abbol-dolga | dolgo-gazda | gazdu-kegye | kekbe-manko | marab-ossze | ot-szive | szivn-virra | visel-zuhan
Rész
2006 7| söpretni - tüszkölt mérgesen marabu-apó.~- Könnyû azt mondani, de
2007 7| teleszaladt füsttel valamennyi marabu-ház, az orruk hegyéig se láttak
2008 7| megláttam a hegyes tetejû marabu-palotákat.~- Ugyan kik laknak ezekben
2009 7| az volt, hogy Tél apó a marabu-palotákba is bekocogtatott a múltkoriban
2010 7| megzörgetett egy rácsos ablakot a marabu-palotán. Hát ki is dugta rajta a
2011 7| ilyenkorig keresitek is.~Marabu-vár nem a térképen van, hanem
2012 7| hallottátok-e már hírét a marabu-várnak? Rá ne mondjátok, hogy hallottátok,
2013 7| hosszúra megnõ az orra, mint a marabué.~De úgy elszaladtam én onnan,
2014 7| azóta, mint a parancsolat s marabuéknak eszükbe sincs a kivándorlás.
2015 8| ha a tanyán már nem lehet maradása.~Mivel pedig a szekér a
2016 6| egy kis békabecsináltam, maradék egérpecsenyém.~- Hiába pergeted
2017 21| a madár is elkerül. Hogy maradhassunk mi akkor radnótiak, ha Radnót
2018 17| kedve a hadakozástól.~- Maradj magadnak, találok én még
2019 16| étel-ital fölött össze nem marakodtak.~Egyszer a minap, szép vasárnapi
2020 17| tarisznya szépségnél egy marék okosság. No, ne féltsétek
2021 20| elõkurjantotta a feleségét s a markába nyomta neki a légycsapót:~-
2022 2| még úgy eljárta a medve a mártogatóst, hogy akár táncmesternek
2023 8| keresi már azóta a vízbe mártott jó kenyérhajával. De hirtelen
2024 21| de aztán csak elsuhogott másfelé. Volt olyan is, amelyik
2025 21| ahelyett ragasztanának másikat: de hová? Nincsen ereszalja,
2026 17| szaladozott egyik faluból a másikba egy ital vízért a csobánci
2027 4| szálldosott egyik ágról a másikra.~S bizonyosan meg is mutatta
2028 5| azt mondani. Nem is hívta másképp, mint drága szemefényének,
2029 12| tõle a porontyai, elmén-e máskor is világot látni?~ ~
2030 19| Jancsi gólya, még pedig másodmagával. Egy boldogtalan békát fektetett
2031 18| kinyújtotta az orrát, mint ahogy mások a szemüket nyitják ki. Õ
2032 15| Kipirgálni, kapargálni, mást se lehet itt csinálni.~-
2033 2| voltunk, annyifelé. Ki fára mászott, ki kapu alá szaladt s úgy
2034 10| kell emelnem a béredet. Mától fogva nem Fillérnek hívunk,
2035 6| Nini, jön a sündisznócska medveháton!~- Hogy adod a lovad, sündisznócska?~-
2036 2| Ilia szedte össze, meg a medvéje. A kis gyerek apró karjával
2037 2| erõs, izmos válla, mint a medvéjének. Annál cinegébb kis legény
2038 2| medvetáncoltatás. Ha román ember medvekölyköt fogott az erdélyi havasok
2039 6| lovad, sündisznócska?~- Medvelónak párja nincs!~- Gyi hõ, gyi
2040 1| A KECSKECSŐSZ~Medveországban történt:~Egy ember azt mondta
2041 2| magamat egy kicsit!~De a medvés ember most már megharagudott.
2042 2| is tapsoltak még annyit medvetáncnak, mint amennyit mi tapsoltunk.
2043 2| nagyon szokásban volt a medvetáncoltatás. Ha román ember medvekölyköt
2044 5| Légy is az mindig, akkor megáld az Isten. Most pedig elmegyek
2045 17| hogy egész felüdült bele. Megállj, te másik agár, majd megtanulod
2046 18| szembe, vidám cincogással.~- Megálljunk, atyafi - ugrik elejbe a
2047 16| gondolod?~- Nem én, de érzem...~Megálltak, tanakodtak, hallgatóztak,
2048 3| Megbántottad a kakast, majd megbánod még te azt! - sivalkodott
2049 15| kár, kár, kár, kár, nagyon megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem -
2050 3| ezt már el nem szenvedem. Megbántottad a kakast, majd megbánod
2051 1| erõsebb vagy a farkasnál, megbirkózol vele és legyõzöd. Nem bánom,
2052 1| Mackó szomszédot!~- Mackót? Megbolondultál? Mit fizetsz neki?~- Mit
2053 3| hatrongyosi bíró fia úgy megbúbozta a hatrongyosi bíró kakasát,
2054 2| gyereken akarta mérgét tölteni. Megcsördítette az ostort az Ilia feje fölött:~-
2055 10| a nyíl, az erdõ fái mind megcsóválják bámulatukban a fejüket,
2056 4| is a szárnyát s utoljára megdermedve hullott le a földre.~A legkisebb
2057 1| Volt kilenc szép kecském, megdézsmálta a farkas, csak hat maradt
2058 8| ebben a városban!~Dél felé megéhezett. Elment a kedve, amikor
2059 2| Amikor az egyik oldalon megelégelte, a másik oldalára fordult
2060 8| kerüljön, mert bizonyosan megemlegeti a napot, mikor a Talpassal
2061 20| gondjukat viselték, mint ahogy megérdemli az afféle száz aranyas portéka.~
2062 7| vakargassa meg a homlokukat, megérdemlik.~ ~
2063 2| egyszerre talpra ugrott, mikor megérezte, hogy megtágult a lánca.
