abbol-dolga | dolgo-gazda | gazdu-kegye | kekbe-manko | marab-ossze | ot-szive | szivn-virra | visel-zuhan
Rész
1506 8| fehér madár, földig ér a kékbe úszó haragos-vörös szakálla,
1507 3| hatrongyosi kakasok. - Nem kel föl többet a nap Hatrongyoson,
1508 19| ke-lep...~S még tán ma is kelepelne, ha nagyanyó ki nem ugrik
1509 19| nem lesz neki többet mivel kelepelni. Szerencse, hogy a Jancsi
1510 3| emberek,~Hajnallik már, keljetek!~Bizony az lett a vége,
1511 1| adott az a gonosz farkas? - kellemeskedett az ember.~- A farkas nem
1512 11| feje búbját s egy kicsit kelletlenül válaszolt:~- Igazán nagyon
1513 21| eszelték ki, hogy el ne kelljen nekik szakadni a szülõfalutól.~
1514 21| minden. Hallgatagon járnak kelnek az emberek a háztalan utcákon.
1515 7| látvány volt ez, hogy a kelõ napnak is egyszerre nevetõre
1516 17| bukott az út közepén. Föl se kelt többet, még akkor se, mikor
1517 16| kecskeméti vásárra. Azért keltettelek föl, hogy gyere te is.~Erre
1518 4| szárnyait. Piros tulipán kelyhében is vendégeskedett és úgy
1519 7| Egész nap ott sütkéreznek a kemence körül s úgy járják a csárdást,
1520 7| Marabu úr, azt gondolom, a kéményben sok a korom - köhécselt
1521 17| feküdt hûtõzni. Mikor a kéménybõl ráhullott a korom, a katlanba
1522 7| söpörjük ki a marabu szomszédék kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat
1523 7| kormos lett egy kicsit, de a kémények szelelnek azóta, mint a
1524 7| éjjel! Zsiráffejük nõtt a kéményeknek!~Úgy volt biz az, négy zsiráffej
1525 3| elmentek aludni, hanem előbb keményen megrázták egymásnak a taréját.
1526 18| kiüti az ormányát a háza kéményén, hát tüzes szem mered rá
1527 7| A KÉMÉNYSEPRŐ ZSIRÁFOK~Gyerekek, hallottátok-e
1528 7| s felköszöntik az udvari kéményseprõjüket:~- Ácsi! Éljen zsiráf bácsi!~
1529 7| hol találok én emeletes kéményseprõt? - gondolkozott el a bagoly.~
1530 20| ahogy haragosan rámordult a keményszívû bíró:~- Mért volnék én bíró,
1531 7| farkát, hogy azzal lehetne kéményt söpörni, de csak akkor,
1532 19| szemöldöke felett, türelmetlenül kémlelõdött be a nagyvilágba.~- Nem
1533 11| szomszéd, ne bolondozzék kend, itt nincs veszedelem.~A
1534 13| te öregebb vagy, mint a Kendermagoska: neked legyen több eszed.
1535 13| kereplõje - mondta Búbos a Kendermagosnak - én tudom, hogy nem veszek
1536 4| visszabújtatták az ágyába és álommézet kentek a szemére.~- Ettől majd
1537 12| akinek hátán háza, kebelén kenyere. Mérgében úgy nekirugaszkodott,
1538 8| Hopp, hupp egye meg a kenyérhajat a pulyka, nekem jó a kolbász
1539 8| azóta a vízbe mártott jó kenyérhajával. De hirtelen nekividámodott,
1540 9| jóban dúskálódsz, Zörgõ?~- Kenyérhajban biz én, Görgõ. De ez nem
1541 2| mackónak tetszett-e nagyon ez a kenyérkereset, azt én meg nem tudom mondani,
1542 9| gazdámnak, hogy hozzádörgölte a kenyérkét ahhoz a zacskóhoz, amelyikben
1543 2| erdei méznek a legfrissét, kenyérnek a legpuháját mindig õ kapta
1544 10| barátkozni. Sólyom vitéz kénytelen a tanyák közt szerencsét
1545 20| mikor az a kis-suba bárány képében ropogtatta a friss füvet
1546 5| terem, hízelgő szavakkal kér, hogy bocsád be, de be ne
1547 20| olyan jót nevettek ezen a kérdésen. Bezzeg elfutotta a pulykaméreg
1548 2| bácsinak, hogy ilyen furcsákat kérdez. Már hogy tudna táncolni
1549 12| szitakötõ.~- Hát te mit tudsz? - kérdezi Csupaszem.~- Szitát kötögetni,
1550 2| gyerekek, ha én most azt kérdezném tõletek:~- Gyerekek, ki
1551 21| hogy jó lesz itt? - ezt kérdezték az öregek.~- Itt, itt, itt,
1552 7| furcsa emeletes házakban? - kérdeztem az õrt.~- Azokban a marabu-madarak
1553 2| kalapját s elindult vele kéregetni. Néha annyi garaskát összeszedegetett,
1554 11| meg magam. Bocsánatot is kérek, hogy a fejére ugrottam
1555 4| sorba kóstolta valamennyit. Kerekedett is olyan kedve, hogy alig
1556 16| Honnan sántikálsz?~- Kerekegyházáról.~- Mit akarsz venni?~- Mézeskalács-olvasót.~
1557 5| vásárról fütyülős lovat, kerekest. Húzogatta, vonogatta a
1558 13| csípi!~- Tõlem járhat a kereplõje - mondta Búbos a Kendermagosnak -
1559 17| az idegen kutyára:~- Mit keresel te Csobáncon, mikor én vagyok
1560 14| hiába: tél az idõ, nincs kereset, üres a konyha. Hetek óta
1561 19| alatt nagyapó jobb helyet keresett az állatainak.~- Takarodjatok! -
1562 7| lehetnek, hogy így kedvüket keresik. Szeretnék velük megismerkedni.~-
1563 7| meg, ha holnap ilyenkorig keresitek is.~Marabu-vár nem a térképen
1564 21| leszálltak párosával. Csak azt keresték a magasból, hol lesz legjobb
1565 7| meglátja, aki nem keresi. Én se kerestem, mégis messzirõl megláttam
1566 16| enyimre.~Avval elindultak, keresztül a káposztás kerten, hogy
1567 14| azoknak az öreg nyárfáknak a kérge alatt bujkál. Nem baj, ha
1568 14| neszezés: az összebújt õzikék kergetõznek álmukban a csörgõ patak
1569 8| álmában otthon járt a tanyán. Kergette a verebeket, sütkérezett
1570 21| átvágódott a falu fölött, keringett is fölötte, mintha gondolkozóban
1571 8| rá nem mertek szállni a kerítésre, ha az õ haragos morgását
1572 15| mindig ilyen útitársakat kerítesz te magadnak? Hol a macskát,
1573 7| zsiráf szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti menetrendjüket.
