abbol-dolga | dolgo-gazda | gazdu-kegye | kekbe-manko | marab-ossze | ot-szive | szivn-virra | visel-zuhan
Rész
3007 18| színére egy kis friss levegõt szívni. Hát ahogy kiüti az ormányát
3008 6| mint a borostyán. Erõs, szívós a szára, mint a zsineg.
3009 21| S arcról arcra, szívrõl szívre egyre terült a szomorúság
3010 21| nincsen?~S arcról arcra, szívrõl szívre egyre terült a szomorúság
3011 2| szaladt s úgy lestük nagy szívszorongva, hogy kit eszik meg a medve.~
3012 21| Visszahozta szegényeket a szívük Radnótra. Megérezték, hogy
3013 2| a zsebünk kaláccsal, a szívünk örömmel, szaladtunk ki a
3014 2| csak azt az ostort!~Éles szögekkel kirakott hosszú szíjostor
3015 12| szitakötõ beszédje mégis szöget ütött a fejébe. Szó, ami
3016 11| veszõdsége.~- Hiszen akkor mi szögrõl-végrõl atyafiak is vagyunk - vetett
3017 5| otthagyták a mogyorót, fáról fára szökdelve mind odamentek a fehér kis
3018 6| Cinege húgom nem ijedt meg:~- Szörnyû szél, míg el nem áll, Mackó
3019 1| a hat szép kecskének! - szörnyülködött az asszony.~- Hagyd el,
3020 15| arra nem vetõdik.~- Mi a szösz, Jércike, hát tebelõled
3021 4| szótól a másik fülemüle szóig úgyis nagyon hosszú az éjszaka.~
3022 21| házban. Pedig a fecskének nem szokása fára fészkelni. Ezt csak
3023 2| akkor mindenfelé nagyon szokásban volt a medvetáncoltatás.
3024 18| jámbornak. Õsidõktõl fogva az a szokásuk a földvári hercegeknek,
3025 12| amelyikben a kis Csupaszemeket szokta füröszteni az édesanyjuk.~-
3026 13| közé, mert a tormaerdõben szoktak hûsölni a kis árvák.~- Mit-adsz,
3027 2| fiúcska nyakában, azzal szokták buzdítani a mackót, mikor
3028 11| aki még virágjában meg szoktam enni a gyümölcsöt, hogy
3029 2| ahogy mi az irkalevelet szoktuk. A nyíláson aztán úgy kukucskált
3030 14| csillagokat vizsgálgatta, hajnal szõkülésekor hazafelé suhog a ködben,
3031 18| volna a földvárat, ha rá nem szól a korán ébredt gazda:~-
3032 5| szórt az útjára.~- Me-e-e! - szólalt meg egyszer a kis gidó,
3033 18| herceget?~- Magad uram, ha szolgád nincs - morog haragosan
3034 6| örülök, hogy látom! Hogymint szolgál drága egészsége?~- No, csak
3035 1| a járatban vagyok, hogy szolgálatot keresek, fogadj meg engem
3036 16| kocsis itatta a lovakat, a szolgáló az új tehenet kötötte jászolhoz,
3037 18| csengettyû-zsinór gyanánt szolgált le a földvári kastélyba.
3038 8| oldalán s várta, hogy mikor szólítja vacsorához Janika, a kis
3039 16| akkorra utolérték. Egyszerre szólították meg kétfelül:~- Hát te,
3040 11| kertajtót.~- Pipikém, pipikém! - szólítottam be a kendermagos kis jércét
3041 1| az asszony, hogy meg ne szólítsa az urát.~- Bízd csak rám,
3042 6| úgy csípik a legyek. Mit szólna hozzá, ha elhajtogatnám
3043 2| A MEDVE~Mit szólnátok hozzá, gyerekek, ha én most
3044 11| hogy tõben lenyesegeti a szõlõhajtásokat. Mondhatom, ügyes mester.
3045 11| hisz ez meg Csajkó sógor, a szõlõszabó - örvendezett a pattanó-bogár. -
3046 11| húszkoronás bankókat levelezett a szõlõvenyige.~- Ejnye - mondom -, mit
3047 17| hogy nem is éhes õ, hanem szomjas. Nosza szalad a patakra,
3048 16| hajlott a nap s csak olyan szomjasak voltak, mint azelõtt. Éhesnek
3049 17| megint majd megölte a nagy szomjúság. Nosza, vissza a szomszédba,
3050 4| nyíláson s most már nem szomorodott el, ahogy körülnézett. Enyhe
3051 7| szerecsenül nem értek - szomorodtam el. - Hanem azért, ha ilyen
3052 7| gyerekek, söpörjük ki a marabu szomszédék kéményeit, hogy meg ne vegye
3053 7| szalajtották Bagoly inast zsiráf szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti
3054 1| véletlennek, amely õt Mackó szomszédnak útjába ejtette és mint aki
3055 1| Ugyan mifélét?~- Hát Mackó szomszédot!~- Mackót? Megbolondultál?
