abbol-dolga | dolgo-gazda | gazdu-kegye | kekbe-manko | marab-ossze | ot-szive | szivn-virra | visel-zuhan
Rész
1003 9| elálmosította.~- Annak, gazduram, hogy nem hallom már a csontjaim
1004 12| éhenkórász népeknek való, mint a gémek, akik még tollat is tûznek
1005 18| titkos folyosói! Nincs az a generális, aki azoknál különbeket
1006 11| búbjára pottyant a peckes generálisnak. Kotródott is ám le róla
1007 10| Éppen annyi, mint amennyi gerendája. Megilleti az az ilyen nagyhatalmú
1008 5| visszatér:~Gidócskám, gidócskám, gerlicém, mókuskám,~Csillagom, rubintom,
1009 5| Nagyon szerette ezt a kis gidót az édesanyja, az öreg kecske,
1010 7| napnak is egyszerre nevetõre gömbölyödött az ábrázata.~Úgy bizony,
1011 21| formájú ágakba rakták a gömbölyû fecskeházakat. Egyik rakta
1012 9| ZÖRGŐ ÉS GÖRGŐ~Zörgõ is kutya volt, Görgõ
1013 9| Görgõ még mindig Nekeresden görgött.~Sebaj, utolérte a vendéget
1014 9| leugrott az utolsó falattal Görgõhöz -, nesze, részed legyen
1015 9| a bõrét. A húsát odaadta Görgõnek, hogy ki ne ugassa a szemébõl
1016 9| nem tudott szaladni, csak görögni.~Zörgõ a nekeresdi bíró
1017 21| magukat a víz tükrében. Gólyahír virágok arany szeme nevetett
1018 3| Kelemen, megfizetsz a fületlen gombért! Jaj neked, Hatrongyos,
1019 6| bujkálsz már megint, te kis gombolyag?~- Jaj, jaj, Mackó bácsi -
1020 12| motolla: kinek arra mi gondja! Hanem tudod mit, mester?
1021 20| õket, kalickába zárták, gondjukat viselték, mint ahogy megérdemli
1022 8| egy szénásszekér. Talpas gondol egyet, fölkerekedett, megindul
1023 17| Azért se fogsz ki rajtam - gondolja a csobánci agár. - Van a
1024 10| ki-ki-ki!~Az egerek azonban azt gondolják magukban, hogy jó nekik
1025 8| koccant. S még rá se ért gondolkodni, hogy mi történt, már akkor
1026 6| kicsit a hátára!~A medve gondolkozóba esett. Ha a sündisznócska
1027 21| keringett is fölötte, mintha gondolkozóban volna, de aztán csak elsuhogott
1028 7| emeletes kéményseprõt? - gondolkozott el a bagoly.~Futott szegény
1029 16| már dél van.~- A napról gondolod?~- Nem én, de érzem...~Megálltak,
1030 7| madarak.~- Marabu úr, azt gondolom, a kéményben sok a korom -
1031 8| Elment a kedve, amikor arra gondolt, hogy otthon a kis gazda
1032 2| gyerek apró karjával átfogta gubancos barátja derekát, ez meg
1033 18| öltözteti most már sétáló gúnyába a földvári herceget?~- Magad
1034 18| vagyunk?~- Csend abban a rossz gúnyában - mondja kevélyen az egér -,
1035 14| megviselte a tél. Tisztes fekete gúnyája, szép zöld kötõje csakúgy
1036 13| Mit-adsz, mit-adsz, mit-adsz? - gurul elõ fürgén a tormák közül
1037 6| baktatott a medve, mellette gurult a sündisznócska. Nem mert
1038 15| minek csaltál ide?~A két gyámoltalan már összekapott volna, mikor
1039 16| Mentek, mentek, mendegéltek gyámoltalanul, nagy reménykedve, neki
1040 19| a helyén, nagyanyó pedig gyanakodva kiáltott ki a konyhára:~-
1041 18| amelyik csengettyû-zsinór gyanánt szolgált le a földvári kastélyba.
1042 11| úgy látom, itt érdemes egy gyárat berendezni.~- Ármányos kis
1043 12| kalapot ne mérjen a fejére a gyékény-buzogánnyal az öreg Csupaszem.~Mert
1044 5| Me-e-e, rubintocskám, gyémánt csillagocskám! Hogyne szeretnélek,
1045 2| vetett rá. Kínálta fügével, gyenge kukoricával, de az se ért
1046 19| csengõs barinak a ház elõtt a gyepen. De ki tehet róla, hogy
1047 2| piacra, mint kis csikók a gyepre.~- Ki látja meg leghamarább
1048 2| ölében s odagurította a gyerekei közé:~- Nesztek, hoztam
1049 2| végképp kétségbeesett s a gyereken akarta mérgét tölteni. Megcsördítette
1050 8| csengett egy örvendezõ gyerekhang a holdfényes éjszakában.~
1051 2| õhelyette.~Odakocogott a gyerekhez, hozzátörleszkedett nagy
1052 18| hogy az egyebet se tanul gyerekkorától fogva, mint a palotájában
1053 2| mostanában, de bezzeg az én gyerekkoromban még úgy eljárta a medve
1054 13| taréja.~- Sárgarépa, karaláb, gyertek elõ legalább! - kiált be
1055 18| füvek, virágok vetemények gyökereit. Most is ott majszolta még
1056 11| virágot, én meg megeszem a gyökeret. Azon élek egész famíliástól.