1574 19| nélkül, aki eddig a kis kert mályvarózsáinak a leveleit
1575 11| kinyitottam szép csendesen a kertajtót.~- Pipikém, pipikém! - szólítottam
1576 15| Vezess hát, barika - kérte a Jércike.~- E-e-én? - bégte
1577 21| falomladékok temették be a virágos kerteket, kormos szarufák meredeznek
1578 13| dolga akadt a veteményes kertjében. Meg kellett nézni, érik-e
1579 21| ablakaira, mályvarózsás kertjeire, piros képû, nevetõs szemû,
1580 13| árokparton a Tyúk anyó veteményes kertjének: bizony nagy gond azt rendben
1581 16| halomba, mikor a káposztás kertjük sarkához értek. Hát ahogy
1582 8| valahogy erre a tájékra ne kerüljön, mert bizonyosan megemlegeti
1583 13| haszontalan csirkék, hogy kerültök a vízbe?~- Fürdöttünk, anyóka -
1584 16| Utoljára is kitört belõle a keserûség:~- A holnapi tejemet odaadnám
1585 14| MESTER SZERENCSÉJE~Télidõben késõn ébred még az erdõ is. Nincs,
1586 9| étvágytól.~- Haragszom, hogy kést-villát nem adtak, mikor látják,
1587 16| elkésünk a vásárról?~- Dehogy késünk, csak odaérünk akkorra,
1588 15| gyerünk vissza mielébb, kész már otthon az ebéd.~Cica-mica
1589 17| Karcsú a dereka, mint a keszegé, hosszúk a lábai, hogy elfáradt,
1590 18| vakondoknak a rosszakarói. Kesztyûje sincs, csizmája sincs szegény
1591 6| hogy hírét hallották, mi készül Mackóéknál. De olyan csúfolódást
1592 13| Kendermagos meg a Búbos! A nagy készülõdésben egész megfeledkezett róluk
1593 4| már ennek a fele se álom - készülődött fel a nyughatatlan méhecske
1594 13| hozzá, hogy Tyúk anyó útra készülõdött s már a napernyõjét is fölnyitotta
1595 21| madarai már akkor álomra készülõdtek. Egyre halkuló csicsergésüket
1596 7| Zsiráf apó éppen aludni készült, mikor betoppant a bagoly
1597 16| Egyszerre szólították meg kétfelül:~- Hát te, te kis bice-bóca,
1598 8| gúnyáját, ha elõ nem ugrik a ketrec mögül valami, amilyent õ
1599 2| A gazda most már végképp kétségbeesett s a gyereken akarta mérgét
1600 6| Jöttek a cinegék, nem is ketten, hanem tizenketten, hogy
1601 16| napközben együtt voltak mindig. Kettős kis vályúból ettek-ittak,
1602 5| fejét csóválja, kerül-fordul kettőt-hármat s megint csak visszatér:~
1603 1| fogadtam a kecskék mellé! - kevélykedett az ember.~- Csõszt? Ugyan
1604 12| Csupaszem anyó a sás közt keveri a délebédhez való rántást.
1605 17| a lyukba s csak odabent kezdtek el reszketni. Hiába ígért
1606 12| kötényérõl, munkára termett keze-lábáról könnyû fölismerni ezt a
1607 8| állt Janika, a kis gazda, a kezében meleg cipó, a száján hívogató
1608 11| Már ki is nyújtottam a kezem egy suhogós-ropogós levélbankóért,
1609 5| Itt van az a könyv éppen a kezemben. Elmondok nektek belőle
1610 2| ostort, nem eresztem ki a kezembõl a láncot. Most már tartsd
1611 11| nem is a kezével fogott kezet, hanem az ormányával.~-
1612 2| rimánkodva tette össze vézna kis kezét:~- Apám, ne bántsd szegényt:
1613 21| égre, mint valami óriás kéznek az imádkozó ujjai. Csupa
1614 2| dobszó. Vizsgánk volt, tele a kezünk virággal, a zsebünk kaláccsal,
1615 10| rátette a fehér mellényre:~- Ki-ki-ki-ki - rikácsolta tehetetlenül:~-
1616 12| délebédhez való rántást. Ki-kiszól a konyhából a papucsos mûhelybe:~-
1617 14| kávézni.~- Ki-jõ, ki-jõ! - kiabálja Harkály mester diadalmasan.~
1618 4| Kalács, kalács, kalács - kiabálta örvendezve, ha egy szem
1619 16| ám, volt ám.~Nem tudták kiállani szó nélkül, hogy olyan jókedve
1620 16| mondja Huppuj -, most már kiállom Kecskemétig, arra fogadok.~-
1621 13| gyertek elõ legalább! - kiált be Tyúk anyó a tormalevelek
1622 14| neki a bagoly -, de korán kialudtad magad! Tán valami szépet
1623 4| az öreg méhek.~- Én már kialudtam magam - motoszkált a nyughatatlan
1624 1| tudom én azt, mint te.~Ezzel kiballagott az erdõ szélére és még jókor
1625 2| abba cammogott be, ahogy kibömbölte magát. Hanem ott aztán úgy
1626 16| vasárnapi hajnalon, ahogy kibújik a Huppuj a szénatartóból,
1627 1| iszonytató nagy lármát csapni?~Kibújt a barlangjából, odacammogott
1628 4| kasba.~Szundikált is egy kicsikét, de megint nyughatatlan
1629 20| légycsapót:~- Vedd át egy kicsinyég a hivatalomat, te asszony,
1630 13| szárnya alá szedte ázott kicsinyeit s nem gyõzte õket pirongatni,
1631 13| sarkát.~Evvel Tyúk anyó kicsusszant a kapu alatt, a két kis
1632 10| még a cinege-pecsenyét is kidobta az ablakon.~- Ki vele, ki,
1633 8| a kukorékolás, ha Talpas kidugta fejét az óljából. Pedig -
1634 8| közel ment hozzá, a boltból kidugtak egy seprûnyelet s úgy orron
1635 7| csak úgy álló helyükbõl kidugták a fejüket a kéményen. Igaz,
1636 2| látott, se hallott. Hirtelen kieresztette kezébõl a medve láncát s
1637 16| Alighogy az országútra kiértek: ihol ballag elõttük egy
1638 18| azoknál különbeket tudna kieszelni. Mesterség azokban el igazodni
1639 1| Eszeljen ki kelmed valamit.~- Kieszeltem már.~- Hadd lám, mi az?~-
1640 1| hanem a kecskék egészen kifárasztottak.~- Ugye fürge, virgonc állatok,
1641 6| a száját a délebéd után, kifeküdt a napra szundítani egy kicsit.
