abbol-dolga | dolgo-gazda | gazdu-kegye | kekbe-manko | marab-ossze | ot-szive | szivn-virra | visel-zuhan
Rész
2506 17| magamnak Csobáncon!~Szalad vagy öt lépést fölfelé, belenéz
2507 17| agár! Ugrik megint vagy ötöt, belenéz a patakba, hát
2508 2| kis cimborája kapjon ki õhelyette.~Odakocogott a gyerekhez,
2509 11| testecskéje megmeredve.~- Ohó, hiszen ez a trafikos szomszéd! -
2510 16| csak így éhgyomorral?~- Ojjé, lesz egér az úton, ne félj.
2511 2| feje fölött:~- Te vagy az oka mindennek, te haszontalan!
2512 11| olyan furfangos szerzet õkegyelme, hogy egyszerre holtnak
2513 4| nagyon hamar fölébresztette őket. Hányta-vetette magát az
2514 20| isszák?~- No, majd keresek okosabb embert - kiáltotta vissza
2515 7| marabu-madarak laknak, kérem - okosított föl az ember.~- Marabu-madarak? -
2516 3| Hatrongyosi kakasok, jaj de nagyon okosok! - nevetett a cinege tovább
2517 17| tarisznya szépségnél egy marék okosság. No, ne féltsétek a csobánci
2518 19| helyükre! A Bodrinak az ólban lett volna a helye, a cicamicának
2519 2| oldalon megelégelte, a másik oldalára fordult s rázogatta a kócos
2520 15| a macska a kerítés másik oldaláról - gyere világot látni, ha
2521 8| Talpas kidugta fejét az óljából. Pedig - tréfa ide, tréfa
2522 11| Formátlan jószág, két csattogó ollóval.~- Nini, hisz ez meg Csajkó
2523 14| mézelõ méhecskék? Az ám, ólomszín felhõk, csepegõ köd, nyirkos
2524 17| mindjárt a macskához szaladt oltalomért s midõn a macska összekarmolászta
2525 19| mályvarózsáinak a leveleit olvasgatta.~- Me-e-e, me-e-e? - szalad
2526 8| vége. Még az öreg eperfa is olyanformán integetett leveletlen ágaival,
2527 16| befelé nagy gyönyörûséggel. Olyanok lettek, mint a duda.~- Na -
2528 6| egy mogyorófa suhogót és olyanokat húzott vele az urabátyja
2529 21| fittyfiritty,~Rózsás hajnalát.~ ~.oOo.~
2530 3| virradóra,~Éjfél után három óra.~Egyszerre talpon volt egész
2531 5| rózsalevél-törülközővel törülgette gyönge orcácskáját, pillangós mezőről hozott
2532 21| felhõfátyollal takarta el az orcáját a nap. Még a múlt tavaszon
2533 5| barlangjába. Hallod-e, hogy ordít most is a sötét erdőben?
2534 21| meredeznek az égre, mint valami óriás kéznek az imádkozó ujjai.
2535 13| felé ne menjetek, kányától õrizkedjetek, macska elõl meneküljetek,
2536 9| odaadta Zörgõnek, amiért õrizte a házat. Bezzeg a nevenincsi
2537 21| kizöldült gallyán, épülõ házak ormán, füstös falomladékokon.
2538 18| szívni. Hát ahogy kiüti az ormányát a háza kéményén, hát tüzes
2539 11| kezével fogott kezet, hanem az ormányával.~- Hírébõl rég ismerem -
2540 11| berendezni.~- Ármányos kis ormányosa - gondoltam magamban -,
2541 18| szemüket nyitják ki. Õ az orrával lát, a szeme helyett. Megérzi
2542 8| kidugtak egy seprûnyelet s úgy orron ütötték vele, hogy eljajdította
2543 11| tetteti magát, ha veszedelmet orront. Hallja, szomszéd, ne bolondozzék
2544 7| valamennyi marabu-ház, az orruk hegyéig se láttak tõle a
2545 17| csobánci agár, még csak az orrukat se ütötték ki többet. Még
2546 16| hallod-e, cimbora, hetedhét ország ellen jár akkorra az a mézeskalácsos,
2547 17| megint csak ott van az a se országa, se hazája agár! Ugrik megint
2548 21| kitalálták, mi történik itt:~- Országgyûlést tartanak a radnóti fecskék.~
2549 2| vette s nekiindultak az országnak.~Ahány faluban megfordultak,
2550 17| én most elmegyek hetedhét országra, meg se állok a túri vásárig.