1057 5| mellett volt egyszer egy gyöngyliget, abban a gyöngyligetben
1058 5| egy gyöngyliget, abban a gyöngyligetben volt egy ezüst fa, annak
1059 5| szentem!~Zöld erdőben fehér gyöngyvirágot szedtem.~De a kis gidó nem
1060 5| kopogtat:~Gidócskám, gidócskám, gyönyörű madárkám,~Fürge kis halacskám,
1061 1| maradt közülök. Ezt a hat gyönyörû kecskét szeretném megmenteni
1062 15| porcfû terem, hogy ránézni is gyönyörûség. Gyere, kukkantsunk be egy
1063 16| hanem lapátolták befelé nagy gyönyörûséggel. Olyanok lettek, mint a
1064 14| éjszakát. Legalább addig se gyötri a gond: hogy hol terítenek
1065 18| százszámra temet telhetetlen gyomrába.~Hajnal felé aztán, mikor
1066 9| nyilván elrontotta délben a gyomrát ez a Zörgõ. Eh, eh, elmegyek
1067 15| egyszer csak úgy érezte a gyomrocskájában, mintha rég elharangozták
1068 6| könyörgött sündisznócska - nem gyõzöm én már a menést. Vegyen
1069 11| virágjában meg szoktam enni a gyümölcsöt, hogy a gazdámnak ne legyen
1070 21| már ment a munka nagyban. Gyúrták a sarat, szórták a szalmát,
1071 16| mordult ki a pajtására:~- Mit háborgatsz, vigyen innen a lábad, hiszen
1072 17| egyszerre elment a kedve a hadakozástól.~- Maradj magadnak, találok
1073 19| nagyanyó milyen vitézül hadakozott a poroló pálcikával. Csak
1074 7| határozták, hogy másnap itt hagyják a marabu-várat és visszaköltöznek
1075 6| parancsolja, csak a fülemnek hagyjon békét!~Elöl baktatott a
1076 9| tojásos galuskát itt nem hagyod!~Zörgõ csak a fejét rázta.
1077 15| De ugye, barikám, te nem hagysz magamra, mint a Cica-mica?~-
1078 6| hemperedett kacagtában.~- Ej, haj, de tréfás kedve van urambátyámnak!
1079 9| annak is csak a belét. A haját odaadta Zörgõnek, amiért
1080 4| a homlokára.~- Nini, ki hajigálódzik itten? - tekintett föl a
1081 16| ihol ballag elõttük egy kis hajításra egy suta, sánta kisnyúl.
1082 20| se volt, mint a legyeket hajkurászni egy istentelen nagy légycsapóval.~-
1083 12| hát ott nem az a sásbokor hajladozik, ahol a vacsorára való szúnyog-szalonnát
1084 21| elhagytak. Nekik sincs már hajlékuk Radnóton. Nem néz már miránk
1085 8| fehérkötényes ember egy hajló nádpálcával.~- Nézd, milyen
1086 16| mire kivergõdtek, fahegybe hajlott a nap s csak olyan szomjasak
1087 21| ránk, fittyfiritty,~Rózsás hajnalát.~ ~.oOo.~
1088 7| bizonyos, hogy mikor másnap hajnalban az öreg marabu kinézett
1089 3| állta is a fogadást másnap hajnalig, hanem akkor már nem bírt
1090 21| Nincsen ereszalja, nincs hajnalkavirágos tornác, nincs leveles kapu.~
1091 3| nótára:~Kukuriku, emberek,~Hajnallik már, keljetek!~Bizony az
1092 3| Nem is kellett egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta piros
1093 16| a minap, szép vasárnapi hajnalon, ahogy kibújik a Huppuj
1094 3| látod többet a szép piros hajnalt, nincs, aki felköltse!~Néz-néz
1095 17| Csobáncra, mint akit ostorral hajtanak, el is fáradt úgy, hogy
1096 17| aki a karikás ostorral hajtotta róla a legyet s mikor nyúlászni
1097 5| fejét az öreg kecske fejére hajtva. - De jó is vagy te, édes
1098 2| verte, füstös képû, kócos hajú kis gyerek.~- Járjad, medve,
1099 5| gyönyörű madárkám,~Fürge kis halacskám, gyönge violácskám!~Eressz
1100 16| szomjúságtól. Végképp nem haladtak. Utoljára is kitört belõle
1101 14| szebb volt, mint azelõtt. Hálálkodott is a csigabiga, ahogy csak
1102 21| álomra készülõdtek. Egyre halkuló csicsergésüket illatos szellõ
1103 19| valami furcsa csoszogást nem hall a konyhán.~Nagyapó ijedten
1104 2| mackó úgy tett, mintha nem hallana. Csak pislogott szelíden
1105 3| elrikkantja magát hét határ hallatára:~Kukuriku Kelemen!~Mit leltem
1106 16| csalóka volt az is: hol errül hallatszott, hol amarrul.~No, hogy aztán
1107 8| Talpas, a te neved most már: hallgass!~Talpas a fogát vicsorgatta.
1108 21| Csupa szomorúság itt minden. Hallgatagon járnak kelnek az emberek
1109 16| Megálltak, tanakodtak, hallgatóztak, néztek egymásra nagy szomorúan.
1110 20| elmegyek, hogy híremet se halljátok.~- Ugyan hova tudnál menni,
1111 16| Gyere ide, fülelj. Nem hallod? Egész regement béka kuruttyol
1112 16| Egyszerre aztán kocsizörgést hallottak nagy messzünnen, annak az
1113 7| marabu-várnak? Rá ne mondjátok, hogy hallottátok, mert én akkor mindjárt
1114 7| KÉMÉNYSEPRŐ ZSIRÁFOK~Gyerekek, hallottátok-e már hírét a marabu-várnak?
1115 5| juhászbojtár a napsütötte halmon. Azt a nótát is tudta, hogy:~
1116 20| Pécelen a szúnyogoknak?~- Mint halnak a vízben - zümmögte a dongó
1117 16| már belebújt a Nyakavágó halomba, mikor a káposztás kertjük
1118 7| táncolni kezdett kopasz fején a hálósapka, olyan csodát látott.~-
1119 18| abban kis szoba, nagy szoba, hálószoba, vendégszoba, éléstár, pince.
1120 18| kakasok, álmosan ballag hálóterme felé a földvári herceg.