2064 21| szegényeket a szívük Radnótra. Megérezték, hogy csak itt vannak õk
2065 16| nekik:~- Adjon Isten! No, megérkeztetek? Volt-e jó vásár?~Huppuj
2066 18| orrával lát, a szeme helyett. Megérzi vele azt, amit szemmel meg
2067 19| eszeágában sem volt katonáskodni. Megesett rajta az embernek a szíve,
2068 10| várban, hogy kegyetlen éhes. Megesik biz ez még az ilyen nagy
2069 11| megeszi a virágot, én meg megeszem a gyökeret. Azon élek egész
2070 11| pattanó-bogár. - Uraságod megeszi a virágot, én meg megeszem
2071 1| Megettem. Abba fáradtam bele.~- Megetted? Azért fogadtalak fel csõsznek?~-
2072 21| nevetés, hol a nóta? Mind megették azt tavaly nyáron a piros
2073 13| nagy készülõdésben egész megfeledkezett róluk Tyúk anyó. Ejnye,
2074 3| valahogy. Jaj neked, Kelemen, megfizetsz a fületlen gombért! Jaj
2075 15| nagyon megszégyellte magát, s megfogadta, hogy többet nem megy világot
2076 3| maradtak, azok még jobban megfogadták, hogy nem hallatszik több
2077 1| menni, de egyszerre csak megfordult, mint akinek hirtelen jutott
2078 2| országnak.~Ahány faluban megfordultak, ott a medvének mindenütt
2079 15| a kerítés tövében, aztán megfürdött a homokban, körülnézett
2080 11| Egykettõre fönt termett egy meggyfácskán, hegyes orrát belefúrta
2081 12| csóválták meg a fejüket, mikor meghallották, hogy mi járatban van az
2082 15| kirándulást!~Szegény jércike majd meghalt ijedtében. Egy darabig azt
2083 19| olyan ember ám nagyapó, hogy megharagudjon az öreg Bodrira, amiért
2084 2| a medvés ember most már megharagudott. Rántott akkorákat a láncon,
2085 16| hagyta elaludni többet:~- Meghiszem, hogy a kémény mögött éjszaka
2086 15| farkát, ha hazaérünk.~Morzsa megígérte a jó akaratát, hanem azért
2087 4| testvérkéihez. De előbb megígértettem vele, hogy soha többet az
2088 8| lenni, akitõl még a kakas is megijed. Hanem csuda történt valamelyik
2089 11| engedelemkéréssel:~- Ne tessék megijedni, nem ütöttem meg magam.
2090 8| van a becsület, Talpas. Megijedtél a pulykától.~Szegény Talpas
2091 2| láttam meg leghamarább, de megijedtem, mikor megláttam. Valami
2092 10| mint amennyi gerendája. Megilleti az az ilyen nagyhatalmú
2093 8| gondol egyet, fölkerekedett, megindul a szekér után. Ahová az
2094 15| Kigömbölyödsz, mint a duda.~Megindultak, mentek, mendegéltek. Találtak
2095 5| íródiáknak, az íródiák meg majd megírja az aranytollú madárnak.~ ~
2096 5| tud, mondjon szebbet. Majd megírom az íródiáknak, az íródiák
2097 7| keresik. Szeretnék velük megismerkedni.~- Lehet - azt mondta az
2098 19| akarta mondani, hogy majd megjönnek azok, nem kell nagyanyót
2099 20| s boldog volt, aki egyet megkaparíthatott a drága muzsikásokból. Hazavitték
2100 10| köpönyeget kell egy kicsit megkefélgetni, akkor aztán beröpködheti
2101 20| ilyen ingyenélõ népségnek is megkegyelmeznék?~- Sose látsz többet, bíró,
2102 12| megtalálja. Attól félt, hogy megkérdezik tõle a porontyai, elmén-e
2103 15| Jércike leugrott, de óvatosan megkérdezte a bárányt:~- De ugye, barikám,
2104 16| hogy el sincs fáradva, megkérdezték:~- Ejnye, de jó kedved van,
2105 8| inasgyerek meglátja, mind megkergeti. Hej, micsoda heverés esnék
2106 15| szalmás istállóban, háromszor megkerülte a szénaboglyát, de utoljára
2107 9| Zörgõ. Eh, eh, elmegyek meglátogatni.~Hát ahogy bedöcög a nekeresdi
2108 6| nagy fenyõtobozzal. Ahogy meglátta a medvét, már messzirõl
2109 1| akarta feleségének elárulni, meglepetésnek tartogatta számára.~Másnap
2110 7| menetrendjüket. Nekik még bizonyosan meglesz, mert nemrég költöztek ide
2111 11| összehúzva, egész testecskéje megmeredve.~- Ohó, hiszen ez a trafikos
2112 10| csakhogy abban a percben megmozdult a kócos bunda, de még meg
2113 11| levélsodró bogár egyszeribe megmutatta, mit tud. Egykettõre fönt
2114 15| szemügyre vehessen mindent. Megnézték a legelõt, szélmalmot, a
2115 7| kivárni, míg olyan hosszúra megnõ az orra, mint a marabué.~
2116 15| bekeveredtek a fák közé. Pedig már megnõtt az árnyék, ereszkedett az
2117 17| csurgó-kútról, megint majd megölte a nagy szomjúság. Nosza,
2118 11| vagy háromszázan. Tudom, megörül a gazda a nagy tisztességnek.~
2119 8| többet a városba, inkább megosztozik a fehér pulykával az uraságban.