2551 7| házakban? - kérdeztem az õrt.~- Azokban a marabu-madarak
2552 10| tanyaudvaron a kotlós körül s nem õrzi õket más, csak egy kócos
2553 18| sincs szegény jámbornak. Õsidõktõl fogva az a szokásuk a földvári
2554 1| barlangja felé a sûrûbe osonjon.~- Hová, hová édes csõszöm?~-
2555 4| Fülemüle szót hallottam - osont ki az ágyból s nagy csendesen
2556 4| történetet írom, én már az ősszel is ismertem. Mégpedig nagyon
2557 2| a fa hegyében. S mire az ostor lecsapott volna: a mackó
2558 21| egész sereg, mint mikor az õszi faleveleket felsodorja a
2559 4| hosszú az éjszaka.~Bizony az őszirózsák is elmentek már mind aludni,
2560 4| gubbaszkodott a dérvette őszirózsákon, mikor minden testvérkéje
2561 2| a földön, félrehajtja az otromba nagy fejét, kilógatja a
2562 15| magad.~Jércike leugrott, de óvatosan megkérdezte a bárányt:~-
2563 12| papucsosnak! Még tán a bíbic is õvele varratná az ünneplõ papucsát!~
2564 14| halk neszezés: az összebújt õzikék kergetõznek álmukban a csörgõ
2565 10| kolduskának lenni, mint a búbos pacsirta, aki úton-útfélen jut egy
2566 20| ember tanította fütyülni a pacsirtafiókákat, annak fordult neki a cinkotai
2567 10| de szeretném egy búbos pacsirtának egészségére kívánni az éjszakai
2568 16| széles garádicson egész a padlásajtóig, avval becsahint:~- Hej,
2569 16| szénatartóban lakott, Móric a padláson a kémény mögött, de napközben
2570 18| herceg fölkapaszkodott a padlásra és kinyújtotta az orrát,
2571 11| cseresznyefánk alatt szunyókáltam a padon. Azt álmodtam, hogy rubin
2572 2| nagy mancsát rátette kis pajtása vállára s néha-néha ráhunyorított
2573 15| Még õ tett szemrehányást a pajtásának:~- Jércike, Jércike, minek
2574 16| Nagy haragosan mordult ki a pajtására:~- Mit háborgatsz, vigyen
2575 2| Nesztek, hoztam nektek egy kis pajtást!~A kis pajtás aztán nagyon
2576 9| mellé telepedtek.~- Mi lelt pajtikám? - kérdezte ijedten Zörgõ,
2577 17| futott panaszkodni. Ha valami pákosztossága miatt sodrófával forgott
2578 19| vitézül hadakozott a poroló pálcikával. Csak azt sajnálta, hogy
2579 7| forró szerecsen-homokra a pálmás Nílus partján. Mindjárt
2580 18| Egyes-egymaga lakik akkora palotában, hogy elég volna három falu
2581 18| gyerekkorától fogva, mint a palotájában való járást-kelést.~De nini,
2582 17| mindjárt a sündisznóhoz futott panaszkodni. Ha valami pákosztossága
2583 4| jobbra-balra, utoljára fölkelt és panaszos zümmögéssel csetlett-botlott
2584 15| Jércike.~- E-e-én? - bégte panaszosan a bárány - ne-e-em. Én bevezettelek,
2585 15| egyre hangosabbra vette a panaszt s mindjobban rázta a csengõjét.
2586 11| forgó várat, azt megveszem Pankának meg Vilmának, legalább akkor
2587 14| ijedtében majd leejti a pápaszemét: ugyan kinek van ilyen hangos
2588 17| akkorára nyúlt a füle, hogy paplan helyett használhatta, ha
2589 15| mentek, mendegéltek. Találtak paprikaföldet, dinnyeföldet, patakot,
2590 13| kellett nézni, érik-e már a papsajt, fodorodik-e a zsályalevél,
2591 12| õvele varratná az ünneplõ papucsát!~Se szó, se beszéd tovább,
2592 12| igazi vízbéli nemes, de papucsban, hogy meg ne szúrja a talpát
2593 12| Mit varrsz, mit varrsz?~- Papucso-cso-cso-cso-cso-csot, papucso-cso-cso-cso-csot -
2594 12| Papucso-cso-cso-cso-cso-csot, papucso-cso-cso-cso-csot - dúdolgatja vissza a mester.~-
2595 12| tetején. Büszke is rá az öreg papucsosmester, hogy õ a feje tetejével
2596 12| látta már Csupaszem békát, a papucsosmestert. Nyakba vetett zöld kötényérõl,
2597 12| tisztessége a nádasban Csupaszem papucsosnak! Még tán a bíbic is õvele
2598 12| Lapulevélbõl szabja Csupaszem a papucsot s míg õ ott szorgoskodik
2599 11| éri, levegõ nem élteti, pár nap múlva leszárad az ágról.~-
2600 6| Mackó bácsi, megyek, ahová parancsolja, csak a fülemnek hagyjon
2601 7| megszelídíteni.~- Fûts be! - parancsolta a bagolynak.~Bagoly inas
2602 6| sündisznócska?~- Medvelónak párja nincs!~- Gyi hõ, gyi hõ,
2603 21| dehogy! Szépen leszálltak párosával. Csak azt keresték a magasból,
2604 8| találta magát, amely közel a parthoz csendesen úszogatott lefelé
2605 8| Tisza, lekullogott annak partjára és ott tûnõdött sokáig,
2606 17| megint vagy ötöt, belenéz a patakba, hát még csúfolódik is az
2607 17| úgy, hogy mire a csobánci patakhoz ért, alig lihegett.~- Így
2608 15| alatt csörög a patak, s a patakparton olyan porcfû terem, hogy
2609 17| szomjas. Nosza szalad a patakra, hát ahogy belenéz, látja
2610 11| lett volna. Utána küldte a pattanóbogarat is, meg a virágbogarat is.
2611 11| nekem már az a természetem. Pattanóbogárnak hív Tolna-Baranya.~A bogár-generális
2612 11| ez a trafikos szomszéd! - pattogtatta vígan a nyakát a pattanó-bogár -
2613 9| hozzátörülgette a száját a pázsithoz.~- Köszönöm a barátságot,
2614 20| hogy tán meg se állt volna Pécelig, ha az eresz alatt a fecske
2615 11| feje búbjára pottyant a peckes generálisnak. Kotródott
2616 11| csillogott-villogott a napfényben s olyan peckesen szedegette a lábát a homokban,
2617 21| falu lesz Radnótból megint. Példát mutatnak az ég madarai!~
2618 4| apó visszafordult az ég pereméről és haragosan rázta a szakállából
2619 6| maradék egérpecsenyém.~- Hiába pergeted úgy a nyelved, te szeleverdi!
2620 10| nekem az öregapám is.~Ez persze régen volt, még valamikor
2621 10| használja kardnak. Csak éppen a pettyes fehér mellényt, meg a szürke
2622 2| bömbölt, hogy belereszketett a piac.~Bezzeg szétugráltunk mi,
2623 2| rossz szándéka. Volt ott a piacon egy üres fabódé, abba cammogott
2624 2| örömmel, szaladtunk ki a piacra, mint kis csikók a gyepre.~-
2625 2| iskolából jöttünk ki, mikor a piacról a fülünkbe pördült a dobszó.
2626 8| áldott tanyán.~Csak legalább pihenhetne egy kicsit. De valahány
2627 1| hová édes csõszöm?~- Megyek pihenni.~- Hát csak nagy dolgot
2628 19| látni se igen látott a szeme pillájára szivárgott könnytõl. Annál
2629 18| hálószoba, vendégszoba, éléstár, pince. Hát még a titkos folyosói!
