egyéb. Egyszerre elfelejtették, hogy õk meg vannak ijedve. 596 1| nem is beszéltünk, egészen elfelejtkeztem róla.~- Szerencsétlen emberfia! 597 12| Csupaszem-porontyoknak, mikor étvággyal elfogyasztották a szúnyográntottát.~- Elég 598 5| pillangós mezőre füvet szedni. Elfogyott az elemózsiánk. Zárd be 599 18| le a földvári kastélyba. Elfonnyadt-e, kiszáradt-e, más egyéb 600 5| jól bezárta az ajtót és elgondolkozott azon, amit édesanyja mondott. 601 2| gazdát most már végképp elhagyta a béketûrés. Nekivörösödve 602 21| ha az Isten madárkái is elhagytak. Nekik sincs már hajlékuk 603 16| csak egy kis, kis idõ, úgy elhagyták, hogy mikor egyszer Huppuj 604 12| beszéd tovább, Csupaszem elhajította a kaptafát, fölgyûrte a 605 14| szusszan az erdõ mélyén, hogy elhajtana egy szélmalmot. Bizonyosan 606 6| legyek. Mit szólna hozzá, ha elhajtogatnám õket egy mogyorófavesszõvel?~- 607 7| nekik. Közbe-közbe pedig elhallgattatják a bagoly muzsikást s felköszöntik 608 15| gyomrocskájában, mintha rég elharangozták volna a delet.~- Bárányka, 609 8| olyan foga, hogy a vasat elharapná, a farka valóságos lobogó. 610 12| valamirevaló mesterember nem élhet meg anélkül, hogy körül 611 12| éjszaka?~- Szerencséd, hogy elhordtad az irhád, mert majd megmutattam 612 7| mikor betoppant a bagoly és elhuhogta a bajukat.~- Menetrendet 613 15| Én haza szaladok, mert elhûl a leveske. Te csak mulasd 614 4| örvendezve, ha egy szem elhullott magot talált.~- Zümm-zümm-zümm-zümm, 615 5| az erdőnek. Ideje is volt elillanni, mert az öreg kecske hazafelé 616 6| szeme villogott, merre lehet elinalni. Kapta magát, egyszer csak 617 14| a százlábú bogárnak, úgy elindul velük, hogy nyoma se marad.~ 618 2| kapta a gazdája kalapját s elindult vele kéregetni. Néha annyi 619 16| selyempántlikát az enyimre.~Avval elindultak, keresztül a káposztás kerten, 620 6| mendegélnek, egyszer csak megint eljajdítja magát sündisznócska a medve 621 2| én gyerekkoromban még úgy eljárta a medve a mártogatóst, hogy 622 15| megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem - búsult a Jércike.~A bárány 623 21| tájról, amit már a madár is elkerül. Hogy maradhassunk mi akkor 624 21| Nem lesz többet Radnót. Elkerülik az Isten madarai még a helyét 625 3| hatrongyosi bíró kakasa nagy elkeseredésében be nem kapta volna a sárga 626 21| a fecskék.~Annál jobban elkeseredtek a radnótiak. Volt köztük, 627 7| hozatjuk a kosztot - mondta elkeseredve a bagoly s nem gyõzte a 628 18| haszontalan férge, de már elkésett vele. A földvári herceg 629 16| abban az erdõben.~- Hátha elkésünk a vásárról?~- Dehogy késünk, 630 2| Odacsúszott a nyíláshoz s elkezdte szeges végû bottal döfölgetni 631 16| éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt tõle:~- No, szervusz, kisnyúl, 632 12| poronty.~De sietett is ám elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében 633 9| rázom magam.~Ebben a percben elkukorékolta magát a kakas a padlás szájában 634 3| éjszaka, nehogy álmában elkukurítsa magát valahogy. Jaj neked, 635 15| onnan ízibe, mert mindjárt ellátlak útravalóval!~ ~ 636 3| ameddig a hatrongyosi torony ellátszott. Akik pedig otthon maradtak, 637 16| cimbora, hetedhét ország ellen jár akkorra az a mézeskalácsos, 638 19| egyet-kettõt, már elszelelt az ellenség. Nagyapó állatai egyszerre 639 19| Margitka lepihentek egy kicsit, ellopódzott a mészárszékbe s hozott 640 6| Kapta magát, egyszer csak elmaradt, begurult a bozótba.~De 641 12| megkérdezik tõle a porontyai, elmén-e máskor is világot látni?~ ~ 642 5| könyv éppen a kezemben. Elmondok nektek belőle egy szép mesét 643 4| nyughatatlan méhecskének elmúlt a dúdolhatnékja. Dideregve 644 20| Már csak megtudom, hogy élnek azok a híres péceli szúnyogok.