1642 15| Ennivaló, mint a csuda. Kigömbölyödsz, mint a duda.~Megindultak,
1643 11| ezután jött. A lugasszõlõ kihajló vesszejébõl nagyfejû, piszkos-fekete
1644 20| zümmögte a dongó s úgy kihessent az ajtón, hogy tán meg se
1645 11| veszedelem.~A trafikos szomszéd kihúzta magát s csak most látszott
1646 2| Mikor aztán mackó úrfi így kijárta az iskolát, akkor azt mondta
1647 16| még egy kicsit jött volna kijjebb, mindjárt lecsapta volna -
1648 2| mintha sohase akarna többet kijönni. Az egyik lábát végignyújtotta
1649 2| kezébõl a medve láncát s kikapta az ostort a gyerek kezébõl.
1650 4| reggel van már.~Az öreg méhek kikukucskáltak az ajtóhasadékon és azt
1651 1| féltõs jószágod?~- Volt kilenc szép kecském, megdézsmálta
1652 20| Aki jól tud alkudni, az kilencvenkilenc aranyért is kaphat.~ ~
1653 4| nyughatatlan méhecske és kereste a kilincset. Az öreg méhek megint csak
1654 2| félrehajtja az otromba nagy fejét, kilógatja a nagy piros nyelvét s liheg
1655 14| mester, foltozd be a házamat, kilyukadt a teteje, mind bever rajta
1656 3| kakasával!~Három kis kakas úgy kimarta maga közül a negyediket,
1657 18| földvári herceg. De bezzeg, kimegy az álom a szemibõl, ahogy
1658 8| vele, mi történt. Mikor kimenekült a városból, észre se vette,
1659 4| vendég. Ezer csészikéből kínálkozott felé a finom virágméz s
1660 2| medve ügyet se vetett rá. Kínálta fügével, gyenge kukoricával,
1661 11| csináljak én ezzel a töméntelen kinccsel? Zsákba rakom, vállamra
1662 5| Gidócskám, gidócskám, tubicám, kincsecském,~Rózsafán született kedves
1663 7| hajnalban az öreg marabu kinézett az ablakon, táncolni kezdett
1664 17| kevesebb legyen a vinnivalója s kinyargalt a mezõre. Annyi ott az ürge,
1665 11| homlokomhoz ütõdik valami. Kinyitom a szemem: hát egy nagyobbacska
1666 11| tréfa - gondoltam magamban s kinyitottam szép csendesen a kertajtót.~-
1667 15| kár, eluntam magamat már. Kipirgálni, kapargálni, mást se lehet
1668 3| kakasa, ahogy a szemétdombon kipirgél-kapargál, talál egy fületlen gombot.
1669 18| fekete bársony bundáját, kipödri tusa bajuszát s egyszerre
1670 8| is - azzal nekiugrott a kirakat üvegének.~Bele is ütötte
1671 2| az ostort!~Éles szögekkel kirakott hosszú szíjostor lógott
1672 15| Kakasuccse, sose láttam szebb kirándulást!~Szegény jércike majd meghalt
1673 14| mintha benne se lett volna.~- Kirántott csigát is régen vacsoráltam -
1674 14| utána a mester s sutty! úgy kirántotta a csigát a házából, mintha
1675 10| inkább be-be-be!~Azzal kirázta Sólyom vitézbõl, ami kis
1676 20| régebben volt, mikor az a kis-suba bárány képében ropogtatta
1677 20| volt, mikor az öregapám kis-subáját odaadtam a rongyszedõnek
1678 19| százszor is kiszaladt a kisajtóba s öreg kezével ernyõt csinálva
1679 17| gazdasszony, meg se állt, míg a kisbéreshez nem ért, aki a karikás ostorral
1680 17| rajtuk. A szeme igaz, hogy kisebb volt a kávéscsészénél, de
1681 5| rajta.~Hiába volt minden kísértés. Azokra a hízelgő szép szavakra,
1682 12| körülnézhessen.~Nini, a kiskésit neki, hisz itt is csak olyan
1683 2| Olyan dolga volt, mint a kiskirálynak. Kukoricának a legédesebbjét,
1684 18| tisztát, mert azt hallotta kiskorában, a vakondok-iskolában, hogy
1685 16| hogy olyan jókedve van a kisnyúlnak, hogy el sincs fáradva,
1686 6| Mehetünk már, Mackó bácsi!~Kisvártatva megint megszólal sündisznócska.~-
1687 4| mentem végig a kerten és kiszabadítottam a hóból a nyughatatlan méhecskét.