3056 5| gidó nem hitt a mézes-mázos szónak. Édesanyja intése csengett
3057 19| megint elszórta a pipahamut a szõnyegen.~Mindegy az, nem olyan ember
3058 8| bogánccsal, hogy alig látszik a szõre. Nincs ilyen derék kutya
3059 18| belõle, hogy hanyattvágódik a szõrén a holdsugár.~Tudja õ azt,
3060 12| Csupaszem a papucsot s míg õ ott szorgoskodik a vízparton, Csupaszem anyó
3061 14| alássan, kérem alássan - szorgoskodott a mester s úgy beácsolta
3062 5| lépett a kis gidó, virágot szórt az útjára.~- Me-e-e! - szólalt
3063 13| õket pirongatni, míg eléjük szórta a friss füvecskét:~- Szégyelljétek
3064 21| nagyban. Gyúrták a sarat, szórták a szalmát, villa formájú
3065 17| vagyok a csobánci agár!~Szótfogadtak az ürgék, hanem elõbb mindnyájan
3066 4| virágbokroknak. - Egyik fülemüle szótól a másik fülemüle szóig úgyis
3067 14| mester nem érte ám be szép szóval:~- Hohó barátom, hát a napszám
3068 5| tubicám, kincsecském,~Rózsafán született kedves kicsi kecském!~Eressz
3069 21| azon a földön, amelyen születtek.~- Dévilik, dévilik, ugye,
3070 21| kelljen nekik szakadni a szülõfalutól.~Boldogan fohászkodtak a
3071 10| pettyes fehér mellényt, meg a szürke köpönyeget kell egy kicsit
3072 18| szem mered rá a hajnali szürkületben s haragos morgás fogadja:~-
3073 19| vánkosán szokott õ mostanában szundikálni. A csengõs bari befeküdt
3074 4| bandukolt vissza a kasba.~Szundikált is egy kicsikét, de megint
3075 6| délebéd után, kifeküdt a napra szundítani egy kicsit. Már éppen lecsukódott
3076 12| hajladozik, ahol a vacsorára való szúnyog-szalonnát pörkölik! Még az a békateknõ
3077 20| zine-zene, száz arany a szúnyog-zene!~- Szúnyog, szúnyog! - lelkendeztek
3078 20| aranyat adtam volna egy péceli szúnyogért - kiáltotta kétségbeesetten
3079 20| szerzet?~- Elmegyek Pécelre szúnyognak.~- Ejha - ejtette le ámultában
3080 12| étvággyal elfogyasztották a szúnyográntottát.~- Elég baj az nekünk -
3081 11| kis cseresznyefánk alatt szunyókáltam a padon. Azt álmodtam, hogy
3082 12| de papucsban, hogy meg ne szúrja a talpát a sulyomtövis.~
3083 16| akácfánál, az alja meg csupa szúrós, bozontos kökénybokor.~Jó
3084 16| a nagymama meg a tejet szûrte. Azonközben megszólalt:~-
3085 14| Bezzeg mackó bácsi akkorákat szusszan az erdõ mélyén, hogy elhajtana
3086 9| fejét rázta. Nemhogy szólni, szuszogni se bírt a jámbor. Nagy idõbe
3087 8| magára, hogy valahogy erre a tájékra ne kerüljön, mert bizonyosan
3088 9| A nekeresdi bíró olyan takarékos ember volt, hogy egész esztendõben
3089 4| ez leragasztja a szemét - takargatták be a virágszirom-paplannal
3090 19| keresett az állatainak.~- Takarodjatok! - dobbantott nagyanyó a
3091 19| ezt a sok csúf állatot! Takarodtok a helyetekre, haszontalan
3092 21| Csakugyan hamvas felhõfátyollal takarta el az orcáját a nap. Még
3093 18| hasztalan kapargál, nem találja azt a vékony fûgyökerecskét,
3094 16| úgy elbújni, hogy meg ne találjalak.~- De nem is elbújok én,
3095 8| napot, mikor a Talpassal találkozik.~ ~
3096 16| majd ha visszafelé jövünk, találkozunk.~A kis sánta meg azt mondta
3097 18| körül a földjeimen s nem találom az utat hazafelé. Hát te
3098 17| csurgó-kút, ott már, tudom, nem találsz meg.~Ugyancsak a négy lába
3099 1| Farkasvermet ások.~- Ugyan ugye? Talán van valami féltõs jószágod?~-
3100 8| Még ilyet senki sem mert Talpasnak mondani. Még hogy õ rút
3101 8| tükörtáblái, amelyekben csupa Talpasok látszottak. Az egyikkel
3102 8| megemlegeti a napot, mikor a Talpassal találkozik.~ ~
3103 3| után három óra.~Egyszerre talpon volt egész Hatrongyos s
3104 2| Tam-tara-ram-tara-tam tam-tam.~Egyszer egy mosolygós nyári
3105 2| lánccsörgés meg a dobszó: - Tam-tara-ram-tara-tam tam-tam.~Egyszer egy mosolygós
3106 20| péceli szúnyogok?~Egymást támogatták a péceliek, olyan jót nevettek
3107 15| hízeleg!~Jércikén fogott a tanács, mert azóta se barátkozik
3108 7| reszkessen.~- Süsd meg a tanácsodat! - süvöltötte haragosan
3109 9| hegyezte a fülét Görgõ.~- Azt tanácsolom neked - hunyorított ravaszul
3110 7| adhatok, hanem adok egy jó tanácsot - hunyorított Zsiráf apó. -
3111 16| de érzem...~Megálltak, tanakodtak, hallgatóztak, néztek egymásra
3112 2| táncolni a medve, mikor tánciskolába se szokott járni?~Nem ám
3113 2| a mártogatóst, hogy akár táncmesternek beállhatott volna.~Még akkor
3114 2| buzdítani a mackót, mikor táncolhatnékja nem volt. De a gyerek rimánkodva
3115 2| mackó soha életében nem táncolt még olyan jó kedvvel, mint
3116 2| két lábon állni, dobszóra táncot járni s mindenféle mókákat
3117 20| éppen egy szántóvetõ ember tanította fütyülni a pacsirtafiókákat,
3118 18| Igaz, hogy az egyebet se tanul gyerekkorától fogva, mint
3119 8| nagyon elszégyellte magát. A tanya végében folyik a Tisza,
3120 8| tolakodók ezek a csavargó tanyai kutyák!~Talpas úgy elszaladt,
3121 10| Sólyom vitéz kénytelen a tanyák közt szerencsét próbálni.