1121 16| elment. Hát csak mosakodj meg hamarost, oszt gyere te is.~- De
1122 19| Bodri elvakkantotta magát:~- Hamma-ma mamamm, hamma-mamamamm!~
1123 19| magát:~- Hamma-ma mamamm, hamma-mamamamm!~Annyit tett ez, hogy: szaladj
1124 5| nagyfogú farkasnak már híre, hamva se volt; de azért a vadász
1125 21| sem az égbõl.~Csakugyan hamvas felhõfátyollal takarta el
1126 14| pápaszemét: ugyan kinek van ilyen hangos jókedve ebben a cudar idõben?~
1127 15| Jércike.~A bárány is egyre hangosabbra vette a panaszt s mindjobban
1128 17| Annyi ott az ürge, mint a hangya, olyan vígan sütkéreztek
1129 14| olyan vidékre hurcolkodtak a hangyák, ahol nincsen ács a faluban.~-
1130 14| bujkál. Nem baj, ha csupa hangyatojás lesz is, az is drága koszt
1131 18| legény lesz belõle, hogy hanyattvágódik a szõrén a holdsugár.~Tudja
1132 2| Inkább megtanult bukfencet hányni, két lábon állni, dobszóra
1133 4| hamar fölébresztette őket. Hányta-vetette magát az ágyban, forgolódott
1134 2| gazdán már megint erõt vett a harag. Odacsúszott a nyíláshoz
1135 8| földig ér a kékbe úszó haragos-vörös szakálla, piros a sapkája,
1136 19| nagyanyó egyszerre olyan haragospiros lett, mint a legpirosabb
1137 9| csattogott a foga az étvágytól.~- Haragszom, hogy kést-villát nem adtak,
1138 15| tudta, nevessen-e, vagy haragudjon. Járt föl-alá, nézelõdött
1139 15| szélmalmot, a csordakutat, a haranglábat, utoljára azt kérdezte a
1140 21| fel rájuk. Harangvirágok harangoztak eléjük:~- Jönnek a fecskék,
1141 21| szeme nevetett fel rájuk. Harangvirágok harangoztak eléjük:~- Jönnek
1142 10| hatalom, ha nincs hozzá harapnivaló? Akkor már mégiscsak jobb
1143 19| úgy lengett, mint valami harci lobogó.~- Jaj, Márton, Márton,
1144 19| helyüket s nem maradt más a harctéren, csak szegény nagyapó. Neki
1145 14| annál fölségesebb eledel a harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is
1146 15| a macskával. Hanem azért harmadnapra, hogy megint elunta magát,
1147 17| ám, de sebesen ám! Vissza harmadszor, vissza negyedszer, vissza,
1148 15| sötétedett, hullani kezdett a harmat. Jércike éhiben, féltiben,
1149 21| Mire a nap fölszárította a harmatot, akkorra már ment a munka
1150 11| búzaföldrõl. Vagyunk vagy háromszázan. Tudom, megörül a gazda
1151 14| kipp-kopp - dolgozik a fejsze, hasad a forgács, de semmi sincs
1152 4| hogy a napsugár besüt a hasadékon.~- De már ennek a fele se
1153 3| hajnal, mikor kell neki hasadni.~Hát, uramfia, a fél szemét
1154 17| füle, hogy paplan helyett használhatta, ha fázott.~Ebbõl is láthatjátok,
1155 10| mert Sólyom vitéz a csõrét használja kardnak. Csak éppen a pettyes
1156 18| herceg, ha tiszta.~Az ám, de hasztalan kapargál, nem találja azt
1157 2| láncot. Most már tartsd a hátadat a cimborád helyett!~A gyerek
1158 18| már megindult sétájára a hatalmas úr. Minden éjszaka bejárja
1159 10| Az ám, de mit ér a nagy hatalom, ha nincs hozzá harapnivaló?
1160 3| s elrikkantja magát hét határ hallatára:~Kukuriku Kelemen!~
1161 9| portáján, csak a két falu határában. Görgõ ott szokott sétálgatni,
1162 21| továbbröppent. El, el a radnóti határból!~No, a szúnyogok, meg a
1163 20| lélegzetet se vett a péceli határig. Ott éppen egy szántóvetõ
1164 6| lehajította sündisznócskát a hátáról s nagy maga szégyenletében
1165 7| volt azon az estén. El is határozták, hogy másnap itt hagyják
1166 21| radnótiak, hogy majd fölveti a határt a nagy fecskecsicsergés.~
1167 21| megszaporodtak az idén az õ határukban a fecskék.~Annál jobban
1168 6| medve koma, sündisznócska hátas lova!~A rászedett mackó
1169 10| bundára, hogy megvethesse a hátát a kútkerítésben.~Az ám,
1170 17| kiért a mezõre, azok már a hatodik határban tudakolták, hogy
1171 10| barátságosan csattogtatta hátrafelé a fogát, hogy Sólyom vitéz
1172 13| lehet az, mikor a csirkének hátrakötik a sarkát? - tûnõdött Kendermagos.~
1173 13| Amelyiktek veszekszik, annak hátrakötöm a sarkát.~Evvel Tyúk anyó
1174 3| húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak, mikor a kántorék kakasa
1175 3| harangozó kakasát is elüldözték Hatrongyosról, mint az igaz ügy árulóját.