1688 2| macska a körmét élesíti s úgy kiszakított belõle egy szál deszkát,
1689 19| óta tán már százszor is kiszaladt a kisajtóba s öreg kezével
1690 18| kastélyba. Elfonnyadt-e, kiszáradt-e, más egyéb veszedelem érte-e,
1691 2| nagy szívszorongva, hogy kit eszik meg a medve.~Nem volt
1692 1| De jobb lesz más valamit kitalálni. Én gondoltam egyet. Mivel
1693 21| hogy a radnótiak mindjárt kitalálták, mi történik itt:~- Országgyûlést
1694 2| a tudományából. S amikor kitáncolta magát, akkor a foga közé
1695 18| vele. A földvári herceg kitátotta a száját s volt hernyó,
1696 1| szólt az asszony:~- Jó lenne kitekinteni a farkasverem felé és megszámlálni
1697 13| Kendermagos is.~Tyúk anyó kiterjeszti a két szárnyát és szeretettel
1698 12| tetejével lát.~- Ebbõl is kitetszik, hogy valami elõkelõ nemzetség
1699 6| mert én innen legurulok, kitörik a nyakam. Pedig kár lesz
1700 16| nem haladtak. Utoljára is kitört belõle a keserûség:~- A
1701 3| padlás szájából, hogy menten kitörte a nyakát.~Azóta Hatrongyoson
1702 18| veszedelem érte-e, majd kitudódik az a maga idején. Elég az
1703 18| levegõt szívni. Hát ahogy kiüti az ormányát a háza kéményén,
1704 7| marabuéknak eszükbe sincs a kivándorlás. Egész nap ott sütkéreznek
1705 18| mikor már kedves egészségére kívánják egymásnak az éjszakai nyugodalmat
1706 10| szeret járni, mert puskával kívánnak neki jó napot, ha észreveszik.~
1707 7| mert én akkor mindjárt azt kívánom, hogy mutassátok hát meg
1708 15| bárány - ne-eem.~Nem is kívánt magának a Jércike soha jobb
1709 7| nevetett az õr -, csak tessék kivárni, míg olyan hosszúra megnõ
1710 2| a lánca. Fölágaskodott, kivicsorította rettentõ fogait s akkorát
1711 5| szép szavakkal beszél be kívülről:~Gidócskám, gidócskám, tubicám,
1712 21| kútágasokon, félig égett fák kizöldült gallyán, épülõ házak ormán,
1713 8| ütötte a fejét, hogy csak úgy koccant. S még rá se ért gondolkodni,
1714 19| volna, akkorra meg is állt a kocsi. De már ki is szállt belõle
1715 16| valaki, ugye, oszt fölvett a kocsijára?~- Föl bizony, menõben:
1716 19| nagyapó, mert már zörög a kocsijuk.~De bizony, mire nagyapó
1717 16| tréfából. Nézd ezt a friss kocsinyomot. A Bogár is elment, a Szellõ
1718 16| Riska meg oda volt kötve a kocsisaraglyához, az is elment. Hát csak
1719 16| találtak ki.~Egyszerre aztán kocsizörgést hallottak nagy messzünnen,
1720 10| az udvarra, mint valami kõdarab s huss! éppen a kotlós tyúk
1721 16| beljebb, hátha beljebb - addig kódorogtak az erdõben, hogy eltévedtek.~-
1722 14| szõkülésekor hazafelé suhog a ködben, még akkor minden alszik.
1723 7| kéményben sok a korom - köhécselt Bagoly inas.~- Hát ki kell
1724 16| meg csupa szúrós, bozontos kökénybokor.~Jó reménység fejében, hogy
1725 21| a tiszteletükre. Hófehér kökénybokrok nézegették magukat a víz
1726 17| agarat, észért se ment az kölcsön a szomszédba. Igaz, hogy
1727 15| menjünk?~- Jártál-e már a kölesföldön? Ott van csak jó világ,
1728 15| magamat már. Dara, búza, köleskása: nincs mulatság a tanyába.~-
1729 14| még az erdõ is. Nincs, aki költögesse. Oda vannak a vidám szavú
1730 7| bizonyosan meglesz, mert nemrég költöztek ide Afrikából.~Zsiráf apó
1731 19| szeme pillájára szivárgott könnytõl. Annál vidámabban csapkodta
1732 6| Jaj, jaj, Mackó bácsi - könyörgött sündisznócska - nem gyõzöm
1733 5| nagy könyv, abba a nagy könyvbe mind beleírta, amit az az
1734 10| fehér mellényt, meg a szürke köpönyeget kell egy kicsit megkefélgetni,
1735 2| falon, mint mikor a macska a körmét élesíti s úgy kiszakított
1736 20| rongyszedõnek egy szépen szóló körtemuzsikáért. De az meg még régebben
1737 8| valamelyik reggel, ahogy a Talpas körüljárta a birodalmat. Tyúk, macska,
1738 12| hátulsó lábára, hogy jobban körülnézhessen.~Nini, a kiskésit neki,
1739 12| mégiscsak illendõ volna egyszer körülnézni a világban az ilyen magaformájú
1740 17| miatt sodrófával forgott körülötte a gazdasszony, meg se állt,
1741 19| kapod, Jancsi, mert neked köszönhetem, hogy ezután én hozhatom,
1742 9| a száját a pázsithoz.~- Köszönöm a barátságot, cimborám,
1743 16| Az ám.~A kisnyúl nagyot köszönt nekik:~- Adjon Isten! No,
1744 7| Kecsegés jó reggelt - köszöntem fel neki, de nem szólt rá
1745 12| ügyet se vetett a nyájas köszöntésre. Fejest ugrott a vízbe s
1746 5| farkas nem adta vissza a köszöntést, mert nyikkanni se tudott
1747 10| csak egy hitvány egér se köszönti. Pedig ugyancsak csalogatja
1748 1| odacammogott az emberhez és így köszöntötte:~- Jó reggelt, szomszéd,
1749 12| Csupaszemek világlátott apjukat köszöntötték:~- Vár a vacso-cso-cso-csora,
1750 8| mérges a nézése, goromba a köszöntõje:~- Úr a pulyka, rudrudrud.