3122 8| vele a jég s hazavitte a tanyára.~Jaj, csakhogy itthon van
3123 15| nagyon megbántam már, hogy a tanyáról eljöttem - búsult a Jércike.~
3124 10| Kis csirkék csipognak a tanyaudvaron a kotlós körül s nem õrzi
3125 14| Pedig azoknak a repedéseiben tanyázik a százlábú bogár.~- Gyer-gyer,
3126 9| vendéget a vacsoránál. Porcelán tányérban kapta Görgõ a kosztot, mégis
3127 14| Bizonyosan mézet talált álmában a Tányértalpú s most a vad méhecskék elõl
3128 7| az öreg marabu apó sokat tapasztalt már jártában-keltében s
3129 12| szolgabíró akarsz lenni Tápén?~- Utcu tolla, motolla:
3130 4| próbálni. Nagy siettében rá is taposott a testvérkéire, de azok
3131 2| föld. Hanem ahogy legjobban tapsikoltunk neki, egyszerre csak ledobban,
3132 2| kedvvel, mint most.~De nem is tapsoltak még annyit medvetáncnak,
3133 2| medvetáncnak, mint amennyit mi tapsoltunk. S ami virág, ami kalács,
3134 8| nem is volna a világon. A tarajas kakas pedig nemhogy fölszállott
3135 13| örömében egész nekipirul a taréja.~- Sárgarépa, karaláb, gyertek
3136 3| keményen megrázták egymásnak a taréját. Kakas tesz fogadást, huncut,
3137 3| ennek - meresztgették a taréjukat a hatrongyosi kakasok. -
3138 4| nyughatatlan méhecske és üres tarisznyával bandukolt vissza a kasba.~
3139 21| történik itt:~- Országgyûlést tartanak a radnóti fecskék.~Azt tartottak
3140 13| bizony nagy gond azt rendben tartani egy szegény tyúkocskának.
3141 11| Vilmának, legalább akkor ott tarthatják a bababálat, nem az íróasztalomon.~
3142 15| mert azóta mindig szemmel tartja a Morzsa. S mikor Jércike
3143 9| amelyikben a sajtocskát tartogatja.~- Ej ha, de jól megy a
3144 1| elárulni, meglepetésnek tartogatta számára.~Másnap szólt az
3145 8| TALPAS~Talpas mindig azt tartotta, hogy õ a legnagyobb úr
3146 21| tartanak a radnóti fecskék.~Azt tartottak azok csakugyan. Visszahozta
3147 2| kezembõl a láncot. Most már tartsd a hátadat a cimborád helyett!~
3148 21| nóta? Mind megették azt tavaly nyáron a piros tûzmadarak.
3149 21| fecskéket. Nem hozta meg õket a tavasz. Pedig már az egész Balog
3150 21| orcáját a nap. Még a múlt tavaszon Radnótra sütött legörömestebb
3151 15| Mi a szösz, Jércike, hát tebelõled kukoricacsõsz lett?~- Jaj,
3152 4| csetlett-botlott a sötétben.~- Hát téged mi lelt? - riadtak föl álmukból
3153 11| MESTEREK~Bolondos álmom volt tegnap délután a kertben, ahogy
3154 16| lovakat, a szolgáló az új tehenet kötötte jászolhoz, a nagymama
3155 19| ház elõtt a gyepen. De ki tehet róla, hogy nagyanyó két
3156 10| Ki-ki-ki-ki - rikácsolta tehetetlenül:~- Szó sincs róla - mormogott
3157 12| Csupaszem.~- Mert így nem tehetünk a fejünkre kalapot - nevette
3158 16| a keserûség:~- A holnapi tejemet odaadnám egy ital vízért.~-
3159 13| fodorodik-e a zsályalevél, tejesedik-e a vad mák? Féreg nem túrja-e
3160 10| szállong, akármelyik ablakon tekinget ki. Pedig a nyárfahegyi
3161 4| ki hajigálódzik itten? - tekintett föl a méhecske s nagyon
3162 21| vigasztalás, mert nagyon szomorúan tekintettek az égre.~- Jaj már minékünk,
3163 19| barátkozni, õ meg a másik oldalán telepedett le nagyapónak. Odafeküdt
3164 9| elvonyította magát, ahogy mellé telepedtek.~- Mi lelt pajtikám? - kérdezte
3165 7| is lett belõle. Egyszerre teleszaladt füsttel valamennyi marabu-ház,
3166 7| tudta, hogy mivel lehet a telet megszelídíteni.~- Fûts be! -
3167 18| férget százszámra temet telhetetlen gyomrába.~Hajnal felé aztán,
3168 14| HARKÁLY MESTER SZERENCSÉJE~Télidõben késõn ébred még az erdõ
3169 13| volna neki. Csakhogy nem telik ám annak napernyõre, akinek
3170 7| még hírét se hallották a télnek, de az öreg marabu apó sokat
3171 18| földi férget százszámra temet telhetetlen gyomrába.~Hajnal
3172 21| tûzmadarak. Ledõlt falomladékok temették be a virágos kerteket, kormos
3173 14| húsocskát, csupa fenyõmagon tengõdik a jámbor.~- De érzem, hogy
3174 6| mogyorófavesszõvel?~- Jól tennéd, öcsikém!~Sündisznócskának
3175 20| bocskorát, fölhúzta a sapkáját, tenyerébe szedte a lábát s lélegzetet
3176 19| nadrágja, mintha csak a homokba térdeltette volna nagyanyó, amiért megint
3177 19| gazdát, szépen fölrakta a térdére a két elsõ lábát és úgy
3178 17| csúfolódik is az a tolakodó teremtés. Éppen olyan ijedt ábrázatot
3179 6| se tudom, micsoda Isten teremtése az a cinege? Isszák azt,
3180 7| zsiráf bácsi!~Ilyen jószívû teremtések a zsiráfok. Amelyiktek föléri
3181 10| nyáron, mikor erdõn, mezõn terített asztalt talált Sólyom vitéz.