~ 645 12| Csupaszem. Még a napocska is elnevette magát az égen: lett is Csupaszemnek 646 8| van a tanyán. Kapta magát, elnyújtózott a hóban, ráfektette nagy 647 2| lecsapott volna: a mackó elõbújt a bódéból. Nem állhatta, 648 18| szemibõl, ahogy a kastély elõcsarnokába ér. Nagy, pohos mezei egér 649 6| fülemnek hagyjon békét!~Elöl baktatott a medve, mellette 650 16| is.~Erre aztán csakugyan elõjött Móric úr.~- Aztán, te Huppuj, 651 15| kölesföld csak nem akart elõkerülni.~Jércike már csak úgy szédelgett 652 20| cinkotai bíró mégiscsak elõkurjantotta a feleségét s a markába 653 17| csobánci agár!~El is inaltak elõle a nyulak úgy, hogy mire 654 16| beljebb-beljebb húzódnék elõlük az erdõ. Hát mikor odaértek, 655 14| kerülközik egy kis munka valahol.~Elõször a fenyõfákat kopogtatja 656 5| alatt aranyos karszékben, előtte volt egy nagy könyv, abba 657 2| odacammogott a gazdához s leguggolt elõtte békítõ morgással. A gazda 658 6| Idehozom azt a rossz portékát, elõttetek vallja be, hogy nem mondott 659 16| országútra kiértek: ihol ballag elõttük egy kis hajításra egy suta, 660 16| hallod-e, Huppuj, azóta nyilván elõttünk jár a sánta nyúl.~- Dehogyis 661 5| etetgette.~A kis gidó aztán elővette jávorfurulyáját, olyan szép 662 18| gazdálkodó embernek. Annyi férget elpusztít, hogy azért el lehet neki 663 18| Gonosz szerzet az nagyon, elrágja a füvek, virágok vetemények 664 13| csúfolódásra, hogy mindjárt elrepült, meg se állt a másik bodzabokorig, 665 3| fölugrik vele az ól tetejére s elrikkantja magát hét határ hallatára:~ 666 3| mikor a kántorék kakasa már elrikkantotta magát:~Kukuriku, virradóra,~ 667 9| tûnõdött Görgõ -, nyilván elrontotta délben a gyomrát ez a Zörgõ. 668 2| cimborád helyett!~A gyerek elsikoltotta magát, de olyan keservesen, 669 13| hogy nagyobbnak lássék s elsipította magát:~- Koty, koty, koty, 670 4| fogadták, mert ő volt az első vendég. Ezer csészikéből 671 2| liheg ám, de úgy, hogy majd elsodor bennünket a szele.~- Talpra, 672 14| reszket, ahogy lebegtében elsóhajtja magát:~- Hu-hu, jobb nyáron! 673 15| Fölrepült a kerítés tetejére és elsóhajtotta magát:~- Kár, kár, kár, 674 9| illendõség, bekapta nagy elszántan a falatot, azután hozzátörülgette 675 19| suhintott egyet-kettõt, már elszelelt az ellenség. Nagyapó állatai 676 19| nagyanyó, amiért megint elszórta a pipahamut a szõnyegen.~ 677 8| macska, kismalac, mind eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja 678 18| mikor más istenteremtése elteszi magát éjszakai nyugovóra. 679 11| így nem éri, levegõ nem élteti, pár nap múlva leszárad 680 4| becsukták a kaptár ajtaját és eltették magukat holnapra.~Azt hitték, 681 16| kódorogtak az erdõben, hogy eltévedtek.~- Erre gyere, itt lesz 682 17| olyan emberre, aki az esõ elül a csurgásba menekül, ma 683 3| hogy a harangozó kakasát is elüldözték Hatrongyosról, mint az igaz 684 15| harmadnapra, hogy megint elunta magát, megint csak fölrepült 685 19| akart álmodni, mikor Bodri elvakkantotta magát:~- Hamma-ma mamamm, 686 14| mester - háziúr létedre elvennéd az ingyen munkát a szegény 687 2| egyszerre csak ledobban, elveti magát a földön, félrehajtja 688 17| nyelvét is úgy lógatja.~Elvicsorítja a Cicke nagy mérgesen a 689 6| lovagolni?~Sündisznócska elvisította magát:~- É-é-én? Azt se 690 5| a nagyfogú farkas jön és elvisz a barlangjába. Hallod-e, 691 18| Visszaugrott s olyan sebesen elvitte a fekete bundát, hogy még 692 9| kapta Görgõ a kosztot, mégis elvonyította magát, ahogy mellé telepedtek.~- 693 1| elfelejtkeztem róla.~- Szerencsétlen emberfia! Mért nem mondtad ezt nekem 694 1| barlangjából, odacammogott az emberhez és így köszöntötte:~- 695 17| máig fönnmaradt. Az olyan emberre, aki az esõ elül a csurgásba 696 14| ingyen munkát a szegény embertõl?