2630 5| hallgatni a furulyaszót. Még a pintyőke is, a rigó is szívesen hallgatta.~
2631 5| hallgatni a furulyaszót. A pintyõke is, a rigó is hallgatták
2632 19| amiért megint elszórta a pipahamut a szõnyegen.~Mindegy az,
2633 4| fülemüle szólt, hanem a pipiske ugrált az országúton.~-
2634 13| kicsinyeit s nem gyõzte õket pirongatni, míg eléjük szórta a friss
2635 2| mintha nem hallana. Csak pislogott szelíden az apró fekete
2636 11| kihajló vesszejébõl nagyfejû, piszkos-fekete bogár zuhant a három közé
2637 20| nagytelkes bocskorában a pitvarajtó szemöldökfájához, ahol éppen
2638 12| hisz itt is csak olyan pocsolya van, mint a másik oldalon!
2639 20| ahol éppen egy kövér dongó pödörgette a bajuszát nagy magabíztában.~-
2640 2| mikor a piacról a fülünkbe pördült a dobszó. Vizsgánk volt,
2641 12| vacsorára való szúnyog-szalonnát pörkölik! Még az a békateknõ is ott
2642 19| mégiscsak túlságosan meg van pörkölve ez a kávé - vélte nagyanyó,
2643 4| szárnyát, beletettem egy pohárba s most itt élesztgetem a
2644 18| elõcsarnokába ér. Nagy, pohos mezei egér szalad vele szembe,
2645 11| bukfencet, hogy nincs az a pojáca, aki jobban értene hozzá.
2646 9| a vendéget a vacsoránál. Porcelán tányérban kapta Görgõ a
2647 15| patak, s a patakparton olyan porcfû terem, hogy ránézni is gyönyörûség.
2648 13| szomszéd nem eszi-e a friss porcfüvecskét? Egy lépés a hossza, egy
2649 19| milyen vitézül hadakozott a poroló pálcikával. Csak azt sajnálta,
2650 12| kalapot - nevette el magát a poronty.~De sietett is ám elkotródni
2651 12| hogy megkérdezik tõle a porontyai, elmén-e máskor is világot
2652 13| Szégyelljétek magatokat, csúnya porontyok. Jóravaló csirke nem megy
2653 9| Sose jártak még egymás portáján, csak a két falu határában.
2654 20| megérdemli az afféle száz aranyas portéka.~Azóta van Pécelen annyi
2655 6| vissza! Idehozom azt a rossz portékát, elõttetek vallja be, hogy
2656 11| egyszer csak a feje búbjára pottyant a peckes generálisnak. Kotródott
2657 13| tyúkocskának. Amelyiktek nem hiszi, próbálja meg.~Elég az hozzá, hogy
2658 5| fogadja így a szavát.”~Nem is próbálta meg többször, nekiiramodott
2659 2| vödör vizet; attól elkezdett prüszkölni, hogy szinte kedvünk lett
2660 12| föl a dombra, hogy szinte puffant.~- Hová, hová? - kiáltotta
2661 20| kérdésen. Bezzeg elfutotta a pulykaméreg a cinkotai bírót.~- Száz
2662 8| beszéd, nekiugrott Talpas a pulykának. Bizonyosan megrázta volna
2663 8| becsület, Talpas. Megijedtél a pulykától.~Szegény Talpas nagyon elszégyellte
2664 8| inkább megosztozik a fehér pulykával az uraságban. Hanem az a
2665 5| koma, jó napot! - szólt a puska jó nagyot, de a farkas nem
2666 5| vadász bácsihoz, akinek jó puskája volt, aki a kecske családot
2667 10| ott nem szeret járni, mert puskával kívánnak neki jó napot,
2668 2| régen segítesz a kenyeret pusztítani, most már segíts kenyeret
2669 1| Hát az, hogy a farkas pusztítja a kecskét.~- Ej no, apjok,
2670 17| vált neki a nagy esze.~Így pusztult el a csobánci agár, híre-neve
2671 1| megvacsorálta a furfangos szomszéd ráadásul.~ ~
2672 16| legközelebb az út.~- Majd csak ráakadunk, gyere.~Az ám, de most meg
2673 7| az õr s megzörgetett egy rácsos ablakot a marabu-palotán.
2674 21| féljetek, emberek, falu lesz Radnótból megint. Példát mutatnak
2675 21| zümmögték, döngicsélték körül a radnótiakat:~- Sose búsuljatok, emberek.
2676 21| csicsergéssel kívántak jó éjszakát a radnótiaknak. Azok se kívánkoztak már
2677 21| mint a fecskéké.~Szegény radnótiakra rá is fért volna a vigasztalás,
2678 21| Nekik sincs már hajlékuk Radnóton. Nem néz már miránk le a
2679 4| virágszirmok hidegek voltak és ráfagytak a gyönge szárnyára. Tél
2680 8| magát, elnyújtózott a hóban, ráfektette nagy buksi fejét a két elsõ
2681 21| fészket siratják õk, ahelyett ragasztanának másikat: de hová? Nincsen
2682 9| kellett tessékelni. Nem is rágott, csak falt, nem is falt,
2683 11| Lencseszemnél nem nagyobb, ragyogó kék bogárkát. Feje lehorgasztva,
2684 3| harangozó kakasa, mikor már rágyújtott a nótára:~Kukuriku, emberek,~
2685 17| hûtõzni. Mikor a kéménybõl ráhullott a korom, a katlanba bújt
2686 2| pajtása vállára s néha-néha ráhunyorított kis fekete szemével:~- Legyen
2687 7| bekocogtatott a múltkoriban s nagyon ráijesztett a forró naphoz szokott afrikai
2688 17| agár.~- Azért se fogsz ki rajtam - gondolja a csobánci agár. -
2689 17| elfáradt, míg végignézett rajtuk. A szeme igaz, hogy kisebb
2690 21| hol lesz legjobb fészket rakni.~- Csicseri, ficseri, ide
2691 11| töméntelen kinccsel? Zsákba rakom, vállamra veszem, keresek
2692 14| Harkály mester, mindjárt rákopogtatták az ablakot. Egy kövér csigabiga
2693 21| fecskék. Mégpedig fák ágára rakott házban. Pedig a fecskének
2694 21| gömbölyû fecskeházakat. Egyik rakta a falat, másik hordta a
2695 21| szalmát, villa formájú ágakba rakták a gömbölyû fecskeházakat.