3182 17| hogy van-e jó káposzta termés. Ebbõl is láthatjátok, hogy
3183 11| tettem, hanem nekem már az a természetem. Pattanóbogárnak hív Tolna-Baranya.~
3184 21| arcra, szívrõl szívre egyre terült a szomorúság felhõje. S
3185 9| Zörgõt nem nagyon kellett tessékelni. Nem is rágott, csak falt,
3186 11| hosszabb volt, mint az egész teste s nem is a kezével fogott
3187 11| lába összehúzva, egész testecskéje megmeredve.~- Ohó, hiszen
3188 11| Mindjárt át is hívom a testvéreimet a búzaföldrõl. Vagyunk vagy
3189 4| föléled, visszaeresztem a testvérkéihez. De előbb megígértettem
3190 4| siettében rá is taposott a testvérkéire, de azok még csak meg se
3191 4| őszirózsákon, mikor minden testvérkéje aludt már odabent a jó meleg
3192 13| öregebb s fölbátorította a testvérkéjét:~- De ha össze nem veszünk,
3193 3| egymásnak a taréját. Kakas tesz fogadást, huncut, ki nem
3194 14| be a házamat, kilyukadt a teteje, mind bever rajta az esõ.~-
3195 17| hátára ugrott a kerítés tetejérõl, mindjárt a macskához szaladt
3196 7| Amelyiktek föléri a fejük tetejét, vakargassa meg a homlokukat,
3197 12| papucsosmester, hogy õ a feje tetejével lát.~- Ebbõl is kitetszik,
3198 7| messzirõl megláttam a hegyes tetejû marabu-palotákat.~- Ugyan
3199 14| mester s úgy beácsolta a tetõt, hogy tán szebb volt, mint
3200 2| alig bírta.~Hogy a mackónak tetszett-e nagyon ez a kenyérkereset,
3201 1| futnak?~- Már nem.~- Hová tetted õket?~- Megettem. Abba fáradtam
3202 4| viaszágyba és a fejéhez tettek egy kis mézes fazekat:~-
3203 11| hogy egyszerre holtnak tetteti magát, ha veszedelmet orront.
3204 2| fekete szemével:~- Legyen a tied a virág, Ilia, nekem jó
3205 8| istállóban!~Estefelé kiért a Tiszához. Erre már nagy csend volt,
3206 8| csendesen úszogatott lefelé a Tiszán. A parton pedig ott állt
3207 19| is ugrott erre cicamica a tiszta-szobába, ott is a díványra, annak
3208 8| egész nap?~Talpas egyszerre tisztában volt vele, mi történt. Mikor
3209 17| a korom, a katlanba bújt tisztálkodni. Ha a kakas a hátára ugrott
3210 19| Jancsi gólya igen szerette a tisztaságot.~- Ki fele, ki vele! - suhintott
3211 18| hozatni az inasával. Szereti a tisztát, mert azt hallotta kiskorában,
3212 19| hogy milyen kávét fõzött a tiszteletedre!~Erre már csakugyan megbékült
3213 21| völgye virágba öltözködött a tiszteletükre. Hófehér kökénybokrok nézegették
3214 9| álmot.~A két kutya mindig tisztelte-becsülte egymást, de csak messzirõl.
3215 14| nagyon megviselte a tél. Tisztes fekete gúnyája, szép zöld
3216 12| Akkor lenne még csak nagy tisztessége a nádasban Csupaszem papucsosnak!
3217 11| megörül a gazda a nagy tisztességnek.~Már éppen mondani akartam,
3218 18| Hitvány, majd megtanítlak én tisztességre - süvöltötte s fülinél fogva
3219 18| éléstár, pince. Hát még a titkos folyosói! Nincs az a generális,
3220 6| cinegék, nem is ketten, hanem tizenketten, hogy hírét hallották, mi
3221 11| Neki az a mestersége, hogy tõben lenyesegeti a szõlõhajtásokat.
3222 8| városban nincsenek olyan tócsák, mint odakint, azon az áldott
3223 5| szavát.”~Nem is próbálta meg többször, nekiiramodott az erdőnek.
3224 2| a gyereken akarta mérgét tölteni. Megcsördítette az ostort
3225 13| másik bodzabokorig, onnan töltötte rájuk a mérgét:~- Csirke
3226 11| mit csináljak én ezzel a töméntelen kinccsel? Zsákba rakom,
3227 8| mitévõ legyen.~Ahogy ott töprenkedik, arra ment egy szénásszekér.
3228 19| vállán. Halk duruzsolással törlészkedett hozzá a vastag fehér bajuszához:~-
3229 16| nadrágját, se avval nem törõdött, hogy biz ez a víz egy kicsit
3230 7| gyõzte a fülével a szemét törölgetni.~Marabuéknál nagy szomorúság
3231 6| LOVAGOL~Mackó bácsi alig törölte meg a száját a délebéd után,
3232 4| méhecskét, amelyikről ezt a történetet írom, én már az ősszel is
3233 21| mindjárt kitalálták, mi történik itt:~- Országgyûlést tartanak
3234 21| Volt köztük, aki szemét törülgetve sóhajtotta el magát:~- Jobb
3235 8| hanem leugrott a szemétdomb tövébe s akkorát kukorékolt, hogy
3236 15| kapargálgatott a kerítés tövében, aztán megfürdött a homokban,
3237 6| húzott vele az urabátyja füle tövére, hogy csak úgy sajgott.~-
3238 1| ember csak vakarta a füle tövét és három napig nem merte
3239 14| be nem ér az ácsbalta, ha tövig kopik is.~- Mindegy az,
3240 9| favégnek! De már csak ezt a tojásos galuskát itt nem hagyod!~
3241 10| magával hordozza, mégpedig tok nélkül, mert Sólyom vitéz
3242 8| nádpálcával.~- Nézd, milyen tolakodók ezek a csavargó tanyai kutyák!~
3243 18| minden zegét-zugát, hogy nem tolakodott-e be valaki. S jaj annak,
3244 13| nincs, egymást csípi!~- Tõlem járhat a kereplõje - mondta
3245 2| ha én most azt kérdezném tõletek:~- Gyerekek, ki látott már
3246 14| szûk esztendõ.~Az erdõk tollas ácsmesterét csakugyan nagyon
3247 12| mint a gémek, akik még tollat is tûznek a süvegük mellé.
3248 13| vannak ijedve. Fölborzolták a tollukat s visszasipítottak a nagyfejû
3249 11| természetem. Pattanóbogárnak hív Tolna-Baranya.~A bogár-generális megtapogatta
3250 7| mert csak a hosszú orrát tolta ki az ablakon.~- Kecsegés
3251 21| ahol építenek is, ott is tompán csattog az ácsszekerce.