1751 12| papucsosmestert. Nyakba vetett zöld kötényérõl, munkára termett keze-lábáról
1752 13| ha össze nem veszünk, nem kötik ám hátra a sarkunkat!~Nagyfejû
1753 12| kérdezi Csupaszem.~- Szitát kötögetni, vásárokra járni, repkedni,
1754 6| cinege húgom? Mindjárt hátra kötöm a sarkadat!~Cinege húgom
1755 2| csörgõs láncból nyakravalót kötött a medvének, a láncnak a
1756 16| a szolgáló az új tehenet kötötte jászolhoz, a nagymama meg
1757 4| Mégpedig nagyon akaratos és kötözködő méhecskének ismertem. Ő
1758 13| is én nem veszek össze! - kötözködött a kis Kendermagos.~Búbos
1759 14| fekete gúnyája, szép zöld kötõje csakúgy lityeg-fityeg rajta,
1760 12| kaptafát, fölgyûrte a zöld kötõjét s akkorát ugrott föl a dombra,
1761 16| mert a Riska meg oda volt kötve a kocsisaraglyához, az is
1762 9| volt, mint a neve: a nagy kövérségtõl nem tudott szaladni, csak
1763 7| ahogy a bagoly fütyül nekik. Közbe-közbe pedig elhallgattatják a
1764 20| bíró s meg se állt a falu közepéig, ott is fölugrott a kút
1765 17| utoljára orra nem bukott az út közepén. Föl se kelt többet, még
1766 21| elkeseredtek a radnótiak. Volt köztük, aki szemét törülgetve sóhajtotta
1767 10| szeretném, ha csíphetnék egyet közületek - csattogtatta a kardját
1768 1| farkas, csak hat maradt közülök. Ezt a hat gyönyörû kecskét
1769 14| madarak; aki itthon maradt közülük, örül, ha mentül tovább
1770 8| Nagyon tetszett neki a sok kõház, a szép sima aszfalt, ahol
1771 8| henteskirakat elé ért. Olyan kolbászok mosolyogtak felé, amilyenrõl
1772 10| már mégiscsak jobb olyan kolduskának lenni, mint a búbos pacsirta,
1773 21| Ott ültek az Isten apró kõmûvesei kútágasokon, félig égett
1774 14| idõ, nincs kereset, üres a konyha. Hetek óta nem evett húsocskát,
1775 12| való rántást. Ki-kiszól a konyhából a papucsos mûhelybe:~- Mit
1776 19| boldogtalan békát fektetett a konyhapadkára, annak mondta olyan nagyon,
1777 19| gyanakodva kiáltott ki a konyhára:~- Jár ott valaki?~A valaki
1778 14| Gyer-gyer, gyer-gyer! - kopácsol a mester. De nem hiába van
1779 6| csak nem engedett.~- Nagy kópé vagy te, öccse! Te mesélted
1780 14| ér az ácsbalta, ha tövig kopik is.~- Mindegy az, mégiscsak
1781 10| neki sehol. Csak az esõ kopog, csak a köd szállong, akármelyik
1782 14| valahol.~Elõször a fenyõfákat kopogtatja sorra. Azokban lakik a fenyõpille
1783 18| Brr, ki turkál, botorkál kora virradatkor?~- Én a földvári
1784 4| kint bujócskázott a zörgő kórók közt. Utoljára is két öreg
1785 4| kis mézes fazekat:~- Ebből kortyanthatsz egyet-egyet, ha megszomjazol
1786 4| virágméz s ő bizony sorba kóstolta valamennyit. Kerekedett
1787 14| hangyatojás lesz is, az is drága koszt ebben a szûk idõben.~- Kipp-kopp,
1788 19| konyhán, ide hurcolja be a kosztját, mert Jancsi gólya igen
1789 10| tyúk mellett vágódik le.~- Kot-kot-kot, ott, ott, ott! - rikácsolja
1790 15| ravasz, a másik együgyû. Kotródjatok hazafelé.~Jércike nagyon
1791 11| mindenféle mestereket.~- Kotty-kotty! - mondta röviden a jércike
1792 2| ami virág, ami kalács, ami krajcár volt nálunk, azt mind Ilia
1793 10| Fillérnek hívunk, hanem Krajcárnak.~ ~
1794 5| Hol volt, hol nem volt, kristálypatak mellett volt egyszer egy
1795 14| embertõl?~- No, majd nyáron küldök egy kis tormalevelet, ha
1796 11| ott se lett volna. Utána küldte a pattanóbogarat is, meg
1797 18| a generális, aki azoknál különbeket tudna kieszelni. Mesterség
1798 19| kell nagyanyót félteni, különösen mikor a kis unokáját hozza!