2696 1| szólítsa az urát.~- Bízd csak rám, nem lesz ott semmi hiba,
2697 17| nagy mérgesen a fogát s rámordul az idegen kutyára:~- Mit
2698 20| hallom, ahogy haragosan rámordult a keményszívû bíró:~- Mért
2699 15| olyan porcfû terem, hogy ránézni is gyönyörûség. Gyere, kukkantsunk
2700 15| gonosz Cica-mica! Ugyan rángassa meg a farkát, ha hazaérünk.~
2701 21| Szép jó éjszakát,~Virrassza ránk, fittyfiritty,~Rózsás hajnalát.~ ~.
2702 12| keveri a délebédhez való rántást. Ki-kiszól a konyhából a
2703 2| most már megharagudott. Rántott akkorákat a láncon, hogy
2704 6| sündisznócska hátas lova!~A rászedett mackó lehajította sündisznócskát
2705 9| tanácsolom neked - hunyorított ravaszul Zörgõ -, vigyázz, meg ne
2706 10| kócos bunda, de még meg is rázkódott, de még fel is ugrott.~-
2707 2| másik oldalára fordult s rázogatta a kócos bundáját:~- Ezt
2708 19| szalad oda a csengõjét rázogatva s mivel a Bodrival nem nagyon
2709 9| csontjaim zörgését, akárhogy rázom magam.~Ebben a percben elkukorékolta
2710 4| de azok még csak meg se rebbentek, olyan mélyen aludtak.~-
2711 14| aki fázik, reszkessen - recseg bele valami jókedvû nevetés
2712 20| körtemuzsikáért. De az meg még régebben volt, mikor az a kis-suba
2713 16| fülelj. Nem hallod? Egész regement béka kuruttyol valahol.~-
2714 21| olyan sírva-ríva. Nem a régi fészket siratják õk, ahelyett
2715 16| mendegéltek gyámoltalanul, nagy reménykedve, neki a békakuruttyolásnak.
2716 16| bozontos kökénybokor.~Jó reménység fejében, hogy hátha beljebb,
2717 13| kertjének: bizony nagy gond azt rendben tartani egy szegény tyúkocskának.
2718 10| Sólyom vitéz.~Elõbb azonban rendbeszedi vitézi gúnyáját. Sarkantyús
2719 5| fa, annak az ezüst fának rengő-ringó ágán volt egy aranytollú
2720 3| Majd ha fagy, hó lesz nagy, répa terem vastag, nagy - csúfolódott
2721 14| vannak. Pedig azoknak a repedéseiben tanyázik a százlábú bogár.~-
2722 12| kötögetni, vásárokra járni, repkedni, szállni, világot látni.~-
2723 3| nevetett a cinege tovább repülve. A hatrongyosi kakasok pedig
2724 2| Ugyan gazdám, hogy nem restellesz úgy erõlködni ebben a nagy
2725 9| falattal Görgõhöz -, nesze, részed legyen benne neked is.~Görgõ
2726 17| elcsaholta magát örömében:~- Reszkessetek ürgék, én vagyok a csobánci
2727 14| bölcs bagolynak minden tolla reszket, ahogy lebegtében elsóhajtja
2728 17| csak odabent kezdtek el reszketni. Hiába ígért nekik mézeskalácsot
2729 2| Fölágaskodott, kivicsorította rettentõ fogait s akkorát bömbölt,
2730 12| egész családja. Csak úgy rezgett belé a nádas, ahogy az éhes
2731 4| Hát téged mi lelt? - riadtak föl álmukból az öreg méhek.~-
2732 10| Kot-kot-kot, ott, ott, ott! - rikácsolja el magát a kotlós s a kócos
2733 10| mellényre:~- Ki-ki-ki-ki - rikácsolta tehetetlenül:~- Szó sincs
2734 20| a két tenyerét s akkorát rikkantott, hogy összeszaladt rá az
2735 3| többet engem sose érjen! - rikkantotta el magát az utolsó hatrongyosi
2736 20| az egyszer eleresztesz - rimánkodott a dongó - úgy elmegyek,
2737 2| táncolhatnékja nem volt. De a gyerek rimánkodva tette össze vézna kis kezét:~-
2738 10| sehol se mutatkoznak. Hiába ring a csendes mezõk felett,
2739 14| álmukban bizonyosan virágukat ringatják a meleg napsugárban. Lassú
2740 19| szállt belõle nagyanyó, ringatva a karján Margitkát, mint
2741 16| Azt nem tudom már, mert a Riska meg oda volt kötve a kocsisaraglyához,
2742 4| szellő cirókálta a szárnyát s röpítette egyenesen a cseresznyevirág-csárdába.
2743 21| ficseri, ide ni, ide ni! - röpködték körül az üres udvarok nekilombosodott
2744 21| szívének is. Azért csicseregtek röptükben olyan sírva-ríva. Nem a
2745 10| Sólyom vitéz az uradalmát.~Röpül is, mint a nyíl, az erdõ
2746 16| káposztás kerten, hogy azzal is rövidebb legyen az útjok.~Alighogy
2747 11| Kotty-kotty! - mondta röviden a jércike s úgy bekapta
2748 20| Pécelen annyi szúnyog, mint a rojt. Amelyikteknek száz aranya
2749 7| mesterséghez nem értenek. A róka ugyan lobogtatta a farkát,
2750 11| nagyobbacska bogár esik le rólam. Aranyoszöld ruhája csillogott-villogott
2751 13| készülõdésben egész megfeledkezett róluk Tyúk anyó. Ejnye, de jó,
2752 2| volt a medvetáncoltatás. Ha román ember medvekölyköt fogott
2753 20| öregapám kis-subáját odaadtam a rongyszedõnek egy szépen szóló körtemuzsikáért.
2754 20| kis-suba bárány képében ropogtatta a friss füvet a legelõn.