3252 8| hallották. Még a kakasnak is torkán akadt a kukorékolás, ha
3253 10| csalogatja a csibéit, akik torkuk szakadtából visítanak:~-
3254 13| tormalevelek közé, mert a tormaerdõben szoktak hûsölni a kis árvák.~-
3255 13| mit-adsz? - gurul elõ fürgén a tormák közül a Búbos.~- Mit-mit-mit? -
3256 13| kiált be Tyúk anyó a tormalevelek közé, mert a tormaerdõben
3257 14| majd nyáron küldök egy kis tormalevelet, ha el nem felejtem - integetett
3258 21| ereszalja, nincs hajnalkavirágos tornác, nincs leveles kapu.~Újfaluba,
3259 2| ahogy két lábon állva ott toronykodott a gazdája mellett. Pedig
3260 21| szárnyával, de aztán az is csak továbbröppent. El, el a radnóti határból!~
3261 11| jércike s úgy bekapta a trafikost, mintha ott se lett volna.
3262 16| igazán mondod?~- Nem is tréfából. Nézd ezt a friss kocsinyomot.
3263 15| darabig azt gondolta, csak tréfálkozik vele az a gonosz macska.
3264 6| kacagtában.~- Ej, haj, de tréfás kedve van urambátyámnak!
3265 17| agár. Hegyes a feje, hogy tûbe lehetett volna húzni cérnának.
3266 5| kívülről:~Gidócskám, gidócskám, tubicám, kincsecském,~Rózsafán született
3267 18| csengettyûhúzó-gyökeret. Nagyon tudakolta volna már az utat a haszontalan
3268 17| azok már a hatodik határban tudakolták, hogy van-e jó káposzta
3269 3| arra repült, jobban meg tudná mondani, ha a hatrongyosi
3270 20| halljátok.~- Ugyan hova tudnál menni, te tolakodó szerzet?~-
3271 16| Móric. - Csak azt szeretném tudni, merre lesz legközelebb
3272 12| kinek arra mi gondja! Hanem tudod mit, mester? Ha szolgabíró
3273 16| is - ütötte rá Móric. - Tudod-e, hogy már dél van.~- A napról
3274 12| szúnyogot.~- Minek ez a nagy tudomány egy hitvány szitakötõnek?
3275 2| vizsgát kellett tenni a tudományából. S amikor kitáncolta magát,
3276 18| holdvilágos estén, mikor a tücsök is leteszi már a szépen
3277 8| be a láb, a boltok nagy tükörtáblái, amelyekben csupa Talpasok
3278 21| nézegették magukat a víz tükrében. Gólyahír virágok arany
3279 17| ugyancsak hunyorítgat rá a víz tükrébõl egy másik agár. Szakasztott
3280 19| bozontos szemöldöke felett, türelmetlenül kémlelõdött be a nagyvilágba.~-
3281 16| abban az egész erdõben egyéb tüske-termõ akácfánál, az alja meg csupa
3282 6| éppen kint ült a küszöbön, a tüskéit fésülgette egy nagy fenyõtobozzal.
3283 6| csak úgy reszketett bele a tüskéje, de a mackó mérge csak nem
3284 14| érte?~- De mindjárt, de tüstént! - rikoltozott a mester -
3285 7| Hát ki kell söpretni - tüszkölt mérgesen marabu-apó.~- Könnyû
3286 18| ormányát a háza kéményén, hát tüzes szem mered rá a hajnali
3287 12| lábra állt, azért látta a tulajdon maga nádasát. Ilyen veszedelem
3288 4| csillogtatta a szárnyait. Piros tulipán kelyhében is vendégeskedett
3289 1| engem csõsznek, meglásd, túljárok én a farkas eszén!~- Mondasz
3290 19| csakhogy azért mégiscsak túlságosan meg van pörkölve ez a kávé -
3291 18| két elsõ lábával a friss túrásnak s bizonyára mind széthányta
3292 17| országra, meg se állok a túri vásárig. Vagy jövök vissza,
3293 13| tejesedik-e a vad mák? Féreg nem túrja-e ki a muhart, rossz szomszéd
3294 18| morgás fogadja:~- Brr, ki turkál, botorkál kora virradatkor?~-
3295 16| Akarom János, visszafelé meg Tûröm János, innen meg már gyalog
3296 18| bársony bundáját, kipödri tusa bajuszát s egyszerre olyan
3297 17| melege volt a napon, akkor a tûzhelyre feküdt hûtõzni. Mikor a
3298 21| azt tavaly nyáron a piros tûzmadarak. Ledõlt falomladékok temették
3299 12| gémek, akik még tollat is tûznek a süvegük mellé. Szabad
3300 19| alá, a jó hûvösre, bóbitás tyúkica pedig a muskátlis cserepek
3301 19| cicamicának az ól tetején, bóbitás tyúkicának a hátulsó udvarban, csengõs
3302 19| aki egy igazi szép bóbitás tyúkicát akar látni!~No nem is kellett
3303 19| volna õ semmit, ha a bóbitás tyúkja oda nem settenkedik és föl
3304 13| rendben tartani egy szegény tyúkocskának. Amelyiktek nem hiszi, próbálja
3305 19| bóbitás tyúkicának a hátulsó udvarban, csengõs barinak a ház elõtt
3306 7| muzsikást s felköszöntik az udvari kéményseprõjüket:~- Ácsi!