~- No, majd nyáron küldök 697 10| Fillér? Már látom, föl kell emelnem a béredet. Mától fogva nem 698 17| Az ám, ha az is föl nem emelte volna az elsõ lábát s nem 699 16| széle.~Nem lett biz az.~- Emerre gyere, mondtam, hogy erre 700 11| Kotródott is ám le róla nagy engedelemkéréssel:~- Ne tessék megijedni, 701 5| mikor olyan szófogadó, engedelmes kis gidó vagy. Légy is az 702 6| de a mackó mérge csak nem engedett.~- Nagy kópé vagy te, öccse! 703 6| mert csak ez az egy van. Engedje meg, hogy ide erõsíthessem 704 9| egyet: gyerünk át vacsorázni énhozzám.~- Ham-ham-ham-mar, ham-ham-ham-mar - 705 11| még virágjában meg szoktam enni a gyümölcsöt, hogy a gazdámnak 706 6| mesélted a cinegének, hogy énrajtam szoktál lovagolni?~Sündisznócska 707 4| szomorodott el, ahogy körülnézett. Enyhe szellő cirókálta a szárnyát 708 16| akkor kék selyempántlikát az enyimre.~Avval elindultak, keresztül 709 8| sincs vége. Még az öreg eperfa is olyanformán integetett 710 21| háztalan utcákon. Még ahol építenek is, ott is tompán csattog 711 1| érkezett, mert Mackó szomszéd épp akkor szedte-vette magát, 712 2| Kukoricának a legédesebbjét, erdei méznek a legfrissét, kenyérnek 713 2| ember medvekölyköt fogott az erdélyi havasok közt, haza vitte 714 11| trafikos -, s úgy látom, itt érdemes egy gyárat berendezni.~- 715 5| labdázgattak együtt kerek erdő szélén, mert majd el is 716 15| egy kicsit.~Bementek az erdõbe, a bárány lehevert a fûbe, 717 14| a hét szûk esztendõ.~Az erdõk tollas ácsmesterét csakugyan 718 10| valamikor a nyáron, mikor erdõn, mezõn terített asztalt 719 5| többször, nekiiramodott az erdőnek. Ideje is volt elillanni, 720 16| letértek az útról, neki az erdõnek. Hanem ugyan darabig 721 6| dörmögve ballagott el az erdõszélre, ott lakott a sündisznócska, 722 16| mézeskalácsos, mire te fele útját se éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt 723 17| bizonyosan itthon leszek. Addig eredj a mezõre ürgét fogni.~Ezzel 724 20| állt volna Pécelig, ha az eresz alatt a fecske be nem kapta 725 21| másikat: de hová? Nincsen ereszalja, nincs hajnalkavirágos tornác, 726 5| hogy bocsád be, de be ne ereszd.~Elment az öreg kecske. 727 15| Pedig már megnõtt az árnyék, ereszkedett az este, huhogni kezdett 728 2| idejében ideadod az ostort, nem eresztem ki a kezembõl a láncot. 729 15| ide-oda, de egyszer csak úgy érezte a gyomrocskájában, mintha 730 14| háziurat lenyelte -, de éreztem én ezt már reggel, hogy 731 16| hogy aztán odaértek az érhez, bezzeg, egyik se fogta 732 13| kertjében. Meg kellett nézni, érik-e már a papsajt, fodorodik-e 733 3| szégyen többet engem sose érjen! - rikkantotta el magát 734 19| kisajtóba s öreg kezével ernyõt csinálva a bozontos szemöldöke 735 2| hogy nem restellesz úgy erõlködni ebben a nagy melegben?~De 736 1| Mackó! Igaz biz az! Te erõsebb vagy a farkasnál, megbirkózol 737 6| van. Engedje meg, hogy ide erõsíthessem magam.~- Szaporán, hékás, 738 21| Ficseri, van elé-é-é-ég!~- Add errébb, csicseri!~- Hozom már, 739 16| csalóka volt az is: hol errül hallatszott, hol amarrul.~ 740 18| kiszáradt-e, más egyéb veszedelem érte-e, majd kitudódik az a maga 741 1| a kecskéidet.~- Úgy már értem. Csak jól vigyázz!~A 742 11| az a pojáca, aki jobban értene hozzá. Addig-addig ügyeskedett, 743 7| ehhez a mesterséghez nem értenek. A róka ugyan lobogtatta 744 18| csípje meg, idegen szagot érzek. Ki csavarog itt a váramban 745 8| megkergeti. Hej, micsoda heverés esnék most otthon a szalmás istállóban!~ 746 1| Hm. Aztán bele fog-e esni?~- Bele az mindenestõl - 747 4| kicsit a tél. lepte, jeges eső verte s akkora nyílás támadt 748 12| magát a lejtõn. Nem érte föl ésszel a jámbor, hogy õ benne volt 749 8| otthon a szalmás istállóban!