1176 2| medvekölyköt fogott az erdélyi havasok közt, haza vitte az ölében
1177 4| rázta a szakállából a sűrű havat. Nem bírt vele a nyughatatlan
1178 17| lett biz azzal, hogy mire haza-hazaért a csurgó-kútról, megint
1179 14| úgy kirántotta a csigát a házából, mintha benne se lett volna.~-
1180 15| rángassa meg a farkát, ha hazaérünk.~Morzsa megígérte a jó akaratát,
1181 21| mentén. Bogárhátú, tiszta házaira, muskátlis, százszorszépes
1182 17| van az a se országa, se hazája agár! Ugrik megint vagy
1183 7| ezekben a furcsa emeletes házakban? - kérdeztem az õrt.~- Azokban
1184 14| Ugyan mester, foltozd be a házamat, kilyukadt a teteje, mind
1185 16| meg már gyalog is könnyen hazamék...~*~Mikor az udvarra beértek,
1186 8| megindult vele a jég s hazavitte a tanyára.~Jaj, csakhogy
1187 20| megkaparíthatott a drága muzsikásokból. Hazavitték õket, kalickába zárták,
1188 21| Mégpedig fák ágára rakott házban. Pedig a fecskének nem szokása
1189 7| jelenthette, hogy vendég áll a házhoz, tessék fölhúzni a csizmát.~
1190 18| atyafi - ugrik elejbe a házigazda -, kik vagyunk, mik vagyunk,
1191 14| rikoltozott a mester - háziúr létedre elvennéd az ingyen
1192 14| bóbiskolt álmosan, mikor a háziurat lenyelte -, de éreztem én
1193 9| látják, hogy vendég van a háznál.~- Sose bántsd, nem élek
1194 19| megsimogatta a fogatlan házpásztort.~- Eh, eh - mondta erre
1195 21| járnak kelnek az emberek a háztalan utcákon. Még ahol építenek
1196 18| leteszi már a szépen szóló hegedût, felébred álmából Vakondok
1197 18| az egérbõl csak a farka hegye maradt meg, mire a birkózásnak
1198 2| is majd megríkatott a fa hegyében. S mire az ostor lecsapott
1199 7| valamennyi marabu-ház, az orruk hegyéig se láttak tõle a madarak.~-
1200 9| Súgjad no, cimborám - hegyezte a fülét Görgõ.~- Azt tanácsolom
1201 2| bennünket a szele.~- Talpra, héj! - rikoltozott rá a gazdája,
1202 19| Bodrinak az ólban lett volna a helye, a cicamicának az ól tetején,
1203 19| Nagyapó ijedten fészkelõdött a helyén, nagyanyó pedig gyanakodva
1204 19| s az alatt nagyapó jobb helyet keresett az állatainak.~-
1205 21| Elkerülik az Isten madarai még a helyét is.~Elég fájdalom az a kicsi
1206 19| csúf állatot! Takarodtok a helyetekre, haszontalan népei!~Ahogy
1207 9| hogyha megtudja, beáll helyetted kutyának.~Azzal úgy nekilódult,
1208 7| nekik állni, csak úgy álló helyükbõl kidugták a fejüket a kéményen.
1209 19| egyszerre megtalálták a helyüket s nem maradt más a harctéren,
1210 6| sündisznócska! Hármat is hemperedett kacagtában.~- Ej, haj, de
1211 8| nekividámodott, mert valami henteskirakat elé ért. Olyan kolbászok
1212 18| az a szokásuk a földvári hercegeknek, hogy mezítláb járnak.~Hanem
1213 14| lakik a fenyõpille könnyû hernyója, nincs annál fölségesebb
1214 14| harkálygyomornak. Az ám, de a hernyónak is van magához való esze:
1215 18| jaj annak, akit ott talál. Hernyót, bogarat, földi férget százszámra
1216 8| elszaladt, hogy meg se állt a hetedik utcáig. Alig lihegett már,
1217 14| kereset, üres a konyha. Hetek óta nem evett húsocskát,
1218 19| róla, hogy nagyanyó két hétig oda volt s az alatt nagyapó
1219 7| mondom -, ez a madár tán hétköznap füles bagoly, vasárnap marabu?~-
1220 9| Görgõ. De ez nem olyan hétköznapi kenyérhaj ám. Ma olyan jó
1221 8| megkergeti. Hej, micsoda heverés esnék most otthon a szalmás
1222 1| megszámlálni a kecskéket, nem hiányzik-e vagy egy?~- Ráérünk arra
1223 4| azok az égi virágszirmok hidegek voltak és ráfagytak a gyönge
1224 15| hallgatni egész úton.~- Sose higgy a macskának, Jércike, mert
1225 19| is a legsarkába! Bodri a hintaszékben húzta meg magát nagy szepegve,
1226 6| barlangjába, hogy tavaszig hír se jött felõle. Sündisznócskának
1227 5| a nagyfogú farkasnak már híre, hamva se volt; de azért
1228 17| pusztult el a csobánci agár, híre-neve azonban máig fönnmaradt.
1229 11| hanem az ormányával.~- Hírébõl rég ismerem - hízelgett
1230 20| dongó - úgy elmegyek, hogy híremet se halljátok.~- Ugyan hova
1231 20| mondjátok meg nekem, mirõl híresek a péceli szúnyogok?~Egymást
1232 12| elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében kalapot ne mérjen a fejére
1233 7| marabu-várat. Csak a verebek hozták hírül az újságot, hogy nagy a
1234 4| méhecske az ajtó körül. - Azt hiszem, régen reggel van már.~Az
1235 13| tyúkocskának. Amelyiktek nem hiszi, próbálja meg.~Elég az hozzá,
1236 5| szedtem.~De a kis gidó nem hitt a mézes-mázos szónak. Édesanyja
1237 16| NYÚL~A kutyánkat Huppujnak hítták, a cicánkat meg Móricnak.
1238 8| körülnézett nagy álmosan. Most hitte még csak igazán, hogy álmodik.
1239 4| eltették magukat holnapra.~Azt hitték, szegények, föl se ébrednek
1240 11| természetem. Pattanóbogárnak hív Tolna-Baranya.~A bogár-generális
1241 16| álmodta éppen, mikor a Huppuj hívása fölzavarta. Nagy haragosan
1242 20| Vedd át egy kicsinyég a hivatalomat, te asszony, míg én átszaladok
1243 18| herceg, ha csupán vakondoknak hívják is.~Nagyot nyújtózik a vackán
1244 8| éjszakában.~Talpas fölneszelt a hívogatásra, körülnézett nagy álmosan.
1245 8| kezében meleg cipó, a száján hívogató szó:~- Ugorj ki, öreg Talpas!
1246 11| famíliástól. Mindjárt át is hívom a testvéreimet a búzaföldrõl.
1247 5| lehet azt mondani. Nem is hívta másképp, mint drága szemefényének,
1248 10| Mától fogva nem Fillérnek hívunk, hanem Krajcárnak.~ ~
1249 15| leghamisabb, mikor legjobban hízeleg!~Jércikén fogott a tanács,
1250 11| Hírébõl rég ismerem - hízelgett a virágbogár -, de még munka
1251 1| még nem evett a koma!~- Hm. Aztán bele fog-e esni?~-
1252 4| kerten és kiszabadítottam a hóból a nyughatatlan méhecskét.