3307 21| röpködték körül az üres udvarok nekilombosodott fáit.~Mire
3308 3| Hatrongyosról, mint az igaz ügy árulóját. Majd azok mutatják
3309 11| szõlõhajtásokat. Mondhatom, ügyes mester. Ahová õ beteszi
3310 11| értene hozzá. Addig-addig ügyeskedett, hogy egyszer csak a feje
3311 16| befordulnak az útról, ott ül ám az árokparton a kis sánta
3312 21| nagy fecskecsicsergés.~Ott ültek az Isten apró kõmûvesei
3313 17| kinyargalt a mezõre. Annyi ott az ürge, mint a hangya, olyan vígan
3314 17| leszek. Addig eredj a mezõre ürgét fogni.~Ezzel a gazda becsukta
3315 11| Ismernek engem Iregtõl Ürögig. Én vagyok az, aki még virágjában
3316 1| nekem elõbb? No, hiszen üthetjük már bottal a nyomát a hat
3317 2| ostort a gyerek kezébõl. De ütni már nem érkezett vele, mert
3318 11| egyszerre csak a homlokomhoz ütõdik valami. Kinyitom a szemem:
3319 12| szitakötõ beszédje mégis szöget ütött a fejébe. Szó, ami szó,
3320 11| Ne tessék megijedni, nem ütöttem meg magam. Bocsánatot is
3321 8| azzal nekiugrott a kirakat üvegének.~Bele is ütötte a fejét,
3322 9| odaadta Görgõnek, hogy ki ne ugassa a szemébõl az álmot.~A két
3323 9| talpra ugrott.~- Megyek haza ugatni, cimborám. Hanem elõbb még
3324 8| a száján hívogató szó:~- Ugorj ki, öreg Talpas! Hol bujdokoltál
3325 4| fülemüle szólt, hanem a pipiske ugrált az országúton.~- Kalács,
3326 15| kukoricaföldhöz már csak egy ugrás a kölesföld.~A nagy kukoricabokrok
3327 11| is kérek, hogy a fejére ugrottam uraságodnak. Nem rosszakaratból
3328 18| Mégpedig azért nem tart, mert úgyse látná meg benne magát. Éppen
3329 21| tornác, nincs leveles kapu.~Újfaluba, Czakóba, Iványiba, meg
3330 21| óriás kéznek az imádkozó ujjai. Csupa szomorúság itt minden.
3331 18| esik le az aranygyûrû az ujjáról, ha a maga kezével fésülködik
3332 14| jókedved van?~- Huj-huj - ujjong a mester -, úgy érzem, hogy
3333 7| verebek hozták hírül az újságot, hogy nagy a baj marabuéknál.~
3334 6| Mackó úgy felugrott erre az újságra, mintha egy kaptár méhecske
3335 15| mondókájába, hogy mennyire unja már magát a tanyán, a Morzsa
3336 19| félteni, különösen mikor a kis unokáját hozza! S hogy még jobban
3337 19| hozhatom, vihetem a kis unokámat.~ ~
3338 6| olyanokat húzott vele az urabátyja füle tövére, hogy csak úgy
3339 10| beröpködheti Sólyom vitéz az uradalmát.~Röpül is, mint a nyíl,
3340 7| csodálkozva. - No, azok nagy urak lehetnek, hogy így kedvüket
3341 18| földvári herceget?~- Magad uram, ha szolgád nincs - morog
3342 19| nagyapó görbe botjával:~- Uram-teremtõm, csak nem a Jancsi gólya
3343 6| haj, de tréfás kedve van urambátyámnak! Hát már hogy lovagolnék
3344 3| kell neki hasadni.~Hát, uramfia, a fél szemét még ki se
3345 8| megosztozik a fehér pulykával az uraságban. Hanem az a fehérkötényes
3346 1| hogy meg ne szólítsa az urát.~- Bízd csak rám, nem lesz
3347 2| csinálni.~Mikor aztán mackó úrfi így kijárta az iskolát,
3348 12| Még az a békateknõ is ott úszkál a vízen, amelyikben a kis
3349 8| madár, földig ér a kékbe úszó haragos-vörös szakálla,
3350 8| közel a parthoz csendesen úszogatott lefelé a Tiszán. A parton
3351 12| Csupaszem.~Mert semmit se utál jobban az öreg papucsos,
3352 8| hogy meg se állt a hetedik utcáig. Alig lihegett már, a nyelve
3353 21| kelnek az emberek a háztalan utcákon. Még ahol építenek is, ott
3354 2| elszaladtam, ha behallatszott az utcáról a lánccsörgés meg a dobszó: -
3355 12| szolgabíró akarsz lenni Tápén?~- Utcu tolla, motolla: kinek arra
3356 15| JÉRCIKE ÚTITÁRSAI~Jércike reggel óta ott kapargálgatott
3357 15| ostoba, hát mindig ilyen útitársakat kerítesz te magadnak? Hol
3358 15| magának a Jércike soha jobb útitársat, mint a bárány. Ez nem futkározott
3359 1| amely õt Mackó szomszédnak útjába ejtette és mint aki dolgát
3360 8| kismalac, mind eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja támadt
3361 5| kis gidó, virágot szórt az útjára.~- Me-e-e! - szólalt meg
3362 16| mézeskalácsos, mire te fele útját se éred a vásárnak.~Móric
3363 16| azzal is rövidebb legyen az útjok.~Alighogy az országútra
3364 9| Nekeresden görgött.~Sebaj, utolérte a vendéget a vacsoránál.
3365 16| Egy, kettõ, három, akkorra utolérték. Egyszerre szólították meg
3366 10| mint a búbos pacsirta, aki úton-útfélen jut egy kis alamizsnához.~-
3367 18| sajnálni a földvári herceget. Utóvégre még a hercegnek se esik
3368 13| az hozzá, hogy Tyúk anyó útra készülõdött s már a napernyõjét
3369 15| mert mindjárt ellátlak útravalóval!~ ~
3370 16| látni se lehetett.~Jobbra az úttól, jó bent feketéllett egy
3371 8| vette, hogy a Tisza jegén vackolt meg magának a hóban. Addig,
3372 9| sétálgatni, hogy jobban essék a vacsora, Zörgõ meg ott szokott ürgepecsenyét
3373 17| többet, még akkor se, mikor a vacsora-csillag föltetszett az égen. Vesztire
3374 8| várta, hogy mikor szólítja vacsorához Janika, a kis gazdája.~-
3375 14| Kirántott csigát is régen vacsoráltam - bóbiskolt álmosan, mikor
3376 9| az asztalod!~- De rövid a vacsorám!~- Mi jóban dúskálódsz,
3377 9| Sebaj, utolérte a vendéget a vacsoránál. Porcelán tányérban kapta
3378 12| sásbokor hajladozik, ahol a vacsorára való szúnyog-szalonnát pörkölik!