~Estefelé kiért a Tiszához. Erre már 750 12| nemzetség ez a miénk - mondja estendén a Csupaszem-porontyoknak, 751 19| szegény nagyapó. Neki meg eszeágában sem volt katonáskodni. Megesett 752 13| Kendermagoska: neked legyen több eszed. Amelyiktek veszekszik, 753 12| nézni?~- Mit-e? Nem a te eszedhez való az, kis öcsém! Túl 754 1| arról pedig tenni kell! Eszeljen ki kelmed valamit.~- Kieszeltem 755 21| Ezt csak a radnóti fecskék eszelték ki, hogy el ne kelljen nekik 756 1| meglásd, túljárok én a farkas eszén!~- Mondasz valamit, Mackó! 757 17| féltsétek a csobánci agarat, észért se ment az kölcsön a szomszédba. 758 13| muhart, rossz szomszéd nem eszi-e a friss porcfüvecskét? Egy 759 20| hallottam, azt se tudom, eszik-e vagy isszák?~- No, majd 760 10| kívánnak neki napot, ha észreveszik.~Most azonban nagy a szerencséje. 761 17| csobánci agár, míg utoljára észrevette, hogy nem is éhes õ, hanem 762 7| parancsolat s marabuéknak eszükbe sincs a kivándorlás. Egész 763 16| vályúból ettek-ittak, soha étel-ital fölött össze nem marakodtak.~ 764 16| mindig. Kettős kis vályúból ettek-ittak, soha étel-ital fölött össze 765 4| álommézet kentek a szemére.~- Ettől majd mélyebben elalszik, 766 12| Csupaszem-porontyoknak, mikor étvággyal elfogyasztották a szúnyográntottát.~- 767 9| már csattogott a foga az étvágytól.~- Haragszom, hogy kést-villát 768 8| Nézd, milyen tolakodók ezek a csavargó tanyai kutyák!~ 769 7| marabu-palotákat.~- Ugyan kik laknak ezekben a furcsa emeletes házakban? - 770 4| mert ő volt az első vendég. Ezer csészikéből kínálkozott 771 16| Én egy kis sárgaszíjas ezüstpergõt a nyakamra.~- Én meg akkor 772 14| olyan mélyen bevette magát a fába, hogy odáig ugyan be nem 773 2| Volt ott a piacon egy üres fabódé, abba cammogott be, ahogy 774 9| s úgy bekapott egy nagy fácáncombot, mint béka a legyet.~- Tessék, 775 9| zsizsik a borsóban. Minden nap fácánpecsenyét evett, azt is napjában háromszor, 776 3| felelték a kakasok.~- Majd ha fagy, lesz nagy, répa terem 777 3| javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak, mikor a 778 16| hogy mire kivergõdtek, fahegybe hajlott a nap s csak olyan 779 14| Lassú horkolás hallatszik a fahegyrõl: ott a mókus álmodik puha 780 10| is, mint a nyíl, az erdõ fái mind megcsóválják bámulatukban 781 21| udvarok nekilombosodott fáit.~Mire a nap fölszárította 782 21| madarai még a helyét is.~Elég fájdalom az a kicsi madarak szívének 783 21| nézték, hogy magasodnak a falak s muzsikaszónál szívesebben 784 9| bekapta nagy elszántan a falatot, azután hozzátörülgette 785 6| bácsi, arra is. Tessék elõbb falatozni valamit. Van egy kis békabecsináltam, 786 9| Zörgõ s leugrott az utolsó falattal Görgõhöz -, nesze, részed 787 21| sereg, mint mikor az õszi faleveleket felsodorja a forgószél a 788 11| mint ahogy õ összesodorja a falevelet. Aztán olyan furfangos szerzet 789 21| piros tûzmadarak. Ledõlt falomladékok temették be a virágos kerteket, 790 21| épülõ házak ormán, füstös falomladékokon. S olyan fürgén forgatták 791 2| egyik lábát végignyújtotta a falon, mint mikor a macska a körmét 792 21| Iványiba, meg a többi szomszéd faluba kvártélyozták be magukat 793 21| se kívánkoztak már el a falujokból, jaj, dehogy kívánkoztak! 794 2| nagyon hamar beleszokott a famíliába.~Olyan dolga volt, mint 795 11| gyökeret. Azon élek egész famíliástól. Mindjárt át is hívom a 796 5| ezüst fa, annak az ezüst fának rengő-ringó ágán volt egy 797 14| gubbaszkodott a háza küszöbén, nagy faodú szélén. Piros sapkája csak 798 18| nem is szakad ám bele a fáradságba a földvári herceg. Nem sokból 799 1| reggelt, szomszéd, mi dologban fáradsz?