1799 4| Zümm-zümm-zümm-zümm, jobb benn, mint künn - szomorkodott el a nyughatatlan
1800 14| kint gubbaszkodott a háza küszöbén, nagy faodú szélén. Piros
1801 6| kastélyában. Most éppen kint ült a küszöbön, a tüskéit fésülgette egy
1802 15| ránézni is gyönyörûség. Gyere, kukkantsunk be egy kicsit.~Bementek
1803 8| kakasnak is torkán akadt a kukorékolás, ha Talpas kidugta fejét
1804 3| nap Hatrongyoson, mert nem kukorékolnak neki a hatrongyosi kakasok.~-
1805 8| szemétdomb tövébe s akkorát kukorékolt, hogy csak úgy reszketett
1806 15| ugrás a kölesföld.~A nagy kukoricabokrok levele haragosan zörgött,
1807 15| Jércike, hát tebelõled kukoricacsõsz lett?~- Jaj, Morzsa bácsi,
1808 15| egy kicsit várni; ehhez a kukoricaföldhöz már csak egy ugrás a kölesföld.~
1809 9| egész esztendõben nem evett kukoricakenyérnél egyebet, azt is csak napjában
1810 2| volt, mint a kiskirálynak. Kukoricának a legédesebbjét, erdei méznek
1811 2| Kínálta fügével, gyenge kukoricával, de az se ért semmit. A
1812 8| reszketett bele a szakálla:~- Kukoriku, híres Talpas, a te neved
1813 2| szoktuk. A nyíláson aztán úgy kukucskált kifelé, mint valami ablakon.~-
1814 3| szálljatok!~Nem telt bele egy kukurintásnyi idő, már akkor ott voltak
1815 17| gazda becsukta az ajtót, a kulcsot behajította a kapu tetején,
1816 12| Elég baj az nekünk - kuncog az egyik kis Csupaszem -,
1817 5| zöld fák között, fehér kis kunyhóban. Hozott neki a vásárról
1818 16| hallod? Egész regement béka kuruttyol valahol.~- De hol?~- Erre
1819 21| az Isten apró kõmûvesei kútágasokon, félig égett fák kizöldült
1820 20| dühében beledobta sapkáját a kútba. Loccs, odalett a világlátott
1821 20| muzsikálva szálltak föl a kútból.~- Zine-zene, zine-zene,
1822 10| hogy megvethesse a hátát a kútkerítésben.~Az ám, csakhogy abban a
1823 16| és nagyot vakkantott:~- Kutyabaj! Hé, vizünk lesz mindjárt.~-
1824 9| Zörgõ a nekeresdi bíró kutyája volt, Görgõ meg a nevenincsi
1825 8| tolakodók ezek a csavargó tanyai kutyák!~Talpas úgy elszaladt, hogy
1826 8| Talpas, gyere ide, öreg kutyám! Talpas, kedves Talpas! -
1827 16| MÓRIC, MEG A SÁNTA NYÚL~A kutyánkat Huppujnak hítták, a cicánkat
1828 17| fogát s rámordul az idegen kutyára:~- Mit keresel te Csobáncon,
1829 9| sorod - vigyorgott Görgõ.~- Kutyául, pajtás - nyöszörgött Zörgõ
1830 15| este, huhogni kezdett a kuvik.~- Kár, kár, kár, kár, kár,
1831 19| muskátlis cserepek közé kvártélyozta be magát, a napsütéses jó
1832 21| a többi szomszéd faluba kvártélyozták be magukat az idén a radnóti
1833 8| ahol nem sárosodik be a láb, a boltok nagy tükörtáblái,
1834 19| a cicamicának a dagasztó lábacskáját.~Az lenne jó? Ugyan miért?
1835 16| háborgatsz, vigyen innen a lábad, hiszen még éjszaka van.~
1836 16| vásárra.~- Evvel a sánta lábaddal?~- Evvel a sánta lábammal.~-
1837 19| nagyapónak. Odafeküdt a lábához s már éppen valami szépet
1838 17| mint a keszegé, hosszúk a lábai, hogy elfáradt, míg végignézett
1839 16| lábaddal?~- Evvel a sánta lábammal.~- Honnan sántikálsz?~-
1840 15| Cica én már nem sétálok, a lábamon alig állok, gyerünk vissza
1841 5| Varrt neki szivárványszín labdát s labdázgattak együtt kerek
1842 5| szivárványszín labdát s labdázgattak együtt kerek erdő szélén,
1843 12| Visszafelé látott, mikor két lábra állt, azért látta a tulajdon
1844 2| megérezte, hogy megtágult a lánca. Fölágaskodott, kivicsorította
1845 2| kieresztette kezébõl a medve láncát s kikapta az ostort a gyerek
1846 2| keresni is.~Azzal szép csörgõs láncból nyakravalót kötött a medvének,
1847 2| behallatszott az utcáról a lánccsörgés meg a dobszó: - Tam-tara-ram-tara-tam
1848 6| vagy eszik?~- Ne bomolj, lánchordta, mert mindjárt megrázom
1849 2| nyakravalót kötött a medvének, a láncnak a végét a kezébe vette s
1850 2| megharagudott. Rántott akkorákat a láncon, hogy beleverejtékezett
1851 16| is, békalencsés is, hanem lapátolták befelé nagy gyönyörûséggel.
1852 12| a talpát a sulyomtövis.~Lapulevélbõl szabja Csupaszem a papucsot
1853 18| kövér cserebogár-hernyó lapult meg a sarokban. Gonosz szerzet
1854 15| megvigasztalta:~- Minek az a lári-fári? Nem kell, csak egy kicsit
1855 1| mer ilyen iszonytató nagy lármát csapni?~Kibújt a barlangjából,
1856 13| fölágaskodott, hogy nagyobbnak lássék s elsipította magát:~- Koty,
1857 14| ringatják a meleg napsugárban. Lassú horkolás hallatszik a fahegyrõl:
1858 9| kést-villát nem adtak, mikor látják, hogy vendég van a háznál.~-
1859 18| azért nem tart, mert úgyse látná meg benne magát. Éppen csak
1860 11| hosszúkás fekete bogárkát látok az út szélén. De úgy hányta
1861 11| kihúzta magát s csak most látszott meg rajta, milyen szép legény.
1862 8| amelyekben csupa Talpasok látszottak. Az egyikkel meg is akart
1863 7| marabu-ház, az orruk hegyéig se láttak tõle a madarak.~- Marabu
1864 12| hogy mink a fejünk tetején látunk.~- Miért, mért? - kérdi
1865 7| kéményen. Olyan bohókás látvány volt ez, hogy a kelõ napnak
1866 14| minden tolla reszket, ahogy lebegtében elsóhajtja magát:~- Hu-hu,
1867 2| hegyében. S mire az ostor lecsapott volna: a mackó elõbújt a
1868 16| volna kijjebb, mindjárt lecsapta volna - mondom, ezt álmodta
1869 6| szundítani egy kicsit. Már éppen lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy
1870 2| tapsikoltunk neki, egyszerre csak ledobban, elveti magát a földön,
1871 21| nyáron a piros tûzmadarak. Ledõlt falomladékok temették be
1872 14| Tudós bagoly ijedtében majd leejti a pápaszemét: ugyan kinek
1873 10| csalogatja õket kifelé nagy leereszkedéssel:~- Ki-ki-ki! ki-ki-ki!~Az
1874 10| brrr-brrr. Nagyon örülök, hogy leereszkedett hozzám uraságod.~S csakugyan
1875 2| kiskirálynak. Kukoricának a legédesebbjét, erdei méznek a legfrissét,
1876 2| visszakergetik az erdõre áfonyát legelni. Inkább megtanult bukfencet
1877 20| ropogtatta a friss füvet a legelõn. Hanem azért legrégebben
1878 15| vehessen mindent. Megnézték a legelõt, szélmalmot, a csordakutat,
1879 7| mosolyogva súgott valamit a négy legényfiának.~Mit súgott nekik, mit se,
1880 2| legédesebbjét, erdei méznek a legfrissét, kenyérnek a legpuháját
1881 11| gondoltam magamban -, ez a leggonoszabb valamennyi közt.~Pedig az
1882 15| Jércike, mert az akkor leghamisabb, mikor legjobban hízeleg!~
1883 21| keresték a magasból, hol lesz legjobb fészket rakni.~- Csicseri,
1884 12| jóravaló mesterembert. De legkönnyebben a szemérõl, mert ahhoz fogható
1885 16| szeretném tudni, merre lesz legközelebb az út.~- Majd csak ráakadunk,
1886 21| tavaszon Radnótra sütött legörömestebb a Balog mentén. Bogárhátú,
1887 4| a földre.~A legkisebb a legoktalanabb - ezt döngicsélte utoljára.~
1888 19| haragospiros lett, mint a legpirosabb mályvarózsa.~Még a fõkötõje
1889 2| legfrissét, kenyérnek a legpuháját mindig õ kapta s bizonyára
1890 20| füvet a legelõn. Hanem azért legrégebben mégiscsak az volt, amikor
1891 19| is a díványra, annak is a legsarkába! Bodri a hintaszékben húzta
1892 2| odacammogott a gazdához s leguggolt elõtte békítõ morgással.