2755 11| ugrottam uraságodnak. Nem rosszakaratból tettem, hanem nekem már
2756 18| csúfolják vakondoknak a rosszakarói. Kesztyûje sincs, csizmája
2757 17| õket, hogy nem akar õ semmi rosszat, csak éppen egy kis ürgepecsenyét.~
2758 18| az utat uraságodnak, ha rossznéven nem veszi.~S úgy vágta képen
2759 16| éhségeddel.~Pedig nagyon rosszul volt Huppuj is, szegény.
2760 19| Margitka olyan volt, mint a rózsabimbó, nagyanyó egyszerre olyan
2761 19| a karján Margitkát, mint rózsabimbót az ág.~Nagyapó szólni se
2762 5| gidócskám, tubicám, kincsecském,~Rózsafán született kedves kicsi kecském!~
2763 21| Virrassza ránk, fittyfiritty,~Rózsás hajnalát.~ ~.oOo.~
2764 11| padon. Azt álmodtam, hogy rubin cseresznye termett a kis
2765 5| tiszta búzát!~- Me-e-e, rubintocskám, gyémánt csillagocskám!
2766 5| gerlicém, mókuskám,~Csillagom, rubintom, angyalom, babuskám!~Eressz
2767 8| köszöntõje:~- Úr a pulyka, rudrudrud. Talpas kutya rut, rut,
2768 11| esik le rólam. Aranyoszöld ruhája csillogott-villogott a napfényben
2769 8| Talpasnak mondani. Még hogy õ rút volna? Akkora szeme van,
2770 6| füle tövére, hogy csak úgy sajgott.~- Hagyd abba, öcsém, itthon
2771 18| Hanem azért nem kell ám sajnálni a földvári herceget. Utóvégre
2772 19| poroló pálcikával. Csak azt sajnálta, hogy alig suhintott egyet-kettõt,
2773 9| zacskóhoz, amelyikben a sajtocskát tartogatja.~- Ej ha, de
2774 19| nem settenkedik és föl nem sandít azzal a ravasz félszemével
2775 16| sánta lábammal.~- Honnan sántikálsz?~- Kerekegyházáról.~- Mit
2776 14| csóválta a mester a piros sapkát s nekifeszíti a vésõjét
2777 21| munka nagyban. Gyúrták a sarat, szórták a szalmát, villa
2778 13| egész nekipirul a taréja.~- Sárgarépa, karaláb, gyertek elõ legalább! -
2779 16| mit veszünk?~- Én egy kis sárgaszíjas ezüstpergõt a nyakamra.~-
2780 6| Mindjárt hátra kötöm a sarkadat!~Cinege húgom nem ijedt
2781 16| mikor a káposztás kertjük sarkához értek. Hát ahogy ott befordulnak
2782 13| veszünk, nem kötik ám hátra a sarkunkat!~Nagyfejû veréb illegette
2783 18| cserebogár-hernyó lapult meg a sarokban. Gonosz szerzet az nagyon,
2784 8| szép sima aszfalt, ahol nem sárosodik be a láb, a boltok nagy
2785 12| vízparton, Csupaszem anyó a sás közt keveri a délebédhez
2786 12| Lám, lám, hát ott nem az a sásbokor hajladozik, ahol a vacsorára
2787 21| forgatták a kis fejüket, olyan sebes ficsergéssel tanácskoztak,
2788 13| Búbos.~- Mit-mit-mit? - segít neki a Kendermagos is.~Tyúk
2789 2| gazdája:~- No, elég régen segítesz a kenyeret pusztítani, most
2790 19| megbékült nagyanyó. Margitka is segített neki benne, aki egyszerre
2791 2| kenyeret pusztítani, most már segíts kenyeret keresni is.~Azzal
2792 10| hogy jó nekik odabent is. Sehogy se szeretnek az ilyen nagy
2793 12| Még hozzákötné magát ez a sehonnai vándorlegény, akinek hátán
2794 5| arcocskáját, pillangós mezőről selyemfüvet hordott neki, ezzel etetgette.
2795 5| pillangós mezőről hozott selyemfűvel etetgette.~A kis gidó aztán
2796 16| nyakamra.~- Én meg akkor kék selyempántlikát az enyimre.~Avval elindultak,
2797 8| rut, rut, rut!~Még ilyet senki sem mert Talpasnak mondani.
2798 5| jól az ajtót, be ne eressz senkit, akárhogy zörget, mert hátha
2799 8| a boltból kidugtak egy seprûnyelet s úgy orron ütötték vele,
2800 21| jöttek biz azok. Egy-egy seregük átvágódott a falu fölött,
2801 3| kelj, kelj,~Piros hajnal, serkenj!~Nem is kellett egyéb a
2802 9| ásítozva, mert a hosszú séta nagyon elálmosította.~-
2803 18| nyalogatva most már megindult sétájára a hatalmas úr. Minden éjszaka
2804 9| határában. Görgõ ott szokott sétálgatni, hogy jobban essék a vacsora,
2805 8| eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja támadt az udvaron. A verebek
2806 18| inas: ki öltözteti most már sétáló gúnyába a földvári herceget?~-
2807 15| éhségtõl.~- Cica én már nem sétálok, a lábamon alig állok, gyerünk
2808 19| a bóbitás tyúkja oda nem settenkedik és föl nem sandít azzal
2809 12| nevette el magát a poronty.~De sietett is ám elkotródni az iszapba,
2810 4| szerencsét próbálni. Nagy siettében rá is taposott a testvérkéire,
2811 5| tudta, hogy:~Zöld erdőben, sík mezőben~Lakik egy madár.~
2812 10| is ugrott.~- Ki-ki-ki? - sikoltotta el magát Sólyom vitéz.~-
2813 8| neki a sok kõház, a szép sima aszfalt, ahol nem sárosodik
2814 10| elé. Az pedig szeretettel simogatta meg a kócos bundát:~- Nini,
2815 3| tettem, jaj, mit tettem! - sipított a kisbíró kakasa s úgy világnak
2816 21| sírva-ríva. Nem a régi fészket siratják õk, ahelyett ragasztanának
2817 5| édesanyja nyakába borult, sírt-rítt örömében. Az öreg kecske
2818 21| csicseregtek röptükben olyan sírva-ríva. Nem a régi fészket siratják
2819 3| majd megbánod még te azt! - sivalkodott a kis kakas s egyszeribe
2820 5| tudom, örülsz mostan,~Arany skatulyába sárga cukrot hoztam.~Beszélhetett
2821 11| dohánygyár, ahol olyan szépen sodornák a szivart, mint ahogy õ
2822 11| levélbe s olyan szivart sodort belõle, mint a parancsolat.