1253 21| öltözködött a tiszteletükre. Hófehér kökénybokrok nézegették
1254 16| vizünk lesz mindjárt.~- Hogy-hogy?~- Gyere ide, fülelj. Nem
1255 9| van, de fogadok a felébe, hogyha megtudja, beáll helyetted
1256 6| jaj de örülök, hogy látom! Hogymint szolgál drága egészsége?~-
1257 5| gyémánt csillagocskám! Hogyne szeretnélek, mikor olyan
1258 14| érte ám be szép szóval:~- Hohó barátom, hát a napszám hol
1259 8| egy örvendezõ gyerekhang a holdfényes éjszakában.~Talpas fölneszelt
1260 18| hanyattvágódik a szõrén a holdsugár.~Tudja õ azt, ha tükörbe
1261 18| FÖLDVÁRI HERCEG~Csendes, holdvilágos estén, mikor a tücsök is
1262 16| belõle a keserûség:~- A holnapi tejemet odaadnám egy ital
1263 4| ajtaját és eltették magukat holnapra.~Azt hitték, szegények,
1264 10| belekeveredett s nem volt már se holt, se eleven, mikor a Fillér
1265 11| õkegyelme, hogy egyszerre holtnak tetteti magát, ha veszedelmet
1266 2| hogy beleverejtékezett a homloka. Nem ért az semmit, a mackó
1267 4| valami hideg csöpp nem hull a homlokára.~- Nini, ki hajigálódzik
1268 11| mikor egyszerre csak a homlokomhoz ütõdik valami. Kinyitom
1269 7| tetejét, vakargassa meg a homlokukat, megérdemlik.~ ~
1270 19| nadrágja, mintha csak a homokba térdeltette volna nagyanyó,
1271 16| Evvel a sánta lábammal.~- Honnan sántikálsz?~- Kerekegyházáról.~-
1272 8| csak nem is álmodott.~- Hopp, hupp egye meg a kenyérhajat
1273 12| füröszteni az édesanyjuk.~- Hordja el a gólya ezt a világot -
1274 5| pillangós mezőről selyemfüvet hordott neki, ezzel etetgette. Úgy
1275 12| Csupaszem mester nem is az arcán hordozta a szemit, mint más istenteremtése,
1276 10| kardját is mindig magával hordozza, mégpedig tok nélkül, mert
1277 14| meleg napsugárban. Lassú horkolás hallatszik a fahegyrõl:
1278 11| milyen szép legény. Az orra hosszabb volt, mint az egész teste
1279 17| dereka, mint a keszegé, hosszúk a lábai, hogy elfáradt,
1280 11| mutatkozni, mikor egyszer csak hosszúkás fekete bogárkát látok az
1281 7| tessék kivárni, míg olyan hosszúra megnõ az orra, mint a marabué.~
1282 7| Sajnálom, vendéglõbõl hozatjuk a kosztot - mondta elkeseredve
1283 18| csengettyûzsinórt, mert mosdóvizet akar hozatni az inasával. Szereti a tisztát,
1284 19| köszönhetem, hogy ezután én hozhatom, vihetem a kis unokámat.~ ~
1285 19| mi-a-ó!~- Az lenne jó, ha hozná már nagyanyó Margitkát -
1286 21| Add errébb, csicseri!~- Hozom már, ficseri!~Alkonyatra
1287 7| marabu-várat. Csak a verebek hozták hírül az újságot, hogy nagy
1288 19| különösen mikor a kis unokáját hozza! S hogy még jobban megvigasztalja
1289 9| kedve volt a gazdámnak, hogy hozzádörgölte a kenyérkét ahhoz a zacskóhoz,
1290 12| elfutotta a béka-méreg. Még hozzákötné magát ez a sehonnai vándorlegény,
1291 2| Odakocogott a gyerekhez, hozzátörleszkedett nagy buksi fejével s dörmögött
1292 9| elszántan a falatot, azután hozzátörülgette a száját a pázsithoz.~-
1293 15| árnyék, ereszkedett az este, huhogni kezdett a kuvik.~- Kár,
1294 14| olyan nagy jókedved van?~- Huj-huj - ujjong a mester -, úgy
1295 6| a medvét, már messzirõl hujjángatott elébe:~- Isten hozta, bátyámuram,
1296 15| alkonyatig se. Már sötétedett, hullani kezdett a harmat. Jércike
1297 4| a többi - döngicsélte a hullatag virágbokroknak. - Egyik
1298 4| szárnyát s utoljára megdermedve hullott le a földre.~A legkisebb
1299 3| taréját. Kakas tesz fogadást, huncut, ki nem állja - annyit jelent
1300 3| bíró kakasa. Le se merte hunyni a szemét egész éjszaka,
1301 21| Boldogan fohászkodtak a húnyó nap sugaraiban és vidám
1302 9| legyet.~- Tessék, tessék - hunyorgatott Görgõ -, én úgy belaktam
1303 17| látja ám, hogy ugyancsak hunyorítgat rá a víz tükrébõl egy másik
1304 8| nem is álmodott.~- Hopp, hupp egye meg a kenyérhajat a
1305 16| A SÁNTA NYÚL~A kutyánkat Huppujnak hítták, a cicánkat meg Móricnak.