2120 3| kakasa: hát egyszer csak megpirul ám az ég alja s fölmosolyog
2121 2| kezébe vette a láncot, Ilia megpörgette a dobot s a mackó soha életében
2122 6| lánchordta, mert mindjárt megrázom a füled.~- Jaj, Mackó bácsi!~-
2123 3| aludni, hanem előbb keményen megrázták egymásnak a taréját. Kakas
2124 18| sokból áll az öltözködése. Megrázza fekete bársony bundáját,
2125 18| zsák zsák marad, akárhogy megrázzák, de az egérbõl csak a farka
2126 2| keservesen, hogy minket is majd megríkatott a fa hegyében. S mire az
2127 4| ajtóhoz.~Az ajtót bizony megrongálta egy kicsit a tél. Hó lepte,
2128 3| tudom én, hogy micsoda, de mégse adom oda - feleselt a hatrongyosi
2129 19| aggodalmasan a szép öreg fejét és megsimogatta a fogatlan házpásztort.~-
2130 1| kitekinteni a farkasverem felé és megszámlálni a kecskéket, nem hiányzik-e
2131 16| gyalog, se nem jöttem.~- Megszánt valaki, ugye, oszt fölvett
2132 21| Még örül is neki, hogy így megszaporodtak az idén az õ határukban
2133 15| hazafelé.~Jércike nagyon megszégyellte magát, s megfogadta, hogy
2134 7| hogy mivel lehet a telet megszelídíteni.~- Fûts be! - parancsolta
2135 6| bácsi!~Kisvártatva megint megszólal sündisznócska.~- De sajnálom
2136 16| tejet szûrte. Azonközben megszólalt:~- Huppuj, Móric! Cicicic!~ ~
2137 4| kortyanthatsz egyet-egyet, ha megszomjazol álmodban - mondták neki,
2138 19| Margitkát - felelt nagyapó, megszorítva a cicamicának a dagasztó
2139 2| ugrott, mikor megérezte, hogy megtágult a lánca. Fölágaskodott,
2140 12| hogy gólya legyen, aki megtalálja. Attól félt, hogy megkérdezik
2141 19| Nagyapó állatai egyszerre megtalálták a helyüket s nem maradt
2142 18| szikrázott bele.~- Hitvány, majd megtanítlak én tisztességre - süvöltötte
2143 17| Megállj, te másik agár, majd megtanulod most, mi az agárbecsület!~
2144 2| áfonyát legelni. Inkább megtanult bukfencet hányni, két lábon
2145 11| Tolna-Baranya.~A bogár-generális megtapogatta a feje búbját s egy kicsit
2146 7| beállnék marabunak.~- Azt megteheti az úr - nevetett az õr -,
2147 9| fogadok a felébe, hogyha megtudja, beáll helyetted kutyának.~
2148 20| átszaladok Pécelre. Már csak megtudom, hogy élnek azok a híres
2149 5| kecske hazafelé jöttében megtudta, hogy mi történt. Szaladt
2150 2| magát. Hanem ott aztán úgy megvackolt, mintha sohase akarna többet
2151 1| mert attól félt, hogy õt is megvacsorálta a furfangos szomszéd ráadásul.~ ~
2152 2| morgással. A gazda pedig megveregette a vállát, kezébe vette a
2153 10| fölugrott a kócos bundára, hogy megvethesse a hátát a kútkerítésben.~
2154 19| hozza! S hogy még jobban megvigasztalja a gazdát, szépen fölrakta
2155 15| otthon az ebéd.~Cica-mica megvigasztalta:~- Minek az a lári-fári?
2156 14| ácsmesterét csakugyan nagyon megviselte a tél. Tisztes fekete gúnyája,
2157 12| megveszem a szemedet ablaknak a megyeházára. Úgy se veszed semmi hasznát.~-
2158 16| meglásd, milyen könnyen megyünk mindjárt, ha ittunk. Gyere.~
2159 7| Lehet - azt mondta az õr s megzörgetett egy rácsos ablakot a marabu-palotán.
2160 15| világot látni. De nem is mehetne, ha akarna se, mert azóta
2161 6| vette, mint a kantárt.~- Mehetünk már, Mackó bácsi!~Kisvártatva
2162 2| úgy erõlködni ebben a nagy melegben?~De a gazdát most már végképp
2163 19| be magát, a napsütéses jó melegre.~No, az semmit se látott,
2164 13| anyóka - szepegte a Búbos.~- Melegünk volt, anyóka - tódította
2165 10| mancsait rátette a fehér mellényre:~- Ki-ki-ki-ki - rikácsolta
2166 10| Csak éppen a pettyes fehér mellényt, meg a szürke köpönyeget
2167 6| Elöl baktatott a medve, mellette gurult a sündisznócska.
2168 15| mikor a Cica-mica elszaladt mellõle. Csak azt hallotta, ahogy
2169 15| a Cica-mica?~- E-e-én? - méltatlankodott a bárány - ne-eem.~Nem is
2170 4| a szemére.~- Ettől majd mélyebben elalszik, mert ez leragasztja
2171 14| akkorákat szusszan az erdõ mélyén, hogy elhajtana egy szélmalmot.
2172 6| Hát ahogy tovább mennek, mendegélnek, egyszer csak megint eljajdítja
2173 14| most a vad méhecskék elõl menekszik esze nélkül.~Meleg napsugár,
2174 17| az esõ elül a csurgásba menekül, ma is azt mondják, okos,
2175 13| õrizkedjetek, macska elõl meneküljetek, egymással ne veszekedjetek.
2176 6| sündisznócska - nem gyõzöm én már a menést. Vegyen föl egy kicsit a
2177 7| és elhuhogta a bajukat.~- Menetrendet nem adhatok, hanem adok
2178 7| hogy kérje el a vasúti menetrendjüket. Nekik még bizonyosan meglesz,
2179 13| anyó odajár. Kút felé ne menjetek, kányától õrizkedjetek,
2180 15| ott termett.~- Hát hova menjünk?~- Jártál-e már a kölesföldön?
2181 6| vette.~Hát ahogy tovább mennek, mendegélnek, egyszer csak
2182 16| ugyan jó darabig kellett menniök, míg odaértek. Az útról
2183 4| elcsodálkozott, mikor látta, hogy mennyi cseresznyevirágszirom hull
2184 16| kocsijára?~- Föl bizony, menõben: Akarom János, visszafelé
2185 3| a padlás szájából, hogy menten kitörte a nyakát.~Azóta
2186 21| sütött legörömestebb a Balog mentén. Bogárhátú, tiszta házaira,
2187 1| dörmögte magában Mackó úr - ki mer ilyen iszonytató nagy lármát
2188 18| kéményén, hát tüzes szem mered rá a hajnali szürkületben
2189 7| volt biz az, négy zsiráffej meredezett ki a négy kéményen. Olyan
2190 21| kerteket, kormos szarufák meredeznek az égre, mint valami óriás
2191 2| már akkor úgy elfutotta a méreg, hogy se látott, se hallott.