~- Farkasvermet ások.~- 800 19| délebédet is.~Nagyanyó pedig fáradtan dõlt bele a nagy karosszékbe.~- 801 16| kisnyúlnak, hogy el sincs fáradva, megkérdezték:~- Ejnye, 802 1| biz az! Te erõsebb vagy a farkasnál, megbirkózol vele és legyõzöd. 803 1| lenne kitekinteni a farkasverem felé és megszámlálni a kecskéket, 804 5| mind otthagyták a mogyorót, fáról fára szökdelve mind odamentek 805 9| íze van ám ennek, mint a favégnek! De már csak ezt a tojásos 806 4| fejéhez tettek egy kis mézes fazekat:~- Ebből kortyanthatsz egyet-egyet, 807 14| jobb nyáron! Hu-hu, de fázom!~- Kidobolták Szentesen: 808 17| helyett használhatta, ha fázott.~Ebbõl is láthatjátok, hogy 809 15| Jércike éhiben, féltiben, fáztában még mindig ott didergett. 810 20| Pécelig, ha az eresz alatt a fecske be nem kapta volna.~Mindegy 811 21| fölveti a határt a nagy fecskecsicsergés.~Ott ültek az Isten apró 812 21| ágakba rakták a gömbölyû fecskeházakat. Egyik rakta a falat, másik 813 21| Szebb a mi nótánk, mint a fecskéké.~Szegény radnótiakra 814 21| hiába várták haza az idén a fecskéket. Nem hozta meg õket a tavasz. 815 21| ágára rakott házban. Pedig a fecskének nem szokása fára fészkelni. 816 12| beszédje mégis szöget ütött a fejébe. Szó, ami szó, mégiscsak 817 16| kökénybokor.~ reménység fejében, hogy hátha beljebb, hátha 818 4| Belegyömöszölték egy viaszágyba és a fejéhez tettek egy kis mézes fazekat:~- 819 9| jól megy sorod, mert egy fejem van, de fogadok a felébe, 820 7| táncolni kezdett kopasz fején a hálósapka, olyan csodát 821 12| vetett a nyájas köszöntésre. Fejest ugrott a vízbe s úgy elbújt 822 14| kipp-kopp - dolgozik a fejsze, hasad a forgács, de semmi 823 7| zsiráfok. Amelyiktek föléri a fejük tetejét, vakargassa meg 824 12| Csupaszem -, hogy mink a fejünk tetején látunk.~- Miért, 825 12| Mert így nem tehetünk a fejünkre kalapot - nevette el magát 826 16| Jobbra az úttól, bent feketéllett egy kerek erdõ.~- Micsoda 827 19| másodmagával. Egy boldogtalan békát fektetett a konyhapadkára, annak mondta 828 17| napon, akkor a tûzhelyre feküdt hûtõzni. Mikor a kéménybõl 829 3| hasadni.~Hát, uramfia, a fél szemét még ki se nyitja 830 9| fejem van, de fogadok a felébe, hogyha megtudja, beáll 831 18| a szépen szóló hegedût, felébred álmából Vakondok úr, a földvári 832 14| Majd a nyáron? Ha el nem felejted? - ugrott utána a mester 833 14| tormalevelet, ha el nem felejtem - integetett nagy kegyesen 834 5| szélén, mert majd el is felejtettem mondani, hogy ott laktak 835 17| elsõ lábát: de bizony képen felejti õ ezt a csavargó agarat! 836 19| már nagyanyó Margitkát - felelt nagyapó, megszorítva a cicamicának 837 12| olyan melege, hogy mire felére kapaszkodott a dombnak, 838 20| mégiscsak elõkurjantotta a feleségét s a markába nyomta neki 839 3| micsoda, de mégse adom oda - feleselt a hatrongyosi bíró kakasa 840 21| égbõl.~Csakugyan hamvas felhõfátyollal takarta el az orcáját a 841 21| egyre terült a szomorúság felhõje. S az Isten tudja, mi lett 842 14| méhecskék? Az ám, ólomszín felhõk, csepegõ köd, nyirkos hideg. 843 14| sapkája csak úgy villog a félhomályban, ahogy csavargatja a fejét 844 21| apró kõmûvesei kútágasokon, félig égett fák kizöldült gallyán, 845 21| csattog az ácsszekerce:~- Ne féljetek, emberek, falu lesz Radnótból 846 3| piros hajnalt, nincs, aki felköltse!~Néz-néz a sötétségbe a 847 7| elhallgattatják a bagoly muzsikást s felköszöntik az udvari kéményseprõjüket:~- 848 6| hogy tavaszig hír se jött felõle. Sündisznócskának pedig 849 2| elveti magát a földön, félrehajtja az otromba nagy fejét, kilógatja 850 21| mikor az õszi faleveleket felsodorja a forgószél a magasba.