1893 12| Csupaszem, szép csendesen legurítván magát a lejtõn. Nem érte
1894 6| nem jó lesz, mert én innen legurulok, kitörik a nyakam. Pedig
1895 20| Csitt-csatt! - mondta a légycsapó; - csitt-csatt! - mondta
1896 20| hajkurászni egy istentelen nagy légycsapóval.~- Csitt-csatt! - mondta
1897 20| egyéb dolga se volt, mint a legyeket hajkurászni egy istentelen
1898 13| búzát, zöld borsót, csak jók legyetek addig, míg Tyúk anyó odajár.
1899 1| farkasnál, megbirkózol vele és legyõzöd. Nem bánom, állj be hozzám
1900 6| lova!~A rászedett mackó lehajította sündisznócskát a hátáról
1901 7| csodálkozva. - No, azok nagy urak lehetnek, hogy így kedvüket keresik.
1902 15| Bementek az erdõbe, a bárány lehevert a fûbe, Jércike pedig szaladozott
1903 11| ragyogó kék bogárkát. Feje lehorgasztva, lába összehúzva, egész
1904 20| mint most látom, ahogy lehúzta a bocskorát, fölhúzta a
1905 12| csendesen legurítván magát a lejtõn. Nem érte föl ésszel a jámbor,
1906 8| végében folyik a Tisza, lekullogott annak partjára és ott tûnõdött
1907 20| tenyerébe szedte a lábát s lélegzetet se vett a péceli határig.
1908 6| De sajnálom én magát, lelkem Mackó bácsi, hogy úgy csípik
1909 20| szúnyog-zene!~- Szúnyog, szúnyog! - lelkendeztek a péceliek s boldog volt,
1910 3| hallatára:~Kukuriku Kelemen!~Mit leltem a szemeten!~Hatrongyosi
1911 11| vendéget láttam a fûben. Lencseszemnél nem nagyobb, ragyogó kék
1912 19| fõkötõje bóbitája is úgy lengett, mint valami harci lobogó.~-
1913 11| a mestersége, hogy tõben lenyesegeti a szõlõhajtásokat. Mondhatom,
1914 19| mikor nagyanyó meg Margitka lepihentek egy kicsit, ellopódzott
1915 4| megrongálta egy kicsit a tél. Hó lepte, jeges eső verte s akkora
1916 15| szép lassan ballagott s lépten-nyomon megállt, hogy a Jércike
1917 4| mélyebben elalszik, mert ez leragasztja a szemét - takargatták be
1918 10| Fillér szárnyánál fogva lerántotta magáról s nagy mancsait
1919 17| ürgepecsenyét.~Addig, addig leste az ebédet a csobánci agár,
1920 2| ki kapu alá szaladt s úgy lestük nagy szívszorongva, hogy
1921 16| Huppuj nem szólt semmit, csak lesütötte a fejét - avval visszafordult
1922 21| mentek pedig, dehogy! Szépen leszálltak párosával. Csak azt keresték
1923 11| nem élteti, pár nap múlva leszárad az ágról.~- Hát ez így megy,
1924 20| nagy magabíztában.~- Te leszel a századik - örvendezett
1925 14| rikoltozott a mester - háziúr létedre elvennéd az ingyen munkát
1926 16| mire az a sánta nyúl.~Avval letértek az útról, neki az erdõnek.
1927 18| estén, mikor a tücsök is leteszi már a szépen szóló hegedût,
1928 10| a foga közt a tanyába s letette a gazda lába elé. Az pedig
1929 6| se kellett több biztatás, letört egy mogyorófa suhogót és
1930 7| Nem sokból áll az nekünk, létra se kell hozzá.~Biz ahhoz
1931 16| gyönyörûséggel. Olyanok lettek, mint a duda.~- Na - azt
1932 11| összegöngyölve, nap így nem éri, levegõ nem élteti, pár nap múlva
1933 18| föld színére egy kis friss levegõt szívni. Hát ahogy kiüti
1934 11| visszapottyant a barátaihoz, hanem a levél nem sodródott vissza. Úgy
1935 11| kezem egy suhogós-ropogós levélbankóért, mikor egyszerre csak a
1936 11| belefúrta egy szép nagy levélbe s olyan szivart sodort belõle,
1937 15| kölesföld.~A nagy kukoricabokrok levele haragosan zörgött, ahogy
1938 13| illegette magát a bodzabokor levelei közt, ezt már nem állhatta
1939 19| kis kert mályvarózsáinak a leveleit olvasgatta.~- Me-e-e, me-e-e? -
1940 14| azzal kotródott be a száraz levelek közé.~- Úgy? Majd a nyáron?