2192 13| olyat Buda: minden csirke méregduda - csiripelt le a kis csirkékre.~
2193 10| goromba állat. Sólyom vitéz merészen zuhan le az udvarra, mint
2194 3| A fele se tréfa ennek - meresztgették a taréjukat a hatrongyosi
2195 6| bele a tüskéje, de a mackó mérge csak nem engedett.~- Nagy
2196 8| szakálla, piros a sapkája, mérges a nézése, goromba a köszöntõje:~-
2197 12| hirtelenében kalapot ne mérjen a fejére a gyékény-buzogánnyal
2198 8| udvaron. A verebek rá nem mertek szállni a kerítésre, ha
2199 2| egészségére kívánni, ha mertük volna.~A gazdán már megint
2200 5| MESE A KIS GIDÓRÓL~Hol volt,
2201 6| kópé vagy te, öccse! Te mesélted a cinegének, hogy énrajtam
2202 2| de jó kedve lehet ennek a mesemondó bácsinak, hogy ilyen furcsákat
2203 5| Nincsen tovább. Vége a mesének. Aki szebbet tud, mondjon
2204 5| Elmondok nektek belőle egy szép mesét a kis gidóról.~Nagyon szerette
2205 16| kocsizörgést hallottak nagy messzünnen, annak az irányában aztán
2206 11| MINDENFÉLE MESTEREK~Bolondos álmom volt tegnap
2207 11| megmutattam neki a mindenféle mestereket.~- Kotty-kotty! - mondta
2208 12| fölismerni ezt a jóravaló mesterembert. De legkönnyebben a szemérõl,
2209 11| pattanó-bogár. - Neki az a mestersége, hogy tõben lenyesegeti
2210 12| papucsos, mint a kalapos mesterséget. Azt mondja, hogy csak olyan
2211 7| mondták neki, hogy ehhez a mesterséghez nem értenek. A róka ugyan
2212 12| Csupaszem bácsi!~Csupaszem mestert elfutotta a béka-méreg.
2213 19| egy kicsit, ellopódzott a mészárszékbe s hozott Jancsi gólyának
2214 5| öröme telt benne. Jávorfából metszett ágat, csinált belőle furulyát
2215 18| elõcsarnokába ér. Nagy, pohos mezei egér szalad vele szembe,
2216 14| napsugár, csörgõ patak, mézelõ méhecskék? Az ám, ólomszín
2217 4| a fejéhez tettek egy kis mézes fazekat:~- Ebből kortyanthatsz
2218 5| De a kis gidó nem hitt a mézes-mázos szónak. Édesanyja intése
2219 16| Kerekegyházáról.~- Mit akarsz venni?~- Mézeskalács-olvasót.~Huppuj meg nem állta nevetés
2220 16| nyúl.~- Nene, a nyakában a mézeskalácsolvasó.~- Az ám.~A kisnyúl nagyot
2221 16| ország ellen jár akkorra az a mézeskalácsos, mire te fele útját se éred
2222 17| reszketni. Hiába ígért nekik mézeskalácsot a csobánci agár, még csak
2223 14| egy szélmalmot. Bizonyosan mézet talált álmában a Tányértalpú
2224 2| Kukoricának a legédesebbjét, erdei méznek a legfrissét, kenyérnek
2225 5| hogy:~Zöld erdőben, sík mezőben~Lakik egy madár.~Kék a lába,
2226 10| mutatkoznak. Hiába ring a csendes mezõk felett, még csak egy hitvány
2227 10| valamikor a nyáron, mikor erdõn, mezõn terített asztalt talált
2228 5| pedig elmegyek pillangós mezőre füvet szedni. Elfogyott
2229 17| Ha valami pákosztossága miatt sodrófával forgott körülötte
2230 15| nincs mulatság a tanyába.~- Miau, Jércike, gyere le, szállj
2231 14| sóhajt szomorúan a mester - mibõl éljen meg most már a szegény
2232 3| Mutasd csak, kis kakas, mid van neked?~- Nem tudom én,
2233 17| macskához szaladt oltalomért s midõn a macska összekarmolászta
2234 15| alig állok, gyerünk vissza mielébb, kész már otthon az ebéd.~
2235 12| csak olyan az, mint a mienk! Hej, de bolonddá tett az
2236 12| valami elõkelõ nemzetség ez a miénk - mondja estendén a Csupaszem-porontyoknak,
2237 18| az utat hazafelé. Hát te miféle szerzet vagy, hékás?~- Én
2238 1| az ember.~- Csõszt? Ugyan mifélét?~- Hát Mackó szomszédot!~-
2239 18| házigazda -, kik vagyunk, mik vagyunk, mi járatban vagyunk?~-
2240 16| nem marakodtak.~Egyszer a minap, szép vasárnapi hajnalon,
2241 15| szénaboglyát, de utoljára mindenbe beleunt. Fölrepült a kerítés
2242 1| bele fog-e esni?~- Bele az mindenestõl - dicsekedett a gazda nagy
2243 2| beállhatott volna.~Még akkor mindenfelé nagyon szokásban volt a
2244 2| fölött:~- Te vagy az oka mindennek, te haszontalan! Ha idejében
2245 15| hangosabbra vette a panaszt s mindjobban rázta a csengõjét. Még õ
2246 17| Szótfogadtak az ürgék, hanem elõbb mindnyájan beosontak a lyukba s csak
2247 21| tekintettek az égre.~- Jaj már minékünk, ha az Isten madárkái is
2248 12| egyik kis Csupaszem -, hogy mink a fejünk tetején látunk.~-
2249 2| de olyan keservesen, hogy minket is majd megríkatott a fa
2250 6| szeleverdi! Azt mondd meg inkább, mióta szoktál te medvén lovagolni?~
2251 21| hajlékuk Radnóton. Nem néz már miránk le a jó Isten sem az égbõl.~
2252 20| emberek, mondjátok meg nekem, mirõl híresek a péceli szúnyogok?~