3379 14| napocska az égen s ugyancsak vacsorázhatnékja van a mesternek. Ej, ej,
3380 9| javallok egyet: gyerünk át vacsorázni énhozzám.~- Ham-ham-ham-mar,
3381 9| csinálsz ott, cimbora?~- Vacsorázok, cimbora.~- Jó hosszú az
3382 17| Éppen olyan ijedt ábrázatot vág, mint a csobánci agár.~-
3383 10| éppen a kotlós tyúk mellett vágódik le.~- Kot-kot-kot, ott,
3384 18| rossznéven nem veszi.~S úgy vágta képen az egeret, hogy a
3385 7| föléri a fejük tetejét, vakargassa meg a homlokukat, megérdemlik.~ ~
3386 1| kecskét.~A szegény ember csak vakarta a füle tövét és három napig
3387 16| az árokpartra és nagyot vakkantott:~- Kutyabaj! Hé, vizünk
3388 18| azt hallotta kiskorában, a vakondok-iskolában, hogy úgy szép a herceg,
3389 18| Nyughass, Maros. Ne bántsd a vakondokot. Derék kis szolgája õ a
3390 10| ilyen nagy úrral is, aki valaha még a cinege-pecsenyét is
3391 8| pihenhetne egy kicsit. De valahány inasgyerek meglátja, mind
3392 8| oda - annak már csakugyan valakinek kell lenni, akitõl még a
3393 8| megijed. Hanem csuda történt valamelyik reggel, ahogy a Talpas körüljárta
3394 4| ő bizony sorba kóstolta valamennyit. Kerekedett is olyan kedve,
3395 12| lihegett a szegény Csupaszem -, valamirevaló mesterember nem élhet meg
3396 11| s egy kicsit kelletlenül válaszolt:~- Igazán nagyon örülök
3397 6| cinegék, merre vagytok? Most válik meg, ki mondott igazat.~
3398 2| ember volt, erõs, izmos válla, mint a medvéjének. Annál
3399 11| kinccsel? Zsákba rakom, vállamra veszem, keresek egy kacsalábon
3400 19| termett a nagyapó másik vállán. Halk duruzsolással törlészkedett
3401 2| gazda pedig megveregette a vállát, kezébe vette a láncot,
3402 12| már akkor a másik parton vallatta a virágos kákát, mit álmodott
3403 6| rossz portékát, elõttetek vallja be, hogy nem mondott igazat.~
3404 8| vasat elharapná, a farka valóságos lobogó. A bundája úgy ki
3405 17| föltetszett az égen. Vesztire vált neki a nagy esze.~Így pusztult
3406 16| voltak mindig. Kettős kis vályúból ettek-ittak, soha étel-ital
3407 13| Tyúk anyó ijedten futott a vályúhoz:~- Hát ti, haszontalan csirkék,
3408 17| határban tudakolták, hogy van-e jó káposzta termés. Ebbõl
3409 12| hozzákötné magát ez a sehonnai vándorlegény, akinek hátán háza, kebelén
3410 19| szepegve, mert ennek a puha vánkosán szokott õ mostanában szundikálni.
3411 18| érzek. Ki csavarog itt a váramban éjszakának idején?~Nagy,
3412 10| ébredt föl a nyárfahegyi várban, hogy kegyetlen éhes. Megesik
3413 6| beszélek én a fejével, csak várjatok vissza! Idehozom azt a rossz
3414 15| Nem kell, csak egy kicsit várni; ehhez a kukoricaföldhöz
3415 8| történt. Mikor kimenekült a városból, észre se vette, hogy a
3416 8| Hanem az a fehérkötényes városi ember vigyázzon magára,
3417 12| Még tán a bíbic is õvele varratná az ünneplõ papucsát!~Se
3418 5| szemefényének, édes cukrocskájának.~Varrt neki szivárványszín labdát
3419 21| A radnóti gyerekek hiába várták haza az idén a fecskéket.
3420 12| hasznát.~- Kapjon el a béka! - vartyogott haragosan Csupaszem s csakugyan
3421 16| megérkeztetek? Volt-e jó vásár?~Huppuj is, Móric is szégyenkezve
3422 17| országra, meg se állok a túri vásárig. Vagy jövök vissza, vagy
3423 16| te fele útját se éred a vásárnak.~Móric meg elköszönt tõle:~-
3424 7| hétköznap füles bagoly, vasárnap marabu?~- Füles bagoly az
3425 16| marakodtak.~Egyszer a minap, szép vasárnapi hajnalon, ahogy kibújik
3426 12| Csupaszem.~- Szitát kötögetni, vásárokra járni, repkedni, szállni,
3427 16| egér az úton, ne félj. A vásáron meg veszünk cigánypecsenyét.~-
3428 8| kávéscsésze, olyan foga, hogy a vasat elharapná, a farka valóságos
3429 11| negyediknek. Egy a széle, hossza, vastagsága. Formátlan jószág, két csattogó
3430 7| szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti menetrendjüket. Nekik még
3431 20| nyomta neki a légycsapót:~- Vedd át egy kicsinyég a hivatalomat,
3432 8| elszégyellte magát. A tanya végében folyik a Tisza, lekullogott
3433 4| hogy én éppen akkor mentem végig a kerten és kiszabadítottam
3434 17| lábai, hogy elfáradt, míg végignézett rajtuk. A szeme igaz, hogy
3435 2| kijönni. Az egyik lábát végignyújtotta a falon, mint mikor a macska
3436 6| szájába a zabolát. A két végit meg a kezébe vette, mint
3437 2| nyíláshoz s elkezdte szeges végû bottal döfölgetni a mackót.
3438 7| szomszédék kéményeit, hogy meg ne vegye az istenadtákat a hideg.