2823 11| barátaihoz, hanem a levél nem sodródott vissza. Úgy maradt összegöngyölve,
2824 17| valami pákosztossága miatt sodrófával forgott körülötte a gazdasszony,
2825 7| Gyerünk csak gyerekek, söpörjük ki a marabu szomszédék kéményeit,
2826 7| hogy azzal lehetne kéményt söpörni, de csak akkor, ha füstölt
2827 7| Bagoly inas.~- Hát ki kell söpretni - tüszkölt mérgesen marabu-apó.~-
2828 5| Hallod-e, hogy ordít most is a sötét erdőben? Itt terem, hízelgő
2829 4| zümmögéssel csetlett-botlott a sötétben.~- Hát téged mi lelt? -
2830 15| vissza alkonyatig se. Már sötétedett, hullani kezdett a harmat.
2831 3| aki felköltse!~Néz-néz a sötétségbe a hatrongyosi bíró kakasa:
2832 18| nemigen veszi neki az örökös sötétségben. Azért csúfolják vakondoknak
2833 3| bíró kakasa s beugrott a sövény közé. Utána Kelemen s a
2834 8| olyan bátran csipogtak a sövényen, mintha Talpas nem is volna
2835 11| Nini, hisz ez meg Csajkó sógor, a szõlõszabó - örvendezett
2836 14| faluban.~- Hû-hû, hû-hû - sóhajt szomorúan a mester - mibõl
2837 21| köztük, aki szemét törülgetve sóhajtotta el magát:~- Jobb lesz nekünk
2838 1| vermet ásni. Nagy zajjal, sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte
2839 2| aztán úgy megvackolt, mintha sohase akarna többet kijönni. Az
2840 5| ezt dalolgatták:~- Éljen soká a gidó!~Nincsen tovább.
2841 8| partjára és ott tûnõdött sokáig, mitévõ legyen.~Ahogy ott
2842 10| a kócos bundát:~- Nini, sólymot fogtál, öreg Fillér? Már
2843 9| nyelt.~- No még egy kis sonkacsontot! Hát a hurka végét szereted-e?
2844 12| az a gonosz szitakötõ! - sopánkodott az öreg Csupaszem, szép
2845 4| finom virágméz s ő bizony sorba kóstolta valamennyit. Kerekedett
2846 14| a fenyõfákat kopogtatja sorra. Azokban lakik a fenyõpille
2847 6| rászedett mackó lehajította sündisznócskát a hátáról s nagy maga szégyenletében
2848 6| nem ijedek ám meg tõle. Sündisznócskától hallottam, hogy õ medvén
2849 17| az ábrázatát, mindjárt a sündisznóhoz futott panaszkodni. Ha valami
2850 21| épülõ házak körül nevetve sürgölõdtek az emberek, boldogan nézték,
2851 7| aki fázik reszkessen.~- Süsd meg a tanácsodat! - süvöltötte
2852 16| nap.~- No hát csak hadd süssön.~- Nem úgy van az, hallod-e,
2853 16| éjszaka van, hanem ideki már süt a nap.~- No hát csak hadd
2854 8| tanyán. Kergette a verebeket, sütkérezett a ház napos oldalán s várta,
2855 7| kivándorlás. Egész nap ott sütkéreznek a kemence körül s úgy járják
2856 17| mint a hangya, olyan vígan sütkéreztek a déli verõfényben, hogy
2857 21| a múlt tavaszon Radnótra sütött legörömestebb a Balog mentén.
2858 12| akik még tollat is tûznek a süvegük mellé. Szabad fõvel jár
2859 21| fohászkodtak a húnyó nap sugaraiban és vidám csicsergéssel kívántak
2860 9| szeretnék neked valamit súgni.~- Súgjad no, cimborám - hegyezte
2861 9| szeretnék neked valamit súgni.~- Súgjad no, cimborám -
2862 7| bagoly inas elsuhogott, azt súgta Zsiráf apó a fiainak:~-
2863 14| hajnal szõkülésekor hazafelé suhog a ködben, még akkor minden
2864 11| is nyújtottam a kezem egy suhogós-ropogós levélbankóért, mikor egyszerre
2865 6| biztatás, letört egy mogyorófa suhogót és olyanokat húzott vele
2866 12| meg ne szúrja a talpát a sulyomtövis.~Lapulevélbõl szabja Csupaszem
2867 4| haragosan rázta a szakállából a sűrű havat. Nem bírt vele a nyughatatlan
2868 1| magát, hogy barlangja felé a sûrûbe osonjon.~- Hová, hová édes
2869 14| vackán friss mogyoróról. A sûrûbõl is jön valami halk neszezés:
2870 16| elõttük egy kis hajításra egy suta, sánta kisnyúl. Egy, kettõ,
2871 14| ugrott utána a mester s sutty! úgy kirántotta a csigát
2872 12| tûznek a süvegük mellé. Szabad fõvel jár az igazi vízbéli
2873 19| Jaj, Márton, Márton, hogy szabadíthattad így magadra ezt a sok csúf
2874 12| sulyomtövis.~Lapulevélbõl szabja Csupaszem a papucsot s míg
2875 11| virágbogarat is. Csajkó szabót hagyta utoljára, mert az
2876 8| vicsorgatta. Aligha meg nem szabta volna a kakasnak a gúnyáját,
2877 18| vakondok csípje meg, idegen szagot érzek. Ki csavarog itt a
2878 20| fölugrott a kút kávájára, a szája elé tette a két tenyerét
2879 9| elkukorékolta magát a kakas a padlás szájában s Zörgõ talpra ugrott.~-
2880 3| s úgy ugrott le a padlás szájából, hogy menten kitörte a nyakát.~