2253 16| elment, a Szellõ is elment, a Misa kocsis is elment, a nagymamát
2254 16| már otthon volt mindenki. Miska kocsis itatta a lovakat,
2255 12| mit lehet rajta nézni?~- Mit-e? Nem a te eszedhez való
2256 13| tormák közül a Búbos.~- Mit-mit-mit? - segít neki a Kendermagos
2257 8| és ott tûnõdött sokáig, mitévõ legyen.~Ahogy ott töprenkedik,
2258 8| ha elõ nem ugrik a ketrec mögül valami, amilyent õ még sose
2259 6| több biztatás, letört egy mogyorófa suhogót és olyanokat húzott
2260 6| ha elhajtogatnám õket egy mogyorófavesszõvel?~- Jól tennéd, öcsikém!~
2261 14| álmodik puha vackán friss mogyoróról. A sûrûbõl is jön valami
2262 2| táncot járni s mindenféle mókákat csinálni.~Mikor aztán mackó
2263 14| hallatszik a fahegyrõl: ott a mókus álmodik puha vackán friss
2264 5| Gidócskám, gidócskám, gerlicém, mókuskám,~Csillagom, rubintom, angyalom,
2265 18| megrázta az egeret, mint a molnárinas a zsákot. Csakhogy a zsák
2266 20| Hej, te péceli ember nem mondanád meg nekem, mért van olyan
2267 2| táncolni?~Bizonyosan azt mondanátok rá: ejnye, de jó kedve lehet
2268 1| az eszébe.~- Hé szomszéd, mondanék én egyet, kettõ lesz belõle:
2269 1| túljárok én a farkas eszén!~- Mondasz valamit, Mackó! Igaz biz
2270 6| nyelved, te szeleverdi! Azt mondd meg inkább, mióta szoktál
2271 6| velem a cinegéhez, a szemébe mondjad neki, hogy nem mondott igazat,
2272 17| csurgásba menekül, ma is azt mondják, okos, mint a csobánci agár.~ ~
2273 5| mesének. Aki szebbet tud, mondjon szebbet. Majd megírom az
2274 16| Aztán, te Huppuj, igazán mondod?~- Nem is tréfából. Nézd
2275 16| becsahint:~- Hej, Móric, gyere, mondok valamit.~Móric azt álmodta
2276 15| kerítés tetejére és belekezd a mondókájába, hogy mennyire unja már
2277 1| keresnivalója a farkasnak.~- Mit mondtál?~- Azt, hogy a farkas nem
2278 6| csípte volna meg.~- Hej, mordézom adta, mit locsogsz, cinege
2279 16| fölzavarta. Nagy haragosan mordult ki a pajtására:~- Mit háborgatsz,
2280 18| hajnali szürkületben s haragos morgás fogadja:~- Brr, ki turkál,
2281 8| kerítésre, ha az õ haragos morgását hallották. Még a kakasnak
2282 2| leguggolt elõtte békítõ morgással. A gazda pedig megveregette
2283 10| én ki vagyok? brrr-brrr - morgott a bunda. - Biz én csak a
2284 16| Huppujnak hítták, a cicánkat meg Móricnak. A kutya kicsi volt kutyának,
2285 10| tehetetlenül:~- Szó sincs róla - mormogott Fillér barátságosan - inkább
2286 16| De hallod-e, Huppuj - mormogta Móric, mikor az országúton
2287 18| uram, ha szolgád nincs - morog haragosan a kegyelmes úr
2288 5| nagyfogú farkas haragosan morogta magában: „Lám, lám, ennek
2289 16| az is elment. Hát csak mosakodj meg hamarost, oszt gyere
2290 18| csengettyûzsinórt, mert mosdóvizet akar hozatni az inasával.
2291 2| Tam-tara-ram-tara-tam tam-tam.~Egyszer egy mosolygós nyári délben éppen az iskolából
2292 19| nagyon, de nagyon boldogan mosolygott a bajusza alatt. S délután,
2293 8| elé ért. Olyan kolbászok mosolyogtak felé, amilyenrõl a tanyán
2294 7| haragosan a bagoly,~Zsiráf apó mosolyogva súgott valamit a négy legényfiának.~
2295 5| bocsáss be, tudom, örülsz mostan,~Arany skatulyába sárga
2296 12| lenni Tápén?~- Utcu tolla, motolla: kinek arra mi gondja! Hanem
2297 4| Én már kialudtam magam - motoszkált a nyughatatlan méhecske
2298 15| bárány, de egy lépést se mozdult.~- Vezess hát, barika -
2299 13| Féreg nem túrja-e ki a muhart, rossz szomszéd nem eszi-e
2300 12| itt van még a papucsos mûhely is! Lám, lám, hát ott nem
2301 12| Ki-kiszól a konyhából a papucsos mûhelybe:~- Mit varrsz, mit varrsz?~-
2302 6| mert szólni szegényke, egy mukkot se, csak a szeme villogott,
2303 15| elhûl a leveske. Te csak mulasd magad a nagyvilágban, te
2304 15| visszakiabált neki:~- Jó mulatást, jércike! Tessék világot
2305 21| az orcáját a nap. Még a múlt tavaszon Radnótra sütött
2306 7| marabu-palotákba is bekocogtatott a múltkoriban s nagyon ráijesztett a forró
2307 12| vetett zöld kötényérõl, munkára termett keze-lábáról könnyû
2308 14| létedre elvennéd az ingyen munkát a szegény embertõl?~- No,
2309 11| a lábát, ott nem isznak mustot abban az esztendõben.~De
2310 3| kakashoz odaugrik sebesen.~- Mutasd csak, kis kakas, mid van
2311 7| mindjárt azt kívánom, hogy mutassátok hát meg ezt a híres várat
2312 3| ügy árulóját. Majd azok mutatják meg, hogy ki az igazi kakas,
2313 7| térképen. Ott pedig nem mutatjátok meg, ha holnap ilyenkorig
2314 14| mesternek. Ej, ej, hát csak nem mutatkozik az a különös szerencse?