1306 19| szép, tiszta konyhán, ide hurcolja be a kosztját, mert Jancsi
1307 14| Alighanem olyan vidékre hurcolkodtak a hangyák, ahol nincsen
1308 9| kis sonkacsontot! Hát a hurka végét szereted-e? Jobb íze
1309 9| akkor is csak a bõrét. A húsát odaadta Görgõnek, hogy ki
1310 14| konyha. Hetek óta nem evett húsocskát, csupa fenyõmagon tengõdik
1311 13| mert a tormaerdõben szoktak hûsölni a kis árvák.~- Mit-adsz,
1312 10| udvarra, mint valami kõdarab s huss! éppen a kotlós tyúk mellett
1313 11| arany alma az almafán, húszkoronás bankókat levelezett a szõlõvenyige.~-
1314 17| akkor a tûzhelyre feküdt hûtõzni. Mikor a kéménybõl ráhullott
1315 19| a nagy asztal alá, a jó hûvösre, bóbitás tyúkica pedig a
1316 16| meg mintha beljebb-beljebb húzódnék elõlük az erdõ. Hát mikor
1317 5| fütyülős lovat, kerekest. Húzogatta, vonogatta a kis gidó, nagy
1318 6| mogyorófa suhogót és olyanokat húzott vele az urabátyja füle tövére,
1319 19| legsarkába! Bodri a hintaszékben húzta meg magát nagy szepegve,
1320 3| kakasnyelven.~Bizony még javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak,
1321 4| egyenesen az ibolyacsárdába. Az ibolyacsárda azonban még csukva volt
1322 4| kevélyen és repült egyenesen az ibolyacsárdába. Az ibolyacsárda azonban
1323 2| haszontalan! Ha idejében ideadod az ostort, nem eresztem
1324 19| csak nem a Jancsi gólya jár idebent!~De az volt biz az, a Jancsi
1325 6| fejével, csak várjatok vissza! Idehozom azt a rossz portékát, elõttetek
1326 5| nekiiramodott az erdőnek. Ideje is volt elillanni, mert
1327 2| mindennek, te haszontalan! Ha idejében ideadod az ostort, nem eresztem
1328 16| mögött éjszaka van, hanem ideki már süt a nap.~- No hát
1329 9| szuszogni se bírt a jámbor. Nagy idõbe telt bele, míg el bírta
1330 3| csúfolódik:~- Tudom én az időt kakasszó nélkül is.~- Kukuriku,
1331 18| kieszelni. Mesterség azokban el igazodni annak, aki nem földvári
1332 4| alig aludtak egy-két órát. Igazuk is volt, mert még csak karácsony
1333 5| hízelgő szép szavakra, aranyos ígéretekre nem nyílt meg az ajtó, mert
1334 17| kezdtek el reszketni. Hiába ígért nekik mézeskalácsot a csobánci
1335 1| csõsznek?~- Hát nem azt ígértem én neked, hogy három nap
1336 16| nyúl.~- Dehogyis jár, csak igyekezzünk. Azóta ott volnánk, ha te
1337 16| te kis bice-bóca, hova igyekszel?~- A kecskeméti vásárra.~-
1338 16| Alighogy az országútra kiértek: ihol ballag elõttük egy kis hajításra
1339 6| Mackó bácsi, hanem én nem ijedek ám meg tõle. Sündisznócskától
1340 21| Elmennek, elmennek! - ijedeztek a radnótiak.~Dehogy mentek
1341 13| elfelejtették, hogy õk meg vannak ijedve. Fölborzolták a tollukat
1342 21| Egyre halkuló csicsergésüket illatos szellõ hordta szét a Balog
1343 13| sarkunkat!~Nagyfejû veréb illegette magát a bodzabokor levelei
1344 12| Szó, ami szó, mégiscsak illendõ volna egyszer körülnézni
1345 9| neked is.~Görgõ tudta, mi az illendõség, bekapta nagy elszántan
1346 18| a földvári herceg. Neki ilyenkor nappalodik, mikor más istenteremtése
1347 18| pedig azért nem néz, mert ilyent nem tart a házában. Mégpedig
1348 21| mint valami óriás kéznek az imádkozó ujjai. Csupa szomorúság
1349 19| Nono, anyó, nem olyan imilyen-amolyan ember ám azért nagyapó!
1350 17| jön a csobánci agár!~El is inaltak elõle a nyulak úgy, hogy
1351 18| mosdóvizet akar hozatni az inasával. Szereti a tisztát, mert
1352 8| egy kicsit. De valahány inasgyerek meglátja, mind megkergeti.
1353 7| át is szalajtották Bagoly inast zsiráf szomszédékhoz, hogy
1354 14| háziúr létedre elvennéd az ingyen munkát a szegény embertõl?~-
1355 20| én bíró, ha még az ilyen ingyenélõ népségnek is megkegyelmeznék?~-
1356 16| is, Móric is szégyenkezve intett, hogy: meg ám, volt ám.~
1357 1| ejtette és mint aki dolgát jól intézte, széles kedvvel ballagott
1358 14| ahol semmi becsülete az iparosnak.~Pedig dehogyis nincs, dehogy!
1359 19| erre a nagy csattanásra iramodtak is szét a nagyapó állatai
1360 16| nagy messzünnen, annak az irányában aztán kivergõdtek valahogy
1361 11| virágbogár vagyok. Ismernek engem Iregtõl Ürögig. Én vagyok az, aki
1362 12| Szerencséd, hogy elhordtad az irhád, mert majd megmutattam volna,
1363 2| deszkát, mint ahogy mi az irkalevelet szoktuk. A nyíláson aztán
1364 11| tarthatják a bababálat, nem az íróasztalomon.~Már ki is nyújtottam a
1365 5| madárnak volt egy nagyon okos íródiákja, az a nagyon okos íródiák
1366 5| szebbet. Majd megírom az íródiáknak, az íródiák meg majd megírja
1367 4| amelyikről ezt a történetet írom, én már az ősszel is ismertem.
1368 2| mosolygós nyári délben éppen az iskolából jöttünk ki, mikor a piacról
1369 2| mackó úrfi így kijárta az iskolát, akkor azt mondta neki a
1370 11| ormányával.~- Hírébõl rég ismerem - hízelgett a virágbogár -,
1371 11| aranyos virágbogár vagyok. Ismernek engem Iregtõl Ürögig. Én
1372 20| a cinkotai bírónak egész istenadta nap egyéb dolga se volt,
1373 7| kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat a hideg. Nem sokból áll
1374 20| legyeket hajkurászni egy istentelen nagy légycsapóval.~- Csitt-csatt! -
1375 6| voltak nõve iszalaggal. Az iszalag olyan futó növény, mint
1376 6| erdõben a fák tele voltak nõve iszalaggal. Az iszalag olyan futó növény,
1377 12| sietett is ám elkotródni az iszapba, hogy hirtelenében kalapot
1378 11| beteszi a lábát, ott nem isznak mustot abban az esztendõben.~
1379 1| Mackó úr - ki mer ilyen iszonytató nagy lármát csapni?~Kibújt
1380 16| Ott pedig víz is van, ott iszunk. Majd meglásd, milyen könnyen
1381 16| volt mindenki. Miska kocsis itatta a lovakat, a szolgáló az
1382 16| oda jutottak vissza, ahol ittak volt. Úgy, hogy mire kivergõdtek,
1383 4| Nini, ki hajigálódzik itten? - tekintett föl a méhecske
1384 16| könnyen megyünk mindjárt, ha ittunk. Gyere.~Mentek, mentek,
1385 21| kapu.~Újfaluba, Czakóba, Iványiba, meg a többi szomszéd faluba
1386 9| hurka végét szereted-e? Jobb íze van ám ennek, mint a favégnek!