1941 21| hajnalkavirágos tornác, nincs leveles kapu.~Újfaluba, Czakóba,
1942 8| is olyanformán integetett leveletlen ágaival, mintha azt akarta
1943 11| almafán, húszkoronás bankókat levelezett a szõlõvenyige.~- Ejnye -
1944 11| volt szerencsém látni.~A levélsodró bogár egyszeribe megmutatta,
1945 15| haza szaladok, mert elhûl a leveske. Te csak mulasd magad a
1946 13| Jóravaló csirke nem megy vízbe. Libának való az ilyen ostoba mulatság.~ ~
1947 2| kilógatja a nagy piros nyelvét s liheg ám, de úgy, hogy majd elsodor
1948 15| összekapott volna, mikor nagy lihegve közéjük ugrott a Morzsa
1949 4| nyughatatlan méhecske jóízűen, Liliomos kertben járt álmában és
1950 14| szép zöld kötõje csakúgy lityeg-fityeg rajta, hiába: tél az idõ,
1951 6| medve szájába tette, mint ló szájába a zabolát. A két
1952 7| nem értenek. A róka ugyan lobogtatta a farkát, hogy azzal lehetne
1953 20| beledobta sapkáját a kútba. Loccs, odalett a világlátott cinkotai
1954 2| ért semmit. A szeme közé loccsantottak egy vödör vizet; attól elkezdett
1955 6| Hej, mordézom adta, mit locsogsz, cinege húgom? Mindjárt
1956 17| õ, még a nyelvét is úgy lógatja.~Elvicsorítja a Cicke nagy
1957 7| akkor, ha füstölt kolbász lógna benne.~- Sajnálom, vendéglõbõl
1958 1| virgonc állatok, sokat lótnak, futnak?~- Már nem.~- Hová
1959 6| koma, sündisznócska hátas lova!~A rászedett mackó lehajította
1960 6| medveháton!~- Hogy adod a lovad, sündisznócska?~- Medvelónak
1961 6| azt se tudom, hogy mi az a lovaglás.~Megint erõt vett rajta
1962 6| urambátyámnak! Hát már hogy lovagolnék én medvén, amikor azt se
1963 16| mindenki. Miska kocsis itatta a lovakat, a szolgáló az új tehenet
1964 5| neki a vásárról fütyülős lovat, kerekest. Húzogatta, vonogatta
1965 11| még csak ezután jött. A lugasszõlõ kihajló vesszejébõl nagyfejû,
1966 17| elõbb mindnyájan beosontak a lyukba s csak odabent kezdtek el
1967 16| az egész feje ki volt a lyukból, csak még egy kicsit jött
1968 6| hírét hallották, mi készül Mackóéknál. De olyan csúfolódást még
1969 2| hogy alig bírta.~Hogy a mackónak tetszett-e nagyon ez a kenyérkereset,
1970 17| kerítés tetejérõl, mindjárt a macskához szaladt oltalomért s midõn
1971 15| egész úton.~- Sose higgy a macskának, Jércike, mert az akkor
1972 15| kerítesz te magadnak? Hol a macskát, hol a bárányt. Az egyik
1973 15| mert azóta se barátkozik a macskával. Hanem azért harmadnapra,
1974 7| forró naphoz szokott afrikai madarakra. Bezzeg egy-kettõre megtanította
1975 21| befogadja zsellérnek az Isten madárkáit. Még örül is neki, hogy
1976 5| Gidócskám, gidócskám, gyönyörű madárkám,~Fürge kis halacskám, gyönge
1977 4| szégyenkezve hallgatta a madárszót. Mert nem a fülemüle szólt,
1978 20| pödörgette a bajuszát nagy magabíztában.~- Te leszel a századik -
1979 19| hogy szabadíthattad így magadra ezt a sok csúf állatot!
1980 12| körülnézni a világban az ilyen magaformájú elõkelõ személynek. Akkor
1981 14| ám, de a hernyónak is van magához való esze: olyan mélyen
1982 17| magadnak, találok én még vizet magamnak Csobáncon!~Szalad vagy öt
1983 15| barikám, te nem hagysz magamra, mint a Cica-mica?~- E-e-én? -
1984 8| fehérkötényes városi ember vigyázzon magára, hogy valahogy erre a tájékra
1985 10| szárnyánál fogva lerántotta magáról s nagy mancsait rátette
1986 21| felsodorja a forgószél a magasba.~- Elmennek, elmennek! -
1987 21| párosával. Csak azt keresték a magasból, hol lesz legjobb fészket
1988 21| emberek, boldogan nézték, hogy magasodnak a falak s muzsikaszónál
1989 13| füvecskét:~- Szégyelljétek magatokat, csúnya porontyok. Jóravaló
1990 4| örvendezve, ha egy szem elhullott magot talált.~- Zümm-zümm-zümm-zümm,
1991 10| egerek azonban azt gondolják magukban, hogy jó nekik odabent is.
1992 21| Ott is mindenütt derék magyar nép lakik, szívesen befogadja
1993 17| agár, híre-neve azonban máig fönnmaradt. Az olyan emberre,
1994 18| vetemények gyökereit. Most is ott majszolta még a csengettyûhúzó-gyökeret.
1995 13| zsályalevél, tejesedik-e a vad mák? Féreg nem túrja-e ki a
1996 16| terem ott, te Huppuj?~- Makk.~- Jó-e az, te Huppuj?~-
1997 2| bizonyos, hogy én még a mákos csíktól is elszaladtam,
1998 15| dinnyeföldet, patakot, malmot, de a kölesföld csak nem
1999 19| lett, mint a legpirosabb mályvarózsa.~Még a fõkötõje bóbitája
2000 19| nélkül, aki eddig a kis kert mályvarózsáinak a leveleit olvasgatta.~-
2001 21| százszorszépes ablakaira, mályvarózsás kertjeire, piros képû, nevetõs
2002 19| elvakkantotta magát:~- Hamma-ma mamamm, hamma-mamamamm!~Annyit
2003 10| lerántotta magáról s nagy mancsait rátette a fehér mellényre:~-
2004 2| barátja derekát, ez meg nagy mancsát rátette kis pajtása vállára
2005 16| nélkül. Oda is vetette a kis mankósnak:~- De hallod-e, cimbora,
|