2315 10| de a zsellérek sehol se mutatkoznak. Hiába ring a csendes mezõk
2316 11| Már éppen be akartam neki mutatkozni, mikor egyszer csak hosszúkás
2317 9| várta Görgõ Zörgõt, sehol se mutatkozott az öreg cimbora, pedig már
2318 21| Radnótból megint. Példát mutatnak az ég madarai!~Az ég madarai
2319 1| három napig nem merte magát mutatni otthon. Harmadnap azután
2320 4| másikra.~S bizonyosan meg is mutatta volna, ha a nagy dúskálódás
2321 20| sereg szúnyogot, akik nagy muzsikálva szálltak föl a kútból.~-
2322 20| megkaparíthatott a drága muzsikásokból. Hazavitték õket, kalickába
2323 7| elhallgattatják a bagoly muzsikást s felköszöntik az udvari
2324 21| hogy magasodnak a falak s muzsikaszónál szívesebben hallgatták,
2325 16| Olyanok lettek, mint a duda.~- Na - azt mondja Huppuj -, most
2326 12| Csak úgy rezgett belé a nádas, ahogy az éhes Csupaszemek
2327 12| azért látta a tulajdon maga nádasát. Ilyen veszedelem van abban,
2328 8| fehérkötényes ember egy hajló nádpálcával.~- Nézd, milyen tolakodók
2329 19| nagyapónak a szép ünneplõ nadrágja, mintha csak a homokba térdeltette
2330 19| félszemével a nagyapó poros nadrágjára:~- Kár, kár, kár...~Nem
2331 16| se fogta föl az ünneplõ nadrágját, se avval nem törõdött,
2332 12| ugrott a vízbe s úgy elbújt a nádtorzsába, hogy gólya legyen, aki
2333 21| akkorra már ment a munka nagyban. Gyúrták a sarat, szórták
2334 10| gerendája. Megilleti az az ilyen nagyhatalmú vitézt.~Az ám, de mit ér
2335 16| tehenet kötötte jászolhoz, a nagymama meg a tejet szûrte. Azonközben
2336 16| Misa kocsis is elment, a nagymamát meg vitték.~Móric nagyot
2337 11| fûben. Lencseszemnél nem nagyobb, ragyogó kék bogárkát. Feje
2338 11| Kinyitom a szemem: hát egy nagyobbacska bogár esik le rólam. Aranyoszöld
2339 13| Búbos fölágaskodott, hogy nagyobbnak lássék s elsipította magát:~-
2340 1| dicsekedett a gazda nagy fenyen.~A nagyszerû alkut nem akarta feleségének
2341 20| mondta a bíró s odacsoszogott nagytelkes bocskorában a pitvarajtó
2342 19| türelmetlenül kémlelõdött be a nagyvilágba.~- Nem jönnek, Bodri, nem
2343 15| Te csak mulasd magad a nagyvilágban, te ostoba csirke! Kakasuccse,
2344 2| kalács, ami krajcár volt nálunk, azt mind Ilia szedte össze,
2345 13| útra készülõdött s már a napernyõjét is fölnyitotta volna, ha
2346 13| Csakhogy nem telik ám annak napernyõre, akinek olyan két kis csirkéje
2347 11| ruhája csillogott-villogott a napfényben s olyan peckesen szedegette
2348 7| nagyon ráijesztett a forró naphoz szokott afrikai madarakra.
2349 1| vakarta a füle tövét és három napig nem merte magát mutatni
2350 16| padláson a kémény mögött, de napközben együtt voltak mindig. Kettős
2351 8| verebeket, sütkérezett a ház napos oldalán s várta, hogy mikor
2352 18| földvári herceg. Neki ilyenkor nappalodik, mikor más istenteremtése
2353 6| délebéd után, kifeküdt a napra szundítani egy kicsit. Már
2354 16| Tudod-e, hogy már dél van.~- A napról gondolod?~- Nem én, de érzem...~
2355 19| kvártélyozta be magát, a napsütéses jó melegre.~No, az semmit
2356 5| furulyázni, mint a juhászbojtár a napsütötte halmon. Azt a nótát is tudta,
2357 15| bégte panaszosan a bárány - ne-e-em. Én bevezettelek, de visszafelé
2358 15| méltatlankodott a bárány - ne-eem.~Nem is kívánt magának a
2359 3| úgy kimarta maga közül a negyediket, hogy az meg se állt addig,
2360 11| bogár zuhant a három közé negyediknek. Egy a széle, hossza, vastagsága.
2361 17| Vissza harmadszor, vissza negyedszer, vissza, míg csak a lába
2362 2| elindult vele kéregetni. Néha annyi garaskát összeszedegetett,
2363 2| rátette kis pajtása vállára s néha-néha ráhunyorított kis fekete
2364 1| zajjal, sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte vele a mackót
2365 3| a szemét egész éjszaka, nehogy álmában elkukurítsa magát
2366 9| mikor Görgõ még mindig Nekeresden görgött.~Sebaj, utolérte
2367 18| állt. A Maros kutya meg nekiállt a két elsõ lábával a friss
2368 17| a fogát a másik agár is! Nekibõszült a Cicke, fölemeli az elsõ
2369 14| mester a piros sapkát s nekifeszíti a vésõjét a cserfakéregnek.
2370 2| a végét a kezébe vette s nekiindultak az országnak.~Ahány faluban
2371 18| kegyelmes úr s nagy ásítozva nekilát az öltözködésnek.~Hanem
2372 21| röpködték körül az üres udvarok nekilombosodott fáit.~Mire a nap fölszárította
2373 13| jutottak, örömében egész nekipirul a taréja.~- Sárgarépa, karaláb,
2374 12| kebelén kenyere. Mérgében úgy nekirugaszkodott, hogy három ugrással fent
2375 21| a falat, másik hordta a nekivalót.~- Csicseri, szalma ké-é-é-ék!~-
2376 8| kenyérhajával. De hirtelen nekividámodott, mert valami henteskirakat
2377 2| végképp elhagyta a béketûrés. Nekivörösödve rikoltott rá a fiára:~-
2378 19| nem bízom rád a házat!~- Nem-e? - csudálkozott nagyapó. -
2379 19| nagyon szemfüles legény. Nemcsak az orrát tudta megmenteni,
2380 12| fõvel jár az igazi vízbéli nemes, de papucsban, hogy meg
2381 18| hogy legyen, de hasznát nemigen veszi neki az örökös sötétségben.