~- 851 19| nem sandít azzal a ravasz félszemével a nagyapó poros nadrágjára:~- 852 19| azok, nem kell nagyanyót félteni, különösen mikor a kis unokáját 853 5| egyetlenegy fia volt csak. Féltette még a fúvó széltől is, friss 854 15| harmat. Jércike éhiben, féltiben, fáztában még mindig ott 855 3| egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta piros ábrázatát az ég alján.~- 856 1| Ugyan ugye? Talán van valami féltõs jószágod?~- Volt kilenc 857 17| egy marék okosság. No, ne féltsétek a csobánci agarat, észért 858 18| neki nézni, ha egy kicsit felturkálja a földet.~ ~ 859 17| csurgó-kútnál vízzel, hogy egész felüdült bele. Megállj, te másik 860 6| sündisznócska.~Mackó úgy felugrott erre az újságra, mintha 861 1| sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte vele a mackót álmából.~- 862 12| nekirugaszkodott, hogy három ugrással fent volt a domb tetején.~- No, 863 1| dicsekedett a gazda nagy fenyen.~A nagyszerû alkut nem akarta 864 9| cimbora, pedig már fönt fényeskedett az égen a vacsoracsillag.~- 865 14| munka valahol.~Elõször a fenyõfákat kopogtatja sorra. Azokban 866 14| nem evett húsocskát, csupa fenyõmagon tengõdik a jámbor.~- De 867 14| kopogtatja sorra. Azokban lakik a fenyõpille könnyû hernyója, nincs annál 868 6| tüskéit fésülgette egy nagy fenyõtobozzal. Ahogy meglátta a medvét, 869 13| tejesedik-e a vad mák? Féreg nem túrja-e ki a muhart, 870 18| már az utat a haszontalan férge, de már elkésett vele. A 871 14| szerencsém lesz.~- Bizony rád is férne - szánakozik a bagoly -, 872 21| Szegény radnótiakra is fért volna a vigasztalás, mert 873 6| ült a küszöbön, a tüskéit fésülgette egy nagy fenyõtobozzal. 874 18| ujjáról, ha a maga kezével fésülködik meg, aztán meg nem is szakad 875 21| fecskének nem szokása fára fészkelni. Ezt csak a radnóti fecskék 876 19| konyhán.~Nagyapó ijedten fészkelõdött a helyén, nagyanyó pedig 877 5| is megcsókolta szófogadó fiacskáját. Mindjárt meg is fürdette 878 7| azt súgta Zsiráf apó a fiainak:~- Gyerünk csak gyerekek, 879 2| Nekivörösödve rikoltott a fiára:~- , Ilia, add ide csak 880 21| itt! - felelték vissza a fiatalok.~Azzal hirtelen fölrebbent 881 21| kis fejüket, olyan sebes ficsergéssel tanácskoztak, hogy a radnótiak 882 10| béredet. Mától fogva nem Fillérnek hívunk, hanem Krajcárnak.~ ~ 883 4| csészikéből kínálkozott felé a finom virágméz s ő bizony sorba 884 19| akkorát szólt, mint valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra 885 7| megtanította magyarul a kis marabu fiókákat.~- Nagy a bánat, nagy a 886 2| hosszú szíjostor lógott a fiúcska nyakában, azzal szokták 887 14| dolgot adtam, még meg is fizessek érte?~- De mindjárt, de 888 1| Mit fizetsz neki?~- Mit fizetek? Ej, arról nem is beszéltünk, 889 1| Mackót? Megbolondultál? Mit fizetsz neki?~- Mit fizetek? Ej, 890 13| nézni, érik-e már a papsajt, fodorodik-e a zsályalevél, tejesedik-e 891 15| nevessen-e, vagy haragudjon. Járt föl-alá, nézelõdött jobbra-balra, 892 13| jutott, hogy õ az öregebb s fölbátorította a testvérkéjét:~- De ha 893 13| hogy õk meg vannak ijedve. Fölborzolták a tollukat s visszasipítottak 894 17| világnak. A csobánci agár fölcsapta a fülit a két vállára, hogy 895 18| talál. Hernyót, bogarat, földi férget százszámra temet 896 8| látott. Egy nagy fehér madár, földig ér a kékbe úszó haragos-vörös 897 18| vagyok. Most néztem körül a földjeimen s nem találom az utat hazafelé. 898 4| megdermedve hullott le a földre.~A legkisebb a legoktalanabb - 899 18| mind széthányta volna a földvárat, ha nem szól a korán 900 4| nyughatatlan méhecske nagyon hamar fölébresztette őket. Hányta-vetette magát 901 4| élesztgetem a napon. Ha föléled, visszaeresztem a testvérkéihez. 