2881 8| a kezében meleg cipó, a száján hívogató szó:~- Ugorj ki,
2882 19| tette volna a csészét a szájától, ha valami furcsa csoszogást
2883 18| fésülködik meg, aztán meg nem is szakad ám bele a fáradságba a földvári
2884 21| hogy el ne kelljen nekik szakadni a szülõfalutól.~Boldogan
2885 10| csalogatja a csibéit, akik torkuk szakadtából visítanak:~- Csip-csip-csip,
2886 6| szára, mint a zsineg. Errõl szakajtott le sündisznócska egy hosszú
2887 4| pereméről és haragosan rázta a szakállából a sűrű havat. Nem bírt vele
2888 8| Bizonyosan megrázta volna a szakállát, de a pulyka kinyújtotta
2889 17| tükrébõl egy másik agár. Szakasztott olyan, akár õ, még a nyelvét
2890 19| hamma-mamamamm!~Annyit tett ez, hogy: szaladj hamar elejbük, nagyapó,
2891 17| kapuban elkezdett csaholni:~- Szaladjatok, nyulak, mert jön a csobánci
2892 1| farkas, hogy a veremnek szaladjon.~- Nem? Hát akkor hogy essék
2893 17| vissza kell még egyszer szaladnom a csurgókúthoz egy ital
2894 15| Tessék világot látni! Én haza szaladok, mert elhûl a leveske. Te
2895 2| kaláccsal, a szívünk örömmel, szaladtunk ki a piacra, mint kis csikók
2896 7| partján. Mindjárt át is szalajtották Bagoly inast zsiráf szomszédékhoz,
2897 4| a legény a csárdában! - szálldosott egyik ágról a másikra.~S
2898 3| Hatrongyosi kakasok,~Gyorsan ide szálljatok!~Nem telt bele egy kukurintásnyi
2899 10| az esõ kopog, csak a köd szállong, akármelyik ablakon tekinget
2900 19| állt a kocsi. De már ki is szállt belõle nagyanyó, ringatva
2901 20| szúnyogot, akik nagy muzsikálva szálltak föl a kútból.~- Zine-zene,
2902 21| a nekivalót.~- Csicseri, szalma ké-é-é-ék!~- Ficseri, van
2903 21| Gyúrták a sarat, szórták a szalmát, villa formájú ágakba rakták
2904 6| dörmögött a medve -, egy kis számadásom volna veled.~- Ráérünk még,
2905 1| meglepetésnek tartogatta számára.~Másnap szólt az asszony:~-
2906 6| szokott lovagolni. Vele vessen számot, Mackó bácsi.~- No, majd
2907 14| Bizony rád is férne - szánakozik a bagoly -, mert olyan vagy
2908 2| pedig annak semmi rossz szándéka. Volt ott a piacon egy üres
2909 21| is, amelyik jajveszékelve szántotta a földet a szárnyával, de
2910 20| péceli határig. Ott éppen egy szántóvetõ ember tanította fütyülni
2911 6| ide erõsíthessem magam.~- Szaporán, hékás, mert várnak a cinegék!~
2912 6| borostyán. Erõs, szívós a szára, mint a zsineg. Errõl szakajtott
2913 14| csiga s azzal kotródott be a száraz levelek közé.~- Úgy? Majd
2914 10| se eleven, mikor a Fillér szárnyánál fogva lerántotta magáról
2915 4| voltak és ráfagytak a gyönge szárnyára. Tél apó visszafordult az
2916 21| jajveszékelve szántotta a földet a szárnyával, de aztán az is csak továbbröppent.
2917 12| a feje felett az aranyos szárnyú szitakötõ.~- Hát te mit
2918 21| virágos kerteket, kormos szarufák meredeznek az égre, mint
2919 14| meresztgette a csiga a szarvait -, hát nem elég, hogy dolgot
2920 14| csigabiga, ahogy csak a szarvaitól telt, hanem a mester nem
2921 5| kísértés. Azokra a hízelgő szép szavakra, aranyos ígéretekre nem
2922 5| édesanyja, annak fogadja így a szavát.”~Nem is próbálta meg többször,
2923 14| költögesse. Oda vannak a vidám szavú madarak; aki itthon maradt
2924 18| Hernyót, bogarat, földi férget százszámra temet telhetetlen gyomrába.~
2925 19| Nagyapó reggel óta tán már százszor is kiszaladt a kisajtóba
2926 21| tiszta házaira, muskátlis, százszorszépes ablakaira, mályvarózsás
2927 5| mondták, hogy a kis gidó szebben tud furulyázni, mint a juhászbojtár
2928 11| napfényben s olyan peckesen szedegette a lábát a homokban, hogy
2929 5| elmegyek pillangós mezőre füvet szedni. Elfogyott az elemózsiánk.
2930 1| Mackó szomszéd épp akkor szedte-vette magát, hogy barlangja felé
2931 5| erdőben fehér gyöngyvirágot szedtem.~De a kis gidó nem hitt
2932 4| magukat holnapra.~Azt hitték, szegények, föl se ébrednek tavaszig,
2933 21| azok csakugyan. Visszahozta szegényeket a szívük Radnótra. Megérezték,
2934 6| sündisznócska. Nem mert szólni szegényke, egy mukkot se, csak a szeme
2935 2| kezét:~- Apám, ne bántsd szegényt: látod, milyen fáradt!~De
2936 2| Odacsúszott a nyíláshoz s elkezdte szeges végû bottal döfölgetni a
2937 13| szórta a friss füvecskét:~- Szégyelljétek magatokat, csúnya porontyok.