3439 6| gyõzöm én már a menést. Vegyen föl egy kicsit a hátára!~
3440 15| a Jércike jól szemügyre vehessen mindent. Megnézték a legelõt,
3441 20| Amelyikteknek száz aranya van, vehet belõlük. Aki jól tud alkudni,
3442 18| kapargál, nem találja azt a vékony fûgyökerecskét, amelyik
3443 6| Jaj, Mackó bácsi!~- Gyere velem a cinegéhez, a szemébe mondjad
3444 1| nagyon örült a szerencsés véletlennek, amely õt Mackó szomszédnak
3445 19| van pörkölve ez a kávé - vélte nagyanyó, de azért le nem
3446 4| Piros tulipán kelyhében is vendégeskedett és úgy kell lenni, hogy
3447 9| ért. Holnap legyen a ti vendégetek!~ ~
3448 7| lógna benne.~- Sajnálom, vendéglõbõl hozatjuk a kosztot - mondta
3449 18| nagy szoba, hálószoba, vendégszoba, éléstár, pince. Hát még
3450 8| járt a tanyán. Kergette a verebeket, sütkérezett a ház napos
3451 13| visszasipítottak a nagyfejû verébre:~- Ti-zen-ket-tõ egy tu-cat-ba,
3452 4| én már nem vagyok álmos - veregette össze a szárnyait a nyughatatlan
3453 1| kérdezte:~- Nos, meg van ásva a verem?~- Meg bizony! Olyat még
3454 1| megmenteni és a komát ebbe a verembe ejteni.~- Hát csak ásd,
3455 1| együgyû ám a farkas, hogy a veremnek szaladjon.~- Nem? Hát akkor
3456 1| és kezdett egy igen nagy vermet ásni. Nagy zajjal, sóhajtozással
3457 17| vígan sütkéreztek a déli verõfényben, hogy a csobánci agár elcsaholta
3458 14| piros sapkát s nekifeszíti a vésõjét a cserfakéregnek. Ott lakik
3459 6| szokott lovagolni. Vele vessen számot, Mackó bácsi.~- No,
3460 11| jött. A lugasszõlõ kihajló vesszejébõl nagyfejû, piszkos-fekete
3461 1| azzal is kevesebb kecske vész el.~Az ember kiment az erdõre
3462 12| ablaknak a megyeházára. Úgy se veszed semmi hasznát.~- Kapjon
3463 11| holtnak tetteti magát, ha veszedelmet orront. Hallja, szomszéd,
3464 13| meneküljetek, egymással ne veszekedjetek. Búbosom, te öregebb vagy,
3465 13| legyen több eszed. Amelyiktek veszekszik, annak hátrakötöm a sarkát.~
3466 11| Zsákba rakom, vállamra veszem, keresek egy kacsalábon
3467 11| gazdámnak ne legyen vele veszõdsége.~- Hiszen akkor mi szögrõl-végrõl
3468 17| vacsora-csillag föltetszett az égen. Vesztire vált neki a nagy esze.~Így
3469 18| elrágja a füvek, virágok vetemények gyökereit. Most is ott majszolta
3470 16| állta nevetés nélkül. Oda is vetette a kis mankósnak:~- De hallod-e,
3471 10| húzni, mert azt õ le se veti soha. Éles kardját is mindig
3472 15| a Morzsa kutya arra nem vetõdik.~- Mi a szösz, Jércike,
3473 2| gyerek rimánkodva tette össze vézna kis kezét:~- Apám, ne bántsd
3474 17| lihegett.~- Így nem lehet viaskodni - szomorkodott a csobánci
3475 4| kaptárba. Belegyömöszölték egy viaszágyba és a fejéhez tettek egy
3476 17| hallott ilyet, ugyancsak vicsorgatja ám a fogát a másik agár
3477 8| hallgass!~Talpas a fogát vicsorgatta. Aligha meg nem szabta volna
3478 19| szivárgott könnytõl. Annál vidámabban csapkodta össze a két kis
3479 14| alatta. Alighanem olyan vidékre hurcolkodtak a hangyák,
3480 15| csak jó világ, szép világ, víg világ. Ennivaló, mint a
3481 21| radnótiakra rá is fért volna a vigasztalás, mert nagyon szomorúan tekintettek
3482 5| Bezzeg volt aztán nagy vígság. A kis gidó édesanyja nyakába
3483 8| fehérkötényes városi ember vigyázzon magára, hogy valahogy erre
3484 16| pajtására:~- Mit háborgatsz, vigyen innen a lábad, hiszen még
3485 19| hogy ezután én hozhatom, vihetem a kis unokámat.~ ~
3486 12| CSUPASZEM, A VILÁGJÁRÓ~Aki vízparton járt valamikor,
3487 8| mintha Talpas nem is volna a világon. A tarajas kakas pedig nemhogy
3488 19| mintha semmit se tudna a világról - kérem, most egy ugrással
3489 21| sarat, szórták a szalmát, villa formájú ágakba rakták a
3490 14| Piros sapkája csak úgy villog a félhomályban, ahogy csavargatja
3491 6| mukkot se, csak a szeme villogott, merre lehet elinalni. Kapta
3492 11| azt megveszem Pankának meg Vilmának, legalább akkor ott tarthatják
3493 17| azzal is kevesebb legyen a vinnivalója s kinyargalt a mezõre. Annyi
3494 5| Fürge kis halacskám, gyönge violácskám!~Eressz be, bocsáss be,
3495 21| már az egész Balog völgye virágba öltözködött a tiszteletükre.
3496 11| pattanóbogarat is, meg a virágbogarat is. Csajkó szabót hagyta
3497 4| döngicsélte a hullatag virágbokroknak. - Egyik fülemüle szótól
3498 2| Vizsgánk volt, tele a kezünk virággal, a zsebünk kaláccsal, a
3499 11| Ürögig. Én vagyok az, aki még virágjában meg szoktam enni a gyümölcsöt,
3500 4| kínálkozott felé a finom virágméz s ő bizony sorba kóstolta
3501 4| ám, csakhogy azok az égi virágszirmok hidegek voltak és ráfagytak
3502 4| szemét - takargatták be a virágszirom-paplannal és maguk is álomnak adták
3503 14| bólogatnak: álmukban bizonyosan virágukat ringatják a meleg napsugárban.
3504 1| kifárasztottak.~- Ugye fürge, virgonc állatok, sokat lótnak, futnak?~-
3505 18| ki turkál, botorkál kora virradatkor?~- Én a földvári herceg
3506 3| elrikkantotta magát:~Kukuriku, virradóra,~Éjfél után három óra.~Egyszerre
3507 21| fittyfiritty,~Szép jó éjszakát,~Virrassza ránk, fittyfiritty,~Rózsás
|