2382 7| bizonyosan meglesz, mert nemrég költöztek ide Afrikából.~
2383 12| kitetszik, hogy valami elõkelõ nemzetség ez a miénk - mondja estendén
2384 19| helyetekre, haszontalan népei!~Ahogy a tenyerét összecsattantotta,
2385 12| hogy csak olyan éhenkórász népeknek való, mint a gémek, akik
2386 21| nevetõs szemû, nótás ajkú népére.~Hol vannak most már a virágos
2387 7| csengette föl a háza népét - nézzetek csak ki az ablakon,
2388 20| ha még az ilyen ingyenélõ népségnek is megkegyelmeznék?~- Sose
2389 9| utolsó falattal Görgõhöz -, nesze, részed legyen benne neked
2390 14| sûrûbõl is jön valami halk neszezés: az összebújt õzikék kergetõznek
2391 2| odagurította a gyerekei közé:~- Nesztek, hoztam nektek egy kis pajtást!~
2392 8| Kukoriku, híres Talpas, a te neved most már: hallgass!~Talpas
2393 9| nekiiramodott, hogy õ már bent járt Nevenincsen, mikor Görgõ még mindig
2394 15| utat.~Jércike nem tudta, nevessen-e, vagy haragudjon. Járt föl-alá,
2395 9| telt bele, míg el bírta nevetni magát.~- Minek örülsz olyan
2396 7| kelõ napnak is egyszerre nevetõre gömbölyödött az ábrázata.~
2397 21| mályvarózsás kertjeire, piros képû, nevetõs szemû, nótás ajkú népére.~
2398 12| tehetünk a fejünkre kalapot - nevette el magát a poronty.~De sietett
2399 20| támogatták a péceliek, olyan jót nevettek ezen a kérdésen. Bezzeg
2400 3| hajnalt, nincs, aki felköltse!~Néz-néz a sötétségbe a hatrongyosi
2401 21| tiszteletükre. Hófehér kökénybokrok nézegették magukat a víz tükrében.
2402 15| haragudjon. Járt föl-alá, nézelõdött jobbra-balra, de egyre jobban
2403 8| piros a sapkája, mérges a nézése, goromba a köszöntõje:~-
2404 15| nagyon szép minden, de a néznivalóval nem lehet jóllakni. Gyerünk
2405 16| tanakodtak, hallgatóztak, néztek egymásra nagy szomorúan.
2406 21| sürgölõdtek az emberek, boldogan nézték, hogy magasodnak a falak
2407 18| Buzaviszi báró vagyok. Most néztem körül a földjeimen s nem
2408 7| csengette föl a háza népét - nézzetek csak ki az ablakon, mi történt
2409 12| volt a domb tetején.~- No, nézzük, milyen világ van itt -
2410 16| nagyon ehetném hallod-e. Nézzünk szét abban az erdõben.~-
2411 7| szerecsen-homokra a pálmás Nílus partján. Mindjárt át is
2412 6| iszalaggal. Az iszalag olyan futó növény, mint a borostyán. Erõs,
2413 1| rövid felelet.~Másnap újra nógatta a felesége, hogy nézzen
2414 19| nagyanyót békítgette:~- Nono, anyó, nem olyan imilyen-amolyan
2415 1| Otthon a felesége kérdezte:~- Nos, meg van ásva a verem?~-
2416 21| búsuljatok, emberek. Szebb a mi nótánk, mint a fecskéké.~Szegény
2417 3| mikor már rágyújtott a nótára:~Kukuriku, emberek,~Hajnallik
2418 21| piros képû, nevetõs szemû, nótás ajkú népére.~Hol vannak
2419 5| napsütötte halmon. Azt a nótát is tudta, hogy:~Zöld erdőben,
2420 7| történt az éjjel! Zsiráffejük nõtt a kéményeknek!~Úgy volt
2421 6| erdõben a fák tele voltak nõve iszalaggal. Az iszalag olyan
2422 12| azonban ügyet se vetett a nyájas köszöntésre. Fejest ugrott
2423 5| Eressz be, pántlikát hoztam a nyakadba,~Szép piros pántlikát, ezüst
2424 6| innen legurulok, kitörik a nyakam. Pedig kár lesz érte, mert
2425 16| sárgaszíjas ezüstpergõt a nyakamra.~- Én meg akkor kék selyempántlikát
2426 16| napnak a fele már belebújt a Nyakavágó halomba, mikor a káposztás
2427 12| békát, a papucsosmestert. Nyakba vetett zöld kötényérõl,
2428 2| Azzal szép csörgõs láncból nyakravalót kötött a medvének, a láncnak
2429 18| bajuszát s egyszerre olyan nyalka legény lesz belõle, hogy
2430 19| cicamicának se! Eddig úgy nyalogatta a talpát a tiszta szoba
2431 18| lesz már cserebogár.~Száját nyalogatva most már megindult sétájára
2432 14| Nyilván azoknak az öreg nyárfáknak a kérge alatt bujkál. Nem
2433 2| tam-tam.~Egyszer egy mosolygós nyári délben éppen az iskolából
2434 9| falt, nem is falt, csak nyelt.~- No még egy kis sonkacsontot!
2435 6| Hiába pergeted úgy a nyelved, te szeleverdi! Azt mondd
2436 5| vissza a köszöntést, mert nyikkanni se tudott már.~Bezzeg volt
2437 10| uradalmát.~Röpül is, mint a nyíl, az erdõ fái mind megcsóválják
2438 4| jeges eső verte s akkora nyílás támadt rajta, hogy a nyughatatlan
2439 2| vett a harag. Odacsúszott a nyíláshoz s elkezdte szeges végû bottal
2440 5| aranyos ígéretekre nem nyílt meg az ajtó, mert a kis
2441 14| ólomszín felhõk, csepegõ köd, nyirkos hideg. A bölcs bagolynak
2442 3| a fél szemét még ki se nyitja másnap a harangozó kakasa,
2443 18| mint ahogy mások a szemüket nyitják ki. Õ az orrával lát, a
2444 5| intése csengett a fülébe. Nem nyitotta ki az ajtót.~A nagyfogú
2445 9| Görgõ.~- Kutyául, pajtás - nyöszörgött Zörgõ s leugrott az utolsó
2446 14| úgy elindul velük, hogy nyoma se marad.~Pedig lefelé csuszkál
2447 1| hiszen üthetjük már bottal a nyomát a hat szép kecskének! -
2448 20| a feleségét s a markába nyomta neki a légycsapót:~- Vedd
2449 18| a korán ébredt gazda:~- Nyughass, Maros. Ne bántsd a vakondokot.