1387 15| ham, Jércike, le onnan ízibe, mert mindjárt ellátlak
1388 2| nagy szál ember volt, erõs, izmos válla, mint a medvéjének.
1389 16| Azóta ott volnánk, ha te nem jajgatsz az éhségeddel.~Pedig nagyon
1390 7| marabu! - egész éjszaka azt jajgatták az ártatlankák.~Õk még hírét
1391 21| Volt olyan is, amelyik jajveszékelve szántotta a földet a szárnyával,
1392 18| csizmája sincs szegény jámbornak. Õsidõktõl fogva az a szokásuk
1393 18| mint a palotájában való járást-kelést.~De nini, mi történt hát
1394 13| egymást csípi!~- Tõlem járhat a kereplõje - mondta Búbos
1395 7| sütkéreznek a kemence körül s úgy járják a csárdást, ahogy a bagoly
1396 2| biztattuk a mackót.~Az szegény járta is, ahogy tõle telt, csak
1397 7| apó sokat tapasztalt már jártában-keltében s tudta, hogy mivel lehet
1398 9| de csak messzirõl. Sose jártak még egymás portáján, csak
1399 15| termett.~- Hát hova menjünk?~- Jártál-e már a kölesföldön? Ott van
1400 16| szolgáló az új tehenet kötötte jászolhoz, a nagymama meg a tejet
1401 3| kakasnyelven.~Bizony még javában húzták a bőrt a fagyon a
1402 9| cimborám, de most már én javallok egyet: gyerünk át vacsorázni
1403 5| nagy öröme telt benne. Jávorfából metszett ágat, csinált belőle
1404 5| kis gidó aztán elővette jávorfurulyáját, olyan szép nótákat fújdogált
1405 8| aludt, megindult vele a jég s hazavitte a tanyára.~Jaj,
1406 8| észre se vette, hogy a Tisza jegén vackolt meg magának a hóban.
1407 4| kicsit a tél. Hó lepte, jeges eső verte s akkora nyílás
1408 8| hogy álmodik. Egy nagy jégtáblán találta magát, amely közel
1409 3| huncut, ki nem állja - annyit jelent ez kakasnyelven.~Bizony
1410 7| esze nélkül. Bizonyosan azt jelenthette, hogy vendég áll a házhoz,
1411 4| karácsony felé járt az idő s az jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában.~-
1412 11| szólítottam be a kendermagos kis jércét s megmutattam neki a mindenféle
1413 15| mikor legjobban hízeleg!~Jércikén fogott a tanács, mert azóta
1414 16| ott, te Huppuj?~- Makk.~- Jó-e az, te Huppuj?~- Jó, de
1415 9| De rövid a vacsorám!~- Mi jóban dúskálódsz, Zörgõ?~- Kenyérhajban
1416 16| már látni se lehetett.~Jobbra az úttól, jó bent feketéllett
1417 4| neki, azzal nyugodalmas jóéjszakát kívántak, becsukták a kaptár
1418 5| az öreg kecske hazafelé jöttében megtudta, hogy mi történt.
1419 16| mindenütt gyalog, se nem jöttem.~- Megszánt valaki, ugye,
1420 2| délben éppen az iskolából jöttünk ki, mikor a piacról a fülünkbe
1421 17| állok a túri vásárig. Vagy jövök vissza, vagy se, de mire
1422 16| kisnyúl, majd ha visszafelé jövünk, találkozunk.~A kis sánta
1423 4| a nyughatatlan méhecske jóízűen, Liliomos kertben járt álmában
1424 13| búzát, zöld borsót, csak jók legyetek addig, míg Tyúk
1425 21| a szerencse, az áldás, a jókedv, az öröm.~Az épülõ házak
1426 14| álmodtál, hogy olyan nagy jókedved van?~- Huj-huj - ujjong
1427 14| reszkessen - recseg bele valami jókedvû nevetés a hajnali csendbe.~
1428 1| kiballagott az erdõ szélére és még jókor érkezett, mert Mackó szomszéd
1429 15| a néznivalóval nem lehet jóllakni. Gyerünk már haza.~- Gyerünk! -
1430 1| Talán van valami féltõs jószágod?~- Volt kilenc szép kecském,
1431 7| Éljen zsiráf bácsi!~Ilyen jószívû teremtések a zsiráfok. Amelyiktek
1432 5| szebben tud furulyázni, mint a juhászbojtár a napsütötte halmon. Azt
1433 10| pacsirta, aki úton-útfélen jut egy kis alamizsnához.~-
1434 8| visszafelé.~Lett erre olyan kacagás az udvaron, hogy tán még
1435 6| sündisznócska! Hármat is hemperedett kacagtában.~- Ej, haj, de tréfás kedve
1436 11| vállamra veszem, keresek egy kacsalábon forgó várat, azt megveszem
1437 19| csapkodta össze a két kis kacsóját Margitka:~- Jaj, de ennivaló
1438 3| összetrombitálta a kakasülõrõl a falu kakasait:~Hatrongyosi kakasok,~Gyorsan
1439 3| Ki a faluból a kántorék kakasával!~Három kis kakas úgy kimarta
1440 3| hatrongyosi bíró kakasa.~- Ez a kakasbecsület? Ki a faluból a kántorék
1441 3| egy cinege s odaszólt a kakasgyűléshez:~Hatrongyosi kakasok,~Mi
1442 3| Hatrongyosi bíró fia, Kelemen, kis kakashoz odaugrik sebesen.~- Mutasd
1443 3| állja - annyit jelent ez kakasnyelven.~Bizony még javában húzták
1444 3| szenvedem. Megbántottad a kakast, majd megbánod még te azt! -
1445 3| hatrongyosi gyerekek nem ehetnek kakastejes kenyeret.~ ~
1446 15| nagyvilágban, te ostoba csirke! Kakasuccse, sose láttam szebb kirándulást!~
1447 3| egyszeribe összetrombitálta a kakasülõrõl a falu kakasait:~Hatrongyosi
1448 12| parton vallatta a virágos kákát, mit álmodott az éjszaka?~-
1449 2| kezünk virággal, a zsebünk kaláccsal, a szívünk örömmel, szaladtunk
1450 2| foga közé kapta a gazdája kalapját s elindult vele kéregetni.