902 17| is! Nekibõszült a Cicke, fölemeli az elsõ lábát: de bizony 903 20| századik - örvendezett a bíró s fölemelte szép lassan a légycsapót, 904 7| teremtések a zsiráfok. Amelyiktek föléri a fejük tetejét, vakargassa 905 17| Csobáncon!~Szalad vagy öt lépést fölfelé, belenéz a vízbe: megint 906 12| elhajította a kaptafát, fölgyûrte a zöld kötõjét s akkorát 907 7| vendég áll a házhoz, tessék fölhúzni a csizmát.~Fölhúzta-e marabu 908 20| ahogy lehúzta a bocskorát, fölhúzta a sapkáját, tenyerébe szedte 909 7| tessék fölhúzni a csizmát.~Fölhúzta-e marabu úr a csizmát, vagy 910 12| termett keze-lábáról könnyû fölismerni ezt a jóravaló mesterembert. 911 18| csengettyû-zsinórral? A földvári herceg fölkapaszkodott a padlásra és kinyújtotta 912 4| forgolódott jobbra-balra, utoljára fölkelt és panaszos zümmögéssel 913 8| szénásszekér. Talpas gondol egyet, fölkerekedett, megindul a szekér után. 914 3| megpirul ám az ég alja s fölmosolyog rajta a szép piros hajnal. 915 13| készülõdött s már a napernyõjét is fölnyitotta volna, ha lett volna neki. 916 21| falu fölött, keringett is fölötte, mintha gondolkozóban volna, 917 19| megvigasztalja a gazdát, szépen fölrakta a térdére a két elsõ lábát 918 21| fiatalok.~Azzal hirtelen fölrebbent az egész sereg, mint mikor 919 14| könnyû hernyója, nincs annál fölségesebb eledel a harkálygyomornak. 920 15| Morzsa. S mikor Jércike fölszáll a kerítés tetejére és belekezd 921 8| tarajas kakas pedig nemhogy fölszállott volna a kerítés tetejére, 922 4| nyughatatlan méhecskét. Fölszárítgattam a szárnyát, beletettem egy 923 21| nekilombosodott fáit.~Mire a nap fölszárította a harmatot, akkorra már 924 17| mikor a vacsora-csillag föltetszett az égen. Vesztire vált neki 925 17| de mire a vacsoracsillag föltetszik az égen, akkorra bizonyosan 926 3| egy fületlen gombot. Nosza fölugrik vele az ól tetejére s elrikkantja 927 21| ébrednek a radnótiak, hogy majd fölveti a határt a nagy fecskecsicsergés.~ 928 16| Megszánt valaki, ugye, oszt fölvett a kocsijára?~- Föl bizony, 929 20| cinkotai bíró sapkája s fölzavart a víz színérõl egy sereg 930 16| éppen, mikor a Huppuj hívása fölzavarta. Nagy haragosan mordult 931 17| híre-neve azonban máig fönnmaradt. Az olyan emberre, aki az 932 1| a koma!~- Hm. Aztán bele fog-e esni?~- Bele az mindenestõl - 933 1| hogy szolgálatot keresek, fogadj meg engem csõsznek, meglásd, 934 1| esztendõ!~- Áll az alku. Fogadom, hogy három nap múlva nem 935 7| bagolynak.~Bagoly inas szót fogadott, de nagy baj is lett belõle. 936 4| cseresznyevirág-csárdába. Ott pedig szívesen fogadták, mert ő volt az első vendég. 937 1| bele.~- Megetted? Azért fogadtalak fel csõsznek?~- Hát nem 938 1| semmi hiba, hiszen csõszt fogadtam a kecskék mellé! - kevélykedett 939 2| kivicsorította rettentõ fogait s akkorát bömbölt, hogy 940 19| fejét és megsimogatta a fogatlan házpásztort.~- Eh, eh - 941 12| legkönnyebben a szemérõl, mert ahhoz fogható nagy szem nem kerülközik 942 10| ablakon.~- Ki vele, ki, ki! Fogolyhúson élt nekem az öregapám is.~ 943 17| csobánci agár.~- Azért se fogsz ki rajtam - gondolja a csobánci 944 16| érhez, bezzeg, egyik se fogta föl az ünneplõ nadrágját, 945 10| bundát:~- Nini, sólymot fogtál, öreg Fillér? Már látom, 946 12| milyen világ van itt - fohászkodott Csupaszem s fölágaskodott 947 21| a szülõfalutól.~Boldogan fohászkodtak a húnyó nap sugaraiban és 948 19| legpirosabb mályvarózsa.~Még a fõkötõje bóbitája is úgy lengett, 949 14| be rajta:~- Ugyan mester, foltozd be a házamat, kilyukadt 950 8| elszégyellte magát. A tanya végében folyik a Tisza, lekullogott annak 951 18| pince. Hát még a titkos folyosói! Nincs az a generális, aki 952 1| Nagy zajjal, sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte 953 7| én onnan, hogy vissza se fordultam többet s azóta se láttam 954 14| dolgozik a fejsze, hasad a forgács, de semmi sincs alatta. 