2450 4| álmodban - mondták neki, azzal nyugodalmas jóéjszakát kívántak, becsukták
2451 5| azért a vadász csak nem nyugodott addig, míg a nagyfogú komát
2452 16| sánta meg azt mondta nagy nyugodtan:~- Alás’ szolgája!~Nem telt
2453 18| istenteremtése elteszi magát éjszakai nyugovóra. Nagy úr a herceg, ha csupán
2454 4| soha többet az életben nem nyugtalankodik éjszakának idején.~ ~
2455 14| örül, ha mentül tovább nyújthatja az éjszakát. Legalább addig
2456 11| íróasztalomon.~Már ki is nyújtottam a kezem egy suhogós-ropogós
2457 18| vakondoknak hívják is.~Nagyot nyújtózik a vackán s keresi a feje
2458 17| hajtotta róla a legyet s mikor nyúlászni ment, már a kapuban elkezdett
2459 17| kávéscsészénél, de bezzeg akkorára nyúlt a füle, hogy paplan helyett
2460 16| keserûség:~- A holnapi tejemet odaadnám egy ital vízért.~- Én is -
2461 20| az öregapám kis-subáját odaadtam a rongyszedõnek egy szépen
2462 20| csitt-csatt! - mondta a bíró s odacsoszogott nagytelkes bocskorában a
2463 2| megint erõt vett a harag. Odacsúszott a nyíláshoz s elkezdte szeges
2464 16| vásárról?~- Dehogy késünk, csak odaérünk akkorra, mire az a sánta
2465 19| telepedett le nagyapónak. Odafeküdt a lábához s már éppen valami
2466 9| kapuján, látja ám, hogy Zörgõ odafönt zörög az ól tetején.~- Mit
2467 2| haza vitte az ölében s odagurította a gyerekei közé:~- Nesztek,
2468 14| bevette magát a fába, hogy odáig ugyan be nem ér az ácsbalta,
2469 13| legyetek addig, míg Tyúk anyó odajár. Kút felé ne menjetek, kányától
2470 8| nincsenek olyan tócsák, mint odakint, azon az áldott tanyán.~
2471 2| cimborája kapjon ki õhelyette.~Odakocogott a gyerekhez, hozzátörleszkedett
2472 20| sapkáját a kútba. Loccs, odalett a világlátott cinkotai bíró
2473 4| ágyból s nagy csendesen odalopakodott az ajtóhoz.~Az ajtót bizony
2474 3| arra repült egy cinege s odaszólt a kakasgyűléshez:~Hatrongyosi
2475 3| fia, Kelemen, kis kakashoz odaugrik sebesen.~- Mutasd csak,
2476 6| engedett.~- Nagy kópé vagy te, öccse! Te mesélted a cinegének,
2477 6| mogyorófavesszõvel?~- Jól tennéd, öcsikém!~Sündisznócskának se kellett
2478 2| havasok közt, haza vitte az ölében s odagurította a gyerekei
2479 19| neki benne, aki egyszerre ölelte át a két öreget:~- Jaj de
2480 18| herceg. Nem sokból áll az öltözködése. Megrázza fekete bársony
2481 18| nagy ásítozva nekilát az öltözködésnek.~Hanem azért nem kell ám
2482 21| egész Balog völgye virágba öltözködött a tiszteletükre. Hófehér
2483 18| nincs csengõ, nincs inas: ki öltözteti most már sétáló gúnyába
2484 21| itt? - ezt kérdezték az öregek.~- Itt, itt, itt, jó lesz
2485 19| egyszerre ölelte át a két öreget:~- Jaj de áldott ember ez
2486 18| hasznát nemigen veszi neki az örökös sötétségben. Azért csúfolják
2487 21| az áldás, a jókedv, az öröm.~Az épülõ házak körül nevetve
2488 5| vonogatta a kis gidó, nagy öröme telt benne. Jávorfából metszett
2489 2| zsebünk kaláccsal, a szívünk örömmel, szaladtunk ki a piacra,
2490 19| Nagyapó szólni se tudott az örömtõl, látni se igen látott a
2491 1| vigyázz!~A jó ember nagyon örült a szerencsés véletlennek,
2492 8| kedves Talpas! - csengett egy örvendezõ gyerekhang a holdfényes
2493 21| szúnyogok, meg a legyek örvendeztek is ennek nagyon. S nagy
2494 4| kalács, kalács - kiabálta örvendezve, ha egy szem elhullott magot
2495 14| valami halk neszezés: az összebújt õzikék kergetõznek álmukban
2496 19| népei!~Ahogy a tenyerét összecsattantotta, akkorát szólt, mint valami
2497 11| sodródott vissza. Úgy maradt összegöngyölve, nap így nem éri, levegõ
2498 11| Feje lehorgasztva, lába összehúzva, egész testecskéje megmeredve.~-
2499 15| ide?~A két gyámoltalan már összekapott volna, mikor nagy lihegve
2500 17| oltalomért s midõn a macska összekarmolászta az ábrázatát, mindjárt a
2501 11| a szivart, mint ahogy õ összesodorja a falevelet. Aztán olyan
2502 20| akkorát rikkantott, hogy összeszaladt rá az egész falu.~- Hej,
2503 2| kéregetni. Néha annyi garaskát összeszedegetett, hogy alig bírta.~Hogy a
2504 3| a kis kakas s egyszeribe összetrombitálta a kakasülõrõl a falu kakasait:~
2505 13| Kendermagos - még ha te összevesznél is!~- De én nem veszek össze,
|