1451 12| az öreg papucsos, mint a kalapos mesterséget. Azt mondja,
1452 20| muzsikásokból. Hazavitték õket, kalickába zárták, gondjukat viselték,
1453 6| meg a kezébe vette, mint a kantárt.~- Mehetünk már, Mackó bácsi!~
1454 13| odajár. Kút felé ne menjetek, kányától õrizkedjetek, macska elõl
1455 10| bundájába. Mentül jobban kapálódzott, annál jobban belekeveredett
1456 18| tiszta.~Az ám, de hasztalan kapargál, nem találja azt a vékony
1457 15| ÚTITÁRSAI~Jércike reggel óta ott kapargálgatott a kerítés tövében, aztán
1458 15| magamat már. Kipirgálni, kapargálni, mást se lehet itt csinálni.~-
1459 12| melege, hogy mire felére kapaszkodott a dombnak, már a nyelve
1460 20| kilencvenkilenc aranyért is kaphat.~ ~
1461 7| azért, ha ilyen szép házat kapnék, én is beállnék marabunak.~-
1462 19| alig bírta.~- Ezt azért kapod, Jancsi, mert neked köszönhetem,
1463 17| tudakolták, hogy van-e jó káposzta termés. Ebbõl is láthatjátok,
1464 12| Csupaszem s csakugyan utána kapott a szitakötõnek.~Hanem az
1465 12| Csupaszem elhajította a kaptafát, fölgyûrte a zöld kötõjét
1466 4| méhecskének kellett bekaroltatni a kaptárba. Belegyömöszölték egy viaszágyba
1467 4| aludt már odabent a jó meleg kaptárban.~- Én nem vagyok olyan álomszuszék,
1468 17| mikor nyúlászni ment, már a kapuban elkezdett csaholni:~- Szaladjatok,
1469 9| bedöcög a nekeresdi bíró kapuján, látja ám, hogy Zörgõ odafönt
1470 4| Igazuk is volt, mert még csak karácsony felé járt az idő s az jelenti
1471 9| egyszer, akkor is csak egy karajt, annak is csak a belét.
1472 13| nekipirul a taréja.~- Sárgarépa, karaláb, gyertek elõ legalább! -
1473 17| lehetett volna húzni cérnának. Karcsú a dereka, mint a keszegé,
1474 10| vitéz a csõrét használja kardnak. Csak éppen a pettyes fehér
1475 17| kisbéreshez nem ért, aki a karikás ostorral hajtotta róla a
1476 19| belõle nagyanyó, ringatva a karján Margitkát, mint rózsabimbót
1477 2| medvéje. A kis gyerek apró karjával átfogta gubancos barátja
1478 19| fáradtan dõlt bele a nagy karosszékbe.~- Ó Márton, Márton, soha
1479 5| ott ült a fa alatt aranyos karszékben, előtte volt egy nagy könyv,
1480 4| tarisznyával bandukolt vissza a kasba.~Szundikált is egy kicsikét,
1481 18| álom a szemibõl, ahogy a kastély elõcsarnokába ér. Nagy,
1482 6| sündisznócska, föld alatt a kastélyában. Most éppen kint ült a küszöbön,
1483 18| gyanánt szolgált le a földvári kastélyba. Elfonnyadt-e, kiszáradt-e,
1484 17| kéménybõl ráhullott a korom, a katlanba bújt tisztálkodni. Ha a
1485 19| meg eszeágában sem volt katonáskodni. Megesett rajta az embernek
1486 20| ott is fölugrott a kút kávájára, a szája elé tette a két
1487 19| túlságosan meg van pörkölve ez a kávé - vélte nagyanyó, de azért
1488 8| Akkora szeme van, mint egy kávéscsésze, olyan foga, hogy a vasat
1489 17| igaz, hogy kisebb volt a kávéscsészénél, de bezzeg akkorára nyúlt
1490 19| kell nézni, hogy milyen kávét fõzött a tiszteletedre!~
1491 14| bizony azt is jó lenne kávézni.~- Ki-jõ, ki-jõ! - kiabálja
1492 21| nekivalót.~- Csicseri, szalma ké-é-é-ék!~- Ficseri, van elé-é-é-ég!~-
1493 12| vándorlegény, akinek hátán háza, kebelén kenyere. Mérgében úgy nekirugaszkodott,
1494 7| orrát tolta ki az ablakon.~- Kecsegés jó reggelt - köszöntem fel
1495 1| A KECSKECSŐSZ~Medveországban történt:~
1496 1| farkasverem felé és megszámlálni a kecskéket, nem hiányzik-e vagy egy?~-
1497 16| Huppuj -, most már kiállom Kecskemétig, arra fogadok.~- Én is -
1498 1| bottal a nyomát a hat szép kecskének! - szörnyülködött az asszony.~-
1499 16| megkérdezték:~- Ejnye, de jó kedved van, te kisnyúl. Pedig elfáradtál,
1500 7| urak lehetnek, hogy így kedvüket keresik. Szeretnék velük
1501 2| prüszkölni, hogy szinte kedvünk lett volna kedves egészségére
1502 18| nincs - morog haragosan a kegyelmes úr s nagy ásítozva nekilát
1503 20| Jaj, te cinkotai bíró, kegyelmezz az életemnek!~Úgy hallottam,
1504 14| felejtem - integetett nagy kegyesen a csiga s azzal kotródott
1505 10| nyárfahegyi várban, hogy kegyetlen éhes. Megesik biz ez még
|