955 21| falomladékokon. S olyan fürgén forgatták a kis fejüket, olyan sebes 956 11| keresek egy kacsalábon forgó várat, azt megveszem Pankának 957 4| Hányta-vetette magát az ágyban, forgolódott jobbra-balra, utoljára fölkelt 958 21| faleveleket felsodorja a forgószél a magasba.~- Elmennek, elmennek! - 959 17| pákosztossága miatt sodrófával forgott körülötte a gazdasszony, 960 21| szórták a szalmát, villa formájú ágakba rakták a gömbölyû 961 11| széle, hossza, vastagsága. Formátlan jószág, két csattogó ollóval.~- 962 12| a süvegük mellé. Szabad fõvel jár az igazi vízbéli nemes, 963 19| nézni, hogy milyen kávét fõzött a tiszteletedre!~Erre már 964 15| erdõbe, a bárány lehevert a fûbe, Jércike pedig szaladozott 965 11| amikor új vendéget láttam a fûben. Lencseszemnél nem nagyobb, 966 2| ügyet se vetett . Kínálta fügével, gyenge kukoricával, de 967 6| mert mindjárt megrázom a füled.~- Jaj, Mackó bácsi!~- Gyere 968 16| Hogy-hogy?~- Gyere ide, fülelj. Nem hallod? Egész regement 969 6| ahová parancsolja, csak a fülemnek hagyjon békét!~Elöl baktatott 970 9| no, cimborám - hegyezte a fülét Görgõ.~- Azt tanácsolom 971 7| a bagoly s nem gyõzte a fülével a szemét törölgetni.~Marabuéknál 972 18| tisztességre - süvöltötte s fülinél fogva úgy megrázta az egeret, 973 17| csobánci agár fölcsapta a fülit a két vállára, hogy azzal 974 2| jöttünk ki, mikor a piacról a fülünkbe pördült a dobszó. Vizsgánk 975 13| hogy kerültök a vízbe?~- Fürdöttünk, anyóka - szepegte a Búbos.~- 976 12| kis Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~- Hordja 977 7| söpörni, de csak akkor, ha füstölt kolbász lógna benne.~- Sajnálom, 978 7| belõle. Egyszerre teleszaladt füsttel valamennyi marabu-ház, az 979 7| csárdást, ahogy a bagoly fütyül nekik. Közbe-közbe pedig 980 20| szántóvetõ ember tanította fütyülni a pacsirtafiókákat, annak 981 5| Hozott neki a vásárról fütyülős lovat, kerekest. Húzogatta, 982 13| míg eléjük szórta a friss füvecskét:~- Szégyelljétek magatokat, 983 18| szerzet az nagyon, elrágja a füvek, virágok vetemények gyökereit. 984 18| nem találja azt a vékony fûgyökerecskét, amelyik csengettyû-zsinór 985 7| a bagoly.~Futott szegény fûhöz-fához, de mindenütt azt mondták 986 2| volna mondani:~- Ugyan hadd fújjam ki magamat egy kicsit!~De 987 2| mesemondó bácsinak, hogy ilyen furcsákat kérdez. Már hogy tudna táncolni 988 5| metszett ágat, csinált belőle furulyát s megtanította furulyázni. 989 15| útitársat, mint a bárány. Ez nem futkározott ide-oda, mint a macska, 990 1| virgonc állatok, sokat lótnak, futnak?~- Már nem.~- Hová tetted 991 6| iszalaggal. Az iszalag olyan futó növény, mint a borostyán. 992 7| telet megszelídíteni.~- Fûts be! - parancsolta a bagolynak.~ 993 5| volt csak. Féltette még a fúvó széltől is, friss hajnali 994 5| szeretsz te engem, mint a galamb a tiszta búzát!~- Me-e-e, 995 21| félig égett fák kizöldült gallyán, épülõ házak ormán, füstös 996 9| De már csak ezt a tojásos galuskát itt nem hagyod!~Zörgõ csak 997 16| ám föl egyenest a széles garádicson egész a padlásajtóig, avval 998 2| vele kéregetni. Néha annyi garaskát összeszedegetett, hogy alig 999 2| látsz!~Aztán odacammogott a gazdához s leguggolt elõtte békítõ 1000 18| Derék kis szolgája õ a gazdálkodó embernek. Annyi férget elpusztít, 1001 2| kívánni, ha mertük volna.~A gazdán már megint erõt vett a harag. 1002 17| sodrófával forgott körülötte a gazdasszony, meg se állt, míg a kisbéreshez


abbol-dolga | dolgo-gazda | gazdu-kegye | kekbe-manko | marab-ossze | ot-szive | szivn-virra | visel-zuhan

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License