2938 3| nélkül is.~- Kukuriku, ilyen szégyen többet engem sose érjen! -
2939 6| bír tovább menni, akkor õ szégyenben marad a cinege elõtt. Hát
2940 6| sündisznócskát a hátáról s nagy maga szégyenletében úgy bebújt a barlangjába,
2941 7| nem kellett semmi se, még székre se kellett nekik állni,
2942 6| nem ijedt meg:~- Szörnyû szél, míg el nem áll, Mackó bácsi,
2943 2| majd elsodor bennünket a szele.~- Talpra, héj! - rikoltozott
2944 7| egy kicsit, de a kémények szelelnek azóta, mint a parancsolat
2945 1| Ezzel kiballagott az erdõ szélére és még jókor érkezett, mert
2946 6| pergeted úgy a nyelved, te szeleverdi! Azt mondd meg inkább, mióta
2947 5| kopogtat a nagyfogú farkas. Szelíd, szép szavakkal beszél be
2948 2| hallana. Csak pislogott szelíden az apró fekete szemével,
2949 4| ahogy körülnézett. Enyhe szellő cirókálta a szárnyát s röpítette
2950 5| csak. Féltette még a fúvó széltől is, friss hajnali harmatban
2951 18| pohos mezei egér szalad vele szembe, vidám cincogással.~- Megálljunk,
2952 9| Görgõnek, hogy ki ne ugassa a szemébõl az álmot.~A két kutya mindig
2953 12| szolgabíró leszek, megveszem a szemedet ablaknak a megyeházára.
2954 5| hívta másképp, mint drága szemefényének, édes cukrocskájának.~Varrt
2955 12| ilyen magaformájú elõkelõ személynek. Akkor lenne még csak nagy
2956 11| ütõdik valami. Kinyitom a szemem: hát egy nagyobbacska bogár
2957 12| hogy hasznát tudom venni a szememnek - dörmögött utána Csupaszem
2958 4| ágyába és álommézet kentek a szemére.~- Ettől majd mélyebben
2959 4| dörzsölhette le az álommézet a szeméről, mert egyszerre megint fölneszelt
2960 12| mesterembert. De legkönnyebben a szemérõl, mert ahhoz fogható nagy
2961 8| tetejére, hanem leugrott a szemétdomb tövébe s akkorát kukorékolt,
2962 3| hatrongyosi bíró kakasa, ahogy a szemétdombon kipirgél-kapargál, talál
2963 3| Kukuriku Kelemen!~Mit leltem a szemeten!~Hatrongyosi bíró fia, Kelemen,
2964 19| Szerencse, hogy a Jancsi nagyon szemfüles legény. Nemcsak az orrát
2965 18| bezzeg, kimegy az álom a szemibõl, ahogy a kastély elõcsarnokába
2966 12| nem is az arcán hordozta a szemit, mint más istenteremtése,
2967 19| ernyõt csinálva a bozontos szemöldöke felett, türelmetlenül kémlelõdött
2968 20| bocskorában a pitvarajtó szemöldökfájához, ahol éppen egy kövér dongó
2969 15| a csengõjét. Még õ tett szemrehányást a pajtásának:~- Jércike,
2970 21| kertjeire, piros képû, nevetõs szemû, nótás ajkú népére.~Hol
2971 15| megállt, hogy a Jércike jól szemügyre vehessen mindent. Megnézték
2972 18| orrát, mint ahogy mások a szemüket nyitják ki. Õ az orrával
2973 15| háromszor megkerülte a szénaboglyát, de utoljára mindenbe beleunt.
2974 8| töprenkedik, arra ment egy szénásszekér. Talpas gondol egyet, fölkerekedett,
2975 16| egyformák voltak. Huppuj a szénatartóban lakott, Móric a padláson
2976 16| ahogy kibújik a Huppuj a szénatartóból, szalad ám föl egyenest
2977 5| bocsáss be, aranyos szép szentem!~Zöld erdőben fehér gyöngyvirágot
2978 3| Kelemen: ezt már el nem szenvedem. Megbántottad a kakast,
2979 13| Fürdöttünk, anyóka - szepegte a Búbos.~- Melegünk volt,
2980 19| hintaszékben húzta meg magát nagy szepegve, mert ennek a puha vánkosán
2981 17| a csobánci agár.~Szép a szépség, szép, de mégiscsak többet
2982 17| többet ér egy tarisznya szépségnél egy marék okosság. No, ne
2983 7| de nem szólt rá semmit.~- Szerecsen madár az, nem ért magyarul -
2984 7| visszaköltöznek arra a jó forró szerecsen-homokra a pálmás Nílus partján.
2985 7| mondta az õr.~- No én meg szerecsenül nem értek - szomorodtam
2986 12| mit álmodott az éjszaka?~- Szerencséd, hogy elhordtad az irhád,
2987 11| Igazán nagyon örülök a szerencsének. Én az aranyos virágbogár
2988 1| jó ember nagyon örült a szerencsés véletlennek, amely õt Mackó
2989 1| egészen elfelejtkeztem róla.~- Szerencsétlen emberfia! Mért nem mondtad
2990 9| sonkacsontot! Hát a hurka végét szereted-e? Jobb íze van ám ennek,
2991 10| nekik odabent is. Sehogy se szeretnek az ilyen nagy úrral barátkozni.
2992 5| gyémánt csillagocskám! Hogyne szeretnélek, mikor olyan szófogadó,
2993 5| vagy te, édes anyuskám! Úgy szeretsz te engem, mint a galamb
2994 16| meg elköszönt tõle:~- No, szervusz, kisnyúl, majd ha visszafelé
2995 18| túrásnak s bizonyára mind széthányta volna a földvárat, ha rá
2996 2| belereszketett a piac.~Bezzeg szétugráltunk mi, ahányan voltunk, annyifelé.
2997 2| szögekkel kirakott hosszú szíjostor lógott a fiúcska nyakában,
2998 18| egeret, hogy a szeme is szikrázott bele.~- Hitvány, majd megtanítlak
2999 18| Föl akart szaladni a föld színére egy kis friss levegõt szívni.
3000 20| sapkája s fölzavart a víz színérõl egy sereg szúnyogot, akik
3001 12| kérdezi Csupaszem.~- Szitát kötögetni, vásárokra járni,
3002 19| látott a szeme pillájára szivárgott könnytõl. Annál vidámabban
3003 5| cukrocskájának.~Varrt neki szivárványszín labdát s labdázgattak együtt
3004 19| Megesett rajta az embernek a szíve, ahogy nagyanyót békítgette:~-
3005 21| fájdalom az a kicsi madarak szívének is. Azért csicseregtek röptükben
3006 21| a falak s muzsikaszónál szívesebben hallgatták, milyen vígan
|